bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 9001 III,  45    |                 bámészkodni a látott pompán és a nagy paloták fölött, neki
 9002 III,  45    |                      fészek van rajta.~- No és aztán?~- Teringettét! Hát
 9003 III,  46    |                 jobb, mint a képzeletbelié.~És a Csákó nevet is fölvette.
 9004 III,  46    |                    lesz, amint kigondoltam.~És a nagyasszony tisztes, mindig
 9005 III,  46    |                   pacskolni a sûrû föliben…~És ugye mindig szombaton fognak
 9006 III,  47    |                  ezért összes méltóságairól és hivatalairól a király száműzte
 9007 III,  47    |              barátját, a legnagyobb kincsét és a legnagyobb ellenségét.«~
 9008 III,  47    |                   Magdolna - szólt Toldy. - És neked adom a drágaságokat.~
 9009 III,  47    |                  Itt az ékszerek, Magdolna. És itt van a vitéz holtteste
 9010 III,  47    |                  hogy egész udvarával várja és a tornácról nézi.~Miklós
 9011 III,  48    |              érdeklõdnék az iránt, hogy hol és miképp terem a szegedi bicska.~
 9012 III,  49    |                        Hány évesek?~- Nyolc és tíz között, ikrek a két
 9013 III,  49    |                hol-hol kivette zsebkendõjét és homlokát törülgette, izzadott.
 9014 III,  49    |                  szép illedelmesen benyitsz és így szólsz: »az alispán
 9015 III,  49    |               alispán úr kezeit csókoltatja és ezt a kis lányt küldi prezentbe«.~-
 9016 III,  49    |                        No, most pedig eredj és jól végezz. Imre, hajts.~-
 9017 III,  49    |         Nemes-Várbokról átmentünk Pentelére és a többi kolerás helységekbe,
 9018 III,  49    |              bácsira senki, hogy sikkasztó.~És nem kapitulált meg egyhamar.
 9019 III,  49    |                    a vicispán, a szolgabíró és az orvos miatt! Valljuk
 9020 III,  49    |                csipkés finom ruhát, kalapot és mindennemû gyerek-piperét
 9021 III,  49    |               lódobogásra kiszaladt alispán és neje egyszerre.~- Itt hozom -
 9022 III,  50    |                  erre?~- Sõt olyan picinyek és olyan formásak ezek a nyomok,
 9023 III,  50    |                vörösbegyet temették.~Legyek és apró bogarak gyász-zsongással
 9024 III,  50    |                     erdei virágok, szerelem és a dicsõség magoktól jönnek-mennek,
 9025 III,  50    |             magoktól jönnek-mennek, nyílnak és hervadoznak.~
 9026 III,  51    |                   Miklóst elveszik Lajostól és Mátyásnak adják az alsó-toldiak.~
 9027 III,  51    |          Szentiványi Mihály. Levelet hozott és a levélben kegyelmet. De
 9028 III,  51    |                    hogy a király elé mentél és a kutya hátára tetted fel
 9029 III,  51    |               mellette. Szép volt ez nagyon és mulatságos. Megteszem, biz
 9030 III,  51    |              gondolkozom? Drága kövû násfák és kösöntyûk jobban illenének
 9031 III,  51    |                   Magdolna - szólt Toldi -, és neked adom a drágaságokat.~
 9032 III,  51    |                  Itt az ékszerek, Magdolna. És itt van a vitéz holtteste
 9033 III,  51    |                   nyájas farkcsóválgatással és a kezét kezdte nyalni.~-
 9034 III,  51    |                   asszony. - Vádollak isten és emberek elõtt.~- Hogyan? -
 9035 III,  51    |                      Hiszem, uram királyom, és arról gondolkozom, mit csináljak
 9036 III,  52    |                     nemes arcú.~A kamatokat és a törlesztési rátákat szoktam
 9037 III,  52    |                     pénz, nagyságos uram!~- És micsoda országnak a pénze
 9038 III,  52    |                   Az öreg a fejét csóválta, és megint csak megnézegette.~-
 9039 III,  52    |                valamit?~- Hogyne adnának!~- És bizonyos vagy abban, édes
 9040 III,  52    |                 világért sem a pénzem közé, és nem akarom, hogy engem megcsaljanak…~-
 9041 III,  52    |                   nagy összeg volt az arra, és leszaladtam vele egy közelben
 9042 III,  52    |                  vágott bele indulatosan. - És két pengõ forintot húzott
 9043 III,  53    |           legnagyobb két alakját: Kossuthot és Garibaldit. Sohasem láttam
 9044 III,  53    |                   rá esküdni, hogy láttam - és hamisan esküdném. Eljönne
 9045 III,  53    |                 visszaemlékezésben: Kossuth és Garibaldi.~Lõn pedig egyszer
 9046 III,  53    |                  nyilatkozott Garibaldiról.~És az nagy esemény volt még
 9047 III,  53    |                  hoztam önnek.~- Igen? Nos, és miért nem adja ide, kedves
 9048 III,  53    |                      amiért önt megsértette és sajnálatát fejezi ki…~Garibaldi
 9049 III,  53    |                   nem a harag ült az edzett és mégis szelíd vonásokon,
 9050 III,  53    |                   Teleki meghajtotta magát, és bámész szemeket vetett az
 9051 III,  54    |               fényes bútorzatú teremben ült és finom cigaretlit szítt.~
 9052 III,  54    |            tulipánokat irkálni a ködmönökre és a szûrökre: pápaszemes urak
 9053 III,  54    |                    az istennek, hogy magyar és hogy nem nõs. Két napja
 9054 III,  54    |                Lupcsek úgy állt ott mereven és szótlanul, mint egy sóbálvány.
 9055 III,  54    |                 vaskéz a szívére nehezedett és úgy nyomta, de úgy nyomta,
 9056 III,  54    |                 viseltes hétköznapi ruháiba és megindult az álomkép után,
 9057 III,  55    |                  menyecske akkor kinevette. És még hevesebbre fordította
 9058 III,  55    |             Lemondani. Ehhez filozófia kell és legalább nem kell hozzá
 9059 III,  55    |              kompromittálni akarta hölgyét, és meg akart maradni gavallérnak
 9060 III,  55    |                  õket.~Bepörölték s a pörök és a pörökhöz csatolt számlák,
 9061 III,  56    |                  mondom. A bélesek, rétesek és marcipánok adják meg a módját.
 9062 III,  56    |                     fûszereshez, kertészhez és csemegeárusokhoz. Az õ kosztjukon
 9063 III,  56    |                 gombolyagok, zömökök lettek és nagyképûek. Kermely Lacinak
 9064 III,  56    |                 közönyösen hozzátevé:~- Na, és nyomnak-e valamit az apróságok?~-
 9065 III,  56    |              kertben a petrezselymek, répák és georgina-rózsák között.
 9066 III,  56    |                     elfut a káposztalevelek és dinnyeindák ónszíne, az
 9067 III,  56    |                csiklandoznak, mint a hangya és égetnek, mint a parázs.
 9068 III,  56    |                      hogy jó lesz, jó lesz, és a lekapcsolt köténykéjével
 9069 III,  56    |                  azok letették a poharukat, és így szóltak: »Ennek a szegény
 9070 III,  56    |                     barackot nyom a fejére, és hátba üti: ebbõl áll a szeretete.
 9071 III,  56    |                     visszavenni többé.~Mély és kínos hallgatás következett.
 9072 III,  56    |                     állandóan a neheztelés.~És mégis, mégis nagyon fájhatott
 9073 III,  56    |                     De mirõl is beszéltünk?~És lesütötte a fejét.~- Õróluk.
 9074 III,  56    |                      igaz - szólt elhalóan, és sietve eltávozott.~Játszik
 9075 III,  56    |              odaírta a falra: Molnár Anna - és még egyszer: Molnár Anna.
 9076 III,  56    |               ereszkedõ híd tört át a ködön és az ablakon.~Anna remegve
 9077 III,  56    |                    Azután elgondolkozott:~- És mégis jobb, higgyétek meg,
 9078 III,  57    |          katonadolog minden baj a világon), és megkötöztem a sógort; szelíden
 9079 III,  57    |                   így járkált ott egész nap és egész éjjel. Egyedül virrasztottam
 9080 III,  57    |                  volt, beszéltem az eszéhez és szívéhez; nagy nehezen sikerült
 9081 III,  58    |                   van - mondá õ leverten.~- És vajon mi vitte õt erre a
 9082 III,  58    |                  verekedni holnap reggel.~- És kivel fog verekedni?~- Egy
 9083 III,  58    |                    nevezett a kávéházban.~- És nem félt?~- Hogyne félt
 9084 III,  58    |                   miatt… nagy parti.~- Hüm! És hát mi közöm nekem mindezekhez?~-
 9085 III,  58    |                egymáshoz, kevély lépésekkel és délceg magatartással.~-
 9086 III,  59    |               segítsek a helyzetemen.~- No, és?~- Hát az a baj, könyörgöm,
 9087 III,  60    |                válaszfalat épített a bundák és az emberek közé. De ezen
 9088 III,  60    |                 Nagy István orsz. képviselõ és bundatulajdonos«! Mivelhogy
 9089 III,  60    |                     le fejemet az asztalra, és nem szóltam semmit többé.
 9090 III,  60    |               dologban elutazott Amerikába, és az itteni ruhaboltját bezárta.
 9091 III,  61    |                    tábla, cirkalom, szivacs és kréta. Az utolsó padban
 9092 III,  61    |        kicirkalmazták, kimódolták számokban és ábrákban, mennyi tért öntenek
 9093 III,  62    |                   ez a kifejezés így legyen és ne úgy legyen, az irány
 9094 III,  62    |         dicsekedhetnek sok praenumeránssal.~És itt megint jöhetne egy közbeszólás -
 9095 III,  62    |                   neki számítva, hogy eddig és ne tovább.~S meg is találtam
 9096 III,  62    |                  minden korán reggel benyit és felrántja álmából a kaszinószolgát (
 9097 III,  62    |                  Oldal József, Ábray Károly és a környékbeli könyvkomponálók
 9098 III,  63    |                 csinált anno 1700 nagyságos és nemzetes özvegy gróf Franke
 9099 III,  63    |                   kitalálhatja minden házas és nem házas emberi lélek,
 9100 III,  63    |             leányasszony, nem lehet özvegy, és megfordítva. És azt is kitalálhatja,
 9101 III,  63    |                     özvegy, és megfordítva. És azt is kitalálhatja, hogy
 9102 III,  63    |                   juss, ezt illõ ékességgel és tisztességtudással kimagyarázni.~
 9103 III,  63    |                  török urakkal, findzsákból és ibrikekbõl, másnap pedig
 9104 III,  63    |                   õkegyelmeikkel, vödrökbõl és billikomokból, azon mód
 9105 III,  63    |                vagynak a hadi konstellációk és a politikai cirkumstanciák,
 9106 III,  63    |                  uraimékat, akiknek sorbett és piláf volna fõzetendõ, déli
 9107 III,  63    |                    törökösen hajukat hátul, és mire kinõtt - éppen jó -
 9108 III,  63    |          Thököly-félékhez állott be a gróf, és elesett. Halva találták
 9109 III,  63    |              összefonta mellén a két karját és nem felelt, hanem tovább
 9110 III,  63    |                      melegít, éget, világít és harmatozik. Szebb ez a tarokknál
 9111 III,  63    |                   ült nyomban az asztalához és megvigasztalta azt a szegény,
 9112 III,  63    |                    hogy õ eskette meg ekkor és ekkor; aláírta ékes, cikornyás
 9113 III,  63    |                     járni ki fia örökségét.~És az nem is volt valami nehéz.
 9114 III,  63    |                   ki kellett adni a lindeni és strawitzi uradalmak felét,
 9115 III,  63    |                      sápadt, szeplõs arccal és olyan sajátszerû fehér hajjal,
 9116 III,  63    |                   megmutogatván az esketési és születési dokumentumokat,
 9117 III,  63    |                  gödröcskéjét az álla alatt és ahol érte. Azután a kezére
 9118 III,  63    |                   okoskodott, dehogy… leült és kiadta Franke Johannának
 9119 III,  63    |                   becsületét, megálljatok - és megfenyegette ökleivel Johannáékat. -
 9120 III,  63    |                  Brizló Borbálával érvényes és tökéletes.~Lám, nemzetes
 9121 III,  63    |                      belemártotta a tintába és odakanyarította feleletnek
 9122 III,  64    |                     növesztett ő virágokat.~És annyit… de annyit, hogy
 9123 III,  64    |                  Pali bácsi igen becsületes és jámbor ember hírében állt.
 9124 III,  64    |                    adóját pontosan fizette, és mindig az erõsebbekkel szavazott. (
 9125 III,  64    |                vasárnap eljárt a templomba, és csak egyetlen különös passziója
 9126 III,  64    |                     ami rengeteg zavaroknak és differenciáknak lett szülõanyja…
 9127 III,  64    |                    édes pióca, mely csókolt és húzott egyszerre!~A jó Pali
 9128 III,  64    |                   víz… meg a feleségecskéd.~És meg is gyógyította. Mindössze
 9129 III,  65    |                     nézett sem ide, sem oda és csak mikor a kendõ egészen
 9130 III,  65    |                vidéket. Egykedvûen pipázott és az óráját nézegette. Vidék,
 9131 III,  65    |                 majd nyájaskodva felelte:~- És te ugyan milyennek képzelted,
 9132 III,  65    |                        Oh, te kis bolondom!~És megcsipkedte elõre nyúló
 9133 III,  65    |                    Ez nem rossz.~A szeredás és kulacs ott volt mindig a
 9134 III,  65    |                gyámapámmal. Nagy meleg volt és az újdonatúj ünneplõ csizmám
 9135 III,  65    |                 volt ott.~- Elment! - hörgé és elsápadott, azt hittem,
 9136 III,  65    |                    a csónak… ott megy, ott…~És a szél is simogatja, nem
 9137 III,  65    |             átkozott kólika. Leült a partra és sírt, zokogott keservesen,
 9138 III,  65    |                     fel szomorúan, kék volt és ragyogott, nevetett ránk.~-
 9139 III,  65    |                 felugrott.~- Hátha… - szólt és itt megállott újra, lecsüggesztvén
 9140 III,  65    |                     Vigyázz a két patkányra és a szerszámra is, Matykó…
 9141 III,  65    |           bátyánknak, mindenben ellenkezett és mindenben õ akart lenni
 9142 III,  65    |                     mégis meggondolta magát és nem szólt soha semmit.~Egyszer
 9143 III,  65    |                   beszúrta botját a homokba és rákönyökölt, úgy várta be,
 9144 III,  65    |             tekintettel.~- Mit? Hogy mit? - És a vállát vonogatta Pernye
 9145 III,  65    |                félóra múlva idejön a csónak és ráülhetnek.~- Miféle csónak?~
 9146 III,  65    |                   is folydogáltak a könnyei és zihált a kis melle a fuldokló
 9147 III,  65    |                  fel nagybátyánk édesdeden, és egy fricskát adott a fejére. -
 9148 III,  65    |                     tizenkét apró tányérral és tepsivel.~Erre aztán elcsendesült
 9149 III,  66    |           dúskálkodék vala a földi javakban és világi tisztességekben.
 9150 III,  66    |                  hadban veszítsen városokat és várakat, ha azokat inkább
 9151 III,  66    |                   én azt, hogy Korogh János és Maróth Anna vannak a lisztán
 9152 III,  66    |                  köntösöket viselt vasárnap és milyeneket hétköznap, mit
 9153 III,  66    |                      aki szép karcsú legény és felette tudta magát kellemeztetni
 9154 III,  66    |             Újváriaknál, majd a Laczfiaknál és Koroghoknál legyeskedett,
 9155 III,  66    |                    igenis szép lágy fürtjei és égszín szemei, amelyekkel
 9156 III,  66    |               éppúgy, mintha elpirult volna és örömtõl ragyognék az ábrázata.~
 9157 III,  66    |                     faragták a szekrényeket és ládákat, varróasszonyok
 9158 III,  66    |                    az, ha egykedvûen veszi.~És egy szép téli napon csakugyan
 9159 III,  66    |                        lihegé Maróth tompán és türelmetlenül, idegesen
 9160 III,  66    |                     kastély ura eltávozott, és sorba járta az éji õröket,
 9161 III,  66    |                susogott, a patak csevegett… és a többi meg a többi.~- Hát
 9162 III,  66    |                   nem hajlítja semmi.~- No, és én mégis esküszöm, hogy
 9163 III,  66    |                 Akarok - szólt Dercs tompán és odanyújtotta a kezét, melyet
 9164 III,  66    |                   bízom benned. Arcod nemes és igazmondó, az nem csalhat
 9165 III,  66    |                elõbb jöjj, mint a király.~- És mit akartok tenni?~- Elfogjuk
 9166 III,  66    |                 tenni?~- Elfogjuk a királyt és bezáratjuk Siklóson.~- Tehát
 9167 III,  66    |                 Dercs vitéz felült a lovára és elvágtatott. A két hónap
 9168 III,  67    |                    világon, csak a jó szíve és a nagy fantáziája.~S ez
 9169 III,  67    |                     Ha valakinek õ tartozik és az megszólítja, ez annyira
 9170 III,  67    |                   fölötti keserûségében.~Jó és szelíd s arany terveket
 9171 III,  67    |               gombák. Mind csupa lehetetlen és kigondolhatatlan követelésekbõl
 9172 III,  67    |                 Egész lénye vidor, ártatlan és mégis a jó öreg Raksányi
 9173 III,  67    |                   mindenütt mérséklõ elem - és nagy szónok. S ilyenkor
 9174 III,  67    |                  fejezi ki toastjaiban, sír és zokog keservesen.~A Deák
 9175 III,  68    |                   tót kalapban jár a rabló, és zsendicét früstököl, vacsorázik,
 9176 III,  68    |           sarkantyús lábával megtaposott ő, és a huszárja, Farkas Pál nevezetű.~
 9177 III,  68    |           megfestette a füvet nagy darabon, és összefolyt a Farkas Páléval,
 9178 III,  68    |                   csak két ember nem: Bizay és Thaisz.~Ezekre senki sem
 9179 III,  68    |                    emlékszik mióta vannak - és senki sem fogja megérni
 9180 III,  68    |                 csizmát, a brokát dolmányt, és az ezüstgombos mentét panyókára,
 9181 III,  68    |                   szép csendesen fölpakolt, és hazajött.~S többet sohase
 9182 III,  68    |               tudatnak, hogy a régi jó urak és velök a régi jó szolgák
 9183 III,  69    |                    Vizsolyi is észre veszi, és rögtön saját magától kér
 9184 III,  69    |          fogyasztják a vörös bort, a sonkát és a sherryt, kiki a saját
 9185 III,  69    |               mondja valamelyik habaréki.~- És mindennap más emberhez hívatta
 9186 III,  69    |                     miniszter keveset eszik és elegánsan. A kés és villa
 9187 III,  69    |                   eszik és elegánsan. A kés és villa bizonyos elõkelõséggel
 9188 III,  69    |                  kis borral… még egy falat, és még egy… megint egy korty
 9189 III,  69    |                Hiszen eredménye úgy sincs - és még csak nem is bosszankodik
 9190 III,  70    |                hozzá a tekintetes úr.~- No, és kicsoda a maga ura?~- Hát
 9191 III,  70    |                     mert az ura beteg most, és az orvos megtiltotta, hogy
 9192 III,  70    |                pedig fogja meg azt a tollat és írjon. Majd beszélek én
 9193 III,  71    |                  emberek ezek, becsületesek és ájtatosak. Lehetetlen az,
 9194 III,  71    |           alakítható oly jól, mint a semmi. És semmi sem ragadósabb a lélekre,
 9195 III,  71    |          visszhangozná azt, a fák, folyamok és a sziklák.~Benn az égben
 9196 III,  71    |                ember szája a csodálkozástól és gyönyörtõl.~Pedig hiba,
 9197 III,  71    |                    az ember elámul, megijed és nem kér semmit. A menny
 9198 III,  71    |                      sokat járt át vejéhez, és rendkívül szerette kis unokáját,
 9199 III,  71    |                    hirtelen ahogy lehetett, és a kék pántlikás új pörge
 9200 III,  71    |                    rendkívüli is, ami igaz. És még mi következik? Az, hogy
 9201 III,  71    |                   is. Szomorú, de igaz. No, és mire tanít ez bennünket?
 9202 III,  71    |                    már tudjuk, hogy állunk. És a legvégül mi következik
 9203 III,  71    |              lehessünk, tiszteljük atyánkat és anyánkat. Megértetted, fiacskám?~
 9204 III,  71    |                     hogy megvannak valahol, és hogy együtt vannak.~
 9205 III,  72    |                    a kártyákat, megkeverni, és kiosztani, hogy kinek melyik
 9206 III,  72    |                    kilencven darabka rétjét és szántóját összetolni egybe,
 9207 III,  72    |                     a királlyal, úgy mondá, és rendben van minden, csak
 9208 III,  72    |                  ültek körös-körül hercegek és grófok, ezüst ibrikekbõl
 9209 III,  72    |                  átnyújtotta az instanciát, és hátrasúgott Erzsének, megrántva
 9210 III,  72    |               kegyesen visszatért õfelsége, és így szólott:~- Légy nyugodt,
 9211 III,  72    |                   királylátó vén parasztról és a fiatal menyecskérõl. Akkor
 9212 III,  73    |                   ez elég egyszerû taktika. És a kivitele sem volt nehéz.
 9213 III,  73    |            háborúságot tudott hozni a népek és királyok közé.~A mi Regdonunk
 9214 III,  73    |                  bánom, akármit csináltok«. És nem bánta. Legalább látszólag
 9215 III,  73    |                    Bevitték a Neugebäudéba, és ráfordították a kulcsot.
 9216 III,  73    |              csapkodta az aktákat, lineákat és ceruzákat.~Másnap megint
 9217 III,  73    |            Köztelekbe! Mit keresett ön ott? És mirõl tanácskoztak? S kik
 9218 III,  73    |                     ütötte a taplósapkáját, és rátaposott.~- No, még ilyet
 9219 III,  73    |                   ebben a monarchiában rend és tisztesség? Amice, hívasson
 9220 III,  73    |                       De nem, mégse. Menjen és eressze ki pokolba. Átkozott
 9221 III,  74    |                    Olcsón vette a tulkokat, és drágán adta el. Ez nagyon
 9222 III,  75    |                   le kedves bácsi, üljön le és beszélje el, hol volt annyi
 9223 III,  75    |                        Ott én, onnan jövök… és itt kiszálltam.~- S innen
 9224 III,  75    |                    a nagybácsit hazacsalja, és sikerült neki, hálistennek.
 9225 III,  75    |                     az orrcimpái kitágultak és a halántékán úgy lüktettek
 9226 III,  75    |                 észre, mintha sóhajtana is. És ami a legfigyelemreméltóbb,
 9227 III,  75    |                fogja õt ösmerni.~- Remélem. És hány éves a menyasszony?~-
 9228 III,  76    |                kocsiját a vasúti állomásra, és a sógora is velem jött.
 9229 III,  76    |                  maga elég bizonyítványnak. És szakadatlanul önöknél van?~-
 9230 III,  76    |              ábrázatom. Kísérõm észrevette, és sietett elmondani a többit.~-
 9231 III,  76    |                   névre visszafordult János és mennyei derültséggel tette
 9232 III,  77    |                      aki igen pompás ember, és aki azt állítja magáról,
 9233 III,  77    |                birodalomban a legjobb orra.~És mert neki van a legjobb
 9234 III,  77    |              sajnálkozva bocsátja el a rend és a közbátorság hatalmas õrét,
 9235 III,  77    |                 következõleg monologizált:~»És nem is valami lehetetlen,
 9236 III,  77    |                   városnegyednek, ablakokat és boltokat zúzott össze -
 9237 III,  78    |             ennélfogva a király miniszterét és az ünnepelt költőt illő
 9238 III,  78    |             ünnepelt költőt illő hódolattal és asztallal várták mindenütt.~
 9239 III,  78    |                  hogy a kegyelmes miniszter és a méltóságos költõ az õ
 9240 III,  78    |                 érne négy jó prédikációnál.~És csakugyan útjába akad a
 9241 III,  78    |                 fogta, iszonyú óvatossággal és félelmek között, mivelhogy
 9242 III,  78    |                   kapáltak fel.~Az egyházfi és a kurátor urak azokhoz az
 9243 III,  78    |                rájövén a lovak megállásának és csurgásának okára, elkezdett
 9244 III,  78    |                   azért mégis csak fütyült. És akár meddig fütyült, azért
 9245 III,  78    |                     sertésvályúig gurult.~- És még fütyöltem neki, az akasztófáravalónak!~*~
 9246 III,  78    |                    ott ebédelt Szász Károly és Trefort. Elõre értesülvén,
 9247 III,  78    |                 helyreüti valahogy a kárát.~És Brana bácsi azután egy pár
 9248 III,  79    |                     éppen öt darab választó és még két forint plusz!~Hahó!
 9249 III,  79    |                   hogy téged miképp hívnak, és hogy képviselõ vagy.~Nagy
 9250 III,  79    |         Városligetbe. Vagy negyven szolgáló és ugyanannyi mesterlegény
 9251 III,  79    |              fotográfus átvette a névjegyet és mosolygott.~Erre aztán észhez
 9252 III,  79    |                  elõ, s azon át is megnézte és nevetve adta vissza.~- Ej,
 9253 III,  80    |                  nem szabad zsidónak lakni.~És a Balassák mégis elpusztultak,
 9254 III,  80    |                    parasztjait a városkából és ott keringtek, ugráltak,
 9255 III,  80    |                  ezek már, ti. a szolgabíró és csendbiztos, nagyon is mûvelt
 9256 III,  80    |               felült egy kocsis, egy polgár és megyei hajdú, s úgy álltak
 9257 III,  80    |                    melyet legkevesebb bánat és könny kísért sajátságos
 9258 III,  80    |            kanyargós hegyi úton nagy zsivaj és sikoltozások között a vár
 9259 III,  81    |                asszony s annak igen együgyű és torkos fia. A szegény asszonynak
 9260 III,  81    |                kecskéjéhez, kifejte a tejet és megitta, azután az itthoni
 9261 III,  81    |                     eperfa alá a ház előtt, és ott jajgatott siralmasan.~
 9262 III,  81    |                Egyenesen a fénynek tartott, és egy házikóhoz ért. Egy galambõsz
 9263 III,  81    |                     gödölyét, mely mekegett és nyájasan mereszté reá szemeit.~-
 9264 III,  81    |                      Reggel, mikor az atyus és az anyóka beléptek, hogy
 9265 III,  82    |               minden fölhajszolt részletet. És az öngyilkosság - esemény
 9266 III,  83    |                   kapuja csukva volt mindig és zsalusi leeresztve. Édesanyám
 9267 III,  83    |                    vállain kis kockás kendõ és igen gyakran köhögött.~-
 9268 III,  83    |                   vette el, pedig származás és birtok szerint is a harmadik
 9269 III,  83    |           végzetszerû. Az arca szép férfias és mégis visszataszító. Már
 9270 III,  83    |                    lett volna a vánkosokra) és két fehér galambot, mert
 9271 III,  83    |                   Kazy Ferenc, Mácsik János és Laczkó István. Azt beszélik,
 9272 III,  83    |                      Vajon kinek lesz igaza és kinek kívánja a szomorú
 9273 III,  83    |               Szügytõl, éktelen csaholással és vonításokkal.~- Csiba te,
 9274 III,  83    |                    A gyermek álmos volt már és sírt. Nem nézett a koporsóra,
 9275 III,  83    |                    át az idegein egyszerre. És ugyan hogy fekszik ott?
 9276 III,  83    |                 mondta, egyedül, a baltával és egy pici lámpával a kezében.~
 9277 III,  83    |                    Egész éjjel láz gyötörte és félrebeszélt. Vagy hogy
 9278 III,  83    |               mindent meg kell neki mutatni és semmi sem áll a kezeügyében.«~
 9279 III,  83    |                     Az embereket felkereste és csacska lett. Fiáról beszélt
 9280 III,  83    |                     benne egyéb, csak kövek és szalma.«~Másoknak is elmondta
 9281 III,  83    |                    kezdtek nyílni, lefeküdt és sohasem kelt fel többé.
 9282 III,  83    |              földben, istennek az õ hírével és tudásával. Nyugodjék is
 9283 III,  83    |                 úgyhogy Pélly Barnabás uram és Veresné asszonyom jónak
 9284 III,  83    |                   utána szaladt az öregnek, és szóba állt vele. Azontúl
 9285 III,  83    |                     én kedves jó anyámnak.«~És a levelek jártak is egyre
 9286 III,  85    |                     nekem kedves urambátyám és vér szerinti rokonom megolvasván
 9287 III,  85    |                     az ok, tudod, közönyös) és a megbotoztatásról jegyzõkönyvet
 9288 III,  85    |                      Míg ilyen okos emberek és táblák vannak Magyarországon,
 9289 III,  86    |                  festői tarkaságban emberek és állatok. Tótok a messze
 9290 III,  86    |                    közt ritkák a menyecskék és hajadonok. Ezek felkérezkednek
 9291 III,  86    |                 Sorba jönnek apró tepsikkel és butykosokkal nagy sietve.
 9292 III,  86    |                     innen-onnan a kerítések és kapuk mögül szurtos nõi
 9293 III,  86    |                     S apró paraszt leánykák és buksi fejû fiúcskák szaladnak
 9294 III,  86    |                     rongyos árva porontyok.~És hétfõn aztán olyan szomorú
 9295 III,  86    |                     meg van halva.~A kutyák és a macskák hallgatagon járnak
 9296 III,  86    |                     Mert van, aki a lovakra és a szerszámra vigyáz, veszteg
 9297 III,  86    |                    arcuk is piros lehessen.~És az is lesz. A férfiaké a
 9298 III,  87    |             fiacskám - szólt az öreg esküdt és megsimogatta a fejemet.
 9299 III,  87    |                      Azután a helyére ment, és sokkal nyersebben dünnyögé: »
 9300 III,  87    |                     külön szobában tárgyalt és dolgozott, s az esküdtek
 9301 III,  87    |               megszólítana; de mikor bejött és szétnézett, mégis összerezzentem…
 9302 III,  87    |                 napokat tûzöl ki - dörmögé, és a szemöldökeivel eleresztett.~
 9303 III,  87    |                   kerülgette a szakadékokat és vízmosásokat.~Szép verõfényes
 9304 III,  87    |                     egész törvényt.~Nagyzol és henceg - gondolám magamban.~
 9305 III,  87    |                     a tekintetes asszonyból és két szemrevaló hajadon leánykából.
 9306 III,  87    |                      Erzsi volt a nagyobbik és szebbik, egész sarkáig ért
 9307 III,  87    |                    délután a tarokké volt - és a miénk.~Bolyongtunk a kertben,
 9308 III,  87    |                ezerféle dolgokat csevegtek. És hogy tudott beszélni az
 9309 III,  87    |          visszaidéztem azokat sorba azután, és mindenikben megtaláltam
 9310 III,  87    |             méregmorzsát vagy a mézcsöppet! És ahogy az egyes szavakat
 9311 III,  87    |                  azt a szertelen ügyességet és lelki erõt?~Isten tudja,
 9312 III,  87    |              kislány a pázsitra telepedett, és láncot csinált a lyukas
 9313 III,  87    |                 aztán megfenyegette Nellit, és azt mondta neki:~- Ugyan,
 9314 III,  87    |                   Mire Nellike méregbe jött és ráhajította a készülõ láncot
 9315 III,  87    |               Ránéztem a leány piros arcára és lesütöttem szemeimet, szívem
 9316 III,  87    |                     a héja hámlani kezdett. És mégis irigyeltük tõle.~Kivált
 9317 III,  87    |                   csõszkunyhónál uzsonnálni és pihenni, fehér tüllkötényét
 9318 III,  87    |                 Hirtelen ráütött a kezemre, és sértõdve kelt fel.~- Sohasem
 9319 III,  87    |               macskája van.~- Ah! - szólt õ és úgy tett, mintha ásítana.~-
 9320 III,  87    |                napon bejött egy szilkei fél és megapellálta az egyik ítéletünket.
 9321 III,  87    |                 elõszólította az írnokokat, és lediktálta sorba elejétõl
 9322 III,  87    |                  bálon, felhevülve a bortól és a bál izgalmaitól, hozzáléptem:~-
 9323 III,  88    |                 voltak öltözve, varjú alakú és színû kalapjaikat tekintve,
 9324 III,  88    |                    mert a pincérek gyanúsan és aggodalmasan nézegették
 9325 III,  88    |                      amint a jóféle somlait és kecsegét hatalmas adagokban
 9326 III,  88    |                kegyelmeteknek, Szûcs Mihály és Töviskes János uram.~- No,
 9327 III,  88    |                  tett a városi szegényeknek és a református iskolának.~
 9328 III,  88    |                    olvas, nem olyan fösvény és nem olyan pazar, mint Töviskes
 9329 III,  88    |                kivitt egy szakajtó húszast, és elvetette benne.~- Hadd
 9330 III,  88    |                    lajbi zsebükbõl fizették és fizetik az adójukat.~
 9331 III,  89    |              bajuszával. Körülöttük szemben és szerteszét mindenütt előkelő »
 9332 III,  89    |                 talál, ami aztán igazi tyúk és nem csak színpadi, mint
 9333 III,  89    |            irodalmát s elzárkózik a szellem és a haladás elõl - de az elszegényedésen
 9334 III,  90    |                gyomorerõsítõt?~Megköszöntem és elfogadtam egy félpohárnyit,
 9335 III,  90    |                    elfogy, kérem alássan.~- És azt a tömérdek húst?~- Jó
 9336 III,  90    |                  mert sánta az egyik lovam, és másikat nem tudok venni
 9337 III,  90    |                   feltaszított a lépcsõkön, és nem is köszönt. A kapusnak
 9338 III,  91    |               beszélt velök.~Szellemes volt és bölcs, de mégis naiv. Hangja
 9339 III,  91    |                     hanem hegyben végzõdött és ellapult valahogy az arcon,
 9340 III,  91    |                   hogy adja nekem?~Ránéztem és féltréfásan feleltem:~-
 9341 III,  92    |                   említett jó barátomat).~- És azt hallom, erényes asszony.~-
 9342 III,  92    |                    ajtóba beerõsített lakat és a rézkilincs körül. Mert
 9343 III,  93    |               ablakain át egy csíz röpül be és a büfé vagy a könyvtárszobán
 9344 III,  93    |                    a képviselõk a madárnak, és a kalapjaikkal hessegetik.~
 9345 III,  93    |                 kanári volt még. Úgy viszi, és úgy fogyatkozik, mint a
 9346 III,  93    |                  nagyon, ami nem miniszter, és miért nevezik Schwindlernek,
 9347 III,  93    |                  hogy egy madarat üldözött, és szidott folytonosan.~Kemény
 9348 III,  93    |                  Megalkudtak a váltságdíjra és azóta minden héten kétszer
 9349 III,  93    |                 után a szomszédos kertekben és udvarokban visszajött, s
 9350 III,  94    |                     idõre, amerre lezuhant, és a csipkerózsák nyíltak haloványabbaknak
 9351 III,  94    |          összeszorongatta a vendége kezeit, és azt kérdezte tõle egész
 9352 III,  94    |               mentek erre, Strong kapitány?~És a szeme közé nézett a déli
 9353 III,  94    |               derekát, amint most a tiedet, és amint félre pillantok egyszer,
 9354 III,  94    |                   hozod a legjobb barátodat és a legnagyobb ellenségedet.«~
 9355 III,  94    |                     a saját viseltes ruháin és felsóhajtott.~- Szeretném
 9356 III,  94    |       Lengyelországba. Ott megveszi valaki, és legalább kényelemben élhetünk.
 9357 III,  94    |                tördelte kétségbeesésében.~- És mit fogsz már most tenni? -
 9358 III,  94    |                     elé ma délben. Kelj fel és öltözködjél.~- Helyes -
 9359 III,  94    |                 ránézett szemeivel szelíden és visszajött, mintha semmi
 9360 III,  94    |                     nekem… mert megszoktam… és mert szeretem.~A király
 9361 III,  95    |              megösmervén a kutya-nemességet és kutya-arisztokráciát. Milyen
 9362 III,  95    |                    idomítás, mint testalkat és vér tekintetében ragyogó
 9363 III,  95    |           Magyarországban is a fõúri klubok és házak. A Blikkre neki szüksége
 9364 III,  95    |                   pedig kõbõl vagyok, ördög és pokol!~Eladtam a dézsmaváltsági
 9365 III,  95    |                  Nem játszom tovább - szólt és felkelt. - Nincs pénzem!~-
 9366 III,  95    |             meggondoltam, hogy nem az enyém és sohasem lehet az enyém.
 9367 III,  95    |               vadászatnak; vadászok, hajtók és ebek összegyûltek a tisztáson
 9368 III,  96    |      Megszerkesztették a jegyzõkönyvet; ezt és ezt a kerületet képviseli
 9369 III,  96    |                    a kerületet képviseli ez és ez, punktum. Aláírták mint
 9370 III,  96    |                     Aláírták mint kötelezõt és hogy gondoskodva legyen
 9371 III,  96    |               következik, hogy voltak nyári és téli udvarlói is.~A téliekhez
 9372 III,  96    |                     befonja a fûzfabokrokat és növényeket - mind uralkodásra,
 9373 III,  96    |                  amit én gondolok?~- Az is.~És elpirult hozzá egy kicsit -
 9374 III,  96    |                Ebben a zagyva hadviselésben és irtóztató fölfordulásban,
 9375 III,  96    |                ilyen fülek mindig vannak.~- És lássa, ha maga azt megteszi,
 9376 III,  96    |         szolgálhatok vele, tekintetes uram.~És mindenütt ezt a feleletet
 9377 III,  96    |                     elborult minden homlok, és senki sem tudott róla semmit.
 9378 III,  96    |                kinevezem báró Bolykai Pált…~És erre a históriára még azt
 9379 III,  97    |                    forint állami adót fizet és hat forint községi pótlékot,
 9380 III,  97    |                    foglalt belsõ telek, ház és más ingatlanok fejében.~
 9381 III,  97    |                    éppen amiatt a huszonkét és hat forint miatt; azt mondja,
 9382 III,  97    |                    kisöpörnek, csizmasarkak és talpak nagy halmaza. Sok,
 9383 III,  97    |                szeretõm - szólt szemérmesen és húzódozva.~- Könyvbe akarjuk
 9384 III,  97    |                bicskiák, tûk, hovájok, árak és kérgek között kotorászott
 9385 III,  97    |               akarta csúsztatni.~Az nevetve és zavarral tolta vissza kezét.~-
 9386 III,  98    |                   ösmerte a tárgyak értékét és a pénz becsét.~Õt az egész
 9387 III,  98    |                     Mindössze nehány hold - és a szomszédban van egy kis
 9388 III,  98    |                 maradványaiból, agancsokból és bõrökbõl. Minden egyes szarvasnak
 9389 III,  98    |                    egyes szarvasnak vezeték és keresztnevet adott a holta
 9390 III,  98    |              nyomban elindult a vadászaival és tiszttársaival.~- A direktor
 9391 III,  98    |                 reggelt - viszonzá a herceg és órájára nézett. - Tizenöt
 9392 III,  98    |                   csatákban, mind kiheverte és végre is egy méhcsípésben
 9393 III,  99    |                  Párdy (aki éppen akkor élt és uralkodott), s nyakrafõre
 9394 III,  99    |                sietett felajánlani a község és hívek számára ingyen épületfát
 9395 III,  99    |                   karosszékben az ambituson és sopánkodott az öt kenyér
 9396 III,  99    |                     Régente a megyei rendek és karok száznyolcvan rénesi
 9397 III,  99    |                    ig: Valami hiányos mappa és lajstrom maradt ugyan a
 9398 III,  99    |                  ott. A nagy százados tölgy és fenyõfák egyre ritkulnak,
 9399 III,  100   |                    esztendõs. Nagy szakálla és bajusza volt, azazhogy nagynak
 9400 III,  100   |                   lényén bizonyos keserûség és ridegség ömlött el. Szemeit
 9401 III,  100   |                    eltaszigálta kesztyûimet és szivarszipkámat, s türelmetlenül
 9402 III,  100   |                    mától holnapig. Élveztem és még ma is élvezem a világot.
 9403 III,  100   |                  Fiú - szólt kisvártatva -, és milyen fiú!~Élénken nézett
 9404 III,  100   |           Egészséges-e? Valóságos vasgyúró. És milyen imposztor? Titli,
 9405 III,  100   |                  vidáman ragyogtak a gázak, és a fehér abroszok nyájasan
 9406 III,  101   |                                        ŐSÖK ÉS UNOKÁK~1884~Valamelyik nap
 9407 III,  101   |                  koma ránézett csodálkozva, és azt felelte:~- Miféle pénzrõl
 9408 III,  101   |            gondoltam, hogy ilyen becsületes és biztos helyre teszem a pénzemet,
 9409 III,  102   |                    Minden komor, ünnepélyes és méltóságos. Mintha a kövek
 9410 III,  102   |               sokáig voltam Törökországban, és sokra becsülöm azt a népet,
 9411 III,  102   |               szemét rontja a csillogása.~- És befordította a tekintetes
 9412 III,  102   |                   küszködik a szivarfüsttel és az iratok dohos szagával.
 9413 III,  102   |                    tubust, mint egy bolond, és belekiáltottam: »Szeret,
 9414 III,  102   |                     egyelõre száz forint.~- És kit kiáltsunk ki? - kérdém
 9415 III,  102   |                    a homályos utcaszögletek és sikátorok önteni kezdték
 9416 III,  102   |                   Péter szunnyadoznék most. És ha nem szunnyadoznék is
 9417 III,  102   |              politikát«. Õ osztott, õ emelt és ütött: a kártyáiba sohasem
 9418 III,  102   |                     ül az alispáni széken?«~És ezzel aztán véget ért volna
 9419 III,  102   |                    ül elzárkózva az emberek és a nagy szégyen elõl.)~És
 9420 III,  102   |                    és a nagy szégyen elõl.)~És az alispán végre is nem
 9421 III,  102   |                vittem a spirituszt, dohányt és az élelmi cikkeket. A zelenyei
 9422 III,  102   |                   nagy szemeket meresztett, és elégedetlen arcot vágott:~-
 9423 III,  102   |               fitymálva, de nagy sóhajtások és hümmögések közt azért csak
 9424 III,  102   |                     szamara hátán jöhessen, és hogy szamara is olyan diurnumot
 9425 III,  102   |          valamennyien. Nõttön-nõtt a menet, és minél jobban közeledtünk
 9426 III,  102   |                    jármába virágokat tûztek és gallyakat.~Így mentünk-mendegéltünk
 9427 III,  102   |                     a falvakon, hol visítva és »vivát«-okat kiabálva futott
 9428 III,  102   |                    bögréikkel, kulacsaikkal és a pléhiccéseikkel, megtölteni
 9429 III,  102   |                    Zsizsik« patakban, hordó és a dohányládák kifordultak
 9430 III,  102   |                   az abroncsa is szétesett, és a spiritusz beömlött a patakba.
 9431 III,  102   |              odaszállingóztak a kendertilók és kartácsoló kefék mellõl.
 9432 III,  102   |                 kefék mellõl. Kis bögrékkel és kékvirágú kannákkal jöttek,
 9433 III,  102   |                   hogy most veres a tromf. (És mellét verte fennhéjázón.)
 9434 III,  102   |                      A leányok összenéztek, és el akartak szaladni.~- Ohó
 9435 III,  102   |                   pajzán nevetéssel elfogta és megszorongatta selyma módra
 9436 III,  102   |                     elájulok az ijedtségtõl és örömtõl.~Nagy Anna volt,
 9437 III,  102   |                   Bántotta mégis a csúfság, és kivált a röhej, amellyel
 9438 III,  102   |             öltözetben?~- Virágokat szedünk és madárfészkeket keresünk.
 9439 III,  102   |                    madárfészkeket keresünk. És erre nekünk ilyen ruhánk
 9440 III,  102   |                    lánykát kísértem a réten és mezõkön át. Langyos szél
 9441 III,  102   |                  Igen? - szólt vontatottan, és ismét hosszú hallgatás következett.
 9442 III,  102   |                    ruhában nagyon csinos.~- És? - kérdé lesujtó tekintettel.~-
 9443 III,  102   |                kérdé lesujtó tekintettel.~- És… hogy… mondhatnám… tulajdonképpen
 9444 III,  102   |                visszafelé egy nagy darabon, és nem eresztett át tovább
 9445 III,  102   |                    szólt Anna ijedt hangon, és fülig pirult.~(De nem félhetett
 9446 III,  102   |           csiklandozását.~- Szeretem, Anna, és örökké fogom szeretni.~Mari
 9447 III,  102   |                    hamar.~Szemeit lesütötte és sóhajtott.~- Igyekezzék
 9448 III,  102   |                  Hát maga eresztgette szét, és tán maga fordította is fel
 9449 III,  102   |                      most felgyógyul Pálly, és nyilvánosan gazembernek
 9450 III,  103   |                  1137-ben Hunth fiai, Dezsõ és Demeter bírták. Õsi neve
 9451 III,  103   |                    sokáig senki se.~A várak és a fejek gyorsan gurultak
 9452 III,  103   |                alólatok, ahová én küldöm« - és a várat elvette, s odaadta
 9453 III,  103   |                   edzett katonáival a várba és elfoglalta. Most már három
 9454 III,  103   |                ûzhette rablásait, mert Léva és Szitnya is az övé volt.~
 9455 III,  103   |                   is az övé volt.~A »Garam- és az Ipoly-mellék királyának«
 9456 III,  103   |                     nevét mindenki az Ipoly és Garam partján, vitézségérõl
 9457 III,  104   |                 falu, ahol a község vagyona és jövedelme untig fedezi nemcsak
 9458 III,  104   |                belenyúl a helység ládájába, és kifizeti a falu minden lakosáért
 9459 III,  104   |              megropogtatta, kurtán beszélt, és nem tûrt semmi ellenvéleményt.
 9460 III,  104   |                 dolgozni. Ámbátor a szolgák és szolgálók mind a szomszéd
 9461 III,  104   |                     falut?~- Mi? Hát ez ni…~És felemelte a mogyorófa pálcáját…~-
 9462 III,  104   |                törvényeket csinál az ország és a vármegye, azok sokba kerülnek
 9463 III,  104   |               vármegye, azok sokba kerülnek és nem jók, a mi törvényeinket
 9464 III,  104   |                  törvényeinket én csinálom, és alkalmazom ingyen. Soha
 9465 III,  104   |                     megszedte magát a kópé… és most nem akar többé koldulni.
 9466 III,  104   |             felszedte hétfogantyús fésûvel, és így szólt:~- Tisztelt tanácsnok
 9467 III,  104   |                   után rágyújtott a makrára és várt egy darabig, hogy majd
 9468 III,  104   |               vannak immár õnála szegényebb és érdemesebb emberek is erre
 9469 III,  105   |               amelyet már elõbb átolvastam, és ha megtetszik, elteszem
 9470 III,  105   |                     tanulom. Menjen útjára.~És távozóban csakugyan kihangzott;
 9471 III,  106   |                könyveket írt a harcászatról és taktikáról, végre pedig
 9472 III,  106   |                    hogy a többiek is lőnek, és semmi esetre se fogják bevárni
 9473 III,  106   |          cirkumspektus intézkedések nélkül, és nem találja ott - csak a
 9474 III,  106   |                 Megfogott egypár télirokkot és nehány sétapálcát.~Három-négy
 9475 III,  106   |                 Thaisz bejött egy délelõtt. És maga elé rakta a vádlott
 9476 III,  106   |                    szín, szürke, kék, barna és vadgalambszínû. Egy rendõr,
 9477 III,  106   |                  Átkozottul ismerõs gúnyák!~És verte a homlokát, hogy eszébe
 9478 III,  106   |                   legalább is valami Pollux és Castoré.~Thaisz eközben
 9479 III,  106   |                   vissza, János, a levelet.~És János rendõr visszatette -
 9480 III,  106   |                 korszakban képezte a drámák és vígjátékok motívumait, visszatette,
 9481 III,  106   |                   felkiáltott:~- Isten nagy és hatalmas, õ bizonyára felvilágosít
 9482 III,  106   |             tulajdonosai is.~Valóban Pollux és Castor voltak, két jó barát,
 9483 III,  106   |                    maradt hátra a leányaink és unokáink házibarátjai számára:
 9484 III,  107   |                behozta másnap az anyját is, és a Máthé János-féle ügy gyors
 9485 III,  107   |                  Máthé János-féle ügy gyors és igazságos elintézést nyert.
 9486 III,  107   |                lenne lehetséges, ha a város és a megye is akarná.~No, ezt
 9487 III,  107   |                megyéhez.~- Kár arra a tinta és a papiros.~- No, csak adják
 9488 III,  107   |               Felállott Bihari Nagy István, és egy hatalmas dikciót vágott
 9489 III,  108   |                   élõ férje volt egyszerre, és hogy olyan gyönyörû asszony
 9490 III,  108   |                Koháry István uram õnagysága és Gyöngyösi uram õkegyelme.~
 9491 III,  108   |                   fejedelmekbõl valamelyik.~És a nemes vármegyékbe az egyik
 9492 III,  108   |                 tisztikart: a viceispánokat és nemesi bírákat. Nem is rossz
 9493 III,  108   |                    kettõ közül törvényesnek és igazinak.~Pörölhette hát
 9494 III,  108   |            fölkapott egy paripára tréfából, és sohasem tért vissza többé.
 9495 III,  108   |                 kapunál Rosalyi Kún István, és megint csak megzörögtette
 9496 III,  108   |                percben a föld nagyot dobban és megrázkódik… ez nehéz ágyúnak
 9497 III,  108   |                     a híre messze csordult, és válás lett a vége. Mária
 9498 III,  108   |                    felette halálosan.~- No, és hogyan eshetett az? - kérdé
 9499 III,  108   |              kisebbik asszonyra«. Illésházy és neje, Széchy Éva, vallásos,
 9500 III,  108   |               vallásos, rideg életet éltek, és nagy kordában tartották