bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 5501  II,  12    |                   üzeni: míg kard lesz az õ és népe oldalán, hódolni nem
 5502  II,  12    |               harangjai megkondultak, sötét és nesztelen a táj, csak Álmos
 5503  II,  12    |                      felpattantak méneikre, és mentek. Mont velük a nap
 5504  II,  12    |                    is, a kék égbolt, a vén, és ők mondák: - Az Isten követ.~
 5505  II,  12    |                    általunk hódolatot küld, és segélykezet ajánl, ha reászorulsz,
 5506  II,  12    |                reászorulsz, számodra karunk és kardunk mindig készen áll,
 5507  II,  12    |                 hangzott a sereg ajkiról.~- És a magyarok! - mond a követ,
 5508  II,  12    |                   az új fejedelem...~ ~A LÓ ÉS A SZARVAS~1861~Mese~Csendes
 5509  II,  12    |                     a legvitézebb daliákat, és mégis én, a büszke, a deli
 5510  II,  12    |                teremtmény, az állatok dísze és koronája, az emberek kedvence,
 5511  II,  12    |                   Nem, nem, ezt megkísértem és meg fogom tenni...~De alig
 5512  II,  12    |             bõrödben, kit a teremtõ kecsek- és javakkal bõven ajándékozott
 5513  II,  13    |                   csillag...~Gazdag völgyek és bércek ölében fekszik Kõszeg
 5514  II,  13    |                     várparancsnok kényelmét és gazdagságát.~II.~Jurisics
 5515  II,  13    |                      Eszíknél hever tábora, és mint hallám, Kõszeg s a
 5516  II,  13    |                     a szemtelen állatsereg, és tort ül halálára. De hangja,
 5517  II,  13    |               magyar? - fél világ volt ura. És bár haldoklik õ és hazája,
 5518  II,  13    |                     ura. És bár haldoklik õ és hazája, bár pártviszály
 5519  II,  13    |             szavaknál egészen kipirosodott, és akaratlanul olyat ütött
 5520  II,  13    |                  maradunk, maradjunk gyõzve és dicsõn, ha halunk, haljunk
 5521  II,  13    |                    s Jurisics hûsége a haza és király iránt a régi, a meg
 5522  II,  13    |                    lépett. Eszélyes, ravasz és kegyetlen férfiú, a színészet
 5523  II,  13    |                   egy Tiberius.~A ravaszság és kegyetlenség folytonos jelei
 5524  II,  13    |                   tehetném fellázadni atyám és uralkodóm ellen? hogyan
 5525  II,  13    |                     láthatta is. A szeretet és tisztelet jelei, mit a nép
 5526  II,  13    |                     elõtt. Tiberiust Drusus és Germanicus vezeték karjaikon.
 5527  II,  13    |                    két udvarnoka-, Sejanus- és Gajus Macrónak.~Cajus Macro
 5528  II,  13    |                    örömtõl. Mellette jobbra és balra udvaroncai, kik a
 5529  II,  13    |                küldettek, kik összemarjanak és lenyeljenek.«~A bajnok szavait
 5530  II,  13    |                     fiad, Germanicus ellen, és rántok bármikor.~A császár
 5531  II,  13    |           lázadásnak; lakoljanak a többiek, és te, vakmerõ pannon, ki álnok
 5532  II,  13    |                    idegen tartományba megy, és csak azért, mert azt a földet
 5533  II,  13    |              hódoltatott meg, s a szeretet- és tiszteletet itt is - mint
 5534  II,  13    |                     Piso volt iránta kevély és hideg; s mily nagy mértékben,
 5535  II,  13    |                     fõvezér, Pisonius várát és városát mely most Pozsonynak
 5536  II,  13    |             meginteni, de miután parancsait és intéseit megvetette, Germanicus
 5537  II,  13    |                 legjobbat, a császár kegyét és köszönetét a néplázadás
 5538  II,  13    |                     vissza Rómába, nemzeted és atyád ölelõ karjai közé.«~
 5539  II,  13    |                sietek megszorítani azonnal, és azután vissza a szeretett
 5540  II,  13    |                   azután vissza a szeretett és imádott hazába. Jer, kérlek,
 5541  II,  13    |                   vannak embereim?«~Gordian és Germanicus a sátor belsejébe
 5542  II,  13    |                  hangját, ámde az ijedt arc és a könnycseppek eleget beszéltek.~
 5543  II,  13    |                     fogsz nõm-, gyermekeim- és rokonaimról.«~*~A bánatos
 5544  II,  13    |                féltvén Germanicust a ravasz és gonosz lelkû tribuntól,
 5545  II,  14    |               vásárokra jártában ragadt itt és ott rája.~De ha kedvelte
 5546  II,  14    |                    ad abból az akadémiának, és mennyi marad még számára.
 5547  II,  14    |                  tudóst.~»Sarkantyús csizma és pinch,~Gyuri bácsi és tudós!«~
 5548  II,  14    |                csizma és pinch,~Gyuri bácsi és tudós!«~Hiszen ezek akkurát
 5549  II,  14    |               ellentétek, mint a kalamáris- és a rozsólis-palack!~*~Másnap
 5550  II,  14    |                   jött hozzá egy öreg ember és nyújtott át három porcelán
 5551  II,  14    |                  Apám megtudta, hogy buktam és - megbocsátott. Gyuri bácsi
 5552  II,  14    |                    meglepetve urambátyám. - És minek?~- Szivart venni.~-
 5553  II,  15    |                     a kolerát is kijátssza, és egy reggelen csak talpra
 5554  II,  15    |             zsebébõl tajtékpipáját, rágyújt és nagy füstöket csinál elöljáró-beszédnek
 5555  II,  15    |                     aki Branyicskót beveszi és tetejébe agyonüti benne
 5556  II,  15    |                 üzenetét az én uram, Guyon, és azt mondja nekem nagy gondolkodva:~-
 5557  II,  15    |                  Schlikket pedig agyonütjük és megaszaljuk vagy füstre
 5558  II,  15    |                  kemény tenyerével kardjára és nagyot kiáltott:~- Lóra!
 5559  II,  15    |               vagyunk! - kiáltott fel Guyon és nagyot lélegzett.~Fáradalmas
 5560  II,  15    |                 fölülrõl a fûtött szobából, és becsületszavára ígéri, hogy
 5561  II,  15    |                   Guyon, is haragra lobbant és ily parancsot adott:~- Elõ
 5562  II,  15    |                  fiúk! Gyõzelem vagy halál!~És aztán jött a haddelhadd...
 5563  II,  15    |                ostromlásának, szólt a puska és ágyú eszeveszetten; még
 5564  II,  15    |            zúgolódni kezdett: a halálhörgés és ágyúdörgés közül magasan
 5565  II,  15    |              beljebb húzta csákóját szemére és felkiáltott mennydörgõ hatalmas
 5566  II,  15    |                     már, mint a nagy uraké, és meg akarod vakartatni hiúságból,
 5567  II,  15    |                  huszárvér, haragra gyúltam és el is érzékenyedtem egyszerre.
 5568  II,  15    |                 dolmányomon. Megszégyelltem és utána kaptam, el akarván
 5569  II,  15    |                    be, az igaz, de elmegyek és küzdök ötezer ember ellen, -
 5570  II,  15    |                    uram. Elesünk egy lábig, és csak egy követ sem mozdítunk
 5571  II,  15    |                  kihúzta kardját hüvelyébõl és elérzékenyülve csókolta
 5572  II,  15    |                     a dologban, de hogy hol és milyen, ez a kérdés...~Rágyújtottam
 5573  II,  15    |                    az istennyila! Merõ vas, és olyan vastag, mint az öreganyám
 5574  II,  15    |                    is reszketett alatta.~...És íme, a megütött kapu valami
 5575  II,  15    |            hazafiságból a diadal mámorában.~És amikor letettek, még akkor
 5576  II,  15    |                    nem is egy, de három. Én és uram, Guyon, vágtattunk
 5577  II,  15    |                     a párájából jégesõ lesz és elveri a vetéseinket, hogy
 5578  II,  15    |                  kedvre. Guyon szomorú volt és hallgatag; az ételben is
 5579  II,  15    |                     aki Branyicskót beveszi és Schlikket megöli. Mi bevettük
 5580  II,  15    |                   van, hát majd gondolkozik és õrködik az öreg Suska Mihály
 5581  II,  15    |                 jószerencse diktálta volna. És most sem csalt meg ándungom,
 5582  II,  15    |                veder le van félig eresztve, és uramfia!... az üres vederben
 5583  II,  15    |                 másik szeme hiányzott az ég és víz között lebegõ sógornak.~-
 5584  II,  15    |                 Neked adom uradalmaim felét és a kisebbik lányomat.~- Hurrá!
 5585  II,  15    |                    abban fenyegetés, szitok és átok összevissza. Nem adtam
 5586  II,  15    |                    loccsant, mikor a vödröt és a benne ülõ kommendánst
 5587  II,  15    |               járjanak az ablak alatt...~...És bizony ezek teljesüléséhez
 5588  II,  15    |            közlegényt a Schlikk mondurjába, és nem átallották rámondani,
 5589  II,  15    |                    csalás!~*~Ilyen dicsõség és ilyen fátum érte szegény
 5590  II,  15    |             Felvette. Hozatott egy madzagot és összekötözte vele a lábait
 5591  II,  15    |                     kigyógyult, talpra állt és nevette a kolerát.~Hanem
 5592  II,  15    |                 másként támadott: hányással és görccsel rohamosan. Ez már
 5593  II,  15    |                  világon... fogta hát magát és becsülettel - megkapitulált
 5594  II,  16    |                    tubákszínû »krispin«-ben és báránybõr sapkában.~Arról
 5595  II,  16    |                     diákok eltanulták tõlem és szavalták este az ablaka
 5596  II,  16    |                      délben, mikor ebédelt, és estefelé, mikor egy-egy
 5597  II,  16    |              keserítette meg álmát, ételét, és még italát is.~De jaj is
 5598  II,  16    |               bátyánk nagyra tartotta magát és némileg auktoritás volt
 5599  II,  16    |                    annak idején, hogy kinek és mikor, az már nem tartozik
 5600  II,  16    |                     Csak az a kérdés: mikor és hol olvassa össze azt a
 5601  II,  16    |             bizonyosan a »Zöldfá«-nál mulat és disputál a világ folyásáról:
 5602  II,  16    |                    meg nekem az úr a »Klára és Klári«-t!~Könyvkereskedõ:
 5603  II,  16    |                levetette estefelé a surcot, és sietett a kaszinóba diktálni
 5604  II,  16    |             kaszinóba diktálni bölcsességet és regulákat a rosszul uralkodó
 5605  II,  16    |                azután mindnyájan felkacagva és szájról szájra adva a nagy
 5606  II,  17    |                   szalonban, mosást, fûtést és teljes ellátást. Ha él,
 5607  II,  17    |                   hol még olcsóbb a szállás és teljes ellátás -, hát isten
 5608  II,  17    |                  hát isten nyugosztalja meg és mentse meg a feltámadástól.
 5609  II,  17    |                játszta szívesen: a nemzetes és tekintetes szüléknek dicsérõleg
 5610  II,  17    |            diplomáciai viselet által a fiak és apáik egyenlõ megelégedését
 5611  II,  17    |                   belebújtatott remekmûvébe és ragyogó szemekkel, öntelt
 5612  II,  17    |                  gumiarabikumával az éghez. És a szerencsétlen zseni ott
 5613  II,  17    |                 forog a többi plánéták közt és azt hiszi magáról, hogy
 5614  II,  17    |                  tárgy a vitéz olasz nemzet és csak azután következett
 5615  II,  17    |                  ütött egy csapásra agyon - és ez a fõ. Az a többi már
 5616  II,  17    |               gallérján mesterileg a magyar és olasz címer, alatta pedig
 5617  II,  17    |             kitüntetés, hogy az egész város és környék róla beszél, a nép
 5618  II,  17    |                  való kedves gondolat volt! És ezt csupán Szicíliának köszönheti.
 5619  II,  17    |                    bátorságos a postajárat. És ha eljut is Garibaldihoz,
 5620  II,  17    |                 koronát is visszautasított.~És ez a kínteljes töprenkedés
 5621  II,  17    |                  direktort, a nagyprépostot és minden egyéb eleven állatot,
 5622  II,  17    |               csapott, szemöldjeit felhúzta és mutatóujjával vakarni kezdte
 5623  II,  17    |                     le kell rakni a pincébe és két lakattal rázárni az
 5624  II,  17    |                homlokán kidagadtak az erek, és a kezével olyan alakban
 5625  II,  17    |                      ha Szicíliát nem látja és a harminc butélia bort,
 5626  II,  17    |                     spuriusa volt elrohanni és meg sem állni hazáig...
 5627  II,  17    |                   hosszan, mereven vizsgált és így válaszolt:~- Szívesen
 5628  II,  17    |               huszonhárom tervem van.~- No, és melyiket viszi keresztül?~-
 5629  II,  17    |                Titoktartást...~- Meglesz.~- És vak engedelmességet.~- Esküszöm.~-
 5630  II,  17    |             áthevült nõ némi tartózkodással és sötéten.~- Én a pincekulcsot
 5631  II,  17    |                   az utca valamennyi diákja és a »Lojzi« kéményseprõ-legény,
 5632  II,  17    |              sötétben, majd különféle viták és súrlódások, amik éjfél után
 5633  II,  17    |              ölelgetésekben, vigyorgásokban és zûrzavaros kurjongásokban
 5634  II,  17    |                   sem tudta a másikról, mit és mennyit iszik, se azt, hogy
 5635  II,  17    |                        emeljétek fel Lojzit és hozzátok utánam.~Ezzel aztán
 5636  II,  17    |                     szolgáló, a svábbogarak és poloskák kormos birodalmába;
 5637  II,  17    |                    is nehéz, oszoljunk szét és feküdjünk le; aki pedig
 5638  II,  17    |                  behunyni: búbánatos arccal és szepegõ kebellel könyököltem
 5639  II,  17    |               Hiszen magam is ezt akartam - és mégis annyira megijedtem
 5640  II,  17    |         vesztõhelyre menõnek a lélekharang, és behunyt szemeim dacára is
 5641  II,  17    |             iskolába kellett volna mennünk, és még senki sem kelt, mindenik
 5642  II,  17    |                     lehetett volna hallani.~És ez ideglankasztó csendben
 5643  II,  17    |                    szemekkel, ziháló mellel és kitágult orrlyukakkal.~Ordíts
 5644  II,  17    |                 helyezte kezeit, egyet fújt és azután a következõ szavakkal
 5645  II,  17    |               Kutlik bácsi lehajtotta fejét és még egy fájdalmasabb nyögést
 5646  II,  17    |                     Kutlik lehajtotta fejét és nem evett; mi pedig örültünk
 5647  II,  17    |                    is oszt’ finom kosztunk.~És mi ennek akkor jobban örültünk
 5648  II,  17    |                     tartottuk, mint Elszász és Lotharingia meghódítását
 5649  II,  18    |                   hasítva a növény-, állat- és ásványország. De ez még
 5650  II,  18    |                    senki, amiben õ a mester és rendszeralkotó - s ez a
 5651  II,  18    |          õsrengetegekbe, hol még emberi láb és eke nem járt, ott azután
 5652  II,  18    |                 figurálhatna íróasztalomon.~És úgy tettem, amint gondoltam.
 5653  II,  18    |                   ódon színe, az árnyalatok és mélyedések úgy néztek ki,
 5654  II,  18    |                 egyszerre megnyílik az ajtó és belép rajta S. professzor
 5655  II,  18    |                   fejét csóválta a tanár úr és még egyszer mondá: - a Múzeumnak...
 5656  II,  18    |                líceum embert nevelt magából és most ennek jutalmául követeli
 5657  II,  18    |                 villámhirtelen felém ugrott és nyakon ragadott.~- Tolvaj,
 5658  II,  18    |           következett. Az összes tanári kar és tanuló ifjúság meg volt
 5659  II,  18    |        valamennyinél.~- Tisztelt tanári kar és ifjúság - szólt a direktor -,
 5660  II,  18    |                     örömünnepet ül a tanoda és a tudományosság. Azon célra
 5661  II,  18    |                gõgös tartással egy tribünre és egy hosszú értekezést olvasott
 5662  II,  18    |               ünnepelt gombáról, eredetérõl és átalakulásáról egész a mai
 5663  II,  18    |                     én pedig jobbján ültem.~És azóta sok év elmúlt. Porrá
 5664  II,  19    |                    a nekik jutandó darabot. És ez a láncszem lehat a felsõ
 5665  II,  19    |                     életfenntartási módozat és eszköz osztályozásánál a
 5666  II,  19    |                 jogi meghatározás az írókat és királyokat helyezi a legmagasabb
 5667  II,  19    |              mindenütt, ismernek mindenkit, és tudnak mindent; könnyen
 5668  II,  19    |                   mindent; könnyen felednek és könnyen tanulnak; arcukon
 5669  II,  19    |                      Pedig fáradságos munka és kitûnõ talentumot föltételez
 5670  II,  19    |                     rafinéria, milyen attak és diplomáciai tapintat szükséges
 5671  II,  19    |                hálóban, okul hozva családos és szegény voltát (mit »kiparírozni«
 5672  II,  19    |                   pénzemberek bizalmatlanok és gyanakodók. Annak kölcsönöznek
 5673  II,  19    |                 kölcsönre. A bizalmatlanság és gyanakodás réme mindenütt
 5674  II,  19    |                      mert hisz az egész egy és ugyanazon tudomány, csakhogy
 5675  II,  19    |                   ágazik, mint a jog; alaki és anyagi részre. Az öt ujjában
 5676  II,  19    |                õbele botlik, az be van esve és ki nem mászik soha többé.
 5677  II,  19    |                 felülkerekedik s nagysokára és nagynehezen belenyugszik,
 5678  II,  20    |                   pénztõzsér, nagykereskedõ és izraelita vagy: a »Lloyd«-
 5679  II,  20    |                    ot járatod, ha katolikus és pap: a »Magyar Állam«-ot;
 5680  II,  20    |                 sors kálvinistának alkotott és a gondviselés baloldalinak
 5681  II,  20    |                 napilapoknak. A »Napló«-bul és »Lloyd«-okbul átfutja röviden
 5682  II,  20    |                    Handler«, »Én Rix Vilma« és »Pénz becsületszóra« kísértik
 5683  II,  20    |                     becsületszóra« kísértik és vigasztalják a nyájas olvasókat.~
 5684  II,  20    |                    szokás, nagyot nyújtózik és ismét kiveszi óráját. Csak
 5685  II,  20    |               ajkához viszi az isteni italt és kényelmesen elhelyezkedik
 5686  II,  20    |                kormányok, alélt respublikák és véres háborúk válnak ki
 5687  II,  20    |                     cselekszik, együtt örül és búsul velök.~S ezt már annyira
 5688  II,  21    |             környezete: vásott fia, Miklós, és körülbelül öt-hatéves leánykája,
 5689  II,  21    |             istenhez; õ viseljen rá gondot.~És az viselt is rá gondot,
 5690  II,  21    |           tölcsérrel öntöttek fejébe nyelv- és zenetanítói. És amit sohasem
 5691  II,  21    |               fejébe nyelv- és zenetanítói. És amit sohasem tapasztalt
 5692  II,  21    |             tartozott, mert csak egy lejtõn és egy dombon kellett végigmenni,
 5693  II,  21    |                Zsuzsié volt) Örzsike fején, és a messzirõl fehérlõ kosarat,
 5694  II,  21    |                   volt, éppen mint testvére és anyja, mert az alma nem
 5695  II,  21    |                     csak apró csúfolódások- és bosszantásokkal üldözte,
 5696  II,  21    |                    el a »kedves gyermeket«. És ki gyõzné elbeszélni a számtalan
 5697  II,  21    |                   kova, melyet mindenki üt.~És ez a kova nem adott soha
 5698  II,  21    |                     de amint az évek jöttek és mentek, annyi sok bûbájt,
 5699  II,  21    |                 bevásárolni megy a városba, és utána kullog, hogy megvédelmezze
 5700  II,  21    |                     míg az orvos megérkezik és a rendelvényt megírja; az
 5701  II,  21    |                 forintost kendõje csücskébe és sietett öltözködni.~Miklós
 5702  II,  21    |               átellenes szatócsnál cukrokba és szentjánoskenyérbe értékesíté,
 5703  II,  21    |                  némán bámult a tolvaj után és oda sem hederített; Örzsike
 5704  II,  21    |                      Az isten látja mindezt és az elég nekem. Õ nem fog
 5705  II,  21    |                    egy kofa gyümöcskirakata és a gyógyszertár címtáblájára
 5706  II,  21    |                     Aesculáp botján kúszik, és berohant a gyógyszertárba.~
 5707  II,  21    |                 Miska. - Mondd, ki bántott?~És felemelte sovány ökleit,
 5708  II,  21    |               szegény Miska.~- Igen, akarok és fogok is segíteni rajtad.
 5709  II,  21    |               kivilágított kirakatok elõtt. És annyi tenger nép közt nincs,
 5710  II,  21    |                  magát, mint egy Rotschild, és olyan hatalmasnak, mint
 5711  II,  21    |                 házban, hol kegyelembõl él, és szétosztogatja; el fogja-e
 5712  II,  21    |                    össze van ázva s reszket és el van kékülve, egyszerre
 5713  II,  21    |                      eredj no, szürcsöld ki és szárítsd meg magadat a meleg
 5714  II,  21    |                mondom. Takarodj be szaporán és erõsítsd meg magad!~- Már
 5715  II,  21    |                    tetszett õt elszólítani. És õ szót fogadott, elment...~-
 5716  II,  21    |                    Jozefat völgyébe. Elment és fölvette a »néhai« nevet.
 5717  II,  21    |                részérõl, habár megaláztatás és nyomor volt is egész élete,
 5718  II,  21    |                   egy szögletbe vánszorgott és ott zokogott keservesen,
 5719  II,  21    |           megjelentek valami hivatalos urak és felolvasták a megboldogult
 5720  II,  21    |                   már, mi történt; várta õt és szomorúan üdvözölte.~- Szegény
 5721  II,  21    |                    nekem kell gondoskodnom.~És olyan komoly, ráncos lett
 5722  II,  21    |                    a fiskálisné, ki Zsuzsit és Miklóst magával vitte, nekem
 5723  II,  21    |              sóváron játszott a százasokkal és ezresekkel.~Klára néni az
 5724  II,  21    |                 visszaadni. Az a tied isten és emberek elõtt. Én azt elhelyezem
 5725  II,  21    |             elhelyezem neked az árvaszéknél és neveltetni foglak belõle.
 5726  II,  21    |              Föltéve, ha jól fogtok tanulni és jól viselitek magatokat.~
 5727  II,  21    |           hivatalnok s jól tanult-e Örzsike és Miska, az már nem ehhez
 5728  II,  22    |                   koronádat, népek királya, és nézz a szeme közé annak,
 5729  II,  22    |                akkor magának köszönheti jó- és balszerencséjét.~És mégis
 5730  II,  22    |                     jó- és balszerencséjét.~És mégis ez a becsületes, õszülni
 5731  II,  22    |                    a világ minden papírját.~És most ez a leány beteg Bokroséknál.
 5732  II,  22    |                    napra menni el ilyenkor, és nem tudni, mi történik otthon,
 5733  II,  22    |                  vidám arcát a szûk ablakon és megaranyozza a beteg leány
 5734  II,  22    |                  beteg leány halavány arcát és fülébe súgja a gazdának: »
 5735  II,  22    |                    kialudt; szítta kínjában és azt gondolta (ha ugyan gondolhatott
 5736  II,  22    |            betolakodott hajnali szellõ közé és átjárta a rémület e csendes
 5737  II,  22    |                     Mihály, a becsületesség és egyenesség példányképe semmit
 5738  II,  22    |                  fejébe a gazda sápadt arca és zavartsága. Figyelõ szemmel
 5739  II,  22    |                veletek. Áldjon meg az isten és vigyázzon rátok. Az õ kezeiben
 5740  II,  22    |               lecsókolta a lefutó csöppeket és hagyott helyette olyakat,
 5741  II,  22    |                 ember fiának? Menjen útjára és siessen hazafelé. Addig
 5742  II,  22    |                   koma - felelt ez mogorván és még beljebb húzta kalapját
 5743  II,  22    |              virradtak. A természet csendje és megkapó szépsége iránt nem
 5744  II,  22    |            rátartóbb, hogysem gyalog jönne.~És mégis õk voltak. Mindinkább
 5745  II,  22    |                     leugráltak szekereikrõl és odarohantak hozzájuk.~-
 5746  II,  22    |                  állásával járó komolyságát és stílusát, ekképpen válaszolt:~-
 5747  II,  22    |                 Tegnap este leégett földig. És most már azt is megmondhatom
 5748  II,  22    |                    hold bevilágította a rom és pusztulás szomorú tanyáját.
 5749  II,  22    |                     az leégett becsülettel.~És folytatá hivatalos büszkeséggel:~-
 5750  II,  22    |                   térdelt a holttest fölött és imádkozott, vagy tán nem
 5751  II,  22    |                     csúszva közeledett oda, és leborult õ is némán, komoran
 5752  II,  22    |              eltûnni. Az emberek hazatértek és összetákolák hajlékaikat;
 5753  II,  22    |                 élete veszett el) õ az oka, és hurcolni magával e borzasztó
 5754  II,  22    |                 magával e borzasztó titkot, és vigyázni még álmaira is,
 5755  II,  22    |                    hogy azok el ne árulják, és látni maga elõtt ébren,
 5756  II,  22    |                     az ki?~- Hüm! A helytõl és idõtõl függ. Lehet, hogy
 5757  II,  22    |                    Feje erõtlenül esett le, és - elment, ahonnan sohasem
 5758  II,  22    |                 sohasem tér vissza többé.~*~És azóta egy év múlt el. Bokros
 5759  II,  22    |                 Judit asszony kijár a sírra és ezerszer elmondja:~- Nem
 5760  II,  23    |            ÜGYVÉDJELÖLT~1876~(Rajz)~A »köz- és váltóügyvédi« cím még nincs
 5761  II,  23    |                  maga is ügyvédjelölt volt.~És ez aztán gigászi csata.~
 5762  II,  23    |                periratok keserves másolása, és a tömérdek futkosás teljesen
 5763  II,  23    |                   közt tölt vidám poharazás és okos eszmecsere között,
 5764  II,  23    |               Köszönti. A papa visszaköszön és odahívja, s ezzel »folyamatba
 5765  II,  23    |                     tétetik« az ismeretség.~És ez jól van így. Azért hogy
 5766  II,  23    |                  forintig, a leány egyetlen és szép: nem lesz rossz »fogás«.
 5767  II,  23    |                   nini a Pakfonék Sárikája) és rózsás ujjacskáival egy
 5768  II,  23    |                     A rém ott van mindenütt és közeledik sebesen. Mennyire
 5769  II,  23    |                     Kinyitja, hogy olvasson és tanulgasson belõlök.~De
 5770  II,  23    |                      Mit? Szíve összeszorul és hangosan ver. Ha mondanák,
 5771  II,  23    |                     kiáll.~Vegyest bátorító és ijesztgetõ megjegyzésekkel,
 5772  II,  23    |             vizitkártyát nyomat, mint »köz- és váltóügyvéd«.~Talán éppen
 5773  II,  24    |                 éhen, megegresedik szomjan, és azon végzi, hogy cikket
 5774  II,  24    |                    vendéglõben csak a rossz és drága ételt nézi, melyet
 5775  II,  24    |                addig azonban meddõ fáradság és haszontalan költségeskedés
 5776  II,  24    |               Kerecsy Aladár közszeretetben és tiszteletben élõ fiatalember,
 5777  II,  24    |                legelõbbkelõ szalonok ajtaja és a legszebb nõk szíve.~Az,
 5778  II,  24    |                angolul, franciául, olaszul, és lehet belõle még miniszter
 5779  II,  24    |               reggeli ideje lévén, sonkával és szilvóriummal kínálta meg
 5780  II,  24    |                     következhetett második.~És most már számon adván az
 5781  II,  24    |                 Fösvény, szívtelen, goromba és gõgös arisztokrata. E négy
 5782  II,  24    |                     méltsás fõrendek között és »per tu« a miniszterekkel.
 5783  II,  24    |                   alkalmatlankodás táplálta és nevelte mesterségesen befolyását,
 5784  II,  24    |                   egy nagy darab rög s ezer és ezer hangya jõ ki belõle
 5785  II,  24    |               odahajolt az alispán füléhez, és talán elõször életében öccse
 5786  II,  24    |                     harmadévi ruhájában jár és egy szabómesternél van koszton.~-
 5787  II,  24    |               fõispán a kalpagjával játszék és azt mondta: »hüm« magában
 5788  II,  24    |                     mert hiszen unokaöccse, és quod deus avertat, halálával
 5789  II,  24    |                   napközben. Vékony kereset és unalmas.~- Említette, hogy
 5790  II,  24    |                 jobbra-balra dikciózó karok és rendek álmélkodva tekintének
 5791  II,  24    |             nyusztprémes, bogláros kalpagot és eltávozott belsõ termeibe.
 5792  II,  24    |               alakja megelevenedni látszék, és szemrehányólag tekintett
 5793  II,  24    |            õnagyságát, Kerecsy Aladár urat, és tudtára adja, hogy látogatását
 5794  II,  24    |                  Keresse kend meg a botomat és kísérjen.~- Talán csak nem
 5795  II,  24    |                  belépett az alacsony kapun és egyenesen a pitvarnak tartott,
 5796  II,  24    |            borospohár volt az egyik kezében és a másik kezében egy harmadik
 5797  II,  24    |                bútorzaton, hogy hova üljön, és csodálkozva vette észre,
 5798  II,  24    |                     János bácsi jóakaratját és elfogadom.~- Hanem egy kikötésem
 5799  II,  24    |                   eléje lépett, kezén fogta és odavezeté a vármegye hatalmas
 5800  II,  24    |                  magát Aladár elõtt hidegen és azt mondta neki:~- Jó éjszakát,
 5801  II,  24    |        Kerecsy-család végsarja írnokká lesz és aztán harmadnapra ugyanaz
 5802  II,  24    |                     Aladár pedig mosolygott és boldog volt. Tetszett magának
 5803  II,  24    |                    kötött egy virágbokrétát és elvitte a Gábor huszár bácsinak,
 5804  II,  24    |                     tanácskoznak. Itt üljön és várjon az elõszobában.~Mint
 5805  II,  24    |                    leányát diszpenzációval, és a vagyon nyomban írassék
 5806  II,  24    |               hogyisne állna rá? Egy grófnõ és uradalmak az egyik serpenyõben,
 5807  II,  24    |                   kijött a belsõ termekbõl, és hallani lehetett, amint
 5808  II,  24    |                    mögé vonult, míg átmegy, és behunyta szemeit, nehogy
 5809  II,  24    |                    volt. Aladárt megismerte és kezét nyújtotta feléje,
 5810  II,  24    |               mellékterembe vezette Aladárt és elõadá neki az ott lévõ
 5811  II,  24    |                    neki az ott lévõ alispán és Mády Károly jelenlétében
 5812  II,  24    |                     a szomszéd fülke ajtaja és Clementine grófné lépett
 5813  II,  24    |                    meg egy haldokló embert, és másodszor, mert nagy szomorúságot
 5814  II,  24    |               bekívánja szobájába az urakat és a grófnõt.~Aladár hátratántorodék
 5815  II,  24    |                 végrendeletemet. Akarom!...~És azután szilárd kezekkel,
 5816  II,  24    |                     következõ:~»Összes ingó és ingatlan vagyonomat hagyom
 5817  II,  24    |                    cselédségének, hajdúinak és huszárjainak kötelessége
 5818  II,  24    |                 legyen õ bármely állapotban és rangban. Mire szigorú felügyelet
 5819  II,  25    |                    feltalálható minden rang és rend, az természetesnek
 5820  II,  25    |               Rendesen esti hét órakor jött és tíz óránál elõbb soha nem
 5821  II,  25    |                 homlokát, a másikkal hosszú és vastag, vörösbe játszó,
 5822  II,  25    |                kiállott nyomor, szenvedések és - valljuk meg, mit õ sem
 5823  II,  25    |                 leginkább a színirodalomról és színészetrõl. Olyan volt
 5824  II,  25    |             darabjait nem öntudatosan írta.~És ez igazán ráfogás is volt.
 5825  II,  25    |                 körben Szigligeti: »A dráma és válfajai« címû mûve fölött
 5826  II,  25    |                 azután kiengesztelte az idõ és siker, mely darabjait ide
 5827  II,  25    |                    Megköszöntem a meghívást és elfogadtam.~E pillanatban
 5828  II,  25    |                    Rajkay volt ott nejével, és Zádor.~Gazdagon megrakott
 5829  II,  25    |             számunkra. Az elegáns terítékek és a sok ezüstnemû meglepett;
 5830  II,  25    |             határozván magam, egy rántottát és egy messzely bort rendeltem.
 5831  II,  25    |                társadalomban ott a vidéken, és mégis mennyi, mennyi öröme
 5832  II,  25    |                    lepetve Putnokon rokonai és ismerõsei a »Falu rossza«
 5833  II,  25    |                     félig elméjét, emlékezõ és beszélõtehetségét. Mikor
 5834  II,  26    |                 azok szétszéledtek a lészák és kazlak között, vagy pedig
 5835  II,  26    |                  láncot különféle madzagok- és zsinórokkal, miket nem egy
 5836  II,  26    |                 ünneplõ ruháiról szaggatott és fejtett le e célra. Leleményessége
 5837  II,  26    |                 csak szeles, pajzán, vásott és könnyelmû.~Magok a legközelebbi
 5838  II,  26    |          megperzselte tisztes õsz szakállát és szétrobbantá az értékes
 5839  II,  26    |                    hasonló helytelen csínyt és pajkosságot, miket tekintetes
 5840  II,  26    |           legvásottabb »fiú« a vármegyében.~És valljuk meg, találó gúny
 5841  II,  26    |                    a szendeség, ártatlanság és engedelmesség? E három tulajdonság
 5842  II,  26    |                    a veszedelmes ellenfelet és helyzetet, de nem lévén
 5843  II,  26    |           megbüntesse. Az most is ott volt, és - mint az ebéd után fogait
 5844  II,  26    |           gazdájoknak a Tarka István juhai) és onnan bámult, de lomhán,
 5845  II,  26    |                  megszokja a takarékosságot és háziasságot, s ritkán lehet
 5846  II,  26    |                  pártájára, mert a fényûzés és cifrálkodás már eddig is
 5847  II,  26    |                 mint a sajói, mohácsi csata és a világosi fegyverletétel
 5848  II,  26    |               számold ki, mit adhatsz értök és küldd be a pénzt az inasomtól.
 5849  II,  26    |                  Tarka István uram felkelt, és mint egy olyan ember, aki
 5850  II,  26    |                   zsidó mély meghajlásokkal és nyájas kézdörzsöléssel fogadta
 5851  II,  26    |               tekintetes úr szíves bizalmát és sietett valakit elfogni
 5852  II,  26    |                elõtörõ kacagását. Édesdeden és büszkén emlékezett vissza
 5853  II,  26    |                 gonosz ravaszsággal vezette és igazgatta, merre jöjjön,
 5854  II,  26    |                   az a batyu, mely eddig õt és családját eltartotta hûségesen
 5855  II,  26    |                 Tudta is õ: hova? Egy lépés és mindenét elveszté. Az égre
 5856  II,  26    |        szemrehányólag néznének rá a felhõk, és talán az a nagy égetõ szem
 5857  II,  26    |                   szem is, mely mindent lát és tud, az a szem, melyre eddig
 5858  II,  26    |                 mely most egyszerre kinyílt és ránéz. Oh, érzi, érzi, hogy
 5859  II,  26    |                 keresztül tagjain s irtózva és remegve fordult ismét a
 5860  II,  26    |                     de nagyon nagy vagy te!~És ebben az egy önkénytelen
 5861  II,  26    |                     a még romlatlan szívbe: és a gyermek megértette, megtanulta...~
 5862  II,  26    |                       Felemelkedett ágyában és lassan kinyitá a folyosóra
 5863  II,  26    |                  megütközött a »Rossz«-szal és legyûrte azt, mert segítségére
 5864  II,  26    |                   megjavult s nemének dísze és büszkesége lett.~Még ma
 5865  II,  26    |                    arcával, melyrõl a jóság és szelídség mindent felülmúló
 5866  II,  26    |                  mindent felülmúló édessége és szépsége mosolyog le. Egy
 5867  II,  26    |           csökkenhet azon okból, hogy hibái és gyarlóságai voltak, mert
 5868  II,  27    |            Vörösmarty sóhajtott, a bírságra és az elkobzott dohányra gondolva,
 5869  II,  28    |                                 TÖRÖK REGÉK ÉS TÖRTÉNETEK~1877~1. A PASA
 5870  II,  28    |                italául szolgáljon. Városaik és falvaik utcáin, főleg ott,
 5871  II,  28    |                  tüdejét, máját s pacalját, és kiosztja az utca kutyái
 5872  II,  28    |                azokat szabadon bocsáthassa. És ezer meg ezer ily apró vonást
 5873  II,  28    |                 kaftánja egyik csücskén ült és szundikált, midőn a szultán
 5874  II,  28    |                      Vagy mozdulnia kellett és akkor a macska fölébred,
 5875  II,  28    |                     fölébred, vagy maradnia és akkor tarthatja nyakát a
 5876  II,  28    |                      2. II. MAHOMED SZULTÁN ÉS AZ ÉPÍTÉSZ~II. Mahomed,
 5877  II,  28    |                   uralkodóinak, ingerlékeny és könnyen fellobbanó lévén,
 5878  II,  28    |               mindenekben tökéletes legyen, és fényre, pompára nézve felülmúljon
 5879  II,  28    |                     A mecset fényes is lett és ragyogó a pompától, de a
 5880  II,  28    |                     elment a kadihoz (bíró) és bevádolá emiatt a császárt.
 5881  II,  28    |                     a bíró által, megjelent és le akart ülni, de a bíró
 5882  II,  28    |                   Te vádlott vagy, padisah, és semmivel sem különb, mint
 5883  II,  28    |                 egyéb, mint haszontalan sár és por. Levágattad ezen ember
 5884  II,  28    |                    meg ezen rá nézve terhes és lealázó ítéletet, de a bíró
 5885  II,  28    |                 engedelmeskedni ítéletemnek és az igazságnak, mert ha dacolni
 5886  II,  29    |                  orrára teszi a pápaszemét, és méregetõleg nézi a kis Vilmát.~-
 5887  II,  29    |                    fejét a kisasszony szóra és kérdõleg veti nagy, epedõ,
 5888  II,  29    |                   jönni a titkolózás okára.~És haragját érezteti is a gonosz.
 5889  II,  29    |                     a konyhában, az udvaron és kertben, de sehol semmiben
 5890  II,  29    |                     Háládatos, jószívû fiúk és kisleányok szerepelnek ezekben,
 5891  II,  29    |                     mondták »ez fád dolog«, és olyan nagyúri megvetõ arcot
 5892  II,  29    |                  hogy hallgatott rájok papa és mama, mikor beszéltek! Oh,
 5893  II,  29    |                  eszébe jut e méltatlanság, és sok más, mivel a világ õt
 5894  II,  29    |              mindenki ellensége, papa, mama és Máli néni egyaránt, õk csak
 5895  II,  29    |                     Ezentúl õ is rossz lesz és haragos; este nem fog csókolni
 5896  II,  29    |                édespapa, a kedves Máli néni és a legkedvesebb mama ajándékkal
 5897  II,  29    |             csókolja összevissza Máli nénit és a mamát, hogy azok már meg
 5898  II,  29    |                  biggyeszti el szájacskáját és azt kívánja magában: bárcsak
 5899  II,  29    |                     Gondolata átsiklik ezer és ezer tárgyon: új cipõ, képeskönyvek,
 5900  II,  29    |                 ébred fel reggel.~Egész nap és a következõ éjjel is e kérdés
 5901  II,  29    |               sugaraival az ablakon. Fürgén és édes mosollyal ugrik ki
 5902  II,  29    |                    tökéletes. Vidám, boldog és megelégedett. Nem gondolja
 5903  II,  29    |                elõle a gyermekkor gondtalan és ártatlan örömeit is. A hosszú
 5904  II,  29    |                   Vilmának, akkor a mai nap és ajándék valóban örvendetes
 5905  II,  29    |                 szorgalom, erény, hazafiság és nemes cselekedetek útján
 5906  II,  29    |                   koronát, a köztiszteletet és boldogságot.~
 5907  II,  30    |                                 A MEGBUKOTT ÉS AZ »EMINENS«~1877~- Rajz -~
 5908  II,  30    |                     õt, mint egy királyfit, és sehogy sem akarta már tavaly
 5909  II,  30    |                  hízelkedni, s saját hibáit és csínyeit nem tolta fivérére,
 5910  II,  30    |                  álmuk valóságnak tetszett.~És íme, mi történt. Károly
 5911  II,  30    |                 asszonynál, kis szobájukban és a kocsit várják, mely értök
 5912  II,  30    |                  nézve sötéten, mint a bűn.~És valóban, bűn is az, amit
 5913  II,  30    |                     bûnhõdés a hanyagságért és elbizakodottságért utólérte
 5914  II,  30    |              utólérte a »szekunda« képében, és az iszonyú bûnhõdés.~Ez
 5915  II,  30    |                     szekundába« esett diák!~És még ehhez átszenvedni azt,
 5916  II,  30    |                  ezer mértföldnyire. Az apa és édesanya öleléseinek nem
 5917  II,  30    |                    otthon várta, semmi íze.~És mindezt az a hitvány szekunda
 5918  II,  30    |                    tegyen ez egyszer csodát és süllyessze el a világot
 5919  II,  30    |                     másik bizonyítványt is. És derült homlokán mogorva
 5920  II,  31    |              találhatók mindenféle nagyságú és alakú kõoszlopok, szikladarabok,
 5921  II,  31    |               gazdasága leginkább szép juh- és kecskenyájakban állván,
 5922  II,  31    |                  van ezredévek óta elszórva és ott álland meredten örökkön
 5923  II,  31    |                 többi kövek pedig a kecskék és juhok kõvé vált alakjai.
 5924  II,  32    |                  kiválasztottam.~ ~3. TANÁR ÉS TANÍTVÁNY~Egy elbizakodott
 5925  II,  32    |                 alatt borzasztó mennydörgés és villámlás volt odakint.
 5926  II,  32    |                   volt egy falusi iskolában és vizsgálta a gyermekeket
 5927  II,  32    |            kiáltották: az ásványországba! - És a madár, mely ott repül? -
 5928  II,  32    |                    felelete.~ ~8. AZ ERKÉLY ÉS A HIPOTÉKA~Két fiú megy
 5929  II,  32    |                  házunkra - felelé Gyula -, és szinte valami nagyon szépet,
 5930  II,  32    |                  szegény, nekem elég pénzem és hatalmam van azt oly magaslatra
 5931  II,  32    |                        Nem, kegyelmes úr.~- És lássa, azt mégis eléri.
 5932  II,  32    |                   vallást is felvenni...~...És ez elég szép beszély-tárgy.~ ~
 5933  II,  32    |                       te vagy az üzlettárs, és golyót lõsz ostoba fejed
 5934  II,  32    |                     bátorságot vett magának és kérdezé:~- Nos, hát én mit
 5935  II,  32    |           történhetett ez?~ ~18. ROTHSCHILD ÉS A FIATAL MÛVÉSZ~A Rothschild-család
 5936  II,  32    |                      mintsem elfeledhetném, és sokkal tehetségesebb, mintsem
 5937  II,  33    |                  egyike volt a legeredetibb és elmésebb különcöknek. Míg
 5938  II,  33    |                   de a kövezet is oly rossz és hiányos, hogy csak kis esõ
 5939  II,  33    |                     hederített a panaszokra és kérelmekre.~Az öreg Réthy
 5940  II,  33    |             megmutatta volna.~Már csipkedni és nevetni kezdték õt szintén
 5941  II,  33    |                   kuruttyolt.~Réthy ültette és látta el a békahaddal, melyet
 5942  II,  33    |                  volt, hogy még e gyermekes és elkoptatott tõrrel is meg
 5943  II,  33    |                     emberekkel, s befogatta és kóterbe záratta a »spiont«.~
 5944  II,  33    |                  odaérkezõ »spiont« elfogja és kenyeren-vizen szoros õrizet
 5945  II,  33    |                      õ maga szárazkenyérnél és víznél nem kapott egyebet.~
 5946  II,  33    |                   de sehol sem tud megférni és többnyire azon párt ellen
 5947  II,  33    |                     jobboldallal szavazott, és midõn a jobboldalon ül,
 5948  II,  33    |                   JÓ ADOMA~(Adózás 1854-ben és 1874-ben)~Az osztrák uralom
 5949  II,  33    |                  Meg is tartotta fogadalmát és 20 esztendeig nem olvasott
 5950  II,  33    |                  Most letelt a 20 év ideje, és a mi földesurunk nagy örömmel
 5951  II,  33    |                  meg Debrecenben. Megnéztem és jól mulattam. Az egyszerû
 5952  II,  33    |               magyar hölgynek születni nagy és szép gondolat, azt mondja
 5953  II,  33    |                 barátom fanyar arcot vágott és ekképpen szólott:~- Borzasztó
 5954  II,  33    |                  háta mögött vív az osztrák és magyar nép géniusza, bármerre
 5955  II,  33    |              virágbokrétáit hidegen fogadni és a szerelmes leveleket visszautasítani.
 5956  II,  33    |                      taps helyett sziszegés és fütyülés, koszorú helyett
 5957  II,  33    |               tetõpontját, midõn egy széna- és csalánból kötött nagy koszorú
 5958  II,  33    |              odaszaladt, egy díványra vitte és a koszorút fölvette. A tombolást
 5959  II,  33    |         megváltozott: mennydörgõ helyeslés- és tapsolásban tört ki.~A színész
 5960  II,  33    |                    ütött az álhalott fejére és mondá:~- Aki meghalt, ne
 5961  II,  33    |                     elmenekült koporsójából és nem kétkedett többé a cipész
 5962  II,  33    |                    elment Besztercebányára, és látta, hogy verik az ezüst
 5963  II,  33    |                    Elment Körmöcbányára is, és látta, hogy verik az aranyat.
 5964  II,  33    |                   lármát ütsz, míg az ezüst és arany, kik épp annyit szenvednek,
 5965  II,  33    |                  Budán, nagy érdekeltséggel és sok kíváncsisággal várták
 5966  II,  33    |                   pompásan értik a fegyver- és egyéb katonai gyakorlatokat,
 5967  II,  33    |                 Atyámat.~- Tehát csakugyan! és mikor halt meg?~- Másfél
 5968  II,  33    |                   meg?~- Másfél év elõtt.~- És ön még mindig képes gyászt
 5969  II,  33    |                 elvesztettem elõször apámat és anyámat,... gyászoltam!...
 5970  II,  33    |            egymásután testvéremet, férjemet és nagynénémet... egyik gyász
 5971  II,  33    |                eseményeirõl sohasem értesül és bizonyos tekintetben gyámság
 5972  II,  33    |                  mindig nyûgözõknek találta és örömest kijátszotta mind
 5973  II,  33    |                     osztrák tiszt, ki saját és talán a »mások« pénzét is
 5974  II,  33    |               pillanatban elõtört a sûrûbõl és kétségbeesetten a király
 5975  II,  33    |                szólt megindulva a király.~- És felséged mégis megmenthetne
 5976  II,  33    |                   tiszt egy váltóblankettát és tollat, téntát vett ki zsebébõl.~-
 5977  II,  33    |                    szól õfelsége megörülve, és egy kerti padon aláírta
 5978  II,  33    |                    megvizsgálta az aláírást és rendén találta.~- És ki
 5979  II,  33    |               aláírást és rendén találta.~- És ki is kell, hogy fizessétek -
 5980  II,  33    |                    Párbeszéd egy párizsi úr és neje közt)~- Gaston, te
 5981  II,  33    |                   egész este szivaroztam.~- És hogy ég a szemed! Hélas,
 5982  II,  33    |                   lõn közzé téve a dohányra és szeszes italokra vetett
 5983  II,  33    |                ember belép egy kereskedésbe és vesz 12 pár kesztyût. Aztán
 5984  II,  33    |                püspöknek, hogy festi magát, és emiatt lelkifurdalást érez;
 5985  II,  33    |                     halálos bûnnek mondják, és vannak, kik semmibe sem
 5986  II,  33    |          pirosíthassa.~ ~21. ERZSÓK ASSZONY ÉS A LUTRISZÁMOK~Nemrég könnyekbe
 5987  II,  33    |              feleségem az én apámnak anyósa és menye lett egy személyben.
 5988  II,  33    |                 mostohaanyám sógora vagyok, és apósa - az édesatyámnak.~
 5989  II,  33    |                      bejelenti károsodását, és egyúttal azt is, hogy a
 5990  II,  33    |                    fiatalember hozzám simul és egészen rám támaszkodik -
 5991  II,  33    |            bõbeszédû paraszt jött irodájába és egy óráig ostromolta panaszával
 5992  II,  33    |                  Bismarck elveszté türelmét és kidobással fenyegette a
 5993  II,  33    |                  újból rákezdett a panaszra és beszélt mindaddig, míg teljesen
 5994  II,  33    |                    forintot, az már tolvaj, és aki egy pár csizmát vagy
 5995  II,  33    |             Legalázatosabb szolgája! - mond és földig hajolva köszön egy
 5996  II,  33    |                     Labiche úr darabjaiban, és csakhamar beleszeretett
 5997  II,  33    |              elegáns, csinos külsejû íróba, és neje lett.~A mellõzött elsõ
 5998  II,  33    |                     keserû bosszút esküdött és mindennap eljárt a leghíresebb
 5999  II,  33    |                    a kávéházban melléje ült és hálásan megszorítá kezét.~-
 6000  II,  33    |                     szabadít a feleségemtõl és el nem szereti, még mindig