bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 5001  II,  1     |                leány szelíd, merengõ szeme, és kedves arcának vendég halványsága.~...
 5002  II,  1     |                    nézte a Mariska nyelvét, és azt mondta, hogy »semmi
 5003  II,  1     |                  saját gyermeke lett volna, és jártak oda vigasztalni János
 5004  II,  1     |                dörmögte:~- Nem tesz semmit.~És olvasott nyugodtan tovább.~...
 5005  II,  1     |                  odajárult a vasas ládához, és ami pénz volt benne, mind
 5006  II,  1     |               utolsó fillérig, összeolvasta és feljegyezte a neve mellé
 5007  II,  1     |                    Õ házról házra fog járni és felszólít mindenkit, adakozzék
 5008  II,  1     |                     fõúr »tízezre« mellett.~És úgy tett, amint mondá: bekopogtatott
 5009  II,  1     |                      hogy nem gazdálkodott.~És a kemény ember szíve dobogott
 5010  II,  1     |                dobogott a diadal érzelmétõl és az elfogódástól, midõn életében
 5011  II,  1     |                     szegény honvédeknek.~...És az bizonyosan meg is bocsátott
 5012  II,  2     |                rendesen félrecsapva viselt, és a kimaradhatlan virágcsokor
 5013  II,  2     |                    volt. Egy víg öreg ember és egyéb semmi.~Hanem ha majd
 5014  II,  2     |               irigyelt tõle az egész világ, és felöltözött nyakig nehéz
 5015  II,  2     |          felöltözött nyakig nehéz páncélba.~És aki látta mosolygó ajkain
 5016  II,  2     |                finom kezébe a véres zászlót és véres kardot, mikor büszkén
 5017  II,  2     |               hátravetette méltóságos fejét és azt kiáltá, mellét kitárva
 5018  II,  2     |                     méltóságos hölgy elõtt, és nem hitte el saját emlékezõ
 5019  II,  2     |         csinálhatott magának új divatot is.~És az nagyon furcsa divat volt.~
 5020  II,  2     |                  fel helyette. A nyomorúság és balszerencse egyenlõvé teszi
 5021  II,  2     |             megvirradott. Jó lesz felkelni.~És fel is keltek egytõl egyig.~...
 5022  II,  2     |             kalendáriumot is megváltoztatta és ebben az évben a farsang
 5023  II,  2     |                     amint a »tour de mains« és a »chaine anglaise« finom
 5024  II,  2     |                nehézkes ostoba jobbraátokat és balraátokat csinálnak.~Mennyire
 5025  II,  2     |                  tobák-pikszisét a zsebébõl és egy élvezetes szippantást
 5026  II,  2     |                Franciaország megrázza magát és megifjodik. Egy napon elunja
 5027  II,  2     |                     a pezsgõ-, dry madeira- és a sergeant wast, felkel
 5028  II,  2     |                   wast, felkel az asztaltól és azt mondja, hogy igyunk
 5029  II,  2     |                 Minek azt szemére hányni?~- És miért nem? - kérdé a nemzetõrtiszt
 5030  II,  2     |              komolyan veszi az állapotokat, és az bosszant. Várjunk még
 5031  II,  2     |              bosszant. Várjunk még kissé.~- És aztán?~Az öreg apó felhajtotta
 5032  II,  2     |                    amiket el fog mondani.~- És aztán? Quelle question?
 5033  II,  2     |                  megtörülte izzadó homlokát és újra mosolygott: a nemzetõrtiszt
 5034  II,  2     |                   helyérõl, odalépett hozzá és megszorította némán, melegen
 5035  II,  2     |                     köszönt a jelenlevõknek és eltávozott, hogy néhány
 5036  II,  2     |              ajtóban még egyszer megfordult és meghajtotta magát, azután
 5037  II,  2     |                     fognak kelni mindnyájan és megeszik villásreggelire
 5038  II,  2     |                  megfordul a másik oldalára és csak farkával csapkodja
 5039  II,  2     |         nekifeküdtek az utolsó fejezeteknek és kezdtek belõle csinálni
 5040  II,  2     |                   folyni a szép piros vér - és a farkával nem volt képes
 5041  II,  2     |           Franciaországba széthordta a szél és mindenütt lángra lobbant
 5042  II,  2     |                     nagy csapások hallatára és átváltozott kõvé.~Hadd törje
 5043  II,  2     |                    Párizs hallgatag utcáin, és olvasta az emberek arcán
 5044  II,  2     |                  öreg táncmester mosolygott és azt mondta:~- Teringette!
 5045  II,  2     |                     olykor a fejét csóválta és mosolygott folytonosan:
 5046  II,  2     |                     egy rokona mégis van.~- És az?~- A haza.~- Hogy érti
 5047  II,  2     |                 holmiját elárusítá.~- Ah!~- És hogy ma reggel léghajón
 5048  II,  2     |                  hegyek közé.~A csodálkozás és meglepetés jelei beszéltek
 5049  II,  2     |                 mintájára.~- Csupa becsület és csupa könnyelmûség - vágott
 5050  II,  2     |                 puskát.~Olyan idõket élünk.~És ezeknek az idõknek örök
 5051  II,  2     |                    fog megmaradni a loire-i és a voges-i hadsereg története.~
 5052  II,  2     |                 együtt küzdöttek a fiú, apa és talán még a nagyapa is,
 5053  II,  2     |                     talán még a nagyapa is, és küzdöttek kétségbeesetten,
 5054  II,  2     |                     volt ezelõtt egy nappal és hol lesz ezután egy nappal...~
 5055  II,  2     |                      kedvenc nemzete elõtt, és azt mondja: hogy »haragszom
 5056  II,  2     |                     a dallam a sereg élelme és ruházata. Ez élteti, ez
 5057  II,  2     |                      kiket Garibaldi vezet?~És nincs pihenés soha; ami
 5058  II,  2     |               többinél, vidámabb a többinél és ravaszabb a többinél.~Egyedül
 5059  II,  2     |               leleményességüknek, ügyesség- és ravaszságuknak. No, de hasznát
 5060  II,  2     |                     ebben õ felülmúlhatlan.~És mindezt olyan finom eleganciával,
 5061  II,  2     |             önkéntelenül elkacagják magokat és azon módon kacagva törnek
 5062  II,  2     |                   kivevé burnót-szelencéjét és szippantott belõle.~- Teringette!...
 5063  II,  2     |                   mesélhetni a hüvelynek...~És a dijoni csata csakugyan
 5064  II,  2     |                   következõ napon megújult, és mind a háromszor gyõztek
 5065  II,  2     |                csapatok meseszerû bátorsága és vitézsége.~Ott volt a küzdõk
 5066  II,  2     |                  reszketett, mikor célzott, és míg elsüté puskáját, közbe-közbe
 5067  II,  2     |               megszégyenülve fordult vissza és keserû bosszankodással rohant
 5068  II,  2     |                atyus pedig folytonosan lõtt és csevegett.~Néha egyet-kettõt
 5069  II,  2     |                     a zsebében talált pénzt és hajfürtöt elküldtem az édesanyjának
 5070  II,  2     |                     néha az ágyúdurrogástól és nem hallja meg a szép szót.~
 5071  II,  2     |                 eltaláltad. Megvan a kapca.~És rohant mindig elõbbre, elõbbre.~-
 5072  II,  2     |                 most is mosolygó szemeivel, és felragyogott elhalványuló
 5073  II,  2     |               valahol a burnót-szelencémet, és engedjenek egyet szippantanom
 5074  II,  2     |                      azzal nagyot lélegzett és lerogyott. A halál hideg
 5075  II,  3     |                  agyon kellene hallgatniok, és nem volna szabad szintén
 5076  II,  3     |                    az ilyet rossz néven?...~És ami szabad az egyiknek,
 5077  II,  3     |                     annak a vakeset az oka, és bizonyára semmi más.~Hát
 5078  II,  3     |                 részt vettek Baroghi Aladár és Kádas Laci is.~Szép férfiú
 5079  II,  3     |               szépet: kitüntette mindnyáját és nem tüntetett ki egyet sem.
 5080  II,  3     |                   fel magát vasszorgalmával és jeles tehetségeivel; ezt
 5081  II,  3     |               legelõbb.~A kedélyes cimborák és a háziúr mindenféleképp
 5082  II,  3     |                  öreg anyóka (a háziúr neje és testvére) titokteljesen
 5083  II,  3     |                     a hetvenhetedik poharat és egy talpraesett toasztot
 5084  II,  3     |                  megcsavarta õszülõ bajszát és ilyeténképpen válaszolt
 5085  II,  3     |                   hátra okos, büszke fejét, és azt kiáltá hangosan:~- Nem
 5086  II,  3     |                     joga bizalmatlankodni.«~És nem is akart gondolni többé
 5087  II,  3     |                  észrevették a kitûnõ élcet és elkezdtek rajta kacagni.~
 5088  II,  3     |                     Baroghi feléjök fordult és ezt mondta sötéten:~- Ha
 5089  II,  3     |                 inkább?~Öntudatlanul szórta és seperte be a pénzt. Talán
 5090  II,  3     |                  nem gondol vele, hogy mint és meddig uralkodik, hanem
 5091  II,  3     |                  Csak gyorsan... lóhalálba!~És Palkó kocsis érti a mesterségét.
 5092  II,  3     |                  aztán letér az országútról és völgyön-hegyen, szakadékon
 5093  II,  3     |                     világnak, amint akarja, és jöjjön vele a kastélyba,
 5094  II,  3     |                Palkónak, hogy hozzon létrát és támassza meg a világított
 5095  II,  3     |            becsületem kívánja ezt a lépést.~És felhágott a lajtorja elsõ
 5096  II,  3     |               ijesztõ alakja oly váratlanul és oly gyöngédtelenül betoppant.~
 5097  II,  3     |                    egy iszonyatos pusztulás és a bosszú!~Ah, a bosszú!~
 5098  II,  3     |                      ha ez a gondolat igaz! És mégis talán jobban szeretné,
 5099  II,  3     |                    el sápadt ijesztõ arcát, és gondolkozik, mért jött õ
 5100  II,  3     |               ujjaival kissé álmos szemeit, és elkezd csevegni.~- Tudod-e,
 5101  II,  3     |                     van? Itt van Kádas Laci és még valaki... No, ne fordulj
 5102  II,  3     |                    ma este itt jönnek össze és nálunk töltik a mézesheteket.
 5103  II,  3     |             ordított, mint valami vadállat, és összeroskadt a padozaton.~
 5104  II,  3     |                 szélére elalélt neje mellé, és azt mondta gyermekes komolysággal,
 5105  II,  3     |                     a nagyságos úr.~.......~És ez nagyon egyszerû történet.
 5106  II,  3     |               szerencsétlen keresztlányához és vigasztalja szegényt, amint
 5107  II,  4     |               Gizella kisasszony udvarlója.~És végre csakugyan elérkezik
 5108  II,  4     |              ünnepélyességgel négy vékonyat és nyolc vastagot kong odakinn,
 5109  II,  4     |            fiatalemberekkel. Mindenütt fény és virág, jókedv és öröm. Még
 5110  II,  4     |             Mindenütt fény és virág, jókedv és öröm. Még az õs fõispánok
 5111  II,  4     |                 Felhangzanak a víg toasztok és a »causa bibendi«-k mindenféle
 5112  II,  4     |              fiatalember! Milyen szellemdús és elegáns! Bizonyosan valami
 5113  II,  4     |                      Akkor beszéljen!~- No, és?~- No, végre mégis akadt
 5114  II,  4     |                    A kis Etelka igen pajkos és raffinírozott lányka, aki
 5115  II,  4     |                 kiben van valami méltóságos és elbájoló, megfékezte csípõs
 5116  II,  4     |          megcsóválta fejét, egyet sóhajtott és azt gondolta magában: »Különös
 5117  II,  4     |              viselte, akár megannyi kamarás és belsõ titkos tanácsos.~Snapsz
 5118  II,  4     |                     vett ki mellényzsebébõl és meggyújtotta gyertyáját
 5119  II,  4     |                     a segédek, Miska öcsénk és Sramko fiskális Snapsz úrnak
 5120  II,  4     |                  másik fél részérõl Fenyéri és Ripõk vitték a nevezetes
 5121  II,  4     |                     ha ön most hazatávoznék és megírná a végrendeletet -
 5122  II,  4     |                  ott termett Sárika mellett és mulattatni kezdte. Beszélt
 5123  II,  4     |                     csüggedten a leány - ...és mégis ön egész rejtély elõttem,
 5124  II,  4     |                    elõttem - rebegé a leány és elpirult. Megijedt a saját
 5125  II,  4     |              zavarodottan hajtotta le fejét és soká gondolkozott azon a
 5126  II,  4     |                   beszélt, a - szerelemrõl, és olyan hangon mondja, melyben
 5127  II,  4     |            esténkint kiül a morgó folyamhoz és nézi a közeledõ hajókat,
 5128  II,  4     |                   csináljon vele? Odamenjen és elutasítsa tõle azt a himpellért?
 5129  II,  4     |                gondolkodni.~Tovább, tovább!~És az ifjú nem fösvény a beszédben,
 5130  II,  4     |         teremajtóban még egyszer megfordult és mosolygott, azután mutogatott
 5131  II,  4     |                 vándor lélek vetõdött hozzá és felkérte rá, de õ azzal
 5132  II,  4     |             kapkodják magukra a mantillákat és a nagykendõket, mit azonban
 5133  II,  4     |           következtében egy nagyon rekedtet és vékonyat sikított az édesmama
 5134  II,  4     |                      Snapsz úr nem jött el.~És már nem is jõ, mert mindjárt
 5135  II,  4     |             született egyszerre.~Sárikáéban és a Stofi bácsiéban.~Stofi
 5136  II,  4     |                     elõbb Kipcsek Mártontól és Kirgyela Mihály felektõl
 5137  II,  4     |                    az nézze meg Stofi urat, és akkor elmondhatja, hogy
 5138  II,  4     |                  tüdejét, bácsi! Még meghûl és elreked ezen a hideg levegõn.
 5139  II,  4     |                  szárnyas ajtó másik részét és a közönség kezdett tömegesen
 5140  II,  4     |                 selyemruhádat!~A kis Etelka és Gizella pedig még évek múltán
 5141  II,  4     |                 utána megy Pozsony városába és felkeresi, ha a föld alatt
 5142  II,  4     |                     az egész magisztrátust.~És ezt minden este végig kellett
 5143  II,  4     |             beszélte el, hogy el ne feledje és merenghessen felette: »milyen
 5144  II,  4     |                 agyon.~Ehhez még barátságos és udvarias is. Ott a tábora
 5145  II,  4     |                  részt kellene venni a nagy és szokatlan ünnepélyen, Rideghné
 5146  II,  4     |              lánykák hízott, komoly delnõk, és így tovább...~No, de nõtt
 5147  II,  4     |                    egy nagy karosszékben ül és éppen azt beszéli egy fiatalabb
 5148  II,  4     |                    vacsorára is, s a jó tea és a víg beszéd mellett, midõn
 5149  II,  4     |                   táncolhatta. Igen élénken és lelkesedve emlékszik nagysádra,
 5150  II,  4     |               egészen álnév, mert bonvivant és tréfás természete miatt
 5151  II,  4     |                    legörömestebb politizál, és minden áldott este tízszer
 5152  II,  5     |                 magából!~Itt állok a sírján és hallgatom, hogy nem hallom-e
 5153  II,  5     |           ötvenhárom forintjával tartozott, és hogy ne legyen kénytelen
 5154  II,  5     |         semmirekellõ mendikáns-gyerekek;... és még csak meg sem moccanhat
 5155  II,  5     |              boldogtalan bejárhat belsejébe és pusztíthatja a bakatort.
 5156  II,  5     |                elrugaszkodott béres kölykök és most a napsugárt fogdossák
 5157  II,  5     |                 Csak a foga fájt egy kicsit és az álla fel volt kötve valami
 5158  II,  5     |                  frtjával számítva - kályha és járulékai iránt«. Legnevezetesebbé
 5159  II,  5     |                     marasztalt, fogta magát és átkurjantott a szomszédban
 5160  II,  5     |                   két jeles férfiú, Pilászi és Kubacsek, nagyot bólintottak
 5161  II,  5     |              tudomány!... Tisztelje az urat és fizesse az adót... akkor
 5162  II,  5     |                     kimenni Harcsa sógorral és elbeszélgetni egy »kvaterka«
 5163  II,  5     |                   szépen megindult Kubacsek és Pilászi uraimékkal, a dupla
 5164  II,  5     |                ötven hold rét, föld, legelõ és szõlõ egy darabban, sûrû
 5165  II,  5     |                     a lopótökbõl poharaikba és végighasalt õ is a gyepen,
 5166  II,  5     |                  kastély.~A szentpéteri pör és a kastély volt az öreg Harcsa
 5167  II,  5     |                 majd odakönyököl az egyikbe és onnan köpködi le azt a kis
 5168  II,  5     |                     rongyos kis vármegyére.~És az a kastély bizonyos már.
 5169  II,  5     |            kipuhatolták gyenge oldalamat.~- És volna a tekintetes úrnak
 5170  II,  5     |                   egy pohár bort ürített ki és megcsavarta hosszú õsz bajuszát.~-
 5171  II,  5     |                    is vesztettem emberül.~- És aztán?~Harcsa úr hamisan
 5172  II,  5     |              megkönnyebbülten lélegzett fel és gyönyörködött sógora virágos
 5173  II,  5     |              terjesztette a fontos irományt és sokáig merengett rajta,
 5174  II,  5     |                    a sötét, terhes felhõre, és egy mély fohásszal azt jövendölte:~-
 5175  II,  5     |                    minden erejét megfeszíté és fölkelt; nagyon utálta a
 5176  II,  5     |                 mely úgysem volt megtöltve, és keresztülfektette lócának
 5177  II,  5     |                     közt, felfogja a puskát és neki lõ a vélt tolvajnak...
 5178  II,  5     |                        Ezékiel bácsi odafut és látja, hogy a saját Attila
 5179  II,  5     |             tekintett ki a sötét éjszakába.~És oh, seregeknek ura!... a
 5180  II,  5     |                egyik lábát, hogy beugorjék, és csendes, áhítatos imát morgott,
 5181  II,  5     |                  Azután az átélt ijedelmek- és fáradalmaktól elcsigázottan,
 5182  II,  5     |                    a legkonyhaibb szókötést és szavakat használta. Mert
 5183  II,  5     |                bolond rébuszok kitalálásán, és befordult a fal felé aludni.~
 5184  II,  5     |               nyugodalmat kívánt Pilászinak és átballagott Kubacsekhez.~
 5185  II,  5     |             megnyomkodta égõ pipája hamuját és eldünnyögte magában:~- Fátum...
 5186  II,  5     |              hanyatt vetette magát a földön és kacagott.~Attila és Kubacsek
 5187  II,  5     |                  földön és kacagott.~Attila és Kubacsek odarohantak Pilászihoz
 5188  II,  5     |                   hasára esik le, s csattan és üt annyira, miszerint fel
 5189  II,  5     |                   pillantása pedig a vermet és annak tájékát illette, hol
 5190  II,  5     |                  szemében, aki, mikor arcát és szemeit befödi a tök leveleivel:
 5191  II,  5     |              irományokat.~Kubacsek, Pilászi és Attila megdöbbenve néztek
 5192  II,  5     |                     ökleit szorította össze és fenyegetve emelte az ég
 5193  II,  5     |            lopótökkel a legtüzesebb óborból és megitta egy hajtásra maga.~
 5194  II,  5     |                  megitta egy hajtásra maga.~És még ekkor sem szólt semmit,
 5195  II,  5     |                     pince torkában a földre és nézett egy félóráig merõn,
 5196  II,  5     |                Felkelt, odalépett Attilához és gyöngéden megsimogatta haját.~-
 5197  II,  5     |                    Helyesen. Ki kell venned és meg kell õrizned örök emlékül,
 5198  II,  5     |             szánalommal nézett végig rajtok és mosolyogva mondá:~- Ugye,
 5199  II,  5     |                     pedig beszéljünk másról és térjünk napirendre. Igyunk.~
 5200  II,  5     |                     hadd legyen belõle füst és pára... hadd legyen belõle
 5201  II,  5     |                   becsukta, egyet sóhajtott és - meghalt.~Elköltözött új
 5202  II,  6     |                     van a legbájolóbb arcuk és a legdélcegebb termetük.
 5203  II,  6     |                 voltak), csak az orra vörös és a szeme szürke.~A másik
 5204  II,  6     |                    sok volt a szellemdúsból és pikánsból. Ez a vegyülék
 5205  II,  6     |           kertészlegény nem akadt hozzájok.~És ennek sem volt más oka,
 5206  II,  6     |                     A kor tiszteletre méltó és nem szabad kigúnyolni a
 5207  II,  6     |                  születtek olyan csúnyáknak és olyan régen...~Engem is
 5208  II,  6     |                 többi három szobát a »papa« és fivérök, Kálmán foglalta
 5209  II,  6     |                   zseni«-nek tartotta magát és a prókátorsággal foglalkozott.
 5210  II,  6     |                férfiú: Zemák Sámuel, ügyvéd és okleveles állatorvos.~Ezen
 5211  II,  6     |           szolgabíró, tiszti ügyész, ülnök, és mégsem lett meg semmi.~Pedig
 5212  II,  6     |                     schwarz-gelb« medáliát, és nem róják fel dicséretül
 5213  II,  6     |                     gesztenyeszín bajusszal és szakállal, égbe vágyakozó
 5214  II,  6     |                     játszik Flóris bácsival és az öreg Poroszyval.~Csak
 5215  II,  6     |                      a koronázási ökörsütés és tengernyi potyabor hírére
 5216  II,  6     |               miniszter után iramodék - - - és csak a jóisten õrzötte,
 5217  II,  6     |               Anélkül csúnya is, ostoba is, és semmivel sem ér többet Mácsikné
 5218  II,  6     |                   szekerének rúdját a börze és részvények felé irányozá.~
 5219  II,  6     |               courant« csodaszerû titkainak és értelmének kipuhatolására
 5220  II,  6     |                sorsjegyárulgató ügynökeivel és utazóival, könyvnélkül tudta
 5221  II,  6     |                     lenni férfi is, szilárd és kemény.~Fogta tehát magát,
 5222  II,  6     |                   végignézte a sorsjegyeket és azt mondta:~- Itt nincs
 5223  II,  6     |            tárcájában levõ »Notesz«-könyvét és belepislogott apró szemeivel.~-
 5224  II,  6     |               karfájára karcolta a fennebbi és a »serie«számot. A serie-szám »
 5225  II,  6     |               jegyet, aztán ajánlotta magát és hazament. Csak az elõszobában
 5226  II,  6     |                      odaszaladt Nellikéhez, és kacagni kezdett, hogy a
 5227  II,  6     |                     Nellike boglyas fejéhez és elsusogta az egész dolgot,
 5228  II,  6     |             fantáziájával elõre elképzelte, és kacagott hozzá, hogy csak
 5229  II,  6     |                     kedvetlenül rázta fejét és szokott álmos hangján mondá:~-
 5230  II,  6     |                     Sramko bácsi keze járt!~És neki tetszett az a szerep,
 5231  II,  6     |                    egy percre.~A szolgabíró és esküdtje hivatalosan elhíresztelték,
 5232  II,  6     |                      tréfa.~Samu dühös lett és leszidta az esküdtet.~Az
 5233  II,  6     |                    esküdt dettó dühös lett, és kihítta párbajra, ha vissza
 5234  II,  6     |                 vigyázni a helyes szókötés- és kiejtésre: nagyon tótosan
 5235  II,  6     |                    magukra csukták az ajtót és tapsoltak kis kezeikkel
 5236  II,  6     |                  mint versek, egy kis próza és egy kis pasquil-vegyülék;
 5237  II,  6     |               írással postán az illetõknek, és örült annak a bohóságnak,
 5238  II,  6     |                    a vers szól, ha megkapja és elolvassa. Egyszer azonban
 5239  II,  6     |                    földhöz ütötte a lantot, és apró lábacskáival úgy megrúgta
 5240  II,  6     |                      Bevezetésképpen Ilonka és Nelli barátságos szemrehányást
 5241  II,  6     |          csókolódzás közben biztosítá õket.~És ez a sok komédia mind csak
 5242  II,  6     |                      Zemák úr derék férfiú, és csak örülhetne akármelyik
 5243  II,  6     |                    Nellike lehajtotta fejét és nem felelt, hanem behúnyta
 5244  II,  6     |              cirádákat rajzolni a levegõbe, és azt dünnyögé félhangosan,
 5245  II,  6     |                    Aztán Ilona felé fordult és franciául mondá:~- A szellemdús
 5246  II,  6     |                 Ilona tagadólag rázta fejét és fekete, villogó szemeinek
 5247  II,  6     |                    csuklyás szürke köpenyét és bezárkózott írószobájába.~
 5248  II,  6     |                   nem ad egy petákot sem...~És nem is adott egy petákot
 5249  II,  6     |                      utána a külföldi hírek és rövid kivonatban a magyar
 5250  II,  6     |                   rövid kivonatban a magyar és osztrák képviselõház viselt
 5251  II,  6     |                mákonyivás. Keze reszketegen és lassan csúsztatta a tündéri
 5252  II,  6     |                     Sramko nagyot sóhajtott és most már sebesebben, kevesebb
 5253  II,  6     |                     csak felvette a földrõl és elkezdte újra betûzni a
 5254  II,  6     |                      ahová azokat jegyezte.~És íme, ott állott a Poroszy
 5255  II,  6     |                   elsápadt, aztán felugrott és elkezdett ordítani: hogy
 5256  II,  6     |                      hogy jöjjön ide valaki és kötözze meg, mert õ veszett
 5257  II,  6     |            kimerülten hanyatlott díványjára és arról gondolkozott, hogy
 5258  II,  6     |                   asszony-teremtés elbájoló és hiú.~Itt gyorsan és eszélyesen
 5259  II,  6     |                elbájoló és hiú.~Itt gyorsan és eszélyesen kell cselekedni.~
 5260  II,  6     |              belépett.~Bent csak Rózsa volt és Kálmán. Kamilia a harmadik
 5261  II,  6     |                   kiaszott, szeplõs kezeket és tettleg is megcsókolta.~
 5262  II,  6     |                 Kamilia egy karosszékbe ült és ruhája csipkéivel játszott.~
 5263  II,  6     |                  mint a regényekben szokás, és rezgõ, lágy lírai hangon
 5264  II,  6     |                     a járomba készülõ tinó, és nem mozdult.~- Királynõ
 5265  II,  6     |                     Sramko bácsinak a sors, és hagyott volna magának diktáltatni
 5266  II,  6     |            templomban, azután kocsira ülnek és az öregúr is hazakíséri
 5267  II,  6     |                    vacsora. Néhány ismerõs- és rokonon kívül nem lesz meghíva
 5268  II,  6     |                  megtörtént az esküvõ. Férj és feleség voltak. A mammut
 5269  II,  6     |                   Haragh Sándor stb.~Sramko és Kamilia boldogoknak érezték
 5270  II,  6     |            kiakasztá az újdonatúj atillára, és táncolt, mint az eszeveszett,
 5271  II,  6     |                   elnökölt menyasszonyával, és evett-ivott vele közös tányérból,
 5272  II,  6     |            kényelmetlenül feszengett székén és sem menyasszonya mosolya,
 5273  II,  6     |                bolond dolgokat a lapjaikba? És minek éppen akkor, mikor
 5274  II,  6     |                 menyasszony elsikoltá magát és futott otkolonos üvegért,
 5275  II,  6     |             tapogatták Sramko bácsi ütereit és konzíliumot tartottak, hogy
 5276  II,  6     |                   görög nevezetû betegséget és megnyugodtak rajta. Ilyen
 5277  II,  6     |                    agio«-ja mint emelkedett és mint szállott le!~- Nincs
 5278  II,  6     |                 kirúgta maga alól a széket, és el kezdte a haját tépni.~-
 5279  II,  7     |            végignézegeti a »Borsszem Jankó« és az »Üstökös« torzképeit (
 5280  II,  7     |           megátalkodott tarokk kompániához« és haragítja Mády Károlyt,
 5281  II,  7     |                 agyonütötték »hármassal«...~És azt a haragos »Kelemen urat«,
 5282  II,  7     |                 savanyú fintor kíséretében.~És ki ne ismerné azt a jámbor
 5283  II,  7     |               elnevezett »3-ad alispánnak«.~És ehhez a titulushoz jól odaillik
 5284  II,  7     |                   fent gesztenyeszín bajusz és az auktoritást elõmozdító
 5285  II,  7     |                    csorbát úri becsületében és rangjában, õ azért mégsem
 5286  II,  7     |                 mint akár Mády Károly maga.~És az már csak teljes lehetetlenség,
 5287  II,  7     |                     a fáklyásmuzsikáknál, - és ki mondaná azokat a csodaszép
 5288  II,  7     |                  templom mellett. Szakácsot és inast tartott. Az fõzött,
 5289  II,  7     |                    pedig mosolyog negédesen és gondolja magában, hogy milyen
 5290  II,  7     |                      mikkel a Bach-szisztém és a provizórum alatt traktálta
 5291  II,  7     |                     levõ zármondattal: »... és az isten annyi évig éltesse,
 5292  II,  7     |           csínja-bínja van a szónoklatnak - és az mind az öt ujjában van
 5293  II,  7     |                    ember, nagy arisztokrata és valóságos »apré«-ja a megye
 5294  II,  7     |                 derék ember meg volt hatva, és sehogysem akarta elvállalni
 5295  II,  7     |                    a megyeház nagytermében, és ezenfelül a sok apróbb eszem-iszom,
 5296  II,  7     |                     a szolgabíró vacsorája, és így tovább-tovább le egészen
 5297  II,  7     |                    e színarany közmondást - és mindeddig hasztalanul! Hátha
 5298  II,  7     |                   hogy ha már olyan jó lesz és odavarrja, méltóztassék
 5299  II,  7     |                nagyon jól illett a kis szem és a lapos, átlátszó orr, melynek
 5300  II,  7     |                lehetett. Kiálló arccsontjai és fogai leginkább csúnyították
 5301  II,  7     |               csupán személyes szimpátiámon és nem a fotografirozás hûségén
 5302  II,  7     |                    magáról a nagy vereséget és azt mondta a másik félnek: »
 5303  II,  7     |                  meg! - legalább veszekedni és pletykázni volt kivel; azóta
 5304  II,  7     |                 hamarabb rádûljön gazdáira. És meglehet, hogy jobb is volna
 5305  II,  7     |                átlábolhatatlanná tett kapun és kerítésen belül mer egyet-egyet
 5306  II,  7     |                melyet csak a svábbogarakkal és a »Cirmos« macskával tartozik
 5307  II,  7     |                     unokái is megemlegetik. És amilyen ember, még meg is
 5308  II,  7     |             megbámulták a huszárja livréjét és a lovait, dicsérték a fõszolgabíró
 5309  II,  7     |                     is egy másik Le Coq úr.~És valóban Kelemen bácsiban
 5310  II,  7     |                 apaszták a bort lábfürdõvé. És ez így tartott két álló
 5311  II,  7     |                  biborcsókos maradt az orra és ábrázatja; - de nem tesz
 5312  II,  7     |      toalett-asztalra Melanie albumai mellé és elmélázott a nagyszerû sikeren,
 5313  II,  7     |                 mintha folytonosan beszélne és perorálna, és hadonászott,
 5314  II,  7     |          folytonosan beszélne és perorálna, és hadonászott, gesztikulált
 5315  II,  7     |           figyelemmel hallgatná a szónokot, és osztaná annak szavait...~-
 5316  II,  7     |                 Csupa szikra, csupa rakéta. És mily hosszasan beszél! Alkalmasint
 5317  II,  7     |               szájához viszi a telt poharat és a szokásos »isten éltessé«-
 5318  II,  7     |                 elõkereste sapkáját, botját és ürügyül hozva valami hirtelen
 5319  II,  7     |                  derék lett volna!« stb.~...És már szinte sajnálni kezdte,
 5320  II,  7     |              zsebébõl most is, széthajtotta és - fájdalmasan felkiáltott.
 5321  II,  7     |                    Muci megcsóválta a fejét és elszaladt az ablaktól.~-
 5322  II,  7     |              megédesítette a halál eszméjét és visszavezette az engedelmességhez.~
 5323  II,  7     |                  odaszegõdött Botló Ákoshoz és demonstrálni kezd ellene...
 5324  II,  7     |                   Ne lett volna annyira hiú és circumspectus, hogy a sok
 5325  II,  7     |           circumspectus, hogy a sok javítás és tollrágás tanújeleit elégesse.
 5326  II,  7     |                   Ki fog szónokolni ma este és mit?~Roppant skandalum,
 5327  II,  7     |                    Melanie toalett-asztalán és más papirost csúsztatott
 5328  II,  7     |                kevélyen lépett egyet oldalt és olyan egyenes jó irányban
 5329  II,  7     |                odavánszorgott a kapuajtóhoz és megnyomta sáros kezével
 5330  II,  7     |            lemennydörögni lelkének haragját és belevezetni embertársait
 5331  II,  7     |                   emberre, aki ott kinn van és nem szándékozik bejönni, -
 5332  II,  7     |                 bejönni, - ugatni kényelmes és mulatságos -, de az olyan
 5333  II,  7     |                   jönni, ugatni veszedelmes és meggondolandó dolog.~Ezt
 5334  II,  7     |                      az idõ fogyott, a kapu és a bástyaszerû kerítés megmászhatatlan
 5335  II,  7     |               szomorúan csüggeszté le fejét és desperátus sóhajjal rebegé:~-
 5336  II,  7     |          kikandikáló fonnyadt bájakat félve és gondosan, gondosan és mégis
 5337  II,  7     |                 félve és gondosan, gondosan és mégis hanyagul takarta el
 5338  II,  7     |                     Melanie egyet köhécselt és megmozdult ágyában, éppen
 5339  II,  7     |                  reszketve bújt a párna alá és arról kezdett gondolkozni,
 5340  II,  7     |                  ott is vannak nõkísértetek és férfikísértetek is... Vajon
 5341  II,  7     |                      dünnyögé a vén lány.~- És magyarázza meg, merre lehet
 5342  II,  7     |                     válaszolt.~- Alig jött, és már az elmenetelre gondol.
 5343  II,  7     |                     hanyatt terült a padlón és elkezdett nyögni, lihegni
 5344  II,  7     |                  csak a melle zihált erõsen és a szája mozgott folytonosan.~»...
 5345  II,  7     |                     szomorú alakú lovag«-ot és eszébe jutott a neve is,
 5346  II,  7     |                  tehát még egyszer Mádyhoz, és fölemelte a földrõl, gyöngéd
 5347  II,  7     |                    az idomtalan sártömeget, és becsukván szobája ajtaját
 5348  II,  7     |                szeretõ leány gyöngédségével és az édesanya gondosságával,
 5349  II,  7     |                  díszcsizmáit, mint tegnap, és olyan türelmetlenül kiabált
 5350  II,  7     |                 tegnap még ebben a sapkában és cipõben volt itt. Ez különös
 5351  II,  7     |                   fiam, Ancsa, Mády úrékhoz és kérdezd ki, hogy hol van
 5352  II,  7     |                   sehol sem létezett rablók és gyilkosok ellen, mint fojtogatta
 5353  II,  7     |                olvasni a tiszta papirosról, és mint találta üresen az egész
 5354  II,  7     |                 köszönetet szavazva a derék és ügyes csendbiztosnak. Ott
 5355  II,  7     |              kórálmaiból tökéletes épségben és egészségben. Ekkor tárult
 5356  II,  7     |                    ne féljen, hanem nyíltan és bátran lépjen fel apja elõtt.~-
 5357  II,  7     |                     igazított a kardkötõjén és - teljesen felderült.~-
 5358  II,  7     |                     lesz szíverõsítõnek!~...És az nagyon jó vicc volt Kelemen
 5359  II,  8     |             beszély-alakom, Sramko fiskális és a toasztirozó Béla gyerek.~
 5360  II,  8     |                  hunyorított szemöldjeivel, és idenyújtotta kézszorításra
 5361  II,  8     |                   körülmény, hogy a mutató- és nagyujja görcsösen össze
 5362  II,  8     |                    a börtön néma falai közt és elmondhatja magának: »prózit«.
 5363  II,  9     |               sziámi követség fogadtatását, és talán megkapta mamától a
 5364  II,  9     |                  találja. Homloka nem magas és pattanásos, arca kissé keskeny
 5365  II,  9     |              kedélyesség, valami szilaj dac és nõies lágyság, mely fenséget
 5366  II,  9     |                tartásában, ami eltaszította és vonzotta az embert egyszerre.
 5367  II,  9     |                     állott a valódi uraknak és a bocskoros nemeseknek.
 5368  II,  9     |                     annak minden erényeivel és hibáival, kire ráragadt
 5369  II,  9     |                   próbált beleesni a kútba. És vagy háromszor pottyant
 5370  II,  9     |                    választotta a barátnõket és udvarlókat leánya számára.
 5371  II,  9     |                   áll a virágállvány mögött és sugárzó boldog arccal nyújtja
 5372  II,  9     |                  négy lovat a tilburyja elé és csináltatott egy libériát,
 5373  II,  9     |                   ott a jegygyûrû az ujján, és ott a falon a kép, mely
 5374  II,  9     |                  ízben cvikkerén keresztül, és arról gondolkozott, hogy
 5375  II,  9     |                 hozzálátott a kivakaráshoz, és a nagyságos mama segített
 5376  II,  9     |              valamennyi jövedelmi forrását, és megkérte szüleitõl Lórika
 5377  II,  9     |                   szíve dobogott az örömtõl és meghatva rebegtek valamit
 5378  II,  9     |                      összeszorította fogait és azt mondta:~- Nem. Sohasem!~
 5379  II,  9     |                katángot, gyomot, kakukfüvet és egyéb ártalmas növényt,
 5380  II,  9     |                   elfonnyasztani az egyiket és óvatosan beültetni a másikat.
 5381  II,  9     |                     fogtak a fonnyasztáshoz és a puhításhoz is. Az eljegyzési
 5382  II,  9     |              vidéket. Aladár elbúsult rajta és elkezdett korhely lenni.
 5383  II,  9     |                 korhelyt. Mily különbség: õ és a báró! Egy istentõl elrugaszkodott
 5384  II,  9     |            elrugaszkodott haszontalan fickó és egy kifogástalan gentleman!~
 5385  II,  9     |                  kiszínezve a jövendõ képe, és õ csak annak a képnek hitt.~
 5386  II,  9     |                   csak annak a képnek hitt.~És ezt nem lehetett tõle rossz
 5387  II,  9     |                    is, nem késtek elfogadni és végrehajtani Max úr tanácsát.
 5388  II,  9     |                   lélegzi be: õ is viszont. És mégis azt mondják neki,
 5389  II,  9     |                gyermekre gondolnak. Az anya és Max báró folytonosan ott
 5390  II,  9     |                    magát még agyon: a bánat és bor lassan öl csak.~Egyszer
 5391  II,  9     |               kézzel tépte fel a borítékot, és kiesett belõle ez a - negyedik
 5392  II,  9     |                    kér, mely átkoz, esdekel és mennydörög, mely azt látszik
 5393  II,  9     |              szívéhez, azután eljött hozzám és azt mondta nagy alázatosan,
 5394  II,  9     |                szépen kezet szorított velem és elment. Sem azt nem mondta:
 5395  II,  9     |               mintha a föld nyelte volna el és szõlõtõke nõne valahol a
 5396  II,  9     |               legtisztességesebb pamlagomra és egyenkint szedegette fel
 5397  II,  9     |                   nagy brilliantos gyûrûjét és azt a vékony arany karikát
 5398  II,  9     |                      pajtás, az igen hosszú és unalmas história. Innen
 5399  II,  9     |                   forintoddal kétszázezeret és most jövök vissza, hogy
 5400  II,  9     |                  bankjegyet, egy mandátumot és négy fotográfiát.~- No,
 5401  II,  9     |                     istennõje megtréfálta - és ezt mondtam neki:~- Tudom.
 5402  II,  9     |                     A kis kezek megdermedve és elburkolva a selyem halotti
 5403  II,  9     |                      amit a halál megkímélt és magával vitt az életbõl.
 5404  II,  9     |                  mely már megszûnt dobogni, és nem melegszik fel soha többé.
 5405  II,  9     |           átfázástól eredt tüdõsorvadásban. És ebben meg is lehet nyugodni,
 5406  II,  9     |                 batiszt kendõjével homlokát és hanyagul visszanyújtotta
 5407  II,  9     |                   Én csak néztem rá bámulva és vártam mi fog történni.~
 5408  II,  9     |                      azután megállt elõttem és megfogta kabátom gombját
 5409  II,  9     |                   divatos flórenci kalapját és csendes fütyörészés közben
 5410  II,  10    |                  oroszlánait felébreszteni. És mégis olyan jól esnék írnom
 5411  II,  10    |                   megcsalt, mert imádott... és ez mind elmésen van indokolva;
 5412  II,  10    |                 demimonde eredeti jelenség, és szeretetreméltó, a könnyelmûnek
 5413  II,  10    |             szeretetreméltó, a könnyelmûnek és nemesnek csodálatos keveréke.~
 5414  II,  10    |                      Én pedig szeretem õket és nem szánom.~Mert tudom,
 5415  II,  10    |           heraldikával, külön esztétikával, és õk jól érezik magukat abban,
 5416  II,  10    |                    meg vannak elégedve vele és boldogok.~- Én mindig tisztelettel
 5417  II,  10    |                   Alphonsine, tisztelettel; és megiszom az egészségtekre
 5418  II,  10    |                     igen, itt van az öcsém, és sehogy sem bírom a lázból
 5419  II,  10    |                   rájön délután öt óra felé és tart reggelig. Egészen rosszul
 5420  II,  10    |                   neki, hogy te is itt vagy és hasonló lázad van, te is
 5421  II,  10    |               kártyázni hí, légy rá készen, és kérjetek kártyát.~Ráálltam.
 5422  II,  10    |               amelyikre elõbb jön rá a láz, és azt kimutatja fogvacogtatással
 5423  II,  10    |                    meglapogatta ütõereinket és az orrunkat.~Fucha feszülten
 5424  II,  10    |                    elõbb az én megadásomat.~És addig-addig várta, iszonyú
 5425  II,  10    |                 Különben is a leleményesség és az emberi jellemek ismeretének
 5426  II,  10    |                orvosoknál megbecsülhetetlen és dicsõ tulajdon.~
 5427  II,  11    |                 1873~Szép fekete szeme volt és - egy millió hozománya.~
 5428  II,  11    |                    elég vagyona volt hozzá.~És végtére az udvarlóknak is
 5429  II,  11    |                      az elegáns gróf Berzay és az ábrándos Kole Péter báró.
 5430  II,  11    |                 gavallér már csak »a mozgó- és tartalék-sereget« képezte.
 5431  II,  11    |                    át, mely a kertre nyílt. És alkalmasint sikerül is,
 5432  II,  11    |                  egyszer le nem issza magát és puszta pajtásságból el nem
 5433  II,  11    |              kebellel adta tovább a titkot, és az viszont egész odáig,
 5434  II,  11    |               Persze, hogy mosolygott rajta és azt gondolta magában:~-
 5435  II,  11    |               megparancsolta a titoktartást és az ominózus éjszakán befektette
 5436  II,  11    |                  befektette saját szobájába és ágyába társalkodónõjét:
 5437  II,  11    |            regényhõsnõ, aki elcseréli magát és beáll régisseurnek! Hogy
 5438  II,  11    |                egyet-kettõt köhintett közbe és azt mondta az egész históriára:~-
 5439  II,  11    |            asszonyságban.~Daróczy felugrott és összevissza csókolta Sárika
 5440  II,  11    |           feldöntötte teáját meglepetésében és azt morogta magában:~»Szegény
 5441  II,  11    |                  rossz annak, akit nevetnek és - nem nevetett.~Annál jobb
 5442  II,  11    |                homloka sötétedett el kissé, és egy futó rángás rajzolt
 5443  II,  11    |                   uraságnál kapott szállást és kosztot.~Sárika grófnõ talán
 5444  II,  11    |                 érdemes gondolkozni felõle.~És aztán nem is gondolkozott
 5445  II,  11    |                    magával hozta félájultan és saját karjain vitte be a
 5446  II,  11    |               levette szemérõl a pápaszemet és félretette az »Abendblatt«-
 5447  II,  11    |                  rázta meg nagy, rõt fejét, és némi lassúsággal ereszkedett
 5448  II,  11    |                     közel lépett Saroltához és suttogó hangon mondá:~-
 5449  II,  11    |                Sárika könnyedén hátralépett és élénk, mosolygó arcát valami
 5450  II,  11    |             játszott el kétszer egymásután, és olyan hidegnek látszott
 5451  II,  11    |               pillantást vetett a férfiakra és az a pillantás még hidegebb
 5452  II,  11    |                   ön egy impertinens ember.~És a hang, mellyel ezt kimondta,
 5453  II,  11    |                     kimondta, olyan szilárd és olyan fagyos volt, hogy
 5454  II,  11    |                    ki bágyadtan, az ijedség és az út fáradalmai miatt megtörve
 5455  II,  11    |                     mellé ült egy karszékbe és lehajolt, szép magas homlokát
 5456  II,  11    |                     egész csak a felindulás és a bosszúság múló gyöngesége.~-
 5457  II,  11    |                     érdeklõdést: hideg volt és közönyös.~- Ami a mérnököt
 5458  II,  11    |                 szív megdobban a nagy vádra és erõt ad a lankadt tagoknak.
 5459  II,  11    |              kacagott fel görcsösen Sarolta és sietve hagyta oda a szobát.~
 5460  II,  11    |                 sietve hagyta oda a szobát.~És Tininek úgy fájt az a gúnyos
 5461  II,  11    |                    lökdösve ütik-verik sors és viszonyok, addig búra-bajra
 5462  II,  11    |               melyben ki-kiüt a forradalom, és egy hadsereggel sem lehet
 5463  II,  11    |              boldogságnak.~Az emberi hiúság és a rossz nevelés vétke ez.
 5464  II,  11    |             ellenmondással, kegyetlenséggel és hiúsággal.~A hiúság pedig
 5465  II,  11    |               elõtte, föléri a legnagyobbat és lehajol a legkisebbért is.
 5466  II,  11    |                     édes neki, ha a »másé«. És nem válogat az eszközökben,
 5467  II,  11    |                lovászaival a villásreggelit és személyesen hítta meg a
 5468  II,  11    |                 udvarias grófnõt a faképnél és dolga után látott.~Sárika
 5469  II,  11    |                   volt; egész nap dúlt-fúlt és kíméletlenkedett az urakkal;
 5470  II,  11    |                     is neheztelt érzékenyen és estefelé elutazott ezredéhez,
 5471  II,  11    |                 fraktákat. Hanem már a kard és pisztoly nem az én mesterségem.~-
 5472  II,  11    |                    nekem van olyan valakim.~És ezzel egyszerre el volt
 5473  II,  11    |                  büszkén billentett fejével és távozott szobáiba, hogy
 5474  II,  11    |                  szem, mely oka volt nekik, és ezerszer átkozott az a kéz,
 5475  II,  11    |                   kerülni fogja a mérnököt, és ha találkoznak is, õ a büszke
 5476  II,  11    |                 szeretni azt, kit õ gyûlöl!~És úgy tett, amint mondá. A
 5477  II,  11    |                    a jegyesek derült egén - és ott maradt. Neki volt a
 5478  II,  11    |                  falun tartózkodó vendégeik és Fekete Miklós vettek részt
 5479  II,  11    |                   észrevette a gyûrû-cserét és belesápadt: az a gõgös márványhomlok,
 5480  II,  11    |                    látványra, mint a pokol.~És forrtak benne pokoli gondolatok...~
 5481  II,  11    |             szétmorzsolni egy mennyországot és alkotni helyette egy másikat -
 5482  II,  11    |                  vélt fölfedezni hangjában, és ez végtelenül boldoggá tette,
 5483  II,  11    |                     tudomány van a világon, és az nem a lavateri, hanem
 5484  II,  11    |             kesztyût, megragadta a térképet és összetépte négy darabra,
 5485  II,  11    |                   Fekete Miklós vállat vont és azt mondta vigasztalásul:~-
 5486  II,  11    |                   mint a haldokló szemérem, és olyan volt, mint a feltámadó
 5487  II,  11    |                 õrület.~- Uram, én szeretem és imádom önt.~A mérnök megdöbbenve
 5488  II,  11    |                  kifakadása volt az: metszõ és éles.~- Ember! Én nem arról
 5489  II,  11    |              kezével, aztán kinyújtotta azt és némán mutatott arra az egyszerû
 5490  II,  11    |                    beszélnem önnel, grófnõ.~És egy cseppet sem reszketett
 5491  II,  12    |              sátorokban; a föld gazdag volt és termékeny, a sűrű erdők
 5492  II,  12    |                    terem«, melynek gót ívei és remekül faragott szobrai
 5493  II,  12    |            szemeiből királyi erő, büszkeség és bátorság sugárzik. A kápolnába
 5494  II,  12    |                világreszkettető Etel tejjel és mézzel patakzó birodalmát
 5495  II,  12    |                  csatákban velünk harcolál, és megengedéd, hogy őseink
 5496  II,  12    |               gyermekéveit élte, hol szülei és rokonai eltemetve vannak.
 5497  II,  12    |               harcfiak, a szent határ felé!~És mentek ők, mint a villám,
 5498  II,  12    |                     Valami birkanyáj lehet, és ha ellenség volna is, majd
 5499  II,  12    |                       kérdé az egyik.~- Én. És ti kik?...~- Mink a hatalmas
 5500  II,  12    |                    dühösen.~- A követ szent és sérthetetlen - szól Álmos. -