bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

    1   1         |          KISREGÉNYEK, NAGYOBB ~ELBESZÉLÉSEK ÉS TÖREDÉKEK~ ~ ~
    2   1,  1     |                      a pislogó mécses mellé és mutogatta azt a tudományt,
    3   1,  1     |               odaáll a puszták végtelenébe, és elkiáltja magát: »Itt én
    4   1,  1     |                   úr!« - aztán megadóztatja és megjutalmazza az utasokat,
    5   1,  1     |                    kikísérte a vesztőhelyre és megsiratta, mint a nagy
    6   1,  1     |                    a nagy vitézeket szokás.~És a fiú olyan tűzzel tudta
    7   1,  1     |               Erzsikének hítták; a legszebb és a leggazdagabb leány volt
    8   1,  1     |                   elpirult erre a kérdésre, és kénytelen volt igazat mondani.~-
    9   1,  1     |               Többet ér az a cifra szûrnél.~És azután azt sem kérdezte
   10   1,  1     |                 otthon volt a székvárosból, és teljesített mindent, amit
   11   1,  1     |                  vállára szõke fejecskéjét, és azt súgta neki vissza:~-
   12   1,  1     |                   nem voltam ilyen legény«.~És bizony tán eltartott volna
   13   1,  1     |                 Szomorúan rázta meg a fejét és azt mondta kemény, határozott
   14   1,  1     |                    nap az urasági leveleket és hírlapokat hozta a postáról
   15   1,  1     |                örökké kendre fogok gondolni és nem megyek férjhez soha.
   16   1,  1     |                     dallamból, egyet nyög - és elhal.~De ez nem hal el,
   17   1,  1     |                   felnyergelte annak rendje és módja szerint s felült a
   18   1,  1     |           némelyikéhez vér, másikához könny és mindnyájához átok van tapadva;
   19   1,  1     |                  lemossa az erdõ patakjában és aztán iszik a patakból…
   20   1,  1     |                     jó barátja. A természet és a népköltészet is csak két
   21   1,  1     |                    fekete madarat, a hollót és varjút, mik ott kárognak
   22   1,  1     |               ijesztõ hangon a füle mellett és követik mindenüvé; de ezek
   23   1,  1     |                 szabad akárkinek leszúrni - és ha merne is, tudna-e aludni
   24   1,  1     |                felráncigálja szendergésébõl és azt kiáltja neki a fülébe
   25   1,  1     |                 irtózatos hangon: reszkess!~És mennyivel nehezebb még annak
   26   1,  1     |         tízparancsolatja: »Lopj, ahol lehet és ahogy lehet.«~Ehhez az elvhez
   27   1,  1     |                    súgta egy hang felülrõl.~És Jancsi engedelmeskedett
   28   1,  1     |               kezdtek lassanként a szekerek és az utazók; az a legalkalmasabb
   29   1,  1     |           megállapodott s bevárta Pintyõkét és Jancsit.~- Pszt! Ez aztán
   30   1,  1     |                 távolabb megkerülöd az utat és a túlsó oldalról vágsz feléjük,
   31   1,  1     |                   Jancsi megkerülte az utat és várt a jelre.~A jel elhangzott.
   32   1,  1     |                     nyújtja feléjök pénzét. És senki se hallgat rája. De
   33   1,  1     |           Visszamenni, leborulni a lába elé és olyan emberré lenni, akire
   34   1,  1     |              tisztább partjára kíván evezni és kettéhasítva látja maga
   35   1,  1     |                     jár itt.~Jancsi megállt és hallgatódzott.~Csakugyan
   36   1,  1     |                 másik is észrevette Jancsit és megdöbbent tõle. No, ezek
   37   1,  1     |                     azt mindig odaképzelte) és megmutatom az embereknek
   38   1,  1     |                     bácsi, hogy hozzáhajolt és megcsókolta a kezét.~Milyen
   39   1,  1     |                    roncsolt öregember elõtt és felemelte a két ujját az
   40   1,  1     |                    eddig nem voltam zsivány és hogy megbántam tettemet
   41   1,  1     |                 túlságos nagy emberségbõl«, és mert észrevette, kapitulálni
   42   1,  1     |              hátrasimította õsz hajfürtjeit és nyugodtan felelt:~- Erzsét
   43   1,  1     |                    a háromezer forintról.~- És el is veszett?~- El az utolsó
   44   1,  1     |              megmenekülni a becstelenségtõl és a koldusbottól.~A huszár
   45   1,  1     |                     volt a csíkos tarisznya és benne a »háromezer forintos
   46   1,  1     |                    ezalatt kiment a pincébe és telehozta a zöldre mázolt
   47   1,  1     |                 neki most el kell beszélni.~És aztán elmondá az öregembernek
   48   1,  1     |       fordulópontján az értékes tarisznyát… és mindaz, ami oly keserû volt
   49   1,  1     |                 hallgatta a huszár szavait, és szigorú arca egészen nyájassá
   50   1,  1     |              tenyerét Jancsinak.~- Te derék és becsületes ember vagy, fiam!
   51   1,  1     |                vetted volna a tízkrajcárost és restellnéd visszacsúsztatni
   52   1,  2     |            függőleges vonalban lefelé, négy és fél lábnyira, fölfelé pedig
   53   1,  2     |                     mutatja a középtermetet és a lopótök hosszúságú főt,
   54   1,  2     |                    ott ülne asztala mellett és anekdotázna a többinek.
   55   1,  2     |                  hazudta róla, hogy »ecet«, és ezt annyiszor elmondta már,
   56   1,  2     |                 Béla azóta nyugodtan alszik és nem sóhajt többé, mikor
   57   1,  2     |                     szolgabírói hivatalnak.~És ebben az a szomorú, hogy -
   58   1,  2     |                  állítja: »a látszat csal«.~És Stofi fiskálisnak most is
   59   1,  2     |                    legszájasabb prókátortól és nem merné végigszántani
   60   1,  2     |                 hogy nyakamba csimpeszkedik és fülembe dörgi: »én most
   61   1,  2     |                  szorgalommal, szívóssággal és furfanggal viszi ügyeit,
   62   1,  2     |                    vértolulás következménye és praescribált ellene seidlic-port.~
   63   1,  2     |             ábrázattal járt-kelt az utcákon és elbeszélte mindenütt szokott
   64   1,  2     |              arcképe, leporolta vele cipõit és azt mondta õ is:~- Mehetünk!
   65   1,  2     |                    állt, csodálatos jeleket és varázslatokat csinálva botjával
   66   1,  2     |                 beszélgetésbe merült esküdt és ügyvéd fölpillantás nélkül
   67   1,  2     |                   ránc látszott, fehér haja és szakálla egészen patriarkális
   68   1,  2     |                   megragadta a zsidó nyakát és a fülébe ordított:~- Hazudsz,
   69   1,  2     |                    három esküdt összenézett és elmosolyodott, Gelbstein
   70   1,  2     |                    Az ügyvéd elmosolyodott, és nem jött alkalmas szó az
   71   1,  2     |                  lelke költözött volna bele és azt kiáltaná a síró gyermekek
   72   1,  2     |                    ember meggazdagodhassék. És akkor újra a fütyülõt emeli
   73   1,  2     |                     fütyülõt emeli szájához és újra változik a hang, vidám
   74   1,  2     |                 újra változik a hang, vidám és csapodár lesz. Az ember
   75   1,  2     |                 mezõn is meglátja a kalászt és a sarlójával le is tudja
   76   1,  2     |                  visszahajolt a kocsiülésen és az egyik felével megkínálta
   77   1,  2     |                 zsidó kifejezéstelen arcára és azt mondta:~- Köszönöm,
   78   1,  2     |                  öreg úr, nem eszem.~Kálmán és Béla mosolygó pillantást
   79   1,  2     |                Ferenc visszatekintett rájuk és - nem mosolygott.~AZ EGZEKÚCIÓ~
   80   1,  2     |               fiskális az órájára tekintett és azt mondta latinul az egyik
   81   1,  2     |                  numerálhat. Fiat sex hora.~És úgy lõn.~Stofi ügyvéd kivette
   82   1,  2     |                kivette alattomban az óráját és visszatolta egy órával hátrább
   83   1,  2     |                   tíz percig izgett-mozgott és jajgatott, miközben egészséges
   84   1,  2     |                  rugdalta a kocsi elõülését és köpködött erõsen jobbra-balra.~
   85   1,  2     |                      Az esküdtek leszálltak és nézték Stofi urat. Lassankint
   86   1,  2     |                eredeti halaványbarna színét és fürkészõ kifejezését.~Leszállt
   87   1,  2     |                  kifejezését.~Leszállt õ is és a Kálmán karjára támaszkodva
   88   1,  2     |                    nekiment a saját sebének és föltépte:~- No, szépen megjártam!
   89   1,  2     |                 korcsma cégérére pillantott és épp a kabai asszony híres
   90   1,  2     |                   szemfödõt az - anyjának!…~És milyen leány!~Egy angyal
   91   1,  2     |                  forintra becsült asztalhoz és kiterjesztett egy ív papirost,
   92   1,  2     |              szükséges ruházatát.~Gelbstein és Eszter hálás tekintete jutalmazta
   93   1,  2     |                   úr kivette tubákpikszisét és szippantott:~- Ezer ördög!
   94   1,  2     |                   haldokló felesége ágyához és belezokogott õ is a három
   95   1,  2     |                     háttal fordult Stofihoz és nem nézett - sehova.~Csak
   96   1,  2     |             gondoljon arra, ami legszentebb és hagyja meg nekünk szegény
   97   1,  2     |                     miközben lehajolt hozzá és fölemelte.~- Tudja mit,
   98   1,  2     |                 szemeit az ügyvédre; Kálmán és Béla vigyorogva, Sásdy pedig
   99   1,  2     |         megállíttatta kocsiját lakása elõtt és leszállott, valamint barátságosan
  100   1,  2     |                 Kálmán nagyon kíváncsi volt és fürkészte az eseményeket.
  101   1,  2     |                 visszakívánta a jó éjszakát és elindult egy korcsmát keresni.
  102   1,  2     |                  Sásdy odaállott a kapu elé és azt mondta Stofi bácsinak
  103   1,  2     |                 Ezzel kezénél fogta Esztert és elindult vele.~Stofi bácsi
  104   1,  2     |                  hogy õ is annak találja.~- És nekünk ezt a leányt mégis
  105   1,  2     |                 megnyomkodta pipája hamuját és aztán ritka ünnepélyes hangon
  106   1,  2     |                   akarsz?~- Majd megmondom.~És levett a szegrõl egy kardot,
  107   1,  2     |                     kard egy tenger köztünk és közte. Ha valamelyikünk
  108   1,  2     |                     Nagyon jól érezte magát és attól félt, hogy az álom
  109   1,  2     |                 Ferenc fölkönyökölt ágyában és kibámult az ablakon a holdra,
  110   1,  2     |               kibámult az ablakon a holdra, és most úgy tetszett neki,
  111   1,  2     |              leheletben, lassú sóhajtásban, és többet fejez ki vele, mintha
  112   1,  2     |                     fekete kenyeret esznek, és azok, akik kalácsot.«~Feri
  113   1,  2     |                     fognak megörülni szülõi és kis testvérei, mikor majd
  114   1,  2     |         csecsebecséket, magához veszi õket, és aztán boldogan együtt élnek.~
  115   1,  2     |                   Azután félrehúzta Sásdyt, és azt mondta neki:~- Ez a
  116   1,  2     |                    A leány lehajtotta fejét és egy könny gördült ki szempillái
  117   1,  2     |               minden!… Önkéntelenül lehajol és megcsókolja az ifjú kezét,
  118   1,  2     |                  leányhoz, kiveszi tárcáját és a benne lévõ pénzt két rakásra
  119   1,  2     |                     a szolgabírói irodában.~És mikor faragni kezdé a kacskaringós
  120   1,  2     |                 Kálmán öcsénk megházasodott és most már szolgabíró, s az
  121   1,  2     |                  mikor a többiek feküsznek, és szolid elméletben. Neki,
  122   1,  2     |                    Béla abbahagyta az írást és földhöz ütötte a tollat,
  123   1,  2     |                 Feri esküdt pedig fölugrott és beütötte a Kálmán cilinderét,
  124   1,  2     |                 Bécsben! - felelt Kálmán.~- És?~- Az udvari színház legelsõ
  125   1,  2     |                   sem, hanem vette kalapját és távozott. Azt mondta, hogy
  126   1,  2     |                õnagysága. Wallenbach Edmund és az öreg Mont-Cenis hercegek,
  127   1,  2     |             Mont-Cenis hercegek, Stand báró és gróf Szentillényi vannak
  128   1,  2     |                   tüze ragyogott. Üdvözülni és elkárhozni lehetett volna
  129   1,  2     |                    egy vörös bársony szófán és haját simogatta. Megesküszik
  130   1,  2     |                    odakönyökölt a zongorára és a világért sem nézett volna
  131   1,  2     |                     s alá járkál a teremben és játszik egyik lehúzott sárga
  132   1,  2     |          kesztyûjével. Közbe-közbe elfordul és ásít egyet, hanem úgy, hogy
  133   1,  2     |                  vakolat, minden színlelés, és nem marad meg semmi, csak
  134   1,  2     |                    urakra, a bûvös delnõre, és akkor megijedt attól a fénytõl
  135   1,  2     |                    megijedt attól a fénytõl és pompától, mely környezé.
  136   1,  2     |                 ülni a szolgabírói irodában és vezetni a tárgyalási jegyzõkönyvet,
  137   1,  2     |                 keveredni, a nagyurak közé, és diskurálni velök az õ modorukban,
  138   1,  2     |                    kesztyûtlen barna kezét, és - megcsókolta.~- Ah, ah!… -
  139   1,  2     |            visszamosolygott a szeme közé:~- És mégis úgy van! Majd egyszer
  140   1,  2     |                     a legyezõjével játszott és elpirult. Talán attól a
  141   1,  2     |                   kard mindig ki volt vonva és õrt állott fölöttem!~A kis
  142   1,  2     |                    örömteljesen ugrott fel, és megcsókolta a büszke királynõ
  143   1,  2     |                 BEFEJEZÉS~Kálmán szolgabíró és Béla esküdt pedig hiába
  144   1,  2     |                     Stofi bácsinak, Kálmán- és Bélának voltak címezve.
  145   1,  2     |                   leveléhez még egy záradék és egy más levél is volt csatolva,
  146   1,  2     |                    ment onnan, annak rendje és módja szerint el ne mulassza
  147   1,  2     |                     mulassza kurrentáltatni és kézbesíttetni neki ezt a
  148   1,  2     |                  mindent, hogy a vén zsidót és családját feltalálja; személyesen
  149   1,  2     |              kivette bugyellárisát zsebébõl és kiolvasott belõle ötven
  150   1,  2     |                   zsebébe gyûrt bankócsomót és visszadobta az asztalra.~-
  151   1,  2     |                    nagy hajlongások között, és nem volt annyi ereje, hogy
  152   1,  2     |              sebesen bekeveredik a nép közé és senki sem veszi észre, hogy
  153   1,  2     |                  útközben a vöröshagymáját, és attól könnyezik?~Az emberek
  154   1,  2     |                Egyszóval: jó bor, jó cigány és sok szép leány volt. A legjobb
  155   1,  2     |                  napig is ott toasztíroznék és példálódznék Stofi bácsi
  156   1,  3     |                   ahol nem mutatod magadat, és nem vagy jelen ott sem,
  157   1,  3     |             világítasz elõttünk homályoddal és sötétítesz fényeddel, magas
  158   1,  3     |                  Elég, ha megvan a köpönyeg és szép a posztója, felülrõl,
  159   1,  3     |             szomszédhoz egy korty pálinkára és míg az a drága italt nagy
  160   1,  3     |           királykisasszony megfogta kezemet és elvezetett egy nagy erdõbe,
  161   1,  3     |                      nak címezték a faluban és ez az arisztokratikus titulus
  162   1,  3     |                   akik ezt komolyan vallják és hiszik, mégsem tetszenék
  163   1,  3     |                     alul van, az már semmi.~És ezzel az okoskodással, mit
  164   1,  3     |               telkes gazda, kinek szorgalma és becsületessége messze földön
  165   1,  3     |                 betûkben, miket olvasni kéj és öröm.~Ennél a könyvnél csak
  166   1,  3     |                 felér tíz év boldogságával. És ilyen pillanatot nyomorult
  167   1,  3     |                 húzni sátorfáját, ritkábban és kevesebbet rakhat lutriba.~
  168   1,  3     |                  Hallom.~- Eredj a zsidóhoz és ha valahogy meglágyíthatod
  169   1,  3     |                    nagy interest vett rá…~- És aztán?~- A felmaradt öt
  170   1,  3     |                fejérõl nagy zsíros kalapját és a belsejébe két óráig bámul.
  171   1,  3     |              szokott magával hordozni hideg és esõ ellen.~A gulyás most
  172   1,  3     |                   gulyás most már megismeri és a szemeit lassan behunyja,
  173   1,  3     |                        Hozod-e a reskontót?~És félve pillant az úttól kipirult
  174   1,  3     |                    melytõl elvész a májfolt és a szeplõ, a bõrnek látszó
  175   1,  3     |              határfalat, mit a telkes gazda és a zsellér közé emelt a hiúság,
  176   1,  3     |                olcsó sátornál.~- Még cérnát és tût kell vennem, meg egypár
  177   1,  3     |                   oldalát, a szappan-körtét és szappan-kukoricacsõt, melyet
  178   1,  3     |            támasztott a hátrább álló Katica és anyja ajkairól.~Az emberek
  179   1,  3     |                  rám! Oh, szánj meg engem!« és volt benne eget káromló
  180   1,  3     |                 megmagyarázva legyen az ige és az õ akarata. Az a szent
  181   1,  3     |         belemártotta zsebkendõjét a szeszbe és megszagoltatta az alélttal,
  182   1,  3     |                    még mindig csukva voltak és lélegzetet nem látszott
  183   1,  3     |                     hideg fejét körülölelte és azt rebegé most már elõször
  184   1,  3     |               võlegény, s ami most már füst és pára, mely még tréfából
  185   1,  3     |                  sem járja meg medicinának.~És íme, emelkedni kezd a mell,
  186   1,  3     |                megdöfködte a veres számokat és azt kiáltotta:~- Ezek az
  187   1,  3     |                     kállai kettõs mintájára és felkacagott nagy édesden,
  188   1,  3     |            könnyedséggel ugrott Boris mellé és megcsipkedte arcát.~- Maga
  189   1,  3     |                   kezeit, felnézett az égre és azt mondta megint:~- Én
  190   1,  3     |              mérgesen suhintott a levegõben és elindult onnan. Most már
  191   1,  3     |              természetû parasztember elájul és eszét veszti. No, de azért
  192   1,  3     |                     valaki megfogja a kezét és egy csókot ejt rá.~Kurta
  193   1,  3     |             parasztlányka az, ki egy csókot és egy fénylõ tiszta könyût
  194   1,  3     |                     öreg úr némán megállott és merõen nézett utána. Aztán
  195   1,  3     |                 Igenis, ez a nagyság magva.~És soká nézett a kezére, melyen
  196   1,  3     |                     ott csillogott a könny.~És mintegy önkéntelenül kezét
  197   1,  3     |              amelynek ne legyen nyoma sehol és mégis nyoma mindenütt; hadd
  198   1,  3     |            figyelmesen, megtörülte homlokát és megint tovább ment.~Néhol
  199   1,  3     |            odafordult egy másik öreg úrhoz, és azt mondta neki:~- Tegyünk
  200   1,  3     |             hallgatni.~A két úr összenézett és mosolygott.~- Adja elõ szaporán.
  201   1,  3     |                Márton; Horvátország királya és helyettes palatinus.~- Ah,
  202   1,  3     |          áttérhetünk a panaszára. Világosan és tisztán beszéljen, mint
  203   1,  3     |                     mint egy csibukozó arab és ujjaival köröket rajzolt
  204   1,  3     |                    az asztalra.~A képviselõ és a doktor csodálkozva látták,
  205   1,  3     |                    csak egy feltétel alatt, és ezt jól megértse.~Marci
  206   1,  3     |        engedelmeskedni fog; most vele megy, és ott lakik nála, míg én nem
  207   1,  3     |            személyesen elmegyek õfelségéhez és visszaváltatom vadbankóit
  208   1,  3     |             félénken húzódott egy szögletbe és összezsugorodott ott, mint
  209   1,  3     |             kedvesének, felszedi a sátorfát és ott reked. Régi történet
  210   1,  3     |                    nap egy nagy fekete éjjé és az összes mindenség egy
  211   1,  3     |                nagyon… oly nagyon szeretem.~És behunyta szemeit, odaszorítván
  212   1,  3     |                 szerelmi remény a dallamot.~És a remény nem volt hasztalan.~
  213   1,  3     |              szorgalmatosan a sok hivatalos és kifizetetlen katona-levelet.~
  214   1,  3     |              pecsétet.~- Ah, a Péter írása…~És fülig pirult utána, azután,
  215   1,  3     |                 amint azt Péter kigondolta.~És a szép tiszttartó-kisasszony
  216   1,  3     |               kegyelmeteket is, Boris néném és Erzse néném.~Ott hagytuk
  217   1,  3     |             õkegyelme.~Sok kérdezõsködésem- és kutatásomra isten kegyelmébõl
  218   1,  3     |               kutatásomra isten kegyelmébõl és jó emberek utasításából
  219   1,  3     |                ember mind olyan, mintha vak és siket volna; mintha csak
  220   1,  3     |                   lássa vele a mások baját, és azért lenne füle, hogy legyen
  221   1,  3     |                     Marci bácsit? Aki látta és biztos hírt tud mondani
  222   1,  3     |              újságába mindezt szóról szóra. És csakugyan lett foganatja,
  223   1,  3     |                     fejemrõl. Földesurunkat és követünket még sose láttam
  224   1,  3     |              palotába, ott behítt szobájába és azt mondta:~- Beszéld el,
  225   1,  3     |               töltsd meg fiam a csibukomat.~És azóta, édes Katám, itt szolgálok
  226   1,  3     |                   megint lejönnek váraikból és megsüvegelik a felséges
  227   1,  3     |                 fogja tolmácsolni a hatást, és rekedt, örökké szomjúhozó
  228   1,  3     |                   öreg Szent-Tamássy Miklós és Báró Csontlaky Árpád. Méltó
  229   1,  3     |                  legény ugrott le legelõbb, és leemelt sapkával nyitotta
  230   1,  3     |         Szent-Tamássy Miklós úr szállott le és egy abaposztóba öltözött
  231   1,  3     |                 mikor aztán közelebb jöttek és megütötte orrát a régi ismeretes
  232   1,  3     |                  értelmes, nyugodt homlokát és szemeiben valami átérzett
  233   1,  3     |                   szûziesen kipirult arccal és ingadozó léptekkel. Természetes,
  234   1,  3     |                    összeszámítja, megelégli és azt mondja: »eleget bûnhõdtél
  235   1,  3     |                   hogy földre ne tiporhassa és senki sem oly kicsiny, hogy
  236   1,  3     |                   borult, összetette kezeit és azt rebegte:~- Bocsásd meg
  237   1,  3     |             padlásra vezetõ füstös létrához és úgy mutatta, mintha õt egy
  238   1,  3     |                ebben meg nem gátolja a fal) és nézett, nézett rája hosszasan,
  239   1,  3     |                     De nem beszélek felõle.~És nem is beszélt. Olyan némán
  240   1,  3     |                    ember jött az árendáshoz és megvette tõle; azóta kijavíttatta,
  241   1,  3     |                   aztán belenyúlt a zsebébe és kivett onnan egy kulcsot,
  242   1,  3     |                     se közelíthessen hozzá, és gyors léptekkel futott ki
  243   1,  3     |                  Úgy legyen! - rebegé Marci és futott Szent-Tamássy után.~
  244   1,  3     |                    végignézte Fodros Marcit és azt mondta neki:~- Fodros
  245   1,  3     |                  kezét, hadd szorítsam meg.~És ezzel még gazdagabbá tette
  246   1,  3     |               magához hívatta Fodros Marcit és elbeszéltette vele az esetet,
  247   1,  3     |                   magának a választókat!«~- És kend mégsem erre az emberre
  248   1,  3     |                   nem volnék méltó az Isten és Szent-Tamássy velem éreztetett
  249   1,  3     |                    a nadrágzsebébõl a kezét és elkezdte vele dörzsölni
  250   1,  3     |              szobáját, csapkodta az ajtókat és dünnyögött a foga között:~»
  251   1,  3     |                     bennem, hanem az elvet. És igaza van… Az a paraszt
  252   1,  3     |               Végighanyatlott egy kereveten és kezét izzó homlokára tapasztá.~»
  253   1,  3     |                   Csontlaky Árpád felugrott és azt parancsolta, hogy fogjanak
  254   1,  3     |                leülni, foglalj helyet Árpád és gyújts rá! Itt a szivar!~-
  255   1,  3     |                     nyomtatott programjából és átnyújtotta.~- Én ugyan
  256   1,  4     |              legtöbb lakója.~A börtön deres és mogyorófa-bot jelvényei
  257   1,  4     |                   van a »Corpus Juris«-ban, és akkor fölösleges, vagy arról
  258   1,  4     |                    beszél, ami nincs benne, és akkor ostobaság. Tertium
  259   1,  4     |                   ebben az átkozott sárban.~És az igaz, hogy a német nem
  260   1,  4     |                 bezzeg akadtak ócsárlói is.~És ezek az ócsárlók is kemény,
  261   1,  4     |                    akár a tekintetes karok- és rendektõl.«~Sokan voltak,
  262   1,  4     |                 hogy sok tréfás, nevetséges és kevés hõsies elem van benne:
  263   1,  4     |                 hõsies elem van benne: nagy és szent volt az, mint akármelyik.~
  264   1,  4     |                járta az ötvenegyet… A fehér és vörös tollasok döntõ ütközetre
  265   1,  4     |                    A VÉN PRÓKÁTOR SZERELMES~És lõn, hogy az öreg Fogtõy
  266   1,  4     |              helyett a holdat jár nézegetni és morog, zúgolódik minduntalan,
  267   1,  4     |           forintocskája, csinos klientélája és egetrontó politikai nimbusza.
  268   1,  4     |                   ne akarna? Egyetlen leány és szép leány. És még milyen
  269   1,  4     |               Egyetlen leány és szép leány. És még milyen szép! Nem azon
  270   1,  4     |                csattanó arc, a fehér fogsor és az a természetes naiv vidorság,
  271   1,  4     |                   egyet ásított, megfordult és megnézte a felhõket háta
  272   1,  4     |                     arcán szokatlan lágyság és érzékeny öröm tükrözõdött,
  273   1,  4     |                látom - felel az öreg kurtán és sértõdve. - Az-e kegyelmed
  274   1,  4     |                     A pipa kiesett szájából és ezer darabra tört szét.
  275   1,  4     |                    átkozott kólika - hebegé és leült egy székre a kályha
  276   1,  4     |                      inte neki, hogy igyék. És ez mind olyan édes csalafintaság
  277   1,  4     |                 nézte a kellemes jelenséget és lesüté szemeit.~Egy férfi,
  278   1,  4     |                    iramodott ki a konyhába, és ott aztán egész este az
  279   1,  4     |                   mért éppen akkor egy sem?~És ez nagyon veszedelmes interpelláció
  280   1,  4     |                nevét annak, kihez a vakeset és a jószerencse vendégnek
  281   1,  4     |                Akkor elhiszem hatalmadat!«~…És e pillanatban egyszerre
  282   1,  4     |                     szilaj szél süvített be és eloltá a gyertyát: majd
  283   1,  4     |                   ne legyen hiány; a zászló és név mellékes dolog. Hanem
  284   1,  4     |                 elõbb teremtette az embert, és csak azután a vármegyét
  285   1,  4     |                     csak azután a vármegyét és nemesi címert.~- Hüm! elég
  286   1,  4     |                elveszi a másik rész jogait, és szolgáivá teszi azokat,
  287   1,  4     |                    ember, nagyobb hazafi…~- És ki fizet jobban.~- Nem gondolkoztunk
  288   1,  4     |             alakulni az országban, az elmék és szívek megmozdultak. Most
  289   1,  4     |                   puszta szín többé a veres és fehér toll. Egy-egy nagy
  290   1,  4     |                fehér a maradás, a szolgaság és igazságtalanság szentesítése,
  291   1,  4     |                veres az igazság, egyenlõség és szabadság.~Az öreg figyelni
  292   1,  4     |                 Legyünk egyenlõk a jogokban és a teherviselésben.~Kalap
  293   1,  4     |                ördögöt ér nekem a szabadság és jog, - ha az másnak is megvan?…
  294   1,  4     |               horgasztá le szép komor fejét és sokáig nem felelt. Kalap
  295   1,  4     |                     mennykõ! Ez nagy dolog! És én nektek ígértem szavazatomat.~-
  296   1,  4     |                     ellen szavazzak valaha. És mégis meg kell tennem, mert
  297   1,  4     |                     hajtja s úgy megszuszog és elbólintgat az asztal csücskén,
  298   1,  4     |                   egyedül érzi magát. Kínos és mégis édes érzés.~- Holnap
  299   1,  4     |                     ki lankadó igyekezettel és pislogó szemhéjakkal segít
  300   1,  4     |                  reggeli napsugár odasütött és bearanyozta Erzsikét. Olyan
  301   1,  4     |                Erzsikének kalapjával intett és betette féllábát a kengyelbe.~-
  302   1,  4     |                     uramnak, megfogta kezét és hosszan, szótlanul nézett
  303   1,  4     |                     csak eldadogott valamit és szorongatta kezét… Mégis
  304   1,  4     |                    melyet egy pillanat szül és a másik már megérlel. A
  305   1,  4     |                    virágozzanak, megnõjenek és leszakítsák.~- Keressük
  306   1,  4     |              kapuajtót, az szembe rányílik, és belép rajta egy szõke himlõhelyes
  307   1,  4     |                     kihámozá azt hüvelyébõl és õsi szokás szerint egy erõteljes
  308   1,  4     |                    fogja a prókátori állást és sokallni az ötven tavaszt,
  309   1,  4     |                   átolvasván, összehajtotta és visszaadá az iratot.~- Gratulálok
  310   1,  4     |                  helyett a levelet húzta ki és végigolvasta még egyszer.
  311   1,  4     |                      ott keresd az asszonyt és megtaláltad a titok kulcsát.~
  312   1,  4     |                érlelõdött lelkében. A gyanú és düh rossz tanácsadó! Behunyt
  313   1,  4     |              irtózatos szem, mely reábámult és égette, mint a pokolkõ.~
  314   1,  4     |                    Kalap az ablakhoz lépett és benézett. Amit látott, abból
  315   1,  4     |                árnyék rajzolódott, a Kalapé és a Karczyé.~- Eljöttem -
  316   1,  4     |                     uram. Az Isten ránk néz és látni fogja.~- Elég… én
  317   1,  4     |           pisztolyokat, egymásnak szegezték és figyelõ állásba tették magokat.~
  318   1,  4     |                   hosszú, de borzalomteljes és fárasztó. A holdvilág hol-hol
  319   1,  4     |                minélfogva behunyván szemeit és áhítatos kereszteket vetve
  320   1,  4     |                     Miklóska két éves volt, és már nagyon tisztán ki tudta
  321   1,  4     |                  víz ne szóljon róla soha!…~És íme, évtizedek múlva megszólal
  322   1,  4     |                 ember legédesebb tervei elé és azt mondja: »ne tovább!«~
  323   1,  4     |                Miklós izgatottan ugrott föl és torkon ragadta a patvaristát.~-
  324   1,  4     |                    Végre megmozdul a nyelve és érthetetlen bömbölõ hangot
  325   1,  4     |                     utakat, fizesse az adót és szolgálja a robotot. A természet
  326   1,  4     |               mégsem csúszott ki, mert hasa és a puttony fenekének terjedelme
  327   1,  4     |                  Lupcsek úr egészen lehûlve és sietett a legelsõ kútnál
  328   1,  4     |                   szólt Erzsike mellé lépve és maga is megfogta az öreg
  329   1,  4     |                  zokogott. Miklós sóhajtott és az éghez fohászkodott.~Oh,
  330   1,  4     |               gyöngéden megfogta kis kezét, és meg nem állhatta, hogy azt
  331   1,  4     |             vármegyében. Megnézte a beteget és reményt nyújtott a javuláshoz.~
  332   1,  4     |               szerencsétlenséget megelõzték és talán okozták… mondja el
  333   1,  4     |                     Az orvos fejét csóválta és mosolygott. Erzsike pedig
  334   1,  4     |                  vegyülnének bele a lelkére és értelmére nehezedõ ködbe,
  335   1,  4     |                   értelmére nehezedõ ködbe, és feketére festenék. A fekete
  336   1,  4     |                 sápadt lett, mint a halott, és beleegyezett, odaadta Erzsike
  337   1,  4     |                   szava. Azontúl összeesett és nem szólt többé.~Mintha
  338   1,  4     |                 Miklós némán hajtá le fejét és sóhajtott.~- Igen, - szólt
  339   1,  4     |                  uram: én szeretem Erzsikét és a patvarista érkezte elõtt
  340   1,  4     |                    amint az adott viszonyok és a látszat engedik.~Erzsike
  341   1,  4     |                   Erzsike arcán a levertség és remény szimptómái kergették
  342   1,  4     |                     melyben a szabadelvûség és ósdiság utoljára vív döntõ
  343   1,  4     |                  aki azt mondta nekem: menj és költs, pénztáram, pincéim,
  344   1,  4     |                mondá az orvos elmélyedve.~- És én mégegyszer azt mondom,
  345   1,  4     |                  ifjú szilárd hangon.~- Ah! És mennyi pénzzel rendelkeznek?
  346   1,  4     |                  szobába. Miklós megfordult és meglepetve kiáltott föl:~-
  347   1,  4     |                   általa kívánt pénzt, bort és élelmicikkeket kiszolgáltassák.~
  348   1,  4     |              padozatra s félhalkan mondá:~- És én harmadszor is azt mondom…~
  349   1,  4     |                     võlegényrõl álmodott, - és viszont; a költõ dallamos
  350   1,  4     |                    parancsolt az érdek, gõg és elõítélet. A végsõ erõmegfeszítés
  351   1,  4     |                 mindent elvesztettek.~Papok és tehetõsb nemesek voltak
  352   1,  4     |                    mulatság az agarászatnál és lóversenynél, aztán nem
  353   1,  4     |                     föl elõttünk.~- Ah, ah! És mit olvas ön azokból a könyvekbõl? -
  354   1,  4     |                visszafojtotta a példásan hû és önfeláldozó ember iránt.~-
  355   1,  4     |                   való ember. Fogjon tollat és írjon a pályi uradalmi fiskálisomnak -
  356   1,  4     |                     Ön? Követjelölt? Tudtom és akaratom nélkül?~- Engem
  357   1,  4     |                   sok volt. A gróf elsápadt és szótlanul intett távozást
  358   1,  4     |                 intett távozást Bojthosnak, és egy óra múlva már indult
  359   1,  4     |                    volt évek óta egy csinos és vagyonos menyecskével, kit -
  360   1,  4     |                    ismeretes fösvénységével és kapzsiságával, mely az özvegy
  361   1,  4     |                   belegyengülnek a fekvésbe és félig-meddig igazán megbetegednek.~
  362   1,  4     |              megfogta merev, lecsüngõ kezét és megcsókolta.~…Mintha megreszketett
  363   1,  4     |                    A beteg becsukta szemeit és összeszorítá fogát, aztán
  364   1,  4     |                ügyvéd közelebb lépett hozzá és megszorította kezét.~A leány
  365   1,  4     |             embercsoport vonult el lármázva és kurjongatva. Némelyek azt
  366   1,  4     |                    hordott, karikát vont le és a leány ujjára húzta.~-
  367   1,  4     |           elhamvasztja, s földre esik - ujj és gyûrû…~Elfojtott lélegzetet
  368   1,  4     |                  Elfojtott lélegzetet vett, és míg az ügyvéd rászegzett
  369   1,  4     |                     is kijutott ökörsütések és nagy áldomások alkalmával.
  370   1,  4     |                     királyságának trónjába, és meghódolt elõtte boldog,
  371   1,  4     |                    lejöttek váraikból hozzá és így szólíták meg, ha darcód
  372   1,  4     |                valami pör volt az uradalmak és apró komposszesszorok közt,
  373   1,  4     |                     mázsa sót, egy akó bort és egy tíz forintos bankót
  374   1,  4     |                     újabbkori korteskedések és vesztegetések sokkal mérsékeltebb
  375   1,  4     |                    tekintélyének hanyatlása és a szavazat-jog nagyobb mérvû
  376   1,  4     |          szegényebbek lettünk sok millióval és sok illúzióval. Aztán, habár
  377   1,  4     |                     keletkezett, s a Fogtõy és Bojthos választás alkalmával
  378   1,  4     |                     de a nemzeti történelem és az országgyûlési naplók
  379   1,  4     |                   Ha aztán csárdához érnek, és a kulacsban mégis maradna
  380   1,  4     |                   elveszti Erzsikét örökre.~És íme, egyszerre csak porfelleg
  381   1,  4     |                     kendõikkel, fokosaikkal és kulcsaikkal integetnek feléje.~
  382   1,  4     |                 beszélhessek bátyám helyett és Fogtõy követjelöltünk érdekében.
  383   1,  4     |         elokvenciájával, hiszem, hatalmasan és becsületesen fogja képviselni.~
  384   1,  4     |                   becsületes ember, hiszem; és hitem annyival inkább nyomhat
  385   1,  4     |                kiáltás.~Lélegzetet elfojtva és megrendülve nézett oda mindenki.~-
  386   1,  4     |                    Karczy Pétert említetted és azt mondtad, hogy a halálos
  387   1,  4     |                hálateljesen emelte az égre, és könnyezve rogyott térdre
  388   1,  4     |                    ott, az ujjongók között, és áhítattal rebegé:~- Istenem!
  389   1,  4     |                    suttogá halkan Miklóshoz és félrevonta õt a sátorba.~...~
  390   1,  4     |                 Erzsike. Most pedig menjünk és fogjuk meg a rókát a csapdájában…
  391   1,  4     |                    megszólalt, dermedt keze és lába visszanyerte ruganyosságát,
  392   1,  4     |                     hõst emelték vállaikra, és most lázasabban követelték,
  393   1,  4     |                 követelték, hogy beszéljen.~És az öreg beszélt.~Kalapját
  394   1,  4     |                Kalapját levette õsz fejérõl és bátran tekintett végig a
  395   1,  4     |                   üres hordók hevertek ott, és nehány holtrészeg ember, -
  396   1,  5     |           felolvasásokat.~A börtön, a deres és a mogyorófa-pálca jelvényei
  397   1,  5     |                   van a »Corpus Juris«-ban, és akkor felesleges, vagy arról
  398   1,  5     |                    beszél, ami nincs benne, és akkor ostobaság. Tertium
  399   1,  5     |                   akár a tekintetes karok - és rendektõl!~Pereat mundus!~
  400   1,  5     |               mindenre, ami új, ami modern!~És aztán elkezdte magát szervezni
  401   1,  5     |                  atillába jutott egy ember. És ilyen ócska atilla nagyon
  402   1,  5     |           nekitámaszkodtak az új helyzetnek és harcoltak merészen, kitartással,
  403   1,  5     |               humoreszket írok felõle: nagy és szent volt az, mint aminõ
  404   1,  5     |                    megyei komaság, sógorság és urambátyámság protekciója
  405   1,  5     |                     az ötvenegyet.~A fehér- és verestollasok döntõ ütközetre
  406   1,  5     |                   készültek egymás ellen.~*~És lõn, hogy a vén Makkfõi,
  407   1,  5     |              helyett a holdat jár nézegetni és morog, zúgolódik minduntalan,
  408   1,  5     |           forintocskája, csinos klientélája és egetrontó politikai nimbusza.
  409   1,  5     |                könnyen.~Makkfõi fiskális úr és Kalap Erzsébet leányasszony
  410   1,  5     |                   szava, az meg van mondva, és - punktum - többé soha senki
  411   1,  5     |             változtathat rajta.~Feri öcsénk és Makkfõi fiskális, még mikor
  412   1,  5     |                    a kiütögetõ szimptómákat és kezdték gyanús szemmel nézni
  413   1,  5     |                mindenike méregette elõnyeit és hátrányait a másikkal szemben.~
  414   1,  5     |                     Pénz van, amennyi kell. És azt olyan jól esik látni,
  415   1,  5     |                     tudományt, meggyõzõdést és hazafiságot.~Szomorú idõket
  416   1,  5     |                  paraszttal. Az izgatottság és a gróf Czelédy által fejenkint
  417   1,  5     |                 kiosztogatta a korteseknek, és volt gondja rá, hogy egy
  418   1,  5     |                    kis ártatlan levelezésbe és engedje meg, hogy a leveleket
  419   1,  5     |                lettünk.~Letettük a fegyvert és nem harcolunk többé, mintha
  420   1,  5     |                     szegény elhagyott haza.~És érte nem volt szégyen harcolni
  421   1,  5     |             kicsordul a könnyünk emlékétõl, és olyan nemes volt, hogy feldobog
  422   1,  5     |              nemzetiség, szabadelvûség, erõ és életrevalóság a neve, melyet
  423   1,  5     |                    különválasztani a réztõl és más idegen elemtõl, hogy
  424   1,  5     |             konzervativizmus zászlója alatt és együtt fogják a nyelét,
  425   1,  5     |                   fog feküdni a sír fenekén és sírján zöldelni fog a kakukkfû
  426   1,  5     |                     zöldelni fog a kakukkfû és katángvirág, míg le nem
  427   1,  5     |                    jött a Kalap István uram és a Makkfõi közt megejtett
  428   1,  5     |                     megejtett levelezésnek. És megdöbbent az eredmény lehetõségétõl.~
  429   1,  5     |                     bor folyt mint a tenger és ízlett a sült ökörhúsra
  430   1,  5     |                  nádornak, mind a nagyságos és tekintetes rendeknek!~Egyébiránt
  431   1,  5     |                   magának tartja az aranyat és megelégszik az ezüsttel
  432   1,  5     |                    elveirõl az atyafiaknak. És küldessen még vagy ötven
  433   1,  5     |                    hátul.~Makkfõi odakapott és álmélkodva látta, hogy a
  434   1,  5     |            mindnyájunknak, mint a fogzáson.~És ezek a formák rettenetesen
  435   1,  5     |          keresztnevet, keresztültör a mamák és apák szeszélyein, megbirkózik
  436   1,  5     |                   Olyan nagy dolog szeretni és megházasodni!~Külön egyik
  437   1,  5     |               Makkfõi Kabalay tanyájára jön és lesz nála egy lopott aranyozott
  438   1,  5     |                  érdemes úr külsõ gombjára.~És ez a kis tréfa bizonyosan
  439   1,  5     |                addig a… én tekintetes nemes és nemzetes Makkfõi Demeter
  440   1,  5     |                  két markos legény megfogta és elkezdte a zsebeit vizsgálni
  441   1,  5     |                     kabátom külsõ gombjára, és hogy én vagyok Makkfõi.~
  442   1,  5     |            tanyatûztõl megvilágított arcára és elérkezettnek látta azt
  443   1,  5     |                      meggyújtott egy gyufát és annak világánál elkezdett
  444   1,  5     |            holnapután az egész vármegyében.~És azután elkezdett hozzá csinálni
  445   1,  6     |                    van a »Corpus Juris«-ban és akkor felesleges, vagy arról
  446   1,  6     |                    beszél, ami nincs benne, és akkor ostobaság. Tertium
  447   1,  6     |                   ebben az átkozott sárban.~És az igaz is, hogy a német
  448   1,  6     |                bajos dolog volt azt olvasni és elhinni is mind, ami annak
  449   1,  6     |                 bezzeg akadtak ócsárlói is.~És ezek az ócsárlók is kemény,
  450   1,  6     |                    akár a tekintetes karok- és rendektõl.~Sokan voltak,
  451   1,  6     |                     sok tréfás, nevetséges, és kevés hõsies elem van [benne]:
  452   1,  6     |               hõsies elem van [benne]: nagy és szent volt az, mint akármelyik.~
  453   1,  7     |                   van a »Corpus Juris«-ban, és akkor fölösleges, vagy arról
  454   1,  7     |                    beszél, ami nincs benne, és akkor ostobaság. Tertium
  455   1,  7     |                   ebben az átkozott sárban.~És az igaz, hogy a német nem
  456   1,  7     |                 bezzeg akadtak ócsárlói is.~És ezek az ócsárlók is kemény,
  457   1,  7     |                    akár a tekintetes karok- és rendektõl.«~Sokan voltak,
  458   1,  7     |                 hogy sok tréfás, nevetséges és kevés hõsies elem van benne;
  459   1,  7     |                 hõsies elem van benne; nagy és szent volt az, mint akármelyik.~
  460   1,  8     |               hozzáérni is kéj volt egykor, és ma már a szemétdombra kerülnek
  461   1,  8     |                 jutott eszembe.~Egy fõispán és egy album.~A fõispán lemond
  462   1,  8     |                    bele prédikációs halott!~És íme, nem az történik, hogy
  463   1,  8     |                   elteszik szépen gondosan, és inkább bevárják türelemmel,
  464   1,  8     |                     meg akarják tisztelni.~…És mikor idáig jöttem gondolataimban,
  465   1,  8     |               népies, hanem az arca királyi és olyan nagyon, nagyon ismerõs.
  466   1,  8     |                akartál fordítani múzsádnak, és a magánéletben kívánod fölkeresni
  467   1,  8     |                    fölkeresni a költészetet és az életörömöket. Ám jó!
  468   1,  8     |                   szeplõsekké, sem rútakká, és ígérd meg, hogy azokat én
  469   1,  8     |                amint vannak, megundorodnál, és undorodban megõrülnél. Nem,
  470   1,  8     |               nõknél keresed a boldogságot, és pláne háromnál. No, te ugyan
  471   1,  8     |                    maga gúnyolódik - mondám és felé nyúltam, hogy szép
  472   1,  8     |                    tulajdonképpeni kezdete)~És lõn, hogy öreg Fércz Márton
  473   1,  8     |                  helyett a holdat nézegeti, és morog, zúgolódik minduntalan,
  474   1,  8     |              fitymálva dob el: neki a Jókai és Abonyi novellái kellenek,
  475   1,  8     |     takarékpénztárban, csinos »klienturája« és egetverõ mameluki nimbusza.
  476   1,  8     |               ravasz, titoktartó, kegyetlen és mindenre képes.~Egyszer
  477   1,  8     |                    prókátori cselszövényeit és találékonyságát, melyet
  478   1,  8     |                    megfoghatatlanul, lassan és mégis egyszerre…~Én végre
  479   1,  8     |                  korrekt vázolhatom: miként és hogyan támadt Fércz Márton
  480   1,  8     |                   Márton uram oda belépett, és mint minden rendkívüli esemény,
  481   1,  8     |            brigadéros, a »bumzerek királya« és még nagyobb füstmacskákat
  482   1,  8     |                   felelte Bike kedvetlenül, és nem kérdezte miért.~- Egy-két
  483   1,  8     |                      dünnyögé az öreg Bike, és nem kérdezte, vajon mi legyen
  484   1,  8     |                     megfogta a kávéskanalat és csengetett.~- Fizetek! -
  485   1,  8     |                   azután Fércz felé fordult és amúgy foghegyrõl megjegyzé:~-
  486   1,  8     |           végtelenül gyûlölik a kormányokat és azok embereit.~Fércz úr
  487   1,  8     |                 lennie.«~EGY SZEGEDI POLGÁR ÉS HÁZATÁJA~Bike Ferenc uram
  488   1,  8     |              elegendõ vagyona, népszerûsége és egy igen szép leánya. -
  489   1,  8     |                     ritka becsületes ember, és ami még többet ér, hozzá
  490   1,  8     |                  nem akarna! Egyetlen leány és szép leány. - És még milyen
  491   1,  8     |             Egyetlen leány és szép leány. - És még milyen szép. Nem azon
  492   1,  8     |                csattanó arc, a fehér fogsor és az a természetes naiv vidorság,
  493   1,  8     |                    fogja a prókátori állást és sokallni az ötven tavaszt,
  494   1,  8     |               fiskális úr összes ingó-bingó és ingatlan vagyona, ami pedig
  495   1,  8     |                     újra a levelet húzta ki és végigolvasta még egyszer.
  496   1,  8     |                     ott keresd az asszonyt, és megtalálod a titok kulcsát.~
  497   1,  8     |                érlelõdött lelkében. A gyanú és düh rossz tanácsadó. Behunyt
  498   1,  8     |              irtózatos szem, mely reábámult és égette mint a pokolkõ.~Megrázkódék,
  499   1,  8     |                     Bike az ablakhoz lépett és benézett. Amit látott, abból
  500   1,  8     |                  árnyék rajzolódék: a Bikeé és a Karczyé.~- Eljöttem! -