Rész, Fejezet
1 1, 2 | testvér! - dörmögé Stofi úr.~- Hova lett bátyjának ezen összes
2 1, 3 | pedig sokan látták, de hogy hova lehetett, azt senki sem
3 1, 3 | keresztül abba a nagy temetõbe, hova az eleven halottakat szokás
4 1, 3 | ártatlan mamlasz leány te, hát hova megy az ilyen legényember!
5 1, 4 | egy rokonuk lakodalmára, hova a balszerencse Karczyt is
6 1, 4 | rajta nyelvöket sok ideig: hova lehetett, mi történt vele,
7 1, 7 | labodával fölvert kertek alján, hova most a zsidó árendás kukoricát
8 1, 8 | hová, édes Ferencem!« Mert hova Bike uram áll, ott van az
9 1, 8 | rajta nyelvüket sok ideig: hova lehetett, mi történt vele,
10 1, 9 | Elmondod, mit loptatok, hova tettétek stb. Visszamégy
11 1, 9 | El nem bírják gondolni, hova lett.~- No, ezzel sem diskurálunk
12 1, 9 | hogy Teléry elszökött. Hova szökött volna?~- Jeldaui-Helveciába -
13 1, 9 | istenem, mit beszélek én? Hova tévedt el szegény fejem?
14 1, 9 | eszemet a lánc másik végére, hova bizonyára magamtól is eljutottam
15 1, 9 | Elmondod, mit loptatok; hova tettétek stb. Visszamégy
16 1, 9 | Sehonnan. Nem kérdezik, hova megy? Ide jött. Terítenek
17 1, 12 | mindenütt lakik.~- Hát akkor hova menjünk hozzá? Miért nem
18 1, 12 | tesz a jó koszt! Hej no, hova lettek egyszerre azok a
19 1, 12 | Laci fáradt el elõbb.~- Hova loholjunk tovább? Már úgysem
20 1, 12 | Árvák vagyunk, nincs hova mennünk, nincs kihez fordulnunk,
21 1, 12 | mert tovább megyek innen.~- Hova mégy?~- A testvérbátyámat
22 1, 12 | unalmasabb. Találd ki no, Pista, hova megyünk a hintón aztán?
23 1, 12 | be nehéz fejed van! Hát hova mennénk egyebüvé, te golyhó,
24 1, 12 | szomorúan, lehangoltan.~- Hova megyünk, uram? - kérdé Boncz
25 1, 13 | lekergetni. - Nézze meg az ember, hova veszi be magát?~- Hagyja
26 1, 13 | megállította. - Hollá, Druzsba! Hova megy erre, Druzsba, ahol
27 1, 13 | ember nem tudja, mikor, hova és mi okból tûntek el.~~ ~
28 1, 14 | arcához.~- No, de már most hova menjünk? A szigetre?~- Ugyan
29 1, 14 | Talán azt is tudja, hogy hova tûnt el?~- Nem! azt már
30 1, 14 | azelõtt, de neki se mondtam, hova ment.«~Korláthyné kezében
31 1, 14 | Mindennek vége van!~Már most hova legyen, mihez fogjon? Hogy
32 1, 14 | mit akarsz még többet? Hova fordulj, mihez nyúlj? Hát
33 1, 14 | cseveghetünk egy kissé.~- De hova?~- Menjünk például a szállásodra.~-
34 1, 14 | ismerõsökrõl kérdezõsködve: hova lett ez, mit csinál amaz?~-
35 1, 15 | felelte rá:~- Elmehetek már?~- Hova akarsz elmenni?~- Hát játszani,
36 1, 15 | magammal.~A lovag közbeszólt:~- Hova gondol, hercegem? Hiszen
37 1, 15 | gróf és megakadályozta.~- Hova gondolnak kegyelmetek? Nem
38 1, 15 | elõtt. Hiszen láttátok! Hát hova lett? A föld nyelte el?
39 1, 15 | bambán kérdik egymástól: hova lett a prímás? Prelátusok,
40 1, 16 | valamikor Mátyás idejében. De hova is szállt volna ott be egy
41 1, 16 | ha penész van rajta, de hova lesz az én becsületem, ha
42 1, 16 | szirom, ha kézzel érintik.~- Hova való vagy?~Érezte vérét
43 1, 17 | látszott bennök.~- Hát a tyúk hova lett? - kérdé tompa síri
44 1, 18 | errõl a bolond is tudja, hova dõl el.« Hanem egy-egy szövevényes
45 1, 19 | Apád nem fogja tudni, hova lettél.~- De én tudni fogom,
46 1, 19 | s ha azt tenné elsõnek, hova maradna az ingerkedés poézise?
47 1, 19 | Feleséges emberhez! Hát hova tegyem én a feleségét? Megegyem?
48 1, 20 | a »Három Rózsa« mellett, hova (a Gellért hegye helyett)
49 1, 20 | Orestes? Természetesen. Hova mentek?~- Losoncra.~- Kár,
50 1, 20 | visszament a pályaudvarra. De hova lett hát? A föld csak nem
51 1, 21 | haragudtatok talán meg? Hova a pokolba siettek? Beszélgessünk
52 1, 23 | szegény öreget.~- Hohó! hohó? hova szaladsz, amice? Mi az ördög
53 1, 23 | kezemet nem tudtam most hova tenni.~- Oh, kisasszony,
54 1, 23 | valóságos lombszobát képezett, hova csak a kék ég tud benézni.
55 1, 23 | szívem erre a hírre. Hát hova lett az én tavali szívem?)
56 1, 24 | számokban és betûkben.~De jaj, hova jutok ebben a bolondos összehasonlításban!
57 1, 24 | dusa moja! (Ugyan, lelkem.) Hova gondolsz? Hiszen az anyakönyvvezetõ
58 1, 24 | utánunk jövõk. De szent ég! Hova lettek a fényes, nyalka
59 1, 24 | uramat.~- Hát ezek az urak hova mennek? Hiszen ezek mind
60 1, 25 | szívekben oly magasra.~Hogy hova dõl el a gyõzelem, alig
61 1, 25 | elõreláthatólag ott lesz a diadal.~De hova csatlakoznak? Ej, hát ahová
62 1, 25 | óvatosabbak lesznek, hogy hova menesszenek küldöttséget.~
63 1, 25 | szálankint, hogy melyik szál hova tartozik, ez a bajuszhoz,
64 1, 26 | az elõl megfordulunk.~- Hova?~- Csak odáig megyünk, aztán
65 1, 27 | s a tetejében magasan, hova már a madár is lusta fölszállni,
66 1, 27 | szobájában a báró, azon tûnõdve, hova tûnhetett el a leány, mikor
67 1, 28 | szomorúan. - Olyan nehéz. Hova utaznak az urak? Úgy? Erdélybe. (
68 1, 29 | õgyelgek velõk az utcán, hova visz minket az ördög? Egy
69 1, 29 | hajladozó derekával.~- Hova futsz? - kiáltott utána
70 1, 29 | meg azért vagy bolond. És hova lett?~- Bizonyosan lement
71 1, 30 | körtefákat? De hát a körtefák hova lettek. Most egy fakereskedõ
72 1, 31 | címerekbe is. Tudták, hogy mi hova való.~A Rák-korcsmáros maga
73 1, 31 | hogy lehet úgy sietni? És hova sietnek úgy? Megfoghatatlan
74 1, 31 | zavartan, mint az alvajáró:~- Hova megyünk?~- Hát haza.~- Én
75 1, 32 | megállította a kasznár kocsiját.~- Hova, hova, barátomuram?~- Pestre.~-
76 1, 32 | kasznár kocsiját.~- Hova, hova, barátomuram?~- Pestre.~-
77 1, 32 | Menni, cselekedni akart. De hova menjen, mit cselekedjék?
78 1, 32 | unalmat kergetik. Hiszen hova tette volna a szemét az
79 1, 32 | volna? Ki tudhatná azt, hova mentek? Innen két megrakott
80 1, 35 | és nézzük meg az erdõt.~- Hova küldte ön a kocsit? Csak
81 1, 35 | urakat, vigyázzanak, hogy hova lépnek.~Kozsibrovszky igazat
82 II, 1 | hangon kérdé:~- Te ember! hova megy a fiam?~- Nem tudom,
83 II, 1 | filléreibõl: egy palotát, hova meghúzódhassék a rongyba
84 II, 1 | rongyba burkolt dicsõség, hova elrejtezhessék az eleven
85 II, 2 | hol fog vacsorálni este. Hova veti a sors szeszélye egy
86 II, 2 | azért van feje,~Hogy legyen hova~Kalapját tegye, stb.~Íme,
87 II, 3 | hogy a búbos fõkötõt legyen hova tenni, de azért is, hogy
88 II, 3 | kedves barátját.~- Ugyan hova mennél? Rossz az út, aztán
89 II, 3 | futnia kellett elõlök.~De hova? Lehet-e a nyugtalanság
90 II, 4 | volna a párbaj elõl; de hát hova szökött innen? Vagy inkább
91 II, 4 | úr képe volt legfelül...~Hova lett? Miért tûnt el? Milyen
92 II, 4 | kellene kimutatnom, hogy hova lettek Fenyéri Szepi, Miska
93 II, 5 | nem tetszik-e... tudni, hova lett... az apámuram?...
94 II, 5 | ijedtében.~- De hát akkor hova lett az isten szerelmeért?~
95 II, 5 | jöttek haza.~- De hát akkor hova lett? - kérdé a két úr egymástól,
96 II, 7 | gazember! Hát az én beszédem hova lett róla? Annak ott kell
97 II, 9 | elment. Sem azt nem mondta: hova megy, sem azt: hogy mikor
98 II, 24 | kérdé a huszár ijedten.~- Hova?~- A Bjelik szabóhoz?~-
99 II, 24 | szegényes bútorzaton, hogy hova üljön, és csodálkozva vette
100 II, 26 | igazgatta, merre jöjjön, hova lépjen.~A zsidó tekintete
101 II, 26 | kétségbeesve, a lerogyásig. Hova? Tudta is õ: hova? Egy lépés
102 II, 26 | lerogyásig. Hova? Tudta is õ: hova? Egy lépés és mindenét elveszté.
103 II, 26 | érzi, érzi, hogy rá néz. Hova legyen, hova bújjon elõle?
104 II, 26 | hogy rá néz. Hova legyen, hova bújjon elõle? Legjobb lesz
105 II, 26 | mogorván az õsi kastély, hova õ többé nem fog visszatérni,
106 II, 34 | hangon mondá: »Igen.«~- Hova való vagy? - kérdé N. asszonyság.~-
107 II, 34 | repült e tyúkom a kályháról, hova mindennap felült, az egyetlen,
108 II, 36 | kávéház mellett vitt el, hova járni szoktunk. Az ablaknál
109 II, 39 | Az asztalosnál. Hát te hova sietsz?~- Az asztaloshoz.~-
110 II, 46 | azt is meg tudná mondani: hova?~Igaz, hogy télen aztán
111 II, 48 | befaragták.~Hát õk magok hova lesznek?~Ki bírná azt elõszámolni?~
112 II, 51 | kölcsön, sir, tíz fontot.~- Hova gondol ön?~- Esedezem, sir...~-
113 II, 54 | legutolsó rabszolga.~Azaz hova beszélek, hogy Balassa Imre
114 II, 54 | kedves forró homlokon.~- Hova gondolsz, kis Borbálám?
115 II, 55 | vágyai vezérlik és azok hova vezérelnék egyebüvé?~A dicsõség,
116 II, 60 | csatolják õt oda.~Azután meg hova is menne egyébüvé? Pénz
117 II, 60 | tükör melletti állvány, hova a virágcserepeket helyezték
118 II, 60 | perc, midõn kizárják innen, hova annyi emlék köti.~Kétségbeejtõ
119 II, 60 | fogja tudni, hogy merre, hova menjen...~De mit érne vele,
120 II, 60 | figyelemmel, tudja meg: hova megy, mit csinál, s hozzon
121 II, 60 | járt ennyi tenger ideig? - hova vitte a gyermek a rózsáját? -
122 II, 61 | kifelé a szabad levegõre.~- Hova, hova, esküdt úr? - kiáltá
123 II, 61 | szabad levegõre.~- Hova, hova, esküdt úr? - kiáltá utánam
124 II, 66 | anélkül, hogy tudná merre, hova menjen.~Senkit sem ösmert
125 II, 66 | tudta magát elhatározni, hova nézzen elõbb; majd a pompás
126 II, 75 | csak arra való, hogy legyen hova tenni a kalapját s hogy
127 II, 76 | beszélje ki az újságban.~- Hova gondol ön? - mondám komolyan -
128 II, 81 | hogy mit iszunk még. Hogy hova megyünk még.~Éppen indítványozni
129 II, 82 | különben nem tudtuk volna hova elvinni mert nagyon messze
130 II, 87 | s az az elsõ kérdése:~- Hova repült a lepke?~- Erre ni,
131 II, 88 | bajuszom ellenállhatlan erejét hova irányozzam tehátlan?~Végre
132 II, 91 | örömemben vigyázz, lábam, hova lépsz úri voltodban!~Tehát
133 II, 97 | találkozni.~- A bácsi sem tudja, hova bújnak el?~- De bizony tudom.
134 II, 99 | térképünk, sem földrajzunk, s hova a lordmayor sem adhat érvényes
135 II, 99 | teljesen rendbehagyva.~- És hova ment?~- Nem hagyta hátra
136 II, 99 | sem tudott róla semmit, hova ment; új, négynapos házmester
137 II, 99 | a beszélõ arcába: vajon hova céloz ez a kérdés?~- Én
138 II, 99 | tette meg a szolgálatot, hova valamely elõkelõbb kávéház
139 II, 99 | délután három órakor - de hova? Mert e házba nem hívhatjuk,
140 II, 99 | útján könnyen megtudhatnók, hova vitte Marit. Ez az egyedüli
141 II, 101| HOVA LETT A BOTOMRÓL A KORONA, ~
142 II, 101| van, mind azt kérdezte: »hova lett erről a botról a címer?«~
143 II, 101| mindenki kíváncsi volt hallani, hova lett róla az öt pontos korona?~
144 II, 101| nem volt rajta a korona.~- Hova lett a korona róla? - kérdezem,
145 II, 101| hordár.~Félájultan hörgém: »hova lett errõl a botról a monogram?«~
146 II, 101| szívvéremmel elmagyaráztam, hova lett a korona, most azzal
147 II, 101| korona, most azzal gyötörtek, hova lett a monogram.~Kerültem
148 II, 101| vissza:~- Jó napot! De nini, hova lett a botjáról a monogram?~
149 II, 101| ajkán ott lebeg a kérdés: hova lett a monogram. Az ablakokból
150 II, 101| hogy rögtön megszólít, - hova lett a monogram a botról?~
151 II, 101| újságba egész részletesen, hova lett a botomról a korona,
152 II, 102| forintot jövedelmeztek, s hova különösen Konstantin Györgyné
153 II, 106| Majgót az országúton.~- Hova megy kend, Majgó?~- Gyarmatra.~-
154 II, 115| is meglopja.~Szegény fiú, hova takarodjon hát.~Miért nem
155 II, 118| szivarom, aki megmondja, hova ígérkeztem ma délelõttre,
156 II, 120| szerettük, megértettük, hova céloz, valami ösztönszerû
157 II, 123| köpenyegét és az öregre teríté.~- Hova visznek? - kérdé az halkan.~-
158 II, 123| barátom! Isten áldja meg!~- Hova tart, jó ember? Nálam meghálhat
159 II, 127| térképünk, sem földrajzunk, s hova a doktorok szoktak adni
160 II, 127| kapun a cédulát...~- És hova ment?~- Nem hagyta hátra
161 II, 127| el szó nélkül, ki tudja hova?... hanem én beszélek e
162 II, 127| a beszélõ arcába: vajon hova céloz ez a kérdés?~- Én
163 II, 127| délután három órakor - de hova? mert e házba nem hívhatjuk,
164 II, 127| bejönni, mint egyébkor?~- Hova gondol? Hisz ez illetlen
165 II, 129| az apjától egyszerre:~- Hova lesznek az évek, édesapám?
166 II, 129| így, hogy amúgy nem tudja, hova tette a tükrét, de a lányka
167 II, 132| sohasem jönnek vissza többé. Hova mennek azok?~- Elvesznek,
168 II, 136| a halál bejön, nem lesz hova leülnie, hogy várakozzék.~
169 III, 1 | dehogy! Õk csüggnek rajtam… Hova is gondoltam? Igen, igen,
170 III, 1 | fut, maga sem tudva miért, hova, egyszerre útját állja valaki.~-
171 III, 1 | Krisztina szilajan - oda nem!~- Hova hát? - kérdé Bohuska szelíden.~-
172 III, 1 | Azaz, hogy mégsem úgy van!… Hova beszélek? E szót kívántam
173 III, 1 | San-Franciscóba, vagy mit tudom én hova… Olyan helyre, ahol aranyat
174 III, 1 | még csak híre sem jött, hova tûnt, merre ment, a széles
175 III, 1 | kamrában vet majd ágyat. Hova menne most már, mindjárt
176 III, 1 | éppen azon gondolkozva, hova bújjék szégyenletében és
177 III, 1 | de el nem gondolhatja, hova lett a bacsa esze.~- Hej,
178 III, 2 | fürjek kíváncsian nézegetik, hova lett az árnyékos szalmaerdõ?
179 III, 2 | kegyelmed híres bundája ugyan hova lett?«~De a remény nem hagyta
180 III, 2 | fuvarosok jöttek rá szembe.~- Hova, Pali öcsém? - szólította
181 III, 2 | homályos köd veszi körül, s hova el nem lát a szem, benépesíti
182 III, 2 | feneketlen verem volna, hova a nyugalma, lelke odaveszett.~-
183 III, 2 | és nem merte megkérdeni, hova érti. Szótlanul, megmerevedve
184 III, 2 | Gyócsi-család minden jószágánál.~De hova beszélek a Gyócsi-családról,
185 III, 2 | megszólította.~- Jó estét fiam! Hova való vagy?~- Csoltóra.~-
186 III, 2 | végzõdnék ez a rettenetes nap!~ ~HOVA LETT GÁL MAGDA?~1882~Van
187 III, 2 | azt a korsót nyaggatod? Hova szaladsz már megint? Micsoda
188 III, 2 | elharangozása Bodokon.~- Hova igyekszel, kis Magda?~-
189 III, 4 | homályos köd veszi körül, s hova el nem lát a szem, benépesíti
190 III, 5 | sárguló pázsiton. Nini, hova lettek az aranyos betûk: »
191 III, 7 | Anna!~- Jaj, nem megyek… Hova is gondol kend?~- Csak egyetlen
192 III, 8 | marienbadi fürdõbõl hazajött, hova lesoványodni s egy szerencsétlen
193 III, 10 | a feleségem haldoklik.~- Hova?~- Dabasra. Künn vár a kocsi.
194 III, 10 | felette elcsodálkozott, hogy hova lehetett? Tekintve védence
195 III, 11 | El volt veszve örökre.~Hova lehetett, mi történt vele,
196 III, 11 | látnom kell azt a képet.~- Hova mégy, bajtárs? - szólítja
197 III, 13 | elfeledkezik róla, hogy hova váltotta a legközelebbi
198 III, 14 | Nem, nem. A boltõr az. Hova gondoltam Hiripire? Hiripi
199 III, 18 | Mármost mit csináljon, hova legyen. Felakassza-e magát,
200 III, 18 | a generálisok mellén.~- Hova megy kelmed, Csillag bácsi? -
201 III, 19 | szülék alig bírtak rájönni, hova tûnhetett el az értékes
202 III, 24 | hogy persze. Hanem hát hova gondolsz, az istenért? Hiszen
203 III, 29 | tudták, se honnan jött, se hova ment. Hanem amint mosni
204 III, 30 | elõ a Veres Károly neve. Hova lehetett, mi történt vele?
205 III, 31 | Naláczi Gyuri szobáját reggel. Hova lehetett, nem is hált otthon?
206 III, 32 | amelyben meg van írva, hogy ki hova megy fürdõzni: »Naláciék
207 III, 38 | szorított velem kezet.~- Hova siet ön? - kérdé.~- Csak
208 III, 39 | odatenni, hogy õfelsége hova való volt. Most aztán odajutottam,
209 III, 39 | lenni.~- Oh, oh, felség! Hova gondol, istenem? A legjobb
210 III, 39 | azon tanakodott, hogy vajon hova mehetett õfelsége.~- Sétálni
211 III, 40 | kiáltám rémülten. - Hát hova lett?~Nézem köröskörül,
212 III, 42 | adassam a kishirdetést? S hova küldjem a beérkezett leveleket…~-
213 III, 46 | édesanyjukat keresni.~De hova, merre?~Az esti szürkület
214 III, 50 | akarja, kész veled indulni. Hova? A dicsõség után, ugye?~
215 III, 51 | holtteste is. Mit gondolsz, hova rejtsem?~Az asszony egy
216 III, 56 | De hát a negyedik diákja hova maradt?~A negyedik diák?
217 III, 56 | felkiált: »Mit csinálsz, fiú, hova fogyatkozol, mit csinálsz?
218 III, 57 | elmosolyodtam.~- Nem lehet. Hova gondolsz? A gyereket eltiltották
219 III, 60 | szobával. Hej, Anka, Anka, hova akasztottad a ténsúr bundáját.~-
220 III, 75 | nyakunkra járt sírva-ríva, hogy hova tettük a férjét?~Igaz, hogy
221 III, 75 | itt kiszálltam.~- S innen hova szándékozik?~- Éppen errõl
222 III, 79 | igazolás nélkül.~- Hát hova szaladjak én most Kovách
223 III, 80 | nyelvet sem jól, csak tótul. Hova mozdult volna hát ki szégyenszemre?~
224 III, 86 | döngnek a kertekben.~De hát hova lettek a gyerekek?~Várost
225 III, 89 | nemzet koszorúit.~- Hát hova lett az a generáció? - csodálkozik
226 III, 94 | kérdezte tõle egész derülten:~- Hova mentek erre, Strong kapitány?~
227 III, 94 | ki tudja merre, ki tudja hova. Élõ ember nem bírt ráakadni.~
228 III, 94 | Koháry.~- Hm, tudja a király, hova mit küldjön. No, de ne szólj
229 III, 102| akartam innen, magam sem tudom hova. Egy tubus hevert egy karosszéken.
230 III, 102| át magukat egyenkint.~- Hova gondol? - szólt Anna ijedt
231 III, 115| Bükky halálát követelni.~- Hova mentek? - kérdé egy ilyen
232 III, 116| karmazsin cipellõkben.~- Hova való?~- Szögedére.~- Jól
233 III, 116| szõregi illetõségû. Pedig hogy hova való illetõségû, az már
234 III, 116| el az árvíz elõtt. Hogy hova ment, nem mondta, nem tudjuk,
235 III, 120| sógorommal.~- Hát most meg már hova megyünk?~- A postán adok
236 III, 123| Misszissipihez vagy nem tudom hova utazik; elbúcsúzott a rokonoktól,
237 III, 124| öltözött antiszemita plánta, hova ereszti majd egykor a mellékhajtásait…~
238 III, 126| küldje el. Hiszen tudja hova. Meg ne mondja a feleségemnek.
239 III, 128| Hát a szegény, hû Klapka hova lett?~Így nevezték falunkban
240 III, 130| nem látott italt, de hát hova apelláljon: a királyi tábla
241 III, 144| a szép Kun Borbála (Ni, hova keveredett az is!) seprõn,
242 III, 144| megapprehendálok!~No iszen, van is hova hívni bennünket, csóválgatták
243 III, 144| városi pénztárnok -, de vajon hova férnek el itt?~- Majd csak
244 III, 144| örökre.~Hogy a »Mágyika« hova lett, s hol van most, nem
245 III, 148| Hátha kihánynak az utcára? Hova legyek én akkor kenyér nélkül?
246 III, 148| akik elfutottak onnan.~- Hova mentek? Vissza, oltani!
247 III, 148| Micsoda gondolat az, Ágnes? Hova jut eszedbe! Hiszen az a
248 III, 148| messze akart jutni.~De ugyan hova?~Miféle célt szolgálhatna
249 III, 148| Te szerencsétlen ember, hova rohansz, hova? Mi lesz belõlem,
250 III, 148| szerencsétlen ember, hova rohansz, hova? Mi lesz belõlem, mi lesz?
251 III, 148| el nem bírták gondolni, hova lett. Kalandosabbnál kalandosabb
252 IV, 15 | mégis hazajött, mert hát hova mehetett volna a világon
253 IV, 32 | elkanyarodott az erdõ felé, hova a sziklás és árkos hasadékos
254 IV, 32 | borított be tisztesen.~- Hova olyan sietve, édes lányom? -
255 IV, 35 | kellene csukatni.~- Hogyisne! Hova gondol ön? Hiszen minden
256 IV, 37 | szürkés pára gõzölgött.~- Hova lesz menni? - kérdé a doktor.~-
257 IV, 37 | kívánja tõlem. Mit csináljak? Hova tegyem, hova?~Megállította
258 IV, 37 | csináljak? Hova tegyem, hova?~Megállította a szekeret,
259 IV, 38 | veszedelmek idején legyen hova menekülniök, biztos helyre
260 IV, 41 | kötelességem megtudakolni, hova viszi feleségét? - S mert
261 IV, 44 | mítoszt, hogy eltûnt, ki tudja hova, ki tudja mikor…~- Bírni
262 IV, 46 | mit tegyen, merre menjen, hova álljon. S az is csak a mappáján
263 IV, 48 | eljött a következõ nap. Hova is mehetett volna egyebüvé?
264 IV, 50 | Szuroksötétség volt, nem láttuk, hova lépünk, sõt még egymást
265 IV, 53 | beruházzuk magunkat. (De hova tesszük a rengeteg ruhát?)
266 IV, 54 | félórára a vendégektõl.~- De hova? - szólt szorongva. - Tudja,
267 IV, 55 | hazafias úriemberekre.~- Hova mégy, Gyuri? - kérdezék.~-
268 IV, 63 | kellett lennie. Különben hova tûntek volna el a hímes
269 IV, 65 | Igenis, kérem alássan. Hova menjek?~- Menjen kend haza,
270 IV, 67 | loholtak nagy sebbel-lobbal.~- Hova ment fel? Kihez ment fel
271 IV, 67 | tulajdon szemeikkel látták, hova ment be, az most a nagy
272 IV, 69 | fekete barkójú úrral.~- Hova, hova? - kiáltá rájuk az
273 IV, 69 | fekete barkójú úrral.~- Hova, hova? - kiáltá rájuk az öreg,
274 IV, 69 | Kinek mit mondott, holnap hova készül stb.~Hanem el is
275 IV, 70 | mikor a bódéhoz lépett.~- Hova való? - kérdé hivatalos
276 IV, 72 | Gyulával, aki megkérdezte, hova megyek.~- Most már sehova.
277 IV, 77 | igazgatótól.~- Két hónap múlva.~- Hova megy kend innen? - szólítá
278 IV, 85 | a szép Kun Borbála (ni, hova keveredett az is) seprõn,
279 IV, 85 | megharagszom.~- No hiszen van is hova hívni bennünket! - csóválgatták
280 IV, 85 | kézdörzsölgetve.~- De vajon hova férnek el itt? - felelt
281 IV, 85 | örökre.~…Hogy a »Mágyika« hova lett s hol van most, azt
282 IV, 87 | halkan, tompán kérdém:~- Hova?~- Nem messzire.~Minden
283 IV, 88 | Elhagytál. Nem tudtam hova lenni. Isten, ember elhagyott.
284 IV, 89 | apró gyereke van… Az most hova legyen? Ne tegye szerencsétlenné
285 IV, 95 | tarokkisták játéka, azaz hova beszélek, a tarokkot akarom
286 IV, 95 | Add elõ a gyermekemet, hova tetted?~De a különc ember
287 IV, 96 | észrevette ugyan, hogy a madár hova építkezik, de minthogy buzgó
288 IV, 97 | egymásra.~- Hát a diákok hova lettek?~- Csak nem nyelte
289 IV, 97 | bíráid szigora. Mondd meg, hova lett Török György?~- Nem
290 IV, 101| Nincs, édesapám.~- Hát hova teszed azt a sok pénzt,
291 IV, 101| küldözöd a pénzt. Tudom már, hova lett az órád, hol vannak
292 IV, 101| szappanosleány azokba a termekbe, hova annyi édes reménnyel lépett
293 IV, 101| a leghajlékonyabb ágat.~Hova ment, mi lett, nem hallottam,
294 IV, 111| akkor azt a százast, és hova dughatta az akasztófáravaló?~
295 IV, 120| rohantak balra a Kálvária felé, hova, mint késõbb megtudtam,
296 IV, 121| kénytelen vagyok, hívnak.~Hogy hova hívják és kik, arról nem
297 IV, 129| Jaj, jaj, én már megyek.~- Hova megy, ténsuram? - hebegtem,
298 IV, 132| délutánonkint a patikában, hova sokan járnak fecsegni, s
299 IV, 137| Hát a nagy fák innen hova lettek, amiken egykor fészket
300 IV, 142| éjjelente, hogy a varangyos gyík hova kúszik, hogy a csillagokba
301 IV, 143| nyájas hangon kérdi:~- Hova való kee?~- Gyergyóba, instálom.~-
302 IV, 146| ide mellém ül fel a bakra. Hova viszi azt a sok kiflit?~-
303 IV, 148| Honnan késünk el? Mert hova siet az ember az õ földi
304 IV, 151| én istenem mi lesz vele? Hova tegyük? Eleresszük az utcán?
305 IV, 151| tegyük? Eleresszük az utcán? Hova megy? Hol fog aludni? Kitõl
306 IV, 152| vannak a torkában, ki tudja, hova fejlõdik a baj.«~Szívünk
307 IV, 152| havasok közé? Ej, Józsi, hova gondolsz?~A lábammal toppantottam.~-
308 IV, 152| kérem, kegyelmes uram.~- Hova?~- Erdélybe.~Õexcellenciája
|