bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

12001  IV,  145   |                    Nyájas, szelíd, vallásos és adakozó volt. Maga a mekkai
12002  IV,  145   |               kezdve, a sörényét fésülgette és fonta, szóval úgy szerette,
12003  IV,  145   |                  mint a fiókholló, de fehér és pej foltok rajta emitt-amott.
12004  IV,  145   |                     magadnak alkalmas lovat és utazz el. Allah segítsen
12005  IV,  145   |                      Allah segítsen az úton és céljaidban! Örülök, hogy
12006  IV,  145   |           megszerzésérõl nem mondott le. Új és új terveket koholt ki.~Egy
12007  IV,  145   |                zarándok pedig felült a lóra és elvágtatott a Hasszán házába.~
12008  IV,  145   |                     Az már az udvaron várta és dühösen riadt rá:~- Hisz
12009  IV,  145   |                  nagyobbik fia, álszakállal és álhajjal, menten visszanyargalt
12010  IV,  145   |              Abdallah vásárra ment, léceket és gerendákat venni egy házhoz,
12011  IV,  145   |               Útközben egy hídnál jajgatást és siránkozást hall a híd alatt.~
12012  IV,  145   |                     a karfa letört, leestem és kitörtem a lábamat. Jó lélek,
12013  IV,  145   |                     fölnyalábolni az ifjút, és ölben vinni nagy szuszogva
12014  IV,  145   |                     ájtatosan bólintgatott; és addig-addig bólintgatott,
12015  IV,  145   |           észrevette, felugrott fekhelyérõl és kiosont.~Az okozott neszre
12016  IV,  145   |                    Szelim, Szelim! - kiáltá és megragadván a szalmazsákot
12017  IV,  145   |                    sehol.~Az öreg felugrott és kirohant a kunyhóból. De
12018  IV,  145   |                   öreg, becsületes Abdallah és most már csendes léptekkel
12019  IV,  145   |                    útját a városba, léceket és gerendákat vásárlandó ahhoz
12020  IV,  146   |                    téma lesz, elcsépeletlen és pikáns. A mi saját, külön
12021  IV,  146   |                  mégis sajátosan a képzelet és a valóság között lebegnek.~
12022  IV,  146   |                   élénkebb, minél gazdagabb és változatosabb legyen, mint
12023  IV,  146   |                  hányódott napokig az ollók és a kilyukasztott lapok között.~
12024  IV,  146   |                 lehet.~Fölemeltem a levelet és átolvastam. Azon bájos levelek
12025  IV,  146   |                  már a Flórikával?~Elpirult és vontatva mondá:~- Ostobaság
12026  IV,  146   |       poéta-gyereket, aki egy nõi nevet kap és azt felruházza saját ízlése
12027  IV,  146   |                     Isteni lesz, barátom.~- És hogy ösmertek egymásra?~-
12028  IV,  146   |                seregélyekre, hanem medvékre és oroszlánokra. A becsületes
12029  IV,  146   |                   odavolt az izgatottságtól és örömtõl.~- Cudar szeles
12030  IV,  146   |               alakja ismét más formát nyert és a másik oldalról lépett
12031  IV,  146   |                     Beckó, gyû Márta!~Beckó és Márta makacskodtak egy darabig,
12032  IV,  146   |               kocsis meghökkent, mert Beckó és Márta tarkák voltak. Fiatal
12033  IV,  146   |                   ügyesen a saját szegfûjét és a fölemelésnél elcserélte.
12034  IV,  146   |             intermezzo, összegyûrte lapját, és kihajította az omnibuszablakon.~-
12035  IV,  146   |                    leszedte róla a palástot és csak egy fehér inget hagyott
12036  IV,  146   |                   percben egy nagy zökkenés és reccsenés föl nem ráz mindnyájunkat.~
12037  IV,  146   |                      Hát a pap, meg az úrfi és a köhögõs öregúr?~- Nem
12038  IV,  146   |              visszacsúszott ismét a helyére és semmi sem látszott többé.~
12039  IV,  146   |                 ezzel újra felkapta hölgyét és visszatette a pocséta innensõ
12040  IV,  146   |                    Az asszonyság dühbe jött és az ernyõje nyelével fenyegette
12041  IV,  146   |                       Meghalok érte.~*~Mama és leány jegyet váltottak a
12042  IV,  146   |                  kivette keblérõl a szegfût és megcsókolta, majd búsan
12043  IV,  146   |                     Megfoghatatlan! - szólt és a halántékai lüktettek,
12044  IV,  146   |                   modern világ csodái élnek és ágaskodnak, zakatol kívülrõl
12045  IV,  146   |                   egy eset« - ismétli, újra és újra átgondolva az egészet.
12046  IV,  146   |                     Gyula másnap, harmadnap és mindennap megírja elõször
12047  IV,  146   |               fiatal költõvel, Radványival, és beleszeret. A poéta szintén
12048  IV,  146   |                    olvasd el ezt a novellát és felelj rá az üzenetekben
12049  IV,  146   |                     valahonnan az a Zsófika és a poéta.~Szomorúan mosolygott.~-
12050  IV,  146   |                     De a lány kedvedre való és jómódú.~- De mikor nem az
12051  IV,  146   |                   kegyetlen üzenet hozóját, és sírt, sírt keservesen.~Én
12052  IV,  147   |                    az illetékes faktorokkal és jöjjek föl, õ majd a vasúti
12053  IV,  147   |                    megértették az írástudók és farizeusok:~- Ejh, hát ezek
12054  IV,  147   |             kecsketokány párolgott a tálban és burgonyametélt.~Kedélyes,
12055  IV,  147   |                      Reggel korán felkelünk és szétnézünk a kerületben
12056  IV,  147   |                     ezt a palack veres bort és csak ezt a fehér palackot
12057  IV,  147   |                     levetkőztem, lefeküdtem és eloltottam a gyertyát, jól
12058  IV,  147   |                  Wrbovszky, a szilvóriummal és a repkával.~- Halljuk, hogy
12059  IV,  147   |                     föl a padlásra, Matykó, és hozd el a családi képek
12060  IV,  147   |                     azelõtt a viceispánokat és a követeket. Omnipotens
12061  IV,  147   |                    követválasztáskor elõjön és megmutatja magát azoknak,
12062  IV,  147   |                szemeit.~Kivettem a tárcámat és kitettem az éji asztalkára
12063  IV,  147   |               Vilóczy Gáspár gentleman volt és az marad holta után is.~
12064  IV,  147   |                    megmeszelhetik az embert és mégis megmaradnak gentlemanek
12065  IV,  147   |                     megmaradnak gentlemanek és pártoszlopok.~
12066  IV,  148   |                     átváltozott piros vérré és nem aludt, hanem pezsgett.~
12067  IV,  148   |                szaladtak szét. Asszonyokkal és aggastyánokkal dolgoztatott.~
12068  IV,  148   |               izgatottan. Hozzák az újságok és az arra vetõdõ utasok. Elszivárog
12069  IV,  148   |           uborkáinkat, a faggyúgyertyáinkat és a szabadságunkat. Siralom
12070  IV,  148   |                   össze asszonyok, gyerekek és férfiak a kastély udvarára.~-
12071  IV,  148   |           csináljunk? Mit tegyünk, lelkem? (És a fogai vacogtak. )~- Hát
12072  IV,  148   |              tekinteteket vetve a pulykákra és a tyúkokra.~- Hát mért nem
12073  IV,  148   |                 Szálljanak le a katona urak és pihenjenek meg nálunk!~Debernekyné
12074  IV,  148   |              muszkák leszálltak a lovaikról és letelepedtek a tornácon
12075  IV,  148   |               kedvük szottyant a kozákoknak és a házigazda is beszédes
12076  IV,  148   |                  ott hagyták. Nikoláj ivott és addig ivott, míg kidõlt,
12077  IV,  148   |                   akarja.~A pap mosolygott. És szeretettel simogatta meg
12078  IV,  148   |                 hátha valami baja történik, és engem fog a cár okozni? -
12079  IV,  148   |               megolvassa egyszer a katonáit és a Nikolaj nem lesz köztük.
12080  IV,  148   |                    köztük. Vizsgálni kezdik és kisül, hogy az bizony a
12081  IV,  148   |                  udvarról a kapuig vezette. És az se volt kozák, csak a
12082  IV,  148   |                    adót fizetni. Éltünk már és mozogtunk. A hármas halom
12083  IV,  148   |                   hármas halom zöldült már, és ott ültünk a tetején. Volt
12084  IV,  148   |                     õ nem ellenkezik tovább és kifizeti az adóját.~- Azt
12085  IV,  148   |                 urak. Amit a szemünk meglát és a szájunk megkíván, azt
12086  IV,  148   |            Jarobitsek; szerette a pecsenyét és a bort. Azonfelül Jarobitsek
12087  IV,  148   |                    Bizony megesszük a Rárót és a Fecskét is.~S valóban
12088  IV,  148   |                  körülnézegette a teheneket és a Talpast ítélte halálra.
12089  IV,  148   |                  Anna, te a Talpast siratod és nem mered bevallani.~- Hát
12090  IV,  148   |             járva-kelve szobájában, megállt és imádkozott:~- Istenem, ne
12091  IV,  148   |                    úr bámult, egyre bámult, és egy szót sem szólt, csak
12092  IV,  148   |               Bocsásson meg a tekintetes úr és a tekintetes asszony. Jó
12093  IV,  148   |                    a tekintetes asszony. Jó és alázatos leszek ezentúl.~-
12094  IV,  148   |                   Csak legyen ön, kérem, jó és alázatos. Ne hallgasson
12095  IV,  148   |                      pedig már hatvan éves, és még nem visel pápaszemet.~
12096  IV,  148   |            egészséges vagy. Vigyázz magadra és imádkozz abból a könyvbõl,
12097  IV,  148   |                     hogy ringassam.~Légy jó és alázatos, édes Vencelem,~
12098  IV,  148   |                    szikráztak a vidámságtól és lelkesedéstõl.~- Most már
12099  IV,  149   |                   Nástya csak a fejét rázta és így felelt:~- Ej, hát nem
12100  IV,  149   |                    meghozza pirosló körtéit és sohase vettük észre, hogy
12101  IV,  149   |                     van itt ezer meg ezer - és pajkosan hozzátette még
12102  IV,  149   |                  egy pár újdonatúj bocskort és gyere el vasárnap délután!~
12103  IV,  149   |                     bocskoraidat jó pénzért és boltot nyitok velök. Hogy
12104  IV,  149   |                      szóról szóra így volt. És azontúl még jobban törte
12105  IV,  149   |                    anyó, aki még mindig élt és ott gyomlálgatott a Nástya
12106  IV,  150   |                SZERETETE?~I. Ferenc császár és király sok viszontagságon
12107  IV,  150   |               kétségtelenül ejtettek sebek, és ezen sebek különfélék…~(
12108  IV,  150   |                  melyek maguktól gyógyulnak és olyanoknak, amik gyógyíthatlanok:
12109  IV,  150   |                    helye, mégpedig elég tág és alkalmas helye - az angol
12110  IV,  150   |                    uram:~- Felséges császár és király! Inkább vágassa ki
12111  IV,  150   |                    kissé e különös szavakon és föllépésen, s jóságosan
12112  IV,  150   |               adomány értékesebb, becsesebb és kedvesebb lesz nektek, mint
12113  IV,  150   |                  kibontakozott a sok gyapot és papírtakarók közül I. Ferencnek
12114  IV,  150   |                    csak a kõarc mosolygott.~És mosolyog még mai napig is,
12115  IV,  150   |                  hogy a lábával toppantott, és ami ritkaság nála, kemény
12116  IV,  150   |                    gyakornok megidéztetett, és azt is megsúgta neki az
12117  IV,  151   |                          A NYÚL, A DOKTOROK ÉS A BETEGSÉG~1893~Nem szeretek
12118  IV,  151   |                   nem tudok, étvágyom nincs és rossz kedvem van.~Mikor
12119  IV,  151   |                     gyomorhurut hû, szilárd és becsületes.~Határozottan
12120  IV,  151   |                   annyit?« A gyomorhurutban és tágulásban elhaltakat még
12121  IV,  151   |                 megvizsgált, megkopogtatott és azt találta:~- Az úrnak
12122  IV,  151   |             árnyékát, nyoma se lesz.~- Úgy? És körülbelül meddig gyógyulok
12123  IV,  151   |                   fedezte fel) fiatal ember és még nem gyógyított tífuszt,
12124  IV,  151   |                  Pali rokonom, aki gavallér és a Nemzeti Kaszinóban szokott
12125  IV,  151   |                     lázban csodálatos képek és víziók közt hintáztam, az
12126  IV,  151   |                  közt hintáztam, az öntudat és eszméletlenség között… Láttam,
12127  IV,  151   |                     nagy tajtékszerszámából és szidja a Bittó-kormányt. »
12128  IV,  151   |                    ki a dívány alól, Muci…« És most mégis megrendült az
12129  IV,  151   |                     Most már csak a gyerek- és elõszobára volt szorítva,
12130  IV,  151   |                   elõszobára volt szorítva, és talán maga is érezte karrierje
12131  IV,  151   |                 meglapulva egy almárium alá és nem engedte magát elõpiszkálni.
12132  IV,  151   |              gyermekek a kezeiket tördelték és zokogtak.~Végre, kisírt
12133  IV,  151   |                    mogorván -, válassz apád és a nyúl között!~A fiúcska
12134  IV,  151   |                 felkúszott rá, mint az evet és a nyakamba csimpaszkodott.
12135  IV,  151   |                    elcsukom a fásszekrénybe és azt a jelentést teszem az
12136  IV,  151   |                     mindennek. Volt bûnbak. És végre is a bûnbak a fõ.
12137  IV,  151   |              csakhogy már nincs itt! Remény és bizodalom, ez a két fiatal
12138  IV,  151   |             betegségemben. Leteszem fejemet és hallom, hallom zúgni a nógrádi
12139  IV,  151   |                     az égen megkoppantanak, és elalszom.~De mikor nem veszek
12140  IV,  151   |              sógorném ment le a szolgálóval és eleresztették a nyulat az
12141  IV,  151   |               Azután félénken hozzátettem - és merre ment?~- Jobbra ballagott
12142  IV,  151   |                    a Bercié, elvettem tõlük és visszahoztam.~A feleségem,
12143  IV,  151   |                    mint egy céltalan vándor és visszapillantott. A Berci
12144  IV,  151   |                  már azóta három nap elmúlt és a nyúl nem tért vissza.
12145  IV,  151   |                    most már csak a betegség és a doktorok vannak hátra.~
12146  IV,  152   |               célozza oda, ahova találja.~- És vajon mi bántja önt az új
12147  IV,  152   |                    hisz ön éppen csak tótul és németül tud; a kétéves önkéntesi
12148  IV,  152   |              oldalát. A kis fickó fölébredt és sírásra fakadt. Egy felénk
12149  IV,  152   |              azonban tetszett a csörömpölés és elkezdett mosolyogni. De
12150  IV,  152   |                  idõben meglátogatott Helfy és az egész lakásban azt felelték
12151  IV,  152   |                     ungrisch«. Csodálkozott és nagyban veszekedett velem,
12152  IV,  152   |                     nyelven beválik: »mama« és »Pepe«. (A pesztonka neve
12153  IV,  152   |                   mikor látta, hogy nem rúg és nem harap, órákig elsimogatta
12154  IV,  152   |              restellném, odamennék a paphoz és kitörültetném magam a matrikulából.
12155  IV,  152   |                    az a poronty »Fuchs«-nak és »Lizl«-nak szólította meg
12156  IV,  152   |                   hajtja õket az ostorával.~És mintegy bizonyságul e percben
12157  IV,  152   |                     Bámulatos! Ilyen fiatal és már németül beszél. Magyarul
12158  IV,  152   |                 Himmel«, mikor megharagszik és felkiált, kis arcát morcosra
12159  IV,  152   |                 arca kigyúlt, mint a fáklya és apró ujjaival kábultan mutogatott
12160  IV,  152   |                     világ meggyulladt volna és égne, fogyna lassú tûzzel.~
12161  IV,  152   |                 Másnap magához hítta anyját és elkérte tõle a Jánoska játékait.
12162  IV,  152   |                szedni a nyulat, a lovacskát és a bárányt, amikhez még a
12163  IV,  152   |                     emlékül egy szekrénybe.~És most a beteg gyermek a meghalt
12164  IV,  152   |                    fog: »Mit csinál az apám és a szegény mamám? Hát a lovamat
12165  IV,  152   |                    megbökte a paplan szélét és így szólt tisztán magyarul:~-
12166  IV,  152   |                    hogy az érkezõ bácsiknak és néniknek a pacsiadásnál
12167  IV,  152   |                   hogy van külön magyar vér és talán egy külön isten is.
12168  IV,  152   |                    éve verte a szappanhabot és csinos vagyonkát kuporgatott
12169  IV,  152   |                   meglett a lakodalom, Pali és Kriska egy pár lettek, már
12170  IV,  152   |                választja el õket.~Az esküvõ és a három napos víg lagzi
12171  IV,  152   |                   Pali.~Tanácskoztak együtt és abban állapodának meg, hogy
12172  IV,  152   |                      hozz ki egy tarisznyát és szedd le iziben az almákat;
12173  IV,  152   |                     borító kosarak alatt.~- És hogy szándékozik adni az
12174  IV,  152   |                  bólintott:~- Annyi, annyi! És te hogy árulod a tiedet?~
12175  IV,  152   |                   almát.~Okos Pali hazament és csak déltájban jött újra
12176  IV,  152   |                ceruzáját a földhöz vagdalta és kimondta a végzést.~- Az
12177  IV,  152   |               városkában, el kellett mennie és a mûhelyt ráhagyta Palira.
12178  IV,  152   |                    hazakerült Mátyás mester és kikérdezte a nap történetérõl.~-
12179  IV,  152   |                    méltó, két fejet nyírtam és három arcot borotváltam.~-
12180  IV,  152   |                    Teringette, de nagy kár. És mit üzent?~- Kivettem neki
12181  IV,  152   |               amiért fizet egy-egy tallért, és te most kiveszed neki a
12182  IV,  152   |                    Ezzel megfogta a karikát és húzta, de bizony csak nem
12183  IV,  152   |                    ott volt Bilinke uram is és váltig jajveszékelt: »Oh,
12184  IV,  152   |                   leesett sonkát kapott el, és azzal szalad valami békés
12185  IV,  152   |                 lejjebb; itt csak zab terem és krumpli. S az is csak akkor
12186  IV,  152   |                bõven pedig), egészséges víz és elég árnyék a susogó nyárfák
12187  IV,  152   |                     árnyék a susogó nyárfák és fenyõk alatt. Az erdõkben
12188  IV,  152   |                   alatt. Az erdõkben nimfák és driádok picike lábai tapossák
12189  IV,  152   |                     kibuggyantak a könnyek, és most is csak azt dadogta
12190  IV,  152   |                     az ostor is a Matykóé - és azt Matykó megérti.~- Felelj
12191  IV,  152   |                     hirtelen becsaptam újra és a harmadik szobába vonultam
12192  IV,  152   |                  lettem, lecsaptam a tollat és a másik szobába mentem hallgatózni,
12193  IV,  152   |                bokrétát. Gyakran jár hozzám és vagy kétszer volt ebéden
12194  IV,  152   |                  örökségébõl emeletes házat és tanyát vásárolt itt az alföldi
12195  IV,  152   |                    Dühbe jött, tört, zúzott és felkiáltott: »Meghalok,
12196  IV,  152   |                     Kivettem a zsebtükrömet és megnézegettem magamat; nem
12197  IV,  152   |              nincs-e nálam?~A szolga elment és én izgatottan vártam, míg
12198  IV,  152   |              megtömte a pipáját, rágyújtott és elcammogott.~Kisvártatva
12199  IV,  152   |                   De ez nem járja, illetlen és méltánytalan.~Elhatároztam,
12200  IV,  152   |             lényemet. Összecsaptam az aktát és hazafelé siettem. Miért?
12201  IV,  152   |               ablakba. Persze, hogy lássák, és hogy õ is lásson. Forrni
12202  IV,  152   |                  szokás szerint megállított és dicsérte, hogy milyen szép
12203  IV,  152   |                    felé. Olyan természetes, és mégsem jutott volna eszembe,
12204  IV,  152   |                   elrontottam a frizuráját, és hogy most már fésüljem meg.~
12205  IV,  152   |                 lelki megkönnyebbüléssel. - És kitõl kapta, gonosz menyasszonyka?~-
12206  IV,  152   |                 recsegését.~Barcsó elpirult és zavartan dadogta:~- Mit?
12207  IV,  152   |                    most?~- Haza - sóhajtott és lecsüggesztette a fejét.~-
12208  IV,  152   |                 Megbillentettem a kalapomat és elhaladtam. De villámgyorsan
12209  IV,  152   |                unalom, az az ördögök inasa. És az a kis ártatlan asszonyka
12210  IV,  152   |                   harmatos, mint egy bimbó, és olyan ártatlan, mint egy
12211  IV,  152   |                   ha az embernek férje van. És olyan férje, mint az enyém.
12212  IV,  152   |                 önben egy kis találékonyság és meglát otthon egy kaméliás
12213  IV,  152   |                     pici gyöngéd kezecskék, és csak titokban szagolgatja
12214  IV,  152   |             feleségének. Bagatell az egész. És én nem is haragszom. Annak
12215  IV,  152   |                    városszerte beszélik már és nevetnek a hátunk mögött.~-
12216  IV,  152   |                járok!~Mérges, nagyon mérges és zavart lehettem, mert köszönés
12217  IV,  152   |                    nincs a zsidó vallásban, és hasonló a lutheránus hithez,
12218  IV,  152   |              nagyságos asszonynak vihettem. És a mi vidékünkön bagoly legyek,
12219  IV,  152   |                 volt, hogy fölkeresem Annát és megölöm, azután, hogy Barcsót
12220  IV,  152   |                     a pokolba.~Megfordultam és fölmentem a hivatalos helyiségembe,
12221  IV,  152   |               végigdõltem a díványon s ezer és ezer terv nyargalt végig
12222  IV,  152   |                    Kohnokból mindenre jut), és azt most én vádoljam? Megölte,
12223  IV,  152   |                    a tribünre. Hiába jöttek és beszéltek a tanúk, a vádlott,
12224  IV,  152   |                  megmenthetõ az én jövõmbõl és az õ becsületébõl. Az övébõl,
12225  IV,  152   |                  Annát napközben az udvaron és a folyosón kisírt szemekkel,
12226  IV,  152   |               magamat. Mert hát mit tegyek? És meglehet, igaz is, hogy
12227  IV,  152   |             gyanította lelki tépelõdéseimet és jövendõ terveimet), már
12228  IV,  152   |                   notabilitások elmenetelét és eljövetelét.~Hát bankett
12229  IV,  152   |             közvetlen szemben Barcsó István és Pál Samu, a fõkapitány,
12230  IV,  152   |                        Ezt kikérem magamnak és visszautasítom.~- Elõbb
12231  IV,  152   |                    hisz mindjárt sötét lesz és alacsonyan van az ablak,
12232  IV,  152   |                     a »Sárkány«-ban leszek. És egy negyedóra múlva el is
12233  IV,  152   |                  izgatottan vágtam közbe:~- És aztán, aztán?~- Ej, hát
12234  IV,  152   |                  patkó-asztal másik szélén, és még egy tósztot mondott
12235  IV,  152   |                      aki beláttam a vesékbe és szívekbe s kihoztam onnan
12236  IV,  152   |             koccintani - s ezalatt Pál Samu és Barcsó egész könnyedén átszaladtak
12237  IV,  152   |                 volna kérdezni.~- Egypár úr és egy asszony.~- Hogy néztek
12238  IV,  152   |                    mozog, istápol, adakozik és buzdítja a többieket. Mert
12239  IV,  152   |                 gyûjtött össze a kaszinóban és a polgári körökben, amely
12240  IV,  152   |                     míg egyszer bezárkózott és megfestett egy ötven forintos
12241  IV,  152   |              pompásan, élethûen a búzakévés és a cirkalmozó leánykával
12242  IV,  152   |                   az egynél egész életében, és mégse tudott róla beszámolni,
12243  IV,  152   |                   jegyzõkönyvbe a kereskedõ és a Kalanda vallomását, bemelléklé
12244  IV,  152   |                   ötven forintos bankjegyet és felküldte a törvényszékhez.~
12245  IV,  152   |               sajátságos piruetteket csinál és cipõje hegyével löki fel
12246  IV,  152   |                elõmásztak sötét rejtekükbõl és elkezdtek a sok papiroson
12247  IV,  152   |                     nagy bankó két szélérõl és éppen olyan csábítóan kezdtek
12248  IV,  152   |               kihúzta a legalsó ügycsomóból és egyenesen a piac felé ment,
12249  IV,  152   |                  hófehér terítékû asztalhoz és mosolygott.~Azon mosolygott,
12250  IV,  152   |                  mekkora nagy lett az elnök és az egész törvényszék álmélkodása,
12251  IV,  152   |                fogja tudni, hogy õ létezett és hogy valóságos belsõ titkos
12252  IV,  152   |                    még akkor is létezni fog és uralkodik közéletünk egén.~
12253  IV,  152   |                     Hanem hogy a szûzdohány és a fõispáni titkár egyugyanazon
12254  IV,  152   |            megolvasta a kiosztott kártyákat és azt látta, hogy neki csak
12255  IV,  152   |              egyszerre pózba helyezi magát, és kikiáltja a legnagyobb szót:~-