Rész, Fejezet

1  II,  34 |           adnom, természetes, hogy sírtam akkor, de mégis felvidámultam,
2  II,  114|          haza, s a díványra rogyva sírtam, s a szívem majd megszakadt
3  II,  130|        rimánkodtam, fenyegetõztem, sírtam, tomboltam haragomban; a
4 III,  28 |      kántor a konyhába, de én csak sírtam, és beöntöttem a bort a
5 III,  65 |       kezeit az öreg, én pedig úgy sírtam, mint a záporesõ.~Mi lesz
6  IV,  22 |     Sohasem hittem volna, uram. Én sírtam ma két hete, mikor végigkocsiztam
7  IV,  22 |      elõször Pestet?~- Éppen azért sírtam, mert nem most látom elõször.
8  IV,  132| Elhajtottuk szegényeket. Záporesõt sírtam, mikor a kapun kivezették.