Rész, Fejezet
1 1, 1 | húzott közbe a cigány, olyan szomorú nótát, hogy könny gördült
2 1, 1 | nõ arcképe volt látható. Szomorú, fájdalmas arc, merengõ
3 1, 1 | kifogy a lelketreszkettetõ szomorú méla dallamból, egyet nyög -
4 1, 1 | könyvben van leírva! Nagyon szomorú élet az a valóságban!~A
5 1, 1 | Hát mondom, bizony csak szomorú élet a szegénylegényeké!~
6 1, 1 | leány takarja el testével, szomorú, kétségbeesett arccal… Rojtos
7 1, 1 | csüggedten hajtja le s egy szomorú sóhajtás tör ki belõle.
8 1, 2 | hivatalnak.~És ebben az a szomorú, hogy - majdnem igaz.~Hanem
9 1, 2 | a »gseft«?~Az öreg zsidó szomorú arcát az ügyvéd felé fordítá.~-
10 1, 2 | papa, itt a papa!~A zsidó szomorú arca még szomorúbbá lett;
11 1, 2 | éhesek!~Ezalatt belülrõl szomorú, melankolikus dallam elmosódott
12 1, 2 | Eszter a korcsmaajtóban, szomorú arccal, kisírt szemekkel;
13 1, 2 | erõltetett, valami nagyon szomorú. Feri észrevette azt, s
14 1, 3 | miközben arca fájdalmas, szomorú jelleget öltött.~- Nagyon
15 1, 3 | Erzse néniék kertjében, szomorú, bánatos hangon, mely azonban
16 1, 3 | valami félig megható, félig szomorú, félig nevetséges. A »Gotterhalte…«~
17 1, 3 | elmondhassátok unokáitoknak. Nagyon szomorú történet az, gyermekeim:
18 1, 4 | fiatalember ajkai körül szomorú mosoly jelent meg.~- Meg
19 1, 4 | piculát se adok érte.~- Az a szomorú, hogy sokan gondolkoznak
20 1, 4 | ígérhetem bizonyosra.~Oh, milyen szomorú hangon mondta!~Erzsike úgy
21 1, 4 | ennyi vált köztudomásúvá e szomorú dologból, de lassankint,
22 1, 4 | ennek az önkéntelenül jött szomorú gondolatnak.~- Mint a jég! -
23 1, 4 | szavakat, mintha azok mint egy szomorú történet sötét színei vegyülnének
24 1, 4 | e funkciójában, s milyen szomorú következményei lettek Kalapra
25 1, 5 | meggyõzõdést és hazafiságot.~Szomorú idõket éltünk… Csakhogy
26 1, 5 | Makkfõinek tetszettek ezek a szomorú idõk. Szerelmes volt beléjök.~
27 1, 8 | ennyi vált köztudomásúvá e szomorú dologból, de lassanként,
28 1, 8 | állja annak a borzasztó szomorú gondolatnak.~- Mint a jég -
29 1, 9 | és különb a többinél!~- Szomorú hely ez, - mondá Kléner
30 1, 9 | vendégül üdvözölheti.~- Egy szomorú eset hozott a Teléry kastélyba,
31 1, 9 | jó lesz megkímélni.~- Egy szomorú eset hozott, igenis… eltört
32 1, 9 | Ki adta önnek e jogot?~- Szomorú tisztem, kisasszony. Teléry
33 1, 9 | föltárulni látszott az egész szomorú dráma. Látta azt lelki szemeivel
34 1, 9 | bánat ömlött el.~Ettõl a szomorú arctól egyszerre kiderült
35 1, 9 | Ullmann metélgeti.~Bizony szomorú ez nagyon, csakhogy érteni
36 1, 11 | Azután visszajött a másik ló szomorú lovasával. Még bonyodalmasabb
37 1, 12 | idõsebbik, a Pista volt szomorú fiú. Ha elvonulhatott valami
38 1, 12 | többé nem bírtak vele.~Egy szomorú napon megperdült a dob az
39 1, 12 | rendesen eleibe hozták vagy szomorú, vagy jó helyzetben, a saját
40 1, 12 | gondoltak, hogy megjelentik a szomorú esetet Gernyeszegre, ahol
41 1, 12 | benne, mint a saját fiamban.~Szomorú arccal kereste fel ezzel
42 1, 12 | történetem - kezdé -, és nagyon szomorú. Rozsomák, akivel Bécs felé
43 1, 13 | Druzsba úr szelíd, szinte szomorú arcába, aztán hanyagul,
44 1, 13 | és fák leveleit, s olyan szomorú volt az egész környék, mint
45 1, 13 | megnézni. Mein Gott, milyen szomorú ember! (És megtörülgette
46 1, 13 | is értesültek a festmény szomorú sorsáról és Druzsba úr abnormis
47 1, 14 | reggelig. Albertus egész nap szomorú volt, egész nap alig lehetett
48 1, 14 | csak pihenni tértem be e szomorú helyre.~- Tudjuk, jó madár.
49 1, 14 | érthetetleneket az álarc miatt, mert a szomorú utasok álarc alatt indulnak
50 1, 14 | tengeren észrevettem, hogy szomorú, hogy hiányzol neki. Másnap
51 1, 14 | hangzik föl itt is ott is szomorú, méla hangon.~És széledezni
52 1, 14 | halántékára tapasztva.~- Szomorú eset - törte meg a komor
53 1, 14 | kopogtatni a szükség is. Ez a szomorú idõpont, mikor az ékszerek
54 1, 14 | éjjel-nappal keservesen.~Szomorú napok vártak rá. Még a fekete
55 1, 14 | miért vállalta magára?~- Szomorú történet az, bíró úr. Valaha
56 1, 15 | nap reggelén, mint amilyen szomorú volt a tegnapi nap. Az arany
57 1, 16 | a széles jókedvét, az a szomorú gyermekleány, akit a Verhovináról
58 1, 17 | egész.«~A hajdú elszaladt a szomorú hírrel a nemzetes asszonyhoz. »
59 1, 17 | jelekre. Kaszperekné, aki a szomorú hírre ott termett a kúrián,
60 1, 17 | beszélgetett Matuska urammal azon a szomorú éjszakán, senki sem látta
61 1, 17 | a cikkben.~A fiatalember szomorú szemeivel rám nézett s aztán
62 1, 19 | Gyászesztendõ volt, de nem szomorú. Egy egész huszárezred feküdt
63 1, 19 | Attól a bizonyos sírtól.~A szomorú grófné eleinte minden héten
64 1, 20 | utakon a kert legvégire, a szomorú fûzrõl letört egy suhogót,
65 1, 22 | elrettentõt, hogy milyen szomorú feküdni abban a nyirkos
66 1, 23 | még messze volt s egy igen szomorú katasztrófa jött közbe.
67 1, 23 | fejem van!)~Istenem, olyan szomorú volt, olyan rideg volt így
68 1, 23 | Hanem milyen halovány, szomorú volt az én tavalyi szerelmem.
69 1, 24 | szerszámokat! Hamar valami szomorú nótát! A legszomorúbbat.~
70 1, 25 | feleségem vagy - viszonzá ez szomorú komolysággal -, nem okoskodol,
71 1, 25 | elszállt az álommal. Egész nap szomorú volt, elmélyedõ. Ha a felesége
72 1, 26 | világíttatván meg az otthoni szomorú helyzet, Blahunka plébános
73 1, 26 | szemináriumból hozott, s mely szomorú halottasének melódiájában
74 1, 26 | is suhogtak. Együtt olyan szomorú volt.~Alig jutott ki Hanka
75 1, 26 | megmenekült barátomat, kinek szomorú helyzete az én lelkiismeretemet
76 1, 26 | vigasztaltam a papot, aki igen szomorú volt, se nem evett, se nem
77 1, 27 | szaggatottan, de érzéssel, szomorú, édes színezéssel.~Hej,
78 1, 27 | való az ilyen kalandhoz.) Szomorú volt és elmélyedõ. Balassát
79 1, 29 | Elhallgatott, mintha az idõk szomorú múlásán tûnõdnék. A beállott
80 1, 29 | az én utam most nagyon szomorú, atyámhoz megyek, aki megsebesült
81 1, 31 | de a sírt át nem ugorta.~Szomorú lett a vén kúria, és az
82 1, 31 | fekete kakas, aki elõl fut szomorú útjában, és õ mindenütt
83 1, 31 | úton volt, megérkezett.~*~A szomorú éjszaka után izgalmas nap
84 1, 31 | muskátlis cserepet. Olyan szomorú volt minden… És az emberek
85 1, 31 | egyformaság, megint kiugrott egy szomorú.~Szép, hosszú õsz volt,
86 1, 31 | éhes vagyok, anyóka, és szomorú a társaim miatt.~Erre mindjárt
87 1, 32 | az idegen füleket, mintha szomorú volna.~Szoltsányi arra ment
88 1, 32 | Oroszkán elkezdõdött az a szomorú processzus, amin a nemesi
89 1, 32 | asszonykára.~- Istenem! Milyen szomorú az, hogy így elmúlik valami.
90 1, 33 | a rokonaim esetei.~Olyan szomorú vallomás volt, olyan sivár
91 1, 33 | látjátok, hogy a mama milyen szomorú.~Tényleg hallgatag volt
92 1, 33 | pillantást, hol a Filire, hol a szomorú asszonyra.~Hanem elmúltak
93 1, 33 | aztán elbúcsúztak a szép szomorú asszonytól, összevissza
94 1, 33 | hoztak róla, hogy nagyon szomorú volt és csak kódorgott irány
95 1, 34 | semmi baj.~A leány rendesen szomorú volt, se nem dalolt munkaközben,
96 1, 34 | kegyelmed, hogy itt valami szomorú dolog történik.« Maga a
97 1, 34 | rakta, úgyhogy egy egész szomorú karaván indult meg a Csapó-utcán
98 1, 34 | szelíd vizében.~*~Siettek. A szomorú apa szinte futott elöl,
99 1, 34 | szerzésével.~De Budapest éppen szomorú város volt akkor.~Nem volt
100 1, 35 | kapkodott, kezdte megérteni a szomorú valóságot, s amint gyanúját
101 II, 1 | megindult hangon mondá a szomorú ellenségnek:~- Vigasztalódjék
102 II, 1 | vágott közbe keserûen a szomorú apa. - Van-e még nekem valamim,
103 II, 1 | kifelé sietett, midõn a szomorú ember megragadta kabátjánál
104 II, 1 | reszketõ kezét s megindult, szomorú hangon rebegé:~- Kegyelmed
105 II, 2 | département-okban megkondult a szomorú harangszó:~»Vész! Vész!«~
106 II, 2 | tizenkettedik« óra.~Nagyon szomorú napok voltak ezek.~A történelem
107 II, 2 | apóm.~Õ is meghallotta a szomorú újságot, hogy közelednek
108 II, 2 | a mosolygás olyan valami szomorú volt.~A törzsvendégek csodálkoztak
109 II, 2 | legfényesebb lapját képezi az egész szomorú hadjáratnak.~Már akkor kétségbeejtõ
110 II, 3 | akarok? - kérdé Baroghi szomorú, megindult hangon.~Az egykori
111 II, 4 | Azután felnézett az ifjúra szomorú, mélázó tekintettel, mintha
112 II, 4 | kicsit! - könyörgött Sárika szomorú, elmélyedt hangon.~Õ tudta,
113 II, 5 | farkas torkában fogja végezni szomorú pályafutását; még csak halotti
114 II, 5 | Az Attila gyerek fontos, szomorú ábrázattal ballagott elöl,
115 II, 7 | az ital? Õnélküle puszta, szomorú lenne minden... Még a pezsgõ
116 II, 7 | stílusa van. Hol tréfás, hol szomorú, de mindig - eredeti.~A
117 II, 7 | nézte, nézte egy darabig »a szomorú alakú lovag«-ot és eszébe
118 II, 7 | levél! Mindenütt a lélekölõ, szomorú pusztaság... sivatag...
119 II, 8 | magával vigasztalásul a szomorú fogságba azon jeles orr
120 II, 13 | ereszkedék karszékébe. A vezér szomorú volt a lakoma alatt, hiába
121 II, 15 | vergõdhettünk jó kedvre. Guyon szomorú volt és hallgatag; az ételben
122 II, 16 | jóvoltából, hahogy az a szomorú fátum nem esik meg rajta,
123 II, 16 | hogy az ássa meg a sírját. Szomorú világ lett neki a magyar
124 II, 17 | pokolbeli ördögök...~- Bíz ez szomorú történet!...~Kutlikné asszony
125 II, 17 | elmélkedése, mígnem arra a szomorú tapasztalatra rogyott össze,
126 II, 17 | beillett volna bõgésnek.~- Szomorú kvitt az. Ki adja most már
127 II, 21 | mind jobban-jobban érezte szomorú helyzetét. Eddig legalább
128 II, 22 | okoznak a derék Mihálynak. Szomorú sejtelem látszik összeszorítni
129 II, 22 | az »isten dolga«, nagyon szomorú történet volt.~Bokros elment,
130 II, 22 | bevilágította a rom és pusztulás szomorú tanyáját. Csupasz kémények
131 II, 24 | haldoklik. Az öreg Gábor szomorú arccal vette át a bokrétát;
132 II, 25 | mesterségébe vágó ruhadarabokat s szomorú hangon gagyogá: »milyen
133 II, 29 | jelleget nyer, szórakozott, szomorú, de ez a szomorúság szinte
134 II, 30 | Károly úrfi, hogy olyan szomorú, mintha temetésre készülnénk?
135 II, 34 | a bûn ezen irtózatos és szomorú, a gyötrelem és halál rettenetes
136 II, 35 | késõ este tértünk vissza a szomorú házból. Dupin egy szót sem
137 II, 36 | szerencsétlenséget...~Dick szomorú mosollyal nézett maga elé:~-
138 II, 36 | mondá Harry gúnyosan, egy szomorú, tekintettel a szegény Dickre,
139 II, 36 | gyermekei körében tengesse le szomorú élet-alkonyát, hogy itt,
140 II, 37 | törüljön ki a tanulók sorából.~Szomorú estéje volt az Katinak.
141 II, 38 | egy éj esett közbe. Egy szomorú éj a kis Vilmának. A kerti
142 II, 38 | emlékek közé menekülhessen szomorú gondolatai elõtt.~Az anyai
143 II, 38 | ellentmondást sem tûrök. Szomorú kötelességet kell végeznem.
144 II, 39 | gyertyavilág látszik, a ravatal szomorú pompája az. Csak elvétve
145 II, 43 | Irma! - olvasá az öregúr szomorú hangon.~Egy sikoltás, s
146 II, 46 | megjutalmazni.~Mert hát az ilyen szomorú gyermekéletnek is hadd legyenek
147 II, 51 | szegény ördöggel?~Nem, nem, szomorú valóság volt, mely ott hagyta
148 II, 53 | is vezeti másnap abba a szomorú, csendes palotába a - Lipótmezõn.~
149 II, 54 | emésztette öldöklõ harcokban. E szomorú idõnek borzasztó harcaira
150 II, 54 | vetünk. Csak egyes, kevésbé szomorú kimenetelû szakaira emlékezik
151 II, 54 | volt, haldokolt.~A lakosok szomorú arccal jártak-keltek a kis
152 II, 56 | kimenetelû párbajról ír szomorú újdonságot, s íme már a
153 II, 56 | csatákat vesztenek, s a szomorú síkon, hol e harcok folytak,
154 II, 60 | ott künn is, hogy elõtörõ szomorú gondolatjait elhessegesse
155 II, 60 | megtudtam Csonkától helyzeted szomorú voltát. Értesített, hogy
156 II, 60 | utcai kis házban nagyon szomorú dolgok valának készülõben.
157 II, 63 | kerültek ide, de sok érdekes szomorú regénynek adnának anyagot!~
158 II, 66 | boldogságra.~- De ez igen szomorú a kis virágokra nézve! -
159 II, 71 | viasz-szál hosszú kanóca szomorú látvány volt, mint egy halotti
160 II, 72 | szeretem nagysádat - hebegé a szomorú diadalhoz jutott segéd.~-
161 II, 74 | azon sarkpont, amelyben szomorú lelkem megfenekszik.~Az
162 II, 76 | betûm - mondá Paul Kohn szomorú sóhajjal. - Aludttejszerû
163 II, 79 | belém diktálni Schiller szomorú nyelvét sem, hitted-e valaha,
164 II, 85 | Berettyó messze van az innen!~Szomorú élet a szegény Mátéé, bizony
165 II, 99 | regénynek az eleje.~- Egy szomorú regénynek. Mary ott hagyta
166 II, 99 | tudná hol van.~- Igazán szomorú eset! - mondá Sir Ihon megindultan.~-
167 II, 99 | nevetéssel, sejtelmével a szomorú történetnek, melyet a véletlen
168 II, 99 | szobájában, menjünk be.~Ott szomorú látvány várt reájuk.~Alacskay
169 II, 99 | négy szem többet lásson. Szomorú arccal látogatott le naponkint
170 II, 99 | Arca ünnepélyes volt és szomorú, szemeit Edithre szegezte,
171 II, 99 | pillanat volt ez, nyomasztó és szomorú...~Egy emléket temettek
172 II, 99 | örökké.~- Igen, Edith, ez szomorú nap legyen nekünk! Az örömet
173 II, 102| láttuk elhullásukat.~Milyen szomorú halál az!~Tavasz, napsugár,
174 II, 103| Másfél esztendeje annak a szomorú idõszaknak, ahogy a kis
175 II, 104| virágai, éppen olyan fonnyadt, szomorú gyermek õ maga.~Savószínû
176 II, 112| az attól bágyadt lenne és szomorú.~A park sûrû fáin keresztül
177 II, 112| mindaz, ami itt van, egy szomorú koporsó, amibe egy szép
178 II, 112| Ezer meg ezer kérdés. Egy szomorú szívnek, egy egész életnek
179 II, 116| A VÁSÁRFIA~1881~Rajz~Szomorú az a ház, ahol asszony nincsen.
180 II, 116| ez a kép olyan búbánatos, szomorú -~Mariska azon gyermekek
181 II, 116| csinálna, amit akar, csak ilyen szomorú ne lenne az õ lelkének élõ
182 II, 120| provizorium«, és mindig szomorú volt az arcuk, valahányszor
183 II, 121| jó Alföldnek, mely olyan szomorú húsvét-napot ül az idén,
184 II, 122| királyné. Arcában valami szomorú van; tétovázó, de mégis
185 II, 122| szobában. Olyan fiatal és olyan szomorú! Aztán milyen szép! Bizonyosan
186 II, 127| regénynek az eleje.~- Egy szomorú regénynek. Anna otthagyta
187 II, 127| tudná, hol van?~- Igazán szomorú eset - szólt Kaziray.~-
188 II, 127| nevetéssel, sejtelmével a szomorú történetnek, melyet a véletlen
189 II, 127| szobájában, menjünk be.~Ott szomorú látvány várt reájuk.~Kozenszky
190 II, 127| tartott ott éjjel-nappal. Szomorú arccal látogatott le naponkint
191 II, 127| Arca ünnepélyes volt és szomorú, szemeit Marira - szegezte,
192 II, 127| pillanat volt ez, nyomasztó és szomorú...~Egy emléket temettek
193 II, 127| Igen, legyen ez nekünk szomorú nap. Az örömet hagyjuk holnapra.
194 II, 129| mintha gondolkoznék, és egész szomorú, szótalan volt...~Hát csakugyan
195 II, 129| értett meg, hanem azért szomorú maradt napokon át. Így érte
196 II, 140| árvaság, a sok csalódás szomorú gondolatokra tanított, és
197 III, 1 | utcákon és sikátorokon.~Szomorú város ez! A levegõje méreg
198 III, 1 | múltjában nincs annyi fényes és szomorú emlék, mint aminõkkel Luppán
199 III, 1 | hogy átélte, átszenvedte.~Szomorú emlékek, mik fájó rezgésbe
200 III, 1 | s miért lett elmélázó és szomorú…~Isteni homály a nõi szívben,
201 III, 1 | Miklós fiút. Látod, milyen szomorú…~Macska-hízelgéssel simogatta
202 III, 1 | ad ingyen valamit. Bizony szomorú csere volt eleinte, de belenyugodott,
203 III, 1 | sohasem rossz mulatság. Csak szomorú néha.~Ritka nap, hogy most
204 III, 1 | többé.~Ha aztán ezeknél a szomorú gondolatoknál felhangzanak
205 III, 1 | dudának tartott eddig? Valami szomorú sejtelem kezdte összeszorítani
206 III, 1 | elõvarázsolt jövendõbeli vállain…~Szomorú kérdésre szomorú felelet
207 III, 1 | vállain…~Szomorú kérdésre szomorú felelet minden jel.~Este,
208 III, 1 | csak Olej mogorva és Matyi szomorú.~Olej nem találta helyét
209 III, 1 | humoros vers ám, hanem szomorú bánatos melódiájú dal. A
210 III, 1 | zúgni, nehogy zavarják:~Hej, szomorú akol~Ott künn a havasban;~
211 III, 1 | ki, ha nyílása támad?~A szomorú árvalányhaj, mely minden
212 III, 1 | vadul hörgik, hogy egy szomorú történet lett most eltemetve.~
213 III, 1 | a vénasszonynak. Szinte szomorú volt az arca, mikor ezt
214 III, 1 | tükrözõdött e szavakra, szomorú pillantást vetett a kicsikére,
215 III, 2 | összenéztek. Kié vajon ez a szép, szomorú arcú lányka?~- Adja vissza
216 III, 2 | nagyon nagy.~Hangja lágy és szomorú, a szívekig hat, mint a
217 III, 2 | pénzen.~A lány elhalványult, szomorú pillantást vetett a tükörbe,
218 III, 2 | udvarra, a napfény elöntötte szomorú arcát, az égbolt nyájasan
219 III, 2 | tépdeli… nem vett tudomást e szomorú átalakulásról; õ mindig
220 III, 2 | pénzes-levelek többé ezután, hanem szomorú híreknek akadt elég hozója.~
221 III, 2 | Klári megsajnálta, oly szomorú, panaszos hangon kéri. Aztán
222 III, 2 | ebben a házban, ahol oly szomorú, olyan kísérteties volt
223 III, 2 | loptam, nevedre hazudtam…~A szomorú arcú anya szelíden elmosolyodott.~-
224 III, 2 | lerajzolnák láthatónak azt a szomorú képet odahaza. Nem volt
225 III, 2 | piros rámás csizmát az a szomorú, szép leány. Mert nem volt
226 III, 2 | köntösön, szemet bántó, szomorú: szakadékaival egy mindig
227 III, 3 | látja, nem vett tudomást e szomorú átalakulásról; ő mindig
228 III, 3 | telik, méltóságos uram!~- Szomorú dolog, hogy egy keresztyén
229 III, 3 | hívták elõ, mikor odaért.~Szomorú arccal jött ki s meglepetve
230 III, 4 | lett belõlem olyan nagyon szomorú ember.~Valóban kemény hideggel
231 III, 5 | udvarra, a napfény elöntötte szomorú arcát, az égbolt pedig nyájasan
232 III, 7 | öltözteti fel ezeket is ilyen szomorú ruhákba?~Vagy már mindennek
233 III, 7 | Ezer meg ezer kérdés. Egy szomorú szívnek, egy egész életnek
234 III, 11 | halt meg szemei elõtt. Ily szomorú csata a szolnoki csata,
235 III, 11 | Mert a kis Boriskának is szomorú vége lett.~Amint lezajlottak
236 III, 11 | éppen az a nap volt, az a szomorú nap, mikor a kis Boriska
237 III, 11 | vele, nem bírta elképzelni. Szomorú öregségének, tíz hosszú
238 III, 13 | mulatságos témát ezekben a szomorú időkben? Írjunk az ezermázsás
239 III, 13 | kíváncsisággal a körülállóktól.~A szomorú arcú öregasszony bánatos
240 III, 18 | szegény asszonyt?~- Hosszú és szomorú történet, elbeszélhetném
241 III, 25 | sorsa rosszabb, az õ nagyon szomorú sorsa; hogy miért is nincsen
242 III, 25 | hallották, messze voltak innen szomorú fogságban. Ott érte õket
243 III, 28 | látom õkegyelmének azt a szomorú arcát és reszketõ hangját
244 III, 30 | nagy emberek!~Sóhajtott és szomorú lett, de ez nem tartott
245 III, 31 | korán kelt s volt valami szomorú komolyság a modorában, ami
246 III, 35 | van a gyakorlatban.~Elég szomorú biz az, de mégis a legszomorúbb,
247 III, 42 | Richtig, mikor is történt az a szomorú eset?~Csodálkozva emelte
248 III, 42 | szólt most a nõ s hangja szomorú, bánatos lett. (A tartásban
249 III, 54 | szemeit; eléje jött Eszter szomorú ábrázattal, kisírt szemekkel,
250 III, 56 | Palócországban. Mikor hírét hozták a szomorú esetnek, õ még kicsiny volt,
251 III, 65 | egyszer, a húgom pedig nagyon szomorú volt, akkor hagyta el szülõfaluját
252 III, 71 | még a mennyországba is. Szomorú, de igaz. No, és mire tanít
253 III, 82 | napokig tárgyalták ezt a szomorú esetet. Éppen szélcsendes
254 III, 83 | SZÁLDOBOSI PAPP FAMÍLIA~1883~Egy szomorú nemes asszony lakott a falunkban,
255 III, 83 | kívülrõl nézvést soha olyan szomorú udvarház, mint a Papp-porta,
256 III, 83 | igaza és kinek kívánja a szomorú özvegy, hogy igaza legyen?~
257 III, 83 | varrat egyet, megtelt a szomorú udvarház kérõkkel, de csak
258 III, 83 | Mindene a fia volt. Az a szomorú, szelíd fiúcska, kinek arcán
259 III, 86 | porontyok.~És hétfõn aztán olyan szomorú a mi falunk azok nélkül
260 III, 94 | Az õ már! - szólt Koháry szomorú hangon.~- Ne beszélj az
261 III, 94 | csodálkozással. - Mi történt?~- Ej, szomorú történet az, ne kívánd meghallani.~-
262 III, 95 | Ej, báró, miért olyan szomorú ön?« Istenemre! Õfensége,
263 III, 99 | engem tönkre, így, így… Hja, szomorú dolog az, hogy az ember
264 III, 110| Igen, bemegyek holnap. Szomorú dolog, õrnagy, midõn már
265 III, 114| érezte, hogy itt ma minden szomorú, és mintha halott lenne
266 III, 115| rossz útra lépett. Bizony szomorú vége lesz, ha meg nem õrzi
267 III, 125| kerületbeli korcsmárosok, s szomorú nyikorgással szállítják
268 III, 126| adjunktusok között s mégis levert, szomorú lettem egyszerre. Pedig
269 III, 129| látszik rámfér - szóltam szomorú mosollyal.~- Én hát maradok.
270 III, 131| Rákóczit igen meghatotta a szomorú eset, melyet õ idézett elõ,
271 III, 144| tudományú ember e naptól kezdve szomorú lett, és folyton sorvadt.
272 III, 148| illetõ újdonságok), de annak szomorú vége lett.~Valami pesti
273 IV, 1 | gyermekem - mondá a szelíd, szomorú asszony leánykáját szívére
274 IV, 27 | elmentem megnézni a rendkívüli szomorú, de érdekes eseményt. Egész
275 IV, 27 | veszedelmet megnézni.~- No, ugye szomorú dolog? Hol van ön szállva?~-
276 IV, 31 | öreg Tima, kit a gazdája szomorú halála után az ország bölcse
277 IV, 37 | a mellényét, azalatt egy szomorú képû, középkorú paraszt
278 IV, 61 | A SZOMORÚ EMBER~1886~Nemrégiben keservesen
279 IV, 61 | összerázott e sajátságosan szomorú alaknak a jelenléte.~- Mi
280 IV, 61 | király, s amikor meglátta a szomorú sovány emberkét, sírva fakadt.
281 IV, 61 | szerencséssé. A város hálás volt a szomorú sovány ember iránt, s megválasztotta
282 IV, 62 | nehéz elhallgatni ezekben a szomorú idõkben, hogy vannak még
283 IV, 67 | helyzetet, de mindig azzal a szomorú jelentéssel tértek vissza
284 IV, 85 | hazafelé.~VI. fejezet~A diák szomorú esete és Hatvani halála~
285 IV, 85 | tudományú ember e naptól kezdve szomorú lett, s folyton sorvadt.
286 IV, 90 | harmadik kiadó. Egy lenézett, szomorú ember, aki tudományos könyveket
287 IV, 90 | szólt a tudományos könyvek szomorú arcú kiadója, vékony bágyadt
288 IV, 97 | összemosolyogtak, s aztán elkezdték szomorú, monoton hangon dalolni:~
289 IV, 98 | kártyák?~- Ezeknek nagyon szomorú története van - szólt az
290 IV, 104| Hanem a követ Domaházy Gábor szomorú válasszal tért vissza Nagyszombatba
291 IV, 121| sápadt, dúlt arccal, tétova szomorú tekintettel.~- Jó napot,
292 IV, 127| pattogása és a harangok szomorú zöngése miatt már a szó
293 IV, 127| folytatása is van, mely szomorú véget szán Stibornak.~Ott
294 IV, 127| makacs Béldi Pál. Fényes és szomorú képek egymás fölébe torlódnak.~
295 IV, 131| jobban elvilágiasodtak, szomorú ez a folytonos décadence.
296 IV, 140| SZOMORÚ SZÉP ASSZONY~1891~Be kell
297 IV, 140| mindösszevéve tízen. Egy szomorú szép asszony, akinek igen
298 IV, 140| ásítani.~Engem leginkább az a szomorú szép asszony érdekelt, akinek
299 IV, 140| félrevezetett.~Ebben a folyton szomorú és egyformán szép asszonyban
300 IV, 140| szuszogtatta a fuvoláját.~Hát a szomorú asszony nem tréfált velem.~
301 IV, 140| kezdtem sejteni, hogy értem a szomorú szép asszony baját.~Vár
302 IV, 140| étteremben.~Szétnéztem a szomorú asszony után, hogy igazat
303 IV, 140| szép asszony nem volt többé szomorú. Beszélt, csevegett, kacagott,
304 IV, 141| lealkonyodott napnak ilyen szomorú az útja.~
305 IV, 150| szenvedett kár?~- Igen, fölség.~- Szomorú, nagyon szomorú atyai szívemnek -
306 IV, 150| fölség.~- Szomorú, nagyon szomorú atyai szívemnek - mondá
|