bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 6001  II,  33    |                  John öcsém oly boldog férj és atya, hogy vagyonommal nem
 6002  II,  33    |                takarékos, szorgalmas ember, és mint ilyen idõvel úgyis
 6003  II,  33    |                     orrán nemcsak kihajtott és felnõtt a növény, hanem
 6004  II,  33    |                   fiatal nõt vitt a házhoz, és így történt, hogy egykor
 6005  II,  33    |                      elfogadta az ajándékot és másnap elvitte a körbe,
 6006  II,  33    |                  fiatal barátjával távoznék és új esernyõjét kezébe venné,
 6007  II,  33    |               kolbász között növekedtem fel és õszültem meg.~Az öregúr
 6008  II,  33    |                   Az öregúr megfogadta e jó és õszinte tanácsot, s azóta
 6009  II,  33    |                    annyi szeretetreméltóság és nagy vagyon mellett hogy
 6010  II,  33    |               csakugyan elment leánynézõbe, és hosszas keresés után egy
 6011  II,  33    |           tekintetben kitünteté. Virágokkal és mindenféle csecsebecsékkel
 6012  II,  33    |                     a hangjegyeket forgatá, és midõn a leányka távozott
 6013  II,  33    |         diadalmaskodott. Alice szegény volt és jövõje most már biztosítottnak
 6014  II,  33    |                   félbeszakítá látogatásait és Alice-tõl végképp visszavonult.~
 6015  II,  33    |                    elõtt G. bécsi hírlapíró és võlegény, gyûrûjére akarta
 6016  II,  33    |                    négy forintot elcsípett.~És a drágalátos férj így védelmezte
 6017  II,  33    |                   akartalak rendesen lopni, és azután bevallottam volna,
 6018  II,  33    |                    Önök ismerik K. asszonyt és kétségkívül csodálták szép
 6019  II,  33    |                ravatalnál.~ ~44. STAIR LORD ÉS XV. LAJOS~Stair lord, a
 6020  II,  33    |                 atyám igen.~ ~45. A BESZÉLÕ ÉS A HALLGATÓ ICCÉK~A X. kerület
 6021  II,  33    |                  szól:~»Orvosomnak, a jeles és nagytudományú X. úrnak,
 6022  II,  33    |                    teremtés neheztelne rád? És miért, ha szabad kérdenem?~-
 6023  II,  33    |               regényíró szobájába lopózott, és az íróasztal feltöréséhez
 6024  II,  33    |               hálóból.~A tolvaj hátrafordul és halvány holdvilág mellett
 6025  II,  33    |                Balzacot látja az ágyon ülni és nevettében oldalát fogni.~-
 6026  II,  33    |                  nyáron egy vidéki városban és környékén a kolera kezdett
 6027  II,  33    |                     I. Vilmos porosz király és a magyar alispán)~A párizsi »
 6028  II,  33    |                  végzé a beszédet a magyar, és azzal barátságosan köszönt
 6029  II,  33    |              meglátva a boldog elégültséget és nemes büszkeséget sugárzó
 6030  II,  33    |                   is csak keveset. Étvágyuk és emésztésük csak siker esetén
 6031  II,  33    |             TÖRTÉNETI ADOMA~(Nagy Péter cár és az õrt álló katona)~Nagy
 6032  II,  33    |                    az ismét láthatóvá lesz, és panaszokkal ostromolja az
 6033  II,  33    |                     neki, ha nem távozik.~- És miért?~- Mert fölséges cárom
 6034  II,  33    |                  tisztet rangjához illõleg, és ne jusson soha eszébe azokat
 6035  II,  33    |                    katonához, kit a bámulat és öröm némává tõn - derék
 6036  II,  34    |               kisleányt - igen csinos volt, és gyönyörű kerekded arcának
 6037  II,  34    |                 szemügyre vevé a kisleányt, és mihelyt észrevevé, hogy
 6038  II,  34    |                 gondolataiba volt elmerülve és saját dolgairól töprenkedett,
 6039  II,  34    |              intézett kérdésre föltekintett és azonnal égető pír futá végig
 6040  II,  34    |                 halálsápadtság váltott fel, és alig hallható, elfogult
 6041  II,  34    |             tetszett. De a lányka tekintete és egész magatartása felköltötte
 6042  II,  34    |           magatartása felköltötte részvétét és kíváncsiságát, s úgy érzé,
 6043  II,  34    |                  segít rajta, gondolá Nina, és megmutatá a lánykának házukat,
 6044  II,  34    |                  már várt reá, hogy kövesse és egy perccel később mindketten
 6045  II,  34    |                     kérésem volna hozzád.~- És az? - kérdé anyja.~- Sokszor
 6046  II,  34    |                várnunk, míg a szerencsétlen és segélytelen emberek tőlünk
 6047  II,  34    |               gyermekem - felelt az anya -, és igen örülök, hogy azon fontos
 6048  II,  34    |                  miképp jött össze Rózával, és ennek feltűnő különös viseletét.~-
 6049  II,  34    |                    el, én nem csalatkoztam, és nemsokára magad is meg fogsz
 6050  II,  34    |                győződni, hogy szerencsétlen és támogatásunkra méltó.~N.
 6051  II,  34    |               nemesszívű, mint művelt volt, és javainak igen nagy részét
 6052  II,  34    |                 észrevevé, szeretetteljesen és barátságosan eléje ment.~-
 6053  II,  34    |                    szavakra szemeit lesüté, és félig szorongó, félig síró
 6054  II,  34    |             Kézimunkájából - felelé Róza -, és amennyire csak emlékszem,
 6055  II,  34    |                  rendes eledelünk, vasárnap és némely nagyobb ünnepen valamivel
 6056  II,  34    |                     Róza hevesen zokogva -, és oly gyenge, hogy maga erejéből
 6057  II,  34    |                    igen, igen messze vannak és nem is ismernek bennünket.~-
 6058  II,  34    |                    is ismernek bennünket.~- És miből éltek, mióta édesanyád
 6059  II,  34    |               édesanyámnak volt némi liszt- és kenyérkészlete, midőn azonban
 6060  II,  34    |               eljött minden héten egy ember és megvett édesanyámtól valamit,
 6061  II,  34    |               elhordott, többé nem jött el, és nekünk most éppen semmink
 6062  II,  34    |                semmink sincs. Már két napja és két éje édesanyám elhagyatva,
 6063  II,  34    |                      segélytelenül fekszik, és még egy kanál levese sem
 6064  II,  34    |                     kenyeret, de az kemény, és édesanyám nem ehetett belőle.
 6065  II,  34    |                    hallani, ha panaszkodott és fájdalma miatt jajgatott.
 6066  II,  34    |                    ismét igen rosszul volt, és így szólt hozzám: Meg fogod
 6067  II,  34    |                     szánokozik nyomorunkon, és én nem kapok csak kevéske
 6068  II,  34    |                  nekem oly nehezemre esett, és azt gondolám, hogy szívem
 6069  II,  34    |                fájdalmakról panaszolkodott, és hideg verejték állt nagy
 6070  II,  34    |                  elteltével nyugodtabb lett és szunnyadozni látszott, mégis
 6071  II,  34    |                   mégis mindig félrebeszélt és nyugtalanul hánykolódott
 6072  II,  34    |                     Letérdeltem fekhelyéhez és szívből könyörögtem istennek,
 6073  II,  34    |            imádkoztam - felismeré szavamat, és azt gondolá, hogy valamit
 6074  II,  34    |               elhatározásom: azt ma eladni, és hogy anyámnak árából valami
 6075  II,  34    |                  egész éjen át foglalkoztam és már alig vártam, hogy a
 6076  II,  34    |         észrevétlenül kilopóztam a szobából és idesiettem, hogy tervemet
 6077  II,  34    |                      kérdé N. asszonyság -, és készítetted volna el édesanyádnak?~-
 6078  II,  34    |              mindketten oly igen szerettük, és még emellett édesanyám szigorúan
 6079  II,  34    |           néhányszor rágondolt kis Pipimre, és tegnap reggel is adott kenyeréből
 6080  II,  34    |                  igen nagyon?~- Mert szelíd és igen ragaszkodó hozzánk.
 6081  II,  34    |                  éve, többé nem hagyott el, és táplálékát senkitől el nem
 6082  II,  34    |                éjjel-nappal mellettem volt, és fejét óvakodva nyakamra
 6083  II,  34    |                mintha segíteni akart volna, és azon időtől fogva igen megszerettük.
 6084  II,  34    |               minden héten rendesen eljött, és egyik darabot a másik után
 6085  II,  34    |               darabot a másik után vivé el, és már végre ünnepi felöltőmet
 6086  II,  34    |                     végre ünnepi felöltőmet és zöld kötényemet is el kelle
 6087  II,  34    |                  kis Pipim meg fog maradni. És most - folytatá könnyek
 6088  II,  34    |                  még Pipit is el kell adni, és szegény jó anyámnak mégis
 6089  II,  34    |              szerencsétlen kisleány könnyei és fájdalmának mesterkéletlen
 6090  II,  34    |                egyik ablakmélyedésben állt, és könnyeit csak nagy erővel
 6091  II,  34    |                 szavakra előtörtek könnyei, és anyja keblére borult.~-
 6092  II,  34    |              nyomasztó szükségét enyhítsem, és hogy magamnak azon örömöt
 6093  II,  34    |                    annyit, amennyit akarsz, és a többit bízd reám.~Nina
 6094  II,  34    |                  sietett, kivevé erszényét, és a bámuló kisleánynak körülbelül
 6095  II,  34    |                    keresett szeretetreméltó és nagylelkű jótevőnőjének
 6096  II,  34    |            könnyebbülésére valamit szerezz, és vigy azonnal valami élelmiszert
 6097  II,  34    |          elragadtatva engedett a tanácsnak, és még azon kis félóra alatt,
 6098  II,  34    |                  nehány fölfrissítő szerrel és tyúkjával édesanyjához,
 6099  II,  34    |                     tyúkjával édesanyjához, és alig mondá el a történteket,
 6100  II,  34    |                      asszonyság fölkeresett és fölkért, hogy saját költségére
 6101  II,  34    |           költségére mindent megvizsgáljon, és mindent fölhasználjon, hogy
 6102  II,  34    |                  Nina most azon édes örömet és gyönyörködtető megelégedést
 6103  II,  34    |                 hogy egy jámbor, becsületes és erényes anyának életét megmentette.~
 6104  II,  34    |                    anyja csakugyan meghalt, és ekkor N. asszonyság Rózát
 6105  II,  34    |                      határtalan szeretettel és hűséggel ragaszkodott N.
 6106  II,  34    |               ragaszkodott N. asszonysághoz és Ninához.~ ~A KÉT ENGEDETLEN~(
 6107  II,  34    |            ellátogattak a mezőre, jóllaktak és mindenféle füvet és zöld
 6108  II,  34    |               jóllaktak és mindenféle füvet és zöld lombokat hoztak haza
 6109  II,  34    |                    kicsit szaladok arrafelé és mindjárt visszajövök. A
 6110  II,  34    |             meglátom, rögtön visszafutok. - És csakugyan úgy is tett.~A
 6111  II,  34    |                kölyök-nyúl. Inkább megfogom és hazaviszem.« Gyorsan letette
 6112  II,  34    |                    füvet, káposztaleveleket és gabonát hordtak neki. De
 6113  II,  34    |                 anyjára, kedves kis öccsére és az árnyas erdõre, melyet
 6114  II,  34    |                     hogy midõn magához tért és a kis nyúl után akart szaladni,
 6115  II,  34    |                   Csakhamar elérte az erdõt és megtalálta a bozótot, hol
 6116  II,  34    |                  pedig az öregek hazajöttek és a kicsi is fölébredt: az
 6117  II,  34    |                 félrevetem bizonyítványait. És mégsem vagyok õrült - pedig
 6118  II,  34    |                     töltött el - gyötrött - és a romlásba döntött. Mindamellett
 6119  II,  34    |                    el, a dolgok természetes és közönséges folyamán kívül
 6120  II,  34    |                 Azok elõtt, kik valamely hû és okos kutyát kedvelnek, szükségtelen
 6121  II,  34    |                   tartott, mialatt jellemem és kedületem - a mértéketlenség
 6122  II,  34    |                volna - a házinyulat, majmot és a kis kutyát, ha azok történetesen
 6123  II,  34    |                  bírtunk, nõm, egy szolgáló és én a tûzveszélybõl kiszabadulni.
 6124  II,  34    |               embertömeg gyûlt össze elõtte és sokan egy pontra bámulva
 6125  II,  34    |                     legnagyobb csodálkozást és borzadást költötte bennem.
 6126  II,  34    |                 falhoz szorította, s a mész és a lángok a hulla légkönegfolyadékával
 6127  II,  34    |                     vettem észre. Odamentem és kezemmel érintém. Egy igen
 6128  II,  34    |                    otthonosnak érezte magát és nemsokára nõm kedvence lõn.~
 6129  II,  34    |                   hanem - nem tudom, hogyan és mint - elég az ahhoz, hogy
 6130  II,  34    |               macska ragaszkodása bosszantó és utálatossá vált. Ellenszenvem
 6131  II,  34    |                  megvallani, hogy a félelem és irtózat, melyet ezen macska
 6132  II,  34    |                    is elég, hogy irtózzam - és ez volt az ok, mely miatt
 6133  II,  34    |                    miatt e szörnyet utáltam és gyûlöltem, s bizonnyal megmenekszem
 6134  II,  34    |                        a bûn ezen irtózatos és szomorú, a gyötrelem és
 6135  II,  34    |                     és szomorú, a gyötrelem és halál rettenetes gépezetét
 6136  II,  34    |                  egy ember elviselni képes. És egy oktalan állat, - melynek
 6137  II,  34    |                     gyûlöletté fajult ember és állat iránt. S szegény nõmnek,
 6138  II,  34    |              hallatszott, mely eleinte halk és szakadozott volt, mint valami
 6139  II,  34    |             rendõrök pillanatig a borzadás- és ijedtségtõl megkövülve,
 6140  II,  35    |                 rendkívül feltûnt éles esze és nagyszerû kombináló tehetsége
 6141  II,  35    |                 gondolatainkban elmélyedve, és egy óra hosszat sem szólt
 6142  II,  35    |                        Õ igen kicsiny fickó és jobban illenék a Variétés-színházba.~-
 6143  II,  35    |                    E házban Espanay asszony és Kamilla leánya laktak.~E
 6144  II,  35    |               rögtön mintegy nyolc szomszéd és két csendõr sietett a házba.
 6145  II,  35    |               becsukva, - feltörték tehát - és amint a szobákba léptek,
 6146  II,  35    |               eléjök, melytõl az iszonyodás és borzalom fogta el õket.~
 6147  II,  35    |            kandallón két-három hosszú, õsz, és véres emberi hajfürt, mik
 6148  II,  35    |                  írószekrény fiókjai nyitva és némileg, de nem egészen
 6149  II,  35    |                     korom volt észrevehetõ, és midõn ott vizsgálódtak, -
 6150  II,  35    |               vallja, hogy Espanay asszonyt és leányát három éve ismeri
 6151  II,  35    |                    leányát három éve ismeri és mos rájok. Az anya és leány
 6152  II,  35    |                ismeri és mos rájok. Az anya és leány nagyon szereték egymást
 6153  II,  35    |                   nála vásárolta a burnótot és dohányt. Tudomása van, hogy
 6154  II,  35    |               egyszer-kétszer a levélhordót és az orvost.~Ezen vallomást
 6155  II,  35    |                   reggeli 3 órakor hívatott és a kapunál mintegy 30 egyént
 6156  II,  35    |                káromkodási szavakat »sacré« és »diable« megérté, másikból
 6157  II,  35    |                     miután Espanay asszonyt és leányát ismerte, egyiké
 6158  II,  35    |                  hogy az éles hang franciáé és nõé volt. E szavakra, bár
 6159  II,  35    |                     elõtti napon jött hozzá és kért tõle négyezer frankot,
 6160  II,  35    |                     Ezután õ meghajtá magát és távozott.~8) Bird Vilmos
 6161  II,  35    |                    vezetett, be volt zárva, és a kulcs belülrõl a zárba
 6162  II,  35    |                  volt. Régi ágyak, skatulák és más ehhez hasonlók voltak
 6163  II,  35    |               kutattak. A ház négyemeletes, és padlásszobákkal van ellátva.
 6164  II,  35    |                   belülrõl be volt szegezve és évek óta nem látszott kinyittatni.
 6165  II,  35    |                   hossza, a feleselõ hangok és az ajtófeltörés közt, tanúk
 6166  II,  35    |                    nagyon zúzottnak találta és véresnek, ami nem csoda,
 6167  II,  35    |                    ballábszár széthasogatva és a bordák szintén. Véleménye
 6168  II,  35    |                    néztek egymás szeme közé és egy-egy »hm«-nél nem tudtak
 6169  II,  35    |                    mondani.~Napok múltak el és a dolog még mindig pihent.
 6170  II,  35    |                     õ megadja az engedélyt.~És nem is csalódtunk. A rendõrigazgató
 6171  II,  35    |            rendõrigazgató gúnyosan nevetett és azt mondta, ha van elég
 6172  II,  35    |                 kíséretében a többi szobába és az udvarba mentünk, hol
 6173  II,  35    |                     ismét nem szólt semmit. És néma maradt egészen másnap
 6174  II,  35    |               lakásba felhatolók feleselést és lármát hallottak a lépcsõkön,
 6175  II,  35    |                    az a kérdés, ki lehetett és hová lehetett a gyilkos?
 6176  II,  35    |                     egyezik meg az elsõvel, és meg van gyõzõdve, hogy a
 6177  II,  35    |                   emeletrõl? Ez a szokatlan és rendkívüli. De bármily rendkívüli
 6178  II,  35    |                iszonyú látvány!) húsdarabok és fejbõr lógott, melyek bizonyosan
 6179  II,  35    |                elõtt idegen, töredezett szó és szótag nélküli hangzású
 6180  II,  35    |               valamely nemzethez tartoznak, és habár nyelvök értelemre
 6181  II,  35    |                  mik a szobában találhatók, és azon ujj-nyomokat, melyek
 6182  II,  35    |                 találkozott, ami a »diable« és »sacré« szavakból látszik.
 6183  II,  35    |                visszakaphatja, ha személyét és ahhozi jogait igazolja,
 6184  II,  35    |                     ahhozi jogait igazolja, és a befogására s tartására
 6185  II,  35    |                   vajon a hirdetést kövesse és az orangutangot visszakövetelje-e?
 6186  II,  35    |               rendõrség az utat eltéveszté, és a legkisebbet sem födözte
 6187  II,  35    |                  fel, mire támaszkodhatnék. És ha nyomában volnának is
 6188  II,  35    |                     elhozom az orangutangot és mindaddig zárva tartom,
 6189  II,  35    |                  szólt Dupin felegyenesedve és hirtelen - mondja el nekem,
 6190  II,  35    |                 utolsó szavakat igen halkan és nyugodtan mondá. Épp oly
 6191  II,  35    |                    ment az ajtóhoz, bezárta és kulcsát zsebébe rejté. Ezután
 6192  II,  35    |               Ezután egy pisztolyt vont elõ és a legkisebb gyorsaság nélkül
 6193  II,  35    |              küzdött volna. A földre bámult és botja után nyúlt, de azonnal
 6194  II,  35    |                  székébe, erõsen reszketett és oly halavány lõn, mint a
 6195  II,  35    |           tekintetben összeköttetésben van. És tudnia kell önnek, hogy
 6196  II,  35    |                  ártatlan ember van bezárva és a bûnténnyel vádolva, melynek
 6197  II,  35    |                      Mégis ártatlan vagyok, és bátran megyek sorsom elé,
 6198  II,  35    |            tartozott, Borneóban szállott ki és mulatságból több kirándulást
 6199  II,  35    |                  tett a sziget belsejébe. Õ és egyik társa orangutangot
 6200  II,  35    |                    fogtak. E társa meghalt, és így az állat az õ kizárólagos
 6201  II,  35    |               birtokába jutott. Nagy teher- és fáradsággal, melyet a fogoly
 6202  II,  35    |                párizsi lakába szállíthatni, és ott, hogy szomszédainak
 6203  II,  35    |                egészen be volt szappanozva, és szakáll-levevést akart utánozni,
 6204  II,  35    |             szobából, leszaladt a lépcsõkön és egy szerencsétlenségre nyitott
 6205  II,  35    |                    megragadá az ablaktáblát és annak segítségével beugrott
 6206  II,  35    |                      Erre a matróz megörült és megrémült egyszerre. Reménye
 6207  II,  35    |                   felkölté. Espanay asszony és leánya mindketten éji-öltönyben,
 6208  II,  35    |              valának, mely már említtetett, és amely a szoba közepére vettetett.
 6209  II,  35    |             közepére vettetett. Nyitva volt és tartalma mellette a padlón
 6210  II,  35    |                  ablak felé kellett ülniök, és azon idõbõl következtetve,
 6211  II,  35    |                    mely az ablakoni belépés és a kiáltás közt eltelt, úgy
 6212  II,  35    |                     Az öreg nõ ellentállása és kiáltása, mialatt fejérõl
 6213  II,  35    |                  fokozá. Fogait csikorgatva és szikrázó szemekkel rohant
 6214  II,  35    |                  körmeit nyakába mélyeszté, és oly soká szorítá, míg az
 6215  II,  35    |                    tettét elrejteni akarta, és halálos aggállyal szaladgált
 6216  II,  35    |                    s összetörte a bútorokat és kihányta az ágyruhákat az
 6217  II,  35    |                  leány holttestét kapta föl és a kéménybe dugta, mint ahol
 6218  II,  35    |             megragadá az öreg nõ holttestét és fejjel dobta ki az ablakon.
 6219  II,  35    |                     francia ijedt kiáltásai és a szörnyeteg ördögi ordításai
 6220  II,  36    |                  első nejétől maradt Károly és a fiatalabb Harry.~Mindkettő
 6221  II,  36    |                      szorgalma, szerénysége és becsületessége következtében
 6222  II,  36    |                    áldotta meg a házaspárt, és ami a vagyonnál is többet
 6223  II,  36    |                     örömből s boldogságból, és az örömnek, boldogságnak
 6224  II,  36    |                    polgárerényeknek.~Károly és Harry között a legszebb
 6225  II,  36    |                legszebb testvéri egyetértés és kölcsönös vonzalom uralkodott
 6226  II,  36    |                   jutalmat, mint a dicsőség és érdem koszorúját megosztják
 6227  II,  36    |                   pártra szakadt, a Károly- és Harry-pártra, s elkeseredten
 6228  II,  36    |                   hévvel, mint a nagyokban.~És ez a helyes álláspont, mert
 6229  II,  36    |              nyomorék munkásosztály, helyes és jogosult beavatkozásuk által
 6230  II,  36    |                   ahol jellemes, életrevaló és erkölcsös a nép, ott a határozat
 6231  II,  36    |                    legsürgõsebb útja lenne. És e naptól kezdve a nyerészkedni
 6232  II,  36    |               beleszól, mindenben uralkodik és mindenütt segít magán.~Hazánkban
 6233  II,  36    |                      a vasúti tarifát. Nos, és mit teszünk ellene? Azt
 6234  II,  36    |              nemzeties irányú mozgalmakról, és korán szokják meg, miszerint
 6235  II,  36    |          testvérekre sem, mind a kettõ nagy és rendkívüli tetteket igyekezett
 6236  II,  36    |               elõször is árt az egészségnek és neveli egyikét ama szenvedélyeinknek,
 6237  II,  36    |                     Egy részét igen.~- Nos, és minek, ha szabad kérdezni?~-
 6238  II,  36    |                pedig feketekávét szürcsölve és szivarozva, könyvét, melybõl
 6239  II,  36    |                 szemei megteltek könnyekkel és elborították arcát; melle
 6240  II,  36    |                 arcát; melle zihált, karjai és feje csüggedten hajlottak
 6241  II,  36    |                     fiút, ki becsületessége és szorgalma által mindenki
 6242  II,  36    |                 mindenki tiszteletét bírta, és sem szülei, sem rokonai
 6243  II,  36    |                  Légy hát férfi, édes Dick, és mondd el nekünk, ha bizalmadra
 6244  II,  36    |                Hogyan, Dick! Ne légy gyerek és vénasszony egy személyben;
 6245  II,  36    |                    odalépett két barátjához és megszorítá kezöket.~- Úgy
 6246  II,  36    |                   bozontos szõke fejét...~- És a szerencsétleneken - jegyzé
 6247  II,  36    |                    nem hinnõk? Mi becsülünk és szeretünk téged!~- Istennek
 6248  II,  36    |                  ügyvédhez, kinél dolgozom, és meg fogjátok neki mondani,
 6249  II,  36    |                   összefügg Viellent úrral. És itt következik az, barátim,
 6250  II,  36    |            bizonyítson is ellene a látszat, és tudni fogtok szükség esetén
 6251  II,  36    |                   is. A Lemoninok becsülete és jelleme meg fogja tudni
 6252  II,  36    |                     levelet, kalapját vette és elrohanni készült, de Károly
 6253  II,  36    |                   Károly kiugrott az ágyból és eléje állott.~- Egy mozdulatot
 6254  II,  36    |                       ha rögtön le nem ülsz és el nem beszéled ama szerencsétlenséget...~
 6255  II,  36    |                 minden áron - szólt Harry - és be akarunk folyni határozatodra.
 6256  II,  36    |                       hogy az eset egyszerû és világos; úgy hogy semmiféle
 6257  II,  36    |                   összeszedni, a megindulás és fájdalom annyira erõt vett
 6258  II,  36    |                     a rendõrségi osztályhoz és adja át tiszteletemet Meyleg
 6259  II,  36    |                      kezembe véve a kártyát és a lejátszott vitás parti
 6260  II,  36    |                   az ötvenfontos bankjegyet és az írást elõvegyem, melyre
 6261  II,  36    |               Zsebembe nyúltam s a borzalom és kétségbeesés megrendítõ
 6262  II,  36    |                    téptem magamat, ezerszer és ezerszer vizsgálva át zsebeimet.
 6263  II,  36    |                értékes apróságok átadásából és a Károly megtakarított pályadíjából
 6264  II,  36    |                 mert csak ennyi kell!~Harry és Dick mintha valami láthatatlan
 6265  II,  36    |                   hogy Károlyhoz rohanjanak és saját szemökkel lássák a
 6266  II,  36    |                nézel te engem? Még egy szó, és megverekszünk, uram. Itt
 6267  II,  36    |        ráerõszakolni is, midõn becsületérõl és életérõl van szó Lemonin
 6268  II,  36    |               felelte Harry bátyjához lépve és azt érzékenyen megölelve -
 6269  II,  36    |                odalépett Lemonin Károly elé és azt mondta: Oh, testvér,
 6270  II,  36    |                     te vagy a különb ember! és kezet csókolt neki.~Harry
 6271  II,  36    |                 vannak, de azokat beösmerni és megjavítani csak a nagy
 6272  II,  36    |               jöttek oly hirtelen Londonba, és ennyi málhával?~- E málhák
 6273  II,  36    |               elõadta részletesen a bajokat és szerencsétlenségeket, mik
 6274  II,  36    |                dolgozni is önért, anyánkért és Elláért.~- Isten áldja meg
 6275  II,  36    |                    a pénztárnok pisze volt? És nem a régi, akit mi is ösmertünk?~-
 6276  II,  36    |            egyszerre mindnyájan.~- Viellent és Smith elfogatott. Bevallotta,
 6277  II,  36    |                 kiálták örömteljesen Károly és Harry. - Legédesebb óhajtásunknak
 6278  II,  36    |                olyan korú, mint a mi Ellánk És Dick olyan nagyon szereti,
 6279  II,  36    |              nyomorult keresményét.~- Ördög és pokol - mondá az öreg Lemonin
 6280  II,  37    |                  Kati néni-nek csúfolták; õ és szülei nem sokat törõdtek
 6281  II,  37    |              szögletben, min annyi sok szép és csodálatos dolgot mutogattak
 6282  II,  37    |                      minden öröme ott marad és sohasem kerül többé vissza.~
 6283  II,  37    |                 élet is követeli a magáért, és nem lehet, nem szabad elfutni
 6284  II,  37    |          halálítélet.~- Itt vannak a kamra- és padláskulcsok, édes Katim.
 6285  II,  37    |                    a töprengés foglalja el, és a félelem. Szinte azt kívánja,
 6286  II,  37    |                 homlokát ráncba szedve leli és elborultan. Ha pedig még
 6287  II,  37    |                     véka összeöntött köles- és mákszemet külön válogatni.
 6288  II,  37    |                aminek most hasznát vehetné!~És azután elindítá emlékezõtehetségét
 6289  II,  37    |                      amit olvasott, hallott és tanult. Földrajz, vallástan,
 6290  II,  37    |               történelem mind hiábavaló köd és pára. Némán hallgatnak egytõl
 6291  II,  37    |                     azzal rendbeszedi magát és öltözékét, imára kulcsolja
 6292  II,  37    |                     isten erõt a mai naphoz és világosítsa fel elméjét
 6293  II,  37    |                    csak a csirkék csipegnek és a kácsák hápognak. Boldog
 6294  II,  37    |                    hápognak. Boldog csirkék és boldog kácsák! Nekik nincsenek
 6295  II,  37    |                     segít is aztán a dolgon és nem mulasztja el megjegyezni:~-
 6296  II,  37    |                     jól esik a dicsérõ szó, és hálásan gondol a Kis tükör
 6297  II,  37    |                     neki -, keljen fel kend és segítsen nekem kitalálni,
 6298  II,  37    |                  Erre aztán Kati is megakad és elszomorodik. Ez csakugyan
 6299  II,  37    |                     ki szorgalmasan figyelt és leste Erzsóknak fõzési tudományát,
 6300  II,  37    |                megjött, hanem ahelyett rend és tisztaság mosolygott mindenünnen,
 6301  II,  37    |          cselédjeivel, hol szinte tisztaság és rend volt, s hol a vacsora
 6302  II,  37    |               kiáltá az öreg fájdalmasan. - És ennek én vagyok az oka.
 6303  II,  37    |                kedves kis okos leányocskám, és még téged szidtalak, amiért
 6304  II,  37    |            Szorgalom, takarékosság, éberség és ismeretek, ez azon koszorú,
 6305  II,  38    |               valami nagyon a természetrajz és állattan ismeretében, minélfogva
 6306  II,  38    |                     õ hitük szerint.~A kert és a baloldalán ékeskedõ fényes
 6307  II,  38    |                 Ádám õméltóságából, nejébõl és két gyermekbõl. Az ötödik
 6308  II,  38    |                  itt a kis báróval, Ferivel és a kis baronesszel, Margittal
 6309  II,  38    |                  Rákóczi-fa alatt uzsonnált és csevegett. A csevegésbe
 6310  II,  38    |                   nagyapánk?~- Igaz bizony. És grófné a nagyanyánk. Az
 6311  II,  38    |                  jár, nagy ebédeket rendez, és mindenki leveszi elõtte
 6312  II,  38    |                 hercegnõknek sok jobbágyaik és temérdek gyémántjaik vannak.
 6313  II,  38    |                      A társadalom követeli, és méltán.~- Aztán miért lövöldöznek
 6314  II,  38    |                   háborúról, mikor az ispán és a pap beszélgettek itt a
 6315  II,  38    |                mellett a Kossuth arcképével és ilyen aláírással: szabadság,
 6316  II,  38    |                     hasonlítható urával. Ég és föld köztük a különbség.
 6317  II,  38    |              felakaszthatjuk, ha az.~A báró és a gyermekek az egész párbeszédet
 6318  II,  38    |                        Kettõ közülök. A fiú és a csúnyábbik leány.~- Hát
 6319  II,  38    |                   õket?~- Hallottam õket.~- És mégsem teszesz semmit!~-
 6320  II,  38    |                     amikor nem is akarja.~- És neked az tetszik? Igen,
 6321  II,  38    |                   arca kigyúlt a harag, düh és szégyen érzelmeitõl, szögletes
 6322  II,  38    |                      Hogy a Margit baronesz és Harter Vilma közt nagy a
 6323  II,  38    |                      Igaz a - kiálta Margit és Feri egyszerre. - Holnap
 6324  II,  38    |                folytatá Margit, kinek dühét és irigységét Vilma iránt,
 6325  II,  38    |                    a postás, ki a leveleket és hírlapokat hozta a szomszéd
 6326  II,  38    |            világosabban szólva, ha a nemzet és király között szakítás van,
 6327  II,  38    |                     1848-iki márciusi napok és az azokat követõ események
 6328  II,  38    |                   mindig kész volt a magyar és összetartott, de küzdeni
 6329  II,  38    |                   de küzdeni a szabadságért és egyenlõségért, az sokaknak
 6330  II,  38    |                  volt két ellenség, a német és a horvát, még egy harmadik
 6331  II,  38    |                   Életed bánata legyen füst és pára~Mely a szivarfüsttel
 6332  II,  38    |                  kezeit leveszi róla a báró és kiveti a világba? Hiszen
 6333  II,  38    |                  engem, nem haragudnék rám. És nekem az nem fájna, ha rútabb
 6334  II,  38    |                  keményebb fekhely, ha gond és búbánat a hálótársunk.~Asztalkáján
 6335  II,  38    |               Milyen örömnap volt ez tavaly és más években!~Hosszasan elgondolkozott.
 6336  II,  38    |               szavakat tudna nekik találni! És azokat mondaná el a nevelõ
 6337  II,  38    |                   Éljen a haza, a szabadság és függetlenség!~Ez a három
 6338  II,  38    |                     vannak jelentõségteljes és jelentéktelen, becses és
 6339  II,  38    |                    és jelentéktelen, becses és értéktelen ajándékok, arra
 6340  II,  38    |                  mögöttük meg a vérpad van, és a hóhérpallos.~Sietve látott
 6341  II,  38    |                  elé: mérkõzzünk hát össze!~És az rettenetes összemérkõzés
 6342  II,  38    |                     szemekkel, gyér hajjal, és örökös mosolygással.~Modora
 6343  II,  38    |                 mosolygással.~Modora finom- és megnyerõnek látszott, s
 6344  II,  38    |                 megnézte azt az idegen urat és némi idegenkedést nem fojthatott
 6345  II,  38    |                  néha az ablakokat odakünn, és a bagoly süvített bele az
 6346  II,  38    |                      Kiugrott ágyacskájából és kinyitotta az ablakot, de
 6347  II,  38    |                      s hirtelen felöltözött és kiment az udvarra. Amint
 6348  II,  38    |                       kiáltá Barna Károly - és mit akartok?~- Bebocsáttatást
 6349  II,  38    |                 habozott.~- Éljen a kormány és a haza! - kiáltá, s a kapu
 6350  II,  38    |                   költsem fel a gyermekeket és a nõt is? Jobb, ha ön vezet
 6351  II,  38    |                 Vilmához fordulva -, menjen és feküdjön le. Képzelem, mennyire
 6352  II,  38    |         szállingózni kezdtek lassan-lassan, és beszélgetésbe bocsátkoztak
 6353  II,  38    |                 megfeszíttetését ábrázolta, és forró, buzgó imát rebegtek
 6354  II,  38    |                  tudod, mennyire szeretem.«~És a jó isten, lehet, nem hallja
 6355  II,  38    |                     benne levõ bankjegyeket és irományokat.~A meglepetés
 6356  II,  38    |             kapitány ajkairól.~Az irományok és bankjegyek közül egy szép
 6357  II,  38    |              siessen költse fel a szakácsot és a cselédséget, lássanak
 6358  II,  38    |                     csodát az én kedvemért. És a jó isten megtette a csodát.~-
 6359  II,  38    |                     ne vigyen engem sehova, és hogy szeressen egy kicsit.~-
 6360  II,  39    |                    fegyver, melyet csókolsz és miközben csókolád, meghalsz
 6361  II,  39    |                  meghal az utolsó ember is, és adja isten, hogy az a sírásó
 6362  II,  39    |                napon, aztán leteszi az ásót és kapát, magára reteszeli
 6363  II,  39    |                   egymást, pedig jó barátok és már nem találkoztak napok
 6364  II,  39    |                      Az ember visszafordul, és szótalanul megy a másik
 6365  II,  39    |                  mikor a szívhez ér a hideg és a görcs, akkor vége lesz
 6366  II,  39    |                   engedj, anyám, édesanyám!~És a nõ kétségbeesetten felugrik.~-
 6367  II,  39    |                  hagylak! - kiált fel ismét és összerogy.~De hirtelen felugrik.
 6368  II,  39    |                    másik fele kétségbeesés, és mégis együttvéve a szeretet
 6369  II,  39    |                 mégis együttvéve a szeretet és a félelem találékonysága.~
 6370  II,  39    |                  lábait melengette kezeivel és szeretõ könnyeivel. A görcs
 6371  II,  39    |                     talán az anyai kezekbõl és szemekbõl volt ez a meleg
 6372  II,  39    |              átkulcsolta a nyakát kezeivel, és ott tartotta erõsen, közben
 6373  II,  39    |                    az egyre feketedõ arcot, és nézte folyton, nézte kétségbeesetten,
 6374  II,  39    |                 glóriával önti el az arcot, és nem engedi még rútságában
 6375  II,  39    |               pillanatban megnyílik az ajtó és belép az elöljárókkal az
 6376  II,  39    |              édesanya másik keze megmozdult és gyengén átfogta a gyermeket,
 6377  II,  40    |                szólt:~Legközelebbi örökösöm és rokonom ugyan Sátoros György,
 6378  II,  40    |                   elveszté az egyik szemét, és félarca eltorzult, elsülvén
 6379  II,  40    |                    örökséghez való jutásra. És ez, miként az alábbiakból
 6380  II,  40    |                     szenvedélyes pipagyûjtõ és régész, Krebs úr, Kolompérosinak
 6381  II,  40    |                     az utcabeli szomszédok. És még egy ideig mosolygott
 6382  II,  40    |              Johanna asszony, karfiollevest és disznópörköltet - mondá
 6383  II,  40    |                      baracklekváros tésztát és barnalevest...~- Azt hiszem -
 6384  II,  40    |                   ház. - Én gavallér vagyok és semmi kedvem önök ostobaságait
 6385  II,  40    |           Higgadtság, mondom én, higgadtság és örökké csak higgadtság.
 6386  II,  40    |               fülembe, hogy sose hallhassam és gyönyörködhessem a saját
 6387  II,  40    |                   leányka iránti szeretetük és nyájasságuk elõtüntetésében.
 6388  II,  40    |                gubernátor, levesek, tészták és sültek fölött!~No iszen,
 6389  II,  40    |                  még könnyelmû gyermek volt és pajkos, mint egy kis ördög.
 6390  II,  40    |                   ropogtatva, füge, narancs és vajas kenyér. Ezekbõl fog
 6391  II,  40    |                hangoztatá Zengõ.~- Vezessen és kormányozzon bennünket.
 6392  II,  40    |                     valami amerikai macskák és kandúrok komponálták össze.
 6393  II,  40    |                    toll, uram, e hangoktól, és kiment fejembõl minden nagy
 6394  II,  40    |                       az amerikai macskákat és kandúrokat.~- Ez rettenetes!~-
 6395  II,  40    |                  uram! Ez a ház a négyünké. És jóformán rokonok sem vagyunk
 6396  II,  40    |                   iránt, bizonyosan a házra és tulajdonosaira vonatkozólag.
 6397  II,  40    |                dolga, mint a táblát kitenni és bevenni.~És az érdekes arcú
 6398  II,  40    |                  táblát kitenni és bevenni.~És az érdekes arcú fiatal vevõ,
 6399  II,  40    |                gondolat. Elvenni Marit nõül és ezáltal nemcsak szép feleségre
 6400  II,  40    |                  hármat, titoktartást kért, és mind a háromnak a születésnapjára
 6401  II,  40    |                   villogott fel e szavakra.~És senki sem kérdezte meg szerénységbõl:
 6402  II,  40    |                  behunyásánál jelen lesznek és ápolni fogják, öröklik házát,
 6403  II,  40    |                    két különbözõ idõszakban és helyen történt a végrendelkezõ
 6404  II,  41    |              tudományt fogok mérni hívõknek és hitetleneknek, mégpedig
 6405  II,  41    |             tudományom ezen részét magamtól és megosztom önökkel.~Ösmerték
 6406  II,  41    |              jegyzékében, báli táncrendeken és lejárt váltókon.~Ha még
 6407  II,  41    |                    lekaszabolt húsz darabot és azt mondta resto.~- Teringette! -
 6408  II,  41    |              megrázkódott, nagyot lélegzett és túl volt minden bajon: arca
 6409  II,  41    |                     beösmerek, hogy a játék és a doktori tudomány ikertestvérek.
 6410  II,  42    |             ismerjük. A sört, az aludttejet és a fagylaltot.~Az olyan embert,
 6411  II,  42    |                   Öltözetük rendesen hosszú és kényelmes rokk, magas tetejû
 6412  II,  42    |             pápaszem, csontos fogantyús bot és egy burnótszelence.~Vannak
 6413  II,  42    |                 ambróziával vetekedõ erejét és aromáját kipárologni engedi.~
 6414  II,  42    |               székében s sóvárgó élvezettel és hálásan pislog az ólomtalapzatán
 6415  II,  42    |                tévedt italt.~Vártatva iszik és keveset, az elsõ krigli
 6416  II,  42    |              tízkrajcáros sör - vagy halál!~És e rettenetes csataordítása
 6417  II,  42    |                  betûi összefolynak pislogó és egyre kisebbedõ szemei elõtt,
 6418  II,  42    |                   Ez a Rubikon a kapatosság és a részegség között. Az igazi
 6419  II,  43    |                 tanító is izzadó homlokával és örökké pergõ nyelvével,
 6420  II,  43    |                gyorsan egymásután!~A szülék és gyámok érdemes serege már
 6421  II,  43    |                  kénytelen maga felett urat és parancsolót - a feleségében.~
 6422  II,  43    |                   katedrán elõtte hevernek, és azt mondja udvariasan a
 6423  II,  43    |                  tanítványát: Fenyéri Irmát és Kérész Örzsit.~- Akkor jó,
 6424  II,  43    |                     megvakarja kopasz fejét és e szavakkal fordul a díszes
 6425  II,  43    |              istállómba osont; ott lefeküdt és reggelre meghalt. Mikor
 6426  II,  43    |              megfejje, ott találta a hullát és a mellette zokogó gyermeket.
 6427  II,  43    |                 szorgalmas, szavahihetõ, hû és becsületes.~Az öregúr, ki
 6428  II,  43    |                 mellett, mind a kettõ arany és mind a kettõ egyformán értékes.
 6429  II,  43    |                 kézbe kerül az egyik arany, és milyenbe a másik! Az élet
 6430  II,  43    |               aranyat is hitvány rézpénzre, és az ezüstpénzt is igazi arannyá
 6431  II,  43    |                  dologban is olyan óvatosan és lelkiismeretesen mondja
 6432  II,  43    |               mindig kegyes volt az iskolák és növendékeik iránt. Mindig
 6433  II,  43    |            jelenlétében...~- Ami igen emeli és fejleszti a gyermekekben
 6434  II,  43    |               szorgalom, munkásság, erkölcs és még érzés dolgában is Kérész
 6435  II,  43    |                   dolgában is Kérész Örzsit és Fenyéri Irmát, még ezzel
 6436  II,  43    |                   leányka arca lángbaborult és azt felelte hirtelen: Az
 6437  II,  43    |             csodálkozására a tanítványoknak és közönségnek, kik el nem
 6438  II,  43    |               ítélet. A gyermekek szeretet- és tisztelet-érzéseire még
 6439  II,  43    |                     éljeneznek az asszonyok és gyermekek. Ez sosem csalhat.
 6440  II,  43    |                    Tisztelt díszes közönség és kedves tanítványaim! Ma
 6441  II,  43    |                 tanítványaim! Ma nagy napot és nagy diadalt ünnepelek;
 6442  II,  43    |               tanítónak az a legszebb napja és legnagyobb diadala, midõn
 6443  II,  43    |                kedves tanítványaim, kik jók és szorgalmasak voltatok, megvan
 6444  II,  43    |                    érdemli e nagy jutalmat, és a ti kezetekbe tesszük le
 6445  II,  43    |        növendékleány némán nézett egymásra, és már addig is, míg a tanító
 6446  II,  43    |                   morajából: a Fenyéri Irma és a Kérész Örzsike neve.~Vajon
 6447  II,  43    |                papírlapokat, sebesen felkél és egyenesen odalép a tanítóhoz,
 6448  II,  43    |                      melyet Fenyéri Irmának és Kérész Örzsinek nyújt át,
 6449  II,  43    |                együtt volt a jegy, a tanító és az öreg nagyságos úr odaléptek
 6450  II,  43    |                   úr odaléptek a katedrához és a beadott jegyeken álló
 6451  II,  43    |                  név váltakozott: az Örzsié és az Irmáé. Mindenki elösmerte,
 6452  II,  43    |            Elfojtott lélegzettel hallgatják és olvassák az ujjaikon.~Már
 6453  II,  43    |                 négy szavazójegy van hátra, és az ötödik, amelyik félre
 6454  II,  43    |                     szavazatokat fog kapni, és én nem juthatok ez úton
 6455  II,  43    |                  idõs nõ.~- Nehezen hiszem, és nem is kívánom, hogy eldöntse.
 6456  II,  43    |                    két cédulát Fenyéri Irma és Kérész Örzsi adta be. Meg
 6457  II,  43    |               nézett. A leányka sápadt volt és reszketett. Talán a dicsõségtõl?
 6458  II,  43    |                    tárcájából a két százast és Örzsinek adta át ezen szavakkal:~-
 6459  II,  43    |           szerénységedet, becsületességedet és nemes jó szívedet, aminek
 6460  II,  43    |        tulajdonságaidat, hogy hasznos tagja és dísze lehess a társadalomnak.
 6461  II,  43    |            közönsége meghatva oszlott szét, és sokáig nem fogja feledni
 6462  II,  44    |                szegény tiszt feleség, könyv és társaság nélkül, ötszáz
 6463  II,  44    |                  tábori ágyára vetve, közte és a demcsik közt a következõ
 6464  II,  44    |                   együnk egy darab kenyeret és igyunk rá egy kicsit. Aztán
 6465  II,  44    |                   Hagyd itt nekem a poharat és a vutkit, hogy ne unjam
 6466  II,  44    |                   míg te a lovakat keresed; és most menj, Brisgaloff, menj!~
 6467  II,  44    |                    látott trojka zörgéséhez és csikorgásához, minélfogva
 6468  II,  44    |                     itt van. Szolgálatjára.~És a tiszteletre méltó doktor,
 6469  II,  44    |                     lévõ két pohár puncsot, és fönnhangon azt kívánva,
 6470  II,  45    |                                      HASIS« ÉS »VUTKI«~1877~I. EGY POÉTA
 6471  II,  45    |              valamikor Gaillard volt a neve és körülbelül olyan kaliberû
 6472  II,  45    |                     el is felejtettem, hogy és hogy ösmerkedett meg vele,
 6473  II,  45    |                 Különösen udvari lakomáknál és dínomdánomoknál sohasem
 6474  II,  45    |              riasztá fel álmából.~Egy tiszt és öt szál testõr lépett be
 6475  II,  45    |               Federoff, míg némi fehérnemût és ruhát becsomagolhat - felelé
 6476  II,  45    |                     gondoltam, hogy vagyona és pénze elhelyezésével bíz
 6477  II,  45    |                 haragosan mordult a cárnõre és rá akart rohanni.~Szemenoff
 6478  II,  45    |                     az eb elé vetette magát és a korbácsával akart ráütni,
 6479  II,  45    |                    intve históriai szépségû és puhaságú kezével.~Másnap
 6480  II,  45    |                   buzogányaival, pajzsaival és mindennemû fegyvereivel.
 6481  II,  45    |               tõrnyelekrõl, kardhüvelyekrõl és puskákról, nem nagy benyomást
 6482  II,  45    |                     cárnõ csábító toalettje és lázas tûzben villogó szemei
 6483  II,  45    |                    ma délelõtt megnyúzassék és kitömettessék.~- Oh, felség!~-
 6484  II,  45    |                   lakásán tizenhat kozákkal és két felcserrel megjelent.
 6485  II,  45    |              elfogatván, bár fenyegetõdzött és sehogy sem akart az ukázba
 6486  II,  45    |                  MUSZKA VENDÉGSZERETET~Elsõ és egyedüli szerelmem Mari
 6487  II,  45    |                    homlokú, melyen a fenség és méltóság honol. Ha haragszik,
 6488  II,  45    |                 feleségem meggondolta magát és sehogy sem akart meghalni.
 6489  II,  45    |                   Pesten is vendégszerepelt és tetszett. Kinek és hol nem
 6490  II,  45    |          vendégszerepelt és tetszett. Kinek és hol nem tetszett volna õ?
 6491  II,  45    |                   hogy nagyon erényes volt, és hogy csak engem szeretett.~
 6492  II,  45    |                  ránk adták. Törvényes férj és feleség voltunk, s azonfelül
 6493  II,  45    |                    állandó páholyt tartott, és valahányszor nõm játszott,
 6494  II,  45    |                   Mari becsületes nõ maradt és egyedül engem szeretett.~
 6495  II,  45    |            elõadáson, a legnagyobb mûvészek és mûvésznõk társaságában részt
 6496  II,  45    |                 pályájának magaslata. A hír és dicsõség nyájasan mosolyog
 6497  II,  45    |           udvarmester az orra tövét vakarta és azt mondta, hogy erre vonatkozólag
 6498  II,  45    |                    akadály többé. Nõm örült és vidáman ugrált egész nap
 6499  II,  45    |                    viszont elégedetlenkedni és rossz arcot mutatni sem
 6500  II,  45    |                  után kezdõdött hét órakor, és körülbelül tízig tartott,