Rész, Fejezet
1 1, 1 | Az õ keze el van átkozva annyira, hogy az arany is fává változik
2 1, 1 | sikoltást hallott.~Ez a sikoltás annyira megrázta, hogy térdre rogyott
3 1, 2 | agyonütni tulajdonságait, annyira belegyökereztek.~Hanem bármily
4 1, 2 | önt, kis papa!~S azután annyira elszégyellte magát attól,
5 1, 4 | szerelemnek, mitõl a prókátor annyira reszket, hogy nem meri azt
6 1, 4 | a császárt szolgálta, annyira megrögzött benne a katonaerkölcs,
7 1, 4 | minden tervét, melyekhez annyira ragaszkodott, melyeket annyi
8 1, 4 | tisztességesebb részét is annyira magára tudta disputálni,
9 1, 4 | nyarával« s mindjárt nem sántít annyira a hasonlat. A vénasszonyok
10 1, 5 | volt, mint az ország, s annyira nem fért bõrébe, hogy a »
11 1, 5 | szerelemnek, amitõl a prókátor annyira reszket, hogy a világért
12 1, 5 | Hát ez a novella is olyan! Annyira régen kezdtem már, hogy
13 1, 5 | Demeter bácsidat, aki téged annyira szeret…~- Hogy elperelte
14 1, 5 | sakk-matt az, mikor valakinek annyira el van vágva az útja mindenünnen,
15 1, 6 | volt, mint az ország, s annyira nem fért bőrébe, hogy a »
16 1, 8 | szerelemnek, mitõl a prókátor annyira reszket, hogy nem meri azt
17 1, 8 | a császárt szolgálta, annyira megrögzött benne a katonaerkölcs,
18 1, 9 | bácsira, mert az ebédlõjét annyira bepiszkoltatta és tönkretétette
19 1, 9 | sorozatot a gyerekekrõl, mely annyira igénybe vette éveken át
20 1, 9 | nyomban tûzbe jönni. - Nem is annyira az állam követeli azt öntõl,
21 1, 9 | a karoknak), zavarta meg annyira, vagy a burnót-szelence
22 1, 9 | Hogyisne…~- Igaza van… Oh, oh! annyira szórakozott az ember, hogy
23 1, 9 | hazajött a szurrekcióból, annyira megkicsinyelte Majornokot,
24 1, 9 | még sohasem hanyatlott alá annyira a népszerûségben, hogy magának
25 1, 9 | sok régi dolgot, ami már annyira fakó lett a Chalupka emlékezetében,
26 1, 10 | hazajött a szurrekcióból, annyira megkicsinyelte Pribolyt,
27 1, 12 | hajadonleánya van, aki a varrásban annyira tökéletes.~- Ez bizony gyönyörû
28 1, 12 | az ajkszögleteit: - Nem annyira filozófia, mint bolondéria,
29 1, 12 | aranyokon.~Az izgatottság annyira kimerítette, hogy alig bírt
30 1, 12 | vele aludt egy szobában, s annyira megbecsülte, hogy mikor
31 1, 12 | aki olyan zokon vette, aki annyira elérzékenyült, amiért a
32 1, 12 | egy másik hadtesthez, mert annyira mégsem bízott a két testvérben,
33 1, 13 | megbírságolták. »Ohó, hiszen ez nem annyira zsandár, mint inkább szenvedõ
34 1, 13 | a fejet rímekkel. A fej annyira tele lesz velök, hogy semmi
35 1, 13 | tartotta volna otthon, míg annyira gyûlt? Nem, az lehetetlen,
36 1, 13 | vezetnének el keze fölött, és ez annyira nem volt kellemetlen, sõt
37 1, 13 | Brokot egy borbélytól, ahol annyira belejött a dolgokba, hogy
38 1, 14 | váratlanul nem hagyhatsz itt! Annyira megszerettelek, Balduin,
39 1, 14 | hát én lemondok róla«, de annyira erõt vett rajta a kíváncsiság,
40 1, 14 | szerint a levendula illata annyira fokozható, hogy a fölötte
41 1, 14 | ragaszkodott az eszméjéhez, ami annyira zavarba hozta signor Baccarinit,
42 1, 14 | a másikért. Nevetséges! Annyira jók, hogy még a gyilkos
43 1, 14 | akármilyen truxes sincs annyira begyakorolva az asztal körüli
44 1, 14 | Péter megneheztelte nem annyira a szavakat, mint a hangot,
45 1, 14 | a klubban. Az akarnokok annyira mindent akarnak, hogy idõk
46 1, 14 | ember létére ne legyen ebben annyira naiv. De miként kapacitáljam?
47 1, 15 | milyen kötelességérzet! Annyira irtózik a vértõl a gida,
48 1, 15 | Borsodi Palit vitte a bátorság annyira, hogy a fölvert tojáshabot
49 1, 17 | hiszen értik kigyelmetek.~Annyira értették, hogy már eddig
50 1, 17 | Lehetséges-e? - dadogá.~- Annyira bizonyos, hogy íme ezeknek
51 1, 17 | mert gyászban volt), mely annyira testhez tapadt, hogy a lélegzetet
52 1, 18 | kölcsönös engedelmesség mellett annyira kisarjadzott a jókedv, hogy
53 1, 18 | felsóhajt: »Anya kellene neki!« Annyira közkeletûvé lett már e felkiáltás,
54 1, 18 | Hát mi indította fel akkor annyira?~- Mi-e? Hát az, lelkem,
55 1, 19 | kisülve porhanyósra, de nem annyira ez tette olyan jóvá, mint
56 1, 19 | különben komoly Domine Nyirkót. Annyira mulattatta a doktor furcsasága,
57 1, 19 | szólítván meg, melyekhez annyira értenek a fejedelmek, mint
58 1, 19 | nyúlt. Hiszen úgy oda volt, annyira nem bírt magával, hogy az
59 1, 19 | varjúval. Hanem Nagy Józsi már annyira belekóstolt Bécsben a nagyúri
60 1, 19 | Oly szerencsétlen volt s annyira elhagyatott.~A pozsonyi
61 1, 20 | Rózsa« miatt. Sõt Erzsike annyira ment engedékenységében,
62 1, 20 | Gyuszi, miért pirultál el annyira? Gyere ide, gazember, hadd
63 1, 20 | harapni akart.~De mégsem annyira az Erzsike elégedetlensége
64 1, 20 | sodorhassa, sõt egyszer annyira ellágyult a bánatán, hogy
65 1, 21 | kell választaniok és nem annyira új vicebírót.~Történt pedig
66 1, 21 | iramodott egy darabon, míg annyira közel ért, hogy megértheté
67 1, 21 | kalapodat elébe!~Kártyi Pistát annyira zavarba hozta ez a fesztelen
68 1, 23 | történt, mikor még nem volt annyira siket; a pöröly és a kalapács
69 1, 23 | képes egy szót kiejteni, annyira agyonnyomta kedélyemet az
70 1, 23 | utolsó fele odább csusszant. Annyira megszokta ezt évek során
71 1, 24 | csizmája). Zápolya uramat ez annyira felbõszítette, tudósítónk
72 1, 24 | valami Sipeky Márton, akinek annyira tetszik ez a mondás, hogy
73 1, 25 | a borsi ünnepet, melyet annyira várt, és mely annyi illúziótól
74 1, 25 | történetét. De most már annyira nincs is szó a magyar demokrataságról,
75 1, 26 | ezüstben fürdetné a kisdedét. Annyira tetszett ez a mondás Blahunkának,
76 1, 26 | különben nem lakott sehol. Õt annyira elõvette a madarászat szenvedélye,
77 1, 26 | mint elõbb.~Hanka kidugta annyira az arcát, hogy meg lehessen
78 1, 27 | viszonválaszoltak és föllebbeztek. Annyira szenvedélye volt a pörlekedés,
79 1, 27 | fönnebb írám, külsõ formáiban annyira takaros és jeles, hogy egész
80 1, 27 | kevílyek - felelte Gilagó.~Ez annyira világos válasz volt, hogy
81 1, 27 | volt ez a Krúdy, nem volt annyira sötét, hogy ki nem lehetett
82 1, 27 | telve keserûséggel, nem annyira Krúdy, mint inkább Balassa
83 1, 27 | Bocsánat, báró úr, de nem annyira õróla van szó, mint inkább
84 1, 27 | az is!~- Ez még nem volna annyira különös, de e csomag volt
85 1, 29 | a skvarkán valamit. Mert annyira unom magam… ~- Meg kellene
86 1, 29 | velem szobáját. Ne legyen annyira szégyenlõs. Ön nem felel
87 1, 29 | a félelemtõl. - Tudja ön annyira a természetrajzot?~- Oly
88 1, 31 | ingyenélést. Késõbb aztán annyira nekibátorodott, hogy a pitvarba
89 1, 31 | tõlem, hogy kihagyattam.~Ez annyira bántotta, piszkálta, hogy
90 1, 31 | Ipolyba.~Az izgatottság annyira erõt vett rajta, a köhögés
91 1, 31 | hogy a lelkit ne érezze annyira. Korholta Vincét, hogy szívtelen,
92 1, 32 | visítozva fölkapaszkodni, s annyira tele lett a sáfrányszínû
93 1, 34 | illett a lábukra, s amellett annyira kényelmes volt, hogy Mannl-Hein
94 1, 34 | sárgolyóbist.~A világfit annyira váratlanul érte ez a fordulat,
95 1, 35 | mondom, az igazat beszélem. Annyira igazat, hogy azután éveken
96 II, 1 | haszontalan apróságokért aztán annyira megszokták egymást ellenségeknek
97 II, 4 | ismeretlen fiatalemberbe, aki annyira feltûnt ma mindenkinek.
98 II, 4 | egészen kijózanodtak. Sõt annyira ment a borbélylegény iránti
99 II, 5 | megázunk.~Ettõl a szótól annyira megijedt Harcsa prókátor,
100 II, 5 | esik le, s csattan és üt annyira, miszerint fel kell tõle
101 II, 5 | literátor. S e gondolatok annyira felbõszíték, hogy haragosan
102 II, 6 | Poroszy-kisasszonyokra; udvarlóik elõtt annyira ócsárolják, élcelik õket,
103 II, 6 | megválasztott képviselõt, s aki annyira megtetszett a felséges udvarnak,
104 II, 6 | tagja megvett egyet, nem annyira a jótékony cél iránti tekintetekbõl,
105 II, 6 | lemállott a piros festék.~- Annyira már nem gyáva. Bocsásd meg,
106 II, 6 | nagy örömet mutattak, nem annyira a Kamilia boldogsága felett,
107 II, 7 | közt is megvolt 60, mit nem annyira róla, mint inkább leányáról,
108 II, 7 | Ez a »mert különben« annyira szokásává fajult az örökké
109 II, 7 | volna magának! Ne lett volna annyira hiú és circumspectus, hogy
110 II, 7 | reszkettek a hidegtõl s teste annyira lankadt volt a kiállott
111 II, 10 | el báró Fuchának, azóta annyira rajtamaradt, hogy még az
112 II, 11 | fölkelteni érdeklõdését, annyira nem, hogy fumigálja, észre
113 II, 13 | vakmerők ugyan, de gyávák sem annyira, hogy szabad nép levén,
114 II, 13 | földet is, melyen született, annyira szereti, hogy feláldozá
115 II, 15 | csak. Rittig! Hát mikor már annyira összevissza vertük a németet,
116 II, 17 | mely Kutlik úr hiúságát annyira megnövesztette, mint a júniusi
117 II, 17 | is ezt akartam - és mégis annyira megijedtem tõle. Hirtelen
118 II, 19 | míg az utolsó forint is annyira le nem olvad, hogy csak
119 II, 20 | Teljes lehetetlen! Agya annyira túl van terhelve a különféle
120 II, 20 | és búsul velök.~S ezt már annyira megszokta, hogy mikor (például
121 II, 21 | könnyzápor öntött el, de nem annyira, hogy a könnyeken keresztül
122 II, 24 | a szép barna mókus, aki annyira szerelmes beléd: a Clementine
123 II, 25 | színészet kellemeire.~- Szép, annyira szép színésznek lenni -
124 II, 26 | cselekszed, hogy a juhbõrt annyira lebecsmérled. Akkor nem
125 II, 30 | hanem az édesapja, aki annyira elkényeztette õt, mint egy
126 II, 30 | mint amaz, nem kedvelték annyira.~Károly a szülõk reménysége,
127 II, 33 | budakeszi korcsmába.~Farkas annyira hiú volt, hogy még e gyermekes
128 II, 33 | évben, hogy egy úri ember annyira bosszankodott az akkori
129 II, 33 | Nagy buzgóságában azonban annyira vitte, hogy félév múlva
130 II, 34 | kitüntettem magam. Gyöngédségem annyira feltûnt, hogy társaim tréfáinak
131 II, 34 | látszott, hanem nem volt az. Annyira mentem, hogy az állat veszteségét
132 II, 34 | hanem lassan, nagyon lassan annyira jöttem, hogy leírhatlan
133 II, 35 | Hogyan? az lehetetlen.~- Annyira nem lehetetlen, hogy éppen
134 II, 35 | tehetett, az volt, hogy annyira hátrahajolt, miszerint egy
135 II, 36 | köztük, melynek oka nem annyira önmagukban, mint inkább
136 II, 36 | megelõztelek, fölülmúltalak, s annyira meg vagyok elégedve azon
137 II, 36 | percre -, e tudattal nem fog annyira fájni a halál.~- Oh, hagyj
138 II, 36 | a megindulás és fájdalom annyira erõt vett rajta.~- Halljátok
139 II, 38 | a gyermekek társalgását annyira jellemzi s oly kimondhatlan
140 II, 38 | Vilmának emlékezõ tehetsége annyira megzavarodott s olyan makacsul
141 II, 38 | sem az éléstáram nem üres annyira, hogy nehány napig szolgálatukra
142 II, 40 | legnehezebb feladat.~Amennyire annyira meg is felelt neki. Tudniillik
143 II, 40 | napja!~A három agglegény annyira megtelt gyöngédséggel, jósággal,
144 II, 42 | meleg van! A szeszélyes nap annyira öregedett tavasz óta, mint
145 II, 42 | aludttejet igyék, nem becsülhetem annyira, miszerint tanulmányt írjak
146 II, 43 | tanítványomnak közületek. Én annyira szeretlek mindnyájatokat,
147 II, 46 | ékszeremet, mely a bárónõnek annyira tetszik.~- Áll. Részemrõl
148 II, 48 | földmívesi munka, melytõl eleinte annyira irtózott, késõbb valóságos
149 II, 49 | Apafi Mihály uram szinte annyira szerette az igazságot a
150 II, 50 | Az Endrõdy-féle kritika annyira ellene uszította a városban
151 II, 51 | ön tudta és mégis...~- Annyira tudtam, sir Lamiel, hogy
152 II, 51 | meg az otthon érdességét. Annyira pontos és szorgalmas lett,
153 II, 54 | elvesztése miatt. Titeket pedig annyira megszoktalak, hogy nálatok
154 II, 60 | talán azért is ragaszkodik annyira Katica e lakáshoz. Keserû,
155 II, 60 | könnyelmû, de jószívû Csonka annyira át volt hatva a fájdalomtól,
156 II, 60 | melyet úgy szerettél, melyet annyira magadénak vallottál, anyám,
157 II, 60 | mindent, hogy Katica mielõbb annyira magához jöjjön, hogy a palotába
158 II, 63 | legvakmerõbb udvarlókat, kik annyira bolondulnak a szépnem után,
159 II, 63 | kis rókától.~Egyébkint is annyira gondozta, kefélte és szemügyben
160 II, 65 | meg) Laci gróf egy napon annyira lepiszkolta cselédjei elõtt,
161 II, 65 | akadékoskodó természete annyira megy, hogy még incselkedik
162 II, 66 | menjen.~Senkit sem ösmert annyira a faluban, hogy bizton számíthatott
163 II, 66 | nézve, ami benn történik, annyira, hogy még a saját baja sem
164 II, 66 | többször könnyekre fakadt, s annyira megtetszett neki a jószívû,
165 II, 67 | poéta énekelte már meg.~Annyira elkopott tárgy már az, hogy
166 II, 67 | alatt senkit sem értek annyira, mint az Árkándy házaspárt.~
167 II, 69 | már ekkoráig bemelegedett annyira a professzori szerepbe,
168 II, 72 | torzképnek talán nem is annyira Kéredy az oka, mint inkább
169 II, 72 | házasság sem; nem dicsérnék annyira.~Lehet ugyan, hogy abból
170 II, 72 | tartotta orra alá e szavaknál), annyira nélkülözhetetlen ez ügyben,
171 II, 72 | A tiszteletes úrnak ez annyira szöget ütött tudós fejében,
172 II, 74 | két Pulszky azonban vitte annyira, hogy a nõkben nem hódol
173 II, 86 | Cserpák, a brácsos, aki annyira elérzékenyül néha egy-egy
174 II, 88 | magam miatt, mert én éppen annyira becsülöm a saját orromat,
175 II, 94 | takarva ponyvákkal?~Engem annyira bosszantott ez a dolog,
176 II, 98 | hiányatosság. De az nem annyira a darab hibája, mint inkább
177 II, 99 | észre, de ezen változás is annyira kivette sodrából az örök
178 II, 99 | szabad egy üzletembernek annyira megfeledkezni magáról, hogy
179 II, 99 | fölkelve -, érdekes elõadása annyira magával ragadott, hogy majdnem
180 II, 99 | vonatkozással az, ami Ralphot annyira melegítette? Edith egészen
181 II, 99 | hónapos szoba; Sir Ihon annyira meg volt elégedve azon állapottal,
182 II, 99 | bensõbbé erõsbült, midõn Pál annyira vitte, hogy az ágyat szabad
183 II, 99 | pillanatban, nem volnék annyira megelégedve, mint e mindennél
184 II, 99 | önnel!~Mrs. Kark és férje annyira elérzékenyülének a derék
185 II, 108| Szegény kis patkány, aki annyira kivált társai közül, akinek
186 II, 110| kit Deák szívós makacssága annyira kihozott sodrából, hogy
187 II, 113| Erzsike kegyeiben, éppen annyira nõtt ellene a nagyságos
188 II, 113| drága idõdet, melyet a haza annyira igénybe vesz, rám ne pazarold,
189 II, 114| nézni ki az ablakon, nem annyira az örökké idegen járókelõket,
190 II, 114| felvilágosítást, mi változtatott meg annyira? Azelõtt adósságokat is
191 II, 114| van indulva fájdalmában, s annyira is haragszik rád, hogy talán
192 II, 117| Hogyan? Mi foglalja le annyira a polgármester úr idejét?~-
193 II, 117| hogy az. A családi vonások annyira eminensek« - mondá egy másik.~-
194 II, 118| sorsának a reperálásával annyira készen legyek, hogy az övéhez
195 II, 119| népedet, a nagyfülûeket, kiket annyira bálványozol?~- A tudományt
196 II, 120| óriási zaj, melyhez füle már annyira hozzászokott, egyszerre
197 II, 121| jelentse ki neki, hogy még annyira nem jutott, miszerint másokra
198 II, 121| mosollyal.~- De Kossuthnak, akit annyira szeret kigyelmed?~- Neki
199 II, 122| szét nagy száját.~- Oh, oh! Annyira már nem megy a mûvészetem.
200 II, 123| kedves arc látása odahaza, annyira elérzékenyítette, olyan
201 II, 123| csordultig volt a szíve, annyira meghatotta a sok szívesség,
202 II, 124| tiszt sem alázza meg magát annyira, hogy szóba eredjen; néma
203 II, 127| észrevenni, de e változás is annyira kivette sodrából az örök
204 II, 127| szabad egy üzletembernek annyira - megfeledkezni magáról,
205 II, 127| felkelve. - Érdekes elõadása annyira magával ragadott, hogy majdnem
206 II, 127| vonatkozással az, ami Gábort annyira melegítette. Mari egészen
207 II, 127| nélkül távozott.~Bodnerék annyira elérzékenyültek a jövedelmezõ
208 II, 130| és Epöli Gábor jó borral annyira gyõzték, hogy az ellentábor
209 II, 132| De miért szomorodtál el annyira?~- Mert ha én nagy leszek,
210 II, 136| tiszta szín-poézist, mely annyira meghatott engem. Pedig beszélhetnék
211 III, 1 | tanítványai szeretetét érti, annyira megszokták évek óta e koronkinti
212 III, 1 | hozzá adni. A leány emiatt annyira elbúsult, hogy mérget vett
213 III, 1 | mindennapos vendégek Krisztinánál; annyira megszokták a házat, hogy
214 III, 1 | uram.~A kegyelmes úr pedig annyira megbocsátott, hogy elkezdett
215 III, 1 | testhordozás, jellemzõ hang, annyira egymás képére vannak teremtve,
216 III, 1 | kiderült. A csúfolódás is, mely annyira bántotta, most már elveszté
217 III, 1 | Éhes az istenadta.~Sõt annyira belejött a leleményességbe,
218 III, 2 | Sárga kendõjével nem is annyira a homlokát törli, talán
219 III, 2 | hamis szem éjszakája hogy annyira megfeketíti a lelkét… s
220 III, 2 | lány az a szegény Terka!~S annyira ment ez a forró kívánsága,
221 III, 3 | mely a hatvanéves aggot annyira megkímélte.~A jelenlevő
222 III, 3 | biblia hátulsó üres lapja annyira tele volt a sarjadékok neveivel,
223 III, 3 | bundáról kezdvén beszélni, annyira elérzékenyül s oly gyakran
224 III, 3 | leányát, a szép Terkát, annyira kivetette atyai szeretetéből,
225 III, 3 | fõispán úr alázta meg magát annyira, hogy keresztülutazva a
226 III, 8 | Vajon ki volt, he?~- Itt nem annyira a szállítmány becse forog
227 III, 8 | éhes volt, s az üres gyomor annyira dominálta õnála a többi
228 III, 15 | együtt.~De semmi sem tetszett annyira Juditnak, mint egy picike
229 III, 16 | feledkezhetett meg rólunk annyira? Dehogy, dehogy is… Már
230 III, 19 | keresték, hanem mikor aztán annyira lecsillapodtak, hogy a kis
231 III, 27 | gyakorlati értéke, mert annyira nem hisznek, hogy új kölcsönt
232 III, 27 | kölcsönt adjanak, csupán annyira bíznak, hogy tovább várnak
233 III, 31 | szólani? »Ez a lump már annyira jutott, hogy kurta szivarokat
234 III, 32 | férj ijedten. - Mért vagy annyira elsápadva, Nelli? Szólj
235 III, 36 | míg az utolsó forint is annyira le nem olvad, hogy már éppen
236 III, 37 | lóháton, de a piros jegy sorsa annyira lekötötte a figyelmüket,
237 III, 39 | utánoznád, fickó, ha nem volnál annyira elrekedve.~S ezzel, a találkozás
238 III, 54 | úr hívatja.~Lupcsek Jani annyira megörült ennek, hogy a viaszkosvászon
239 III, 56 | Én tudom hát, mitõl vitte annyira.~Ezt már nem lehetett megcáfolni.
240 III, 58 | szerecsen utcából:~- Nem is annyira istenítélet, mint inkább,
241 III, 65 | öregember megrendült, arca annyira fel volt dúlva, mintha tíz
242 III, 67 | tartozik és az megszólítja, ez annyira felháborítja õt, hogy nem
243 III, 71 | mennyország.~Utoljára aztán annyira beleéltem magam, hogy az
244 III, 74 | János:~- Fiam, Pali, mihelyt annyira viszed, hogy a kabátodat
245 III, 75 | öregebbek a férjeiknél. Oly annyira, hogy egy negyven éves javabeli
246 III, 83 | lenni egy fiúnak? Oh, oh! Annyira szerette az anyját, hogy -
247 III, 87 | hatalom, melyet képviselt, annyira megaranyozta elõttem.~A
248 III, 94 | Koháry nem felelt neki, annyira el volt merülve.~- Sötét
249 III, 97 | Tudom én, mi a becsület.~Annyira tudta, hogy még künn az
250 III, 100| ön már távozni akar? Nem, annyira nem fog ön megsérteni.~S
251 III, 102| kell a lelket, legalább annyira, hogy tudják, kiéi.~Az egyik
252 III, 104| Hát ‘iszen maradt, maradt. Annyira már vagyunk, hogy egyikünknek
253 III, 104| kell adót fizetni, hanem annyira még nem vagyunk, hogy egyikünknek
254 III, 104| Aztán mi gazdagította meg annyira ezt a falut?~- Mi? Hát ez
255 III, 107| éppen nem lehetett remélni. Annyira már mégse bolond sem a megye,
256 III, 108| õsapáinknak!~Azóta aztán annyira bekapott ez a divat, hogy
257 III, 108| megy a vártól. Végre pedig annyira elunta magát, hogy azon
258 III, 131| híja sem. Az izgatottság annyira erõt vett a különben is
259 III, 137| Hanem megvallom õszintén, annyira hozzá vagyok szokva, hogy
260 III, 141| becsület-reparálás dacára is, annyira, hogy a katonai felsõség
261 III, 144| nem mozdulnak.~Ezalatt annyira híre ment a Hatvani csodás
262 III, 148| ahol a nép nem ért meg annyira, hogy érzelmeinek ilyen
263 III, 148| le nem gyõzhették egymást annyira, hogy másnap újra ne kezdhessék
264 III, 148| fiataloknak helye legyen? Nem, annyira nem megyünk még. Bevárjuk
265 III, 148| fanatizálták. A verekedések annyira napirendre jöttek, hogy
266 III, 148| jeléül, hogy nem haragszol.~Annyira ostoba már nem volt az én
267 IV, 2 | elõérzete lehetett, hogy annyira kevesellte a királyokat.~
268 IV, 15 | Sohasem láttam még embert, aki annyira tudott volna imponálni társalgásával,
269 IV, 28 | székely vásárosokkal, s azok annyira fejbe verték, hogy csak
270 IV, 28 | ital, amitõl a fiatalember annyira óvakodott, a víz.~- A víz? -
271 IV, 33 | korteskedési vezérkedésnek. Rigót annyira megzavarta ez az eset, hogy
272 IV, 47 | hol és miben hibázott. Annyira bízott tudományában, hogy
273 IV, 48 | volt hajdan Kovács Borcsa. Annyira elbizakodott lett, hogy
274 IV, 48 | No, csak nem kell tõlem annyira megijedni.~- Nem értek én
275 IV, 73 | sohasem haragudott meg annyira. Szegény Laci bácsiban eszerint
276 IV, 73 | elõre, hogy szegény Gábort annyira megregulázza, hogy kiviszi
277 IV, 77 | csináltasson, mint embert aztán annyira sajnálja e szerencsétleneket,
278 IV, 77 | folyton simábbra és eközben annyira megszerette, hogy itthon
279 IV, 82 | eszméletemet, de még mindig annyira el voltam kábulva, hogy
280 IV, 83 | amikor a grófhoz kerültem. Annyira szerette õseit az öreg,
281 IV, 83 | vagyok.~Ebbe a beszédbe annyira belefáradt õexcellenciája,
282 IV, 83 | abbahagytam az olvasást, de a gróf annyira rá volt szokva a zsongásra,
283 IV, 84 | árokparton felakadt, úgy annyira, hogy a tisztelt bizalmi
284 IV, 85 | szobájában rendezett?~Ezalatt annyira híre ment Hatvani csodás
285 IV, 86 | van foglalva. A népesség annyira megszaporodott, hogy zavargásoktól
286 IV, 88 | a Társadalmat, aki immár annyira vitte, hogy miniszterek
287 IV, 91 | kezet fog vele.~Toporczyt ez annyira meghatja, hogy fölébred…
288 IV, 93 | írt életében.~Hanem azért annyira imponált neki Széchenyi
289 IV, 95 | Urbanovszky Ernõ volt) annyira megtetszett a beszéd, hogy
290 IV, 100| meg, mikor a vármegyében annyira felgyûlt a körözés alá esõ
291 IV, 101| neveltetésöket, az elválás annyira elkeseríté az öregeket,
292 IV, 101| és mire szemeit behunyta, annyira leolvadt a nagy hírhedt
293 IV, 102| kerített be ezalatt, hogy nem annyira ő izzadt bele, mint inkább
294 IV, 102| ha valamit tanul is még?~Annyira kegyelték mindenfelé, a
295 IV, 104| befolyásra tett szert. Később annyira elbizakodott őkegyelme,
296 IV, 106| tisztelt Házban«, ahol annyira megragadtam. (Dehogy ragadtam,
297 IV, 106| merõ csizmadiákról írok, annyira nem fogytam ki belõlük.~
298 IV, 107| börtön falába vájt lyukba. Annyira vérében volt a lopás, hogy
299 IV, 111| egyikből sem lett soha pör; sőt annyira szerencsétlen keze volt,
300 IV, 111| tûnõdésre sem jutott ideje, annyira sürgette a báró:~- Menjünk
301 IV, 120| mindenüvé odatolakodnak!~Annyira beleképzeltem magam apródonkint,
302 IV, 127| egész nap tartó elvonulása annyira beborította az eget, napnak
303 IV, 127| megmozdult a föld.~Ez a hír annyira terjedt s kedvetleníté a
304 IV, 127| feketedett.~A háború költségei annyira fölemésztették a Rákóczi
305 IV, 127| palota. II. Lajos már csak annyira becsülte, hogy egyik szeszélyes
306 IV, 127| halálos ágyán utódjának. Annyira szerette.~Váltott lovakon
307 IV, 132| punktum. Igaz-e vagy nem?~Annyira igaznak látszott a Faragó
308 IV, 134| Az egész ülés alatt még annyira se bírtam vinni, hogy megtudjam
309 IV, 138| amúgy ínségügyi biztosok. Annyira szaporodnak, hogy az ország
310 IV, 138| elfonnyadtak.~Ez már aztán annyira világos intés volt, hogy
311 IV, 139| összes írói meg vannak lopva. Annyira benne volt a tolvajlás láza
312 IV, 140| rájöttem, hogy az az idő nem annyira a betegnek, mint a fürdőtulajdonosnak
313 IV, 141| de a tettek nem tetszenek annyira, mint a szavak. A népszerûség
314 IV, 144| görbén, púposan, s csakhamar annyira összeszedte magát, hogy
315 IV, 148| követel, eszik, iszik s annyira el van kényeztetve, hogy
316 IV, 150| vagyonkájától. Igazán rettenetes!~S annyira belebiztatta magát a haragba,
|