Rész, Fejezet
1 1, 1 | megfosztott virág. Mert jaj az olyan betyárnak, aki
2 1, 1 | nem csalta meg, s hogy jaj annak, kire ránehezedik
3 1, 2 | visszadobta az asztalra.~- Jaj, kérem, sietek, isten áldja
4 1, 3 | a komédiás pántlikát.~- Jaj lelkem, Icig szomszéd, de
5 1, 3 | ide lakni az új fundusra. Jaj, kérem alásan nagyon furcsa,
6 1, 4 | föllármázva az egész környéket.~- Jaj istenem! Ki hitte volna?
7 1, 4 | elõbbi születés-helyére.~- Jaj, mit gondol? - rebegé zavarral,
8 1, 5 | fájdalommal bõdült fel:~- Jaj nekem. Orgyilkosok közé
9 1, 5 | baktereket.~- Tönkre vagyok téve. Jaj, hagyd abba. Meghalok, megőrülök
10 1, 8 | föllármázva az egész környéket.~- Jaj istenem! Ki hitte volna?
11 1, 8 | Vilmám!~Amice Lupcseknek jaj be kedve lett volna odalépni
12 1, 10 | összeverte a csillagos homlokát, Jaj, jaj, jaj, szegény Sármány! ~-
13 1, 10 | csillagos homlokát, Jaj, jaj, jaj, szegény Sármány! ~-
14 1, 10 | csillagos homlokát, Jaj, jaj, jaj, szegény Sármány! ~- Miféle
15 1, 10 | vagy, aranyos kutyácskám. Jaj, oda nem adlak többé százezer
16 1, 10 | elõzékeny tartozott lenni. Mert jaj annak, akire a kis Gyuri
17 1, 10 | azokkal a vakító szemeivel.~- Jaj, minek is most már ez a
18 1, 10 | keressük…~- Hát a birkák?~- Jaj, hogy a birkák. Az istenke
19 1, 11 | íráspróba lesz a vármegye elõtt. Jaj annak, aki meg nem jelenik!~
20 1, 11 | saját könyöke alól Sótonyra. Jaj, be szép volt így.~- Talán
21 1, 11 | lerogyott a lóról aléltan.~- Jaj, mi bajod történt! - ijedten
22 1, 12 | összecsapta a kezeit ijedten:~- Jaj, fiam, azzá csak a király
23 1, 12 | megálljon! Azaz, hová beszélek… Jaj, már az eszemet sem tudom!
24 1, 12 | halántékai megkékültek:~- Jaj, jaj, ti a garabonciás diákok
25 1, 12 | halántékai megkékültek:~- Jaj, jaj, ti a garabonciás diákok
26 1, 12 | a fiú kezét gyöngéden.~- Jaj, de hideg a kezed, nagyanyó!
27 1, 12 | kezembe. Ennyi az egész.~- Jaj, istenem, a néném! - kiáltott
28 1, 12 | ijedten. - A Francka néni! Jaj, istenem, emlékszem már!
29 1, 12 | s keservesen siratta: »Jaj, édes kedves Francka néni!«~-
30 1, 12 | zokogta -, megszakad. Jaj, mit fog a nénétek mondani,
31 1, 12 | ki a kétszáz aranyat!~- Jaj, eljárt a szájam, könyörgöm
32 1, 13 | civilizáció istennyila. Jaj az olyan helynek, ahol már
33 1, 13 | hajszálat talált az ételben.~- Jaj, tekintetes úr, tekintetes
34 1, 13 | Megõrült a tanár, fogják meg; jaj, oda van nagy alkotásom!~
35 1, 13 | segített. Nagyon csinos volt, jaj, de megenni való volt a
36 1, 14 | öregasszony a fájós helyet).~- Jaj, jaj, jaj! - ordított a
37 1, 14 | a fájós helyet).~- Jaj, jaj, jaj! - ordított a gyerek,
38 1, 14 | fájós helyet).~- Jaj, jaj, jaj! - ordított a gyerek, rúgva,
39 1, 14 | amíg a madame fölkészül.~- Jaj, az egy örökkévalóság!~-
40 1, 14 | ide-oda ingott a sajka.~- Jaj, félek, - sikongott Eszter.~-
41 1, 14 | Mégis a te fészked.~(Oh jaj, milyen fészek! Hogy borult
42 1, 15 | százszor csókolta meg:~- Jaj, te bolond gyerek, hiszen
43 1, 15 | sorba összecsókolódzott. (Jaj urak, de savanyú arcot vágott
44 1, 15 | vijjogva csap rá a sólyomra.~- Jaj, a madaram, a madaram! -
45 1, 15 | madaram! - sikoltá Ujlakiné. - Jaj, a négyszázaranyos, idomított
46 1, 15 | kezeit: - Urak, lovagok! Jaj, a madaramat!~- Nehéz dolog
47 1, 15 | száz szem nézi útját. »Jaj, mi lesz most?«~Íme, egy
48 1, 16 | jöttek hozzá apák, anyák:~- Jaj, nemzetes uram, égbekiáltó
49 1, 16 | szereplését, mindent, mindent. Jaj, még olyan részleteket is,
50 1, 17 | alá, ki az almáriom mögé. Jaj a Kaszperek, a Kaszperek!~
51 1, 17 | futkározott a pincében.~- Jaj, hallgass, hallgass! Színültig
52 1, 17 | a baja, szép asszony?~- Jaj nagyságos uram, nagy az
53 1, 17 | test féloldalt csúszott. Jaj, mindjárt leesik a locsokba.~
54 1, 17 | lovát az almafához kötötte. (Jaj istenem, nem is terem azon
55 1, 18 | Nézd csak, nézd csak, jaj de szép az a Bogárka!«~Oda
56 1, 18 | kocsisra szép libéria.~- Jaj, még az is? Meglesz az is.~
57 1, 18 | szegényke, mikor meglátott: »Jaj, lelkem, galambocskám, ne
58 1, 18 | tisztább alomra.~Nem-e jön? Jaj, megszúrja magát abba a
59 1, 18 | ki.~- Mi baja, bácsi?~- Jaj, haragszom. Oda vagyok.
60 1, 18 | valami borzasztó történik. Jaj! Kiáltani szeretne, zsibbasztó
61 1, 18 | van az. Hol is hagytuk el? Jaj igen, hogy adja vissza a
62 1, 18 | kártyakompánia is felugrott. Jaj, mi történt? Hozzá rohantak: »
63 1, 18 | ne fogja, szerencsétlen. Jaj, vége van! Jaj, itt van
64 1, 18 | szerencsétlen. Jaj, vége van! Jaj, itt van már!~Aléltan támaszkodott
65 1, 18 | ezzel az öttel se bírunk). Jaj, csak valahol meg ne találják!~
66 1, 18 | megcsipkedte az állát.~- Jaj, de szép karmin festék van
67 1, 18 | titkos vízi kormánybiztos? Jaj az oldalam, az oldalam!
68 1, 18 | Megállj! ne kiáltozz! Jaj, még az utcán is meghallják!
69 1, 19 | hajdani Borcsa szobalány.~- Jaj, nagyságos uram! - szepegett
70 1, 19 | ijedtségtõl elfehéredve.~- Semmi jaj - mondá a földesúr, kibontakozva
71 1, 19 | egész testében a bûntõl.~- Jaj, ne az istennel, ne, ne!
72 1, 19 | találni az új feleségét. Oh jaj, másképp tudtak azok a bécsi
73 1, 19 | káplár szeretõm vesz el s jaj, uram, helyette egy finnyás
74 1, 20 | sem. Erzsike dühbe jött.~- Jaj, de goromba kezed van, mint
75 1, 20 | nyafogva ugrott félre.~- Jaj, ne nyúlj hozzám. Az nem
76 1, 20 | parancsolatnál pirult el?~- Jaj, de buta vagy. Honnan tudhatnám
77 1, 20 | simogatni, paskolgatni), jaj, de nagy huncut vagy, kis
78 1, 20 | van dúlva a szegény fiú! Jaj, még valami kárt tesz magában
79 1, 21 | hogy megértheté a hangját. Jaj, de milyen szép hangja volt.~-
80 1, 21 | két szemem, ha láttam.~(Jaj, de nagy kár lenne pedig,
81 1, 21 | kezdett egész testében. Jaj, csakugyan a rózsa, az áruló
82 1, 21 | finom fehér arcbõre alatt.~- Jaj, nemzetes uram, nem illik
83 1, 22 | megvan a két szemem.~- Oh jaj! Van Rebék néninek talán
84 1, 22 | csapta össze a tenyerét.~- Oh jaj, az bizony baj! Hogy megszeresse
85 1, 22 | pénzt?~- Megkaptam tõle. Jaj, de szép egy asszony!~A
86 1, 22 | Fölordított, nagyon fájt neki.~- Jaj, a kezem, a kezem. Hallgasson,
87 1, 22 | lelkében forrt a keserûség. Jaj, mindjárt kicsordul.~- Mert
88 1, 23 | két kezét:~- Szép volt, jaj de szép volt. Sohasem fogom
89 1, 23 | próbált leütni egy-egyet. Jaj, ha meglátná a tiszteletes
90 1, 23 | bogarat akarna kivenni. (Jaj, a kis mamlasz, még meg
91 1, 23 | Összecsucsorodott a szép kis szája. Jaj, de jó!~Éppen a felét harapta
92 1, 23 | gondolatlan, te elátkozott kezû! Jaj, a legfinomabb gácsi posztó!
93 1, 23 | a csintalan kis gallyat. Jaj, kicsillant szemkápráztatóan
94 1, 23 | meleg, enyelgõ hangján:~- Oh jaj, te cinkos! Valld be most
95 1, 23 | tarka borjú nagy-e már? Jaj, az bizony üszõ lett azóta.
96 1, 23 | a szószékig meg vissza. Jaj, ha éppen a tiszteletes
97 1, 24 | számokban és betûkben.~De jaj, hova jutok ebben a bolondos
98 1, 24 | tiltakozón. - Ennyi ember elõtt! Jaj, ne!~Kitör a hahota s az
99 1, 24 | kötelezvényével csak nem úgy van?~- Oh jaj - nevetett Bogozy, olyan
100 1, 25 | Megölelte érte négy ízben is.~- Jaj, de szépet hoztál nekem,
101 1, 25 | rászólt szelíd szeretettel: Jaj, hol csavarogtál annyi ideig,
102 1, 25 | kisasszony negyvenért adja.~- Jaj, én nem adhatom úgy oda,
103 1, 26 | sásbuzogányt, a büntetõ pallost.~- Jaj, hát miért nem szólt mindjárt,
104 1, 26 | máskülönben a nádbuzogánnyal?~- Jaj, de ravasz vagy… milyen
105 1, 27 | hallottál panaszkodni: »Oh jaj, nincs elég pénzem«, vagy »
106 1, 27 | nincs elég pénzem«, vagy »Oh jaj, nincs elegendõ egészségem,
107 1, 27 | hallottál még panaszkodni: »Oh jaj, nincs elegendõ eszem«,
108 1, 27 | azt hiszik, hogy loptam! Jaj istenem, sok ez!~- Sok-e? -
109 1, 27 | Mi bajod, Judit húgom?~- Jaj, a ló meg akart harapni.~
110 1, 27 | Mintha most látná elõször.~- Jaj, de szép vagy, lelkem, úri
111 1, 27 | hallgass,~Neked muzsikálnak.~- Jaj de szíp, mint a friss bimbóhajtás,
112 1, 27 | csókolom kezsit, lábát, jaj, fújja el még egyszer azzsal
113 1, 27 | tetszik, de ázs lehetetlen. Oh jaj nekem, jaj nekem - tört
114 1, 27 | lehetetlen. Oh jaj nekem, jaj nekem - tört ki síró hangon -,
115 1, 27 | megbizsergett, a fejéhez kapott. Oh jaj, mi volt ez? Istenem, a
116 1, 28 | kikapcsolni a bõrtokot.~- Jaj, mit akarsz? Erõsítsd meg
117 1, 29 | ha még hajdút is tart.~- Jaj, kérem alásan, nincsen szoba -
118 1, 29 | pap egy asszonysággal! Oh, jaj, istennek báránya, könyörögj
119 1, 29 | Nem mászik az fel hozzám? Jaj, mindjárt szörnyet halnék.~-
120 1, 31 | csurog róla a verejték.~- Jaj, mindjárt eltaposod a fehér
121 1, 31 | fáradva.~- Ne beszélj így, jaj, ne beszélj így!~De volt
122 1, 31 | Rábca rákja rágja lábamat? Jaj (nevetett jóízûen), mindjárt
123 1, 31 | add ide a kezedet, így ni, jaj, de forró, no, most egy,
124 1, 31 | elõbbi három árnyék. - De jaj, miért van most összefolyva
125 1, 31 | talyicskákkal a mentéshez.~- Jaj, hogy nem mehetek - hörögte
126 1, 31 | udvaron. Megint jön valaki. Jaj, istenem, mit hoz?~Vince
127 1, 32 | padlóra a kis fehér cédulát.~- Jaj, édes fiacskám - szólt azután
128 1, 32 | Szoltsányi, ha megérkezik? Jaj, jaj! gondolni se mert erre.
129 1, 32 | Szoltsányi, ha megérkezik? Jaj, jaj! gondolni se mert erre.
130 1, 32 | azért volt oda. Házasodott. Jaj, micsoda gyönyörû személy!~-
131 1, 32 | azok a nagy, fekete szemek! Jaj, mikor úgy rám vetette a
132 1, 32 | van a kasznárné keblén… Jaj, de nagyon illik a violapettyes
133 1, 32 | egyszerre hûs szellõ támad (jaj, de jó, de üdítõ) és a víz
134 1, 32 | Szoltsányi fenyegetései: »Jaj az életének, ha valaha elém
135 1, 33 | becsapja a polgáraikat.~Oh jaj, hát az állam is? A háború
136 1, 33 | az.~Liszkayné nevetett. Jaj, azok a szép fehér fogai!~-
137 1, 34 | a tekintete révedezõ.~- Jaj, fiam, keresztüllátok a
138 1, 34 | tüzes vassal érintenek.~- Jaj nekem! - kiáltá s a fejéhez
139 1, 35 | összecsapta kezeit.~- Oh, jaj neki! (Tudniillik, jaj Krámer
140 1, 35 | jaj neki! (Tudniillik, jaj Krámer Miksának.) Hisz annyi
141 1, 35 | délután fogjanak bele. Oh jaj, Baptiste! Nagyon kiköltekeztem,
142 1, 35 | Nini! Hát az mi ott? Jaj istenem, de szép!~- Az egy
143 1, 35 | megették - folytatá a báró.~- Jaj, bácsi, ne emlegessen ilyeneket.~
144 1, 35 | bajod?~- Valami megcsípett. Jaj!~- Szent Isten, talán valami
145 1, 35 | kezdi befõzni a levest.~- Jaj, istenem, még nekem toalettet
146 1, 35 | korszerûség a fejét felütni.~- Jaj, jaj - óbégatott Knopp báró
147 1, 35 | a fejét felütni.~- Jaj, jaj - óbégatott Knopp báró színpadias
148 1, 35 | szedték tõle a zálogokat. »Jaj, sohasem mászom ki az adósságból.«
149 II, 2 | hogy jobban nevethessen.~- Jaj de jó! Tehát a Napoléon
150 II, 3 | gondolat futott keresztül.~Jaj neki, ha ez a gondolat igaz!
151 II, 4 | egész nap. Harminc óra. Jaj, de sok még!~Addig az ideig
152 II, 5 | hop! szakad a padlás. Hoj! Jaj!~Ezékiel bácsi felugrott.~-
153 II, 7 | mirabeau-i alakja körül.~- Jaj! - ordított fel a kemény
154 II, 7 | estem. Meghalok! Odavagyok! Jaj a szemem!~A Cicero kimondhatlan
155 II, 7 | volnék,~Ahhoz a lányokhoz~Jaj de bátran szólnék.~Mády
156 II, 7 | Mert egészen bekeni magát. Jaj, egy szót sem szólok többé.
157 II, 13 | az istenek kezében van, s jaj annak, ki szentségtelen
158 II, 14 | esett a hátam közepére...~- Jaj nekem... Odavagyok!~- Hallgatsz,
159 II, 15 | között lebegõ sógornak.~- Jaj, jó vitéz, ha ösmersz könyörületet -
160 II, 16 | ételét, és még italát is.~De jaj is volt aztán annak a boldogtalan
161 II, 16 | pótléknak a nyelvéhez, s jaj annak a szerencsétlen halandónak,
162 II, 16 | érintkezésbe kell jönnie: tehát jaj lett volna éjjeli kimaradásaiért
163 II, 17 | Ilyen ember volt Kutlik. De jaj annak, aki már egyszer megkóstolta
164 II, 17 | natura a hatodik nagyhatalom. Jaj, ha az az alak most egyszerre
165 II, 22 | most mind úgy értette azt: »jaj neked, ezer jaj.«~Megállította
166 II, 22 | értette azt: »jaj neked, ezer jaj.«~Megállította kocsiját,
167 II, 24 | maga most itt marad.~- Jaj istenem, mi végett? Nem
168 II, 26 | várva, sikerül-e a csíny.~- Jaj bizony leesik a kisasszonyka
169 II, 26 | föleszmélt s fölsikoltott:~- Jaj, elfogtak! Börtönbe visznek!
170 II, 26 | kezét, Salamon bácsi!~- Jaj, vaj mir, megint valami
171 II, 39 | Szegény özvegyasszony, jaj, de boldog asszony, hogy
172 II, 39 | dönteni õ is a mérleget. - Jaj, iszonyú kínom, meghalok
173 II, 39 | meg, én egyetlen árvám. Jaj, hogy itt kell téged hagynom!
174 II, 43 | is szavalta derekasan a »Jaj a hátam oda van« címût a
175 II, 46 | dúdolását hagyta abba.~- Jaj, nagy az én bajom - zokogta
176 II, 46 | nem viszi be a szobába?~- Jaj, lelkem, olyan az, mint
177 II, 65 | ezt és nagyra volt vele. Jaj annak, aki a goromba ember
178 II, 66 | látott volna az ember.~- Jaj, de szép virágok! - kiáltott
179 II, 72 | Miksa barátunk félõrülten.~- Jaj, oh jaj! Hiszen a tegnapi
180 II, 72 | barátunk félõrülten.~- Jaj, oh jaj! Hiszen a tegnapi ropszdropszért
181 II, 85 | német guggol.~- Ki vagy?~- Jaj, húzz ki, jó vitéz - kiáltja
182 II, 86 | Gilagó fog tányérozni.~- Oh jaj! - kiáltott bele Mendus.~-
183 II, 100| szentesíti - legjobban.~Jaj annak, aki megkóstolta egyszer
184 II, 113| miniszterek szorongatták. Oh jaj, oh jaj...~A hû Miska kétségbeesve
185 II, 113| szorongatták. Oh jaj, oh jaj...~A hû Miska kétségbeesve
186 II, 119| senki az édes titkot, mert jaj nekem, ha valaha kitudódik,
187 II, 123| magokat s így szólnak: »Jaj, be soká aludtam! mintha
188 II, 126| sikerült egy percre bejutni.~- Jaj, édes lányom, gyere hamar,
189 II, 129| Éppen rólad beszéltek.~- Oh jaj, igazán?~- Azt kérdezte
190 II, 134| édes fiam! Felkelhetsz!~- Jaj, jaj! oda vagyok! - óbégatott
191 II, 134| fiam! Felkelhetsz!~- Jaj, jaj! oda vagyok! - óbégatott
192 II, 135| rögtön egy sétáló fiatalúr. (Jaj, de kellemes egy ember!)
193 III, 1 | egészen olyannak, mint Miklós… Jaj, a fejem majd megszakad!
194 III, 1 | tesz: »Ne nyúlj hozzá!« s jaj annak a halandónak, aki
195 III, 1 | összehozni a szükséges súlyt. Jaj, csak igazán összehozhatná.
196 III, 1 | mint a mélységes pokol; jaj, mindjárt elszédül.~- Bátor
197 III, 1 | megcsúfolta, kinevette. Jaj, uram, teremtõm, tán fejét
198 III, 1 | ereszkedtek és összeszoríták.~- Jaj, a kólika! - kiáltá hörögve.~
199 III, 1 | A bércek visszamondták: jaj, a kólika.~És Olej tudta
200 III, 2 | kérdé Ágnes fojtott hangon. Jaj, dehogy is merné a ládát
201 III, 2 | neked adom a részemet. Jaj, ha te tudnád, kis cica,
202 III, 2 | Hát a négylevelû lóhere? Jaj, csak azt ne vesztette volna
203 III, 2 | hogy néz ki a Mária?~- Jaj, nehéz azt elbeszélni… Vakító
204 III, 2 | fedte el arcát kezeivel.~- Jaj nekem, Szûz Anyám! Oh, könyörülj
205 III, 2 | s figyel, hallgatózik: »Jaj, a juhok jönnek!«~Hiába
206 III, 2 | vetette rá édes tekintetét.~…S jaj, kiesett kezébõl, nincs
207 III, 2 | Klára. - Itt a hegyszakadék, jaj, ott is egy örvény!…~- Verjen
208 III, 2 | szerencsétlen! Nem tudok én semmit. Jaj, minek is vettél el!~Nagy
209 III, 2 | s beszaladt férjéhez:~- Jaj, elhoztam!… Fussunk el messzire.
210 III, 2 | hangosan dobogtak.~- Hallod? Jaj! hallod-e? - suttogta Anna,
211 III, 2 | megösmeri-e Sás Gyuri az útról? Jaj, ha megösmeri! De jaj, ha
212 III, 2 | útról? Jaj, ha megösmeri! De jaj, ha meg nem ösmeri!~Bizony
213 III, 2 | lett volna elmulasztani.~- Jaj, össze ne törje a korsómat,
214 III, 2 | kiálló gerendához a korsót. Jaj, talán el is tört?!~Még
215 III, 3 | tárgya.~Ez a Filcsik bundája.~Jaj volna annak az embernek,
216 III, 7 | egy szóra, Csillom Anna!~- Jaj, nem megyek… Hova is gondol
217 III, 7 | szótól megolvad és enged. Jaj, minek is ment ki… hiszen
218 III, 7 | az apjáról beszél neki!~Jaj, csak egy szót se szólna
219 III, 12 | százszor is megnézte egy nap. Jaj, de szép, de gyönyörû, hát
220 III, 12 | húgom, ezt is megsiratta.~- Jaj, minek is hoztam el, minek
221 III, 15 | sõt még õ öltöztette.~Jaj, ha a papa megtudná, hogy
222 III, 24 | varrták a fényes stafírungot. Jaj, csak sohase hímeznék ki
223 III, 25 | is élnek, megölték õket. Jaj, csak el ne késnék. Aztán
224 III, 25 | elhatározással megfogta a kilincset.~Jaj, olyan hideg volt az a vas!
225 III, 25 | az a vas! Összerázkódott. Jaj, olyan volt, mint az a gyík,
226 III, 29 | övét, mint egy vaspánt.~- Jaj, irgalom, kegyelem! Jehova,
227 III, 37 | felelte naivul Biri.~- Jaj, de ostoba vagy, kedveském -
228 III, 43 | mamlasz… de furcsa leszesz… jaj, de csúnya leszesz… no,
229 III, 43 | leszesz… no, ne sírj, hát… jaj, de gyönyörû leszesz azzal
230 III, 56 | Lacinak még tokája is van! Jaj be szép, jaj be gyönyörû
231 III, 56 | tokája is van! Jaj be szép, jaj be gyönyörû tokácska! Gyere
232 III, 56 | remegve bújt a paplan alá. Jaj, azt ígérte, hogy érte jön,
233 III, 57 | volt az a sár a kezein.~- Jaj, ne nyúljon hozzám most -
234 III, 60 | náluk töltöm a karácsonyt.~Jaj, igen… Mimit elfelejtettem
235 III, 62 | Senki se mer rá ígérni. Jaj volna annak! Biztos tehát,
236 III, 63 | a vánkosai közt.~Hanem - jaj, talán ki se mondom - bizony
237 III, 64 | elkiáltja a Borcsa leányzó:~- Jaj, istenem, a tekintetes úr!~
238 III, 64 | így… ugye jót tesz… ugye? Jaj én teremtõ istenem! - kiáltott
239 III, 66 | Aggodalmasnak láttam arcodat!~- Jaj, jó vitéz! Szívemben mérges
240 III, 70 | Verjen meg az Isten, Zsófi!~- Jaj nekem, jaj nekem! - sikoltott
241 III, 70 | Isten, Zsófi!~- Jaj nekem, jaj nekem! - sikoltott fel az
242 III, 72 | Megmondta a tükör ma reggel. Jaj, talán a föld alá süllyed
243 III, 72 | Hogy a királyt keresik? Jaj, lelkem, a király nem lakik
244 III, 72 | ült maga a királyné!~Oh, jaj de szép volt! Csillogó fehér
245 III, 77 | zsidórészbe a járásbírónéhoz:~- Jaj, lelkem, Nelkám, vannak-e
246 III, 81 | te pákosztás Jancsi?~- Jaj jaj jaj! Sok kecsketejet
247 III, 81 | pákosztás Jancsi?~- Jaj jaj jaj! Sok kecsketejet ittam,
248 III, 81 | pákosztás Jancsi?~- Jaj jaj jaj! Sok kecsketejet ittam,
249 III, 84 | Ön se látja?~- Én sem.~- Jaj, tán beesett valahova? -
250 III, 94 | udvari dáma gondolta fázva: »Jaj, ha Koháry beszélne.« Benne
251 III, 94 | Mi az? Te vagy, István? Jaj, milyen szörnyû álmom volt
252 III, 94 | látni a gyöngyöket?~- Nem, jaj nem!~De azért kinyitotta
253 III, 100| játékszereket. Követelõ egy fickó. Jaj volna nekem, ha üres kézzel
254 III, 102| hattyúfehér lábacskáikkal.~- Jaj, jaj a kis halaknak! Meggyullad
255 III, 102| hattyúfehér lábacskáikkal.~- Jaj, jaj a kis halaknak! Meggyullad
256 III, 102| odább, ugyan mivel? Oh, jaj, pedig még esõ is lesz ma!~
257 III, 102| meghökkenve.~- Mit csinálunk?~- Jaj, a piros csizmáink - sóhajtott
258 III, 114| szüksége van Máli nénire.~Jaj annak, aki a kis Murzunak
259 III, 135| királyát vasba veretem«. (Jaj, bárcsak a mi falunkon vinnék
260 III, 136| várudvarra:~- Itt a török! Jaj, itt a török!~- Nosza fegyverre
261 III, 138| és remegve fölemelem.~Oh jaj, a két elsõ fog kitört!...~
262 III, 144| ijedten fölsikoltott.~- Jaj az orrom… az orrom!~Lett
263 III, 144| harc végét. Míg végre - jaj hála istennek - megölte
264 III, 148| az õ naiv kívánságukon. (Jaj, be szép fehér fogai vannak,
265 III, 148| lesz belõlem, mi lesz? Oh, jaj, édes húgom, soha, de soha
266 IV, 1 | jószágok, olyanok, hogy »jaj mama, mama! a macska rám
267 IV, 1 | s összefolyt kezemben.~- Jaj, kedves barátom uram - dohogott
268 IV, 1 | volt! Át akartam karolni. Jaj, nem mertem, kezem a félúton
269 IV, 6 | jár a posta a mennyégbe?~- Jaj, bizony jár.~A kis Birike
270 IV, 6 | volt az uzsonnáig… hanem jaj, a csipkeujjat betintázta.
271 IV, 21 | sápadtan hallgattak.~- Nagyapa, jaj, mit csinál, nagyapa? -
272 IV, 26 | hol? Hisz láttuk volna!~- Jaj, el van az ott, lelkem,
273 IV, 32 | az, hogy én szeretem. Oh, jaj, szerencsétlen volt az az
274 IV, 41 | puszta, Kassa mellett.~- Jaj, jaj - dörmögött Pál úr,
275 IV, 41 | puszta, Kassa mellett.~- Jaj, jaj - dörmögött Pál úr, csak
276 IV, 41 | Nem, nem, a barna volt az! Jaj, jaj, hol van az már! Az
277 IV, 41 | nem, a barna volt az! Jaj, jaj, hol van az már! Az ördög
278 IV, 51 | csatolni a pörhöz.~- Oh, jaj, minek is szóltam? - kiáltá
279 IV, 54 | oldalzsebembõl pisztolyomat.~- Jaj! Ne okoskodjék!~- Megteszem,
280 IV, 68 | rendõrségre való menetelét, hogy jaj, most azok kifürkészik,
281 IV, 73 | fel, de meg ne szorítsd. Jaj, de ügyetlenül tartod. Most
282 IV, 79 | elmondom harmadnap dietan. Jaj haj! Latni kelet volna a
283 IV, 85 | ijedten sikoltott fel:~- Jaj az orrom… az orrom! Eresszék
284 IV, 85 | az illetõ, mert különben jaj lett volna a fõbíróné orrának.~
285 IV, 85 | istenem! Mi lesz ebbõl? Jaj, jaj! Segítség!~Van lárma,
286 IV, 85 | istenem! Mi lesz ebbõl? Jaj, jaj! Segítség!~Van lárma, zavar,
287 IV, 85 | harc végét. Míg végre - jaj, hála istennek - megölte
288 IV, 95 | Hátha éppen ez az õ fia… De jaj, hátha nem az!~Gáthy most
289 IV, 96 | vissza egy perc múlva.~- Jaj, nemes tanács! Nagy dolog
290 IV, 97 | Palit, és sírni kezdett.~- Jaj, mi lett belõled? Mivé tettek? (
291 IV, 97 | kérdé a jószívû asszony.~- Jaj, jaj, anyó, kitörtem a lábamat,
292 IV, 97 | jószívû asszony.~- Jaj, jaj, anyó, kitörtem a lábamat,
293 IV, 97 | nem, ne nyúljon hozzá, jaj, jaj, nagyon fáj… hanem
294 IV, 97 | ne nyúljon hozzá, jaj, jaj, nagyon fáj… hanem vegyen
295 IV, 97 | tanácstalanul tördelte a kezeit. »Jaj istenem, mi lesz ebbõl,
296 IV, 119| ment a hír és ijedtség. »Jaj, az istenért, valami baja
297 IV, 121| és a falhoz szorított.~- Jaj! - szisszentem fel halálra
298 IV, 126| uram a kezeit tördelte:~- Jaj, mit cselekedett?~Petky
299 IV, 129| helyen.~A vevõ felkiáltott:~- Jaj, jaj, én már megyek.~- Hova
300 IV, 129| vevõ felkiáltott:~- Jaj, jaj, én már megyek.~- Hova megy,
301 IV, 132| már kifolyt útközben.~- Jaj, szegény pulyácskám! - sikoltott
302 IV, 132| anyja, a vér láttára -, jaj, ki bántott? Huh, hát verekedtetek!
303 IV, 133| Nos, kell-e még több?~- Jaj, ne, ne! Jaj, ne bántsa
304 IV, 133| még több?~- Jaj, ne, ne! Jaj, ne bántsa õket szegényeket!~
305 IV, 133| befutott az udvarunkra.~- Jaj, úrfi, úrfi, ha istent ösmer!~-
306 IV, 142| azazhogy csak szélsuhogás.~Jaj, ugyan mi lesz még? Hátranézek,
307 IV, 144| kalács, az a cseresznye. - Jaj de jó!~De hátha még azt
308 IV, 145| Akkor hát el vagyok veszve. Jaj nekem!~Abdallahot nagyon
309 IV, 145| hiszem, mindjárt meghalok. Jaj, jaj!~- Jer, támaszkodj
310 IV, 145| mindjárt meghalok. Jaj, jaj!~- Jer, támaszkodj reám,
311 IV, 146| is csak velem történik!~- Jaj, jaj! - sikoltott az asszonyság
312 IV, 146| csak velem történik!~- Jaj, jaj! - sikoltott az asszonyság
313 IV, 147| a folyosóra rohantam.~- Jaj, jaj! - kiáltám torkomszakadtából.~
314 IV, 147| folyosóra rohantam.~- Jaj, jaj! - kiáltám torkomszakadtából.~
315 IV, 147| közelebb lépkedett hozzám (jaj, most mindjárt végem van),
316 IV, 148| megcsappan az önbizalom: »Jaj, végünk van!«~Pedig se nem
317 IV, 148| férfiak a kastély udvarára.~- Jaj, itt vannak a muszkák!~-
318 IV, 148| akarnak bemenni a köpûbe.~- Jaj, nem érek én most rá, pap
319 IV, 148| ítéltet a puskájával s oh jaj, mikor a lövés eldörren…
320 IV, 151| ijedelem a családban.~- Tífusz, jaj tífusz! A tífusz már nagy
321 IV, 151| hevesen, féltékenyen vert. Jaj, kit fog választani?~Egyszerre
322 IV, 151| felösmerem, közeledni látszik, jaj, jön, jön… ilyenkor behunyom
323 IV, 151| hajamszála égnek áll.~- Jaj, a nyúl, a nyúl!~A hold
324 IV, 152| ijedten kiáltott fel:~- Jaj nekünk, fél a lótul!~Pár
325 IV, 152| közli sötét gondolatát:~- Jaj, már készül… oda készül
326 IV, 152| kongott-bongott. Csin, bin, csin, bin.~Jaj, ha erre a csengetésre bejön
327 IV, 152| az állatokat, fiacskám. Jaj, ne csengess. Ha meghallja
328 IV, 152| mert megborzadok tõled. Jaj, te csúf ember! Hogy nem
329 IV, 152| sürgeti fojtott hangon.~- Jaj, ne izélj, Matykó. Miért
330 IV, 152| gyönyörûséges mákvirágot. Jaj, csak a kezem alá kerülne!
|