bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 7001  II,  67    |                  füstje sincs, csupán fénye és melege.~Midõn nemrég egy
 7002  II,  67    |                      midõn lelkes tapsvihar és »helyes!«, »úgy van!« szó-orkán
 7003  II,  67    |               állott ott koromsötét hajával és érdekes, most pirosra kigyúlt
 7004  II,  67    |                  rajta: hogyan teremnek pro és contra szavazatok, s hogy
 7005  II,  68    |                      fizet, egyet nyújtózik és a kávéházba ballag, hol
 7006  II,  68    |                   olvassa az »Egyetértés«-t és szürcsölgeti a feketéjét.~
 7007  II,  68    |                      fizet, egyet nyújtózik és átmegy a menyasszonyához,
 7008  II,  68    |                  napokban lesz az esküvõje.~És ez így van, mióta csak halandó
 7009  II,  68    |            visszamenni az emlékezet fonalán és Marosi Zsigát mindig a kijelölt
 7010  II,  68    |               fokozatba esik ami mindennapi és közönséges, termetben és
 7011  II,  68    |                    és közönséges, termetben és idomokban. A nõi szépség
 7012  II,  68    |                   fokozatai a »talmi topáz« és »igazi topáz«.~Ami ezenkívül
 7013  II,  68    |                    ritkaság. A »kis delfin« és »nagy delfin« sokat igényel;
 7014  II,  68    |                   de a termetnek arányosnak és tökéletesnek kell lennie;
 7015  II,  68    |                     a haj sûrû, a száj pici és nagyon piros, a kar gömbölyû,
 7016  II,  68    |                  láb, ha a szemek is nagyok és kifejezõk s az arc rendkívül
 7017  II,  68    |                 számtalan váltakozó hatosok és garasok társaságában, melyek
 7018  II,  68    |                    Zsiga csak a fejét rázza és nem felel semmit az ilyen
 7019  II,  68    |                     mik voltak azon indokok és körülmények, melyek megakadályozták,
 7020  II,  68    |               Marosi Zsiga tudná elmondani.~És e tekintetben nem is zárkózik
 7021  II,  68    |                     bõbeszédûségbe megy át.~És ezek az idõpontok mindennap
 7022  II,  68    |               egészen elgyengül tõlük, feje és karja lankadtan esnek alá,
 7023  II,  69    |                   legszebb idõnket órákká!) És azután kitárulnak elõttem
 7024  II,  69    |         matematikától iszonyodtam különösen és igen fitymálva emlegettem
 7025  II,  69    |                  ehhez a tudományhoz képest és csak erre az árnyékvilágra
 7026  II,  69    |            becsületes ember tudja, aki 1863 és 64 táján már a világon volt,
 7027  II,  69    |                  végtelenül hosszú lábakkal és kezekkel.~Ezek a hosszú
 7028  II,  69    |               kezekkel.~Ezek a hosszú lábak és kezek már akkor nem találtak
 7029  II,  69    |                     sorba járta a városokat és gimnáziumokat, hogy elõkészítse
 7030  II,  69    |                  ünnepi ruhába - úgymond -, és - tette hozzá jelentõségteljesen -
 7031  II,  69    |              érkezett a tábornagy a városba és a megyeházába szállott.~
 7032  II,  69    |                 osztályában, illõen öltözve és kifésülködve, úgyhogy Dankó
 7033  II,  69    |                   gyomor sokáig, ez már sok és minden emberi türelmet felülmúl.
 7034  II,  69    |                    a magas vendégek, a gróf és kísérete: a fõispán és polgármester,
 7035  II,  69    |                 gróf és kísérete: a fõispán és polgármester, s minthogy
 7036  II,  69    |                 fórumon, valamely a második és harmadik pad közt felmerült
 7037  II,  69    |                kérdés miatt; szörnyû zsivaj és lárma hangzott, melyekbe
 7038  II,  69    |                  nyomasztó csend; a fõispán és polgármester arcán szintén
 7039  II,  69    |               földszint). Ez szokatlan volt és megdöbbentette. Nyolc esztendeje
 7040  II,  69    |                  szót, csak szusszant egyet és állott ott mereven, egyenesen,
 7041  II,  69    |                      az aranyakat csörgeti, és újra kérdé:~- Akik katonák
 7042  II,  69    |                  meresztett a magyar fõúrra és egészen megzavarodott.~-
 7043  II,  69    |                 Rákóczit elárulta Rakovszky és Okolicsányi.~- Nem ez...
 7044  II,  69    |                     hogy a kezeit dörzsölte és hajlongott.~Benn a szíve
 7045  II,  69    |                 járnak azok, akik a császár és a monarchia ellen vétkeznek.
 7046  II,  69    |        számûzetésben meghalt, igen, meghalt és meghalt Thököly is, és meghaltak
 7047  II,  69    |              meghalt és meghalt Thököly is, és meghaltak mindazok, kik
 7048  II,  69    |                  egy helyütt vágott bele.~- És mivel él ezen állat?~Kamuti
 7049  II,  69    |                felemelte dacos fekete fejét és így szólott tompán:~- A
 7050  II,  69    |                  szó végigsüvített a termen és megreszkettetni látszott
 7051  II,  69    |                    ijedten kapta el a fejét és a hadsegédjére nézett, a
 7052  II,  69    |               sehova, az behunyta a szemeit és úgy várta, hogy a mennybolt
 7053  II,  69    |                 felé fordult: »Mi volt ez?«~És összeráncolta a homlokát:~-
 7054  II,  69    |                 ezen nem fog kérem a jó szó és jó tanítás. Már annak, hogy
 7055  II,  69    |                     a fiúnak is beadogatok. És fog rajta, a mihaszna valón!
 7056  II,  69    |                   bácsi erkölcsi bátorságát és egyszerû, egészséges észjárást,
 7057  II,  70    |                     azt is tudná, hányfélét és mifélét fõztek ott tegnap,
 7058  II,  70    |                 lakik. S mert biztos a jel, és mert az ember amíg eleven,
 7059  II,  70    |              halomra dönt minden filozófiát és élettapasztalást. Mit szólna
 7060  II,  70    |                   igen vettek észre, hiszen és is zsalu mögül vigyáztam
 7061  II,  70    |                   Gondolják meg önök, uraim és hölgyeim, mennyi az a hat
 7062  II,  70    |                   megrezzenve az apró ember és fülig pirult. Majd dühösen
 7063  II,  70    |                    férjet? - hörgé emberem, és arca elkékült.~- Hogyne!
 7064  II,  70    |                     most is sokat nézek oda és elgondolom, hogy az élettapasztalás
 7065  II,  71    |                semmi más, csak az emlékezet és a szárétû köpönyeggalléron
 7066  II,  71    |                   Vajon igazán szeretett-e? és csak a hajthatatlan szülõi
 7067  II,  71    |                nyitott seb folyton vérzett, és ezerszer megátkoztam szegénységemet,
 7068  II,  71    |                 csöndes, kedélyes szobákban és a kicsiny virágos kertben.~
 7069  II,  71    |                  igen is erõs kék posztóból és legfelsõ galléra kis fülekkel
 7070  II,  71    |               legfelsõ galléra kis fülekkel és apró gombokkal van ellátva.~-
 7071  II,  71    |                  fogom zörgetni a kapust.~- És csakugyan nem fél ön? -
 7072  II,  71    |                  kérdé:~- Kicsoda ön, uram? és mit akar?~- Egy köpönyegecském
 7073  II,  71    |            besétálni! Azonnal szobát nyitok és rendelkezésére állok mindenben.
 7074  II,  71    |               suttogtak, pattogtak vidáman, és a lángok játszva csókolták
 7075  II,  71    |                   egy... s azután még egy - és azután síri némaság állt
 7076  II,  71    |                kandallóm lángjai megszûntek és csak izzó parázstömeg hever
 7077  II,  71    |                  hasábot hasáb után a tûzre és midõn a lángok lobogtak,
 7078  II,  71    |                    kit itt halálra ítéltek, és a szigorú, élettelen arcú
 7079  II,  71    |                kérlelhetetlen hidegségökkel és mosoly nélküli márványajkaikkal;
 7080  II,  71    |                melyben égõ lelkek jajgattak és sivalkodtak; közbe-közbe
 7081  II,  71    |                 ruháimat szaporán lehánytam és a párnák közé temetém magamat.~
 7082  II,  71    |                 sötét üregeivel rám nézett, és én láttam, hogy ez üregekben
 7083  II,  71    |                   csontos kezét fölemelte - és megfenyegetett. Majd hosszú,
 7084  II,  71    |                     egy szekrényre mutatott és eltûnt.~Jéghideg borzongás
 7085  II,  71    |               feledtem kísértetet, mindent, és az én kedves köpönyegemet
 7086  II,  71    |                   valóban az én irományaim.~És én megijedtem e kísértettõl,
 7087  II,  71    |               halkan, nesztelenül feltárul, és rajta a kísértet lép ki
 7088  II,  71    |                    lép ki élettelen arcával és szellõ lebbenésû alakjával;
 7089  II,  71    |                   ki nem nyughatik sírjában és kóborlásra van kárhoztatva,
 7090  II,  71    |                    kínjait jött panaszlani, és midõn közel-közel jött felém,
 7091  II,  71    |                     közel-közel jött felém, és ruhája leple alól gyertyatartó
 7092  II,  71    |              kinyújtá, az vakító fehér volt és a bámulatosságig gömbölyû.~
 7093  II,  71    |              ágyamhoz, vissza kezdett térni és elhúzódott szekrényébe,
 7094  II,  71    |                     a lég - tapinthatatlan, és olyan, mint az egyiptomi
 7095  II,  71    |                   egy érintésre összeomlik, és úgy eltûnik, mint egy szellõsuhanás?~
 7096  II,  71    |              kísértet elõsétált.~Elhúzódtam és vártam, hogy az ajtót feltárja
 7097  II,  71    |                      hogy az ajtót feltárja és ekkor az ajtóval elrejtsen
 7098  II,  71    |                     is lõn; amint felnyitá, és rögtön az ajtó mögött termettem,
 7099  II,  71    |                Éreztem, hogy nem csontvázat és nem levegõt ölelek.~- Az
 7100  II,  71    |               kiszabadított kezével lerántá és eldobá viasz-álarcát és
 7101  II,  71    |                     és eldobá viasz-álarcát és mosolyogva nézett reám.~
 7102  II,  71    |                    sõt inkább nagyon szépek és kábítóak voltak.~- Megijedt
 7103  II,  71    |               kezeimbe szorítám kis kezeit, és sebesebben lüktetett ereimben
 7104  II,  71    |                 mirõl csevegtünk. Mindenrõl és semmirõl. Ezer apró kérdés
 7105  II,  71    |                   Az nagyon rövid történet, és a sorsnak különös játéka.
 7106  II,  71    |                midõn a köpönyeget megláttam és megismertem. Bátyám rögtön
 7107  II,  72    |               színmûbõl rossz novella lesz.~És ezt, hiszem, nagyon sajnálhatja
 7108  II,  72    |                   mindig eszében van, éjjel és nappal, ébren és alva; errõl
 7109  II,  72    |                      éjjel és nappal, ébren és alva; errõl gondolkozik
 7110  II,  72    |                     gondolkozik fekve, ülve és tegyük hozzá, állva is,
 7111  II,  72    |                   kevéssé járult Pukovicsné és Krammerné asszonyságoknak
 7112  II,  72    |                      lévén mind a kettõ hiú és nagynyelvû s lévén mind
 7113  II,  72    |                    bálványa volt a leányok- és mamáiknak, egyrészt mint
 7114  II,  72    |                ilyen hangosan gondolkoznia! És milyen gondolatok! Ön valóságos
 7115  II,  72    |                 eszébe ilyesmi? Oh, ég! Ön, és egy parlamenti tag!~- Fõnök
 7116  II,  72    |                    Miksa csak a fejét rázta és nem szólt többé egy mukkot
 7117  II,  72    |                     a veres csíkos díványra és sírt sokáig keservesen.
 7118  II,  72    |                     megírva, hogy szeresse? És ha még szeretné is, akkor
 7119  II,  72    |               krajcáron vett fotográfiáját) és soká nézte, némán, mereven.
 7120  II,  72    |                     eléje, bátran, nemesem, és azt fogom neki mondani: »
 7121  II,  72    |                  szerint a legmagasabb kegy és részvétnyilvánítás.) Õ pedig
 7122  II,  72    |                     úgy veszik, mint tréfát és jót röhögnek rajta, vagy
 7123  II,  72    |                   elvörösödött, nyugtalanul és utánozhatatlan szögletességgel
 7124  II,  72    |                    pedig ott született apja és nagyapja is a kis székvárosban,
 7125  II,  72    |                  hatvanéves; fejét csóválta és ámult-bámult, de hát a szent
 7126  II,  72    |                     néhai Pukovics Anasztáz és hitestársa, Xevics Anna, -
 7127  II,  72    |                    szóra, mint Péter várta, és talán szerette volna is, -
 7128  II,  72    |                  szemekkel nézett maga elé, és nem bírt volna megmozdulni
 7129  II,  72    |                azután megállt Pallér elõtt, és azt mondta neki, csendesen,
 7130  II,  72    |             szenvtelen hangon:~- Ön az elsõ és az utolsó ember, aki hallani
 7131  II,  72    |                       De uram, az ön leánya és...~- A kereskedõ nem magyaráz,
 7132  II,  72    |                leányával. A nõi kíváncsiság és türelmetlenség kergette
 7133  II,  72    |              berlini ügynöke, hogy a »Knapp és társa« borkereskedõ cég,
 7134  II,  72    |                  kell hárítani minden áron. És ezen nem segít semmi, csupán
 7135  II,  72    |               borait.~- Ösmerõs ön a »Knapp és társa« céggel?~- Én viszem
 7136  II,  72    |                Hogyne tudnám, magam hozatom és készítem el a szereket.~-
 7137  II,  72    |                    Miután ön viszi a »Knapp és társa« céggel a levelezést,
 7138  II,  72    |                   németül is folyékonyan ír és beszél.~- Éppen úgy, mint
 7139  II,  72    |                   német nyelven szerkessze, és maradjon kettõnk titka,
 7140  II,  72    |                    értekezés, uram - kiáltá és elrohant.~A kereskedõ mosolygott,
 7141  II,  72    |               Pallér Miksa röpirata.~Miksa- és Katicából a szabályszerû
 7142  II,  72    |                   Azt csak a jó isten tudná és azonkívül talán a Náncsi
 7143  II,  73    |                    a naponkénti csésze kávé és kifli mellé rendesen megkapom
 7144  II,  73    |            érzelmeinek, lelke hullámzásának és Európa sorsa váltakozó esélyeinek.~
 7145  II,  73    |            ismerõsei a királyok, diplomaták és írók. Ezek a családja, ezek
 7146  II,  73    |               termett?~- Hála istennek...~- És miért termett? - kérdé nagy,
 7147  II,  73    |              torlaszokat emeljenek belõlük, és azok a más kövek, amelyekkel
 7148  II,  73    |                     urambátyám, soha.~- No, és már láttam egyet...~- Hol?~-
 7149  II,  73    |                  ledér, mint Chambord gróf, és bátor, kalandos menyecskeszeretõ,
 7150  II,  73    |                     komoly, lassú léptekkel és kitárt karokkal.~Megreszkettem.
 7151  II,  73    |                szóljak:~- Cifra történet!~- És jó politika, tekintetes
 7152  II,  73    |                    a jövõt, s hogy a háziak és féltékeny, de babonás férje
 7153  II,  73    |                     a lapokra, fölemelkedik és a pincérnek csenget.~- Fizetni! -
 7154  II,  73    |                     utolsó garasunkat is...~És mikor már távozik, még folyton
 7155  II,  74    |                     kútfõk. A Zsedényi inge és az örök változás. Nyári
 7156  II,  74    |                     az örök változás. Nyári és téli szerelem. Éljenek a
 7157  II,  74    |                    a szõkék! Pulszky Ferenc és az angol ízlés.)~Az egyszeri
 7158  II,  74    |                kinevették a szegény kabátot és megmagyarázták neki, hogy
 7159  II,  74    |                 vannak téli, tavaszi, nyári és õszi számai.~Ez az igazi
 7160  II,  74    |                témáról írok, a leányokról - és mégis dicséri azokat, akik
 7161  II,  74    |                   örökké hívek egy ideálhoz és nem változtatják azt hetenkint.~
 7162  II,  74    |                 ítélje el a szerelemben is.~És akkor igaza lesz. Mert az
 7163  II,  74    |                  hogy világhírû esztétikus, és fiatal, szép, gazdag ember.
 7164  II,  74    |          argumentumre megvakarta az orrát - és még tán mai napig is vakarja.~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ~
 7165  II,  75    |                     Valami csodálatos bûbáj és varázs van az õ karcsú,
 7166  II,  75    |                  karcsú, átlátszó testükben és icipici szájukban, mellyel
 7167  II,  75    |                      mellyel érintkezni kéj és élvezet, ami hízelgõ nyájas
 7168  II,  75    |               félemlíti. Makacsok, szívósak és rettenthetetlenek, mint
 7169  II,  75    |                      mióta páciense vagyok. És ennek már éppen két hónapja.~
 7170  II,  75    |                   hozza véremet: a »Borcsa« és a »Virgínia«).~Szegény orvosom!
 7171  II,  75    |             kerületet - ha be bírnám várni.~És még itt sincs vége a páciens
 7172  II,  75    |                     az orvosomat sopánkodni és magyarázgatni, azóta magam
 7173  II,  75    |                     hirtelen visszafordult, és a »két szarvú« ajtón eltávozott
 7174  II,  76    |                     sürgõs találkozást kér; és ez így megy egész a tanulmány
 7175  II,  76    |                 szerelmet, leánykérést stb. És egy igazi nemesembert mindaz,
 7176  II,  76    |                     száz aláírt kötelezvény és ugyanannyi eskü.~A nemességet
 7177  II,  76    |                  pufók arc, vastag ajkakkal és ellaposodó orral: hasonlít
 7178  II,  76    |               amerikai. Tudja a gyengéinket és szellemesen aknázza ki.
 7179  II,  76    |                 erre felemelkedett székérõl és a kesztyûjét kezdte fölfelé
 7180  II,  77    |                 azokat mások sokkal jobban, és csak arra akarok szorítkozni,
 7181  II,  77    |                    szeretetreméltó modorára és kivált azon eredetiséggel
 7182  II,  77    |               kapált az izzadó földnépével.~És azután elmondta szögrül-végrõl
 7183  II,  77    |            szögrül-végrõl az egész krónikát és hozzátette:~- Mához egy
 7184  II,  77    |                      ki a legény az elõadós és leírás mûvészetében.~Sokan
 7185  II,  77    |                tányéron a paprikás szalonna és a fehér cipó, mint egyébkor.
 7186  II,  77    |             szalmáját, csaptam a hónom alá.~És íme, elborult tekintetem
 7187  II,  77    |                       magyar háború lesz...~És arca sugárzott az örömtõl.~-
 7188  II,  77    |              pattogó szavak, a velõs, rövid és szabatos körmondatok, a
 7189  II,  77    |            Tanulótársaim arcán a meglepetés és megdöbbenés volt lerajzolva.
 7190  II,  77    |                      Megedzettem akaratomat és föltettem magamban, hogy
 7191  II,  77    |                    érdemes legyen átolvasni és tanulmányozni.~- Hüm, fiam.
 7192  II,  77    |     tizenkilencedszer olvasta a múlt héten, és már is nincs maradásom a
 7193  II,  77    |                  megedzé lankadó türelmemet és szorgalmamat, megkettõzve -
 7194  II,  77    |             valahányszor megfogod a tollat.~És ez nekem nagyon jól esett
 7195  II,  78    |                   klubban a Pester Lloyd-ot és azt olvasom ki belõle a
 7196  II,  78    |                    is hiába fáradnék hozzá.~És visszafordult.~Még ennél
 7197  II,  78    |                   szomszédja lábát vakarta, és rettenetesen csudálkozott
 7198  II,  78    |                     Magyarország négy szépe és a legszebb ötödik, a rangon
 7199  II,  78    |                    idegeimet sajátságos láz és izgatottság tartotta fogva;
 7200  II,  78    |                   Megmondtam neki a nevemet és kémleltem a lesújtó hatást,
 7201  II,  79    |             nevezetesebb emberek koponyáját és azt találta, hogy báró Sennyei
 7202  II,  79    |                    tengeri úton a szótárból és a nyelvmesterektõl elsajátítván
 7203  II,  79    |                      mint unalmas lángelmék és celebritások koponyáit.~
 7204  II,  79    |                 emberei, a zöldek társulata és a párizsi cliquot-egylet
 7205  II,  79    |                   mi marad?~- Az anyaország és India!~- Hát még? Azért
 7206  II,  79    |               urasan. Én azt indítványozom, és a kényelem is azt követeli,
 7207  II,  79    |                      Öten vannak, két férfi és három...~Azaz, hogy most
 7208  II,  79    |               érkezett meg tegnap két férfi és három nõ.~Nem voltak ezek
 7209  II,  79    |                   bankettel, édes szavakkal és felolvadott szívekkel. Nagy-Britannia
 7210  II,  79    |                   megbarátkoztunk Angliával és azzal, amit adott.~- I love
 7211  II,  79    |                   mondám, szememet lehunyva és szemérmesen odahajolva miss
 7212  II,  79    |                  szabott savószín szemeivel és a fejét rázta, hogy nem
 7213  II,  79    |                   oly fehér, mint a márvány és olyan kemény.~De még odább
 7214  II,  79    |                 odább ment leleményességben és önfeláldozásban Pista; õ
 7215  II,  79    |           elálmosodó szemeimet megdörzsölve és homlokomat megtapogatva,
 7216  II,  79    |                     ezzel a legfesztelenebb és a legfolyékonyabb konverzálást
 7217  II,  79    |                  Hangzott a rule Britannia, és vígan csörömpöltek az összekoccanó
 7218  II,  79    |           összekoccanó poharak.~Laci, Pista és János rágyújtottak egy-egy
 7219  II,  79    |                    tanultam meg apródonkint és öntudatlanul a báró Mamulya-ezrednél.~
 7220  II,  80    |                     nem köpöd, mert keserû.~És tehozzád jut mindaz, amit
 7221  II,  80    |                 kedves nekünk, ami érdekel. És aztán a legvégén, hogy valahogy
 7222  II,  80    |                  Mert hát te igazságos vagy és hatalmas.~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ~
 7223  II,  80    |                     te a férgekrõl írsz már és nem az asszonyokról?~- Eh,
 7224  II,  80    |               kilenc esztendeig le nem ülök és le nem fekszem...~- Régen
 7225  II,  80    |               hiszem, még most is szeretem. És te is szeretted?~- Én? Várj
 7226  II,  81    |                     félrevezettetni Borcsái és bámulatos kalandjai által.
 7227  II,  81    |                      csupán tárgyilagosság- és a tények részletes elõadására
 7228  II,  81    |                Hiradó-nak buzgó elõfizetõje és olvasója vagyok, ott koronkint
 7229  II,  81    |                  fölemlítve lenni betörések és tolvajlások leírásánál e
 7230  II,  81    |                   nem beszélem, hol jártunk és mit cselekedtünk.~Azt azonban
 7231  II,  81    |                  londoni Regent street-hez, és némelyekben a bécsi Grabenhez.~
 7232  II,  81    |                 Ezen az utcán nagy sár volt és nagy sötétség. Egyetlen
 7233  II,  81    |              mellettünk rohant el az üldözõ és az üldözött.~A sötétségben
 7234  II,  81    |                  kissé a színhelyet; a futó és üldözõje közt alig lehetett
 7235  II,  82    |                      hanem csak hánykolódom és lihegek, mint a sün?~Erre
 7236  II,  82    |                   fiának ezt a boldogságot.~És ez a nap szent mindenkinek,
 7237  II,  82    |                 elszórni a szeretet tanait.~És e bámulatos szellem ki valódi
 7238  II,  82    |                     míg egyszer majd csak - és már nincsen messze - nem
 7239  II,  82    |                    ablakba kitett csizmákba és cipõcskékbe bizonyosan tett
 7240  II,  82    |                   kedvéért.~Lala is az volt és sokat gondolkozott arról,
 7241  II,  82    |                ismeri!~A Lala papája ügyvéd és özvegyember. Még fiatal,
 7242  II,  82    |                     mert nagyon messze szól és nagyon nagy úrnak.~- Adja
 7243  II,  82    |                 mondja, hogy maga nagyon jó és azt küldi nekem karácsonyra,
 7244  II,  82    |                    mert nekem nincsen mamám és a többi gyermekeknek van -
 7245  II,  82    |                    mamát.~De igazán küldjön és el ne felejtse.~Csókolom
 7246  II,  83    |                    van ez az ideges ösztön, és bizony nem tudom, és mivel
 7247  II,  83    |                ösztön, és bizony nem tudom, és mivel valószínûleg önök
 7248  II,  83    |                 megvan.~Amennyi téli wikler és muff csak megakad Szegeden,
 7249  II,  83    |                 olyan ügyetlenek szegénykék és olyan jól mulatnak Oh, a
 7250  II,  83    |             Hoffmann Pál országos képviselõ és egyetemi professzor mondaná)
 7251  II,  83    |                folyton melegednek a szívek, és folyton vörösödnek az orrok.
 7252  II,  84    |                ember, akit gyûlöl, megátkoz és akinek mégis meghódol minden
 7253  II,  84    |                     fekete asszony utálatos és mégis buja kegyetlen és
 7254  II,  84    |                     és mégis buja kegyetlen és mégis szelídebb az igazi
 7255  II,  84    |                   kedvet kapott az élethez, és eltökélten mondá - mintha
 7256  II,  84    |                   odáig: megfogta a kötelet és megkötötte térden felül
 7257  II,  84    |                 Lerontottam elõtte a hidat.~És igaza volt. A vén huszár
 7258  II,  85    |            kovácsmûhely küszöbén pipázgatva és lábait szétvetve, amint
 7259  II,  85    |                   szétvetve tartsa a lábait és éppen a kovácsmûhely küszöbén,
 7260  II,  85    |               küszöbén, ahhoz már rang kell és auktoritás.~A mi falunkban
 7261  II,  85    |               kovácsmûhely pótolja a klubot és a kaszinót, fõbenjáró dolgokkal
 7262  II,  85    |                   tartott a népszabadságról és demokráciáról, Istók egy
 7263  II,  85    |                     vár udvarán voltunk. Én és uram, Guyon, jártunk a [!]
 7264  II,  85    |               ökröket, az aranyat, a bankót és - a gazda becsületét.~Alig
 7265  II,  85    |                     van fölfelé igazítva, - és elmélyedve motyogja:~- Nyolcvan
 7266  II,  85    |                     Ölébe veszi a szakajtót és újra olvas, lélegzetét elfojtva,
 7267  II,  85    |                   ma már csupa ötforintost.~És mindennap több-több lesz
 7268  II,  85    |           kigombolkozott belõle a tisztelet és a becsülettudás.~Hát még
 7269  II,  85    |            mendikáns, miért nem vesz kocsit és lovakat? Az eklézsia jövedelme
 7270  II,  85    |             reverende vereshagymát vacsorál és szárított tökmagot ebédel.~
 7271  II,  85    |                   isten neki, õ is úr lesz.~És elkezdõdött a nagy változás
 7272  II,  85    |                fogyasztá el szerény ebédjét és vacsoráját, s ott fogadja
 7273  II,  85    |                     kántor, aki sokat iszik és aki monoton humorával minden
 7274  II,  85    |                    van, mert mindenre fogad és minden fogadáskor így kiált
 7275  II,  85    |                hosszan, némán, elábrándozva és nem tudom, mit látok rajtok.~
 7276  II,  86    |                   dacára rongyos könyökének és nadrágjának, õ szokott elöl
 7277  II,  86    |                     megilleti a jámborságot és keresztényi erényeket. Gurbincs
 7278  II,  86    |                  azt be a - saját kezeivel.~És ezzel eljutottam a banda
 7279  II,  86    |                    Gurbincs, Kolokán, Konya és Cserpák régen törik fejüket,
 7280  II,  86    |               bajából diadalmasan kirántja, és az a nega, fiam, nega.~-
 7281  II,  86    |                    évek óta, tartván titkos és nem titkos értekezleteket
 7282  II,  86    |               galamb szállott le a fülemhez és ezt súgta: Fiam, Kolokán!
 7283  II,  86    |                  sem.~Konya Pista szomorúan és a hitetlenség számtalan
 7284  II,  86    |                    indul, a jobb keze nagy- és mutatóujja közé egy eleven
 7285  II,  86    |                fognak idõk, évek, évtizedek és századok, de a Gilagó bandát
 7286  II,  87    |                   azonkívül is annyi érdeme és dicsõsége vagyon, hogy bízvást
 7287  II,  87    |                amely önállóan gondolkozott, és amelynek mindig voltak eredeti
 7288  II,  87    |          vendéglõkben szegedi emberek ülnek és kétszeresen szidják a vizet,
 7289  II,  87    |                    azt, amelyik itthon van, és azt, amelyik a makói borban
 7290  II,  87    |                 kert-ben szegedi menyecskék és leányok sétálgatnak, szegedi
 7291  II,  87    |                 sétálgatnak, szegedi sógor- és komámasszonyokat szapulva.~
 7292  II,  87    |                   Munkásabb, konzervatívebb és nem olyan fényûzõ. Két lovon
 7293  II,  87    |                     s nem a férj költségén) és száz percentes pénzzel makaóznak.
 7294  II,  87    |                folyam szelíden járja medrét és nem éhezett meg a házakra,
 7295  II,  87    |                   nem röpköd milliárd muska és szúnyog, a növényvilág üde
 7296  II,  87    |             anyósomból vacsoráltam tegnap).~És mégsem panaszkodom...~A
 7297  II,  87    |                  fiúcskák, tépett nadrágban és agyonnyomorgatott csizmácskákban.
 7298  II,  87    |                  Mimijét hirtelen fölemelni és megvigasztalni a nagy szerencsétlenségben.~-
 7299  II,  87    |                    az embereket a temetõbe.~És ez az a borzalmas titkos
 7300  II,  88    |                   nekidûltem a bõrvánkosnak és az úti programot kezdtem
 7301  II,  88    |                tartozik édes hazám jelesebb és híresebb helyeit fölkeresni,
 7302  II,  88    |                kétszer ették meg a lencsét, és Kabát, e dicsõ helyet, hol
 7303  II,  88    |                     kabai asszony született és élt.~Minthogy azonban hazánk
 7304  II,  88    |                  hogy amint Fehérvárra érsz és leszállsz a kocsiról, nyomban
 7305  II,  88    |                 szöszke szivarárus leány.~- És aztán? - türelmetlenkedik
 7306  II,  88    |                      mert mit nekem az ipar és elegancia, nem vagyok én
 7307  II,  88    |                  kocsikat, gépeket, bõröket és porcelán edényeket menjek
 7308  II,  88    |                   eleven vászonycseléd van, és olyan edény, amelyik össze
 7309  II,  88    |                     fehér lenne, de a Katák és Julcsák nem így gondolkoznak,
 7310  II,  88    |                   sem becsültem a tudományt és az elmével való kombinálást.
 7311  II,  88    |                  Hát ahogy felülök a kupéba és visszaérkezem Fehérvárra
 7312  II,  88    |                  hölgyek kendõt lobogtattak és csókot hánytak felém, a
 7313  II,  88    |                   fõ, szénfekete körszakáll és tömött bajusz. Aztán arról
 7314  II,  88    |                     János gyerek aranyórája és aranylánca?~Ez az okoskodás
 7315  II,  89    |                    ügyes, könnyû kezem van.~És az, amit a fekete betûk
 7316  II,  89    |                  keblemben, ki is törhessen és ragyogóvá tegye nevemet.~
 7317  II,  89    |                  közölni a szép elbeszélést és fölségesen díjazandja. -
 7318  II,  89    |                   mondta, urával csak három és öt óra között szólhatok.~
 7319  II,  89    |                     pipázott, mint egy basa és a Hon-t olvasta.~- Uram -
 7320  II,  89    |              dolgokat vegyem ki belõle stb. és vigyem vissza márciusra.
 7321  II,  89    |                lelkem mûvére négy esztendõt és kétezer tallért...~Csinos
 7322  II,  90    |                szárnnyal suhan el a bagoly, és nyöszörögve csapong a denevér.~
 7323  II,  90    |                    ott rejtõznek sás között és nádasokban, most örömmel
 7324  II,  90    |                   megelégedést mindenfelé - és vályogvetõ cigányokat.~A
 7325  II,  90    |                  melyek megzavarják a magam és enyéim nyugtát; vaskezekkel
 7326  II,  90    |                    s ott ült a vizek fölött és hajtotta azokat a gátak
 7327  II,  90    |                 kétségbeesett nép dolgozott és imádkozott és reszketõ hangon
 7328  II,  90    |                     dolgozott és imádkozott és reszketõ hangon rebegte:
 7329  II,  90    |                    lesöpörni õket a partról és hulláikat tombolva sodorni
 7330  II,  90    |                 pokoli gyönyörûség ez neki!~És nem siet a rombolás munkájával,
 7331  II,  90    |                   Meglásd, hogy jóváteszem.~És azóta egy szelíd angyalarcú
 7332  II,  91    |                    hogy két folyadék: a bor és víz közül mint lesz lassanként
 7333  II,  91    |                    Gyula országos képviselõ és kormánybiztos úr által tartandó
 7334  II,  91    |               táncoljatok, hordók, palackok és kvaterkás poharak, a ti
 7335  II,  91    |                   felelém s viharos éljenek és tapsok közt hagytam el a
 7336  II,  92    |                   Önök, kedves kisasszonyok és mamák (a mamákat azért teszem
 7337  II,  92    |                meglesett titkos kézszorítás és ezer meg ezer apró dolog,
 7338  II,  93    |                   amerikai magaslatra jutni és nem igyekeznek a Csipetke
 7339  II,  93    |                vissza gazdájának, lakik itt és itt, azután lopja el megint.
 7340  II,  94    |                 öreg kocsist, Suska Mihályt és Kaczót. Szegény anyám végrendeletileg
 7341  II,  94    |                 szobaleányt, egy szakácsnét és egy újdonatúj fekete hintót.~
 7342  II,  94    |                   becsurog a födélen az esõ és leszedi róla a festéket.~
 7343  II,  94    |                     mindig a hintóra esett, és este is az volt az utolsó
 7344  II,  94    |        legérzékenyebben, mindig nyájas volt és mosolygott, de ha a hintó
 7345  II,  94    |               mondani, nyomban sírva fakadt és mindjárt el akart válni.~
 7346  II,  94    |                     kend egy erõs istrángot és fogjon be hátulra két igás
 7347  II,  94    |                     lenne, ha én befogatnék és elmennék Mohorára, az anyámért,
 7348  II,  94    |                  fiatal lovakra a csörgõket és csengettyûket. Mimike elment,
 7349  II,  94    |               Mimikével a legutolsó szobába és onnan hallgattuk szívdobogva,
 7350  II,  94    |                    elmosódva fülünkhöz jött és találgattuk: vajon mi lesz
 7351  II,  95    |               Hiszen itt vagyok mellettetek és nem hagylak el. A nagyapa
 7352  II,  95    |                     ügetett az indóház felé és Miskolcra kért jegyet.~-
 7353  II,  95    |                 Kicsodák maguk, jó emberek, és mit akarnak?~- Szögediek
 7354  II,  95    |                   unokáját is meglátogatni, és Göréb sógor pedig már olyan
 7355  II,  95    |                     bácsi a nóta szerzõjét, és nagyot sóhajtott: az õ lánya
 7356  II,  95    |                  ezüstcsengettyû hangot is, és nagyon megörült, az õ unokája
 7357  II,  95    |                     míg a két szögedi ember és a kis Katica ott maradtak
 7358  II,  95    |               Azután Göréb sógorhoz fordul, és félénken mondja:~- Nem hagyom
 7359  II,  95    |                    mellette egy katonaember és nehány úr. Elõttük a bársonyos
 7360  II,  95    |                      nyakába csimpeszkedett és megölelte, sokszor megcsókolta.~
 7361  II,  95    |                  abbahagyták a beszélgetést és csak õrájuk figyeltek.~A
 7362  II,  95    |                   egy szép virágpad mellett és rámosolygott arra az élõ
 7363  II,  95    |                    sorból az úri asszonyság és odajött a gyerekekhez.~-
 7364  II,  95    |                  nézett a parasztra.~- Nos, és talán ezzel is rosszul bánnak?~-
 7365  II,  96    |                    látom, hogy mennyire vak és igazságtalan.~El is küldtem
 7366  II,  96    |                 literatúrában, a Szép Diego és a Falu rossza. A többi csak
 7367  II,  96    |                   erkölcstelen tragédiákkal és drámákkal, hol vér folyik
 7368  II,  97    |                   teát.~Csörögnek a csészék és kanták, meggyúl a szeszlél
 7369  II,  97    |                  kanták, meggyúl a szeszlél és köpcesedõ kékes láng nyújtogatja
 7370  II,  97    |                 helyezte a három aranyládát és kinyitván azokat így szólt:
 7371  II,  97    |                    öregember, míg lélegzete és szívverése egyre halkabb
 7372  II,  97    |              Miklóska lopva virrasztani fog és tettetni az alvást. Ha aztán
 7373  II,  97    |                  becsukja az ajtót belülrõl és sohase ereszti vissza többé.~
 7374  II,  98    |                   csak a csókja legyen édes és forró.~Azt mondta múltkor
 7375  II,  99    |                  találkozása: a forró délöv és az éjszaki-sark együtt!~
 7376  II,  99    |                     kedélyvilágát: csak így és nem másképp képzelhetné
 7377  II,  99    |                     leánygyermeke elméjébe, és midõn már semmi átültetni
 7378  II,  99    |                  szokta közölni gondolatait és nagyon ködösen. - Mindössze
 7379  II,  99    |                 keményebbre fõzi a pudingot és véresebbre hagyja meg a
 7380  II,  99    |                    folytonos zsörtölõdéseit és sátáni uralkodását.~Mr.
 7381  II,  99    |                     a szatócsboltba vonult, és kivévén azon idõt, amíg
 7382  II,  99    |                     azon idõt, amíg ebédelt és aludt, ott ácsorgott és
 7383  II,  99    |                     és aludt, ott ácsorgott és dörzsölte kezeit, vagy pedig
 7384  II,  99    |                pincérjei szerzik be szivar- és burnótszükségleteiket. -
 7385  II,  99    |               Nelson streetbõl, friss halat és lisztet, préselt töpörtût
 7386  II,  99    |                     Darnley, a szatócs régi és állandó barátja nyit be,
 7387  II,  99    |                     ebédel a Kék Hering-ben és aztán piquetot játszik érdemes
 7388  II,  99    |                      Feleljen ön, Mr. Kark. És mióta szabad egy üzletembernek
 7389  II,  99    |                   ön kezdi az osztást, Sir!~És ez így megy napról napra,
 7390  II,  99    |                   Ihon fölteszi monokliját, és néhány másodpercig vizsgálja
 7391  II,  99    |                   helyeslõen bólint fejével és becsomagolja a szivarokat.~-
 7392  II,  99    |     ünnepélyességgel.~A karcsú miss fölkel, és elhagyja a boltot, hogy
 7393  II,  99    |                 Kark gyakorlati fickó, Sir, és neki meg van azon szabadsága,
 7394  II,  99    |                   ellenben fiatal szemekkel és kedéllyel tekinti a dolgot.
 7395  II,  99    |            kihúzódott a csinosan bútorozott és jutányos szobából, s meg
 7396  II,  99    |                    teljesen rendbehagyva.~- És hova ment?~- Nem hagyta
 7397  II,  99    |                  keresztülgázolt a tífuszon és nem tudom mi mindenen, bár
 7398  II,  99    |                       Ez már valami, Sir!~- És ez egy csodálatos nyelv,
 7399  II,  99    |                nyelvhez, többet a törökhöz, és azt hiszem: keveset az indushoz
 7400  II,  99    |                barátom haragjának mimikája, és hogyha fogva nem tartaná
 7401  II,  99    |                   helyzet. A beteg kényelme és nekem fölötte becses biztonságom
 7402  II,  99    |                  mint a madarak csicsergése és fülbemászó, mint a hajnali
 7403  II,  99    |                     kelt, hogy végre érteni és teljesíthetni fogom beteg
 7404  II,  99    |                     megírja benne szállását és sok minden egyebet, ami
 7405  II,  99    |                függõ körülmények kényszere, és reménye volt õt föltalálhatni
 7406  II,  99    |                   London legnépesebb utcáin és sétányain. Fájdalom, hasztalanul,
 7407  II,  99    |                     utolsó levelét ezerszer és ezerszer olvasta, külön
 7408  II,  99    |                    a levél nem eléggé meleg és elég forró szerelemmel van
 7409  II,  99    |                   Én összecsaptam kezeimet, és fölkiálték: Oh, milyen levél,
 7410  II,  99    |              kikapta kezembõl a fordítmányt és összetépte: Nem úgy, kedves
 7411  II,  99    |               akitõl neki tartózkodni kell, és az én vagyok. Sírva borult
 7412  II,  99    |                  használt semmi rábeszélés, és bár fájdalommal, tisztelnem
 7413  II,  99    |                szeretetreméltó félénkséggel és együgyûséggel nyújtotta
 7414  II,  99    |             elõrenyúlt teste felsõ részével és megragadá a hölgy kezét.~-
 7415  II,  99    |                   engem?~- Barátnéja vagyok és ösmerem önt - felelt Edith. -
 7416  II,  99    |                 kedvetlenül rázta meg fejét és soká nem szólt, nem kérdett
 7417  II,  99    |                     ideges bámészkodásával, és amint lassankint végigfutott
 7418  II,  99    |                     leánynak több szíve van és kevesebb esze, az asszonynak
 7419  II,  99    |                       Csakugyan lehetséges! És mégis akkor Oh, én furfangos
 7420  II,  99    |                   ember vagyok, kisasszony! És most már hallgasson és feleljen!
 7421  II,  99    |                      És most már hallgasson és feleljen! Miért süt be a
 7422  II,  99    |                     Mi lett Mariból? hörgé, és ájultan rogyott össze.~-
 7423  II,  99    |                     kalap nélkül szaladt le és a kapuban úgy fellökte a
 7424  II,  99    |                    ragadtatni: No, no, Sir! és a piquet parti alatt - megzavartatván
 7425  II,  99    |                   leány, beteg fiatal férfi és a néma csend együtt. Költõi
 7426  II,  99    |             meglocsolta az ifjú halántékait és félresimítá holló fürteit.
 7427  II,  99    |            eszméletre addig, míg valaki jõ! És mégis bárcsak magához jönne
 7428  II,  99    |                   gyakorlati irány, Dith, - és semmi egyéb, Dith!)~De hiszen
 7429  II,  99    |            kísértgetõ árnyai, mik születnek és örökre elhalnak egy ajtócsattanásra,
 7430  II,  99    |              tuszkolva maga elõtt az orvost és Dicket.~- Mindenekelõtt
 7431  II,  99    |                nézze meg a beteget, doktor, és kövessen el mindent! Ön
 7432  II,  99    |                magánynak!~Csakhogy a magány és Mrs. Kark nyelve nem férnek
 7433  II,  99    |              igazságtalan? Vajon ki vagy te és ki vagyok én? Azt hiszem
 7434  II,  99    |                     gyermeke voltam, vagyok és leszek. Merészkedjél csak
 7435  II,  99    |                   Sir Ihon ellenben lehûtve és megzavarodva készült elsompolyogni,
 7436  II,  99    |                ragaszkodnak az ilyesmikhez, és fõleg sajnálom azért, mert
 7437  II,  99    |                  írás parancsol a szenvedõk és szerencsétlenek iránt.~Ralph
 7438  II,  99    |               ittlété, ragaszkodó szerelmét és a többit, ami kizárólag
 7439  II,  99    |                     neki, s hogy ugyanannak és Karknak kellemes társalgója
 7440  II,  99    |                 alattvalója, Betty szolgáló és a macska fölött, mely utóbbi
 7441  II,  99    |        oktalanságánál fogva szónoki értékét és hatását amaz ajkak válogatott
 7442  II,  99    |                   talán nem is hallgatta.~- És még ez sem minden. A Times
 7443  II,  99    |              Mariról a húsz fontért: egy nõ és egy férfi.~- Ah!~- Meg kell
 7444  II,  99    |                  szám, nemde?~- Itt a kulcs és itt a húsz font. De mi baja
 7445  II,  99    |                    Edith! - mondá Sir Ihon, és ebben ki volt fejezve minden.
 7446  II,  99    |               nemkülönben el vala mélyedve, és ki tudja mit nézett, mit
 7447  II,  99    |                 csészét küldte Mrs. Karknak és borzadva gondolt arra, hogy
 7448  II,  99    |                   mely a csésze ritkulásból és a Mrs. Kark nagyhatalmi
 7449  II,  99    |                 lerajzolni. Viharos volt az és humorteljes - de mégsem
 7450  II,  99    |          humorteljes - de mégsem végignézni és végighallgatni való. Edith
 7451  II,  99    |            enyhítvén a bosszankodás érzetét és a sikertelenség kedvetlenítõ
 7452  II,  99    |                  istenért? A bolt becsukva, és egy lélek sincs itthon önöknél;
 7453  II,  99    |              elmondani -, hogy mostohaanyám és apám volt a két jelentkezõ
 7454  II,  99    |                     ami történt.~- Oh, sir! És mit mondott õ?~- Azt, amit
 7455  II,  99    |                       említett volna tán?~- És még mennyire emlegette de
 7456  II,  99    |                  voltak ezek! Mistress Kark és férje (mert õ említendõ
 7457  II,  99    |                fájón emlékeztessenek, fájón és mégis gyönyörrel, azokra
 7458  II,  99    |              Themsén! Majdnem az egész õszt és a fél telet ott húzta ki
 7459  II,  99    |                    míg õt meg nem találtam, és itt azután is örökké, e
 7460  II,  99    |                   csókoltatják Pali öcsémet és a fiatal menyecskét.~De
 7461  II,  99    |                    föladatnak, melyen Edith és Ralph fáradozásai hajótörést
 7462  II,  99    |                  úrhölgy csakugyan járt ott és egy Alacskay nevû urat tudakolt,
 7463  II,  99    |                napokat, mint nevezte, Edith és Ralph társaságában tölté.
 7464  II,  99    |                 pedig nézte õket szivarozva és gondolkozva. És mégis olyan
 7465  II,  99    |                  szivarozva és gondolkozva. És mégis olyan jól érezték
 7466  II,  99    |                     ön...~- Azelõtt - mondá és most elpirult -, mikor beteg
 7467  II,  99    |                    Pál úr a bajszát sodorta és elgondolkozott.~- Mind igen
 7468  II,  99    |                    rögtön felöltõt nem vesz és nem indul, tudja meg, magam
 7469  II,  99    |                      kiáltá Pál lelkesedve, és megfogta a leány kezét,
 7470  II,  99    |                   forró volt, mint a parázs és remegett, mint a fázó lelkiismeret.~
 7471  II,  99    |                    mondá Pál fojtott hangon és hozzátette hirtelen -, félek,
 7472  II,  99    |                 zárja fölpattant egy percre és ismét lecsapódott Halálos
 7473  II,  99    |                  hirtelen fölrántá az ajtót és kiugrott.~- Megálljon, miss -
 7474  II,  99    |                menjünk így e házba a kétely és bizonytalanság poklával!
 7475  II,  99    |                mellén kissé szétvált az ing és látni engedé a fekete ereklyét,
 7476  II,  99    |                    szótlanul ment szobájába és csomagolni kezdett. Estefelé
 7477  II,  99    |                  keresztbe vetette a lábait és ott ült némán, mereven,
 7478  II,  99    |                     hallgatás következék.~- És most mit szándékozol tenni?~
 7479  II,  99    |                     fölkelt, kalapját vette és szilárd léptekkel nyitott
 7480  II,  99    |                   hordozza, az õ võlegénye, és Kark Edith nem követi el
 7481  II,  99    |                      isten önnel!~Mrs. Kark és férje annyira elérzékenyülének
 7482  II,  99    |                   miszerint elhatározták õt és Sir Ralphot egy csésze teára
 7483  II,  99    |               Ralphtól a még hiányzó kannát és cukortartót is. Ez megtörténvén,
 7484  II,  99    |                    is. Ez megtörténvén, Pál és Ralph úr megjelenése után
 7485  II,  99    |            mulattassa odabent, addig, míg õ és Kark úr megjelenhetik, valamint
 7486  II,  99    |                  pattogó tûz a kandallóban, és kékes lángú teaüst az asztal
 7487  II,  99    |                     az üstre volt irányozva és a lángra, mert valljuk be,
 7488  II,  99    |                  csendesen fölkelt helyérõl és hirtelen odalépett az asztalhoz.
 7489  II,  99    |             asztalhoz. Arca ünnepélyes volt és szomorú, szemeit Edithre
 7490  II,  99    |                 pillanat volt ez, nyomasztó és szomorú...~Egy emléket temettek
 7491  II,  99    |                    csak a szûzi szeméremnek és azon vágynak tulajdonítható,
 7492  II,  99    |                  Edith odahajolt az ifjúhoz és azt suttogta vissza magyarul:~-
 7493  II,  99    |              magyarul:~- Érzem, kedves Pál, és érezni fogom örökké.~- Igen,
 7494  II,  99    |             eseménnyel szemben filozóf lett és költõ egyszerre.~- A szerelem
 7495  II,  100   |               uralkodónõirõl, kiket udvaruk és a közvélemény ruház föl
 7496  II,  100   |                 vidéknek, kinek vasvesszõje és etikettkorbácsa alatt nyögött
 7497  II,  100   |                    kinek tudtával köttetett és szakíttatott meg minden
 7498  II,  100   |                  mindenki maga szemével lát és a maga fejével gondolkozik.~
 7499  II,  100   |                 Harmos Péter a megyei karok és rendek elõtt:~»Ha a tekintetes
 7500  II,  100   |              vidéken van egy legszebb leány és legszebb asszony.~Ezek,