Rész, Fejezet
1 1, 1 | megõriztem.~Jancsi némán állt ott. Jobb ilyenkor nem szólni
2 1, 2 | Sramko azalatt a lovak elé állt, csodálatos jeleket és varázslatokat
3 1, 2 | hogy visszatartóztassa; úgy állt egy helyen, mint egy odacövekelt
4 1, 3 | egy szoborrá vált fájdalom állt ott mellette mozdulatlanul,
5 1, 4 | meglátod holnap is.~Erzsike ott állt a nagy akácfához támaszkodva,
6 1, 5 | hazafi szeme közé, ki ott állt némán, mereven, mint egy
7 1, 9 | az hajdan.~Aztán meg nem állt rendelkezésére a hivatalos
8 1, 9 | tudott velök menni. Úgy állt ott elõtte mind a három,
9 1, 9 | ponton; puskájára támaszkodva állt ott, mozdulatlanul, mint
10 1, 9 | arccal ön felé fordulva állt és valószínûleg éppen fegyverét
11 1, 9 | tudott menni velök. Úgy állt ott elõtte mind a három,
12 1, 11 | falubeliek nagy része talpon állt, õrködve a jelzett éjjel,
13 1, 11 | házaknak legfeljebb a fele állt, de azok is üresen.~- Odamegyünk,
14 1, 11 | Tereskey felé futott, habozva állt meg útközben, hogy most
15 1, 11 | Kohn Mór a hordó mellett állt, s mert valami nagy alkudozásba
16 1, 11 | apró nevetõ ördögök. Ez állt ott szóról-szóra:~»Te rõtszakállú
17 1, 11 | Apolkára, ki mozdulatlanul állt az akácfánál, mint egy szobor.
18 1, 12 | király milyen jó barátságban állt a cinkotai mesterrel!~A
19 1, 12 | Schmidt, s ünnepélyes csend állt be a teremben. - Meghallgattam
20 1, 12 | MÁSVILÁGRÓL~A diák habozva állt a sok fényes nagyúr elõtt.~-
21 1, 12 | függönyt.~A kálvinista pap állt odakünn.~- Visszajöttél?
22 1, 12 | az egész akkori város nem állt egyébbõl, mint a belvárosból.
23 1, 12 | mely éppen azon helyen állt, ahol a mostani városház),
24 1, 12 | labanc elõl.~Azon módon állt a fekete mezõ, mint mikor
25 1, 12 | Laci elhalványodott. Elõtte állt ez az arc sokszor azóta!
26 1, 12 | sátor elõtt két díszhuszár állt, panyókás mentében, forgós
27 1, 12 | odakünn, s amint az ablaknál állt, önkénytelenül kihajolt:
28 1, 13 | keresztapuska.~Jahodovska mosolyogva állt meg a háttérben s az anya
29 1, 13 | selypítve, ami felette jól állt neki, azután elgondolkozott
30 1, 13 | húsz-huszonkét személybõl állt rajtunk kívül. Az egyik
31 1, 13 | Csak a papagáj kalitkája állt üresen. Ha hadi bulletinek
32 1, 13 | mélyedt.~Jahodovska nem messze állt tõlük, beszélgetésbe merülve
33 1, 13 | bíró kalapja.~Késõbb szóba állt a bíróval, tudakolta Zsám
34 1, 13 | és a kis falut, mely alig állt egypár szalmafödeles házból,
35 1, 13 | fenyõerdõig, ahol a kastély állt, magas, imponáló kõfallal
36 1, 13 | nézze meg az ember.~Meg sem állt többé, csak a kapunál. Egy
37 1, 13 | folyosó egyik kiugrójában állt egy négyszögû rácsos alkotmány,
38 1, 13 | a tó volt.~Két õs platán állt a kijáratnál egymás mellett,
39 1, 13 | órakor egy kétlovas bérkocsi állt meg a Puttony utca amaz
40 1, 14 | pincékben pedig hordókban állt a finom ciprusi bor, istenek
41 1, 14 | közt egy bádogfedelû kupola állt - a cinterem. A sírvermek
42 1, 14 | teremben négy-öt ravatal állt üresen. Ebben az õrült forróságban
43 1, 14 | kivéve, ki közel a vérpadnál állt meg parancsait osztogatni.~
44 1, 14 | ügyvédem és a választáskor jót állt értem nyolcezer forintig,
45 1, 14 | Ne keress, elmentem - ez állt a levélben. - Bocsáss meg,
46 1, 14 | fordult, ki egy férfi karján állt mellette, s a kosarában
47 1, 15 | Hol a prímás? Hisz ott állt a kapunál, még két perccel
48 1, 15 | volt, csak egyetlen szék állt üresen a kis prímás mellett,
49 1, 17 | volna, vagy boszorkányokkal állt volna összeköttetésben?
50 1, 17 | csupa nagy, lombos fák közt állt a bedõlt-kidõlt ház, melyben
51 1, 17 | kerülök.~Egy krakkói út állt elõtte. Dolga volt a kormánynál,
52 1, 17 | lebontani. Délre már nem állt az átkozott hajlék, estére
53 1, 17 | tagjain. Kaszperek Mihály állt az ablaknál - lovát az almafához
54 1, 17 | félig. Magas, délceg férfi állt a kapunál, fehér lovának
55 1, 18 | egészen ostobaság, mert úgy állt a dolog, hogy Marjánszky
56 1, 18 | szomorúan, hogy szinte közel állt a síráshoz. - Ne csodálkozzék,
57 1, 18 | a Mihály fejére.~Morogva állt fel és néhány lépést tett
58 1, 18 | háborogni kezdett. Vagy kétszer állt azon a ponton, hogy fölkel
59 1, 18 | bicskával); Koskár a kútnál állt és egy vödörbe mártogatta
60 1, 18 | éppen az üveges ajtónál állt és ezeken tûnõdött, mikor
61 1, 19 | beszélt egy hétig. Sokszor állt azon a ponton, hogy nyilatkozik;
62 1, 19 | ember lelke két rekesztékbõl állt, mint ama furfangos kulacsok,
63 1, 19 | férfi-része levett kalappal állt ott hódoló némaságban.~Nagy
64 1, 20 | kis vörös fedelû gloriette állt, mellette a kutyaház, a
65 1, 20 | kupé felé. Pedig már ott állt a vasúti szolga a harang
66 1, 20 | gonosz Nina a hátuk mögött állt s fölfújván csintalan arcát,
67 1, 20 | izzó homlokára csapott, és állt, ott állt, mintha le volnának
68 1, 20 | homlokára csapott, és állt, ott állt, mintha le volnának gyökerezve
69 1, 21 | világosította föl.~- Hát azért állt meg biz õ, mert megállítottuk.~-
70 1, 22 | kocsi a pitvar irányában állt, s Nagy Pali kényelmesen
71 1, 23 | voltaképpen csak a gyeplõtartásból állt - de hát ez is valami -,
72 1, 23 | öltözve. Prakovszky Sándor állt elõttem.~- Hogy mert olyasmit
73 1, 23 | kertajtót, egyszerre elõttem állt a nagyapa, majdnem föltaszítottam
74 1, 23 | Gyuszija), nagy fogvicsorgatva állt oldalt a gazdasszonyka és
75 1, 23 | effélékhez; s mindig résen állt, félreugrott, minek következtében
76 1, 23 | mutatott, aki közel a tükörnél állt. A kacér hölgyecske legott
77 1, 24 | valamennyijökön rosszul állt, mert nem rájuk volt szabva.~
78 1, 24 | azért még olvashatón ott állt fölírva krétával: »Menjünk,
79 1, 24 | példányt.) Egyszer föl is állt szólásra, de mintha meggondolná,
80 1, 24 | minthogy a Bogozy fogata állt elõ elsõnek, annak a kocsijára
81 1, 25 | hallja.~Hirtelen a gróf elé állt bátor arccal:~- Itt vagyok
82 1, 25 | fecsegõ, legalább szóba állt vele, de minden szavával
83 1, 25 | míg a lábam a haza földjén állt. Te meg õ. Õ, a föld. Ti
84 1, 25 | csapta az ajtót és meg se állt Amerikáig. Kemény gyerek
85 1, 25 | folytak. Egy pár ház már állt, de a kitûnõ helyet sûrûn
86 1, 25 | csatát vívjanak.~Két jelölt állt szemben: erecskei Tóth István,
87 1, 25 | valának intézve, aki sorfalat állt ott az õ diákjaival, mivelhogy
88 1, 25 | fölbirizgált légáram. Még ott állt egyik lábával a hágcsón,
89 1, 25 | vonat több mint egy óráig állt Szerencsen, kényelmesen
90 1, 26 | morzsákat. Ünnepélyes csönd állt be.~- Tisztelt uraim! -
91 1, 26 | egyszer visszanéztem. Ott állt még mindig a boltajtóban,
92 1, 26 | vármegye kapuja tárva-nyitva állt, a nagy petróleumlámpa,
93 1, 26 | de csak a nyugoti vége állt vízben; tele vízi madarakkal.
94 1, 26 | nagy pszichológus hírében állt, felhívatta egyszer Lórulleesett
95 1, 26 | égni.~Majdnem a szívverése állt meg ennél a gondolatnál,
96 1, 26 | professzorhoz jutnia, ez tisztán állt elõtte. Csakhogy ez istenkísértés.
97 1, 26 | kápolnához. Hanka már ott állt mosolyogva a köpenyegben. „
98 1, 27 | messzelátót, mely a várbástyán állt, s mellyel esténkint a csillagokat
99 1, 27 | repkénnyel befuttatott kápolna állt, melyet a báró boldogult
100 1, 28 | az utcára, ahol a kocsija állt, egy féton két almásszürke
101 1, 28 | õ fiát!~A templom elõtt állt a Mária szobra, csillagokkal
102 1, 29 | gyertyát, mely az asztalon állt.~- Parancsol még valamit
103 1, 29 | siettek. Hát éppen akkor állt meg a fogadó elõtt egy négylovas
104 1, 29 | semmit?~Zsuzsi szobaleány állt ott várakozó tekintettel,
105 1, 31 | eszméletét.~Kupolyi tûkön állt. Alig várta, hogy a kikötött
106 1, 31 | rendes idõben már talpon állt, hiába szidta a nagyapja.~-
107 1, 32 | intelligens fiúét. Ügyetlenül állt az ajtónál, nem tudott kezével-lábával
108 1, 32 | közlékeny, mindenkivel szóba állt, lassan telt az ideje (Uramistenem,
109 1, 32 | valahogy, mert egyszer csak ott állt lüktetõ halántékokkal, szomjas
110 1, 32 | találkoztak? A báró a tóparton állt vörös orral, fagyos fülekkel,
111 1, 32 | fölakasztva, és a barát künn állt a kápolna elõtt - ami szép
112 1, 33 | ebédlõjében, de ott aztán úgy állt meg az ajtónál megmerevedve,
113 1, 34 | mosolygott. Pedig nem jól állt neki, nagyon csúnya fogai
114 1, 34 | gyanakodott, aki csak szóba állt Katival: a cifra urakra,
115 1, 34 | meglegyintve a mester vállát. Ebbõl állt a köszöntés.~- Alázatos
116 1, 34 | állott. Sõt az az egy is, aki állt volna, éppen aznap délután
117 1, 34 | mivelhogy egy kancsó bor állt a gazda elõtt és Lõrinc
118 1, 34 | õnála volna.~Erre meg is állt az asszony s elkezdõdött
119 1, 34 | mely az almárium mellett állt.~Az öreg legény megbotránkozva
120 1, 34 | is elmondaná?~Nem sokból állt, föltépték a fedelet a feszítõvassal,
121 1, 34 | egész nyugodtan és meg sem állt, csak a Kolosy elõszobájában.~
122 1, 34 | lehetett észrevenni; hidegen állt az ablaknál, mint egy szobor,
123 1, 34 | tisztásra, ahol a képviselõ állt és egy hógomollyal mellbe
124 1, 34 | aki éppen az utcaajtóban állt, és gyönyörûbb volt, mint
125 1, 35 | a többi, majd meglátod.~Állt pedig a birtok mintegy ezernyolcszáz
126 1, 35 | beállni hajtónak. Be is állt szegény, akkor aztán megvendégeltük,
127 1, 35 | kiszenvedett õzbak mellett állt, mintegy megrendülve a saját
128 1, 35 | darabon csak egy odvas fa állt, melyet vadméhek csoportja
129 1, 35 | énekelt, szavalt, szobrot állt, mire rendre visszakerültek
130 II, 4 | a »lovagra«, ki mellette állt, s kiben van valami méltóságos
131 II, 5 | fölkelni, hogy elõbb négykézláb állt a földre s elõször testének
132 II, 6 | bácsi a helyzet magaslatán állt. Már csak egy lépés a Mont-Blancig.~
133 II, 7 | alól a széket, s hajlongva állt fel egész reverenciával
134 II, 10 | végtelen merészséggel glédába állt, mint egy császári baka.~
135 II, 13 | sátorba...~A tribun büszkén állt meg az ágy elõtt, hol »Róma
136 II, 15 | Mihály kigyógyult, talpra állt és nevette a kolerát.~Hanem
137 II, 21 | iramodva.~A lányka megmeredve állt ott az ijedtségtõl, a koldusfiú
138 II, 22 | tanyáját, hol kétségbeesve állt egy ember.~Milyen megindító
139 II, 22 | Azon a helyen, ahol Gerge állt, nem találtok többé falut.
140 II, 33 | olvassuk, nemrég egy csavargó állt a párizsi rendõrség elõtt.~-
141 II, 33 | Az asszonyság tehát lesbe állt, abban a hitben, hogy majd
142 II, 33 | A szegény öreg szomorúan állt a folyosón, midõn a nagyherceg
143 II, 34 | észre, ki egészen előtte állt; a hozzá intézett kérdésre
144 II, 34 | panaszolkodott, és hideg verejték állt nagy cseppekben halvány
145 II, 34 | alatt egyik ablakmélyedésben állt, és könnyeit csak nagy erővel
146 II, 34 | ajtónál igen szép kocsi állt meg. Előkelően öltözött
147 II, 34 | volt, mely a ház közepén állt s mely felé ágyam fejjel
148 II, 34 | humanitásnak ugyanazon fokán állt, melyen én, s mely egyszerû
149 II, 34 | hulla a nézõk szemei elõtt állt. Fején, tátott, vértõl vörös
150 II, 40 | az idegen pedig ámulva állt meg egy percig, talán azon
151 II, 41 | azért nem engedett, úgy állt ott egyenesen, peckesen
152 II, 42 | A jó Bécs mint egy ember állt talpra s mellét büszkén
153 II, 45 | nyakáról ledobván a sált, úgy állt ott elõtte a kivágott ruhaderék
154 II, 46 | Tétovázva és habozva állt meg a szoba közepén, lábai
155 II, 50 | fordult hátra. A doktor állt ott és a kabátját fogta.~-
156 II, 50 | le a lépcsõkön, csak alul állt meg kissé, mintha még gondolkoznék,
157 II, 52 | részvénytársulat azonban szilárdul állt, mint a Sion, a befizetések
158 II, 54 | van. Két darab eleven kos állt kint a kapu elõtt, gyámoltalan
159 II, 59 | mozdulatlanul, sápadtan állt a virágától megvált tõnél
160 II, 60 | komolyan, összefont karokkal állt a szoba közepén, úgy mint
161 II, 60 | beszélgetett velük. Ott állt a kertészlak elõtt gyönyörû
162 II, 63 | hálószobában: aminthogy ott is állt már vicsorgó fogaival vagy
163 II, 66 | Az asztal, melyen a fa állt, mézeskaláccsal s mindennemû
164 II, 66 | megdermedtek.~Nagyon sokáig állt így, egyre folyton nézve
165 II, 66 | el. Komoran, ünnepélyesen állt itt a régi egyház, körös-körül
166 II, 66 | közt, végre egy sír elõtt állt meg, mely a sírkert távollevõ
167 II, 66 | az erdészház elõtti padon állt s a szobába nézett be, hol
168 II, 66 | látta magát. Sûrû sorokban állt itt egyik fa a másik mellett;
169 II, 66 | zöldelltek.~Egy kis csónak állt a tó szélén. Ebbe most beleemelte
170 II, 66 | óriás nagyságú fenyõfa elõtt állt meg az angyal, melynek tövében
171 II, 66 | szintén kijött s egy szögletbe állt, úgyhogy éppen elõtte vonult
172 II, 66 | hanem a hideg kövezeten állt meg, s még mindég nem tudta,
173 II, 66 | gazdagsága dacára, egyedül állt a világon, sõt még rokona
174 II, 69 | terült el, haja az égnek állt, s bajsza ami még a világ
175 II, 71 | és azután síri némaság állt be, melyet még csak egy
176 II, 71 | lépésnyire egy fehér ruhás alak állt; halálsápadt arc volt az,
177 II, 72 | ritkán tíz-húszezer akó bor állt a pincéiben. Az egész kontinenst
178 II, 72 | Pukovics tiszteletteljesen állt föl Kéredy üdvözlésére.~-
179 II, 78 | Az elnevette magát.~- Hol állt az a Frau von szó. Ugye
180 II, 81 | volt vízzel, s egy kis gát állt annak csupán akadályul.
181 II, 90 | a bosszúálló tündér ott állt a hajnal fényével a parton;
182 II, 95 | mellett, de biz ott silbak állt, s hallani sem akart a bebocsáttatásról;
183 II, 99 | pedig kõszoborrá meredve állt régi helyén, szólni, mozdulni
184 II, 99 | le onnan; az egy székre állt föl, hogy a porlepte tárgyat
185 II, 101| bajom lesz miatta.~Még neki állt följebb.~- Kevés híja, hogy
186 II, 117| s egy bécsi udvari kocsi állt a foyerben, parókás kocsissal;
187 II, 120| tartani, sem szónoklatot, úgy állt ott az ajtónál megmerevedve,
188 II, 120| szolgálatot, s lábait, amint ott állt a fekete, három lábon elterpeszkedõ
189 II, 120| Hátrafordultam. Az alak, mely elõttem állt, legalább ötven évesnek
190 II, 123| árvíz!~Ott is volt, ott állt már napok óta a város kapuinál,
191 II, 123| Csakugyan egy nagy akácfa állt alig öt-hat ölnyire a csónaktól,
192 II, 123| Bély Miklós õnagysága.~Ott állt tehát a Múzeum kerítéséhez
193 II, 123| káprázat... az õ telkén ott állt a háza, mint azelõtt, ugyanolyan
194 II, 125| szemeimet. A vonat rendesen állt, s utazótársaim megkevesbedtek.
195 II, 127| pedig kõszoborrá meredve, állt régi helyén, szólni, mozdulni
196 II, 127| széken, mely a kályhánál állt, róla gondolkozva szomorún,
197 II, 127| le onnan. Az egy székre állt föl, hogy a porlepte tárgyat
198 II, 130| ajtócska pattant föl, s ott állt a küszöbön... az én négy
199 II, 134| firtatta volna, az a mondat állt: »de használatra nálam marad«,
200 II, 134| mégis elsápadt, mereven állt meg ura elõtt és nem mozdult.~-
201 III, 1 | leány sápadtan, reszketve állt ott, hasztalan kísérletekkel
202 III, 1 | Pál herceg is az udvaron állt. Oh, csak meg ne látná.~
203 III, 1 | mint a pipacs, s amint ott állt, nem tudta, hová legyen,
204 III, 1 | világon vannak!~Ingadozva állt ott, mint a mérleg, melynek
205 III, 1 | hagyján, míg az éj be nem állt, míg a gyermek éhes nem
206 III, 1 | jóakarat gúnyájába (rosszul állt neki) öltöztette ravasz,
207 III, 1 | tudott menni velök. Úgy állt ott elõtte mind a három,
208 III, 2 | csizmadiája nagyon vékonyan állt a földi javak dolgában.
209 III, 2 | már rég boszorkány hírében állt Bodokon: a község teheneit
210 III, 2 | volt, egy csodaszép leány állt, lebontott fekete hajjal,
211 III, 2 | húzva a színbõl s megkenve állt az udvaron, egy perc alatt
212 III, 2 | A Gyuri még mindig ott állt mélázón a kútnál és integetett
213 III, 4 | volt, egy csodaszép leány állt, lebontott hosszú fekete
214 III, 11 | szabad belépned?~És elébe állt.~- Hagyj mennem, mert ellöklek -
215 III, 15 | aki toalett-tükör elõtt állt, és a mamácska éppen akkor
216 III, 26 | utoljára.~De bosszút is állt erre legott az ebédnél.
217 III, 27 | sikerül.~A csodahajó ott állt a parton kikötve, míg beszállnak
218 III, 28 | kenyérbõl és egy köcsög tejbõl állt.~Egészen egyedül voltam,
219 III, 37 | legrútabb leánykát. Ott állt leghátul, piciny, összenyomott
220 III, 38 | kivételesen.~Sándor tûkön állt s fészkelõdött.~- Nos, a
221 III, 41 | névjegyen Tihamér nejének neve állt finom betûkkel.~Kamilla
222 III, 54 | megérkezni.~Lupcsek úgy állt ott mereven és szótlanul,
223 III, 63 | útban, míg csak meg nem állt a kocsija két hét múlva
224 III, 64 | és jámbor ember hírében állt. Az adóját pontosan fizette,
225 III, 66 | veszi?~Ebbõl a kérdésbõl állt még az élet az õ számára.~
226 III, 66 | semmi.~A pécsi püspök maga állt az oltárhoz a kastély kápolnájában,
227 III, 83 | udvaron egy festett galambdúc állt - ott van ma is -, mert
228 III, 83 | Csakugyan igaz volt a hír: ott állt egy ravatalon a fekete diófa
229 III, 83 | szaladt az öregnek, és szóba állt vele. Azontúl eltünedezett
230 III, 87 | félthette befolyását.~Ott künn állt a bricska, a cifra tarsolyos
231 III, 91 | vendégeinek.~Mindenkinek ott állt a csészéje, cukrot tett
232 III, 94 | nyitott ablaknál, õ pedig ott állt, ahol te most. A holdvilág
233 III, 99 | nem szabad.~A dolog abban állt ugyanis, hogy a litavai
234 III, 100| honvéd atilláját! Pompásan állt az atilla, öreg! Olyat se
235 III, 102| gróf ellenjelölt nélkül állt, s a cirkumstanciák olyanok
236 III, 102| beszélgetve leányával, ki háttal állt az ajtónak. Kis fehér szalmakalap
237 III, 102| iratok dohos szagával. Itt állt, itt, itt, erre járt - megéreztem,
238 III, 103| vagy oda. Ha Ferdinándhoz állt valaki, akkor János kergette
239 III, 105| Jókai-bankettre készült, a tükör elõtt állt, fésülködött, miközben egy
240 III, 106| kabát birtokosa e napokban állt szemben egyik vívómesterünk
241 III, 108| Összes mulatsága abból állt, hogy kilovagolhatott, és
242 III, 108| a feleségem.~S elõttük állt most a híres Kürthy Ferencné
243 III, 108| Egy délceg parasztlegény állt ott a puskásoktól körülfogva,
244 III, 116| midõn még a régi hajóhíd állt, melyet minden érkezõ hajó
245 III, 126| nyitott ajtóban Todorovicsné állt, s titokzatosan intett kezével,
246 III, 127| utcaszögletnél egy rendőr állt, és rettenetesen köhögött,
247 III, 127| cigarettet elszíni, csakugyan ott állt már a sorompókhoz támaszkodva,
248 III, 131| udvaron a híres száz hársfa állt, melyeket Rákóczi György
249 III, 135| levelet Johanka nénitõl.~Ez állt benne kusza, öreges betûivel:~»
250 III, 139| nagy ember! Akárhányszor állt ott a háta mögött Deák is
251 III, 139| Grubics János!~Õ volt, ott állt a szekrény mellett. Benyitottam
252 III, 144| az álmot, olyan elevenen állt elõtte egyetlen szó híján
253 III, 146| egész soron, csak a bíró állt kihajolva, s türelmetlenül
254 III, 147| õrzik. Zs-y csakhamar ott állt a miniszter elõtt.~- Eljöttem,
255 III, 148| kelve, majdnem a szívverése állt el ijedtében, mikor meghallotta,
256 III, 148| felugrott és odament. Egy ember állt künn.~- Mit akar?~- Sürgönyt
257 III, 148| ösmerték meg. Éppen a faragó állt a kapunál, s leste a nagyságos
258 IV, 1 | sem tekinti.~Kínos szünet állt be. Remegve, türelmetlenül
259 IV, 3 | délelõtt.~A fórumon ott állt egy kockás nadrágos zsidó
260 IV, 3 | kérdezed éntõlem?~Még neki állt feljebb, amiért a zsidó
261 IV, 3 | visszahelyezte, ahol elõbb állt.~A kis szeszélyes arca lángba
262 IV, 4 | tájon.~Éjjel-nappal ott állt egy õr a bástyafalon, akinek
263 IV, 7 | vitte, ahol Tarczaly Endre állt.~- Micsoda falu az? - kérdé
264 IV, 8 | Ostoba embernek a hírében állt, s valóban a birkaszemeibõl
265 IV, 9 | várat oda, hol az akasztófa állt.~De mikor már készen volt
266 IV, 10 | köpenyeget, s a jó öreg ott állt a katedrán, fekete karneolgombos
267 IV, 15 | egy másik nagyszakállú úr állt, és neveket olvasott fel
268 IV, 20 | Simon, aki nagy barátságban állt báró Wenckheim Bélával,
269 IV, 20 | Lipót-rend a Sina szekrényében állt, a világ forgott. Báró Wenckheim
270 IV, 28 | legény volt. Búsan, bágyadtan állt ott, mint aki tudja, hogy
271 IV, 30 | hóhér, aki ilyenkor ott állt veres ruhában a tornácon,
272 IV, 32 | odasütött az útra.~Hát ott állt az út kellõ közepén, mélyen
273 IV, 34 | gyerekeknek!~Éppen kapóra állt ott két parasztgyerek a
274 IV, 34 | kihámlott gyermek bámészan állt ott fehér ingecskéjében.
275 IV, 34 | fölgagyogott:~- Huh! Huh!~Dermedten állt meg eleinte, majd repesõ
276 IV, 37 | akasztófáravaló suhanc egyszer elébe állt vakmerõn, s komoly képet
277 IV, 45 | Endre a sikítozó Eszter elé állt.~- Csak az én holttestemen
278 IV, 46 | valamennyi a szikla mögött állt, s csak a puskacsövét nyújtotta
279 IV, 48 | versenyzõ mozdulatlanul állt a turfon a saját érdekében,
280 IV, 52 | végignézem.~A leány ott állt kivörösödve, mint a láng,
281 IV, 52 | mûterembe nyitottam, ott állt csendesen, nyugodtan, átlátszó
282 IV, 59 | kötekedni?~Nagy kegyben állt odafent az udvarnál, magas
283 IV, 69 | Úgy, úgy, tündéri színben állt elõttem bágyadt, szögletes
284 IV, 70 | leghamarabb.~A szabó eléje állt, mikor a bódéhoz lépett.~-
285 IV, 70 | az kényesen.~Síri csönd állt be, mindenki feszülten várta,
286 IV, 72 | mert õ Ó-Liszka mellett állt, és csak akkor mozdult meg,
287 IV, 73 | elhalványodék, és az ajtó elé állt.~»Miféle illetlen gyanú
288 IV, 75 | kocsija a cselédudvarban állt meg szokás szerint s ő maga
289 IV, 83 | Márton uram, éppen kinn állt, s ásítva, huzakodva szólítá
290 IV, 85 | az álmot, olyan elevenen állt elõtte egyetlen szó híján
291 IV, 92 | ezredessel jó barátságban állt és igen gyakran hítta magához
292 IV, 96 | a tervét.~Nem kevesebbõl állt az, mint színleg megnyitni
293 IV, 97 | az inasokhoz, és élükre állt.~- Be kell õket keríteni -
294 IV, 97 | segített, gyámoltalanul állt ott egy darabig, mint egy
295 IV, 98 | A közepén egy asztalka állt fehér lepedõvel leterítve.~
296 IV, 100| begurult az öreg, s elém állt, apró szúrós szemeit rám
297 IV, 101| Gyuri egy vén prókátorhoz állt be írnoknak, hogy anyja
298 IV, 101| enyhíthesse.~Mert bizony gyöngén állt már a szalmaözvegy; ami
299 IV, 107| a tulajdonképpeni várból állt.~A somlyói vár sohasem volt
300 IV, 113| harmadik a szikla alján állt, s mindenik csoport erõs
301 IV, 118| elõtt. Nagy bajusza csurgóra állt, szemei, arca, még a tokája
302 IV, 127| kisebb volna betéve. Itt állt az õrtorony (a várnép végsõ
303 IV, 127| mely magas szirt csúcsán állt, s melyet a honfoglaláskor
304 IV, 127| mire odaértek. Lángokban állt az egész város. A tornyok
305 IV, 127| német õrséggel. Hogy mibõl állt az akkori »fényes udvar«,
306 IV, 127| Pedig biz az elég sokból állt, mert mihelyt a nap lealkonyodék,
307 IV, 128| redakció a gyõztes részére állt s erõnek erejével engem
308 IV, 128| is, az, hogy nagyon elõre állt az állcsontja, de mindegy,
309 IV, 128| Csak a vihar és esõ nem állt még el. A kudarc feszegette
310 IV, 129| Egy nagy fekete kecske-bak állt a kerítés mögött s rám nézett
311 IV, 133| odaadom.~Gilagó Marcinak égnek állt minden hajaszála arra a
312 IV, 133| aki pedig egészen oldalt állt és éppen nem a foglyok irányában,
313 IV, 138| hivatalt. Ment, meg sem állt Ninive városáig, hol is
314 IV, 140| lefésülte, pedig ez nem állt jól neki. Vett egy széles
315 IV, 142| tántorodott vissza.~… Ott állt a gazda a jászolnál és a
316 IV, 142| boszorkány Pataki Erzsébet ott állt nem messze a hátuk mögött
317 IV, 146| szemeivel. Zavartan, habozva állt meg; felemelte a szoknyáit,
318 IV, 147| Egy magyar ruhás vitéz állt a szoba közepén. Zöld atilla
319 IV, 147| felelt semmit. Csak ott állt mereven, mozdulatlanul,
320 IV, 147| minden hajamszála az égnek állt.~- Hm! - szólt a hadvezir. -
321 IV, 152| csak!~- A sarkon egy rendõr állt, mintha õ is a csokrot nézné.
|