Rész, Fejezet
1 1, 2 | álló tükörbe, kettõt teszek egyre, hogy elröhögi magát a saját
2 1, 3 | haszonbérbe.~Ha azonban a reskontó egyre szaporodott a ládafiókban,
3 1, 3 | míg a kislány zokogása egyre fuldoklóbbá növekszik.~-
4 1, 4 | ifjú oda sem figyelt, hanem egyre lelkesebb hangon folytatta:~-
5 1, 4 | szundikálni kezd az öreg, szeme egyre kisebbedik, nehéz fejét
6 1, 8 | gondolataival az asztalnál.~Egyre jobban-jobban gyûltek a
7 1, 9 | Kléner úr még a kocsiról is egyre csevegett.~- Ön azalatt,
8 1, 9 | bizalmatlansági szavazatot, egyre kelepelt.~Dejszen ma ne
9 1, 9 | orvos.~- Oh, oh - hajtá egyre Kléner úr.~Bornemisza sietett
10 1, 11 | még egyet kérdezek tõled, egyre felelj. Nem tudnád megmondani,
11 1, 12 | soha be nem végezték.~Az egyre hevesebbnek növekedõ vita,
12 1, 12 | megfelelõ vagyont. Nekem egyre megy, akár az egyik, akár
13 1, 12 | kínos volt nézni, amint egyre borultabb lett a homloka,
14 1, 12 | borultabb lett a homloka, s egyre zavartabb a tekintete. Az
15 1, 13 | lesz egy napon, a dolog hát egyre megy. Budán éppen annyi
16 1, 13 | azontúl ott maradt sülve-fõve, egyre nagyobb és tekintélyesebb
17 1, 13 | szeleteinkbõl gazdálkodja ki.~Egyre szaporodtak a gravamenek.
18 1, 13 | szintén a piszoktól lesznek egyre súlyosabbak és végül egész
19 1, 13 | az most a piócájának) és egyre biztatgatta a többit is.
20 1, 13 | Egy szürke jákópapagáj egyre azt kiabálta: »Egy korty
21 1, 13 | gyermek rájuk bámult és egyre hasogatta a tökmagokat,
22 1, 13 | jutottak a kicsi vízbõl egyre tovább, míg végre a nagy
23 1, 14 | ki személyeidet, hõseidet egyre pompás lakomákkal tartod
24 1, 14 | szitakötõ formájú szemei egyre kisebbedtek, ásított, panaszkodott,
25 1, 14 | mondani Monaszterli?~Péter egyre közelebb húzta a székét
26 1, 14 | boldog ember«, morogták egyre a kerekek.~Hopp, itt vagyunk.~
27 1, 14 | válasz. Eszter helyzete egyre kétségbeejtõbbé alakult.
28 1, 15 | prímása!~A fiú csak bámult, egyre bámult a nagy, kerekre nyitott
29 1, 15 | mit ér az? Az érsek csak egyre sírt, sírt az egész úton,
30 1, 15 | vezérlete alatt. Azontúl egyre dagadt a kíséret. Egyes
31 1, 15 | itt van már Esztergom. Egyre jobban domborodik ki az
32 1, 15 | hangzott fel… A harangok egyre zúgtak-búgtak.~A szem nem
33 1, 15 | köveken s az öreg Anetta csak egyre sírt s nedves tarka kendõjével
34 1, 15 | nedves tarka kendõjével egyre törülgette a szemeit.~De
35 1, 15 | elhessegeti, elriasztja onnan.~Egyre csodálatosabb hírek szivárogtak
36 1, 15 | fegyelem. Az erkölcstelenség egyre mélyebben harapózott, mint
37 1, 15 | rekedtes hörgés tarkította az egyre növekedõ csatarát.~A király
38 1, 16 | öreg Nóga István a társain, egyre nagyobb meglepetéssel, míg
39 1, 16 | alszik egy idõ óta, hanem egyre sóhajtozik, sír.«~Elment
40 1, 16 | az ördög vele ment. Csak egyre búsult, hervadozott a nyágovai
41 1, 16 | felelte Katica:~- Hát nem egyre megy az, mert te, apuska,
42 1, 16 | fehérebb lett, nagy méla szemei egyre bágyadtabbak. A fiatal úrnõ
43 1, 17 | szent buzgólkodás alatt is egyre a Kaszperek mai viselt dolgairól
44 1, 17 | sisteregve, de amint kúsztak egyre feljebb-feljebb, vérpirosan,
45 1, 17 | nem ehetik.~Csak szórta, egyre szórta… Hej, csak kitartsanak!
46 1, 17 | kalapács, kip-kop, kip-kop, egyre türelmetlenebbül, élénkebb
47 1, 17 | nem hiszem.~A kapu még egyre döngött, szinte azt lehetett
48 1, 18 | vastagodik. És talán éppen mert õ egyre több-több, azért mondja
49 1, 18 | másiké lefelé, de alapjában egyre megy.«~Nem szeretett mást,
50 1, 18 | Bogárka nagy fái pedig csak egyre zúgtak és integettek messzirõl
51 1, 18 | kacéran himbálózó mákok egyre azt hajtogatták a Marjánszky
52 1, 18 | Szurina Matykót!~Hanem amint egyre beljebb-beljebb értek a
53 1, 18 | izzadt a lábam, s a bankók egyre lejjebb csúsztak, végük
54 1, 18 | pohánka-földek, sovány rétek egyre a Bogárkát juttatták a Marjánszky
55 1, 18 | érzésû hazafiak.~Most már egyre fogytak a kuncsaftjai. Az
56 1, 18 | itt van a Zsuzska?~És csak egyre csóválta mélabúsan azt a
57 1, 18 | egérke-szemek pedig csak egyre nevettek rá szelíden, jóságosan.~-
58 1, 18 | maga elé s nem felelt, csak egyre odább húzódott Marjánszkytól.~-
59 1, 18 | és ott a vendéglõi ágyban egyre fészkelõdött, forgott. Jobbra
60 1, 18 | bolha« csak nem hagyta, csak egyre marta Mihályt. »Miért lett
61 1, 18 | s a szívszaggató refrén egyre bágyadtabban, elmosódottan
62 1, 18 | hagyította le.~Az öreg úr csak egyre volt még kíváncsi:~- És
63 1, 18 | eset!«~Az Erzsike pedig még egyre simogatta, még egyre szelídítette:~-
64 1, 18 | még egyre simogatta, még egyre szelídítette:~- De bizony
65 1, 19 | könyveket a grófnénak!«~Egyre sûrûbb lett az érintkezés
66 1, 19 | hadnagynak.«~Reménye nõtt, egyre nõtt, alig várta a másnapi
67 1, 19 | Szabó Daniné korában, most egyre csak sírt, sorvadozott a
68 1, 20 | ketyegett a fejük fölött, egyre ketyegett, néha ütött is,
69 1, 20 | elõ!~Erzsike csak sírt és egyre sírt, nem felelt egy szót
70 1, 20 | mégse tartotta meg. Nézte, egyre nézte, szíve háborgott,
71 1, 22 | hallgatta, hallgatta és egyre pipázott, kékes, szelíd
72 1, 23 | Prakovszky csak mosolygott, egyre mosolygott és mikor a szónok
73 1, 23 | énekes könyv, azért csak egyre nevetgélt felém. No lám,
74 1, 23 | prédikáció alatt is persze egyre a Piroskára ügyeltem szememre
75 1, 23 | termekbõl is elõsereglettek s egyre szaporodának a táncolók,
76 1, 23 | mindkettõjüknek.~- Oh, oh - hajtotta egyre a mamám, sebesen kezelve
77 1, 23 | csikó - duruzsolt Gállné -, egyre ficánkolsz, észre sem veszem,
78 1, 23 | nem törõdöm vele, mégis egyre láttam gonosz tündéremet.~
79 1, 23 | tartott; Prakovszky szája egyre darált ezalatt.~- Bizony,
80 1, 23 | legközelebbi teendõjére gondolva, egyre mogorvábbá lõn; a falu túlsó
81 1, 24 | kellemetes gyanúsítást -, de egyre megy és végre is egy Csapiczky
82 1, 24 | kacagott az öreg, de aközben egyre töltögette a szirupékát.~
83 1, 24 | papa!…~Az ételek ezalatt egyre váltakoztak: újak, meglepõk,
84 1, 24 | szivarra.~Eközben pedig még egyre váltogatták a tányérokat
85 1, 24 | órakor lesz az esküvõ?~- Fél egyre kell lennie. De az öreget
86 1, 24 | törülgeti, de hasztalan, csak egyre elõveszi a fuldokló zokogás.~-
87 1, 25 | leveleki Molnár Pál még egyre építette az iskolákat, templomokat.
88 1, 25 | Rákóczi-kultusz bugyogott.~Egyre közelebb vitt a prüszkölõ
89 1, 26 | hasához kapott, és kacagott, egyre csak kacagott, hogy a könnyei
90 1, 26 | Együtt mentek, s Hlavatsek egyre dohogott:~- Ne vigy a kísértetbe,
91 1, 26 | volna ki a földbõl, mely egyre kisebbre szorul. Csodálatos,
92 1, 26 | szikráikkal leválván száraikról, egyre potyogtak a vízbe, cup,
93 1, 26 | felelt. A tûzkirály pedig egyre közeledett, közeledett ellenük
94 1, 27 | se lenne a koponyájában s egyre pattogatott a kövér ujjaival.~-
95 1, 27 | egy ködmönt.~Így fogytak, egyre fogytak a ködmönök. De a
96 1, 27 | mint a foszló szövetbõl, s egyre keskenyebb, keskenyebb a
97 1, 27 | mihaszna. S a Bágy eközben egyre cseveg, dicsekszik: »Húsz
98 1, 27 | alkalmasnak; hát amint fûrészelik, egyre beljebb fûrészelik, egyszer
99 1, 27 | lelke, szíve pedig olvadt, egyre olvadt, mint a nemes érc
100 1, 28 | ezalatt odakünn volt, ahol még egyre folyt a lárma és civakodás
101 1, 28 | ültek. Strázsálták.~Csak egyre huzakodtak még, görcsösen
102 1, 29 | kocsi balra, és a távolság egyre nõtt, nõtt két repkedõ fehér
103 1, 31 | dalt dudorászott, eközben egyre jöttek a faluból meggratulálni
104 1, 31 | dûtötte a bort, és a szemek egyre csillogni kezdtek a fehér
105 1, 31 | hogy nem voltak kéznél, egyre szaladgáltak híradással
106 1, 31 | felé, mint egy gránátos, egyre incselkedvén útközben a
107 1, 31 | megrakták a szekeret, de egyre nem fért föl a gabona, fölférne
108 1, 31 | szagos vizekkel meglocsolva.~Egyre emlegette Kerazsánig; ott
109 1, 31 | Szent isten, félrebeszél!~Egyre fûrészelõbb, iparkodóbb
110 1, 31 | mint egy darab fa, most egyre hánykolódott és beszélt
111 1, 31 | Fékevesztett képzelete még egyre nyargalt, csak egyszer látszott,
112 1, 31 | az almáriumban, miközben egyre ismételte gépiesen, öntudatlanul,
113 1, 32 | Míg a többi Szoltsányi egyre perlekedett, õ addig rendbehozta
114 1, 32 | csirkék nem szaladtak el, csak egyre csipogtak: csip, csip, csip,
115 1, 32 | elhomályosul, és csak azt hebegi egyre:~- Oh, kérem, iszen… Oh,
116 1, 33 | Egyszóval, a pompa növekszik, egyre növekszik.~A kúriák kéménye
117 1, 33 | Magyarországról? Dehogy. Inkább jön, egyre csak jön, jön a rettenetes
118 1, 33 | Valósággal nem mondtam semmit, de egyre azon gondolkoztam az állomásig,
119 1, 33 | ketyegett. Fili értéke inkább egyre nõtt. És ha ez így megy,
120 1, 34 | szaporodni fognak, amint egyre hûl az anyaföld és finnyásabb
121 1, 34 | jöttek-mentek, és a gép csak egyre berregett.~Ilyenkor hátra
122 1, 34 | szívecském.~- A fejem fáj.~Egyre fogyott, egyre gyengült,
123 1, 34 | fejem fáj.~Egyre fogyott, egyre gyengült, ajka színtelen
124 1, 34 | Beteges lett a lelkem, egyre hervad, mint a rózsa a szárazságban.
125 1, 34 | a gazda elõtt és Lõrinc egyre azon spekulált, hogy egy
126 1, 34 | Leborult az asztalra és egyre csak azt kiáltozta: »Oh,
127 1, 34 | öreg Lõrinc csak bámult, egyre bámult, hogy mi lett az
128 1, 34 | Megfoghatatlan! - hajtotta az egyre s a kezeit tördelte. - Hol
129 1, 34 | akart szünetje lenni, és egyre nyílt, nyílt az ajtó, és
130 1, 35 | nagybácsival beszélgetett, ki egyre dicsérte a vidéket: »Milyen
131 1, 35 | mindenütt a laposon, és jöttek, egyre jöttek a nyulak, mint a
132 II, 2 | vidám mosolya, akkor is egyre pattognak szellemdús ötletei,
133 II, 2 | a szemei mosolyogtak, de egyre bágyadtabban.~Végre becsukta
134 II, 4 | huszonöt mérő búza megy fel egyre. A nagyságos mama háborút
135 II, 5 | egy-két tégladarab esik egyre. Mért ne építenék meg neki?~-
136 II, 5 | csakhamar fölemészté erejét, egyre halványabb, kékebb lett
137 II, 7 | kapcáskodók, még ezután is csak egyre Smolkát dicsérgették benne.
138 II, 7 | közelebb-közelebb jött s egyre suttogóbb hangon szólott
139 II, 9 | kissé keskeny a homloknál s egyre szélesebb lefelé. Ez különös
140 II, 22 | hajnal épp az imént kezdte egyre fehérebbre festeni az éjet,
141 II, 22 | hánykolódott fekhelyén s hogy egyre sóhajtozott.~Hagymás nem
142 II, 23 | végzetteljes nap közeledik, egyre jobban kezdi beismerni,
143 II, 25 | hanyatlott egészsége; hangja egyre tompább lett, arca egyre
144 II, 25 | egyre tompább lett, arca egyre halványabb. Rendesen rostélyost
145 II, 26 | Lélegzetfogyva is futott, egyre futott, míg a folyót elérte.~
146 II, 33 | miért ne vallanók meg? Hanem egyre mégis nagyon kérném az urakat.~-
147 II, 38 | szótalanabb lett, Gernyei pedig egyre ékesenszólóbb; bizonyosan
148 II, 39 | imádkozzatok!~A lélekharang egyre szól a kis falu tornyában.
149 II, 39 | vitára, hogy a kis lábak egyre jobban hidegülnek, mindig
150 II, 39 | nélkül összecsókolta az egyre feketedõ arcot, és nézte
151 II, 42 | összefolynak pislogó és egyre kisebbedõ szemei elõtt,
152 II, 43 | fel, félreteszi.~A szám egyre szaporodik, az érdeklõdés
153 II, 43 | szaporodik, az érdeklõdés egyre feszültebb.~Fenyéri Irmának
154 II, 46 | szólni, sem mozdulni; csak egyre sírta, sírta a boldogság
155 II, 49 | lett s álmatlan éjszakákon egyre azon tûnõdék, hogy:~- Csak
156 II, 50 | És amint megy, mendegél egyre szivarozva, egyszer csak
157 II, 52 | átallottak nyúlni, hogy az egyre értékesebb szívecskét elhódítsák.~
158 II, 55 | az elõtörõ szürkületben egyre világosabban kivehetõ verescsíkos
159 II, 56 | semmit. E veszedelmes mánia egyre harapózik odább-odább Kifejtettem,
160 II, 57 | vele elõbb lassan, késõbb egyre sebesebben dobolni: Ahá!
161 II, 60 | szerette leánykáját, ki - míg õ egyre fogyott, egyre közeledett
162 II, 60 | ki - míg õ egyre fogyott, egyre közeledett a sír felé -
163 II, 60 | Az öreg szemeibõl csak egyre csurogtak a könnyek, s hogy
164 II, 63 | vétetett.~És amíg az aranyak egyre hullottak, addig a két fiú
165 II, 66 | csoda tehát, hogy azontúl egyre rosszabbul lett, s elbeszélésünk
166 II, 66 | szoktak félni, hanem mert egyre hidegebb lett, s mivel kopott
167 II, 66 | Nagyon sokáig állt így, egyre folyton nézve ezt a ragyogó
168 II, 66 | álmot elfojtani, szempillái egyre nehezebbek lettek, s a gyertyák
169 II, 66 | az sok órán át így ment s egyre nem látott se közelrõl,
170 II, 66 | midõn látta, hogy Pali csak egyre szótlanul bámul a mélységbe. -
171 II, 66 | oly közel van e Nemtõkhöz! Egyre nézte a pompás kastélyt,
172 II, 66 | tovább mentek, a fák is egyre nagyobbak és sûrûbbek lettek.
173 II, 75 | vigyázza hangomat, amint az egyre halkabb, egyre sziszegõbb. (
174 II, 75 | amint az egyre halkabb, egyre sziszegõbb. (Éppen úgy teszi
175 II, 79 | ereszkedett A Hungária gázlámpái egyre fogytak, az óra egyre többet
176 II, 79 | gázlámpái egyre fogytak, az óra egyre többet mutatott éjfél után,
177 II, 81 | belõle, mert dacára, hogy egyre világosodott, csupán egy
178 II, 87 | honvágy.~S a bubus arca még egyre komolyabb lesz, halántékán
179 II, 94 | el akart válni.~Én pedig egyre dühösebb lettem a hintóra,
180 II, 97 | lélegzete és szívverése egyre halkabb lett.~- Most pedig
181 II, 99 | magasból s száll mindig egyre lejjebb, de amint közelebb
182 II, 99 | az, mit Mrs. Kark hajtott egyre, hogy tudniillik valami
183 II, 127| csap le a magasból s száll egyre lejjebb, de amint közelebb
184 II, 127| Bodnerné asszonyság hajtott egyre, hogy tudniillik valami
185 II, 131| sziszegé. - Skandalum!~Egyre izgatottabb lett, s dühösen
186 III, 1 | sebességgel forog körülötte, egyre szûkebbre. Lankadtan ereszti
187 III, 1 | zsebkendõjével megtörlé egyre izzadó homlokát s alig hallhatólag
188 III, 1 | szövevénnyel több vagy kevesebb, egyre vezet… Nos, öcsém, nagyon
189 III, 1 | akolról…~És a brezinai bacsa egyre futott. A jó isten tudja,
190 III, 1 | megszûnt sértõ lenni, bár még egyre megmaradt rejtélyesnek.~
191 III, 2 | integettek is neki, biztatták.~Egyre lejjebb hajolt az alvókhoz,
192 III, 2 | sóhajtja a fiú. - Hanem egyre kérem; van a Boriska apjának
193 III, 2 | az az ember a kút felõl egyre közelebb-közelebb jön feléje.
194 III, 3 | Ugyan mire gondolhatott?~Egyre lejjebb hajolt az alvókhoz,
195 III, 10 | Azaz, hogy mégis emlékszem egyre. A sógoromnak van egy nénje…~-
196 III, 19 | forintot.«~De ez a hang egyre bágyadtabb, halaványabb
197 III, 43 | kívánni valója többé.~Az idõ egyre múlik-múlik, az idegen fogak
198 III, 65 | folyása.~Csak a húgocskám sírt egyre keservesen, hiába csókolgattuk
199 III, 77 | fegyverben.~A csõcselék is egyre gyûl, a nagy zsivajból csak
200 III, 83 | napokig, míg kedélyvilága egyre jobban borult. Készült a
201 III, 83 | És a levelek jártak is egyre a szegény Száldobosinénak,
202 III, 94 | akarod. Jó éjszakát!~- Csak egyre kérnélek, uram, ez ékszereket
203 III, 96 | un õreájuk. A végeredmény egyre megy. Apczy Ágnesnél aztán
204 III, 96 | lerázhassa. A végeredmény egyre megy.~…Hanem azért ne tessék
205 III, 99 | százados tölgy és fenyõfák egyre ritkulnak, dõlnek, s odamennek
206 III, 100| a gyufatartót, s eközben egyre beszélt.~- Olyan, mint a
207 III, 100| ömlött el rajta, székét pedig egyre közelebb húzta Titlihez.~-
208 III, 102| közeledtünk a székvároshoz, egyre tarkább, festõibb lett.
209 III, 114| az ál-Murzut, s amint az egyre húzódék tõle, azt is igen
210 III, 129| nagyon volt vigasztaló. - Egyre lehangoltabb levék. Útközben
211 III, 131| öregúr egyenkint vizsgált meg egyre izgatottabban minden darab
212 III, 135| délutánonkint a mi ambitusunkon, s egyre biztatgatta az anyámat:~-
213 III, 135| haláláig bízott bennem, s egyre sarkantyúzott:~- Csak te
214 III, 144| jött csoport csoport után, egyre tágult a piciny terem úgy,
215 III, 146| kémlelte a tájékot.~A házak egyre sötétebb árnyéka végigterült
216 III, 148| megyét. Borcsányi pártja egyre lazább lett, s még azok
217 III, 148| bár gyérebben, s õ maga egyre csuklott a zokogástól.~-
218 IV, 4 | kantározták, még akkor is egyre habozott.~- Oh, még csak
219 IV, 13 | bankett körülbelül éjfél után egyre ért véget, s hangos szél
220 IV, 21 | selyem felületére, miközben egyre a megboldogult Panity Lacival
221 IV, 26 | ember, ha meghal - hajtotta egyre fõtisztelendõ Mukucsek plébános
222 IV, 34 | karton-szoknyácskája kioldózott derékben, egyre csúszva lejjebb-lejjebb
223 IV, 34 | lábacskáit.~Amint ment, ment, egyre közelebb jutott a málnagarmadához,
224 IV, 44 | hogy Petõfi létezett.~- De egyre mégis jók Töröknek a hamis
225 IV, 47 | magamat.~S így ír óráról órára egyre reménytelenebbül, míg végre
226 IV, 57 | néma?~Az öreg csóválta, egyre csóválta az õsz fejét, s
227 IV, 64 | volna vele.~A kereskedõ egyre jobban ámult-bámult.~- Uram! -
228 IV, 67 | sem pillantott, csak írt, egyre írt, mintha a megye száz
229 IV, 67 | éjjel is.~A fõjegyzõ írnokai egyre sûrûbben, nagyobb szorongással
230 IV, 82 | eregetem lázas kéjjel s egyre ízesebb, nyelvemet lágyan
231 IV, 83 | szobákban: »kip-kop«, s jött egyre közelebb a sajátszerû zaj.~
232 IV, 85 | jött csoport csoport után, egyre tágult a kicsiny szoba úgy,
233 IV, 86 | Az öreg Szent Péter is egyre írogat le a vén kaszásnak
234 IV, 90 | kiadók közgyûlése volt, akik egyre rosszabb menüvel ülik az
235 IV, 92 | nagy vidámsággal.~Milica egyre odaadóbb lett, egyre édesebben
236 IV, 92 | Milica egyre odaadóbb lett, egyre édesebben nézett rám; s
237 IV, 92 | válaszképpen:~- Igyék.~Ittam és egyre ittam. Szemeim kidülledtek,
238 IV, 94 | mosolyogjon. Ellenben a felperesek egyre szaporodtak és a költségeket
239 IV, 95 | bizonyosat.~S az az esztendõ egyre közeledett. A hársfák lehányták
240 IV, 96 | zsibongás hömpölygött az utcán egyre közelebb-közelebb a városháza
241 IV, 97 | sok embert láttam arra, de egyre sem emlékszem.~- Látod,
242 IV, 97 | az áradat, s hömpölyögve egyre közelebb, közelebb hangzott.
243 IV, 101| köszönöm, hogy szólt. Hanem egyre kérem…~- Életemet! - kiáltá
244 IV, 101| oka a búskomorságra, mely egyre gyakrabban lepte meg. Szerelmes
245 IV, 103| meg a csendes falukban, egyre szûkebb helyecskén, a néphit
246 IV, 103| keresni s addig ment ment egyre beljebb a hegymélybe, hogy
247 IV, 104| cserbe. De a fiatal molnár egyre haloványabb, merengőbb lett,
248 IV, 104| ismerte az egész környéket, egyre nagyobb és nagyobb befolyásra
249 IV, 107| szívesen tartózkodtak itt, s egyre építgették, szépítgették.
250 IV, 113| Galambóc hadászati jelentõsége egyre csökkent, míg a törökök
251 IV, 125| szakajtó dió eközben persze egyre fogy. Már csak az alján
252 IV, 126| összecsoportosult falusiak zsivaja egyre fenyegetõbb lett.~- Vén
253 IV, 126| keskeny útba, s összecsapódva egyre fenyegették az uraságnak
254 IV, 126| vasvillákból egész erdõ villogott egyre közelebb, közelebb.~De megsuhant
255 IV, 127| meg a csöndes falvakban, egyre szûkebb helyen, a néphit
256 IV, 127| bírni a pártost, de Békés egyre dacolt, míg végre Bánffy
257 IV, 127| erõsebben hangzott az »Allah«, egyre halkabban a »Jézus«, míg
258 IV, 131| pozíció. De késõbb ezek is egyre romoltak. Ott vannak például
259 IV, 138| egyszeribe belátja, hogy teljesen egyre megy már, akár tagadja a
260 IV, 141| nagy múltja. De a nagysága egyre halványult.~Beszédjei még
261 IV, 142| a forgószél. Ezenközben egyre különösebb részletek szivárogtak
262 IV, 142| a Luca-napja közelgett, egyre jobban furkálta a fejemet
263 IV, 142| bizony még jobb - mosolygott egyre a bezirker -; ha csakugyan
264 IV, 142| emberek ezeket a hegyeket?~De egyre építik…~A temetõ szélén,
265 IV, 143| ellenkezõleg Péchy Tamással) egyre biztosabbnak érezheti magát
266 IV, 143| vette körül az alakját. S egyre nõtt, nagyobb lett.~- Majd
267 IV, 144| alatt égett a föld, mert egyre édesebben hangzott az udvarról
268 IV, 145| megtörtént, csak arra az egyre kérlek, tartsd az esetet
269 IV, 146| szomorúságra született.~A levelezés egyre folyt, de most már titokban
270 IV, 146| Sok-sok hét elmúlt, a levelek egyre jöttek-mentek, ha egyik
271 IV, 146| úgy mutatott be, hogy õk egyre vastagodnak, míg a sóspereceik
272 IV, 146| jönnek-mennek. Mindig úgy lesz ez, egyre, mindig.~Egy nap azonban
273 IV, 146| szerelmi bánatában beteg lesz s egyre sorvadozik, egyre hervadozik…~-
274 IV, 146| lesz s egyre sorvadozik, egyre hervadozik…~- Kérlek, Gyula,
275 IV, 148| borzasztó emberek ezek! Egyre múlt a félelme, s mire az
276 IV, 148| szemekkel.~János úr bámult, egyre bámult, és egy szót sem
277 IV, 149| nagybátyja (azelõtt gyámja volt) egyre szidta, korholta, hogy mi
278 IV, 151| rosszul sehol se fõznek), csak egyre hanyatlottak az erõim, az
279 IV, 152| vevõknél, ránk nézve pedig egyre menne. Igaz-e, bácsi? Én
|