Rész, Fejezet
1 1, 1 | nem azért teremtette az embert, miszerint egész élte fogytáig
2 1, 1 | dömöcköli, egy öreg, õsz hajú embert, aki kezét összetéve könyörög
3 1, 1 | Ejnye, ejnye, ilyen nagy embert már mégsem akart belõle
4 1, 1 | Nemigen akarták oda a magyar embert bebocsátani. Pedig ott tisztességesebb
5 1, 2 | amely minden becsületes embert terhel a nemtelenséggel
6 1, 2 | mindig szóhoz nem jöhetõ kis embert belsõ lakosztályába vonta.
7 1, 3 | áldja meg érte azt az okos embert, aki feltalálta.~A boglyas
8 1, 3 | volt, szerette a szegény embert, mikor olyan boltot emeltetett,
9 1, 3 | akarat ellenében s az okos embert csak »silbak« gyanánt kíséri,
10 1, 3 | Mire néznél meg egy holt embert?~- De ha akarom. Ha nem
11 1, 3 | behunyt szem vezetné az embert vissza az emlékezõtehetségéhez.~
12 1, 3 | látták azt a félkegyelmû embert?~A félkegyelmû embert pedig
13 1, 3 | félkegyelmû embert?~A félkegyelmû embert pedig sokan látták, de hogy
14 1, 3 | ilyesmire? Ha félkegyelmû embert keres a képviselõ úr, hát
15 1, 3 | hátha még lehet belõle embert csinálni. Nos, - szólt Marci
16 1, 3 | láttak-e ilyen meg olyan embert?… De nem ám! A nagyvárosi
17 1, 3 | méltóságos uram. Nem tekintem az embert, hanem az elvet.~A báró
18 1, 3 | szemembe mondja, hogy nem az embert tekinti bennem, hanem az
19 1, 3 | az egészen újjáteremtett embert.~»…Hogy dagadhat annak a
20 1, 4 | hítták magukhoz a nemes embert, ha ebédet adtak.~Minden
21 1, 4 | Sohasem láttam olyan szép embert! Kár, hogy nem ösmertem
22 1, 4 | isten elõbb teremtette az embert, és csak azután a vármegyét
23 1, 4 | gyõzünk, ha mondom: annyi embert állítok talpra, hogy szemed,
24 1, 4 | hitte volna? Ilyen gazdag embert is meglátogat az isten!
25 1, 4 | öli szomjan a becsületes embert?…~A város szélén volt fölütve
26 1, 5 | Ami pedig a tudományos embert illeti, ott van Széchenyi
27 1, 5 | népes lett volna a város.~»Embert lélegzett az ember«, mondá
28 1, 5 | már belõle valamirevaló embert kikerekíteni. Odavan minden
29 1, 6 | datur. Ami pedig tudományos embert illet, ott van Széchenyi
30 1, 8 | szeretik azt a derék becsületes embert, hogy mindenesetre meg akarják
31 1, 8 | hitte volna? Ilyen hatalmas embert is hogy meglátogat az isten!
32 1, 9 | egyetlenegy olyan talpig derék embert bírt találni, akire a Borcsát
33 1, 9 | mostani hivatalnok-féle embert - már bocsássák meg az urak -
34 1, 9 | legközelebbi tanyáról egy lovas embert küldött érte a Teléry-kastélyba,
35 1, 9 | a törvény csak a paraszt embert kötelezi, az armális nagy
36 1, 9 | lelkesedve azt a hatalmas kis embert, aki ujjat húzott a császárral -
37 1, 10 | a törvény csak a paraszt embert kötelezi, az armális nagy
38 1, 11 | Hajdú! Fogja el ezt az embert!~De ugyancsak e pillanatban
39 1, 11 | Krisztus urunk azt a sok embert megvendégelte.« (Hogy ugyanis
40 1, 11 | befárasztja a becsületes embert a vármegye! Most is az egész
41 1, 12 | jó volna az, ha a szegény embert odaeresztenék, ahol a nagy
42 1, 12 | ital. A bor, úgymond, sok embert visz a másvilágra.~- Aki
43 1, 12 | hozzátok fel az elsõ arra menõ embert. Amit a tudós el nem döntött,
44 1, 12 | engedelmesen iramodtak le tudatlan embert fogni az utcáról. No, az
45 1, 12 | mondá elszomorodva -, embert lehet, de hogy el legyen
46 1, 12 | lát Óbuda felõl egy lovas embert? Az én szemeim gyöngék kissé.~-
47 1, 12 | hogy megfenségezi a szegény embert!~Amire Nagy Gergely elkezdett
48 1, 13 | Megfoghatatlan, mi volt rajta, ami az embert megbûvölte, de volt valami.
49 1, 13 | hogy ilyen erõs, javakorú embert nyugalomba küld?~- Hogy
50 1, 13 | pénztárnokát, Võneki János nevû kun embert, aki arról volt nevezetes,
51 1, 13 | senkit. Mindössze három embert evett meg valamikor, de
52 1, 13 | ördög vinné, mit zavarja az embert - a nézésben.~Az egyik ernyõt
53 1, 13 | mint gyilkosság? Ha száz embert megöl, nem árt annyit az
54 1, 14 | imént a temetõ szélén azt az embert?~- Miféle embert? Én ártatlan
55 1, 14 | azt az embert?~- Miféle embert? Én ártatlan vagyok.~A rendõrök
56 1, 14 | elõadta, hogy tegnap éjjel két embert láttak dulakodásban a temetõ
57 1, 14 | úgy ösmerlek, mint okos embert; teljes életedben az voltál,
58 1, 14 | Én öltem meg az illetõ embert a temetõ szélén s most látván,
59 1, 14 | Mit bolondítják ide az embert?«~Balduin karon fogta Albertust,
60 1, 14 | Kék Macska«! Hej be sok embert evett már meg! Embereket
61 1, 14 | tárul az utasok elé. Egy embert öl ott egy másik ember,
62 1, 14 | imént ott künn [azt] az embert s hogy ugrottál be ide.~-
63 1, 14 | Én gyilkoltam meg azt az embert a temetõ mellett! Ereszd
64 1, 14 | kisül a vallatásnál.~A három embert bekísérték, s a bíró rögtön
65 1, 15 | hogy a kis prímásból is embert farag. Megrendelte, hogy
66 1, 16 | úr. S amint az elsõ húsz embert bevezette a sátorba, kik
67 1, 16 | maga válogatott ki húsz embert a tömegbõl, akik a bõröket
68 1, 17 | kapuján:~- No, egy rossz embert már megint bekapartunk.
69 1, 18 | kenni. Aztán nem ölnek ezek embert, csak egy-egy birkát sinkófálnak
70 1, 18 | hagytam el? Mit zavarod az embert? Elmondtam volna sorjában.
71 1, 19 | nyakon teremti a »szemtelen embert«. Egy nyaklevest pedig nem
72 1, 19 | gúnyosan.~- Úgy érti-e az embert, hogy mekkora bajusza van,
73 1, 20 | ezzel szólíthat meg legtöbb embert.~Erzsike szeretett ingerkedni
74 1, 20 | nyolc darab diák. Másféle embert sohasem hítt. Az úriemberek
75 1, 20 | egy kisváros. Néha egy-egy embert kiballotiroznak a kaszinóból,
76 1, 20 | belenézzenek. Mire viszi az embert a szenvedély… mire viszi.
77 1, 22 | megnyugvás, hogy egy derék embert mentettem meg, és hogy a
78 1, 23 | õket, de õk le nem ütik az embert.~Egy nap azonban levelet
79 1, 24 | lakkos topán elviszi az embert a maga egyszerû atmoszférájából
80 1, 24 | vigyen el minden szeles embert; otthon felejtette a pénzét
81 1, 25 | minek bántod azt a fiatal embert, aki nekünk jót akar. Ha
82 1, 25 | sipkákkal és plédekkel. A magyar embert kiváltképpen szerették.
83 1, 25 | de nem csoda. Annyi nagy embert hajigált ki Zemplén egyhuzamban,
84 1, 25 | a fennkölt gondolkozású embert, aki komolyan érzi, amit
85 1, 25 | Ákos. Ereszd el azt az embert! Megfojtod. Gondold meg,
86 1, 25 | úton-útfélen megállították az embert a zaklatásaikkal: ezek énekelhették
87 1, 26 | reparálják. Látok továbbá egypár embert, illetõleg nem látok egypár
88 1, 26 | illetõleg nem látok egypár embert, akiket leküldtek ide-oda
89 1, 26 | kedves emlékek kötik az embert, s elhatározza, hogy még
90 1, 27 | is meg az a hiány. Hány embert hallottál panaszkodni: »
91 1, 27 | mint egy bolha: csípi az embert, alkalmatlan neki, esetleg
92 1, 27 | szaggathatta volna most ezt az embert, de egyszersmind belátta,
93 1, 29 | a direktort, egy fiatal embert, a páholyomba. »Hol vette
94 1, 31 | nincs mellette, valóságos új embert csinált belõle, szinte tetszett
95 1, 31 | hírt.~- Az ásás foly, tíz embert már megtaláltak holtan.~
96 1, 32 | magából? No, nézd a gonosz embert!~Annyi kis selymaság, annyi
97 1, 33 | kenyérrel elégített ki négyezer embert, de hát az mégis hal volt
98 1, 33 | készenlétben van és nálunk százezer embert szoktak vele kielégíteni.~
99 1, 35 | közönséges dolog, hogy az embert fel ne izgassa.~- Hahaha -
100 1, 35 | el? Isten lecsapta földre embert, hogy halálnak halálával
101 II, 1 | látták még így a kemény embert.~Ugyan mi lehetett ott írva?...~
102 II, 2 | kíváncsiság.~- Egy olyan embert láttam ezelõtt félórával,
103 II, 4 | Így bolonddá tartani az embert: láncos... lobogós adta!
104 II, 4 | erõnek erejével egy másik embert akart ma megenni früstökre,
105 II, 4 | azt a haszontalan gyáva embert, mielõtt legalább az egyik
106 II, 4 | nagyon megsajnálta a haragvó embert: próbálta megvigasztalni.~-
107 II, 5 | úgy hagyni, hogy egy nemes embert a természet regulázzon.
108 II, 5 | torkában levõ három berugott embert szemlélgesse. Alkalmasint
109 II, 6 | egyik vége kivezette az embert a városból, a másik pedig
110 II, 6 | volt elõtte. Csak egy okos embert ismert: maga magát.~De mi -
111 II, 6 | ismerünk még több okos embert is.~Ott van például a kétdiplomás
112 II, 6 | kolosszális ellentmondás.~Más embert ilyen rendjelekkel 61-ben »
113 II, 6 | megfélemlíteni egy egész csoport embert puszta megjelenésével ott,
114 II, 6 | Ámítani, kétségbeejteni az embert! Tévutakra vezetni ostoba
115 II, 9 | eltaszította és vonzotta az embert egyszerre. Olyan volt, mint
116 II, 10 | természetgyûjteményt, rothadt embert, lábtörést, doktorparókát,
117 II, 11 | lássa azt a kiállhatatlan embert. Holnap szobájába fogja
118 II, 11 | szenvedélyesen. Egy olyan embert, aki arról nem is tud.~Fekete
119 II, 15 | Láttam bizony.~- Lõtt-e embert?~- Lõttem bizony.~A kukoricafosztókban
120 II, 15 | olyan ember láttán, aki embert is ölt.~- De Branyicskónál
121 II, 15 | mi ketten Guyonnal annyi embert teszünk férgek eledelévé.~...
122 II, 17 | nyavalyája, odaragasztja az embert a hiúság gumiarabikumával
123 II, 17 | száz legyet, hanem száz embert ütött egy csapásra agyon -
124 II, 17 | Irtóztató! Lekötve tartani egy embert, akit a »mehetnék« csiklandoz.
125 II, 18 | érzés van önben. A líceum embert nevelt magából és most ennek
126 II, 21 | helyett kettõbõl faragok embert. Föltéve, ha jól fogtok
127 II, 23 | Nem ismertem még eleven embert, ki az ügyvédjelöltnek ellen
128 II, 24 | csaljunk meg egy haldokló embert, és másodszor, mert nagy
129 II, 25 | ritkán; mert a legtöbb embert lassan emeli s lassan süllyeszti;
130 II, 26 | roskad: de a kiöltött nyelvû embert folyton látja rámeredt rémletes
131 II, 28 | irántam való tekintetbõl ez embert megkárosítod, e bárddal
132 II, 32 | Láttam már én sok olyan embert, mint ez a Bittó Pista,
133 II, 33 | ijedtség megõszítheti-e az embert néhány óra alatt.~- Hogyne -
134 II, 38 | hallá a zajt, kijött s egy embert látott futni...~- Megszökött
135 II, 38 | háta mögött. Oh, oh! Ilyen embert elfogni!~A báró hirtelen
136 II, 41 | magának bérelni egy-egy beteg embert, akin kedvét töltheti.~Hát
137 II, 42 | és a fagylaltot.~Az olyan embert, aki odáig vetemedik, hogy
138 II, 45 | szenvedtem! Mint fiatal embert vittek oda s mint megtört
139 II, 46 | azt az ezer meg ezer tarka embert amint lót-fut fel s alá;
140 II, 48 | elfogódott hangon - sok derék embert látok egykori tanítványaim
141 II, 49 | iccémet?~A másik magyar embert, akivel bizonyítani akarok,
142 II, 54 | tehetetlen, anélkül is nyomorék embert, miután a száját betömte,
143 II, 57 | néptömeg közt azt az egy embert, aki az õ érdekes esetét
144 II, 60 | hogy ott hagyta a kõszívû embert. Azonban most következett
145 II, 60 | szükségem van önökre. Egy gonosz embert akarok letartóztatni, aki
146 II, 60 | neje, parancsolom, hogy ez embert tartóztassák le!~A rendõrök,
147 II, 74 | ember elindul lámpással embert keresni.~Hogy aztán talál-e,
148 II, 74 | hordója, nem keresett volna embert; - Nagy Sándor sem keresett
149 II, 75 | gyógyítottam egy hideglelõs embert, eltekintve Balassát, Hahnemannt,
150 II, 81 | Látta ön azt a másik embert? - kérdé valamivel szelídebben.~-
151 II, 84 | akik lassankint ölik meg az embert: a fekete asszony egy csókkal
152 II, 85 | illet meg egy törvénybeli embert, mert hogy valaki szétvetve
153 II, 88 | tréfadolog az, anélkül viszi az embert a gõzló Budapestig, hogy
154 II, 88 | valósággal megölheti az embert a szomjúság.~Ehhez járult
155 II, 101| kaszinó« elõtt, egy blúzos embert láttam gyanúsan kacsingatni
156 II, 103| azonban a vacsora elején három embert elûztünk az asztaltól az
157 II, 106| hol hajdanta a talyigás embert, a »tragacsost« kinevették,
158 II, 106| csodája lenne kilenc gyalog embert látni; nagy csoport vergõdött
159 II, 113| tisztességes, nemes úri embert megilletõ auktoritás után.~
160 II, 117| karrierjét, pedig minden fiatal embert ezzel a szóval szoktak útnak
161 II, 125| bolondok vasárnap, hogy az embert nem hagyják aludni.~Hanem
162 II, 137| hiába, nem a ruha teszi az embert... hátha hasznunkra válhatik.~-
163 II, 139| kimértség megöli a nervózus embert s meggyûlölteti vele a XIX-ik
164 II, 139| az országúton, s a magyar embert majd elégeti a szégyen,
165 III, 1 | még ennél valaki különb embert a nemzetnek? - Õ (Csutkás
166 III, 1 | szerint a két derék úri embert, nyugodt lelkiismerettel
167 III, 1 | nézik a sarat. A sarat, az embert. S denique, ha az egész
168 III, 1 | ha meg nem mondod azt az embert, akit szeretsz!~Krisztina
169 III, 1 | húzódott. Ami aztán a többi embert illeti, az mind nem parancsol
170 III, 1 | kéz keze utána nyúl.~Az embert nem lehet kiismerni. Barátságos
171 III, 1 | feketére az egész világot. Az embert inkognitó ütheti arcul akárki.
172 III, 2 | azt a hosszú hajú, magas embert - súgja kis húgának Ágnes -,
173 III, 2 | félénken nézte meg azt az embert, nagy kék szemei tele lettek
174 III, 2 | szólítja azt a hatalmas embert. Ejnye no, mire való az!~-
175 III, 3 | tette a környéken a kőszívű embert, mert így is nevezték, amiért
176 III, 3 | célból jött, hogy a makacs embert kibékítse Terkával.~Semmi
177 III, 3 | nincs mód ide hozni azt az embert.~- Én ismerem az öreget,
178 III, 3 | vezette a sáros csizmájú öreg embert, ki félénken tipegett utána,
179 III, 15 | köztünk laknék, amilyen gazdag embert játszik a sok ajándékaival,
180 III, 15 | szobájába, egy szakasztott olyan embert látott, mint a Mikulás.
181 III, 19 | találnál lenni, fogadj egy embert és üzend ki, a csizmába
182 III, 26 | volt hagyva: csak olyan embert eresszen be, aki frakkban
183 III, 27 | egzisztált.~Pedig egzisztált. Az embert a pezsgõpoharaktól sokszor
184 III, 27 | volna neki? Kár lenne egy embert megakasztani a siker elõtt.
185 III, 30 | ötlött eléje, ha valami nagy embert temettek.~S nagy embert
186 III, 30 | embert temettek.~S nagy embert mégis keveset temetnek,
187 III, 31 | Kecskeméti-utcai »kecske« egészen új embert formáltak belõle. Úgy nézett
188 III, 39 | sor csip-csup dolog; egy embert például elítéltek halálra,
189 III, 39 | még néptelenek valának. Embert nem látott sehol, csak egy
190 III, 45 | Suska Mihály egymaga húsz embert kergetett a vízbe a piskii
191 III, 46 | megveszik (Kriska már azt az embert is megálmodta: egy széles
192 III, 46 | rájuk:~- Fölveritek itt az embert… már le se dûlhet egy kicsit.
193 III, 54 | napja keresek már ilyen embert. Neje az éji vonattal fog
194 III, 55 | megteszik, hogy bepörlik az embert, ha az ember nagyon szépen
195 III, 57 | izmos, széles vállait. Egy embert látott, aki arra van teremtve,
196 III, 58 | kivel fog verekedni?~- Egy embert szándékosan ostobának nevezett
197 III, 63 | alján van.~- Hiszen annyi embert eskettem már én meg azóta!
198 III, 63 | csaptak, minden eleven léhûtõ embert meginvitálván arra a környékrõl,
199 III, 66 | Szeretem az õszinte, szókimondó embert.~- Én az vagyok, Maróth.~-
200 III, 70 | az én fejem, hogy minden embert az eszemben tartsak, megfordul
201 III, 74 | 1883~Mindenféle kevély embert ösmertem már. Kevély lehet
202 III, 74 | Dezsõ.~De még olyan kevély embert sohase ösmertem, mint Kovács
203 III, 74 | csináltak belõle jómódú embert. Moldvániában, Oláhországban
204 III, 74 | gyorsan oda szállítja az embert - ahova el nem indult.~A
205 III, 75 | ilyen bolonddá tenni az embert, gazfickók? No, megálljatok.
206 III, 81 | farkas bennhagyta, mikor az embert megette belõlük. Vállára
207 III, 83 | legjobban megbecsülni az embert.~Lassan döcögött a szekér,
208 III, 83 | beszélték, hogy egyszer egy öreg embert pillantott meg az utcán
209 III, 87 | minden! Engem, a lenézett embert, aki a többieknél sokkal
210 III, 92 | nélkül, a legmagasabb rangú embert, az általok is egész nap
211 III, 102| hajnalra fölvettünk négy embert. (Ezekért ugyan nem volt
212 III, 108| hurcoltatta börtönbe, aztán lovas embert küldött az erdélyi táborba
213 III, 109| rögtön küldtem egy lovas embert Korponára (négy óra járás
214 III, 112| megérdemelnék a legjelesebb embert. Nem tudtak önök elõbb jönni?
215 III, 115| én se teszem, mert soha embert nem öltem - még elbeszélésekben
216 III, 116| Hiszem ön agyon licitálja az embert a jelzõkben.~- Tudok én
217 III, 116| ért semmit, mert a szegedi embert azért mégsem lehetett a
218 III, 118| lecsapják a restóráción az olyan embert, aki mindenbe beleüti az
219 III, 122| verejtékkel, hogyan találjanak embert a felajánlt »biztos« kerületekbe.
220 III, 124| eleste mindig megdöbbenti az embert.~Úgy kell neki, gondoltam
221 III, 125| állítani, mert becsületesebb embert a volt képviselõnél úgysem
222 III, 126| fenyegetõ hangon folytatta:~- Embert kell ölnöm. Vért szomjúhozom.
223 III, 128| Csodálkozott rajta, hogy embert lát.~Hanem a hátulsó kis
224 III, 130| következõ tanú!~Nagy, hórihorgas embert tuszkol be az ajtón a hajdú,
225 III, 134| Aminthogy igaz is volt…~Az embert megölte volna az a toll,
226 III, 135| biztatgatta az anyámat:~- Embert formálok a gyerekből komámasszony,
227 III, 140| itt nem becsülik meg az embert, ezek a tudatlan vidéki
228 III, 143| Magyarországban, s tömérdek bolond embert talált útközben (nálunk
229 III, 143| könnyebb megismerni az okos embert, aki bolondot szimulál,
230 III, 148| egy eszmének csak négy-öt embert is megnyerni. Hanem ha egyszer
231 III, 148| asszonyka találna nekünk embert, ha keresne.~- Magamnak
232 III, 148| kompromittálta még pár év elõtt is az embert, csak az nem, amit a királytól
233 III, 148| nyakunkra! Olyan érdemes embert dobnak el csak szeszélybõl!
234 IV, 1 | végigfekszik a teknõs síkon embert, állatot elnyelve, ha arra
235 IV, 11 | Krisztus urunk hétezer embert elégített ki két hallal.
236 IV, 11 | volna kielégíteni hétezer embert. Nekünk pedig húszezret
237 IV, 12 | csatlósok a legboldogabb embert keresni, egy éjjel egyszerre
238 IV, 12 | holtan leszédült, mire hogy embert ölt, maga is megijedt, s
239 IV, 13 | meg?~- Egy Vandrák nevû embert, aki a Lánchídról a vízbe
240 IV, 15 | azelõtt.~Sohasem láttam még embert, aki annyira tudott volna
241 IV, 16 | eleget. Hol találom én azt az embert?~- Mit akar vele, asszonyom?~-
242 IV, 18 | rosta is hogy ismerne minden embert azokból, akik a szekér körül
243 IV, 24 | mely így idomítja át az embert.~Miután rendbe hoztam magamat,
244 IV, 31 | törõdnek. De a nagyon ostoba embert megint felkarolják. Mert
245 IV, 31 | hogy a butaságával minden embert meghódított, még az öreg
246 IV, 33 | megharagíthatta. A többi embert kevesellték a tréfa királyai.~
247 IV, 41 | elmennek, ki nem hallgatják az embert.~Elmosolyodtam panaszán.~-
248 IV, 42 | lázam van«, a Haluskás embert senki sem unszolja, az olyan
249 IV, 42 | A szánalom fogja el az embert, ha látja õket reggeltõl
250 IV, 42 | Nem hagyják aludni az embert még éjjel sem. Furcsa szokásai
251 IV, 43 | az ő vendége. Ilyen derék embert nem hagyhat a szállodában.~
252 IV, 43 | agyvelejébõl.~S különösen egy embert piszkoltak a legjobban,
253 IV, 47 | míg végre fölkutattak egy embert, aki le tudta fordítani.~
254 IV, 53 | többet lát. Egypár okos embert is érdemes lesz levinni,
255 IV, 63 | arcképe között. Ezt a két embert sokra becsülte édesapám.~
256 IV, 68 | Megismeri ezer közül azt az embert s ha térdig koptatja is
257 IV, 69 | még én ilyen furcsa gazdag embert!~El is fordítottam a figyelmemet
258 IV, 70 | kitaláltam, hogy a nem szegedi embert mindet meg lehet ösmerni.~-
259 IV, 72 | elég furcsa, hogy míg más embert az esze hoz nagy talentum
260 IV, 77 | rabokat csináltasson, mint embert aztán annyira sajnálja e
261 IV, 77 | fordulva:~- No, ebbõl igazán embert formáltál!~Hát annyiba is
262 IV, 84 | hogy fölsegítse a lesújtott embert.~Kaptafánszky uram elõször
263 IV, 86 | mert oda ha egy egészséges embert visznek is be, menthetetlenül
264 IV, 90 | mindenki a kétezer példányos embert nézte. No, ez kolosszális
265 IV, 94 | táncolva örömében. - Ebbõl nagy embert kell csinálni!~Mindenekelõtt
266 IV, 97 | tudom bizonyítani, mert sok embert láttam arra, de egyre sem
267 IV, 99 | menjünk. Ott bizonyos találunk embert.~- Legfeljebb egy vén juhászt
268 IV, 102| Sohasem láttam ilyen nagyeszű embert - mondá róla egyszer József
269 IV, 104| maga mellé vette a rajongó embert. Meglehet hitt is jóslataiban,
270 IV, 115| oda egy ügyes tapogatódzó embert a szállítólevéllel, melyen
271 IV, 115| szegény fináncok!~Rászedik az embert, az igaz, ha tehetik, de
272 IV, 126| juhászék ellen? Két ártatlan embert tömlöcbe juttatott, s egy
273 IV, 126| mi a baj?~- Két ártatlan embert tömlöcbe hurcoltak.~- No
274 IV, 127| könnyen kísértetbe hozta az embert, hogy valami egyébnek kívánkozzék,
275 IV, 128| hangon. - Szép, hogy az embert nem hagyják aludni.~- Az
276 IV, 129| csak nem üti a földhöz az embert. Nem-e lesz nagyon nyirkos?
277 IV, 142| ablak-zsalukat. Lóhátas embert ne eresszen az udvarra,
278 IV, 145| s ott egy csinos fiatal embert látott mozdulatlanul elterülve.~-
279 IV, 146| vámõrök nem figyelmeztetik az embert!~S hangosan csapkodta meg
280 IV, 147| szépen megmeszelhetik az embert és mégis megmaradnak gentlemanek
281 IV, 151| barát hamar elhagyja az embert, de a gyomorhurut hû, szilárd
282 IV, 152| album lenne abból.~Ezt az embert kár a betûk közé lehúzni!
|