Rész, Fejezet

 1   1,  3  |          hadd beszéljen arról a filozófus: arra úgysem hallgat senki.~
 2   1,  23 |       siketségét. Szívtelen vén filozófus, így okoskodott magában:
 3   1,  32 |         díjat mindjárt kiadni.«~Filozófus ember volt, elgondolkozott
 4   1,  35 |         állatot. A talyigát egy filozófus szamár húzta, aki bõgni
 5  II,  87 |    menekültek közt akadt egypár filozófus, aki látván, hogy most már
 6 III,  1  |   beleszabadul; a kutya, mint a filozófus, bebarangolja õsszel a kertet
 7  IV,  139| kritikusok azok. De minthogy én filozófus vagyok, hát bizonyosan õk
 8  IV,  139|         ennélfogva mégse vagyok filozófus. Mi az ördög vagyok hát?
 9  IV,  139|         Nem bánom, akármi, csak filozófus ne legyek.~Ilyen gondolatok
10  IV,  139|   szamarak, én pedig nem vagyok filozófus, s kész örömest elhiszem