bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 7501  II,  100   |             planéták, föltûnnek, uralkodnak és letûnnek. Életük egy buborék,
 7502  II,  100   |                 tájékra lehozott két darab.~És mik azok a tejben úszó rózsák
 7503  II,  100   |                     meg mindent, ami magyar és szegedi, megmutattuk neki
 7504  II,  100   |              szeretnének lenni a legszebbek és leghíresebbek...~- Mert
 7505  II,  100   |                  fák leveleit, a gyalogutat és az angol követ borotvált
 7506  II,  100   |                borotvált kesernyés arcát... és ott lebegett egy darabig
 7507  II,  100   |              nevetés, hallottuk a távolból, és a füvek mintha mozogni kezdenének,
 7508  II,  100   |                       üljünk le ide a padra és várjuk meg, míg visszajön.
 7509  II,  101   |              BOTOMRÓL A KORONA, ~A MONOGRAM ÉS A PLÉH?~1880~Az én tiszteletreméltó
 7510  II,  101   |                   gyönyörűség volt elnézni.~És én aztán hordtam is sokat
 7511  II,  101   |                     vertem meg vele senkit, és nem volt vele semmi más
 7512  II,  101   |                      meggyűlöltem e kérdést és a reá adandó válaszokat.
 7513  II,  101   |                   oda fordult, kezébe vette és játszott vele.~Én istenem,
 7514  II,  101   |               fonódó gyönyörû gót betûkkel, és e kettõs betû parányi szögecskékkel
 7515  II,  101   |                     hete egyszerre váratlan és megrázó - katasztrófa történik.~
 7516  II,  101   |                 kisasszonynak, lefeszítette és a kendõk csücskébe belenyomkodja
 7517  II,  101   |                      vendégei, minden rangú és nemû ösmerõseim, akiknek
 7518  II,  101   |                  botja?«~A dühtõl sziszegve és az elkeseredéstõl lecsigázva
 7519  II,  101   |               botomról a korona, a monogram és a pléh.~Innen majd elolvassa
 7520  II,  102   |                    s az Éva leányainak nem.~És nem lehet teljesen boldog
 7521  II,  102   |            példányokat Hódmezõvásárhelyrõl) és láttuk elhullásukat.~Milyen
 7522  II,  102   |                   harmatos csendes éjjelen.~És másnap, harmadnapra virradóra
 7523  II,  102   |                     Hát õ?~De azért a rózsa és pillangó mégis boldogabbak
 7524  II,  103   |                 Kende Kanut orsz. képviselõ és percsórai kormánybiztos,
 7525  II,  103   |              gyermeke, mert jól volt ápolva és tisztasághoz szoktatva.~
 7526  II,  103   |                    két Kende, Horváth Gyula és Verhovay ült, addig a gyereket
 7527  II,  103   |                  Horváth Gyula, Kende Kanut és Tibor, egész úton azt kombinálgatták:
 7528  II,  103   |                   Gergely, azt, hogy »mama« és azt, hogy »ló«, ami azon
 7529  II,  104   |                    van az zsír-, petróleum- és mindenféle természetû, színû
 7530  II,  104   |                mindenféle természetû, színû és alakú foltokkal. A kis nyomorult
 7531  II,  104   |                    a többi virágárus gyerek és kamasz között, mert Szegeden
 7532  II,  104   |                    János.~Emberismeret, ész és ízlés kell ide is s az aztán
 7533  II,  104   |                    melyeken az ujjak között és körmök alatt találni tán
 7534  II,  104   |                   tán még harmadévi agyagot és sarat is.~Egyszer csak látom
 7535  II,  104   |                 legszebb« - felelé durcásan és elfutott. Lábai csak úgy
 7536  II,  104   |                    ott termett Máriás Gazsi és a mamlasz Köhögõs Misi.
 7537  II,  105   |              valamennyire bizalma a népnek.~És az jó intézkedés is volt.
 7538  II,  105   |                    hiszen az ő kerülete ez, és úgysem kap a kormánybiztosságáért
 7539  II,  105   | kormánybiztosságáért semmi fizetést. Lejött és szeretetreméltó modora,
 7540  II,  105   |                 Volt elég dolguk ez uraknak és elég mulatságuk. A jó Kállay
 7541  II,  105   |                    jöttem, hogy Kállay Ödön és a magam nevében bocsánatot
 7542  II,  105   |                melyet az egész világ sirat, és csak mi vesznénk össze benne,
 7543  II,  105   |                 megharagszik e dolog fölött és megbüntet valakit.~- Nos,
 7544  II,  105   |                      szó nélkül szalutáltak és megfordultak.~- Látjátok! -
 7545  II,  106   |           apostolorum, garibaldiánus ingben és mazurka schrittekben.~Egész
 7546  II,  106   |                gyõzni, mert a már baka volt és ki van próbálva a lába,
 7547  II,  106   |                    mert a még nem volt baka és nincs elrontva a lába.~Melyik
 7548  II,  106   |                 mégis a vallásos kegyeletem és érzelmeim vannak megsértve,
 7549  II,  106   |            távgyaloglókkal, szent áhítattal és mormogással vetettek magukra
 7550  II,  107   |           lakásváltoztatás kellemetlenségét és borzalmait húsz év óta minden
 7551  II,  107   |                    annyi kényelmetlenséggel és annyi költséggel, mint a
 7552  II,  107   |                  hozatik itt minden talyiga és minden hordár. Az utcákon
 7553  II,  107   |             kávéõrlõ masina, sifon, kredenc és ágytapétákkal megrakott
 7554  II,  107   |               jellemére, vagyoni helyzetére és minden gondolható viszonyaira, -
 7555  II,  107   |                    törzsökös házbeli kutyák és macskák idegenszerû pillantásokkal
 7556  II,  107   |                    találnak az új otthonban és környékén, a pajtásságot
 7557  II,  107   |              esztendõ óta mindennap úgy kel és úgy fekszik le, hogy »no,
 7558  II,  107   |                 lenni...~Még egy-két korty, és Zsiga úr mindig tovább,
 7559  II,  107   |                 miért csalt meg annyi lányt és özvegyasszonyt.~Öreg takarítónõje
 7560  II,  108   |             átláthatatlan köd ült a házakon és a Dugonics tér fáin, csupa
 7561  II,  108   |                     szárnyát...~Jó utcámból és ódon lakásomból, mely az
 7562  II,  108   |                     a nagy tágasság, a rend és a nagy, impozáns bútorok
 7563  II,  108   |                     magamat a nagy almáriom és szekrények, a vaskos íróasztal
 7564  II,  108   |                    a másik szerelem jelképe és emléke, az egyik melegít,
 7565  II,  108   |                  nem együvé való. Az angyal és a démon nem összeillõk.~
 7566  II,  108   |                pokoli szörnyek, nagy hajjal és hosszú lábakkal.~Lobog a
 7567  II,  108   |             ruganyosak, mint a drót, s élni és mozogni látszanak az ember
 7568  II,  109   |                     megállítja a fiakkerost és a lovakat, akik idehozták,
 7569  II,  109   |                 korcsmáig, ahol megreggeliz és lefekszik, korán reggel
 7570  II,  109   |            miniszter is, kialudt ábrázattal és megnagyobbodott szemekkel.
 7571  II,  109   |                   volna meg az a hiúság egy és ugyanazon a vasúton és alkalommal
 7572  II,  109   |                  egy és ugyanazon a vasúton és alkalommal utazhatni egy
 7573  II,  109   |                jobbra-balra kufferek, ládák és skatulyák töméntelen sokasága,
 7574  II,  109   |                  arcbõr, kék szemek, hosszú és hegyes vonások, sasorr és
 7575  II,  109   |                   és hegyes vonások, sasorr és duzzadt ajkak.~Andere Städtchen,
 7576  II,  109   |                   Marcsák, Borcsák, Pepikék és Ilonkák alakjait elnyelte
 7577  II,  109   |                     Ez az ideiglenes pálya, és nem lehet rajta sebesen
 7578  II,  109   |                 mégis inkább nógrádi volnék és csak egy hajszál híja, hogy
 7579  II,  109   |            sóhajtott.~- Nem mindig a nagyok és hatalmasok a legboldogabbak.~
 7580  II,  109   |                     egy érdemes képviselõnk és volt biztosi tanácsos nevét
 7581  II,  109   |                       Mindent meggondoltam. És csak azt sajnálom, hogy
 7582  II,  109   |                    A szépasszony mosolygott és a fejét rázta... Megfenyegetett
 7583  II,  109   |                    az enyém, hála istennek, és senki másé. A pesti barátaim
 7584  II,  109   |                      Mert õ maga az erkölcs és az irántam való szerelem.~
 7585  II,  110   |               botrányok, amik értéktelenek, és ilyen a mostani plágium-ügy.~
 7586  II,  110   |                kelnek vádak, hogy darabjait és elbeszéléseit olvasott mûvekbõl
 7587  II,  110   |                  Így zúgtak-búgtak a poeták és novellaírók, míg végre sorompóba
 7588  II,  110   |          izgatottsággal folynak a viták pro és contra, már napok óta Csiky
 7589  II,  110   |                 contra, már napok óta Csiky és Ujvári mellé csoportosul
 7590  II,  110   |                    az öregúr élettörténetét és jellemrajzát oly gondosan,
 7591  II,  110   |                 arcú fiú volt, rokonszenves és megnyerõ modorú. Minden
 7592  II,  110   |                   vezette. Néha ravaszkodás és taktika is.~A perszonálissal,
 7593  II,  110   |              vonatkozó indítványát.~A nemes és népszerû Palóczyt, ki meglehetõs
 7594  II,  110   |                udvarlója a tekintetes karok és rendek közül.~De a gavallér
 7595  II,  110   |            szépasszony bosszús arcot vágott és az ajkaiba harapott.~- Azért
 7596  II,  111   |                      eszik is, amikor éhez, és iszik is, amikor szomjas,
 7597  II,  111   |        rokonszenvnek, mellyel a kedves hely és tárgyak iránt viseltetik
 7598  II,  111   |                   akkor is hű emlékeztetője és fenntartója legyen, mikor
 7599  II,  111   |                 mert azokat is földhöz üti, és hatalmasabb a prófétáknál,
 7600  II,  111   |               földet.~Hanem akármilyen erős és hatalmas is, páter Franciscusszal
 7601  II,  111   |                      táncolnak az abroncsok és a csapok, táncol az ajtó
 7602  II,  111   |                 ringatva röpíti az ábrándok és víziók honába.~Régen elfojtott
 7603  II,  111   |                igézõ jelenet a túlsó lapon.~És így kergetné az ábrándok
 7604  II,  111   |            diplomata. Tudja õ, meddig mehet és kivel van dolga. Az igazi
 7605  II,  111   |                    azután a csintalankodás, és a mama annál édesebbet csókolhasson
 7606  II,  111   |             meghallja, hogy a bébé jó volt.~És mikor a »petite maman« végre
 7607  II,  111   |                    a kis Gyuszika elébe fut és csókra nyújtja pirospozsgás
 7608  II,  112   |                    s az attól bágyadt lenne és szomorú.~A park sûrû fáin
 7609  II,  112   |              küszöbét beverte a gyom, paraj és laboda. Kocsi ide nem jön,
 7610  II,  112   |                   mikor az a fiú távol van!~És milyen másik hat hónap az,
 7611  II,  112   |             kérdezek, te olyan cukros vagy, és olyan szépen tudsz felelni.
 7612  II,  113   |          országgyûlési képviselõ tekintetes és nemes Domándy Gábor uram,
 7613  II,  113   |        elterpeszkedve, álmodozó tekintettel és sokszor álmosan is.~A nagypolitikára
 7614  II,  113   |                  egyebet, mint ivott, evett és aludt, mégsem álmodta meg
 7615  II,  113   |                  fájdalma rezeg.~Nem, nemes és vitézlõ Domándy Gábor uram,
 7616  II,  113   |                    aki ugyan a leggazdagabb és legtekintélyesebb sarja
 7617  II,  113   |                     országos képviselõ neje és leánya.« Csak más az, egészen
 7618  II,  113   |                    felköltözött feleségével és leányával egyetemben, minden
 7619  II,  113   |                melyet két példányban járat, és soha nem mulasztott el egyetlen
 7620  II,  113   |            szereplés, hanem csupán nyugalom és tisztességes, nemes úri
 7621  II,  113   |                 melyek mögött cifra címerek és nagy tradíciók állanak.~
 7622  II,  113   |                 protekciója, csak ügyessége és szorgalma. Ez pedig nem
 7623  II,  113   |                  küzdjön meg az enyészettel és a penésszel, mert János
 7624  II,  113   |                 vasvillás szemekkel fogadta és föltûnõ hidegséggel társalgott
 7625  II,  113   |                      Az egész világ kinevet és nem vesz semmibe. Ujjal
 7626  II,  113   |                  úrnak tetszett ez az ötlet és megfogódzott benne:~- Persze,
 7627  II,  113   |                   nagy tudománya, jó modora és nemes jelleme van: ritka
 7628  II,  113   |                     föl kell állania akkor, és minden szem rá lesz függesztve.~
 7629  II,  113   |               folyosón lenne az összes ház, és ne hallgatná senki, vagy
 7630  II,  113   |                   ki ónszínûvé vált arcával és síri hangjával olyan volt,
 7631  II,  113   |                   Te szamár! - fordítsd meg és nézd meg még jobban az adresset.~-
 7632  II,  113   |                     a többit, ha még jönne!~És jön: mindig több-több, magánosoktól
 7633  II,  113   |                     több-több, magánosoktól és testületektõl, nagy nevû
 7634  II,  113   |                    most névjegyeiket küldik és baráti kézszorításukat.
 7635  II,  113   |                    gyönyörû szõke fürtökkel és a legszebb kék szemekkel,
 7636  II,  113   |                     szólott Gábor úr tompán és ridegen - ha még egy ilyen
 7637  II,  113   |                 megártott neki a nagy öröm, és rohamai vannak. De majd
 7638  II,  113   |                 szólt:~- Vegye át a levelet és hozza be ide.~- Igen, de
 7639  II,  113   |                     igazán megakadva.~Leült és a következõ választ írta:~»
 7640  II,  113   |                fogat állott meg a ház elõtt és gróf Cserényi lépett ki
 7641  II,  113   |                hallotta a közelgõ lépteket, és szíve hangosan dobogott.~-
 7642  II,  113   |                  megkerülni az esélyeket.~- És ez a leghelyesebb is, úgy
 7643  II,  113   |               tapasztalatot, több tudományt és készültséget árultál el,
 7644  II,  113   |                    egy gyerek... titokzatos és érthetetlen. Nem lehet,
 7645  II,  113   |                  okvetlenül itt kell lenned és hallanod. Kegyelmes uram,
 7646  II,  113   |                  meg tehát, kegyelmes uram, és el ne ítélj - kezdé Domándy
 7647  II,  114   |               kopott, igénytelen bútorokról és a berendezésrõl azonnal
 7648  II,  114   |                     semmi, országos korhely és léhûtõ. A betût alaposan
 7649  II,  114   |                üzente, hogy engedelmeskedik és készen lesz.~- Csodálom! -
 7650  II,  114   |                        szóltam önkéntelenül és siettem a tanárokhoz, hogy
 7651  II,  114   |                 legjellemesebb, legeszesebb és a legszorgalmasabb tanuló.
 7652  II,  114   |                    nem tanultál, szüleidnek és tanáraidnak keserûséget
 7653  II,  114   |              megküldték kezemhez a szállás- és kosztpénzt, meg a zsebpénzemet:
 7654  II,  114   |                     Én ez összeget átvettem és nehány nap alatt haszontalanságokra
 7655  II,  114   |                      Felmondták szállásomat és kosztomat, midõn a háziúr
 7656  II,  114   |                    megkapták tegnap.~- Nos, és?~- Sírtak mind a ketten.~-
 7657  II,  114   |           megbocsátanak.~Átvettem a levelet és aláírtam. Ott fénylett a
 7658  II,  115   |                    sátorok elõtt állott meg és sokáig nézte, nem-e ejt
 7659  II,  115   |                    Az éhség nagy szörnyeteg és leleményessé, vakmerõvé
 7660  II,  115   |              hirtelen kivesz egy darab húst és elfut vele. A szelíd árvából
 7661  II,  115   |                    az óvatos kofaasszonyok, és elkergették a gyermeket:~-
 7662  II,  115   |                    Egy perc mûve a gondolat és a kivitel. Mint az éhes
 7663  II,  115   |                 ellenszegülésre nincs ereje és bátorsága.~A hadi kocka
 7664  II,  116   |                    csak örökre behunyódnak, és sohasem fognak olyan szomorúan
 7665  II,  116   |                vasárnaponkint a templomban, és a Mariska arany haját is
 7666  II,  116   |                    élni, isten szeretetében és a jó erkölcsben dúsnak fölnevelni.~
 7667  II,  116   |                  megnézte a Mariska nyelvét és medicinát írt.~- Valami
 7668  II,  116   |                   is, aztán közbe nevetett, és olyan víg volt, mint egy
 7669  II,  117   |                ritka, mintha ültetve lenne, és elõre álló hegyes áll. Miklós
 7670  II,  117   |                 igyekezz barátokat szerezni és fõleg barátnõket.«~Nem is
 7671  II,  117   |               kötelességeibe, ki szorgalmas és tevékeny s földi hiúságokkal
 7672  II,  117   |                Grabenen, aztán megvacsorált és hazament kis szobájába,
 7673  II,  117   |                 Granadában, a mórok között, és a jó isten tudná elmondani,
 7674  II,  117   |                világot akarja bekalandozni. És mégis oly természetes, mert
 7675  II,  117   |                    Mikor kifogyott a magyar és német útleírásokból és utazási
 7676  II,  117   |               magyar és német útleírásokból és utazási almanachokból, megtanulta
 7677  II,  117   |               utazni, hanem a meleg kályhát és a puha ágyat õrzöd otthon.~
 7678  II,  117   |                    elõtte lebegett az éjjel és nappal, az utcán és a hivatalszobában,
 7679  II,  117   |                   éjjel és nappal, az utcán és a hivatalszobában, hol a
 7680  II,  117   |                mentek, miniszterek letûntek és támadtak, a világ forgott
 7681  II,  117   |                 harag villámaival szemeiben és összeszorított ökleivel,
 7682  II,  117   |                  barátom. Egy memorandumról és respektive egy jelentésrõl
 7683  II,  117   |               szerencse!~- Igenis szerencse és respektive kitüntetés, mert
 7684  II,  117   |                     szavadból; eredj vissza és tanulj meg elõbb törökül.«
 7685  II,  117   |              nagyvezér egyszerre megértette és teljesíté minden kérését.
 7686  II,  117   |                  viszonyban van Andrássyval és ha terhére nem esik, hátha
 7687  II,  117   |                     valami fekete gérokkot, és menjünk el hozzá. Addig
 7688  II,  117   |                     is, hogy nyílik az ajtó és megérkezik Mr. Clark, mert
 7689  II,  117   |            töpörödött arcú férfiú, izgékony és eleven, mint a halcsík.
 7690  II,  117   |         képviselõház egyik veteránját, Pált és Neczpály urat. Mindkettõ
 7691  II,  117   |                    mely nem kevésbé volt jó és ízletes, mint a bonmot-k,
 7692  II,  117   |                     látja, mily kevés pénze és ideje van neki ahhoz, hogy
 7693  II,  117   |                     alaposan megösmerhesse.~És különösen pénze van hozzá
 7694  II,  117   |              tizenhét éve vagyok itt.~- Nos és soká lesz bent az az ember?~-
 7695  II,  117   |         jegyzõkönyvet vett elõ) - három óra és tizennégy perc múlva fog
 7696  II,  117   |                    legalázatosabb szelídség és hódolat ült viaszsárga arcán.~-
 7697  II,  117   |                      Bradley meghajtá magát és távozott.~Miklós egyedül
 7698  II,  117   |                     fegyveres katona állott és tisztelgett.~*~Másnap reggel
 7699  II,  117   |                emlékezik. A pénz-, szellem- és mindennemû arisztokrácia
 7700  II,  117   |              lépcsõházig eléje jött nejével és egész családjával.~A család
 7701  II,  117   |                     is hiszékeny, fantaszta és légvár-építõ.~Dehogy távozott
 7702  II,  117   |                  másnap New Yorkból, maradt és látogatást tett sir Bradleynél;
 7703  II,  117   |                      maradt azonban harmad- és negyednap is, mialatt folyton
 7704  II,  117   |               lehúzá karikagyûrûjét ujjáról és az Edithére fûzte.~Edith
 7705  II,  117   |                nyakon. A falnak tántorodott és sápadtság öntötte el.~»Tehát
 7706  II,  117   |                      rebegé halkan magyarul és összeesett.~Lett szörnyû
 7707  II,  118   |                     az állami liferánsoknál és minisztereknél megy, mindenekelõtt
 7708  II,  118   |                      ki tûrje szeszélyeimet és jókedvemnek örülni tudjon.~
 7709  II,  118   |                 szemekkel, kopasz homlokkal és aranyszínû - körszakállal,
 7710  II,  118   |                regélni a saját vitézségérõl és szerelmi kalandjairól.~Délelõtt,
 7711  II,  118   |                    hidalva át a statisztika és a szépirodalom közötti ûrt.~
 7712  II,  118   |                 hatost, a mellé összeszidom és lebecsmérlem. Káromkodni
 7713  II,  118   |                 sokszor egy forintot is kap és »Déneskének« szólíttatik.
 7714  II,  118   |                     is ott ült az asztalnál és fordította, amit egymásnak
 7715  II,  118   |                  amit egymásnak mondottunk. És e fordítási tiszt eltartott
 7716  II,  118   |           menyecskével?«~A legnagyobb öröme és a legnagyobb kilátásba helyezett
 7717  II,  118   |                volna, a Balassák, Drugethek és Omodék udvarában lehetnél »
 7718  II,  118   |                       A Balassák, Drugethek és Omodék nincsenek többé.
 7719  II,  118   |             mellettem sürögtél-forogtál már és nemegyszer mondottad, magadról
 7720  II,  118   |                      hogy eredj le a boltba és hozzál négy virginiát az
 7721  II,  118   |                   az ablakból, mikor jössz, és leolvasom az arcodról, amint
 7722  II,  119   |                    mielõtt hétszer feljönne és lenyugodnék a nap, elutazni
 7723  II,  119   |                ágyát látni.~A király jámbor és szelíd vala, s mindeneket
 7724  II,  119   |                 hagyod itt kedves városodat és kedves népedet, a nagyfülûeket,
 7725  II,  119   |                  hogy valami kellemetlenség és harag ne legyen elmeneteledbõl.~
 7726  II,  119   |                     Csipkeország királynéja és királyleánya nagy pompával
 7727  II,  119   |                királyfi kísérete elõre jött és huszonnégy aranytól, karbunkulustól
 7728  II,  119   |                  királyfi számára. A király és kísérete csak huszonhármat
 7729  II,  119   |                tölté az éjjelek egy részét, és a leghívebb emberei, kik
 7730  II,  119   |                    meglepné az õ võlegényét és már elõbb ott lenne az indulás
 7731  II,  119   |                 királyoknak minden regényes és furcsa, ami szívbõl jön.~
 7732  II,  119   |                   tett követte. Királyleány és anyja percekkel elõbb ott
 7733  II,  119   |                   Érezte, hogy õ a kevesebb és remegve, sápadtan húzódott
 7734  II,  119   |                libát amott - mondá a szirén és egy lenézõ tekintetet vetett
 7735  II,  119   |                Hirtelen felültek kocsijokba és elrobogtak nehéz szívvel,
 7736  II,  119   |                     szirénnel napkelet felé és azt gondolta magában: »ahogy
 7737  II,  119   |                 házasságból nem lesz semmi.~És nem gondolták meg, hogy
 7738  II,  120   |                katona volt úr az országban, és küzdöttek még a kisgyerekek
 7739  II,  120   |                     ahhoz fegyver, csak erő és szívósság.~Mi, akik abban
 7740  II,  120   |                 első magyar ruhát varratta, és az első sarkantyús csizmát;
 7741  II,  120   |                     újra le kellett szedni. És ezt a korszakot akkor úgy
 7742  II,  120   |              öregebbek, hogy »provizorium«, és mindig szomorú volt az arcuk,
 7743  II,  120   |                    ér semmit! (ti. Ausztria és Magyarország közös térképe
 7744  II,  120   |                   nem tartozik Ausztriához.~És olyan gúnyos volt az arca,
 7745  II,  120   |                   arca, mikor ezt kimondta, és úgy ragyogtak azok az apró,
 7746  II,  120   |                ezentúl nem jár németórákra, és nem tanulja a német nyelvtant.
 7747  II,  120   |                    értelemben egy kérvényt, és azt benyújtotta a tanári
 7748  II,  120   |            pusztítani a mondott határidõig, és nem tanultok németül, akkor
 7749  II,  120   |            feltûnést keltett a városrészben és a diákok elõtt. A pedellus,
 7750  II,  120   |                Aztán ha ide jön az az »úr«, és kérdéseket talál tenni,
 7751  II,  120   |               eszetek, okosan kell felelni.~És jelentõségteljesen hunyorított
 7752  II,  120   |                   alá járt a tágas teremben és gondolataival volt elfoglalva.
 7753  II,  120   |               kálvinista templom tornyáról, és a kormányzó mégsem jött.~
 7754  II,  120   |                   valának) irtóztató zsivaj és lárma hangzott füleibe,
 7755  II,  120   |                    hangzott füleibe, a rend és fegyelem teljesen meg volt
 7756  II,  120   |                      A nemes ifjúság komoly és tréfás színezetû bírkózásokkal
 7757  II,  120   |                földön, beporolt ruházattal, és diadalmas alakok a katedrapadokon
 7758  II,  120   |               megvigasztalódott s csendesen és nyugodtan nyitotta ki az
 7759  II,  120   |                   csendesség okát megtudja; és éppen jókor, mert abban
 7760  II,  120   |                     ijedtében a saját nevét és kilétét is elfelejtette,
 7761  II,  120   |                 mígnem odáig jutott, hogy: »és az ónodi országgyûlés trónvesztettnek
 7762  II,  120   |                  térni, megveregette vállát és a kezét is megszorította.~-
 7763  II,  120   |             személlyel áll szemtõl szemben, és nem tûnt fel neki a fõispán
 7764  II,  120   |                     tûnt fel neki a fõispán és a kíséretében levõ városi
 7765  II,  120   |                     Nagy Pista hátrafordult és egy hamisat kacsintott a
 7766  II,  120   |                odajárult a jámbor férfiúhoz és a kezét is megszorongatta.
 7767  II,  120   |              szemeit, mint egy menyasszony, és olyan bárgyú arccal bámult
 7768  II,  120   |               fölnézni az excellenciás úrra és környezetére, de a tanulókra
 7769  II,  120   |                 Miklós visszanézte keményen és nem mozdult.~- Hát te nem
 7770  II,  120   |                   homlokára, hogy a fõispán és társai félve a kitörõ vihartól,
 7771  II,  120   |               kegyelmes úr ajkaiba harapott és azt mondta:~- Ülj le!~Nem
 7772  II,  120   |                    professzorné asszonnyal, és bizonyára semmi része abban
 7773  II,  120   |                     Gyuri nevét a könyvébe, és mint akit leforráztak, eltávozott.~
 7774  II,  120   |             nevetett maga is a történteken, és megveregette a Dankó vállait.~-
 7775  II,  120   |              akkorában igen sokat beszéltek és beszélnek még mai napság
 7776  II,  120   |                     érdemeinek elismeréséül és jutalmául fel fog hívatni
 7777  II,  120   |                  tanár urak fekete kabátjai és hófehér inggalérjai okozták
 7778  II,  120   |                  iránt, szelíd, jó erkölcsû és okos, szülõidnek valóban
 7779  II,  120   |                   elõtt iskolánk szégyenére és gyalázatára?~Berkes tanár
 7780  II,  120   |                megemlékezett õexcellenciája és rosszallja gonosz indulataidat.
 7781  II,  120   |                  megdorgálunk, te gazember, és becsukatunk a karcerbe.
 7782  II,  120   |                   Dankóé meg, hogy »kuruc«, és az egész gimnázium ezen
 7783  II,  120   |               átkozta az excellenciás urat, és átkozta a magyarokat.~Aki
 7784  II,  120   |                azután megunta látogatásait, és »nem volt többé otthon«
 7785  II,  120   |                tartalmának a fele, vedd ezt és segíts magadon.~- Vigy haza
 7786  II,  121   |                    atyafiak iránti nimbuszt és szeretetet.~Ott van például
 7787  II,  121   |                    õ megszokott jóslataival és anekdotáival. Ha nem jönne
 7788  II,  121   |                  aki neki a legnagyobb híve és már pénzzel is segíteni
 7789  II,  121   |                  célból, mire azok megnõnek és meghíznak, akkorára be kell
 7790  II,  121   |                   fölírva mindenféle eleven és nem eleven tárgyat. Bánta
 7791  II,  121   |            szenderedett). Ez is nagyon öreg és vézna már, csak a csont
 7792  II,  121   |                 ehelyett a mondat helyett: »és az egész nép az alkotmány
 7793  II,  121   |                  Kossuthot Hódmezõvásárhely és egy aláírásokkal megtöltött
 7794  II,  121   |                   Márton csak a fejét rázta és begombolkozott a kérdés
 7795  II,  122   |             kiismerem a többi közül. Varázs és bûbáj van abban a suhogásban...~
 7796  II,  122   |               udvari szobában. Olyan fiatal és olyan szomorú! Aztán milyen
 7797  II,  122   |                     Borotválkozni akarok... és keféltesse ki a fekete kabátomat.~
 7798  II,  122   |                    pipogya Rákóczy, Nádasdy és Árpádffy nevek között.~-
 7799  II,  122   |                    asszony.~- Miért furcsa, és miért különös?~- Azért,
 7800  II,  122   |                 gyönge volt, mint a harmat, és már férjes, sõt egy kis
 7801  II,  122   |                húsvét közelgett. Az asszony és férje szûkecskén lehettek
 7802  II,  122   |                 hogy lesz-e húsvétra kalács és tojás? A mama azt mondta,
 7803  II,  122   |                 hogy az kijött a türelembõl és megverte a kis Elzát.~Elza
 7804  II,  122   |                    Elzájának a piros tojást és a kalácsot.~- Elhoztam a
 7805  II,  122   |               kalácsot.~- Elhoztam a tojást és a kalácsot - mondá zokogva
 7806  II,  122   |                     azok se szóltak semmit.~És azóta minden évben húsvétkor
 7807  II,  123   |            testvérem közül a leghatalmasabb és a legkegyetlenebb: az árvíz!~
 7808  II,  123   |                 napok óta a város kapuinál, és rést nyitott magának, betört
 7809  II,  123   |                mellett, orcácskáik kigyúlva és felpuffadva, mint általában
 7810  II,  123   |                 figurákról, parányi székek- és asztalokról, apró dézsáról
 7811  II,  123   |                  asztalokról, apró dézsáról és mozsárról, aminõ a szomszédban
 7812  II,  123   |                     egy asztal, nehány szék és még egy nagyobb ágy képezte,
 7813  II,  123   |              koromsötétség lesz a szobában.~És a két gyermek még mindig
 7814  II,  123   |                    tudnak errõl a gyerekek, és az alvók?...~Aki ott künn
 7815  II,  123   |                isteni harag után mosolyogni és világítani fog még a nap.~
 7816  II,  123   |                    víz a falakat ostromolja és repesztgeti, a tûz a fedelet
 7817  II,  123   |             szerteszét, arcukon elfásultság és a rettenetes megdöbbenés,
 7818  II,  123   |                   melynek nincs már panasza és könnye.~- Segítség! - hangzik
 7819  II,  123   |                   ropogtak s verték a hátát és lábait, de az öreg nem engedett.~
 7820  II,  123   |                     levette nagy köpenyegét és az öregre teríté.~- Hova
 7821  II,  123   |                   menni - mondá erõteljesen és határozottan.~- Miféle unokáihoz?~-
 7822  II,  123   |                     a szóra felemelte fejét és felnyitotta a szemeit, mintha
 7823  II,  123   |               oldalát, egészen odavonta azt és elébb a meleg madarakat
 7824  II,  123   |                    megfordulhatott a csónak és sebesen evezhetett a vár
 7825  II,  123   |                   már a hideg vízen úszott. És az igazán olyan érdekes,
 7826  II,  123   |             átszenvedett szörnyû éjszakának és a megdöbbenés a jövõ fölött.~
 7827  II,  123   |                    kezd most a kis Mariska- és Juliskával? Milyen szerencse,
 7828  II,  123   |           gyerekeket pedig karjaira szedte, és elindult az Új-Szegedre
 7829  II,  123   |                  ellátásában.~Kampós Jánost és két unokáját egy derék öregasszonyhoz
 7830  II,  123   |                szolgálóhoz jut.~Kazay János és neje Rimaszombatból egy
 7831  II,  123   |                válogatva a vasúti vonalakat és utakat. Ösmerte az egész
 7832  II,  123   |                Sóvárgó tekintetet vetett be és ott feledte hosszan, hosszan.~
 7833  II,  123   |                    az asztalnál a gazda ült és a szentírásból olvasott,
 7834  II,  123   |                 öregember látta, érezte ezt és szemeibõl könnycseppek hullottak
 7835  II,  123   |                      nagy kezét a kilincsre és ekkor jutott eszébe, hogy
 7836  II,  123   |                   ottan, isten szeretetében és tiszteletében nevelik szegény
 7837  II,  123   |                    megint kifelejtettél...~»És az én kedves nagyapámnak.«~
 7838  II,  123   |             megbírhatott. Odaborult a falra és sírt keservesen, mint a
 7839  II,  123   |              Osgyánig, hol kinyugodta magát és reggel friss erõvel útnak
 7840  II,  123   |                olyan fényes tükörablakokkal és falakkal, ahogy talán a
 7841  II,  123   |                mennyországban sincs különb. És itt lakik a kis Mariska.
 7842  II,  123   |                     libériás inas ugrott le és bement a házba. Kevésvártatva
 7843  II,  123   |                  csak úgy suhogott a selyem és bársony, kis kalapjok csupa
 7844  II,  123   |               voltak, hogy majd elröpültek, és olyan szépek, mint a mesebeli
 7845  II,  123   |                    rövid feleselést az inas és a paraszt között.~Az inas
 7846  II,  123   |                  mert a sétakocsizás divat, és a Szentirmay konteszek is
 7847  II,  123   |               sétálnak a ligetben a papájuk és mamájuk nélkül, - ez az
 7848  II,  123   |              odasettenkedett az öreg Kampós és megrántva a szõke gyermek
 7849  II,  123   |                 felelé a paraszt egyszerûen és határozottan.~- Pedig gondját
 7850  II,  123   |                szerette, mert szebb is volt és jobban is tanult õnála.~
 7851  II,  123   |                      nagyságos uram. Megyek és viszem. Velünk lesz az isten.~
 7852  II,  123   |                 ment végig a hosszú utcákon és tereken, míg végre elérte
 7853  II,  123   |                    Kampós átvette a kulcsot és kinyitotta vele a pitvarajtót.
 7854  II,  123   |              kinyitotta vele a pitvarajtót. És még csak most következett
 7855  II,  123   |               gabonával, a fogas a bundával és a tulipántos láda és minden,
 7856  II,  123   |               bundával és a tulipántos láda és minden, minden.~Mikor a
 7857  II,  124   |                     táblabírói tekintéllyel és szigorúsággal.~A veszély
 7858  II,  124   |          gondviselés pedig állott Kállayból és az odarendelt katonaságból,
 7859  II,  124   |          hozzájárult a maga ellenvetéseivel és tanácsaival.~Már abban az
 7860  II,  124   |                 hadd vesszen minden: vagyon és emberélet.~De még ilyen
 7861  II,  125   |                   azokhoz, melyeket Aldrich és Twain Mark oly szépen leír.
 7862  II,  125   |             tõrülmetszett szerencsevadászok és aranyásók.~Egyik a német
 7863  II,  125   |                 arca sápadt, haja vörhenyes és a szemei alatt patkók vannak,
 7864  II,  125   |                   büszke hidalgói tartással és hegyes szakállal alkalmasint
 7865  II,  125   |                     azt olvassa az ablaknál és tanulja be arról a papirosról...
 7866  II,  125   |                    arcoknak, az öltözetnek, és a többség elsõ pillanatra
 7867  II,  125   |         tartományban vagyunk; - de itt nem, és éppen azért érdekes ez a
 7868  II,  125   |                  bibircsókos, sápadt, kiélt és ismét elhízott tokás arcok,
 7869  II,  125   |             éghajlat.~Kár, hogy odább ülnek és nem lehet kivenni, mirõl
 7870  II,  125   |                    bizonyosan mind részegek és bolondok vasárnap, hogy
 7871  II,  125   |                     mások beszélgettek most és más nyelven.~- Nem thodom,
 7872  II,  125   |                 gyõzõdve, hogy ön prolongál és kölcsönöz. Hiszen csak bagatell
 7873  II,  125   |                     programbeszédem - mondá és dühösen káromkodott. - Most
 7874  II,  125   |                  kellett volna elmondanom - és még nem tudom könyv nélkül.
 7875  II,  125   |                  lennél esetleg Szt. József és ha megelevenednél? Ugye
 7876  II,  126   |                    egy öltözet ruha árával, és Pakli Tamás nem kérte a
 7877  II,  126   |                 elment a gyógyszertár elõtt és nem nézte meg magát a nagy
 7878  II,  126   |                    magát a nagy üvegtáblán.~És mindezt ama hír okozta,
 7879  II,  126   |            szellemek árnyai vonultak végig, és a fõkapitány testvére, az
 7880  II,  126   |                     úszott utána, szemeibõl és szájából kénköves tüzet
 7881  II,  126   |                      mindennapi kenyerünket és ments meg a kísértetektõl!~
 7882  II,  126   |                     meg.~Húsvét után kedden és szerdán éjjel nem volt a
 7883  II,  126   |                  oltármécs hirtelen kialudt és Zsuzsi néni halálra ijedten
 7884  II,  126   |                   retteg õ a kísértetektõl.~És aki a kísértettõl nem fél,
 7885  II,  127   |                     élet volt benne, a Váci és az Úri utcákat leszámítva,
 7886  II,  127   |                  találkozása: a forró délöv és az éjszaki sark együtt.~
 7887  II,  127   |                     szívének áldott jóságát és üdeségét tekintve. Aki õt
 7888  II,  127   |                     kedélyvilágát, csak így és nem másképp képzelheté az
 7889  II,  127   |                     adni érvényes útlevelet és nem a rendõrfõnöki hivatal.~
 7890  II,  127   |                     leánygyermeke elméjébe, és midõn már semmi átültetni
 7891  II,  127   |                 tudományos pályára készült, és a filozófia volt kedvenc
 7892  II,  127   |                 küzdelmesebb, fáradságosabb és tovább tartó a »harmincéves
 7893  II,  127   |                    folytonos zsörtölõdéseit és sátáni uralkodását.~Bodner
 7894  II,  127   |                     a szatócsboltba vonult, és kivévén azon idõt, amíg
 7895  II,  127   |                     azon idõt, amíg ebédelt és aludt, ott ácsorgott és
 7896  II,  127   |                     és aludt, ott ácsorgott és dörzsölte kezeit, vagy pedig
 7897  II,  127   |                 szerzik be szivar-, burnót- és gyufaszükségleteiket. Délben
 7898  II,  127   |        Ferencvárosból, friss halat, lisztet és préselt töpörtût visz, egyébkor
 7899  II,  127   |                   Sámuel úr, a szatócs régi és állandó barátja nyit be
 7900  II,  127   |                     terézvárosi vendéglõben és aztán piquetet játszik érdemes
 7901  II,  127   |                     Feleljen ön, Bodner úr! És mióta szabad egy üzletembernek
 7902  II,  127   |                 Holnap ön kezdi az osztást.~És ez így megy napról napra,
 7903  II,  127   |                   Gábor fölteszi monokliját és néhány másodpercig meglehetõsen
 7904  II,  127   |                  helyeslõleg bólint fejével és becsomagolja a szivarokat.~-
 7905  II,  127   |     ünnepélyességgel.~A karcsú leány fölkel és elhagyja a boltot, hogy
 7906  II,  127   |                     gyakorlati fickó, uram, és neki megvan azon szabadsága,
 7907  II,  127   |                   ellenben fiatal szemekkel és kedéllyel tekinti a dolgot.
 7908  II,  127   |        kihurcolkodott a csinosan bútorozott és jutányos szobából, s meg
 7909  II,  127   |         kifüggesztve a kapun a cédulát...~- És hova ment?~- Nem hagyta
 7910  II,  127   |                  keresztülgázolt a tífuszon és nem tudom, mi mindenen,
 7911  II,  127   |                 kelt, hogy végre hát érteni és teljesíteni fogom beteg
 7912  II,  127   |                   megírja benne szállását - és sok minden egyebet, ami
 7913  II,  127   |                 függõ körülmények kényszere és reménye volt õt feltalálhatni.
 7914  II,  127   |                     utolsó levelét ezerszer és ezerszer elolvasta, külön
 7915  II,  127   |                    Én összecsaptam kezeimet és fölkiálték: »Oh, milyen
 7916  II,  127   |               kikapta kezembõl a fordítását és összetépte: »Nem úgy, kedves
 7917  II,  127   |                  boldogságát féltenie kell, és az én vagyok. Sírva borult
 7918  II,  127   |                  használt semmi rábeszélés, és fájdalommal bár, tisztelnem
 7919  II,  127   |                szeretetreméltó félénkséggel és együgyûséggel nyújtotta
 7920  II,  127   |                  nyúlt teste felsõ részével és megragadta a hölgy kezét.~-
 7921  II,  127   |                   engem?~- Barátnõje vagyok és ösmerem önt - felelt Mari. -
 7922  II,  127   |                     kedvetlenül rázta fejét és soká nem szólt, nem kérdezett
 7923  II,  127   |                     ideges bámészkodásával, és amint lassankint végigfutott
 7924  II,  127   |                     leánynak több szíve van és kevesebb esze, az asszonynak
 7925  II,  127   |                      Mari összeszedte magát és mosolygott.~- Nem, uram,
 7926  II,  127   |                       Csakugyan lehetséges! És mégis akkor... Oh, én furfangos
 7927  II,  127   |                    ember vagyok kisasszony. És most már hallgasson és feleljen!
 7928  II,  127   |                      És most már hallgasson és feleljen! Miért süt be a
 7929  II,  127   |                    Mi lett Annával? - hörgé és ájultan rogyott össze.~-
 7930  II,  127   |                     kalap nélkül szaladt le és a kapuban úgy fellökte a
 7931  II,  127   |                  magát ragadtatni: »No, no« és a piquet-parti alatt - megzavartatván
 7932  II,  127   |                  leány, beteg, fiatal férfi és a néma csend együtt. Költõi
 7933  II,  127   |             meglocsolta az ifjú halántékait és félresimítá hollófürteit.
 7934  II,  127   |            eszméletre addig, míg valaki jõ. És mégis, bárcsak magához jönne
 7935  II,  127   |                     gyakorlati irány, Mari! és semmi egyéb, Mari!«~De hiszen
 7936  II,  127   |                 melyek születnek hivatlanul és örökre elhalnak egy ajtócsattanásra
 7937  II,  127   |                   címzett kórháztól hozott, és Miskát, a néhai huszárt.~-
 7938  II,  127   |             magánynak!...~Csakhogy a magány és a Bodnerné asszony nyelve
 7939  II,  127   |                  hogy én? Vajon ki vagy te, és ki vagyok én? Azt hiszem,
 7940  II,  127   |                     gyermeke voltam, vagyok és leszek. Merészkedjél csak
 7941  II,  127   |                 ragaszkodnak az ilyesmihez; és fõleg sajnálom azért, mert
 7942  II,  127   |                  írás parancsol a szenvedõk és szerencsétlenek iránt.~Gábor
 7943  II,  127   |                   mai nap a mostohaanyjával és a csészékkel egészen kifárasztott.
 7944  II,  127   |                     neki, s hogy ugyanannak és Bodnernek kellemes társalgója
 7945  II,  127   |                 alattvalója: Panni szolgáló és a macska fölött, mely utóbbi
 7946  II,  127   |        oktalanságánál fogva szónoki értékét és hatását amaz ajkak válogatott
 7947  II,  127   |                  arccal hallgatta Gábort.~- És még ez sem minden. A lapok
 7948  II,  127   |                  szám, nemde?~- Itt a kulcs és itt a pénz. De mi baja önnek?
 7949  II,  127   |                   Oh, Mari - mondá Gábor úr és ebben ki volt fejezve minden.
 7950  II,  127   |                nemkülönben el vala mélyedve és ki tudja, mit nézett, mit
 7951  II,  127   |                  csészét küldte Bodnernénak és borzadva gondolt arra, hogy
 7952  II,  127   |                    mely a csészeritkulásból és Bodnerné nagyhatalmi állásából
 7953  II,  127   |         tudósításokat, illetve tudósítókat, és ha a szerencse kedvez, magát
 7954  II,  127   |                   rajzolni. Viharos volt az és humorteljes, de mégsem végignézni
 7955  II,  127   |           humorteljes, de mégsem végignézni és végighallgatni való.~Mari
 7956  II,  127   |              enyhíté a bosszankodás érzetét és a sikertelenség kedvetlenítõ
 7957  II,  127   |                    A boltjuk be van csukva, és egy lélek sincs otthon önöknél;
 7958  II,  127   |           szégyellem elmondani -, hogy apám és mostohám volt a két jelentkezõ
 7959  II,  127   |               elmondtam, ami történt.~- Ah! És mit mondott õ?~- Alig várja,
 7960  II,  127   |                   ha ilyenkor jött az orvos és megháborítá.~Csakhogy míg
 7961  II,  127   |                Dunán. Majdnem az egész õszt és fél telet ott húzta ki az
 7962  II,  127   |                     míg õt meg nem találtam és azután is örökké e napok
 7963  II,  127   |                 napokat«, mint nevezé, Mari és Gábor társaságában töltötte.~
 7964  II,  127   |                 pedig nézte õket szivarozva és gondolkozva. És mégis olyan
 7965  II,  127   |                  szivarozva és gondolkozva. És mégis olyan jól érezték
 7966  II,  127   |                     ön...~- Azelõtt - mondá és elpirult -, mikor beteg
 7967  II,  127   |                    rögtön felöltõt nem vesz és nem indul, tudja meg, hogy
 7968  II,  127   |              lengyelesen szólítsam ezentúl.~És megfogta kezét, hogy arra
 7969  II,  127   |                  forró volt, mint a parázs, és remegett, mint a fázó lelkiismeret.~
 7970  II,  127   |                    van.~- Úgy, a kék szemek és a fekete ruha. Emlékszem
 7971  II,  127   |                   Kozenszky fojtott hangon, és hozzátette hirtelen... félek,
 7972  II,  127   |                 zárja fölpattant egy percre és ismét becsapódott!... Halálos
 7973  II,  127   |                  hirtelen felrántá az ajtót és kiugrott.~- Megálljon -
 7974  II,  127   |                lépjünk így e házba a kétely és bizonytalanság poklával!
 7975  II,  127   |                    szótlanul ment szobájába és csomagolni kezdett. Estefelé
 7976  II,  127   |                    keresztbe vetette lábait és ott ült némán, mereven,
 7977  II,  127   |                     hallgatás következik.~- És most mit szándékozol tenni?~
 7978  II,  127   |                     fölkelt, kalapját vette és szilárd léptekkel nyitott
 7979  II,  127   |                   miszerint elhatározták õt és Kazirayt egy csésze búcsú-teára
 7980  II,  127   |                  úrtól a még hiányzó kannát és cukortartót is.~Ez megtörténvén
 7981  II,  127   |                     mulattassa addig, míg õ és férje megjelenhetnek, valamint
 7982  II,  127   |                     az üstre volt irányozva és a lángra, mert valljuk be,
 7983  II,  127   |                  csöndesen fölkelt helyérõl és hirtelen odalépett az asztalhoz.
 7984  II,  127   |             asztalhoz. Arca ünnepélyes volt és szomorú, szemeit Marira -
 7985  II,  127   |                 pillanat volt ez, nyomasztó és szomorú...~Egy emléket temettek
 7986  II,  127   |                    csak a szûzi szeméremnek és azon vágynak volt tulajdonítható,
 7987  II,  127   |                   Mari odahajolt az ifjúhoz és azt suttogta vissza lengyelül:~-
 7988  II,  127   |                   vissza lengyelül:~- Érzem és érezni fogom örökké.~Kozenszky
 7989  II,  127   |                  föl s alá járni az utcákon és a népes tereken, szembe
 7990  II,  127   |                   úgy fog sütni, mint eddig és a reggel is csak akkor fog
 7991  II,  127   |                 jónak látja behozni a kávét és kiflit.~A »Kék kakas« is
 7992  II,  127   |                    megmarad a Kerepesi úton és csak a kis csirkét viszik
 7993  II,  128   |                 Muki jövõjét pecsételné be.~És hogy teljes legyen a harmónia,
 7994  II,  128   |                  Ingyen?~- Bízzál a jövõben és tartsd meg a programbeszédet.~-
 7995  II,  129   |                 megöregedett s a háztartást és a kertészkedés egy részét
 7996  II,  129   |                  nyúlnak le mélyen a földbe és nem erõsek, hogy a parányi
 7997  II,  129   |               Mihály nem gyõzi õket temetni és minden újabb halálesetnél
 7998  II,  129   |                 földi lélek csupán születik és meghal, mivelhogy az ilyen
 7999  II,  129   |                   de csakhogy az megvan még és egészséges hála istennek,
 8000  II,  129   |                 képeskönyvet kapott e héten és három bábut, csakhogy veszteg