bold = Main text
      Rész, Fejezet                                             grey = Comment text

 1001   1,  12    |                    fogyott tordai pecsenyét és a gyümölcsöt nagy kosarakba
 1002   1,  12    |                kedve lett volna odamarkolni és elfutni. De hogyan tehesse
 1003   1,  12    |                   karddal?~Erõt vett magán, és tovább vánszorgott. A traktérrõl
 1004   1,  12    |                    ez, szénné vált gerendák és szarufák hevertek szanaszét,
 1005   1,  12    |                 melyet az esõ megcsapdosott és összevert, rongyot, üvegdarabot,
 1006   1,  12    |                  keresne, szaglált, turkált és kapart. Egyszerre fölnyihogott,
 1007   1,  12    |                 násfák, gyémántok, gyöngyök és smaragdok csillogtak bent
 1008   1,  12    |                     sem bírt a teher alatt, és helye sem volt, ahova elrakhassa;
 1009   1,  12    |              marékkal, no, még egy marékkal és még eggyel. Nem, ezt a nagy
 1010   1,  12    |                 néhány perc óta lett nábob, és máris kapzsi. A pénzzel
 1011   1,  12    |               behányta földdel, megtaposta, és pernyét szórt rá, melléje
 1012   1,  12    |                    val is, ma már a »griff« és a »sas« is jó nekik (ámbár
 1013   1,  12    |                 akik egy asztal körül ültek és vacsoráztak vidám beszélgetésbe
 1014   1,  12    |                     látta, hogy a smaragdok és gyémántok kipotyognak s
 1015   1,  12    |                   is nedves a kutyabõröd.~- És borszagú - vágott közbe
 1016   1,  12    |                      Vadásztunk egy kicsit, és az elejtett zsákmányt megfõzettük,
 1017   1,  12    |                    egyenesre, mint a majom, és a bal lábával megfenyegette.
 1018   1,  12    |                  bozót közül, megpillantott és felém lépdelt. Elsõ dermedtségemben
 1019   1,  12    |                  uraim, a helyzetet!…~- No, és mi történt aztán? - kérdék
 1020   1,  12    |                     történt aztán? - kérdék és lélegzetelfojtva hallgatták.~-
 1021   1,  12    |                  csináltak volna? Megfogtak és megettek!~Ah? Oh! Ilyen
 1022   1,  12    |                nevetségessé tenni bennünket és az eszedet is megcsillogtatni
 1023   1,  12    |             Megöregedett az idõ; fizessünk, és igyuk meg a Szent János
 1024   1,  12    |                   hanem abbahagyni a tréfát és kifizetni a mulatság költségeit,
 1025   1,  12    |                    vagy száz - mondá Petki, és kiszórta az asztalra a zsebei
 1026   1,  12    |                 egyik zsebébõl az aranyakat és drágaságokat, úgyhogy mindnyájoknak
 1027   1,  12    |                   hogy azok keleti gyöngyök és drágakövek volnának. Egész
 1028   1,  12    |             kövecskét; a legszebb smaragdok és gyöngyök voltak. Aranyokat
 1029   1,  12    |                 kincseket? Fent az udvarnál és Teleki Mihály uramnál egész
 1030   1,  12    |                     a két város a Duna jobb és bal partján. A nemzet is
 1031   1,  12    |                  lobogók lengtek a házakról és kolostorokról.~Ami magát
 1032   1,  12    |                  mint a belvárosból. Falak- és bástyákkal övezve csak három
 1033   1,  12    |      plébánia-templom már akkor is megvolt, és a fennhéjázó »Kathedrále«
 1034   1,  12    |                     népnek is öröme legyen, és sok pénzbe se kerüljön (
 1035   1,  12    |                    nép roppant örülne neki, és nem is kerülne sok pénzbe.~
 1036   1,  12    |                 annak a polgártársak gúnyja és megvetése, aki szemét a
 1037   1,  12    |                  számláját a diadalkapukért és mindennemû dekorációkért (
 1038   1,  12    |                  Pestnek; termetben, arcban és erkölcsökben. Kék szemeiben
 1039   1,  12    |          tükrözõdött, minden mozdulatán báj és kellem ömlött el. De ha
 1040   1,  12    |                   De ha még tízszerte szebb és jobb lett volna, ez a krónika
 1041   1,  12    |               hitvány alkotmányt, sikoltott és eszméletét veszté. Nem tudta
 1042   1,  12    |                 Aléltan maradt karjai közt, és fel nem nyitotta szép szemeit,
 1043   1,  12    |                lekapcsolta fekete mentéjét, és a földre terítette, hogy
 1044   1,  12    |                     fektesse. A zûrzavarban és tolongásban azonban majd
 1045   1,  12    |                    azt is, amivel tartozom, és küldje el hozzánk, hogy
 1046   1,  12    |                    a debreceni katedrán ült és Cicerót magyarázta. Egyszóval
 1047   1,  12    |                    Rozsomák uram! - kiáltá, és hozzáfutva, bizalmasan a
 1048   1,  12    |                     visszafordult mogorván, és végignézte:~- Miféle magaviselet
 1049   1,  12    |                   nem vette fel az alakomat és nevemet. Vagy pedig ön van
 1050   1,  12    |                        Szálljon le sebesen, és ne is öltözködjék át. Õfelsége
 1051   1,  12    |                 jártak-keltek a miniszterek és udvari tisztek. A kocsisok
 1052   1,  12    |                     mi az én meggyőződésem!~És hogy ne kelljen sem a magaviseletével,
 1053   1,  12    |           Rákóczihoz, süketnek tette magát, és a legöregebb szenátort bízta
 1054   1,  12    |                      Ő maga csak hümmögött, és a kezeit dörzsölte, ha kérdeztek
 1055   1,  12    |             megkenekezett, roppant svádával és furfanggal megáldva, s amellett
 1056   1,  12    |         csizmaszárába, mire Laci dühös lett és megrúgta.~A Dráva elkezdett
 1057   1,  12    |                     nemzetes úrnak?~- Házat és kertet akarok ott csináltatni.~
 1058   1,  12    |                   Hát mégis igaz lesz, hüm…~És megcsavarintotta a deres
 1059   1,  12    |                    ahol a hatalmas tanácsúr és családja tartózkodott ez
 1060   1,  12    |                 kövek, az aranyak zsebeiben és a kis vasládában, melyet
 1061   1,  12    |                   utolsó arany is elgurult, és mégsem volt meg sem a kutya,
 1062   1,  12    |                   most a pénz is, kutya is, és tán bátyámat is kiszabadíthattam
 1063   1,  12    |                    az örmény kereskedõkhöz, és adja el nekik a fundusokat,
 1064   1,  12    |                eladott fundusok csekély ára és a címeres gyûrû az ujján,
 1065   1,  12    |                    õr szétnézett az udvaron és füttyentett, mire a kerek
 1066   1,  12    |                    állat, itt van szüntelen és õrzi a gazdáját. Pedig iszen
 1067   1,  12    |                 köszvényben szenved a gróf, és nem ereszt be magához csak
 1068   1,  12    |               magához csak javasasszonyokat és jósokat. Amazokkal gyógyíttatta
 1069   1,  12    |                elõzetesen be kellett járnia és kapacitálnia az urakat.
 1070   1,  12    |                    Ezt pedig csak álruhában és álnév alatt tehette.~- Mondasz
 1071   1,  12    |                 rabról álmodtam az éjjel.~- És mit álmodtál felõle, derék
 1072   1,  12    |                  hadifogoly, de nem tolvaj. És mit lopott? Kitõl lopott?
 1073   1,  12    |                  tán a fejedelem elé mennék és lábaihoz borulnék, kegyelmet
 1074   1,  12    |                    is beállasz a hadak közé és együtt megyünk.~- Nem, én
 1075   1,  12    |              legalább egy félórára láthatná és beszélhetne vele. Hátha
 1076   1,  12    |                  mégis elmenne a várnagyhoz és megostromolná a szívét.
 1077   1,  12    |                  eresztendõ - hörögte Laci, és e vakmerõ mondatára minden
 1078   1,  12    |                   az ujján viselt. Lehúzta, és egy tettetett mosollyal
 1079   1,  12    |                    én történetem - kezdé -, és nagyon szomorú. Rozsomák,
 1080   1,  12    |                 Mikor a hadjárat megindult, és szükség volt az ékszerekre,
 1081   1,  12    |                      hogyan történhetett.~- És hová ástátok el az ékszereket? -
 1082   1,  12    |                 Szent isten! - kiáltá Laci, és térdei megrogytak, mialatt
 1083   1,  12    |         farkasszemet nézünk Szombathellyel, és ássuk a víárkokat, amint
 1084   1,  12    |          felültettek lóra hat ezred lovast, és szekerekre ültették a gyalogságot (
 1085   1,  12    |                    úri állapota a bakának), és sebes vágtatva vitték Szt.-
 1086   1,  12    |                    lova megijedt valamitõl, és kissé félreugrott, miközben
 1087   1,  12    |            ügyességgel, mint egy erõmûvész, és átnyújtotta Heisternek.~-
 1088   1,  12    |                      villámlott a két kard, és messze csengett. Egy roppant
 1089   1,  12    |             mindenki kedvelte, szerény volt és áldozatkész: barátaiért
 1090   1,  12    |                   Bercsényi gróf áll előtte és elsápadott.~Bercsényi visszarántotta
 1091   1,  12    |                    a gúny nyilaival, felült és utána vágtatott a pókos
 1092   1,  12    |                   ki? - kérdé türelmetlenül és bosszúsan a vak vezér, miközben
 1093   1,  12    |           Bottyánnak nyitva maradt a szája, és sokáig nem bírt szóhoz jutni.~-
 1094   1,  12    |                    Vak Bottyán szomorúan.~*~És igaz is lett. Magday, vagyis
 1095   1,  12    |                csapatvezéreknek, akit sûrûn és dicsérõleg emlegettek a
 1096   1,  12    |              Heisternek egy cirkáló csapata és a kuruc legények között.~
 1097   1,  12    |                   Aztán a fogolyhoz hajolt, és bizalmasan súgta:~- Igazán
 1098   1,  12    |                    hõkölt erre Dobos bácsi, és fölszisszent, mintha valami
 1099   1,  12    |                    zsebébõl, amiért te vagy és nem az, akinek gondoltunk.
 1100   1,  12    |             hanyatlott. Felette ingerlékeny és búskomor volt.~Minden gondolkozás
 1101   1,  12    |           gyermekeit látta levágott fejjel. És az nem is volt nagy lehetetlenség,
 1102   1,  12    |               odakünn, Krucsay uram?~- Pest és Debrecen városok küldöttségei
 1103   1,  12    |                     érzékenyen Dobos bácsi, és könnyektõl nedvesedett át
 1104   1,  12    |                 Lopott? - motyogta az öreg, és kitörülte a könnyeket a
 1105   1,  12    |                     egyet fordult katonásan és kitámolygott a terembõl.
 1106   1,  12    |                   kutya vígan ugrott hozzá, és a kezeit nyalogatta. Csakugyan
 1107   1,  12    |                    azt tõled?~Megrázkódott, és egy babonás sejtelem fogta
 1108   1,  12    |                    csakugyan megérdemeltem, és a gondviselés büntetett
 1109   1,  12    |                     még együtt volt a pesti és a debreceni urakkal, midõn
 1110   1,  12    |                      Veres István odajárult és leborulván, kezet csókolt:~-
 1111   1,  12    |                      miképp kapták a fekete és fehér kutyát; szerencsét
 1112   1,  12    |                    találkoztak Rozsomákkal, és elváltak. Itt aztán mindenik
 1113   1,  12    |                 hadd járjon ott a sereggel, és hozzon rá szerencsét.~Ez
 1114   1,  12    |                 Hallottam, fölséges uram.~- És igaz?~- Igaz bizony - szólt
 1115   1,  12    |                      azóta én is megtörtem, és éjjelenkint sokszor hallom
 1116   1,  12    |                 õfelsége:~- Nos, Nesselroth és Szilágyi uraimék, most már
 1117   1,  12(1) |                            Thaly, Irodalom- és műveltségtörténelmi tanulmányok
 1118   1,  13    |                    Első rész~A »Fehér Páva« és alakjai~ ~Budát és a budai
 1119   1,  13    |                    Páva« és alakjai~ ~Budát és a budai polgárokat egy darab
 1120   1,  13    |                       Oltsó ételek, ittalok és pettyegtetett2 kiszolgálat.«~
 1121   1,  13    |                     volt a törzsvendégekhez és egész familiáris lábra helyezkedett
 1122   1,  13    |                  fürge volt, mint a karika, és éppen nem kellett az embernek
 1123   1,  13    |                   tisztességes asszony volt és csak üzletével törõdött,
 1124   1,  13    |        parasztasszonyt tartott, akik fõztek és mosogattak. Egy kicsit nehéz
 1125   1,  13    |                azért pompásan ment a dolog (és legalább soványító kúra
 1126   1,  13    |                  ennyi asztallal, bestekkel és ennyi fáradsággal hány vendéget
 1127   1,  13    |                 mint a jó pásztor a juhait, és csak ha elhullt valamelyik,
 1128   1,  13    |               kimaradni. Õk csak meghalnak. És mondhatom (de ezt sajátságos
 1129   1,  13    |            Pöffeszkedés-e a koszt jóságával és zsírosságával, vagy pedig
 1130   1,  13    |               személyeit, a törzsvendégeket és a »sipsiricát« is.~Hej a
 1131   1,  13    |                 festett jól a kurta szoknya és a kislányosan leeresztett
 1132   1,  13    |                     ajka egy kicsit vastag, és a fejét kissé féloldalt
 1133   1,  13    |                 együtt ellenben igen kedves és harmonikus. Isten különös
 1134   1,  13    |                   arcokat, odalehel valamit és ez a rálehelés teszi meg.~
 1135   1,  13    |                     a karján, föl a válláig és semmit se ejtett el útközben.~
 1136   1,  13    |                     ivási kedvet is emelte.~És csakugyan sûrûn hangzottak
 1137   1,  13    |                   álmélkodott a törzsvendég és hirtelen a szeme közé nézett. -
 1138   1,  13    |             megboldogult Jahodovsky barátja és komája.~- Maga nem jól neveli
 1139   1,  13    |                    férges. Ti. a cseresznye és nem a sipsirica. Maga elvonja
 1140   1,  13    |                    odament a keresztapjához és meghajtotta magát elõtte.~-
 1141   1,  13    |                vannak-e örömeid, élvezeteid és mulatságaid?~- Igenis vannak.~-
 1142   1,  13    |                    Igenis vannak.~- Helyes, és mik azok?~- Különfélék -
 1143   1,  13    |                 Sipsirica lesütötte a fejét és nem felelt.~- Hát mért nem
 1144   1,  13    |            nevetéssel -, ha a hátam viszket és a mama megvakarja.~Hát erre
 1145   1,  13    |                  hozzátartoztak a családhoz és beleszóltak a házi ügyekbe
 1146   1,  13    |                helyekre, hogy itt a nábobot és az oligarchát játszhassa.
 1147   1,  13    |                  Egy kicsit tótosan beszélt és nagyon imponált mindenkinek.~
 1148   1,  13    |                     volt az éneklõ kanonok, és az volt a különös, hogyha
 1149   1,  13    |                    a régi becsületes rablók és gyilkosok idejében. Az a
 1150   1,  13    |                  volt tulajdonos potom áron és folytatta tovább a jótállásokat.~
 1151   1,  13    |                    Már kora délután beültek és preferáncot játszottak a
 1152   1,  13    |                   csütörtökön, mint az óra, és egy külön asztalhoz ült
 1153   1,  13    |                      ki megjelent egy napon és azontúl ott maradt sülve-fõve,
 1154   1,  13    |                   sülve-fõve, egyre nagyobb és tekintélyesebb helyet szorítva
 1155   1,  13    |                   pedig ügyes ember is volt és Jahodovska szívesen vitte
 1156   1,  13    |                papagájt. Örült neki a leány és mi is örültünk, mert most
 1157   1,  13    |                kicsit hízeleg Jahodovskának és a sipsiricának. A jó szó
 1158   1,  13    |               Jahodovska nagyon is szívesen és sokat beszélget a Herkulessel,
 1159   1,  13    |               szokásos »üzleti« ijedelemmel és sietséggel perdült a Mliniczkyék
 1160   1,  13    |                  kivörösödött, mint a tégla és a szalvétájával haragosan
 1161   1,  13    |                    volna, aztat nem hiszek. És ha volt, hát mért nem küldte
 1162   1,  13    |           hirtelenében beszaladt a konyhába és kihozott békítõül egy tányéron
 1163   1,  13    |                  egye meg. Én rendet akarok és tisztességet enyim pénzemért,
 1164   1,  13    |                    A sipsirica rámosolygott és addig-addig kérlelgette,
 1165   1,  13    |                 végre õ is visszamosolygott és sipsirica kedvéért megette
 1166   1,  13    |                    a gyanú fel volt költve, és általános gyûlölet tört
 1167   1,  13    |                ellen.~Ki lehet ez az ember? És mit akar vele Jahodovska?
 1168   1,  13    |                     Minden asszony egyforma és csak a derekáig okos.~Druzsba
 1169   1,  13    |                    míg a leány férjhez megy és míg az asszony egy kis pénzecskét
 1170   1,  13    |               fiatal. Csukja be korcsmáját, és ami még hátravan az õszi
 1171   1,  13    |                   egyszer majd az övé lesz, és íme most… Nem, ez nem lehet,
 1172   1,  13    |                     árnyalatával a tréfának és a szemrehányásnak. - Az
 1173   1,  13    |                     asszony váratlanul erõs és vidám tekintettel.~Kissé
 1174   1,  13    |                  bolondság! - kiálta fel. - És ezt beszélnék a városban?~-
 1175   1,  13    |               megfizeti, amit eszik, iszik, és olyan vendégem, mint a többi.~-
 1176   1,  13    |                    Druzsba úr, semmi egyéb, és anya akarok lenni végleheletemig.
 1177   1,  13    |                   volna nekem a férj? Mikor és mire használnám, mondja
 1178   1,  13    |           Jahodovska. Kegyed példátlan anya és bocsánatot kérek, ha valamiben
 1179   1,  13    |              süttessen kérem egy rostélyost és húzzon rajta végig egy kis
 1180   1,  13    |                     kell lenni egy anyának.~És most már beállott a szélcsend
 1181   1,  13    |             felváltva mulattatták az özvegy és a sipsirica. Egy nagy csomag
 1182   1,  13    |                     mindig a kocsin maradt, és csak akkor hozta be az özvegy
 1183   1,  13    |                  volt; Kovik doktor odament és konstatálta rajta a kilencágú
 1184   1,  13    |          összerezzent, megtapogatta zsebeit és megfordult. Fanyar mosolyt
 1185   1,  13    |                   Fanyar mosolyt erõltetett és a fele útra visszatért a
 1186   1,  13    |                     semmit. Örvendek, uram, és köszönöm a figyelmeztetést.
 1187   1,  13    |                    Ezzel biccentett fejével és eltipegett kocsijához.~E
 1188   1,  13    |              kezdtek lehullni az eperfákról és a beállott csípõs idõk miatt
 1189   1,  13    |                 professzor elhalványulva. - És kicsoda?~- Bizony én nem
 1190   1,  13    |                 szólt a professzor hangosan és felugrott, de észrevévén,
 1191   1,  13    |                     az istentisztelet végét és megszólítá a plébánost odakünn.~-
 1192   1,  13    |                 megboldogult kedves barátom és komám - sóhajtott fel -,
 1193   1,  13    |                    meggyalázni a vendégeit. És hogy szabadkozott elõttem.
 1194   1,  13    |                     arra délután kétszer is és mind a kétszer kiköpött
 1195   1,  13    |                 eleven volt, mint egy fürj, és szeretetre méltó a vendégekhez.
 1196   1,  13    |                 Bejárta sorba az asztalokat és maga hozta elõ a kényes
 1197   1,  13    |                     a kezén fogja hordozni, és a jó Isten beszámítja nekem
 1198   1,  13    |               gálócsi dohányt találtak nála és kegyetlenül megbírságolták. »
 1199   1,  13    |                  fehér páva nincs a világon és egy rendes közönséges pávával
 1200   1,  13    |                   bólét« csinált szamócából és vörösborból és sorba öntögette
 1201   1,  13    |                   szamócából és vörösborból és sorba öntögette kancsóból
 1202   1,  13    |                     a mondása szárnyra kelt és egyszerre megejtette, megmelegítette
 1203   1,  13    |                     páratlan volt, gavallér és pazar, mint egy Esterházy,
 1204   1,  13    |               ezüsthatost kapott Manusektõl és egy pofont az asszonytól,
 1205   1,  13    |            Ennélfogva szeretlek, Franciska, és felette sajnálom, hogy a
 1206   1,  13    |               fizetnéd meg nekem a bor árát és így mindig nyugodt lenne
 1207   1,  13    |                      spéci« volt, aki díszt és népszerûséget hozott a »
 1208   1,  13    |                 kicsit, de amellett nyúlánk és harmatos maradt. Lássa meg
 1209   1,  13    |               pénzük, keveset fogyasztottak és éppenséggel meg nem híztak,
 1210   1,  13    |                    megdagadt folyam, kiárad és elönti a fejet rímekkel.
 1211   1,  13    |              Ideálomhoz«, »Õhozzá«, »J. J.« és több effajta címek alatt.
 1212   1,  13    |                      De igenis, tanár úr.~- És mi az, édes Kutorai? - kérdé
 1213   1,  13    |                     feljövök a gimnáziumba, és hallom Lermer tanár urat
 1214   1,  13    |                cvikkerjét. Hazamegyek délre és kérdezem a feleségemtõl,
 1215   1,  13    |                  magamhoz veszem a cvikkert és megmutatom Lermer tanár
 1216   1,  13    |                    dolog!~- Majd kombinálok és meditálok fölötte - nyugtatá
 1217   1,  13    |                     egyiket-másikat kijönni és bemenni.~- No, és miért
 1218   1,  13    |                   kijönni és bemenni.~- No, és miért nem jelentette fel?~-
 1219   1,  13    |               tanulnának. A kötelesség hív, és én nem fogok kitérni a kötelesség
 1220   1,  13    |                     elõl. A kötelesség hív, és én megyek. Félrelököm a
 1221   1,  13    |                    Félrelököm a kevélységet és megteszem, õértük, a tanítványokért.
 1222   1,  13    |           megkefélkezett mindjárt ebéd után és magához vévén a versezeteket,
 1223   1,  13    |                senki sincs. Mint professzor és mint keresztapa megyek oda,
 1224   1,  13    |                     plántáit, a tulipánokat és violákat. Hiszen olyan selyemruhában
 1225   1,  13    |                    Igen, igen, csütörtökön. És a múlt héten is… lássuk
 1226   1,  13    |                   mindig tótul gondolkozott és morgott Mliniczky úr.~Nagy
 1227   1,  13    |                     van; asszonyok, férfiak és suhancok verõdtek össze,
 1228   1,  13    |                     nevetgélnek, zsibongnak és kíváncsian nézegetnek be
 1229   1,  13    |                 szerencsétlenség - gondolta és nagy kõ esett le szívérõl.
 1230   1,  13    |                  sorból, megnyálazta ujjait és megigazgatta, lesimítá velök
 1231   1,  13    |                   azért meg volt lepetve.~- És hát mi az oka, nem tudja?~-
 1232   1,  13    |                    rugókra látszottak járni és eszébe juttatták Druzsba
 1233   1,  13    |                   egy-két lépést tett elõre és megállt, habozva afölött,
 1234   1,  13    |                  eszméje a rokonszenvesebb, és így rokonszenvesebb Druzsba
 1235   1,  13    |               ostorokkal, az állatok bõgtek és rendetlenül jöttek, nagy
 1236   1,  13    |                    irányát, megfordult újra és az utca túlsó oldalára lépegetett
 1237   1,  13    |         csoportosulóktól némely értelmetlen és különös megjegyzéseket.~-
 1238   1,  13    |                        Kutya egy asszony!~- És mafla egy zsandár!~- Hát
 1239   1,  13    |               valamit.~- Hah, nini, csirkék és kacsák! Uccu, gyerekek,
 1240   1,  13    |                 kerítésen a »Páva« udvarára és éppen eleget látott, hogy
 1241   1,  13    |                      hadonászott, lármázott és alkudozott. A két szakácsné,
 1242   1,  13    |                körül, mintha legyezõ volna, és emiatt sérthetetlen volt.
 1243   1,  13    |                     se - lihegte az asszony és újra beszaladt, meg elõre
 1244   1,  13    |                  érte volna. Minden táncolt és forgott vele, nemcsak az
 1245   1,  13    |               meghatványozódtak volna halló és látó érzékei. Látta sipsiricát
 1246   1,  13    |              ablakon kihajolva nézte a nagy és mulatságos »jelenetet«.~
 1247   1,  13    |                     Sipsirica behúzta fejét és haragosan csapta be az ablakot
 1248   1,  13    |                     Szaladj be csak, Zsuzsa és hozz ki egy fazék forró
 1249   1,  13    |                    Pává«-hoz az ökörcsorda, és a publikum, anélkül, hogy
 1250   1,  13    |                gazdasszonyának, hogy beteg, és azzal az üzenettel küldte
 1251   1,  13    |                   mint máskor. A nap sütött és a Mályva utca akácfái csak
 1252   1,  13    |              billentyûit nyaggatta odabent, és semmi jel se mutatta a kora
 1253   1,  13    |                   így szólna: »Egy sebesült és egy halott.« A sebesült
 1254   1,  13    |               papagájt, kicsavarta a nyakát és utána dobta az akkor már
 1255   1,  13    |                   megkopasztották szép zöld és piros tollait, fölékesítvén
 1256   1,  13    |                      csípõjére rakta kezeit és folytatá a bizalmas közléseket:~-
 1257   1,  13    |                Hiszen nem volt rossz ember, és magamnak is fáj, tessék
 1258   1,  13    |                     elhordott, elpusztított és egy szalmaszálat nem tett
 1259   1,  13    |                 Manuseket (gyöngén elpirult és lesütötte szelíd tüzû szemeit),
 1260   1,  13    |                       de az anya föllázadt. És semmi kétség, hogy az anyának
 1261   1,  13    |                     Megerõsítettem lelkemet és útnak bocsátottam Manuseket.
 1262   1,  13    |                  csordult ki könnytömlõibõl és végigfolyt arcán.~A törzsvendégek
 1263   1,  13    |                     kéznél, nem nézték meg, és a szép ajándékozási terv
 1264   1,  13    |              Jahodovska most is csinos volt és takaros, de a poétikus zománc
 1265   1,  13    |             Mindenki tudja, ha nem tanulja, és senki sem tudja, ha tanulja.
 1266   1,  13    |                   akik nem tudnak jó hurkát és kolbászt csinálni, holott
 1267   1,  13    |                 Milyen logika ellenes dolog és mégis színvalóság! Meg lehet
 1268   1,  13    |                  hozott a takarékpénztárból és csak súgva mondta el a bizalmas
 1269   1,  13    |                   Druzsba úr is meghallotta és motoszkált is a fejében
 1270   1,  13    |                meg-megnézegette Jahodovskát és azt találta, hogy csodálatos
 1271   1,  13    |               találta, hogy csodálatos szép és nemes homloka van. Egyébként
 1272   1,  13    |                      de õ megelégedett vele és úgy tekintette a homlokot,
 1273   1,  13    |                 bogár lecsúszik a sziromról és egy másik szirmon akad fel,
 1274   1,  13    |                  tele kétellyel, habozással és sohase kezdett Jahodovskával
 1275   1,  13    |                     nem látták a sipsiricát és Jahodovska személyesen hozta
 1276   1,  13    |          testvérnéném. Gyermektelen asszony és jómódú, - tette hozzá magyarázólag
 1277   1,  13    |                    tette hozzá magyarázólag és elpirult. (Restellte talán,
 1278   1,  13    |          kapzsiságot árult el szavaival.) - És hadd mulasson a gyermek -
 1279   1,  13    |                   folytatá -, hadd mulasson és lásson egy kis világot,
 1280   1,  13    |                   benne a pondrót - ismétlé és egyszersmind kiigazítá Druzsba
 1281   1,  13    |                   behunyta a szürke szemeit és csak úgy találomra szállítá
 1282   1,  13    |                  vezetnének el keze fölött, és ez annyira nem volt kellemetlen,
 1283   1,  13    |                     a villát a jobb kezébõl és ujjaival szórakozottan játszott
 1284   1,  13    |                   itt? Hogy nekem virítson? És hogy elvirítson? Hiszen
 1285   1,  13    |                    szeretem, hogy érte élek és minden szívdobbanásom az
 1286   1,  13    |                  istenem! csak egyetlenegy! És attól is el kell válni.
 1287   1,  13    |                  anya belátja, hogy így van és megelõzi a végzetet, elõbb
 1288   1,  13    |                    míg a csutkája elfonnyad és magától esik le, a fa semmivel
 1289   1,  13    |                    az ólból, kis malackám!) és táncoltatva azt az abroszon. -
 1290   1,  13    |                egyben csakugyan csodálatos. És én, ami engem illet, Jahodovska…
 1291   1,  13    |                   meg - folytatá Jahodovska és megszorítá a Druzsba úr
 1292   1,  13    |                     belém látna Druzsba úr (és most már szemérmesen lesütötte
 1293   1,  13    |                   belefogódzott az abroszba és lerántotta az abrosszal
 1294   1,  13    |               miképp, de összetört valamit… És az csak egy példányban volt,
 1295   1,  13    |                    fogott a szalmaözveggyel és Druzsbával, aztán sört kért,
 1296   1,  13    |                     mire fölkelt az asszony és a dolgai után látott. Druzsba
 1297   1,  13    |            cserepekben, éppen mint a tányér és mint az a bizonyos összetört
 1298   1,  13    |              szimatja volt).~Lelkiismeretes és energikus volt, aki ha egyszer
 1299   1,  13    |                Gyõzõ nevûvel megalkudhatott és neki elõleget adhatott.
 1300   1,  13    |          negyedrendû festõknél a megalkuvás és elõleg fölvétele után rendesen
 1301   1,  13    |         preliminálva a legnagyobb összeggel és tõle függött a ráma szépsége.
 1302   1,  13    |              Druzsba úr átjárogatott Pestre és gusztálta a különbözõ rámákat
 1303   1,  13    |                 tudja. A vendégek, a hajtûk és a zsebkendõk, édes doktor
 1304   1,  13    |                ember nem tudja, mikor, hova és mi okból tûntek el.~~  ~
 1305   1,  13    |                  Éppen a vizsgák ideje járt és a vakációnak kellett kezdõdnie,
 1306   1,  13    |                     volt a földrajz tanára. És a tanári testület minden
 1307   1,  13    |                   örökölt, tehát a földrajz és természetrajz tanára van
 1308   1,  13    |                      embereitõl illõ módon, és meghagyván a piktornak,
 1309   1,  13    |         szorgalmasan festegesse Jahodovskát és vigyázzon a homlokra… különösen
 1310   1,  13    |                  kevesebb, gondolta magában és nem kérdezõsködött tovább
 1311   1,  13    |             Nemsokára bejött a korcsmárosné és megmondta, hogy a különös
 1312   1,  13    |               liliom volt kinyílva, letépte és elvitte.~- Kerékbe kellene
 1313   1,  13    |          oldalszalonnákat loptak a munkások és füstölt sonkákat a kéményekbõl.~
 1314   1,  13    |                    a kalap, annál több zsír és piszok vette bele magát
 1315   1,  13    |                     piszok vette bele magát és annál nehezebb lett. Druzsba
 1316   1,  13    |                   lesznek egyre súlyosabbak és végül egész raritásokká
 1317   1,  13    |                    nem él meg többé a csuka és a mágnás.~- Hát az meg mit
 1318   1,  13    |                   uram, ahol pisztráng van, és a föld nem terem úgy, hogy
 1319   1,  13    |               szederinda fonta be a magyal- és kökénybokrokat. Gyík leskelõdött
 1320   1,  13    |                   füvek, fák õt is ösmernék és integetnének egymásnak: »
 1321   1,  13    |               tanára, köszöntsük, gyerekek« és a bokrok köszöntötték, az
 1322   1,  13    |                        Igenis. Hogy a csuka és mágnás túl az aklon nem
 1323   1,  13    |                kivontatni a szekérroncsokat és összekötözni valahogy.~Druzsba
 1324   1,  13    |                     ijedelem után olyan víg és beszédes lett, mint soha
 1325   1,  13    |              Wildungen Pálé - felelte ez.~- És hol lakik a báró úr?~- Zsámban.~-
 1326   1,  13    |                 égen sötét felhõk vágtattak és egyetlen csillag se volt,
 1327   1,  13    |                 birtok?~- Jó a fene - szólt és megigazgatta a strucctollat
 1328   1,  13    |                     szenvedélyes politizáló és disputáló volt, aki mindig
 1329   1,  13    |                    papot, Salitius Sámuelt, és a bányatársulat pénztárnokát,
 1330   1,  13    |                   megneheztelt a társaságra és abbahagyta a históriát,
 1331   1,  13    |                    elveszett az emberiségre és a tudományra. A pénztárnok
 1332   1,  13    |                  elalélt a nagy fájdalomban és egy hirtelen támadt köhögési
 1333   1,  13    |                   ketten élünk, ha mondom - és egy világért sem folytatja
 1334   1,  13    |                  Druzsba úr bemutatta magát és kísérõjét, Wildungen úr
 1335   1,  13    |              viszont bemutatta két vendégét és délceg fiát, Wildungen György
 1336   1,  13    |                 bányamérnököt (ilyen fiatal és már végzett - csodálkozék
 1337   1,  13    |            tizenhárom éves volt a nagyobbik és tizenegy éves a kisebbik.
 1338   1,  13    |                csinál az most a piócájának) és egyre biztatgatta a többit
 1339   1,  13    |            birtokosára, a budai gimnáziumra és annak egyik jelenlevõ képviselõjére,
 1340   1,  13    |                    hogy a magyar nem boldog és hogy Tisza Kálmán nem igaz
 1341   1,  13    |                Tisza Kálmán nem igaz hazafi és nem igazi liberális ember.~-
 1342   1,  13    |                     Druzsba megbotránkozott és oldalba lökte haragosan: »
 1343   1,  13    |                   megengedi!«~Aztán felállt és viszonzásul a ház urára
 1344   1,  13    |                    kis zab, egy kis pohánka és krumpli megterem benne.
 1345   1,  13    |         csodálkozott, letette a csibukot.~- És milyen címen lakik ott?~-
 1346   1,  13    |                   szõnyegeket, drágaságokat és csecsebecsét, mindenféle
 1347   1,  13    |                 kocsis, egy szerecsen groom és egy major domus, aki csak
 1348   1,  13    |                   Érdekes - lihegte Druzsba és a verejték csurgott homlokáról.~-
 1349   1,  13    |              szivárgott ki. Aztán elutazott és csak néha, igen ritkán jön
 1350   1,  13    |                   vonz úgy, mint a tilalmas és titokzatos, kik mindenféle
 1351   1,  13    |              romantika a XIX. század végén! És mit gondol, báró úr, mi
 1352   1,  13    |                    báró úr, mi az a személy és miért tartják ott?~- Én
 1353   1,  13    |               tartják ott?~- Én azt hiszem, és általában az egész környék,
 1354   1,  13    |                  európai cselszövény készül és a machinációban benne van
 1355   1,  13    |                 vagyis hazamegy az anyjához és két hétig alszik a méhesben.
 1356   1,  13    |             méhesben. Ez nekik a szabadság. És ez így megy föl egész a
 1357   1,  13    |                   elpusztul aztán a nemzet, és sehol egy vezetõ szellem,
 1358   1,  13    |                  van.~- Fölfelé kunkorodik, és azt hiszem, aranyból van.~-
 1359   1,  13    |                       mondta a nagyobbik -, és ha nekem adná, megmondanám
 1360   1,  13    |                  gondoltam, hogy nekem adja és én viszem a mamának. De
 1361   1,  13    |                     selyem baldachin alatt, és amint elrobogott mellettem
 1362   1,  13    |                   kis kocsi, õ rám nevetett és hát mit tartott a kezében,
 1363   1,  13    |                   Gyuri bevitt a bányába.~- És aztán, aztán? - sürgette
 1364   1,  13    |                     alatt a kastélyban volt és minthogy a bányából azon
 1365   1,  13    |                    egyiket Kutorai is tudja és alkalmasint ki fogja fecsegni;
 1366   1,  13    |                     a fiatal mérnök várt rá és Kutorai.~- Atyám a bányába
 1367   1,  13    |                menjünk.~Elhagyták a telepet és a kis falut, mely alig állt
 1368   1,  13    |              belepte a földeket, a növények és fák leveleit, s olyan szomorú
 1369   1,  13    |                     eltökélten, s ajka zord és keserû volt.~A falu szélén
 1370   1,  13    |                     patak hajtotta a kövét, és annak a vize is olyan fekete
 1371   1,  13    |                     ember, fölásta a talajt és pontosan bejegyezte a noteszébe,
 1372   1,  13    |            figuráját, megjelölte az árkokat és kikérdezte a mérnököt.~-
 1373   1,  13    |                    megkerülték a fenyõerdõt és egy nagy ívet járván be,
 1374   1,  13    |                     hogy nekem szárnyam van és a levegõben tudok szállni?~-
 1375   1,  13    |               amolyan rózsaszínû, az Ámoré, és hogy tud vele szállni is,
 1376   1,  13    |                 zavartan, de mégis csillogó és mélyreható tekintettel.~-
 1377   1,  13    |                     Druzsba úr csendesen -, és soha semmit se fogok elárulni.
 1378   1,  13    |                  hogy Druzsba is megtanulta és csupa unalomból át akarta
 1379   1,  13    |                kínosan viaskodék a rímekkel és caesurákkal, s midőn odaért
 1380   1,  13    |                   számba vette a kiaknázott és az elszállított szénmennyiséget.
 1381   1,  13    |         mindenekelõtt üljön le ide a székre és egy szelet papirkára írja
 1382   1,  13    |               mutassák meg neki az épületet és a kertet.«~- Megvan.~Ekkor
 1383   1,  13    |                   összehajtogatott levélkét és átnyújtotta Druzsbának,
 1384   1,  13    |                    sem látja, eressze el.~- És aztán? - csodálkozék Druzsba
 1385   1,  13    |                    domus megkapja a levelet és azt hiszi, hogy a parancs
 1386   1,  13    |                    Délután aztán ön odamegy és õ minden megmutogat.~- Nem
 1387   1,  13    |                     földszakadéknak tartott és leereszkedvén ott, ahol
 1388   1,  13    |                  ahol még ebéd elõtt tollat és tintát kért:~- Vezesd el
 1389   1,  13    |              óraláncáról a kis ezüstmalacot és odaajándékozta a leánykának,
 1390   1,  13    |           leánykának, aki szépen meghajlott és egy pacsit adott érte a
 1391   1,  13    |                     úr se tudott megfelelni és nem is volt olyan hangulatban.
 1392   1,  13    |                     meghaltam, a kötelesség és pontosság áldozata vagyok,
 1393   1,  13    |                pecsétnyomó ametisztgyûrûmet és megtakarított pénzemet,
 1394   1,  13    |                     a papírra, mely elmosta és elpiszkítá az egyik szót,
 1395   1,  13    |              spanyolviaszkot csöppentett rá és lenyomta az ametiszt pecsétgyûrûvel.~
 1396   1,  13    |                 várta be, intett Kutorainak és elindultak a kastélyba,
 1397   1,  13    |                      Akkor üljön ön kocsira és hajtasson el Besztercebányára
 1398   1,  13    |             jelentse az esetet a fõispánnak és a katonai parancsnokságnak
 1399   1,  13    |                    katonai parancsnokságnak és kérje megszabadításomat.
 1400   1,  13    |                  Kutorai, viselje magát jól és legyen tisztelettel a tanári
 1401   1,  13    |             tisztelettel a tanári kar iránt és akkor… vigye el azt az írást,
 1402   1,  13    |                talpán, elõre tudta a halált és mindent elrendezett. Nota
 1403   1,  13    |                    helyzethez illõ sóhajjal és elmélázott, mintha azt számítgatná,
 1404   1,  13    |                   számítgatná, hány kabátja és mellénye van a tanár úrnak,
 1405   1,  13    |                  iratot, s átadta Kutorinak és megindult a kastély kapujához
 1406   1,  13    |                   nincs azóta nyugtom tõle, és ha vissza nem térne, holtomig
 1407   1,  13    |                  Tudom is én, mért mondtam? És ha tudom is, mért akarja
 1408   1,  13    |                     hogy nagyon sápadt volt és izgatott, úgy rémlett neki,
 1409   1,  13    |                   réz kacsafejben végzõdött és megkopogtatta vele a kastély
 1410   1,  13    |               kezdett, mint valami élõlény, és megfordult sarkaiban.~-
 1411   1,  13    |                      nincsenek meg a fogai, és istenhez tért, meg van szelídülve.
 1412   1,  13    |           orgonabokrok közül kandikált ki.) És mos térjünk a dologra, uram,
 1413   1,  13    |                 uram, megkaptam a parancsot és mindent készségesen megmutatok
 1414   1,  13    |               elátkozva lenne.~Csak a méhek és a darazsak éltek, döngtek,
 1415   1,  13    |              döngtek, keringtek, játszottak és szerelemtõl részegen fetrengtek
 1416   1,  13    |                 ösmerni a lengyelt, hangján és kiégett tekintetén a korhelyt,
 1417   1,  13    |                     kiáltott fel Druzsba úr és a homlokára ütött. - Olvastam
 1418   1,  13    |              tussiens eutada, a köhögõ sás.~És haragudott magára, hogy
 1419   1,  13    |                 állat van felül az emberben és a tudós alul.~A major domust (
 1420   1,  13    |                 Csinos kis fészek, ugyebár? És kedélyes. Teringette, nagyon
 1421   1,  13    |                 nagy bignonia húsos levelei és fehér virágfürtjei borultak,
 1422   1,  13    |                     elõtt egy csimpánzmajom és borotválkozott.~A majom
 1423   1,  13    |                  felriadt az idegen láttára és a villogó borotvával ide-oda
 1424   1,  13    |                     nyitott ablakhoz rohant és azon ugrott ki.~Druzsba
 1425   1,  13    |                 idegességéhez most az undor és szörnyülködés is hozzájárult,
 1426   1,  13    |                     aki a velencei tükörhöz és a rózsaszín selyemmel bevont
 1427   1,  13    |                 Megenni való bolondság, mi? És az van benne, hogy az ezer
 1428   1,  13    |                kristálygolyóban mindben más és más színû folyadék van.
 1429   1,  13    |                  hát menjünk át a folyosóra és fussunk át az épület másik
 1430   1,  13    |                    még nagyobb legyen a zaj és csatara, a majom is ott
 1431   1,  13    |                    úgyis kóválygott, zúgott és lüktetett, mintha kalapáccsal
 1432   1,  13    |                fehér gyerekhúst. De jó is. (És étvágygerjesztõen csettentett
 1433   1,  13    |             csendesen, de amellett gyanakvó és borzalmat kifejezõ pillantást
 1434   1,  13    |                      A gyermek rájuk bámult és egyre hasogatta a tökmagokat,
 1435   1,  13    |                    benyomásokkal megterhelt és lehorgasztott fejét gépiesen
 1436   1,  13    |                   vasárnap volt.~Lehetetlen és mégis úgy van. Látja és
 1437   1,  13    |                     és mégis úgy van. Látja és akármit csinál, látja. Pedig
 1438   1,  13    |                   ide - mondá a major domus és elkergette a macskát. -
 1439   1,  13    |            leguggolt egy verbénabokor mellé és nézte Druzsbát. Idegei már
 1440   1,  13    |                ámbár iszen az se volt nagy) és itt ért a pálya véget. Innen
 1441   1,  13    |               szózata lenne.~E hangra közel és távol egyszerre elevenedni
 1442   1,  13    |              kilépett egy szép fiatal leány és egy pirosbársony vánkost
 1443   1,  13    |                ernyõt vivõ leány megfordult és hátrakiáltott - alkalmasint
 1444   1,  13    |             visszamaradottakhoz:~- Hölgyeim és képzelt uraim, siessenek!
 1445   1,  13    |                   másik hasonló padhoz ment és bársony vánkosát rátette.~
 1446   1,  13    |                 Azután a másik érkezett meg és a pad alá helyezte a zsámolyt.~
 1447   1,  13    |                tóban, megigazította ruháját és levette nyakáról a legyezõt.~-
 1448   1,  13    |                kényelem - szólt a zsámolyos és meghajtotta magát tréfásan.~-
 1449   1,  13    |                     õ Wildungennel beszélt, és az se, hogy õ Druzsba.~Elméjének
 1450   1,  13    |                     nyafogott a piszkafa. - És milyen vörös, mint a rák.
 1451   1,  13    |               bosszankodva nézi a pazarlást és morog, hogy okosabb helyen
 1452   1,  13    |             jelennek meg közel a felszínhez és egypár virgonc, kopoltyús
 1453   1,  13    |                      milyen szomorú ember! (És megtörülgette a pápaszemét.)~
 1454   1,  13    |                eleresztette a dog zsinórját és egyenesen odaszaladt az
 1455   1,  13    |                    fejét az ismerõs hangra, és a csodálkozástól tágra nyitott
 1456   1,  13    |                  pompás, de milyen pompás! (És tapsolt kis kezeivel.) Csak
 1457   1,  13    |            tréfákban leli kedvét. Nagy kópé és ügyes hasbeszélõ a vén gyerkõc.
 1458   1,  13    |             mosolygott, mire még szebb lett és leült Druzsba úr mellé.~-
 1459   1,  13    |                 tra-la? (Felugrott helyérõl és meghajtotta magát.) Az a
 1460   1,  13    |               komornáim?~Druzsba úr ijedten és mohón fordítá tekintetét
 1461   1,  13    |        elbámészkodni látszott a tavon túlra és olyan felhõféle suhant el
 1462   1,  13    |                     Druzsba úr fölszisszent és felugrott, mint akit mérges
 1463   1,  13    |                 tehát, mikor olyan ártatlan és tudatlan báránykának mutatkoztál?
 1464   1,  13    |                   vagy, csak szerencsétlen. És én fogadalmat tettem a keresztségnél,
 1465   1,  13    |             megtörtént. Rab nem vagy azért. És én kiviszlek innen, ha az
 1466   1,  13    |                      s valami olyan hatalom és erõ sugárzott ki egész lényébõl,
 1467   1,  13    |                bizonyos áhitatos félelemmel és tisztelettel nézett fel
 1468   1,  13    |                  aztán elfordította a fejét és halkan, tompán mondá:~-
 1469   1,  13    |          kieresszenek, vigyáznak rám, éjjel és nappal, az én cselédeim
 1470   1,  13    |              letépett egy gyertyánfalevelet és azt harapdálta fehér, rizskása
 1471   1,  13    |           indulatosan.~Hátravetette a fejét és a lábacskájával, a cipõje
 1472   1,  13    |                 szólt Druzsba úr jéghidegen és élesen. - Látom, hogy a
 1473   1,  13    |                   hozva egy kis ezüsttálcán és ropogtatva a tökmagokat.~-
 1474   1,  13    |                   azért volt olyan ruganyos és fiatalos.~Méltóságteljes
 1475   1,  13    |                azonnal ebbõl a gyehennából!~És csakis addig tartott ez
 1476   1,  13    |                     a tanár urat; arca dúlt és halovány volt, ajkai rángatóztak,
 1477   1,  13    |                   részint a Ház naplójából ~és egyéb összeszedett apróságokból
 1478   1,  13    |                     apróságokból kiegészíti és befejezi a történetet~ ~
 1479   1,  13    |                  hazatért, emberkerülõ lett és minden szokását megváltoztatta.
 1480   1,  13    |             elégedve.~Druzsba úr megfordult és amint megpillantá Jahodovskát,
 1481   1,  13    |                ragyogtak, arca elvörösödött és eltorzult, szemei vérbe
 1482   1,  13    |              tanácsosabbnak vélte elrohanni és lármát csapni lefelé menet
 1483   1,  13    |                  aki megõrült, a garádicson és az udvaron járókelõk egyszerûen
 1484   1,  13    |                   festmény szomorú sorsáról és Druzsba úr abnormis viselkedésérõl.
 1485   1,  13    |                fennforogni a búskomorságban és az apathiában, melybe egy
 1486   1,  13    |                   nem kezdõdött meg, Lermer és Csetneki tanár urak bízattak
 1487   1,  13    |             állapotáról. Velünk igen szépen és értelmesen elbeszélgetett.
 1488   1,  13    |              piperkõc nagyurat, ki a király és a nemzet tiszteletét bírja,
 1489   1,  13    |                    még hat hasonló szépségû és korú ártatlan leányka társaságában,
 1490   1,  13    |                Sötétben minden tehén fekete és minden excellenciás úr fehér.
 1491   1,  13    |                   lehet.~Disputa támadt pro és contra és nem lett volna
 1492   1,  13    |                Disputa támadt pro és contra és nem lett volna baj, ha inter
 1493   1,  13    |                felvidéki kastély rejtelmei« és »Hárem a hegyekben« címek
 1494   1,  13    |                     ki, a kocsánt, a szárat és a gyököt otthagyva, gyönyörûen
 1495   1,  13    |                    az excellenciás asszony? És mit szólnak az udvarnál,
 1496   1,  13    |              meritumába, de hetek múltak el és semmi se történt, mindössze
 1497   1,  13    |                     Druzsba úr csodálkozott és valami balsejtelem mardosta,
 1498   1,  13    |            kivasalva, hogy nagyon gyengének és kábultnak érzi magát, de
 1499   1,  13    |                   tudni, hogy ma péntek van és nem volna tanácsos pénteken…
 1500   1,  13    |                    napokon tárgyal, hehehe. És végre is, ami fõ, õexcellenciája