Rész, Fejezet
1 1, 1 | ha nem téged szeretlek.~- Minek hagy el, ha szeret?~Jancsi
2 1, 1 | felelete.~- Én nem tudom, minek hagylak el, hanem azt érzem,
3 1, 1 | egy darab kemény kenyér. Minek azt cipelni?~De õ mégis
4 1, 1 | kemény szavak után.~- Ej, ej! Minek is adtad magad erre a csúf
5 1, 1 | öljön meg, az istenre kérem. Minek éljek még.~Az öreg huszár
6 1, 2 | mintha az is mondta volna: »Minek jöttetek ide?«~Mikor Stofi
7 1, 2 | tetõtõl talpig az ügyvédet.~- Minek az?~- Mint felperesi ügyvédnek
8 1, 2 | Azt akarom megtudni, hogy minek jött ez a leány önnel?~-
9 1, 2 | nem jár napidíj.~De hát minek is rontaná a papirost, mikor
10 1, 2 | érezte itt magát. De hát minek is jött õ ide? Hiszen semmi
11 1, 2 | vagy a jó isten tudja, minek hagyott ott? Talán más egyéb
12 1, 3 | erre térnénk, mondja meg: minek hívják?~Marci felkelt a
13 1, 3 | vidorabbá olvadt:~»Nem bánkódom, minek is bánkódnám?…~Jó az isten,
14 1, 3 | hanem elõbb az a kérdés, minek keresed. Hm. No, majd elmondod!
15 1, 3 | Marci megint sóhajtott. »Minek volt az most idejönni? Bánatot
16 1, 4 | spekulánsnak! Még beszéljen is? Minek! Arra való a paraszt, hogy
17 1, 4 | a gyertyát a padozatra, minek következtében megint csak
18 1, 4 | állapotokban valami olyat, minek másképp kellene lenni?~Kalap
19 1, 4 | csakugyan õ volt oka mindennek! Minek ment férjhez Kalap uramhoz,
20 1, 4 | Karczy Pétert szerette? Minek hallgatott szüleire, kik
21 1, 4 | ketten” tudjuk. Ha tudjuk, minek meséljem tovább. Sapienti
22 1, 4 | lisztet tartott gazdája, minek nyomai nagyon meglátszottak
23 1, 4 | merült föl: mért veszi el? Minek lesz neki az a gyermek?
24 1, 8 | csakugyan õ volt oka mindennek! Minek ment férjhez Bike uramhoz,
25 1, 8 | Karczy Pétert szerette? Minek hallgatott szüleire, kik
26 1, 8 | ketten« tudjuk.~Ha tudjuk, minek meséljem tovább. Okos emberek
27 1, 9 | Voltak is akkor lapok!~De minek is lettek volna? Nem tudom,
28 1, 9 | meri magát beleártani.~De minek toldjam-foldjam tovább e
29 1, 9 | is kisült a tolvajlás?~- Minek is tagadnám, tekintetes
30 1, 9 | közt ült folytonosan.~- Minek tulajdonítja tanú a gróf
31 1, 9 | Borcsát.~Elbeszélte, - oh minek is beszélte el! - hogy a
32 1, 9 | önmagát mindig kihagyván.~De minek soroljuk fel a hosszú lajstromot,
33 1, 9 | is kisült a tolvajlás?~- Minek is tagadnám, tekintetes
34 1, 9 | férgeket is táplálnák; de minek is táplálnák, hiszen fölöslegesek,
35 1, 10 | mozdulnánk?~- Nem tudom minek? - dörmögé Gracza ásítva,
36 1, 10 | csáklyákkal, fejszékkel.~De minek soroljuk fel a hosszú lajstromot,
37 1, 10 | elgondolkozott. Éppen ezt keresi õ. Minek menjen tovább? A szolgabíró
38 1, 10 | is kisült a tolvajlás? ~- Minek is tagadnám tekintetes uram.~-
39 1, 10 | vakító szemeivel.~- Jaj, minek is most már ez a ló nekem?
40 1, 11 | ráripakodott nagy dühösen: »Minek néz kend engem? Hát én szoptassam
41 1, 11 | szemrehányással van tele: »minek vettétek el a köveimet,
42 1, 11 | a zápor.~- Bolond ember! Minek neki az a sok ócska pakszus.~-
43 1, 11 | az a sok ócska pakszus.~- Minek? Hiszen éppen ezen alapszik
44 1, 12 | belõle Erdélyországban.«~De minek számoljuk elõ minden diákját,
45 1, 12 | vigasztalásul, azokban búvárkodjam? Minek? A tudomány is csak a nemesembernek
46 1, 12 | magát:~- Visszaforduljunk? Minek? Menjünk inkább, amerre
47 1, 12 | minket! Úgy kellett nekünk, minek kötekedtünk veled! Lefõztél,
48 1, 12 | ahol a katlan volt.~De minek toldjam-foldjam, röviden
49 1, 13 | mint egy darab fa. Hát minek volna nekem a férj? Mikor
50 1, 13 | szerencsét. Ki látja itt? Minek van itt? Hogy nekem virítson?
51 1, 14 | Látod, fiam, mire való az? Minek csinálod ezeket a sületlenségeket?
52 1, 14 | hozzá. - Ugyan ne keresgéld, minek az, asszonykám!~- De hiszen
53 1, 15 | szólt -, lépjen elõ!~- Minek? - kérdé az ajtónál bámészkodva
54 1, 16 | szereted azt az uradat?~- Minek is kérdezed, apuskám?~-
55 1, 17 | magisztrátus ellen, hogy minek volt elégetni a holttestet; -
56 1, 17 | akiknek nincsenek szerelmeik…~Minek meséljem… A reggeli fölségesen
57 1, 17 | vettem a Kaszperek-históriát? Minek fejeztem már be? Kivált
58 1, 18 | kinek van igaza, ki tudja, minek lennénk mi bírák benne?~
59 1, 18 | nem bántalak.~- Hát akkor minek fogta a villát? - kérdé
60 1, 18 | Sose láttalak.~- Hát akkor minek mondja? Úgy megijesztett,
61 1, 18 | nincs kedvem. Én nem megyek. Minek? Nincsen ott vagyon, Péter
62 1, 18 | deli, vakmerõ Purpurátót. Minek? Hiszen körüle is valami
63 1, 19 | Waldeck is vállat vont:~- Hja, minek eszel akkor egy tálból cseresznyét
64 1, 22 | pedig azt mondja magában: »minek vagyok én már itt tovább«,
65 1, 23 | így okoskodott magában: Minek ugassak én, ha a gazdám
66 1, 23 | résen állt, félreugrott, minek következtében a dühös ember
67 1, 23 | a lábára, mondván; hogy minek az a másvilágon? Hát persze
68 1, 23 | elenyészik, mint egy álom.~Minek elõlegezni a perzselõ nyártól
69 1, 23 | ne áruljam magamat. Ah, minek is kellett ennek a kínos
70 1, 23 | rángatózni látszott a méregtõl). Minek is ád az Isten az embernek
71 1, 23 | vetette oda önkénytelenül:~- Minek adod akkor férjhez?~Gáll
72 1, 23 | ha kiveszik a vízbõl.~- Minek? Hát nem tudod, hogy az
73 1, 24 | etnográfus, hanem csak násznagy? Minek szóljon le egy vidéket,
74 1, 25 | neve volt, mint a kecskéé), minek bántod azt a fiatal embert,
75 1, 25 | adjunktusai váltig kérdezgették: »Minek az a sok hiábavalóság a
76 1, 25 | pondrót keresek benne.~- Minek az neked, öregem?~Vállat
77 1, 25 | abban tévesztették el, hogy minek híttak hát vendégeket? A
78 1, 26 | tisztelendõ úr kapacitálja, hogy minek viszi, mikor a Hanka jól
79 1, 26 | szabadkozott, és elõrement. Minek avatkozol a dolgába, még
80 1, 26 | fölénnyel mosolygott.~- Minek volna az a tekintetes úrnak,
81 1, 26 | rendszerét Hlavatsek.~- Minek neki a maga pénze? Hiszen
82 1, 26 | tudna talán, azt mondaná: minek nekem elpusztítani most
83 1, 26 | szabad engem látnia.~- Hát minek jöttél ide? Hogy jöttél
84 1, 27 | halomra kezdett dõlni.~- Minek az a komédia? - szólt gúnyosan.~-
85 1, 27 | ablakon. Igazán édes az élet. Minek azt keseríteni holmi sötét
86 1, 28 | a szakállába: »De látod, minek is vonnéd el, hiszen olyan
87 1, 28 | a »Fehér Róka« elõtt. De minek is álltunk meg? Már nem
88 1, 28 | De milyen ostoba vagy. Minek is ettél te annyi kenyeret
89 1, 29 | öregasszony volt.~- Bolond vagy, minek nézted meg?~- Hiszen nem
90 1, 31 | Dehogynem, csak azt nem tudom, minek hítták.~- Hát miért nem
91 1, 31 | vagy te, vagy Vaskor?20 Minek képzeled te magadat, te
92 1, 31 | feketén, csillagtalanul. Minek is már a csillagok! Ott
93 1, 32 | diák.~- Ha nem tudja, hát minek hozta?~- Mert van benne
94 1, 32 | gyõzte hordani az üvegeket.~- Minek már az a sok ital?~- Mert
95 1, 32 | bátorságot akarok inni, öregem.~- Minek az a sok bátorság? Hiszen
96 1, 32 | de milyen élet számára? Minek hozott engem ide a kastélyba?
97 1, 32 | számadást nem küldött (mert minek az?), és a báró se kívánta.
98 1, 33 | egy szóra, hékás!«~Hogy minek adta a természet e roppant
99 1, 34 | csodálatos termetén. De minek? Kinek? Mit használna az,
100 1, 34 | Alázatos szolgája nagyságodnak. Minek köszönhetjük a nagy szerencsét? ~
101 1, 34 | érted a Lõrincet?~- Oh nem, minek? - mondta reszketõ hangon. -
102 1, 34 | összeszidott volna, hogy minek háborgatja, de ez az egy
103 1, 35 | fölösleges vagy a vályog. Minek csináljanak egymásnak konkurrenciát?
104 1, 35 | Természetesen.~- De hát minek annyi?~- Hát csak. Nem szeretek
105 1, 35 | a birtokot a bácsinak.~- Minek az a három nap?~- Hát az
106 1, 35 | medve-fog.~- Köszönöm, de minek fárasztja magát? - szólt
107 II, 1 | aminek a neve szerelem. Minek is volna nyoma, ha úgysem
108 II, 2 | elõtt tartotta meg a bõjtöt.~Minek is volna most farsang, muzsikaszó,
109 II, 2 | mikor úgyis fütyül a golyó.~Minek gyújtanák meg a fényes tánctermek
110 II, 2 | égõ városok lángjaitól; minek készítenék a hölgyek az
111 II, 2 | tart a ló- meg szamárhús, minek keresnõk azt addig Párizson
112 II, 2 | romlásunkra.~- Fi donc! Minek azt szemére hányni?~- És
113 II, 3 | rágalmazzák egymást, pedig hát minek az az örökös marakodás,
114 II, 4 | sem hagyhatta szó nélkül, minek következtében egy nagyon
115 II, 4 | a mappán.~Tudj’ az isten minek az nekik!~Hát még a puskájuk?
116 II, 5 | Az elment, õ is elmegy. Minek is maradna itt? Elvesztette
117 II, 6 | gúnyolni kell a vénlányokat, minek születtek olyan csúnyáknak
118 II, 6 | levesnek hívja Sramko bácsi.~Minek is az asszony leves nélkül?
119 II, 6 | komolyan megdorgálta, hogy minek pazarolja a pénzét lutrira,
120 II, 6 | angyalom. Hová beszélsz?~- Ah, minek az? Nincsen miért tagadnod!
121 II, 6 | kéne õket akasztani sorba. Minek rontják el az ember reményeit!
122 II, 6 | kedves Zemák, s mondja meg, minek köszönhetjük a szerencsét,
123 II, 6 | bírt semmi alappal. De hát minek nyomatnak azok a pernahajder
124 II, 6 | dolgokat a lapjaikba? És minek éppen akkor, mikor az õ
125 II, 7 | annak is az illetõ maga oka: minek jár annyit nyilvános helyekre!
126 II, 7 | miért nem felejtette el? Minek van olyan bolondos jó memóriája
127 II, 7 | argumentumai. Hát a sors meg minek agyarkodik az õ mûködése
128 II, 7 | agyarkodik az õ mûködése ellen? Minek avatkozik bele, minek csinál
129 II, 7 | ellen? Minek avatkozik bele, minek csinál az õ tintájából láthatatlan »
130 II, 7 | keserû eszmemenetet.~De hát minek is akadékoskodnak az útjába,
131 II, 7 | Én istenem, én istenem! Minek mentem, minek távoztam el
132 II, 7 | én istenem! Minek mentem, minek távoztam el mellõle? Legalább
133 II, 9 | gyere! Én vádollak téged! Minek teremtetted a szívet ilyenné!«...~
134 II, 14 | meglepetve urambátyám. - És minek?~- Szivart venni.~- De csak
135 II, 15 | hiábavalóskodol, Miska? Minek töröd eszedet haszontalan
136 II, 17 | sajnáltuk. Úgy kell neki! Minek fõz annyiszor savanyú paszulyt!~
137 II, 22 | volt a gyújtogató... Oh, minek hitte? Minek hitte?...~Vajon
138 II, 22 | gyújtogató... Oh, minek hitte? Minek hitte?...~Vajon hallja-e,
139 II, 24 | Arany Cérna« vendéglõse. (Minek is tette volna? Hiszen valamennyinek
140 II, 24 | félelmében. Mi fog vele történni? Minek is tette azt, hogy virágot
141 II, 24 | Aladárnak mondta volna meg! Oh, minek is tette!~Remegve figyelt
142 II, 24 | hangra, mely belülrõl jött. Minek is figyelt, minek kellett
143 II, 24 | jött. Minek is figyelt, minek kellett neki meghallani
144 II, 26 | szétrobbantá az értékes pipát.~De minek számoljam el az ezer meg
145 II, 26 | nem köti le a batyuját, minek cipeli azt a nagy terhet
146 II, 26 | fordult ismét a falu felé.~Oh, minek is fordult arra!~Ott néz
147 II, 29 | ajándék? Talán egy album? Ah, minek az! Vagy valami ékszer,
148 II, 30 | tetszett ez a megbízatás, minek különösen ígérkezett megfelelni,
149 II, 33 | férjét kívánta meglepni, minek bizonysága a két arany betû.
150 II, 36 | Egy részét igen.~- Nos, és minek, ha szabad kérdezni?~- Azon
151 II, 36 | Iszonyú pillanat várt reám! De minek rajzoljam azt elõttetek;
152 II, 45 | farkai összedörzsöltettek, minek következtében azok elkezdték
153 II, 48 | Most már mindennek vége minek örüljön ezentúl az elmúló
154 II, 48 | keserûséggel.~- Könyörülõ isten, minek büntettél így!~Talán nekiment
155 II, 48 | vagy amazt s mégis megélt, minek csináljam én másképp, hanem
156 II, 48 | újságok járatására is telt, minek aztán az lett következése,
157 II, 49 | akik azért zúgolódnak, hogy minek terem a folyóvizekben is,
158 II, 63 | Ferenc vagyok...~- Örülök. Minek köszönhetjük látogatását?~-
159 II, 65 | el az uraság erdejébõl, minek következtében Laci úr a
160 II, 67 | a sötét kérdésen: »vajon minek élek én még?« - bizonyosan
161 II, 71 | kísértetek járnak, uram.~- Bah! minek tart ön engem? Ijedõs gyermeknek?~-
162 II, 72 | föl Kéredy üdvözlésére.~- Minek köszönhetem ezt a nagy szerencsét?~-
163 II, 81 | Hihetõleg azt gondolta, minek kockáztassa drága életét
164 II, 81 | szemekkel nézett végig.~- Minek néz engem az úr? - kérdé
165 II, 83 | inkább röffen. Kukac (vagy minek híják?) leteszi a hegedût.
166 II, 87 | szívem.~- De hát, mamám, minek megy az Szegedre?~- Oh,
167 II, 88 | nem néztem meg, most már minek nézném, úgyse lenne rá az
168 II, 90 | Tudod-e mióta van ez így?~- Minek ez a kérdés? Volt-e valaha
169 II, 95 | omlott házak mutatják.~Minek is virradt meg?~Hát nem
170 II, 95 | az lesz egyszer a vége. Minek halasztotta továbbra, mikor
171 II, 99 | hogy barátja haldoklik, minek folytán nyomban odasietett,
172 II, 99 | is vissza kezdé nyerni, minek elõidézésében azon körülmény
173 II, 99 | mikor beteg volt ön. De minek e kitérés! Röviden, Sir,
174 II, 105| az õ cinikus logikáját.~- Minek az a telegram õfelségéhez?
175 II, 110| régi magyar virtus.~*~De minek is hozom én most föl az
176 II, 111| ember ugyan be nem látja, minek az neki, mert ha még olvasni
177 II, 112| hálószobámba behozza... Oh, minek is engedtem a kísértésnek,
178 II, 112| kísértésnek, a hiúságnak? Minek is mentem ki a parkba? Õrült
179 II, 112| kérem, engedni fog szelíden. Minek is mentem ki? Hisz úgyse
180 II, 113| s a jóisten tudná még, minek gúnyolják, mert hiába, tekintetes
181 II, 118| nyilatkozataimra. Amint hogy minek is? Hiszen ott van a komornyikom.
182 II, 121| Kossuth-bankót osztrák pénzre, minek következtében az is elõfordult
183 II, 123| ekkor jutott eszébe, hogy minek is megy õ be tulajdonképpen?
184 II, 127| kíséretében lesz oly szíves...~- Minek ez? - egészen fölösleges. -
185 II, 127| hogy barátja haldoklik, minek folytán nyomban odasietett
186 II, 127| élénkségét is visszanyerni kezdé, minek elõidézésében, azon körülmény
187 II, 127| mikor beteg volt... De minek e kitérés? Röviden: én biztos
188 II, 129| találkozni?~- Oh, te bohó... Hát minek találkoznál te a tavalyi
189 II, 134| rikoltott közbe Szentillényi. - Minek az a sok beszéd?~De a fiatal
190 III, 1 | meg:~Ássa az aranyat,~Hej, minek is ássa!…~Csemez Tini arcán~
191 III, 1 | az aranyos pénzt adta.~- Minek fogadtad el? - méltatlankodék
192 III, 1 | helyette…~A leány arra gondol, minek is van a világon herceg,
193 III, 1 | elfordította a fejét.~- Minek mondta hát el akkor - hörgé
194 III, 1 | vissza sem nézett többé… Minek is? Tudhatta úgyis, mit
195 III, 1 | hogy nem ismeri. De hát minek is ismerné, ha semmit sem
196 III, 2 | elhomályosítá a jégvirágokat. Minek is ide a virágok?~A teremben
197 III, 2 | légynek sem.~- De hát akkor minek jössz ide, te bolond?~-
198 III, 2 | Szegény öreg Péri!… de minek is eresztette el õket hazulról,
199 III, 2 | arccal, tompa hangon kérdé:~- Minek hozott kend ide? Honnan
200 III, 2 | Nem tudok én semmit. Jaj, minek is vettél el!~Nagy ijedelemben
201 III, 2 | madárnak lett a temetõje. Mert minek jár alant, ki a magasba
202 III, 3 | öröme telik az öregnek. Minek lett ténsasszony az istenadta?
203 III, 3 | ténsasszony az istenadta? Minek bolondult utána annak a
204 III, 3 | tisztességes magaszőrű ember, minek volt neki feljebb vágyakozni,
205 III, 7 | isten azt a Csõke Palit… minek is járt utána? Hisz nem
206 III, 7 | megolvad és enged. Jaj, minek is ment ki… hiszen nem szerette,
207 III, 8 | leeresztik a roletteket.~Minek is látna a boldogságból
208 III, 12 | ezt is megsiratta.~- Jaj, minek is hoztam el, minek nyesegettem?
209 III, 12 | Jaj, minek is hoztam el, minek nyesegettem? Minek is nem
210 III, 12 | hoztam el, minek nyesegettem? Minek is nem hagytam, hogy szabadon
211 III, 17 | az csak nem igaz, ugye?~- Minek is tagadnám, tekintetes
212 III, 19 | urambátyám.~- De miért? Minek?~- Dicsõséget akarok szerezni.
213 III, 25 | másképpen vélekedett.~- Minek lábatlankodnának itt, édes
214 III, 30 | ennyire? Tudtam én azt, minek kötekedett maga a hatalmasokkal?~
215 III, 34 | Menjek? Ne menjek? Ejh, hát minek mennék el? Hiszen esõben
216 III, 34 | szörnyû záporesõ.~- Látod, minek mentél ki, szegény picikém?
217 III, 35 | adósokról és a hitelezõkrõl. De minek elmondani dolgokat, amiket
218 III, 39 | A király csak parancsol, minek kérdezzen?~- Férjedet udvari
219 III, 42 | beszélgetnek egymás közt. Minek, azt mondják, ingyen?~Kezeik
220 III, 50 | tovább? Magyarázzam is? Minek? Hagyj békét a csillogó
221 III, 58 | Jajgat otthon.~- De hát akkor minek verekszik?~- Meg kell lenni,
222 III, 60 | mennem. Oh, átkozott bunda, minek is hoztalak magammal?~Elképzelheti,
223 III, 62 | emiatt a közönséget szidni - minek is? Sokkal közelebb van
224 III, 65 | kezes bárány. Nem kérdezte minek, sem hogy hová, nem volt
225 III, 65 | uram s elmosolyodott.~- Minek tesz bolonddá? - lihegte
226 III, 65 | lihegte Gábor bácsi tompán. - Minek ûz csúfot az emberbõl? Hogy
227 III, 68 | hogy már nem lesznek.~Hát minek az a hiábavaló rugaszkodás?~
228 III, 69 | megrövidítik beszédeiket. Minek is beszéljenek? Hiszen eredménye
229 III, 72 | megszûnt.~De hát akkor, hogy minek írtam meg? Azért, mert már
230 III, 73 | szomszédságában.~S ha már ott lakott, minek járt volna ebédelni is egyebüvé?
231 III, 73 | kihallgatni, õ se kell. Minek van itt? Kergesse el azonnal!~
232 III, 74 | Azt pedig azért se teszi. Minek is, amiatt a két krajcár
233 III, 75 | félek, hogy nem fog eljönni. Minek is hagytuk el, minek?~S
234 III, 75 | eljönni. Minek is hagytuk el, minek?~S könnyeket törült ki szemeibõl.~-
235 III, 75 | megülik a lakodalmát.~- De minek engeded az ilyeneket?~Barátom
236 III, 75 | mondám megbotránkozva. - Minek annak a tizenöt éves gyereknek
237 III, 79 | Ej, hát az arcképedet.~- Minek az?~- Hogy a konduktor megnézhesse,
238 III, 83 | egyik, sem a másik… Hát minek csináljak én most nyolcvan
239 III, 83 | Éppen van itt egy - de minek az a nagyasszonynak?~- Föl
240 III, 85 | elbeszélte a tényálladékot. - Minek vettél fel jegyzõkönyvet.
241 III, 87 | Szegény kis ostobám, hát minek mégy még el?«~Zavart fejemnek
242 III, 93 | szürke legényt, mi?~- Ugyan minek volna az a méltóságának?~-
243 III, 94 | Meg! - mondá sötéten. - Minek oltottad el a mécset, csupa
244 III, 96 | perszónákat.~Diktum faktum, minek nyújtanám hosszabbra, megtörtént
245 III, 96 | kineveztethetnél valaminek…~- Minek, te golyhó? Van is neked
246 III, 99 | évben a lombjaikat. Ugyan minek? Ember oda nem jut úgyse,
247 III, 100| Hozhatsz mindjárt kettõvel! (Minek mászná kétszer a lépcsõt
248 III, 101| hogy õ küldött engem ide.~- Minek?~- E kétezer forintot deponálni.~-
249 III, 102| másik.~- Bolond kend, sógor. Minek kedveznénk az agyagnak…~
250 III, 102| bólintott szomorúan.~- De minek jönnek ilyen messzire?~-
251 III, 105| nem veszem meg a könyvet. Minek olvasnám én Jókait, mikor
252 III, 111| barátjai közbeszólnak:~- Minek neked a banda, ha nem hallod.~-
253 III, 113| az öreg fölháborodva. - Minek szakasztasz félbe, lelkecském?~-
254 III, 115| mondom én kegyelmeteknek, minek nekünk ez a ringy-rongy
255 III, 116| megmagyarázzam kegyelmeteknek?~- Minek az? - ellenveté a mezõbíró
256 III, 116| aztán meggondolta magát, »minek nekem ez a rongyos fedél«,
257 III, 120| Németh Albertet.~- Ugyan minek?~- Egypár adomát akarok
258 III, 123| lát az önök márkáiból.~- Minek engedi át az ügynököknek?~-
259 III, 123| asszonyi hajszál« dolgában.~- Minek?~- Ön egy értelmetlen férfiú,
260 III, 125| úgysem kaphatnának.~De hát minek olyan nagyon becsületes?
261 III, 127| mintsem megörült. »Ugyan, minek pazarolja a pénzét ilyenekre« -
262 III, 129| meghálni, Perbet bácsi. Minek jönne kegyelmed Sopronba.
263 III, 130| rossz úton is el tud menni, minek annak a jó út és a jó híd.~
264 III, 130| aki maga keresi a bajt, minek arról azt levenni?~Ilyenformán
265 III, 132| odarándulni.~- Oda akar rándulni? Minek! Hát nem jobb itt neki a
266 III, 133| egy-egy ország nevét viseli.~- Minek ezek a fiókok? - kérdé a
267 III, 136| s nem parancsolja meg.~Minek lett volna most már a kötekedés,
268 III, 138| piros arcú gyermekleánykát… Minek neked az a kis csirke?~-
269 III, 141| kapitány is), ne menjen, minek fárad, nem ér az ott semmit,
270 III, 145| öltözött huszárait a bakra.~- Minek az önnek? - szólt megütõdve
271 III, 148| intelligenciáját.~Dictum-factum, minek nyújtanám hosszadalmasan,
272 III, 148| vagyonod is kevés, hát minek volnál te nekem koloncnak?
273 III, 148| neked eszed valamire?~- Minek is volna, látod. Elég nekem
274 III, 148| pénzünk, kérem alássan.~- Minek írták akkor alá a kölcsönt?~-
275 III, 148| az út Kátányból kifelé!~- Minek az a sok beszéd, Feri pajtás?
276 III, 148| országgyûlést.~Szót szóra minek rakjak nagyhiába; az lett
277 IV, 3 | vele a fele királyságot. Minek turkálna õ az unalmas, haszontalan
278 IV, 3 | jobban tudod, hát akkor minek kérdezed éntõlem?~Még neki
279 IV, 11 | a kis skatulyába. Aztán minek néz bennünket a beküldõ?
280 IV, 15 | kongott:~- Az õseimet? Nem! Minek?~Majd hozzátette zavartan:~-
281 IV, 17 | kendnek.~- Mármint nékem? Hát minek gondol engem az úr?~- Csak
282 IV, 17 | azt a kaszát.~- Megnézzem? Minek nézzem? Kasza, kasza. Egyik
283 IV, 17 | már, no már…. ej, ej… De minek is vitt el az ördög innen?
284 IV, 25 | hogy ne figyelmeztesse.~- Minek töri magát méltóságod? Hiszen
285 IV, 32 | Oh, szent atyám, hát minek adott nekem csinos termetet,
286 IV, 33 | ütött a Szomor Miska fejére, minek következtében annak az arcán,
287 IV, 37 | derekáig még azt sem kérdezték: minek jött ide? Csak a parasztgyerekek
288 IV, 37 | jelenti. De hát kinek virrad, minek virrad?~Eszébe jutott, amint
289 IV, 38 | és rázta a bilincseket.~- Minek imádkozol, uram?~- Hogy
290 IV, 38 | jajveszékelve borult reájok.~- Minek sírsz - mondá a bûbájos
291 IV, 41 | is látom többé a fészkét. Minek is hívják azt a helyet?~-
292 IV, 42 | azt azért, mert drága (minek fecsérelni az adózó nép
293 IV, 44 | pihenni a szegény Petõfi urat? Minek rontják el azt a szép mítoszt,
294 IV, 45 | voltak jók.~Úgy? Hát akkor minek csináltak most magoknak
295 IV, 45 | és a kaszinós gróf urak? Minek kapkodják el a szegény mesteremberektől,
296 IV, 51 | csatolni a pörhöz.~- Oh, jaj, minek is szóltam? - kiáltá ijedten
297 IV, 56 | kezével melegen megrázva. - Minek köszönhetem ezt a váratlan
298 IV, 58 | vennénk mi annyi pénzt?~- Minek ajánlották akkor a kölcsönt?~-
299 IV, 61 | Az történt, lelkem, de minek vág a szavaimba, úgyis elmondtam
300 IV, 62 | kellene egy szubvenciós lap? S minek nyomtatnám? Rontani vele
301 IV, 72 | harapós, mint azelõtt. De minek is egy magyar írónak harminckét
302 IV, 73 | a megelégedésre. Mert minek búsulnának, ha úgyis megjön
303 IV, 97 | tartotta meg.~- Úgy kell neki. Minek hagyta magát bolonddá tenni?~-
304 IV, 101| feleségének Gál uram is. Mert minek is élt volna már? Átkozott
305 IV, 103| fajtából egy szakosztály; minek csináltak volna egymásnak
306 IV, 105| anyjuk, csitt. Ne zúgolódj. Minek az? Mit érsz azzal el? Ne
307 IV, 106| mesterek által kifejtetni.~- Minek?~Koós uram zavartan küszködött
308 IV, 117| gyengén elpirulva. - De minek azt mindig fölemlegetni?~-
309 IV, 119| No hiszen szépen vagyunk. Minek ígérte meg felséged? Istenem,
310 IV, 121| egyet-mást elolvasni?~- Minek? - szólt egykedvûen.~- Min
311 IV, 124| Valóságos pokol!~Ej, de minek vagyok én a pokolban, mikor
312 IV, 127| fajtából egy szakosztály; minek csináltak volna egymásnak
313 IV, 127| tornát pompásan megvívta, minek örömére nagy dáridót csaptak
314 IV, 128| Tanulatlan mester kész hóhér. Minek bíztátok rá a dolgot, úgy
315 IV, 128| a Zuglóba.~- A Zuglóba? Minek?~- Meg van maga bolondulva?~-
316 IV, 131| késõbbi szentek azt mondták: »Minek éppen a gyomrot kínozni:
317 IV, 140| adta meg a rövid választ:~- Minek?~Azután elrakott mindent,
318 IV, 141| zajban, ha felszólal. De minek is beszél! mi az ördögöt
319 IV, 141| kedvetlenül morogják:~- De minek is jön már az öreg a Házba?
320 IV, 142| legalább nem jelentkezik érte, minek folytán eladjuk nyilvános
321 IV, 148| katonák nõttek a földbõl. De minek is lett volna a fû? A kaszák
322 IV, 148| Hadd olvassam el. Hogy minek? Ugyan ne duzzogj, ne légy
323 IV, 149| nem gyõzte neki mondani:~- Minek az neked, fiacskám, csak
324 IV, 151| torkos, úgy kell falánk, minek eszel annyit?« A gyomorhurutban
325 IV, 152| felesége is kereste.~- Úgy? Minek?~Az öreg írnok ravaszul
326 IV, 152| Elviszel egy kicsit sétálni.~- Minek? Mintha nem elegen látnának
327 IV, 152| utcára.~- Ugyan, Józsi!~- Hát minek ülsz ki az ablakba?~- Hogy
328 IV, 152| ülsz ki az ablakba?~- Hogy minek? Istenem, hát a világosság
|