Rész, Fejezet
1 1, 1 | szegénylegényeknek. Rojtos Pista már egy fél esztendeje ígérget
2 1, 1 | kérdé Pintyõkétõl Rojtos Pista, erõsen hegyezve a füleit.~
3 1, 1 | Utánam! - kiáltá Rojtos Pista, nekivágva tüskön-bokron
4 1, 1 | szaladhattak nyomában, míg végre Pista megállapodott s bevárta
5 1, 1 | vannak, - okoskodék Rojtos Pista - kikerül a selyem keszkenõ.
6 1, 1 | kétségbeesett arccal… Rojtos Pista éppen most szaggatja el
7 1, 3 | másik sima levél pedig a Pista jurátustól van Eperjesrõl:
8 1, 4 | szó - ott van Széchenyi Pista! Azzal tessék diskurálni.
9 1, 4 | Pozsonyba.~A fő-fő kortes Fércz Pista elő is kerített valahol
10 1, 4 | meneszti a közbizalom.~Fércz Pista hősies komolysággal ballagott
11 1, 4 | az a fiatalúr akarja - te Pista, te… te meg szaladj szaporán
12 1, 5 | illeti, ott van Széchenyi Pista. Gondolkozik az mindnyájunk
13 1, 6 | illet, ott van Széchenyi Pista. Azzal tessék diskurálni.
14 1, 7 | szó - ott van Széchenyi Pista! Azzal tessék diskurálni!
15 1, 9 | is emlékszem Bornemisza Pista bácsira gyermekkoromból,
16 1, 9 | népcsõdületeket, mert az öreg Pista bácsi, ha szépen hízelgõleg
17 1, 9 | az édesanyám haragudott Pista bácsira, mert az ebédlõjét
18 1, 9 | emisszáriusnál is, mert Pista bácsi nem szívelheti. Márpedig
19 1, 9 | kiböffentette az a Mari; Pista bácsi, ha fogja is ellenezni
20 1, 12 | két fia volt valamikor, Pista volt az egyik, s Lacinak
21 1, 12 | kettõ.~Hej, mikor még a »Pista«, »Laci« nevek hangzottak
22 1, 12 | név hangzott: »Hej, Laci, Pista, hol vagytok? Laci, Pista,
23 1, 12 | Pista, hol vagytok? Laci, Pista, idejertek!«~A két gyereket
24 1, 12 | gyerekek lármája, meg a Laci, Pista név még jobban elringassa.~
25 1, 12 | Kivált az idõsebbik, a Pista volt szomorú fiú. Ha elvonulhatott
26 1, 12 | azzal a különbséggel, hogy Pista legalább jól tanult a szomorúsága
27 1, 12 | Dobosék ingyenes diákja, Veres Pista volt, aki csak a nyakáig
28 1, 12 | majd fel Dobos néni!~De a Pista gyerek sem rest… hopp, nekiugrott
29 1, 12 | vaspánt.~- Szorítsd, szorítsd, Pista fiam! - süvített egy mennydörgõs
30 1, 12 | ellenfelét.~Ez volt a veszedelme, Pista keresztülhajította magát
31 1, 12 | torokból. - Éljen a koldusdiák!~Pista odaugrott Bekéhez, és rátérdelt,
32 1, 12 | kardkötõre sincs szüksége.~A Pista fiú elhalványodott. Mintha
33 1, 12 | kardkötõ mindig ott függött a Pista ágya fölött. Veszedelmes
34 1, 12 | meg az asszonyság, hogy Pista legjobb lenne valami jó
35 1, 12 | rámaradhat.~Laci nem is bánta, de Pista búsan rázta a fejét. Tán
36 1, 12 | csöppet sem csiklandozta a Pista becsvágyát. Azzal fenyegette
37 1, 12 | leszek, hogy azzá légy.~Pista elpirult, s szemei lázasan
38 1, 12 | bezárkózott a szobájába és sírt.~Pista ökleit szorította össze
39 1, 12 | futottak.~- Ó, anyánk! - kiáltá Pista szívfacsaró hangon. - Ne
40 1, 12 | szekeret. Forduljunk vissza.~Pista megállott erre gondolkozva,
41 1, 12 | mennünk - sóhajtott fel Pista. - Ha valami lenne belõlem,
42 1, 12 | hallgatag, míg megszólalt Pista:~- Nagy dolog az, öcsém,
43 1, 12 | oldala már tele volt írva.~Pista vette kezébe a tollat, és
44 1, 12 | egy nagy karaj kenyeret; Pista türelmetlenül szólt a beteghez:~-
45 1, 12 | rokonok összemosolyogtak, Pista ellenben tisztességtudón
46 1, 12 | az öcsémre bízom - mondá Pista -, õ válasszon.~- Én az
47 1, 12 | mellett, a fekete kutya a Pista mellett poroszkált engedelmesen.~
48 1, 12 | ez derék kutya - mondá Pista -, most már nem halunk meg
49 1, 12 | isten! - felelte nyájasan Pista.~- Mit kerestek itt, gyerekek?~-
50 1, 12 | igazat vesszük - jegyzé meg Pista -, akkor a kutyáé az egész
51 1, 12 | királyhoz? - szólt közbe Pista.~- Hm! Meglehet, hogy éppen
52 1, 12 | véghez is visszük! - kiáltá Pista lelkesedéssel.~Az öreg úgy
53 1, 12 | kettõtöknek.~- Nem, nem - végzé Pista. - Teljesen igaza volt kegyelmednek.
54 1, 12 | Rozsomák, melegen megrázva a Pista kezét -, benned sok szív
55 1, 12 | természetesnek találta, hogy Pista is elérte, amit akart.~Könnyen
56 1, 12 | mellette, utána kiáltott: »Pista, Pista!« - s felébredt.
57 1, 12 | utána kiáltott: »Pista, Pista!« - s felébredt. Látta sebektõl
58 1, 12 | de csak meg sem súgták a Pista hollétét. Pedig mennyire
59 1, 12 | unalmasabb. Találd ki no, Pista, hova megyünk a hintón aztán?
60 1, 12 | azután? - fogja kérdezni a Pista. No hát azután is lesz még
61 1, 12 | ismerõssel, aki tán hírt mond Pista felõl, de az óriás emberseregben
62 1, 12 | elbeszéljem.~- Ez már baj - szólt Pista elszomorodva.~- Olyan baj,
63 1, 12 | nõtt szakállát vétette le Pista.~- Egészen más ember vagy! -
64 1, 12 | Éppen azt akarom én - mondá Pista halkan -, hogy rám ne ismerjenek.~
65 1, 12 | visszasúgta amaz:~- Én a Pista diák vagyok, a kegyelmed
66 1, 12 | Dobos néni, hogy nyerte el Pista a kardkötõt a nagy erdõn,
67 1, 13 | izmosodását. Mikor Türr Pista a lakodalmát tartotta Párizsban
68 1, 14 | Majd hazamegyünk azon. Pista azért beszél, mert nem tud
69 1, 14 | képzelni a dolgot, monsieur Pista. De az mindent megmagyarázhat
70 1, 14 | semmi az - vigasztalta Pista úr -, túl vagyunk a bajon,
71 1, 14 | Kezdelek nem érteni, Pista. Nem vagy eszeden. De nem
72 1, 14 | feléje a kezét:~- Szervusz, Pista! Quo modo vales?~Altorjay
73 1, 14 | a társadalmi illem.~- Te Pista, felelj nekem egy bizalmas
74 1, 20 | NE OKOSKODJ, PISTA!~1895~ ~Olyan elbeszélést
75 1, 20 | menyasszonyt:~- Cserbe ne hagyj, Pista.~- Semmit se félj, Pista -
76 1, 20 | Pista.~- Semmit se félj, Pista - súgta vissza Moronyi,
77 1, 20 | hozathatta volna, de mit ér az a Pista nélkül, meg a többi pajtás
78 1, 20 | Erzsike - szabadkozott Pista -, hiszen elõre megmondtam
79 1, 20 | a szobából ki a kertbe.~Pista lihegve ugrott föl a díványról
80 1, 20 | bevárni?~- Nem.~- Megfoglak.~S Pista keresztülgázolt most a virágpadokon
81 1, 20 | messzirõl.~Egy ujj, egy nap.~Pista két ujjal felelt vissza.~
82 1, 20 | szappanhabból fújnak a gyerekek.~Pista fölhúzza az orrát, amiért
83 1, 20 | nagy vonítással rohan el Pista közelébõl a szalonba, ahol
84 1, 20 | maradék kacsacombot, amit Pista mint kedvenc falatot délrõl
85 1, 20 | a belvillongások tüzére. Pista kiugrott szobájából és protestált.~-
86 1, 20 | Ah, milyen meglepetés! A Pista terítéke elõtt ott piroslott
87 1, 20 | adott combért.~S a bûnbánó Pista elmosolyodott magában:~»
88 1, 20 | akarsz enni? - rivallt rá Pista haragosan. - Felelj hát!~-
89 1, 20 | eszembe jut - színészkedett Pista. - De olyan egészen bizonyos
90 1, 20 | ki a sacré coeur-öktõl.~Pista maga rakta ki tányérjára
91 1, 20 | légy már olyan akaratos.~Pista is gonosz csont, dévajkodva,
92 1, 20 | Ezeket kezdte húzogatni a Pista.~- Fáj! Ne húzgáld a hajamat.~-
93 1, 20 | meghíhatja ide vacsorára a Tóth Pista barátját. Jó lesz-e így?~-
94 1, 20 | végzõdése.~Azontúl Tóth Pista minden szerdai napon hivatalos
95 1, 20 | Megengedem, hogy a Tóth Pista barátodat kétszer hozhatod
96 1, 20 | Oh lelkem, lelkem!«~Tóth Pista csinos és szeretetreméltó
97 1, 20 | uram parázna ínyeinek.~A »Pista öcsém«, aki tizediknek vett
98 1, 20 | mondván:~- Hisz úgyis csak a Pista kedviért megyek a »Rózsá«-
99 1, 20 | napra is helyembe jön a Pista, itthon mégiscsak kényelmesebb.
100 1, 20 | bolondságot összefecseg a Pista… ~Egyszóval, most már sülve-fõve
101 1, 20 | gyerek, szívecském, ez a Pista?~Az Erzsike csak a fejével
102 1, 20 | mosolyogva jegyzé meg:~- Jó fiú a Pista.~Valóban összeszoktak. Tóth
103 1, 20 | délelõtt is át-átszaladt Pista barátjához a megyeházból,
104 1, 20 | többé a korcsmába? Mert Tóth Pista se jár. S miért nem jár
105 1, 20 | jár. S miért nem jár Tóth Pista?~Hát azt is tudjuk. De ez
106 1, 20 | Mesélték egyszer valahol Pista elõtt, hogy Panjatovszkynak,
107 1, 20 | izgatottsága.~- Hová mégysz, Pista?~- Egy kis dolgom van a
108 1, 20 | a diákjaival, - de Tóth Pista nem volt ott.~- Nincs itt
109 1, 20 | volt ott.~- Nincs itt a Pista?~Az öreg Tóth György, aki
110 1, 20 | Mi bajod van, hékás?~Pista félrevonta az öreget és
111 1, 20 | Moronyinéba szerelmes a Tóth Pista, az asszony meg a Tóth Pistába.~-
112 1, 20 | Azt mondják, hogy Tóth Pista a feleségembe szerelmes.
113 1, 20 | Ostobaság tõlem, hogy a Pista csontjait akarom összetörni.
114 1, 20 | De ennek persze nem a Pista az oka. Mit tehet õ arról?
115 1, 20 | kihallatszott a muzsikaszó. A Pista mulat bent Kozsibrovszkyval!
116 1, 20 | magát a lélek:~»Ohó! (És Pista a homlokára csapott.) Hiszen
117 1, 20 | játszó vörös arcokkal. Tóth Pista ingujjra vetkõzve ül az
118 1, 20 | Hollah! Itt van a Moronyi Pista!~Erre aztán fölugrottak
119 1, 20 | bõgõbe.~- Ácsi more!~Tóth Pista a nyakába ugrott Moronyinak
120 1, 20 | csókolta: »Emberem vagy, Pista. Csakhogy itt vagy, Pista!«~-
121 1, 20 | Pista. Csakhogy itt vagy, Pista!«~- Ez már fordulat! - ordította
122 1, 20 | hódolattal az asztalhoz a Moronyi Pista számára.~- Ide ülj, cimbora!
123 1, 20 | kérdé nyájaskodva Tóth Pista.~- Nem - felelte ez mogorván,
124 1, 20 | alatt kijózanodtak. Tóth Pista ellenben dacosan, sértõdve
125 1, 20 | dobott a tányérba, Tóth Pista egy tizest, a selyma Kozsibrovszky
126 1, 20 | Te csak maradj veszteg, Pista, itt várj be minket.~Begombolták
127 1, 20 | átkiabálásaival:~- Hát nem ülsz át, Pista? Megbolondultál? Kire haragszol?
128 1, 20 | haragszol? Ne okoskodj, Pista!~- Nem ülök át - felelt
129 1, 20 | hogy nem jön át. Meg van a Pista veszve!~Erre aztán megvesztek
130 1, 20 | kiguberált összeget. Tóth Pista csendes, levert maradt és
131 1, 20 | fölemelkedett helyébõl Tóth Pista és eleibe állott a dühöngõnek:~-
132 1, 20 | hangon mondta, hogy Moronyi Pista nemcsak a széket eresztette
133 1, 20 | sületlenséget a tojásokkal.~Tóth Pista felelni akart, de e percben
134 1, 20 | Pszt! Másról beszélj!~Tóth Pista hozzájuk lépett, hogy fölvegye
135 1, 20 | szavával: »Légy hozzám õszinte, Pista«, meglágyította, elérzékenyíté;
136 1, 20 | bajod velem? - sürgeté Tóth Pista.~- Nem vet rá az eszed? -
137 1, 20 | kérdé vontatottan a másik Pista.~- Nem.~- Nem vétettél ellenem
138 1, 20 | Gondolkozzál csak!~Tóth Pista egy feszélyezõ pillantást
139 1, 20 | gondolkozom - motyogta Tóth Pista elkalandozó fejjel. (Vagy
140 1, 20 | csak jobban elpirult Tóth Pista. Ostoba ez a Kozsibrovszky,
141 1, 20 | harag köztetek, fiúk. Tóth Pista jó gyerek s mindenek fölött
142 1, 20 | virágbogyó a réten… ~Tóth Pista igent intett a fejével bûnbánóan
143 1, 20 | Becsületedre mondod, Pista?~- Arra mondom.~- Nem közeledsz
144 1, 20 | Tóthnak:~- Hát mi lesz most, Pista?~Pista fölgyûrte a kabátja
145 1, 20 | Hát mi lesz most, Pista?~Pista fölgyûrte a kabátja ujját
146 1, 20 | kezdett.~- Részeg vagy, Pista.~- Rab vagyok - hasadt ki
147 1, 20 | Moronyiék nem voltak ott és Tóth Pista nem táncolt, se nem udvarolt,
148 1, 20 | szomszédasszonyoknak.~Tóth Pista nem járt többé oda, ahhoz
149 1, 20 | vagy a gavallér mellett. Pista tehát megtartotta a becsületszavát,
150 1, 20 | volt megtartani.~De ha Tóth Pista nem járt, más se járt Moronyiékhoz.
151 1, 20 | aggasztották, mint inkább a Tóth Pista búslakodása.~- Ennek a fiúnak
152 1, 20 | Csakugyan oda volt a szegény Pista. Valami búskomorság vett
153 1, 20 | tetszik nekem ez a Tóth Pista!~Találgatták, mi baja lehet.
154 1, 20 | gyere ide, gyere oda, de Pista összeszidta õket, hagyják
155 1, 20 | tetszett neked a feleségem?~Pista a fejével bólintott. Emlékezett.~-
156 1, 20 | mint a testvérük. Jössz-e?~Pista a fejét rázta, hogy nem
157 1, 20 | ismételgette: »Nem tetszik nekem a Pista«.~Annál kellemesebben érintette
158 1, 20 | a kerek asztalnál, Tóth Pista feléje fordult a hajdani
159 1, 20 | egyszer egy görbe napot, Pista.~- Miért ne csinálhatnánk?~-
160 1, 20 | filiszter vagy? - kacagott föl Pista. (Elõször kacagott egy félév
161 1, 20 | asszony - mondá Moronyi Pista - érzékeny háziállat). Moronyi
162 1, 20 | Kezd megint magához jönni a Pista.~Otthon mindjárt reggel
163 1, 20 | esetre sem - felelte Tóth Pista nevetve. - Meddig várunk?~-
164 1, 20 | Hopp - kiáltott föl Tóth Pista a homlokára ütve. - Elfelejtettem
165 1, 20 | csengetés is elhangzott, és Tóth Pista mégse jött. Vitte volna
166 1, 20 | lehetett õket fölismerni.~- Pista! Hol vagy, Pista? Siess,
167 1, 20 | fölismerni.~- Pista! Hol vagy, Pista? Siess, Pista!~Senki sem
168 1, 20 | Hol vagy, Pista? Siess, Pista!~Senki sem felelt. Senki
169 1, 20 | akkor elindul a vonat - a Pista nélkül. De hiszen ez borzasztó.
170 1, 20 | lehetetlen, hogy az a csacsi Pista az utolsó másodpercben valamely
171 1, 20 | Én azt hiszem, hogy Tóth Pista nem utazott el.~- Miért
172 1, 20 | Azt merem neked mondani, Pista, hogy innen-onnan olyan
173 1, 20 | futott valaki az indóházba és Pista a beteghez szaladt, zavarában
174 1, 20 | értesítve.~- Otthon van Pista úr? - kérdé.~- Nem tudom.~
175 1, 20 | kérdezte, nincs-e itthon Tóth Pista.~- Losoncon van.~Erre aztán
176 1, 20 | benézett az ablakon, de Tóth Pista ott se volt. - Bilinszky
177 1, 20 | látszik, hát mégis elutazott a Pista!~Otthon nyitva találta a
178 1, 20 | Dehogynem - mondá elvakulva Pista; átfogta a fejét nyakánál
179 1, 20 | hangon:~- Nagy kutya vagy, Pista!~Az megmoccant erre, fölszisszenve,
180 1, 20 | feleletül:~- Az vagyok, Pista.~Mennyi megalázkodás, megbánás
181 1, 20 | jelenet… A szegény Tóth Pista ugyan botba ugrott!~Kedélye
182 1, 20 | ott akarsz maradni?~Tóth Pista nem felelt, hanem kisvártatva
183 1, 20 | Szeretnél elszaladni, ugye?~Tóth Pista hátrafordult erre a szóra
184 1, 20 | Nem illik így elmenni, Pista.~- Sok nem illik abból,
185 1, 20 | Nem, nem - dadogta Tóth Pista és eltûnt az üvegfolyosóbul.~
186 1, 20 | Hogy melyik közülök Tóth Pista, nemigen lehetett kivenni.
187 1, 20 | kiáltozta:~- Fordulj vissza, Pista! Ne okoskodj, Pista!~A szél
188 1, 20 | vissza, Pista! Ne okoskodj, Pista!~A szél el-elharapott belõle
189 1, 20 | közönséges történetnek. Pista vagy nem hallotta, vagy
190 1, 20 | lényeges. Majd megjön a Pista hallása idõvel és megunja
191 1, 21 | beszélni: »Hogy volt lelked, Pista, saját honfitársaidat kifosztani?«
192 1, 21 | a megfõzött rák.~Kártyi Pista kiállotta a fegyházat, de
193 1, 21 | rendesen rajta ült Kártyi Pista is, ami pedig nem kis veszedelem; -
194 1, 21 | eleven most), maga Kártyi Pista ugratott melléje, õ világosította
195 1, 21 | haramiavezér. - Én vagyok a Kártyi Pista!~Nagy hatást várt a bemutatástól,
196 1, 21 | minden szava, hogy a Kártyi Pista még jobban kizökkent a zordon
197 1, 21 | elvitte a híres Kártyi Pista, akirõl ti nótákat énekeltek.«~
198 1, 21 | nótákat énekeltek.«~Kártyi Pista fölszisszent, mintha kígyó
199 1, 21 | lefetyelj hát vele!~- Gyere, Pista! - nógatták hárman is.~-
200 1, 21 | eloszlottak, maga Kártyi Pista egyenest indult meg a putnoki
201 1, 23 | õket üres óráiban, húzta a Pista öcsém kis szekérkéjét, hagyta
202 1, 24 | kiálták. - A Domoróczy Pista! Várjuk be Domoróczyt.~-
203 1, 24 | még konyak?~- Majd hoz a Pista.~Tehát megvártuk Domoróczyt,
204 1, 24 | rendkívüli módon. Uhlarik Pista eperjesi diák korában beállt
205 1, 24 | menyasszonyt vezette Domoróczy Pista.~Azután a võlegény következett
206 1, 24 | kocsik mellett Domoróczy Pista lovagolt, hanyagul eleresztve
207 1, 25 | kérges tenyerét:~- Szerbusz Pista öcsém! De jó, hogy eljöttél
208 1, 25 | övébe.~- Szerbusz, kedves Pista öcsém - rikkantott rekedtes,
209 1, 31 | Nem akartam fölmenni, de a Pista megnyugtatott, hogy nem
210 II, 7 | kalendáriomoknak; a híres vízivó Tóth Pista, kinek a világ minden anekdotája
211 II, 24 | palacknak a helye, melyet a Pista gyerek vágott tavaly a Krámer
212 II, 32 | embert, mint ez a Bittó Pista, de nem ingyen.~Tudniillik
213 II, 41 | élénk érdeklõdéssel.~- Most Pista bátyánkon volt a sor. Nekilátott
214 II, 48 | Bezzeg a hátul kullogó Ordas Pista, a gazdag mészáros fia,
215 II, 48 | mélyen föl nem rázza.~Ordas Pista, volt iskolatársa, a karácsonyi
216 II, 48 | akarhat velem? - mondja Pista a cselédnek. - Csak nem
217 II, 48 | ki volt félig nyitva, a Pista szavait tisztán meghallotta
218 II, 48 | Garay Máté uram volt, ki Pista kíméletlen szavai után ott
219 II, 60 | úri gyermekekkel, a kis Pista gróffal és a nálánál valamivel
220 II, 64 | maguk között.~Pali grófot, Pista bárót, testu pajtásainak
221 II, 79 | Angolországot! - szólott Pista, a másodelnök.~- Jó van,
222 II, 79 | Irlandot.~- Én Skóthont.~Pista bosszúsan vágta kalapját
223 II, 79 | leleményességben és önfeláldozásban Pista; õ egy nemzetközi csókot
224 II, 79 | tudniillik nem a miss, hanem - a Pista.~- Hollá! - Ezt nem szabad
225 II, 79 | nem tudsz? - szólott közbe Pista.~- Igen, de még ez este
226 II, 79 | összekoccanó poharak.~Laci, Pista és János rágyújtottak egy-egy
227 II, 86 | szokott elöl állani.~Konya Pista volna a pikulás s arról
228 II, 86 | beszéljen - ismétlé Konya Pista, diadalmasan rázva pikuláját
229 II, 86 | lophat egy fillért sem.~Konya Pista szomorúan és a hitetlenség
230 II, 88 | derekán.~- Honnan jössz, Pista - kérdi tõle egy barátja,
231 II, 88 | Székesfehérvárról - mondja Pista.~- Én is oda szándékozom -
232 II, 88 | mondja továbbad Toldy Pista. - Adok hát egy jó tanácsot,
233 II, 88 | másik, aki nem volt Toldy Pista.~- Hát pajtás - mondja az,
234 II, 88 | pajtás - mondja az, aki Toldy Pista volt -, én azt tanácslom,
235 II, 88 | türelmetlenkedik az, aki nem volt Toldy Pista.~- Hát aztán nézd meg jól
236 II, 95 | mesebeli Erõs Jancsi«, akirõl a Pista apa beszélt a gyerekeknek
237 II, 107| madzagra kötve terelt ide a Pista gyerek, azoknak bezzeg rosszul
238 II, 114| vásott diák, valami Cséry Pista. No, abból is szép mákvirág
239 II, 114| lesz apjának.~Hüm! Cséry Pista - gondolám -, hisz ez az
240 II, 114| küldenek pénzt?~- Szegény Pista! Csakugyan azt határozták,
241 II, 120| az elsõ padban ülõ Nagy Pista odahajolt hozzá s halkan
242 II, 120| ki a padokból, mert Nagy Pista hátrafordult és egy hamisat
243 II, 120| legalábbis annyit jelent a Nagy Pista szemhunyorítása, hogy pénzt
244 II, 120| valamennyiönk közül. Nagy Pista gazda otthon. Lengyel Gyuriról
245 II, 133| gazember! - feleli Czakó Pista nagy álmosan. - Ha rab vagy,
246 II, 134| felhasználni.~- Hallod-e, Pista!... - mondjuk neki egyszer -,
247 II, 134| kalodát mondasz? - kérdezi Pista úr összeráncolt homlokkal.~-
248 II, 134| aranyból kellett hogy legyen...~Pista szemei felcsillogtak a dühtõl,
249 II, 135| nagyon beteg volt. Mikor Pista, a parádés kocsis megpillantotta,
250 III, 2 | amiket aztán a hetyke Csató Pista kötögetett össze utána izmos
251 III, 2 | tartson nekik árnyékot.~Pista azonban elvette onnan és
252 III, 2 | csókért! - lihegte Csató Pista szenvedélyesen s olyat csavarított
253 III, 2 | madárnak! - sóhajtott fel Pista.~Judit nem kérdezte meg,
254 III, 2 | fejét.~Másnap is hiába kérte Pista a csókot, hanem mikor aztán
255 III, 2 | ahol ez az egy termett.~Pista pedig nevetett magában: »
256 III, 2 | aranyos haj, melybe a Csató Pista szíve belefonódott s melyet
257 III, 3 | embernyi ember volt Filcsik Pista.~Nosza, még egyszer nekiesni
258 III, 11 | mint egy hõs, szegény Bodó Pista. Édes jó anyjának be sok
259 III, 19 | községi jegyzõ úr két fiát. Pista, aki még csak hatéves, azt
260 III, 23 | ablakon át beszélgetett.~- Pista fiam! - szólt szomorúan -
261 III, 24 | sétálgatva az udvaron.~- Te vagy, Pista? - kérdé az esti szürkületben
262 III, 24 | tudod, a forma végett.~Dézsy Pista majd elrikkantotta magát
263 III, 37 | gyermek-raj közé vegyült.~- Hej, Pista! Biri! Merre vagytok? -
264 III, 37 | vágott közbe a szabadszájú Pista -, azért nem tudnak bejönni,
265 III, 37 | lennének a rútabbak. Nosza, Pista fiam, te meg azért is keresd
266 III, 37 | hát a legrútabb.~A vakmerõ Pista behatolt a csoport közepébe.
267 III, 37 | hederítettek a páncélos lovagokra.~Pista végre megtalálta a legrútabb
268 III, 37 | szépítette ezt az arcot.~Pista odanyújtotta neki a jegyet.~-
269 III, 37 | piros billét a magáé - mondá Pista úr -, ezzel bemehet az ünnepélyre.~-
270 III, 49 | dobolta ki a nagybajszú Pista hajdú minden utcaszögleten: »
271 III, 86 | Engem vigyen… Engem! Jópál Pista bácsi, ültessen fel engem.~
272 III, 87 | Itt vagyok már három hete, Pista bácsi.~- No, az derék. Hát
273 III, 92 | elnézünk hozzá - kivált Nagy Pista, de õ már felénk se jön
274 III, 92 | észrevettem, a legszívesebben Pista barátommal beszélgetett,
275 III, 92 | valamennyiünk közül csak Nagy Pista kapott külön szobát. Mi
276 III, 92 | Lefekvés elõtt még bementem a Pista szobájába, s ott egy-egy
277 III, 92 | gyanakodtam rá.~- Jó éjszakát, Pista.~- Jó éjszakát!~Reggelre
278 III, 92 | Reggelre kelve, siettem a Pista szobájába. Pista ott feküdt
279 III, 92 | siettem a Pista szobájába. Pista ott feküdt az ágyban, ahogy
280 III, 114| átlátogató Ajtányinak:~- No, Pista öcsém, akar-e követ lenni?
281 III, 114| fiamra hagyták.~Ajtányi Pista kezet csókolt az öreg asszonyságnak,
282 III, 114| hárman együtt a dolgot.~Pista öcsénk, kinek régi ábrándja
283 III, 114| Murzukám, kis Murzukám!«~Pista egész nap kedvetlen volt,
284 III, 114| mondá tompán, szomorúan.~Pista leült és a földre szegezte
285 III, 114| megosztottam. Oh, Murzu, Murzu!~Pista szemeibõl is elõszivárogtak
286 III, 114| Kajári névre nagyot dobbant a Pista szíve, mert Kajári is képviselõ
287 III, 142| Mit dolgozik annyit, Pista bácsi? - kérdém egy ízben,
288 IV, 36 | közelebb, édes fiam, adj kezet Pista bátyádnak.~*~Még előbb történt,
289 IV, 42 | No, ne okoskodj te se, Pista. Van nemezis, barátim, van
290 IV, 42 | képviselõk!~De bizony a Pista és a Gyuri meg nem állhatták (
291 IV, 65 | uram - lihegte -, a Sáska Pista összetûzött a fiammal, és
292 IV, 65 | tekintetes uram, a Sáska Pista beverte a fiam koponyáját.~-
293 IV, 65 | Tekintetes uram, a Sáska Pista beverte a Péter fiam fejét,
294 IV, 85 | ide.~Úgy is tett Hatvani Pista, összeszerezte az útiköltséget
295 IV, 85 | a tudományukkal. Hatvani Pista be tudott férkõzni mind
296 IV, 85 | jöjjön haza. De Hatvani Pista azt felelte nagy szerényen
297 IV, 86 | inasa, a megboldogult Varjú Pista, aki nemsokára Bódi után
298 IV, 86 | menjünk.~- Ugyan, hagyj békét, Pista… ne szemtelenkedj - kiáltám -,
299 IV, 86 | Nem lehet - dünnyögé Pista -, menjünk!~Erre én méregbe
300 IV, 106| kézre kerített egy Kusza Pista nevû, rablógyilkossággal
301 IV, 106| Nézd meg ezt az urat, Pista - kezdé a szolgabíró -,
302 IV, 106| szolgabíró -, nem ösmered?~Kusza Pista rápislantott úgy féloldalt
303 IV, 106| már nem mondhatta Kusza Pista, hogy nem tõle való a csizma.~
304 IV, 109| kormány. Nagyon jól van, Pista öcsém. Maga egy aranyos
305 IV, 109| forinttal fölemelem a fizetését, Pista öcsém. Ez derék munka volt.~-
306 IV, 139| szólt flegmával.~- De Pista bácsi, hiszen már nem lehetnek
307 IV, 139| Lehetetlen az! És az idén?~Pista bácsi a kezeit dörzsölte:~-
|