bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 8001  II,  129   |                     ruhát küldött a bábunak és apró párnácskákat, azután
 8002  II,  129   |              homlokát, mintha gondolkoznék, és egész szomorú, szótalan
 8003  II,  129   |                  szívecském. A bizony, szép és gazdag asszony volt. Tisztességes
 8004  II,  129   |                    nagy diófát is kivágatta és fölküldte Majornokra az
 8005  II,  129   |                 otthon maradt Billényi uram és mindenféle tanulságos dolgokat
 8006  II,  129   |                        Kezet csókolnék neki és szépen megkérném, hogy a
 8007  II,  129   |                  tûz, künn erõs szél zúgott és zörögtette meg koronként
 8008  II,  129   |                     angyalok kivették onnan és magukkal vitték.~Erzsike
 8009  II,  129   |                   Fönn van a mennyországban és éppen az Istenkével beszélgetett.~-
 8010  II,  129   |                 mamádnak, meggondolta magát és így szólt: eddig még nincs
 8011  II,  129   |                     jó éjszakát kívánt neki és lefeküdt, öreg szemeit csakhamar
 8012  II,  129   |                   lenyúlt volna a felhõkrõl és megsimította volna jégujjaival
 8013  II,  129   |                adhatott.~Fázott, reszketett és félni kezdett a sötétben,
 8014  II,  130   |                     meg van zavarva a feje!~És én võlegény voltam, mégpedig
 8015  II,  130   |                      Karancsi Péter ököllel és Epöli Gábor jó borral annyira
 8016  II,  130   |                összes megyei tisztviselõség és a kerület úri osztálya küzdött,
 8017  II,  130   |                   az õ köveiket - kenyérrel és borral.~Az ellenfél kivénhedt
 8018  II,  130   |                      a rendõrök megkötöztek és elhurcoltak. Rázós úton,
 8019  II,  130   |                    láttam reszketni az égen és bosszút esküdtem a megye,
 8020  II,  130   |            megpillantottak.~De az én testem és az én lelkem megtagadta
 8021  II,  130   |               fordulva a vasajtóra mutatott és szólt:~- Hallod e zúgó zajt
 8022  II,  131   |                  keresztülfutkos a ripacsos és mégis igézõ barázdákon,
 8023  II,  131   |            közönségnek, miként a fejedelmek és költõk... azután eltûnnek
 8024  II,  131   |                   bezárva, míg a cseresznye és a tengeri (van még több
 8025  II,  131   |                   felületük: a belsejük mag és csutka.~A dinnye egyszerûen,
 8026  II,  131   |                  látszik, hogy õ nem az idõ és a természet eszköze, hanem
 8027  II,  131   |                     többnyire a képviselõk.~És mégis ezeké a dinnyéké a
 8028  II,  131   |              napsugarakkal, tündérharmattal és dajkáló szellõvel, azok
 8029  II,  131   |                    tudott lenni a természet és a szakácsok iránt.~Meggyõzõdése
 8030  II,  131   |                 volt, hogy egy nõ több bájt és gráciát fejthet ki egy dinnyének
 8031  II,  131   |              dinnyének elegáns fölvagdalása és elfogyasztása közben, mint
 8032  II,  131   |                  piros volt, ripacsos kissé és finom erekkel átfuttatva,
 8033  II,  131   |                     volt étvágya. Õ úgy élt és halt meg, mint utolsó védõje
 8034  II,  131   |                     meg, mint utolsó védõje és terjesztõje a mûvészi evésnek.~
 8035  II,  132   |                  hogy az esztendők elmennek és sohasem jönnek vissza többé.
 8036  II,  132   |                   az idõ, királyi palástban és aranyos jogarral; õ azokat
 8037  II,  132   |                 jogarral; õ azokat átgyúrja és új esztendõk lesznek belõlük.~-
 8038  II,  132   |                    kiemelték a hideg sírból és magukkal vitték a mennyországba.~-
 8039  II,  132   |                 mindent látok, ami a földön és az égben történik.~- Ugyan
 8040  II,  132   |                   meg szinte olyan piros.~- És mit beszélgetett az istennel?
 8041  II,  132   |                 vigyázhasson rád az égbõl - és néha-néha éjjelenkint lejöhessen
 8042  II,  132   |              éjjelenkint lejöhessen hozzád.~És az isten így szólt:~»Teljesítem
 8043  II,  132   |                  fogsz, amit gyermeked tesz és mond.«~- Úgy bizony, kedves
 8044  II,  132   |                   mamácska nézni fog rád.~- És igazán meglátogat engem?~-
 8045  II,  132   |                     s mikor az is elaludott és hortyogni kezdett édesdeden,
 8046  II,  132   |                     odalópozott az ablakhoz és kinyitotta. Aztán visszafeküdt,
 8047  II,  132   |                   késõbb aztán el is aludt, és a mama meg is látogatta.~
 8048  II,  133   |                    fel s alá ácsorgó hajdúk és darabontok arcát, mintha
 8049  II,  133   |                  homlokzaton olyan kevélyen és mégis nemes szolgálatkészséggel
 8050  II,  133   |                     a várnagy, kis-kagylósi és bezerédi Kampós Mihály uram,
 8051  II,  133   |                 rabok tisztítják az udvart, és senki más... Ennéfogva ha
 8052  II,  133   |                    rabot - mondá az alispán és sarkon fordult.~Amit pedig
 8053  II,  133   |                     Kampós uram utánanézett és Köszvényes Szõcs János kóbor
 8054  II,  133   |                 funduson, õ volt a szószóló és elölülõ a többi közönséges
 8055  II,  133   |                   is nyilván mind becsíptek és észre sem fogják venni Szõcs
 8056  II,  133   |                 Szõcs uram ingadozó lépteit és nehezen forgó nyelvét.~A
 8057  II,  133   |                rabot.~Az alispán dühös volt és azt mondta: inkább két hajdú
 8058  II,  133   |                szidják a régi közigazgatást és a régi közbiztonságot.~
 8059  II,  134   |              alispánnal. Koromsötét éj volt és borzasztó sár, úgyhogy a
 8060  II,  134   |                 szorította oda a kerítéshez és fojtogatta. Egy mesteri
 8061  II,  134   |                 alispán lett a helyzet ura, és átnyalábolva a legényt a
 8062  II,  134   |                     legényt a földre gyûrte és a mellére térdelt.~Nagy,
 8063  II,  134   |                    embere... no, még egy... és még egy, eredj panaszra
 8064  II,  134   |              mindenki iránt nyájas különben és leereszkedõ, - de éppen
 8065  II,  134   |             nemegyszer tört ki belõle a gõg és a méltóság, vagyis inkább
 8066  II,  134   |                tiszti emelvényen az alispán és a fõjegyzõ közt ott foglalt
 8067  II,  134   |                     az aranyos kard leoldva és keresztülfektetve a könyöklõn.
 8068  II,  134   |                teremben.~A tekintetes karok és rendek átkozottul izzadtak,
 8069  II,  134   |                 akarja vagy rendeli.~Makacs és merev, igazi arisztokrata.
 8070  II,  134   |                   arisztokrata. Szókimondó, és diplomata nem tud lenni,
 8071  II,  134   |            diplomata nem tud lenni, higgadt és mégis merész, utálja a pátoszt,
 8072  II,  134   |                    mindent a pozsonyi útról és a diéta megnyitásáról.~Unják
 8073  II,  134   |              ásítások feszítik a tekintetes és vitézlõ állkapcákat, csak
 8074  II,  134   |                  úgy hallgatja, míg a karok és rendek kissé már sokallják
 8075  II,  134   |            zsoltáros éneklésbe megyen át.~- És láttam a szentséges király
 8076  II,  134   |                 kiment a paraszt fuvaroshoz és megparancsolta neki, hogy
 8077  II,  134   |                    fölágaskodtak prüszkölve és nem akartak indítani, hanem
 8078  II,  134   |                  mereven állt meg ura elõtt és nem mozdult.~- Mit parancsoltam,
 8079  II,  134   |                 néptömeg fogadta zászlókkal és mindenféle szent jelvényekkel.
 8080  II,  134   |                  elõre lépett a tömeg közül és súlyos szavakban megátkozta
 8081  II,  134   |                 átok. Dühbe jött a nagy úr, és nem hagyta bevégezni sem.~-
 8082  II,  134   |            bevégezni sem.~- András! - mondá és parancsolólag intett a szemével.~-
 8083  II,  134   |             leugorva.~- Fogd le azt a papot és vágj rá hirtelen huszonötöt -
 8084  II,  134   |                     ez a pénz jól fölosztva és a fényes összeköttetések,
 8085  II,  134   |                fõleg rettenetesen hiszékeny és kapzsi, amit az ismerõsök
 8086  II,  134   |                  lihegé tátott orrlyukakkal és kidülledt szemekkel.~- Nos,
 8087  II,  134   |                   az eltagadott aranykaloda és járulékai iránt.~VII. EGY
 8088  II,  134   |              dolgunkba meri magát ártani... és ezt a konferenciát kiírja!...~
 8089  II,  134   |                     az itteni hivataláról - és a hatalmas oligarcha nevében
 8090  II,  134   |                választás, punktum. Innen ez és ez lesz a követ!« Hát nem
 8091  II,  134   |                  ebben a vármegyében senkit és semmit? Hát ki parancsol
 8092  II,  134   |                     Immár megfordul a világ és mozog a föld.~Hogy mer mozogni,
 8093  II,  134   |                Budapestre utazott zászlókat és jelvényeket szerezni. Legkényelmesebb
 8094  II,  134   |              beszélt, mint egy Demoszthenes és mint egy egyetemi tanár
 8095  II,  134   |                  érvei, a meggyõzõdés ereje és a lelkesedés tüze tették
 8096  II,  134   |                    szónoklatát, hogy ámulva és fejcsóválva hallgatták azt
 8097  II,  134   |                    azt a vének; az alispánt és az elnököt úgy hátba ütötte
 8098  II,  134   |                     legócskább reverendáját és a kopott saruit ölté fel
 8099  II,  134   |               nyomoráról minden képzelhetõt és ájtatosan keresztbe fektette
 8100  II,  135   |               köpenybe burkolva, nagy kalap és nagy fátyol takarja el szenvedõ
 8101  II,  135   |                    vitte be. Levetkõztették és egész éjjel mellette virrasztott
 8102  II,  135   |                   felszolgáló személyzet. - És még azt mondják a rossz
 8103  II,  135   |                   most is ott van a parkban és pillantásaik találkoznak.~
 8104  II,  135   |                 róla tekintetét, mely epedõ és ábrándos.~Szegény fiatalember!
 8105  II,  135   |                 halad el Cserváryné mellett és köszön neki.~No, isz éppen
 8106  II,  135   |              Kölcsönösen üdvözölték egymást és beszélgettek néhány percig.~
 8107  II,  136   |               hajolt meg.~A demokrácia okos és a becsületes törekvéseknek
 8108  II,  136   |                    a füvet, amely itt nõtt, és rózsaszínû ruhába öltözik
 8109  II,  136   |                     õhozzájuk mertem jönni. És az önök meseszerû szívessége
 8110  II,  136   |                      rideg. Egyetlen asztal és egyetlen szék volt benne.
 8111  II,  136   |               feleség, két fölserdült leány és a kis iskolás fiú, a Gyuri,
 8112  II,  136   |                  területen nem terem szõlõ?~És annak a szõlõfürtnek mégis
 8113  II,  136   |           Kétségbeesve gondolt beteg apjára és beállított a püspökhöz.
 8114  II,  136   |                 beszélték, hogy minden ebéd és vacsora után szõlõt is tesznek
 8115  II,  136   |                   tántorgott ki a lépcsõkön és ott összerogyott.~- Kelj
 8116  II,  136   |                   be a szõlõfürtöt.~Az anya és a kisebbik leány zokogott,
 8117  II,  136   |                    a ravatalt állította föl és mértéket vett a koporsóra,
 8118  II,  136   |             szemeket vetettek a szõlõfürtre és a fiúra.~...Õ volt egész
 8119  II,  137   |                  tanulmányozzuk a kocsmákat és kávéházakat, mert mindenütt
 8120  II,  137   |               mindenütt másféle bort mérnek és mindenütt másforma kasszirnõ
 8121  II,  137   |                  sem mozdultunk a kúrszalon és mellékhelyiségeibõl. Sõt
 8122  II,  137   |                 virít, annyi a szép asszony és leány a fürdõ közel kétezer
 8123  II,  137   |                 hogy a Maulborough az álnév és a Svarcz az igazi.~A verseci
 8124  II,  137   |                 különben általános föltûnés és hódolat tárgya a fürdõben,
 8125  II,  137   |                 emberbõl.~Csupa agglegények és özvegyek lévén együtt, mondanom
 8126  II,  137   |                     nemes ifjak megértettek és vetélkedve mulattatták Kikindáig,
 8127  II,  137   |              vízesési, pompás meleg fürdõje és hideg uszodája, kirándulási
 8128  II,  138   |             terjeszté feléje kis kezecskéit és tapsolt.~Izmos fiúcska volt.
 8129  II,  138   |                   körülbelül hasonló korút, és elnevezte Csongrádi Mihálynak.
 8130  II,  138   |                        Nem szeretném pedig. És kivált Gergelynél, aki az
 8131  II,  138   |                     útján, melyik legyen úr és melyik paraszt.~Jól megtekintve
 8132  II,  138   |                      négy inget, két lajbit és két kacabajkát: persze,
 8133  II,  138   |                     hogy midõn felnõ, ebbõl és kamataiból egy kis telket
 8134  II,  138   |                    bársony ruhácskában jár, és a bonne vigyáz rá, az neveli.~
 8135  II,  138   |                    Beszél, mint a folyóvíz, és pajkos mint az eleven ezüst.~-
 8136  II,  138   |               belõle semmi. Beteges, sápadt és el van kényszeredve.~- No,
 8137  II,  139   |            lelkületekhez: a polgári erények és tulajdonságok megtestesülve
 8138  II,  139   |                    Poeta nascitur, mondják. És valóban mindenre születni
 8139  II,  139   |                megáll, mikor az ember siet, és nem ott áll meg, ahol az
 8140  II,  139   |                     akikben elég higgadtság és türelem van a lóvonatú vasutat
 8141  II,  139   |                   uram, mert nagyon sietek.~És csakugyan, amint híres Vác
 8142  II,  139   |                tartani a gyeplõt, szilárdan és mégis kecsesen, hogy kell
 8143  II,  139   |                    aranyos legyezõje volna.~És a hang, amellyel a »gyû«-
 8144  II,  139   |                    mind végét vetette ennek és lesüllyesztette a kocsis-mûvészetet
 8145  II,  139   |                   azért áll meg minden falu és utca végén, mintha a fazékvevõ
 8146  II,  139   |                 tönkretette a tramway-lovak és kocsisok renoméját, az a
 8147  II,  139   |                   Jóska megnézte a ló lábát és azt találta, hogy patkót
 8148  II,  139   |                  szerszámokat, a kalapácsot és a metélõt s amint lehámozná
 8149  II,  139   |             patájáról az oda verõdött sarat és piszkot, olyan nagy nevetés
 8150  II,  139   |                    ni!... a sár alatt volt!~És megint elõfogta a nevetés,
 8151  II,  140   |                    hajolt, hogy én, bár »ég és föld« választott el tõle,
 8152  II,  140   |             csucsorította össze kis ajkait, és az ifjú lázas tekintettel
 8153  II,  140   |                       Ah, így csupán a férj és feleség érinthetik egymást!...~
 8154  II,  140   |                  reggeli szellõ körülfolyta és benne csicsergett az én
 8155  II,  140   |                asszony csupa csipke, szalag és virág, oly könnyû teremtés,
 8156  II,  140   |                liliommal törülköznék utána. És az úrfi! Kétségtelen, hogy
 8157  II,  140   |                  angyalok lebegnek fölöttük és a gyönyörök nemtõi, a szerelem
 8158  II,  140   |                     letépték a forró napok, és jött a tikkasztó nyár, amely
 8159  II,  140   |              szomorú gondolatokra tanított, és az a tömérdek rossz, amit
 8160  II,  140   |                 tömérdek rossz, amit láttam és átéltem, azt a hitet gyökeresíté
 8161  II,  140   |                     az erényt már tagadtam.~És íme, most egy idegen ablak-ismerõs
 8162  II,  140   |                 akarja! Õk szeretik egymást és boldogok. Te pedig nyomorult,
 8163  II,  140   |                  egyedül, bolyongni egyedül és meghalni egyedül! Mi közöd
 8164  II,  140   |                  voltam; irigy, elégedetlen és epés. Fölmegyek, mondám,
 8165  II,  140   |                      kikönyöklök az ablakon és nézni fogom õket, amint
 8166  II,  140   |                  éreztem volna. Föltekinték és a szerelmes pár jött velem
 8167  II,  140   |                     Az asszonyok gyöngye õ! És hogyan szereti a férjét!...
 8168  II,  141   |                 fürdõkabinokban, az utcákon és a ligetekben, szóval mindenütt
 8169  II,  141   |                ligetekben, szóval mindenütt és mindig csak õt emlegették.~
 8170  II,  141   |                     omlott, bájainak hódolt és kegyének legparányibb jeleért
 8171  II,  141   |                      õ szfinx maradt, hideg és büszke, megközelíthetetlen.~
 8172  II,  141   |                     szûzies tartózkodásáról és az epedõ férfiak szégyentõl
 8173  II,  141   |                   hogy messzirõl imádják õt és elnevezték franzensbadi
 8174  II,  141   |                      Ekkor jött don Carlos, és legyõzte donna Dianát a
 8175  II,  141   |                  jutott donna Diana regéje.~És míg a többi lovagok fejet
 8176  II,  141   |                  közönnyel.........~.......~És a furfangos kópé elérte
 8177  II,  141   |               Arthur, egy bécsi gyáros fia, és megtudta, hogy a kedves
 8178  II,  141   |                      egyet fordult a sarkán és fõbe lõtte magát? vagy üldözõbe
 8179  II,  141   |                     vette a hûtlen asszonyt és csábítóját? - nem! visszautazott
 8180  II,  141   |                pásztorsíp mélabús dallamait és a távolban csengõ kolompok
 8181  II,  141   |                     Alice gyászruhát öltött és Silia Margit álnév alatt
 8182  II,  141   |                  neki. Övé a világ!~.......~És a férj? Izzad napestig fárasztó
 8183  II,  141   |                    munka mellett irodájában és hû marad a - klienseihez.~ ~.
 8184 III,  1     |                    végig a zigzugos utcákon és sikátorokon.~Szomorú város
 8185 III,  1     |                   nõ a halvány arcú leányok és az idétlen férfinép nyakán.
 8186 III,  1     |                kamara-utcán«, amint lihegve és a fáradságtól kimerülten
 8187 III,  1     |                     egy órával korábban kel és késõbben nyugszik a nap,
 8188 III,  1     |                  int gyönyörû fejecskéjével és üde, csengõ hangján átkiált:~-
 8189 III,  1     |                  megfordul a kedves, nyájas és ismerõs hangra, s ugrándozva
 8190 III,  1     |                     ezelõtt meglátogattalak és rám esteledett, nálatok
 8191 III,  1     |             viszonzá Bohuska kedvetlenül, - és el is felejtettem, hogy
 8192 III,  1     |                 völgytorokba, melynek alján és oldalain, mint a tündérmese
 8193 III,  1     |                    idõfeketített házfödelek és elkezdtek mozogni, ingadozni,
 8194 III,  1     |                 kedvesem… indítványozá Tini és a fejére kötött fehér tüll-kendõt
 8195 III,  1     |                    FEJEZET~Csutkás tanár úr és Luppán Demeter úr bemutattatik
 8196 III,  1     |       természetesnek tartom, hogy ennek így és nem másképp kelle történnie.
 8197 III,  1     |            tudományát, hogy holmi felületes és ferde… ferde és egyéni…
 8198 III,  1     |                   felületes és ferde… ferde és egyéni… egyéni és rossz
 8199 III,  1     |                     ferde és egyéni… egyéni és rossz szokás által megdönteni
 8200 III,  1     |                   Csakhogy ezt némi csínnal és ízléssel kell tenni. A szelencét
 8201 III,  1     |                     kell tartani, a mutató- és a mellékujj közé szorítva,
 8202 III,  1     |          megismertetésére, legalább Csutkás és Luppán urakat mutatva be -
 8203 III,  1     |                   professzor úr közbül esik és a kettõnek arányos vegyüléke;
 8204 III,  1     |              szerint a burnót-szelencéjébõl és halkan dörmögi:~»Csüggnek
 8205 III,  1     |                     hallgatni, hümmög közbe és addig bólingat, bizonyoz
 8206 III,  1     |                      gondolatpótló szavakat és egészen természetesnek találják.~
 8207 III,  1     |                múltjában nincs annyi fényes és szomorú emlék, mint aminõkkel
 8208 III,  1     |                    tények beszélnek, mindig és mindenütt, a tények azt
 8209 III,  1     |                    tölti kedvét barátjainak és ismerõseinek, Csutkás úr
 8210 III,  1     |                     pályájának egyhangúsága és sajátságos természete lehetetlenné
 8211 III,  1     |                     múltjának ezen kalandos és homályos része, bele is
 8212 III,  1     |              félálomban: »Csüggnek rajtam…« és elalszik.~Már Luppán lovag
 8213 III,  1     |               könnyeket facsarnak szemeibõl és mégis mindig beszéli, mert
 8214 III,  1     |                  dolgot tudna a kis Laciról és a késõbb elhalt gyermekrõl,
 8215 III,  1     |                 minden selmeci ember ismeri és bizonyára nagyon jól tudja,
 8216 III,  1     |                   mert õ maga szentül hiszi és hiszi anélkül, hogy elmeháborodott
 8217 III,  1     |                     kereke sem.~Okos, derék és becsületes ember, az agglegénység
 8218 III,  1     |                  meg szemefénye, a kis Laci és a szõke, angyalarcú Eszterke…~
 8219 III,  1     |                 három kéz nyúl~Luppán lovag és Csutkás úr, mint a kis Krisztina
 8220 III,  1     |                     hogy aranyat ér az esze és szorgalma, ha valakinek
 8221 III,  1     |                   stb. Ez már gyengéje volt és sok jó tulajdonságai mellett
 8222 III,  1     |                      mely folytonosan ébren és élénkségben tartá õket a
 8223 III,  1     |                  kártyám jár!«~Luppán lovag és Csutkás tanár úr ellenben
 8224 III,  1     |                  nyakrafõre buknak mindenre és oly türelemmel, mosolyogva
 8225 III,  1     |                    a kedves gyermek felkelt és a rózsabokor árnyékába felállított
 8226 III,  1     |                    epedést, vágyat, reményt és elégültséget. Hát iszen
 8227 III,  1     |                  válogat színeket az archoz és ajkhoz, a mennybolttól kölcsönzi
 8228 III,  1     |                 sötét éjszakától a színüket és ami szépet kölcsönkér a
 8229 III,  1     |                  kezdve egészen a sarkáig.«~És azután eszébe jutottak azok
 8230 III,  1     |                     beszél. Gazdag hercegek és királyfiak lejönnek váraikból
 8231 III,  1     |               királyfi odatérdel a lábaihoz és azt suttogja: »Leányzó,
 8232 III,  1     |              egyszer ment mindennemû idegen és oda nem illõ alkatrészektõl,
 8233 III,  1     |                alkatrészektõl, izzadó arcát és homlokát vele két ízben
 8234 III,  1     |            zsebkendõn hirtelen bogot kötött és elkezdte azt rágcsálni.~-
 8235 III,  1     |                     eszméjével hozom szoros és rendszeres, rendszeres és
 8236 III,  1     |                   és rendszeres, rendszeres és kizárólagos kapcsolatba.
 8237 III,  1     |                     réten, aztán leszakítsa és hamm… megegye.~- De a vonzalom,
 8238 III,  1     |                  leereszté nagy szempilláit és mosolygott.~- Vagy ha az
 8239 III,  1     |                   hirtelen fölnyitá szemeit és nem mosolygott.~- A szívnek
 8240 III,  1     |                 megtörik!~Csemez úr ásított és azt mondta kategorice, hogy
 8241 III,  1     |                   hunyorított a félszemével és míg összes vonásai egyetlen
 8242 III,  1     |               korábban ejtetett meg Csutkás és Csemez úr közt. Ennek is
 8243 III,  1     |                   maga elé tevé az asztalra és a jobb keze mutató- és hüvelykujját
 8244 III,  1     |             asztalra és a jobb keze mutató- és hüvelykujját reá nyugasztá,
 8245 III,  1     |                 amit mondani kíván.~- Uraim és kisasszonyom! Önök azt fogják
 8246 III,  1     |                   kortyot ivott a poharából és suttogva folytatá:~- De
 8247 III,  1     |                 kell… Szívet keresek, uraim és kisasszonyom!~Luppán lovag
 8248 III,  1     |                  pátosszal nyújtá Krisztina és apja felé.~- Azon szív itt
 8249 III,  1     |                  erõsen megmarkolta a leány és a Csemez úr kezét, behunyta
 8250 III,  1     |              hirtelen elereszté a Krisztina és a Csemez kezeit s egy irtóztató
 8251 III,  1     |                  Pestrõl, mert hát nagy fiú és…~Krisztina újra elsápad,
 8252 III,  1     |                 néhányszor, ennyi az egész! És íme, most!…~- Ha szeretem-e,
 8253 III,  1     |                   hát engem, igen szeressen és én…~- S ön, Krisztina?~-
 8254 III,  1     |                    mondá Krisztina keserûen és egy könnycsepp gördült végig
 8255 III,  1     |                nézett a guruló könnycseppre és arról gondolkozott, ha õ
 8256 III,  1     |                  szõke haja, délceg termete és ügyes modora. Mindössze
 8257 III,  1     |        gyûlõhelyeken, az »Arany mécses«-ben és az »Eleven kalapács«-nál,
 8258 III,  1     |       kérdezõsködött, s miért lett elmélázó és szomorú…~Isteni homály a
 8259 III,  1     |                     sem maradhatnál sötét«…~És akik ezeket a nagy szavakat
 8260 III,  1     |                   hallgat, a szerelmes ifjú és a vakmerõ leányka, még mindig
 8261 III,  1     |                    állnak némán, ügyetlenül és félénken dobogó szívvel
 8262 III,  1     |             gömbölyû gyúrmává összeszorulni és ádáz sebességgel forog körülötte,
 8263 III,  1     |                  Lankadtan ereszti le fejét és kezeit, mint a haldokló
 8264 III,  1     |                  odatámaszkodik a vállaira.~És Miklósnak nincs egyetlen
 8265 III,  1     |                  legelõbb lélekjelenlétéhez és szokott elevenségével mondja:~-
 8266 III,  1     |                    nyújtotta.~Az megrezzent és összerázkódott, mint mikor
 8267 III,  1     |                szólt Miklós fojtott hangon, és kezét, melyet a leányka
 8268 III,  1     |                 hogy megvakuljak a fényétõl és hogy aztán bezárja azt elõttem.
 8269 III,  1     |                        Látod, látod - szólt és könnyeit törülgette -, mármost
 8270 III,  1     |                rogyott le egy fatörzs mellé és eltakarta sápadt arcát.~-
 8271 III,  1     |                magasságában fölegyenesedett és szemei szikráztak. Krisztina
 8272 III,  1     |                    hátrált elõle egy lépést és így szólt nyájasan, de szomorúan:~-
 8273 III,  1     |                      végignyargalt az erein és kivillogott a szemeibõl.
 8274 III,  1     |                   Te is, én is. Nem engedem és ha a mennybolt megszakad,
 8275 III,  1     |                  Fekete nõ« címû regényben, és olyan vitéz legyen, olyan
 8276 III,  1     |                   szép… egészen csinos fiú, és a Csutkás bácsi, meg a Luppán
 8277 III,  1     |             haragudni, szeretni, ábrándozni és mosolyogni. Egy idõben naiv
 8278 III,  1     |                   Egy idõben naiv együgyûek és rafinirozott diplomaták.~
 8279 III,  1     |             asszonyt. Oh, én már eltemettem és tudni fogok egy másikat
 8280 III,  1     |                     forróság szökött ereibe és lüktetve nyargalt keresztül
 8281 III,  1     |                   helyezé:~- Ember! - mondá és a másik kezét is odanyomta. -
 8282 III,  1     |                    ösmerem e betût, Luppán, és el bírom olvasni. Õ csügg
 8283 III,  1     |                 megrövidíté, családi dolog, és míg egyrészt nem érdemel
 8284 III,  1     |                 vannak jelen, a kis Bohuska és Miklós, kiknek még korán
 8285 III,  1     |              jelenet ellen nincs kifogásom; és magam is szerepelni akarok
 8286 III,  1     |               Luppán lovag ajkaiba harapott és az égre emelte kezeit, mintha
 8287 III,  1     |                     Derék, becsületes ember és jó barátom… Hát csak várakozz
 8288 III,  1     |                    barátaim nyilatkozatára, és ezen elaborátum semmi változást
 8289 III,  1     |                     igazi férfi.~Csutkás úr és Luppán lovag ez erõteljes
 8290 III,  1     |                járulni az »igazi férfiúhoz« és melegen megrázni a kezét.~-
 8291 III,  1     |                    lombikok, üstök, görebek és gépek, hanem a falakon is
 8292 III,  1     |                    falakon is csupa taláros és meztelen nyakú tudós férfiak,
 8293 III,  1     |              mondjátok, hogy õ szép, virító és kedves és azért akarjátok,
 8294 III,  1     |                    õ szép, virító és kedves és azért akarjátok, de én is
 8295 III,  1     |                     akarom. Nekem is a szép és kedves kell. Viruljon õ
 8296 III,  1     |                   vett s behunyta a szemeit és hátravetette a fejét.~-
 8297 III,  1     |                    a szóra vette a kalapját és így szólt az ajtóból:~-
 8298 III,  1     |                 becsapta maga után az ajtót és lecsatolt esernyõjével merész
 8299 III,  1     |                 Meghallgattam önt - mondá - és szaván fogom; én meghozom
 8300 III,  1     |                  csuklott kétszer-háromszor és halkan motyogta:~- No, nem
 8301 III,  1     |                     ereje~A selmeci erdész- és bányász-tanulók nagyon eredeti
 8302 III,  1     |                társadalommal, a tanáraikkal és a koreszmékkel, mely elõsorolt
 8303 III,  1     |               gyûjtõnév alá fogják: »wurst« és nem törõdnek vele.~Egy kis,
 8304 III,  1     |                     meginni egy ülõhelyében és ezen címet viseli: sörkirály.
 8305 III,  1     |                     írná fel, hogy »tempus« és aztán eldobná az utcán,
 8306 III,  1     |              perctõl kezdve valóságos szent és sérthetetlen személlyé válik; -
 8307 III,  1     |                     mindez igen terjedelmes és nem is valami mulattató
 8308 III,  1     |                    ujjára.~Délután jött oda és egyedül találta Krisztinát.
 8309 III,  1     |                melybõl virágait öntözgette, és bámulva vetette Miklósra
 8310 III,  1     |                     mosolya erõltetett volt és színtelen.~- Igen, ezt mindenekelõtt
 8311 III,  1     |            Krisztinához, megfogta kis kezét és hozzátette elõbbi szavaihoz: -
 8312 III,  1     |                    az éjjel a »tempus« szót és a leány ujjára húzta.~-
 8313 III,  1     |                   volna, odaemelte ajkaihoz és megcsókolta.~- Köszönöm
 8314 III,  1     |                  kísérni, velem lesz mindig és segíteni fog. Avagy megszûnt
 8315 III,  1     |                  megragadta a Miklós karját és nem ereszté el sokáig, mígnem
 8316 III,  1     |                   hogy ez talán illetlen is és elpirulva rebegé:~- Oh,
 8317 III,  1     |                    én szeretni fogom mindig és várni fogom örökké… Isten
 8318 III,  1     |                   hirtelen elfordítá arcát, és egy merész, ügyes és hirtelen
 8319 III,  1     |                 arcát, és egy merész, ügyes és hirtelen mozdulattal lehajolt
 8320 III,  1     |               megcsókolta korállpiros ajkát és rohant ki az ajtón, mint
 8321 III,  1     |                 gondolá inkább, mint mondá, és kis szíve elfacsarodott - …
 8322 III,  1     |                  végre is enyém lesz, éltet és boldoggá tesz. Válaszát
 8323 III,  1     |                 homokból jegyese az aranyat és minden kapavágásnál egyet
 8324 III,  1     |            Miklóssal mintegy három év elõtt és már akkor egy félmázsa aranya
 8325 III,  1     |                sebesen repüljön.~Csutkás úr és Luppán lovag mindennapos
 8326 III,  1     |                    jönnek össze beszélgetni és burnótozni. Házasságra,
 8327 III,  1     |               bizonytalanságnak valami fájó és mégis édes költészete van.~
 8328 III,  1     |                     saját rendszere szerint és így szól:~- Nem lehetetlen!
 8329 III,  1     |                   megteszem.~Lehajtja fejét és elgyengült szemeibõl a könnyeket
 8330 III,  1     |                nyakszíja,~Arany a csengője.~És mikor végiglépdel mind az
 8331 III,  1     |                    együtt van az egész nyáj és a »Merkuj« kutya vígan körülszaladgálja,
 8332 III,  1     |                    átszakíthatlan töviságak és iszalagok közé. A Merkuj
 8333 III,  1     |                   hogy most olyan tökéletes és egyforma mind a négy lába,
 8334 III,  1     |                   kemény hideg éjjel ellett és idõ elõtt. Mikor a bacsa
 8335 III,  1     |                    anyja maga is beteg volt és nem melengethette párájával:
 8336 III,  1     |               megfogta az idétlen báránykát és bevitte a szobába, de bizony
 8337 III,  1     |                     Úgy aludt ott a gyermek és a bárány, nem tudva egymásról
 8338 III,  1     |              rázogatta. Mind a kettõ örült. És sem a mosolygó gyermeknek,
 8339 III,  1     |              belekötni, kinek szabad a keze és beéri az egész világot;
 8340 III,  1     |               Brezina aklostul, mindenestül és még azontúl is, merre a
 8341 III,  1     |               gyepre, dajkát fogadott mellé és fölnevelte. Ma már nagylány,
 8342 III,  1     |                  akik odaát a faluban élnek és civakodnak egymással és
 8343 III,  1     |                     és civakodnak egymással és akik részt vettek a temetésen,
 8344 III,  1     |              temetés után kifizette a papot és kántort, aztán keservesen
 8345 III,  1     |                  van, s még sincs ott semmi és még sincs úgy semmi… Valami
 8346 III,  1     |          szomorúbbal!~Vajon tudta-e, miért?~És még most, tizenhat év múlva
 8347 III,  1     |                       Az erdõ fái közül jön és az erdõ fái közt elsuhan.
 8348 III,  1     |                   odalenn a fekete földben.~És a brezinai visszhang tizenhat
 8349 III,  1     |                    támadt?~A bacsa felugrik és a fejéhez kap. A sárga,
 8350 III,  1     |                     észre. Feszülten figyel és fürkészõleg néz szét a tájon.~
 8351 III,  1     |                merte ezt a hangot utánozni?~És elboruló tekintettel hordozza
 8352 III,  1     |                 újra visszadõl félkönyökére és elgondolkozik. Különös gondolatok
 8353 III,  1     |               szikláktól, a zuhogó pataktól és a vándorló felhõktõl kéri
 8354 III,  1     |                     még azt a vad lelket is és beszél hozzá, az meg felelget
 8355 III,  1     |                    gondolkozik.~Gondolkozik és még sincs gondolatja, mert
 8356 III,  1     |                     melynek sötétsége fény. És ez a fény az õsköltészet.~
 8357 III,  1     |                    Mulatságból gondolkozik. És ez sohasem rossz mulatság.
 8358 III,  1     |                elszólítják innen a temetõbe és sohasem fogja többé látni
 8359 III,  1     |                     másuk széles e világon. És a nap azután is csak így
 8360 III,  1     |                gondolatait így közli velök.~És ezalatt lenn az akolnál
 8361 III,  1     |               lezajlott harcok tépõ emlékét és reményeit? A levegõ hozta.
 8362 III,  1     |                amint az akol közelébe érnek és kémlõ szemekkel néz az otthonra,
 8363 III,  1     |                Azzal a kezébe vette a pénzt és ámulva kiáltott föl:~- Ne
 8364 III,  1     |                  odavolt a lelkesüléstõl.~- És jó helyre jött, mert itthon
 8365 III,  1     |                   is, hogy én tündér vagyok és erõnek erejével meg akart
 8366 III,  1     |                mondta, nagyon jólesett neki és sohasem fog többé mosakodni,
 8367 III,  1     |                  nini, ott is jön már!~Olej és Matyi a mutatott irányba
 8368 III,  1     |                beljebb.~A szoba csinos volt és tiszta: három tulipántos
 8369 III,  1     |                     Szent Vencelnek arcképe és földi közbenjáróinak: a
 8370 III,  1     |                   mellé felaggatott kancsók és pálinkás butykosok díszíték,
 8371 III,  1     |                    Tamás, a Brezina bacsája és hozzátehetném: ura.~A vendég
 8372 III,  1     |                légyen hát a becsületes neve és állapota? Mert azok szerint
 8373 III,  1     |                   villa, ijedten ugrott fel és elsápadt. Nagy szó volt
 8374 III,  1     |                  hova bújjék szégyenletében és valljuk meg, félelmében
 8375 III,  1     |                   állott meg a ház elõtt, - és mire Anika az utolsó fölhágó
 8376 III,  1     |                igézetes félálom, gyötrelmes és mégis kellemetes félébrenlét.~-
 8377 III,  1     |              szavakat kongatja folytonosan, és utána egyik estétõl a másikig
 8378 III,  1     |                   elõttem… mindig… mindig…«~És Anika olyan szívesen hallgatja
 8379 III,  1     |                   újság, ott volt a herceg.~És ezután másnap, harmadnap
 8380 III,  1     |                    vadászik a fiatal uraság és mindig betér egy pohár tejre
 8381 III,  1     |                   Nagyon szeretheti a vadat és tejet.~Az öreg Olej harmadnap
 8382 III,  1     |                jelvényével, az ólmos bottal és a megszokott »ne te ne«
 8383 III,  1     |                     a megszokott »ne te ne« és »brcs ki« vezényszavakkal.
 8384 III,  1     |                 nekik ma jóízû még a só sem és rosszabb lesz még a fû is!
 8385 III,  1     |                 növénybõl, melyért királyok és népek kapnak egymással hajba,
 8386 III,  1     |                     hímes gyepen az udvaron és az aklot nézte, szép veres
 8387 III,  1     |                gerendákat… Sokáig nézegette és sohasem tudott betelni vele…
 8388 III,  1     |                   tudott betelni vele… Uram és teremtõm, de helyes kõmíves
 8389 III,  1     |                 szolgálatában - szólt -, én és egy bojtár vagyunk itt kegyelmességed
 8390 III,  1     |              egészen közel lépett a fõúrhoz és megrázta ökleit a levegõben.
 8391 III,  1     |                    medvével állhat szemben.~És e szavainál jellemzõleg
 8392 III,  1     |                  vezérkos, a száz selyemürü és a többi birka mind övé lenne.
 8393 III,  1     |                    neki a rengeteg kincset, és azt is megtudják, miért
 8394 III,  1     |                    ne vicsorgasd a fogaidat és ne ordítozd tele a világot.
 8395 III,  1     |                lassan a szívére ereszkedtek és összeszoríták.~- Jaj, a
 8396 III,  1     |               visszamondták: jaj, a kólika.~És Olej tudta jól, hogy ez
 8397 III,  1     |                  fog! - kiáltá az öregember és fölugrott, mint az õrült.
 8398 III,  1     |                  fölemelte öklét, odarohant és oly rettenetest ütött rá,
 8399 III,  1     |           sárkányokkal, mik a szívét marták és a máját akarták kivájni.~
 8400 III,  1     |                     volt, csak Olej mogorva és Matyi szomorú.~Olej nem
 8401 III,  1     |                gondolkozni gyötrelmes volt.~És mégis lehetetlenné vált
 8402 III,  1     |                    A gondolatok szemtelenek és nem engedik magoknak azt
 8403 III,  1     |                vérére alkudott. Soha! soha!~És az a hang, mely tizenhét
 8404 III,  1     |                   fogsz állani a herceg elé és ezt fogod neki mondani,
 8405 III,  1     |                   lesz a hercegnek kedves - és sietett vele.~Uzsonna ideje
 8406 III,  1     |                   Talárt. Lihegve, fáradtan és mégis fütyörészve került
 8407 III,  1     |                  csak a szemei dülledtek ki és arca sápadt el még jobban.~
 8408 III,  1     |              Nyakába kanyarította a halinát és elkezdett eszeveszetten
 8409 III,  1     |                pruszli, a zöld rása szoknya és a skófiummal kivarrt, viseltes
 8410 III,  1     |                    ajándék-levél az akolról és nyájról.~A bacsa szívébe
 8411 III,  1     |              homlokát, tétován nézett körül és elkezdett kiáltozni kétségbeesetten:~-
 8412 III,  1     |               sápadt arcáról eltûnt a bánat és kétségbeesés, sötétté, dacossá
 8413 III,  1     |                  azonban hirtelen fölállott és megfenyegette mutatóujjával
 8414 III,  1     |                      Itt ez a pénzt, ihatsz és ehetsz útközben.~Matyi fejét
 8415 III,  1     |              megállt egyik vagy másik elõtt és értelmetlen félszavakat
 8416 III,  1     |                    föl, tömötten, vastagon.~És mikor mindennel készen volt,
 8417 III,  1     |                     felölté cifra halináját és meggyújtá a nádat vagy hat
 8418 III,  1     |               levegõbõl arcára, mik csípték és viszketegséget okoztak…
 8419 III,  1     |                     a brezinai égõ akolról…~És a brezinai bacsa egyre futott.
 8420 III,  1     |      összeszorította a bojtár szívét.~Anika és a bacsa nevét kiáltozta.~
 8421 III,  1     |                                             És a brezinai völgy csendes
 8422 III,  1     |                  meg elhullatja, a fû megnõ és újra kiszárad, csak egy
 8423 III,  1     |                  fölött, méltó tisztelettel és megdöbbenéssel halad el
 8424 III,  1     |                 halad el mellette minden jó és rossz járatban levõ jámbor
 8425 III,  1     |                      s míg itt a szûr-ujjas és bot õrzi a vidéket, addig
 8426 III,  1     |                    faluból, - a kutyaugatás és a kakaskukorékolás. Azok
 8427 III,  1     |                   igazodni: melyik az egyik és melyik a másik; de bezzeg
 8428 III,  1     |                    õnáluk fanyar, színtelen és furcsa:~»Kedvesem oldalánál
 8429 III,  1     |             eltávozni, hogy azt megtömjem.«~És ez nem valami tréfás, humoros
 8430 III,  1     |                  közönsége: a káposztafejek és a kukoricaszárak nem buzdították
 8431 III,  1     |              véghezment nagyszerû verekedés és harmadikul a tiszteletesné
 8432 III,  1     |               viszonya képezik élete magvát és fõmozzanatait, s miután
 8433 III,  1     |                    foglalkozáshoz: a kosár- és méhkaskötéshez, a lapát-
 8434 III,  1     |                    méhkaskötéshez, a lapát- és gereblye-faragáshoz.~Unalmas
 8435 III,  1     |         hetedvármegyékbõl kergetve a hiúság és féltékenység által, egy
 8436 III,  1     |                      mióta Lapajt hallotta.~És nagy elkeseredésében fût,
 8437 III,  1     |            megértette volna, mekkora haszon és uraság háramlik rá a duda
 8438 III,  1     |               lerázza magáról a földi port: és akkor õ megszerzi a híres
 8439 III,  1     |                  sem tudta meg, hogy Petrus és Hikszum voltak a hallgató
 8440 III,  1     |              ünnepélyes csend, mely a völgy és bérc fölött ült hallgatagon,
 8441 III,  1     |                    beszélni kell tudni vele és tudni hallgatni rá.~Nem
 8442 III,  1     |                  ezer soha nem látott színû és alakú virág támad magától?
 8443 III,  1     |                     ez! Az õ új gondolatai!~És ha gondolkozik, ha szíve
 8444 III,  1     |                  egész valója vidám mosoly.~És növényzete: a virágok, fák,
 8445 III,  1     |                növényzete, õ pedig a felhõt és napsugárt. - A magyar ember,
 8446 III,  1     |                Legyen neki könnyû a föld.«… És az bizonyosan könnyû is
 8447 III,  1     |                    ér, de újra fölmagasodik és reszketõ, lágy hang jõ meg
 8448 III,  1     |                     csak. Magamat, magamat.~És aztán mohón hozzáteszi:~-
 8449 III,  1     |               keserûen, lepedõjét kiterítve és megrázva -, messze út az,
 8450 III,  1     |                      félig vállára roskadva és azt mondja neki:~- Oh, nézzen
 8451 III,  1     |                    meg - sapka minõségében.~És az sem csoda, hogy Lapaj
 8452 III,  1     |                  rajtad? Menj Isten hírével és semmihez ne nyúlj útközben!
 8453 III,  1     |                     Isten, amikor ébren van és amikor alszik!~- Ne kísértsd
 8454 III,  1     |              megnyomkodta a tüzet pipájában és azt gondolá magában: »Hát
 8455 III,  1     |                     milyen jó ábrázata van! És még nem átallja rám kiáltani,
 8456 III,  1     |                     az asszonyi nem hiúsága és gonoszsága körül forogtak.~
 8457 III,  1     |                 örökkévaló. Itt volt mindig és itt lesz mindig a maga helyén.
 8458 III,  1     |                     az idõ elõhaladottságát és a szakadó záport is, igazi
 8459 III,  1     |                állott, hogy a nagy kalapról és a halináról lerázta a csurgó
 8460 III,  1     |                    megõrzi minden gonosztól és kísértettõl ezen az árnyékvilágon.~
 8461 III,  1     |                     Lapaj legelõbb testérõl és hatalmasan megrázta, úgy
 8462 III,  1     |                   ejté ki kezébõl a halinát és szájából a pipáját. Az elébbinek
 8463 III,  1     |                    s abban a gyufa égõ vége és a gyertya kanóca sehogysem
 8464 III,  1     |                     ilyet.~- Hm! - dünnyögé és fejét csóválta. - Ezer mennydörgõs
 8465 III,  1     |                      mondá aztán fönnhangon és még jobban csóválta a fejét.~
 8466 III,  1     |                       itt hagyod a jószágot és sietsz a faluba vissza,
 8467 III,  1     |                     a vén Lapaj tisztelteti és azt izeni: a határban semmi
 8468 III,  1     |                     bolondos kis jószág ez!~És aztán egyszer, mikor a furcsa
 8469 III,  1     |                  tövises álla megszurkálta. És lám, még csak nem is sír
 8470 III,  1     |                     mintha értené a kérdést és aztán egy édeset hunyorít
 8471 III,  1     |                    dalából veszi a színeket és zamatot ehhez az édes hunyorításhoz.~
 8472 III,  1     |                dolgom. Adjon isten jó napot és munkát! Hát hol van a prücsök?
 8473 III,  1     |                  imént aludt el, szegényke!~És a vad ember ellökte az asszonyt
 8474 III,  1     |                 fölvette a bokor árnyékából és odanyújtotta a vénasszonynak.
 8475 III,  1     |                  szinte érezte a szorítást. És mikor az asszony erõszakosan
 8476 III,  1     |                      Lapaj meg volt indulva és nem bírt szólni semmit,
 8477 III,  1     |              búzaszemre ráborul, fölneveli.~És az bizonyosan meg is mondta
 8478 III,  1     |               elfordult az ámuló asszonytól és csendes, nyugodt léptekkel
 8479 III,  1     |                     a gyermek éhes nem lett és nem fázott, hanem aztán?…
 8480 III,  1     |             melegítette eléggé. Egy kecskét és néhány párnát kell szereznie
 8481 III,  1     |            kikaparni igen nehéz. Egy kecske és párnák! Boldog isten! Milyen
 8482 III,  1     |                     mindig lenne friss teje és meleg ágya.~Egész éjfélig
 8483 III,  1     |                   határt, majdnem oly sebes és oly nagy léptekkel indult
 8484 III,  1     |                    gyújts tüzet a kályhában és adj tejet: szaporán járjon
 8485 III,  1     |                  kicsikére, fejét lekonyítá és mélyen sóhajtott.~- Pedig -
 8486 III,  1     |                  Két párnát, egy derékaljat és - tette hozzá nagyfélénken,
 8487 III,  1     |                     kendnek. Mivel szeretem és tisztelem kendet, s mivel
 8488 III,  1     |             oroszlán õ, gyõzhetetlen, bátor és szívós. Réme a rablóknak,
 8489 III,  1     |                 ízben.~Valami nagyon fontos és tekervényes bûnügy volt
 8490 III,  1     |                     tekintetes megyei karok és rendek közt az az elmés
 8491 III,  1     |                    ottani tekintetes karok- és rendekrõl, hanem csupán
 8492 III,  1     |                      Jó lesz-e, édes fiaim?~És hangja olvadó édes volt
 8493 III,  1     |           fölszaporodott bennszülött rablók és betyárok garázdálkodtak,
 8494 III,  1     |                    tett, mintha a rablókkal és tolvajokkal cimborálna,
 8495 III,  1     |                 ember, Matyej - mondá mohón és mégis ünnepélyesen.~Matyej
 8496 III,  1     |                  meg a tolvajokat, rablókat és gazembereket. Az a babona
 8497 III,  1     |                    erdõkben, a hegyek közt, és nem lehetett onnan lecsalni
 8498 III,  1     |           Elmondhatnám, milyen megfeszített és mégis hiú erõlködések történtek
 8499 III,  1     |              hajdani Gergéknek, akik fogták és elsütötték, elindult egyes-egyedül
 8500 III,  1     |             Ismerlek, ördöngõs csendbiztos, és nem hiszek neked. Ne jõj