bold = Main text
     Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

4501  II,  63    |              fûvel volt tömve a szélein, de a támadt résen egyszerre
4502  II,  63    |              voltát messze hordta a hír, de nyomában egyszersmind szájról
4503  II,  63    |                szülõktõl származtak. No, de nem tartott sokáig az uraskodás;
4504  II,  63    |  kimondhatatlanul fáj...~- Hiszem, uram, de...~- Elhatároztam, hogy
4505  II,  64    |              magasztal: Beati simplices.~De azért megjárnál, szíves
4506  II,  64    |                  okos ember.~Zsebe üres, de azért londrest szí, szabóját,
4507  II,  64    |           cipészét öt év óta nem fizeti, de öltönye tetõtõl talpig divatos.~
4508  II,  64    |                 s emellett hét szilvafa, de elõtted, ki nem ismered
4509  II,  64    |         fogékonyságra a svihák szívében, de ehelyett annál kicsapongóbb
4510  II,  64    |                 inkább koplal hétszámra, de szemtelenkedni nem fog,
4511  II,  64    |                dolog, ki nagyzolni igen, de erszénye árvaságát elárulni
4512  II,  64    |            egyenlõségi tanokat terjeszt, de ettõl eltekintve ellenszenvének
4513  II,  64    |              pajtásainak mondja elõtted, de velük szemközt oly lakáj-pozitúrát
4514  II,  64    |             oldala a sviháknak az esprit de corps. Segítik egymást,
4515  II,  65    |           belekerülnek a lottó hálójába, de e sorsjáték tulajdonképpi
4516  II,  65    |                  kevés szerencséje volt, de annál több a szerelemben.
4517  II,  65    |            feltalálta õt, amint a Jardin de Ville árnyas utain sétálgatott.
4518  II,  65    |                  sem pedig az õrmestert; de a kettõ közõl azért mégis
4519  II,  65    |           királyi azon a Bernadotte úron de hiába, fiatal korunkban
4520  II,  65    |                lett, írtam neki párszor, de nem válaszolt. A férjem
4521  II,  65    |               bérmentesítettem meglehet, de én inkább azt hiszem, hogy
4522  II,  65    |                kérdezni nyájas olvasóim. De ha nem kérdezik is, megmondom,
4523  II,  65    |                  saját stílusomat látom.~De bizony a Csucsutka János
4524  II,  65    |                 van a Retek utcában! No, de majd szétütök én köztük!~
4525  II,  66    |               földhözragadt árva sorsát.~De bizony cserbenhagyta az
4526  II,  66    |                  magokhoz vették a fiút, de minden percben éreznie kellett
4527  II,  66    |               vajon szívesen fogadják-e? De a gyermekek szerencséjük,
4528  II,  66    |                éjet a szabadban tölteni, de idegen emberek ajtaján sem
4529  II,  66    |                  hogy jó emberek lakják, de valahányszor föltette magában,
4530  II,  66    |           megszólítja valaki véletlenül; de erre hiába várt, mert egyetlen
4531  II,  66    |               hogy nagyon rossz a verés, de mégsem olyan rossz, mint
4532  II,  66    |                 tizet ütött a toronyóra, de még mindig üres volt az
4533  II,  66    |                  borította be a vidéket, de a hideg még csípõsebb lett,
4534  II,  66    |                Az ajtót már kinyitották, de belül még sötét volt, mert
4535  II,  66    |                 alkalmas az imádkozásra. De a kisfiú jobban szeretett
4536  II,  66    |                 ideig nem mert beszélni. De végre nekibátorodott s így
4537  II,  66    |               egyszersmind kíváncsian:~- De hát hová vezetsz engemet,
4538  II,  66    |             talán nem akarsz odamenni?~- De apámhoz is, meg anyámhoz
4539  II,  66    |             fogod, ha majd fönn leszünk, de most jer s ne kérdezz többet.~
4540  II,  66    |             félig hitetlenül nézett reá; de a felhõk, melyek eddig vitték
4541  II,  66    |                mintha tavasz lett volna; de oly magasak voltak, hogy
4542  II,  66    |                az új hazában üdvözlik. - De midõn az sok órán át így
4543  II,  66    |                angyal nem mondott valót.~De az erdõ véget ért, és az
4544  II,  66    |            látott volna az ember.~- Jaj, de szép virágok! - kiáltott
4545  II,  66    |                országába vétetnek föl.~- De miért nem vétetnek fel rögtön
4546  II,  66    |                mindjárt a boldogságra.~- De ez igen szomorú a kis virágokra
4547  II,  66    |                 nem szabad õt látniok.~- De te, jó angyal, láthatod
4548  II,  66    |                  hová tekintek, látom.~- De hol lakik az isten, ha mindenütt
4549  II,  66    |              egyformán szeret mindenkit. De valamint úgy rendezte el
4550  II,  66    |               már úgyis el vannak látva; de a szegény gyermekekrõl sem
4551  II,  66    |                   csaknem sírva kérdé:~- De hát nem vezetsz el édes
4552  II,  66    |           emberek álmaiban jelennek meg. De vigasztalódják s higgy nekem:
4553  II,  66    |                 megtalálod jó szülõidet. De most isten veled, s maradj
4554  II,  66    |              kényelmes élethez tartozik. De ennek dacára, mégis szegény
4555  II,  66    |              volt, kire vagyonát hagyja. De különös, e pillanatban igen
4556  II,  66    |                  goromba ember gyámapád, de most mit akarsz kezdeni,
4557  II,  66    |               árvát egyelõre felfogadni. De midõn idõvel látta, hogy
4558  II,  67    |         történetnek kellene ismétlõdnie.~De akármilyen öreg vagyok is,
4559  II,  67    |                 Filozófnak tartom magam, de meglehet, hogy csak bolond
4560  II,  67    |           átölelve járkálnak talán néma, de végtelen boldog együttlétben
4561  II,  67    |             ilyesmivel? Érdem is az már!~De én annak, nagy érdemnek
4562  II,  67    |                  nemcsak a képviselõket, de a karzatok látogatóit is;
4563  II,  67    |                 igyekeztem helyet kapni, de nem lehetett; balról egy
4564  II,  67    |              világért. Istenem, istenem, de boldog lehet most õ is,
4565  II,  68    |                lehet ugyan még alacsony, de a termetnek arányosnak és
4566  II,  68    |              tulipán ezüstös«, s kivált (de ez már olyan ritka, hogy
4567  II,  68    |                ugyan ott van a zsebében, de õ nem mutatja senkinek.
4568  II,  68    |             egész lénye.~Keveset beszél, de úgy látszik sokat gondolkozik.
4569  II,  68    |                   szégyenli már maga is.~De hát ki tehet róla?~Hiszen
4570  II,  68    |            érdekesnek Marosi Zsigát.~No, de ezért is revánsot adott
4571  II,  68    |                Az igaz, hogy csekélység, de mégis ok... mert, barátom (
4572  II,  68    |                Elmondom nektek õszintén, de ne nevessetek ki! Tehát
4573  II,  68    |                alkalmas lakást találjon. De hát hogy a toportyán egyen
4574  II,  68    |                 a kályház füstölnek. No, de majd csak ráakad a tens
4575  II,  69    |                 Emke érdekében járt itt.~De ha kinyesegették a Vallach
4576  II,  69    |               összesûrûsödik, elhûl stb.~De már aztán az ilyen dolognak
4577  II,  69    |                Nyolc esztendeje van itt, de még ilyesmit nem élt meg,
4578  II,  69    |               felelt.~- Mindenfélével.~- De mégis mit szeret a legjobban?~
4579  II,  69    |                 úr az oka, hanem én...~- De hát kicsoda ön?~- Én, jelentem
4580  II,  69    |             elfogyasztják a délebédet; - de mivelhogy a hátulsó kapun
4581  II,  69    |                 mutatja ellenségeinek.~- De csak vacogott a foga eleinte -
4582  II,  70    |            többnyire le vannak eresztve, de nem úgy, hogy én be ne láthassak
4583  II,  70    |                gyönyörû barna fejecskét.~De ott, ahol ez a kedves barna
4584  II,  70    |            csókolózik a feleségével. No, de bizonyosan magasabb hivatalnok,
4585  II,  70    |             férfit például két hónapra - de hat évre! Gondolják meg
4586  II,  70    |         megállítottam.~- Bocsánat, uram, de úgy veszem észre, hogy ön
4587  II,  70    |                  õ jövõje viszont tõlük.~De most már mi tehetné õt többé
4588  II,  70    |                is ott csillog a napfény, de a hasadékokon keresztül
4589  II,  71    |            környék valamennyi leányánál, de hamis csak olyan volt, mint
4590  II,  71    |                 János nótárius.«~- Igen, de az irományok? - kiálték
4591  II,  71    |            valamint - mondá az ügyvéd.~- De oly hosszú út s talán hiába.~-
4592  II,  71    |                    Igen, azt tehetné ön, de...~- Az illedelmet gondolja
4593  II,  71    |                    dörmögtem magamban -, de sebaj! úgy látszik, nagy
4594  II,  71    |              hogy ez nagyon természetes, de nem hittem, nem bírtam hinni,
4595  II,  71    |           tagjaimat.~Szememet lehunytam, de csakhamar felkiálték magamban.~
4596  II,  71    |              szellõ lebbenésû alakjával; de most nem rettentem meg tõle,
4597  II,  71    |             hallottam már kísértetekrõl, de csak még most láttam elõször;
4598  II,  71    |               naptól kezdve folytonosan, de - becsülettel. Ez már úgy
4599  II,  71    |                 kastélyban - a kísértet. De nehogy aztán egyebet is
4600  II,  72    |            sajnálhatja a t. c. közönség, de még százszor jobban e beszély
4601  II,  72    |              volna, mint én, amire pedig de nagy szüksége volna Pallér
4602  II,  72    |                 Katijára emelje szemeit. De ki parancsolhat a szerelemnek?
4603  II,  72    |                reménynek üdítõ harmatja?~De ha nem volt semmi remény,
4604  II,  72    |               nagy lehet a maga nemében, de azért mégsem vicispán az
4605  II,  72    |                  Krammer vallásos ember, de praktikus ember is ... hm...~
4606  II,  72    |           Katihoz? Hiszen nem is ismeri. De ha ismerné is, hol van az
4607  II,  72    |              azzal kellene megverekedni. De hát elvégre is mit tehetett
4608  II,  72    |                  Kati meg segített neki. De Kéredy elõtt óvakodtak valamit
4609  II,  72    |      bizonytalanságban érezte magát. No, de ha van »alapos kilátása«,
4610  II,  72    |                  némileg megbarátkozott.~De mondom, már hónapok elõtt
4611  II,  72    |               Gereben házasságnak nevez.~De hát elvégre is az a rendeltetése
4612  II,  72    |                   kellemesen meglepve. - De mit látok? - tette hozzá
4613  II,  72    |                családi ügy vezetett ide, de nem bánom, hát kezdjük az
4614  II,  72    |                 fog gyõzõdni, nagysád.~- De hát semmi áron sem szabad
4615  II,  72    |                  kert csendes magányába, de magával vitte szíve nagy
4616  II,  72    |                csóválta és ámult-bámult, de hát a szent könyv elvégre
4617  II,  72    |           szülöttjének: nagy munka volt, de nem eredménytelen; a harmadik
4618  II,  72    |               mondá Pukovics fanyarul -, de egyszersmind csodálkozom!
4619  II,  72    |              szándéka tiszteletre méltó, de én nem tartom ajánlatát
4620  II,  72    |            ijedten.~- Azt hiszem, nem.~- De uram, az ön leánya és...~-
4621  II,  72    |                  is talán, ami történik, de azon hitben, hogy csak álmodik,
4622  II,  72    |          izzadságot törült homlokáról.~- De uram, egy vagyontalan fiatalember,
4623  II,  72    |            dörzsölte kezeit.~- Sajnálom, de mindenféleképp késõ. Szavamat
4624  II,  72    |                 fiam, nagyon jól tetted. De hát akkor mi lelte magát,
4625  II,  72    |                 nem volt kénytelen vele. De ki hihette, hogy az öreg
4626  II,  72    |               nagy kérdõjel, állott ott.~De hát micsoda esemény ez,
4627  II,  72    |                diadalhoz jutott segéd.~- De én önt nem ismerem s nem
4628  II,  72    |                  elfogadását nem kétlem, de mely nélkül ezen házasság
4629  II,  72    |                  cég különféle borait.~- De kérem, ez üzleti titok:
4630  II,  72    |            szorul a Krammer kenyerére.~- De a becsület, uram, a becsület.~-
4631  II,  72    |                  Miksának semmije nincs, de lehet, Kéredynek pedig van
4632  II,  72    |                fedezet nélküli adóssága, de lehet több is. Aztán Miksa
4633  II,  73    |                már közel van, örül neki, de mégis lövöldözget rá.~Otthona
4634  II,  73    |              legalább hallgatni látszik, de azért esze másutt kalandoz,
4635  II,  73    |               már, tekintetes uramöcsém, de azért mégis igaz. Fiatal
4636  II,  73    |               mint most a walesi herceg, de ledér, mint Chambord gróf,
4637  II,  73    |                 megfoghatatlan jelenést.~De ha nem láttam, hallanom
4638  II,  73    |              hogy a háziak és féltékeny, de babonás férje ne merjen
4639  II,  73    |                 sem néz az újságoknak...~De azért már egy óra múlva
4640  II,  74    |                   lehet még, vagy sapka. De még sapka is csak akkor,
4641  II,  74    |     gyönyörûségem telt a harmadikban is.~De most a kettõ nélkül nem
4642  II,  74    |                 ha tele lenne a hordója: de talált volna.~Ez az alapigazság
4643  II,  74    |                van, kikívánkozik belõle.~De mégis legokosabb valamennyi
4644  II,  74    |                  eszméje ellen küzdenek, de a legszebben Balázs Sándor.~
4645  II,  74    |                  szõkéket válogatott ki, de csupa, csupa szõkéket.~-
4646  II,  75    |               Szentesig szép darab föld, de nincs olyan szenvedélyes
4647  II,  75    |          megkárosított ötven krajcárral!~De - nem kívánok hosszabban
4648  II,  75    |        hosszabban idõzni e bár kellemes, de a dologra nem tartozó tréfa
4649  II,  75    |                rángatódzások fogták el...de ajkait összeszorítva, emberfölötti
4650  II,  75    |            Hogyan?~- Ön nem vette észre, de én már túl vagyok a lázon.
4651  II,  75    |       becsületemre mondom, kemény fickó. De hát az ördögbe is, ki nyert
4652  II,  75    |               hidegleléstõl.~- Bagatell! De hát a tétösszeg?~- A tétösszeget
4653  II,  76    |                eltörülte a törvényhozás, de a vizitkártya uralmát nem.
4654  II,  76    |            használatát is elsajátította, de nem tud vele beszélni mai
4655  II,  76    |                 is ilyen sokat beszélni, de mikor néha olyan érdekes,
4656  II,  76    |                skandalomot kibeszélte.~- De már az megint nem én vagyok.~
4657  II,  76    |           Egészen a mi emberünk. Magyar, de mégis amerikai. Tudja a
4658  II,  76    |                 foglalkozás.~- Az, uram. De egy idõ óta nem igen jövedelmezõ.
4659  II,  76    |              uram, meg aztán szereti is, de ...~- Milyen de?~- Én ki
4660  II,  76    |              szereti is, de ...~- Milyen de?~- Én ki tudnám például
4661  II,  76    |                  Igenis... nagy föladat, de én ki bírom vinni. Iam alios
4662  II,  76    |        megszöktetni?~- Igen, azt kérdem. De egészen biztos ön abban?~-
4663  II,  76    |                   uram?~- Tökéletesen.~- De az üzlet lanyha, nagyon
4664  II,  76    |               büszkén fölemelte fejét.~- De legalább az az egy önérzetet
4665  II,  77    |                 több efféle dologra. No, de ez nem tartozik ide, leírták
4666  II,  77    |               Hát ez a másik?~- Az is.~- De már ez...? - mutat hirtelen
4667  II,  77    |              cipó, mint egyébkor. Semmi, de semmi sem változott.~Oh,
4668  II,  77    |                 semmi sem változott.~Oh, de én éreztem, hogy egészen
4669  II,  77    |              nekünk feladott tárgy volt, de milyen pompásan kidolgozva!~
4670  II,  77    |                      motyogtam halkan.~- De csak segített Dobos bácsi
4671  II,  78    |         idegeneket költ ki fészkeinkben, de azért e vérengzõ kínzások
4672  II,  78    |              lenni szállva az Európában!~De hát én istenem, mikor házasodtam
4673  II,  78    |               nem emlékezhetik mindenre, de már a házassági aktusra
4674  II,  78    |              tarthat számot egyikök sem.~De azért még mindig fúrta oldalamat
4675  II,  78    |                  lágytojást akart fõzni, de nem értvén a fõzéshez, kikereste
4676  II,  78    |                  ott ilyen nevû asszony.~De hát akkor milyen módon jutott
4677  II,  79    |             kevély lenni a talentumomra.~De sohasem lyukadt ki belõlem
4678  II,  79    |                 is hallottam angol szót, de mégis tudok.~Hja, mert hát
4679  II,  79    |                  elsajátítván nyelvüket. De ez mind csak kismiska! Én
4680  II,  79    |               hát meg Angolországot...~- De hogyan?~- Kezdjük Beaconsfielddel!~-
4681  II,  79    |             közvélemény által.~- Jó, jó, de ez mégsem egészen biztos
4682  II,  79    |            Hozassuk ide egész Angliát.~- De be nem férne ám az egész
4683  II,  79    |                 márvány és olyan kemény.~De még odább ment leleményességben
4684  II,  79    |                  tudok angolul. Mindent, de minden értek.~- Hát mondta
4685  II,  79    |             szólott közbe Pista.~- Igen, de még ez este nem tudtam.~-
4686  II,  80    |               tán, ha nem vigyázna ránk.~De azt mégis szeretem, hogy
4687  II,  80    |                  lett. Mondták is miért, de elfeledtem. Kit érdekelne
4688  II,  81    |         elõadására fogok szorítkozhatni. De önök, remélem, elengedik
4689  II,  81    |                  rendõrt nem láttam. No, de ez talán nem is látható.~
4690  II,  81    |                 láttam, hanem a sógorom; de sõt ha tényleg én voltam
4691  II,  81    |                  miszerint velem voltak, de ha netalán ez kitudódnék,
4692  II,  81    |                  pokoli sötétségben. No, de hangjaink ismerõsek (kivált
4693  II,  81    |                 ilyen mihaszna emberért?~De azért nem hagyta el pozícióját,
4694  II,  82    |             Jézuska karácsony estéjén.~- De hát ösmer engem a Jézuska? -
4695  II,  82    |               amit kívánok?~- Mindent.~- De hát hogy tudja, én mit kívánok?~-
4696  II,  82    |                 karácsonyra egy - mamát.~De igazán küldjön és el ne
4697  II,  83    |               azok sohasem mulatnak jól!~De annál bájolóbbak a polgárleánykák,
4698  II,  83    |                 az asszony - lefelé.~No, de ne okoskodjunk annyit! Íme
4699  II,  83    |                megereszt egy-egy gyönge, de mégis ékes hasonlatot imádottjához.~-
4700  II,  83    |                hogy bizonyosan fagylalt, de azért nem meri elmondani,
4701  II,  84    |                  meg egy pillanat alatt.~De ez a csók nem édes - mint
4702  II,  84    |          borongós árnyékát: hirtelen jõ, de mindig a maga alakjában,
4703  II,  84    |            boldogan menjen a másvilágra.~De nem az történt.~Miska kedvet
4704  II,  84    |                harag is volt köztük. No, de már itt a borjúkötél; nézze
4705  II,  84    |          lábhasogatással látogatott meg, de Suska Mihály elõtt meg kellett
4706  II,  84    |            retirálnia.~Miska kigyógyult, de nem soká örülhetett negyvenegyedik
4707  II,  85    |               ÕKIGYELME A PERNYE-BÍRÓ...~De bezzeg sem el nem veszett,
4708  II,  85    |               hát meg most az a kalapot.~De Schlick már nem volt ott.
4709  II,  85    |        hangulatért.~Magam is így voltam, de nem feküdtem le. Ott hagytam
4710  II,  85    |             csavarni a csikorgó kereket. De amikor húzom, egyszerre
4711  II,  85    |               sétálna arra a hajdújával.~De hát Máté uramnak nem volt
4712  II,  85    |                  nem olyan bõkezû ember, de még azonfölül a karakterét
4713  II,  85    |                lovakat a gyõri vásárról. De már aztán erre a kocsira
4714  II,  85    |                megver otthon a felesége.~De ki gyõzné elszámlálni valamennyit,
4715  II,  86    |            dõltek porba, újak alakultak, de a Gilagó banda vátozatlan
4716  II,  86    |               maga kerekein odább-odább, de hát ahhoz a Gilagó bandának
4717  II,  86    |            egyszerû szívek tolmácsolója, de hát azok a szívek is csak
4718  II,  86    |             másodprímás. Régi fickó már, de még tele tûzzel, nagy fekete
4719  II,  86    |                 keze az oda nem tartozó.~De még ennél is különb legény
4720  II,  86    |          bandában; tudják hibáit, érzik, de nem áskálódnak ellene, mert
4721  II,  86    |                ugyan a begyûlt összegen, de csak õ maga szedi azt be
4722  II,  86    |                  elhatározva, nem teszi, de azért amint a tányér ismét
4723  II,  86    |               egyig megpróbált eszközök, de az öreg Gilagóra éppen nincsenek
4724  II,  86    |           hatosban is részes vagyok stb.~De mind e fogyatkozások csak
4725  II,  86    |          Gilagó-féle manipulációk ellen.~De bizony jobb gondolatuk támadt
4726  II,  86    |                jeleivel rázta meg fejét.~De Kolokán rendületlenül folytatá
4727  II,  86    |                   évtizedek és századok, de a Gilagó bandát érintetlenül
4728  II,  87    |                 útra indulna Makó ellen. De a csendes Maros azt nem
4729  II,  87    |                 Eléri. Ráveti a kalapot, de elveszti az egyensúlyt.
4730  II,  87    |             sóhaj fakad ki...~- Mama! te De szeretnék én is elmenni
4731  II,  87    |                    Láttam, kis szívem.~- De hát, mamám, minek megy az
4732  II,  87    |                  önkéntelenül dadogja:~- De hát akkor miért van halálfeje?
4733  II,  88    |                  is kitegyen. Hej, pedig de sok szép alföldi csárda
4734  II,  88    |            beszéde a nemes elhatározást, de most már azért is Székesfehérvárra
4735  II,  88    |                 nekem azt meg nem fizeti de senki. Aztán csak nem ettem
4736  II,  88    |                  kisasszony ijedtiben...~De hát fájdalom, szegény ember
4737  II,  88    |              oszt világra szóló állapot! De hát elrontotta a víz! -
4738  II,  88    |              határoztam ott maradásomat; de a kiállítás megnézését az
4739  II,  88    |                  a virágnak a cserépben, de az orrnak nem valami elbájoló.
4740  II,  88    |               vörös, mintha fehér lenne, de a Katák és Julcsák nem így
4741  II,  88    |               meg - szegedi emberen.~No, de csilaj eszem! sorjába menjünk
4742  II,  88    |                  vagyok Coburg fõherceg!~De nem, nem. Mégse! Nem én
4743  II,  88    |      megéljenzett, mert az akkorra várt, de csak a következõ napon érkezett
4744  II,  89    |                   volt hozzá bátorságom. De mi adta hozzá az erõt, hogy
4745  II,  89    |                Igen, uram, én elégettem.~De mit égettem el, fogja ön
4746  II,  89    |             õrült pazarló hírébe hozott, de az dicsõségem volt, mert
4747  II,  89    |     kifejezéseire [csak] egyetlen szava, de e szó igazságos, mély, találó
4748  II,  89    |                 szerkesztõt.~Úgy tettem, de mit sem tudtam meg a Marcsám
4749  II,  89    |             szállodámban a szerkesztõre, de hiában. Másnap elmentem
4750  II,  89    |               fog.~A szombat elérkezett, de az esõ nem esett. A levegõ
4751  II,  89    |                Marcsa? Ki az? Mi az? Ah, de igaz, már emlékszem Nagyon
4752  II,  89    |        mondanivalóm volna e tekintetben, de ma el vagyok halmozva a
4753  II,  89    |              újra elõfizettem, s vártam, de türelmem csak négy hónapig
4754  II,  90    |            melyek senkinek sem ártottak, de hol mulatságot talál a halász,
4755  II,  91    |                  szívszaggató állapoton.~De amint tapasztalám, hogy
4756  II,  91    |          repesett lelkem örömében, hogy: de iszen bor a bor mégis mindétig,
4757  II,  91    |                 voltunk ott összegyûlve, de a legjelesebb maga õnagysága
4758  II,  92    |               írónak, hogy dolgozza föl, de az egészen elrontotta.~-
4759  II,  92    |                  ki. Egy pláne fölséges, de nem akarom megírni, mert
4760  II,  93    |               kiugrott bõrébõl örömében.~De Szana nemsokára Lauka Gusztival
4761  II,  94    |          szakácsné még csak ígérve volt, de a hintót azonnal elhoztuk.~
4762  II,  94    |               nyájas volt és mosolygott, de ha a hintó ellen mertem
4763  II,  94    |            mosoly futott végig az arcán, de csakhamar felhõ ült ki szép
4764  II,  94    |               tettek a levesbe.~- Az ám: de mit tegyünk a mostani szakácsnéval?~-
4765  II,  94    |           Egyszerûen elküldjük.~- Az ám; de ki küldi el, ki meri neki
4766  II,  94    |              ugyan nem. Inkább meghalok, de ahhoz nincs bátorságom.~-
4767  II,  94    |                megmondom én neki holnap.~De bizony nem volt hozzá elegendõ
4768  II,  94    |       tûzbe-vízbe el mertem volna menni, de a szakácsnénak fölmondani,
4769  II,  94    |               nagy szemeket meresztve. - De hát mi lesz aztán ebbõl?~-
4770  II,  94    |                is megmenekül, én is...~- De csak nagy lángész maga,
4771  II,  94    |                   Ha akar menni, menjen; de én a csengõmet nem adom.~
4772  II,  94    |                   Jól van, õ nem bánja - de inkább még ma elvál tõlem,
4773  II,  94    |           szakácsné, hé! Hadd egyem meg, de mindjárt. - Hej, Panna,
4774  II,  95    |              verõdött vissza zokogásban.~De míg a lombok zúgtak ki hallotta
4775  II,  95    |             amint a parton voltak.~- No, de mármost hová? Hol fogtok
4776  II,  95    |                  magát is biztatgatva.~- De hiszen te azt mondtad, édes
4777  II,  95    |               faluról falura napokon át, de mindenütt akadtak jó lelkek,
4778  II,  95    |                 a legárvábbak a világon.~De talán éppen azért lépett
4779  II,  95    |               Mesélj már inkább valamit.~De a nagyapa nem hallja a csevegõ
4780  II,  95    |                fûzõdött a lepergett idõ, de az árvizes városból még
4781  II,  95    |               munkát keres ezen a tájon, de bizony istenverte görbe
4782  II,  95    |                  hozok ki valami vackot. De reggel, mire fölébred a
4783  II,  95    |                  szíve az öreg Botosnak, de azért mégsem árulta el magát,
4784  II,  95    |                csak a hangja reszketett, de azt a szolgáló nem vehette
4785  II,  95    |               gyerek Aszondom én, sógor.~De mondhatott volna Göréb sógor
4786  II,  95    |            hányatott cigányasszonyokkal, de csak semmi nesze a Klárikának.~
4787  II,  95    |           sóhajtott: az õ lánya volt az, de fölismerte az ezüstcsengettyû
4788  II,  95    |                 kaput a kastély mellett, de biz ott silbak állt, s hallani
4789  II,  95    |             ember, ösmerem a kis Klárit. De tudom, maga nem mehet be
4790  II,  95    |              csoportosítva az indokokat.~De nincs ideje. Ott terem az
4791  II,  95    |                mondd, no ne beszélj, hé! De biz istók az! Akármi legyek,
4792  II,  95    |                     Meglátogatni jöttem, de meggondoltam magam, nem
4793  II,  95    |               viszem. Ez is örökbe volt; de bizony ezt is visszahoztam,
4794  II,  95    |           kezével, nemzetes asszonyomat, de már csak hazaviszem a gyereket
4795  II,  95    |                 Jól van, hát vigye haza; de várja meg legalább a kapunál,
4796  II,  96    |           keverni az újságkotyvasztásba, de próbálná csak õ maga elénekelni
4797  II,  96    |              kutatom, puhatolom indétig, de nem bírok a nyomára akadni.~
4798  II,  96    |               Ferencziné akár az árnyék, de mán, hogy Rónaszékinében
4799  II,  96    |                 okos ember, lásson vele.~De bizony nem fogott rajta!~
4800  II,  96    |                 kettõ; a két szemepárja.~De bizony nem hallgatott rám,
4801  II,  96    |                  maradt utána.~Haj, haj! De csak ritka az okos ember,
4802  II,  97    |           Pannácska, ülj föl a pamlagra, de meg ne mozdulj, ne rendetlenkedj,
4803  II,  97    |              Keméndy néni sem talál rád, de sohasem.~- Most pedig hallgassatok,
4804  II,  97    |                 tudja, hova bújnak el?~- De bizony tudom. Az óperenciákon
4805  II,  97    |                az óriásnak Idõ a neve.~- De hát az új esztendõk mibõl
4806  II,  97    |         fantáziája magával hozza.~- Idõ! De nagy úr lehet az, bácsi!
4807  II,  97    |                 nagy úr lehet az, bácsi! De fényes lehet a ruhája! Be
4808  II,  97    |               bármilyen álarc takarja.~- De ha az idõ olyan kegyetlen,
4809  II,  97    |                  helyrehozza; ront, tör, de a romokból újra épít. Hallgassatok
4810  II,  97    |                     Ugyan? Igazán?~- No, de most csend. A fekete óriás
4811  II,  97    |                beszélt az óriás bácsi?~- De bizony megkérdezte, hogy
4812  II,  97    |                 elalszik, hogy eljöjjön, de Miklóska lopva virrasztani
4813  II,  98    |                 van valami hiányatosság. De az nem annyira a darab hibája,
4814  II,  98    |               Gellért-hegyen sincs mása.~De hogy a szavunkat ne feledjük,
4815  II,  99    |               csupán tizenhét éves volt, de valódi gyermek, kedélyének
4816  II,  99    |               iránt ellenszenvet érzett, de tiszteletteljes modort tanúsított;
4817  II,  99    |               újat nem vett talán észre, de ezen változás is annyira
4818  II,  99    |              melyért fizet nyolc pennyt, de naponkint ott csacsog fél
4819  II,  99    |                gubbaszkodol? Abbahagyod, de mindjárt! A vevõk azért
4820  II,  99    |             megengedtem? Millió kartács! de hát mióta vannak ily hosszú
4821  II,  99    |                Nem általánosítható, Sir, de csak addig, míg a gyakorlatias
4822  II,  99    |              éppen nem különös ritkaság, de énszerintem valóságos csoda -
4823  II,  99    |                  keveset az indushoz is, de a legbámulatosabb az, hogy
4824  II,  99    |               Miss Kark!~- Valóban, Sir; de még mindig nem értem, mi
4825  II,  99    |            dicsértetni, mint a kegyedéi, de engedje meg, hogy õszinte
4826  II,  99    |               kivált, ha az ember férfi; de egy nyelvet megtanulni,
4827  II,  99    |              való.~- Kárhozzam el, miss, de ez egy regénynek az eleje.~-
4828  II,  99    |                napon itt volt Londonban, de az indóházban nem várta
4829  II,  99    |                  sóhajtá Ralph.~- Kínos, de mégis édes napjai voltak.
4830  II,  99    |                   Igaza van, kisasszony. De miként történhetett, hogy
4831  II,  99    |                   Énvelem? Mily különös! De hogyan tudhat magyarul,
4832  II,  99    |                 asszonynak több esze van de már kevesebb szíve; mert
4833  II,  99    |             kopik az idõvel, kisasszony, de az ész növekszik...~Edith
4834  II,  99    |              angol nyelvet betegségében, de önt nem hagyta el szelleme.~-
4835  II,  99    |               angolul betegsége alatt.~- De hát tudtam valaha? - kérdé
4836  II,  99    |                    sóhajtott Alacskay. - De mindegy: hallgasson meg,
4837  II,  99    |                  felel; õ megöl engem.~- De õ nem érti önt! - szólt
4838  II,  99    |                  akart futni - terembõl. De mint hagyja egyedül a beteget?
4839  II,  99    |              kard? Kettétörte a hatalom; de a lelket, szívet nem törhette
4840  II,  99    |                   és semmi egyéb, Dith!)~De hiszen gondolkozni szabad
4841  II,  99    |                   míg alakot nem nyer, - de annak, aki gondolkozik,
4842  II,  99    |                  kellett volna hallania. De ön odalent ivott.~A volt
4843  II,  99    |           hallottam a miss hangját, Sir, de éppen mert az õ hangját
4844  II,  99    |            apóhoz s illetve a misshez.~- De a miss innen kiáltott a
4845  II,  99    |               vágott.~- Cethallá legyek, de úgy kell lenni, Sir. A hangot
4846  II,  99    |                 Sir. A hangot hallottam, de elhibáztam az irányt. Az
4847  II,  99    |             vagyok, mint a falat kenyér, de ezek az enyéim minduntalan
4848  II,  99    |               meztelenséget elfödõ ruha. De tehetek én róla, hogy letépik
4849  II,  99    |    elérzékenyülten, könnyekre fakadva. - De nini, te itt hagyod állni
4850  II,  99    |             ugyan, hogy említé jegyesét, de ki gondolt volna ilyesmire?~-
4851  II,  99    |                   délután három órakor - de hova? Mert e házba nem hívhatjuk,
4852  II,  99    |            szobájába.~- Egészen jó lesz: de még ez nem minden. Kedvezõtlen
4853  II,  99    |                 meghatározni lehetetlen. De íme, hangot hallok szobájában,
4854  II,  99    |                 amit hallottak, beszélt, de félrebeszélt, összekeverve
4855  II,  99    |                  fog.~- Hála istennek!~- De ez még nem minden. Õ ma
4856  II,  99    |                kulcs és itt a húsz font. De mi baja önnek? még nem láttam
4857  II,  99    |              száll mindig egyre lejjebb, de amint közelebb jött, mindinkább
4858  II,  99    |               rendkívül savanyú arccal - de legalább kétszeri utamat
4859  II,  99    |                 volt az és humorteljes - de mégsem végignézni és végighallgatni
4860  II,  99    |                És még mennyire emlegette de ez nem csoda, miss - önnel
4861  II,  99    |                  és a fiatal menyecskét.~De ez nem csüggeszté el Pált,
4862  II,  99    |              leveszem a kezemet önrõl.~- De bizonyos ön ebben? - kérdé
4863  II,  99    |             Alacskay nevû urat tudakolt, de annak már négy hónapja is
4864  II,  99    |               tett hazájába visszatérni. De vele is az történt, ami
4865  II,  99    |              beszély folyamán legalább), de olyasvalami történt, mitõl
4866  II,  99    |                     mikor beteg volt ön. De minek e kitérés! Röviden,
4867  II,  99    |       szemrehányás rezgõ hangján felelt, de valljuk be, e hangban volt
4868  II,  99    |                 Isten látja mit érzek, - de...~- Mit de! Minden megvan,
4869  II,  99    |                 mit érzek, - de...~- Mit de! Minden megvan, uram. Eliz
4870  II,  99    |          feleletül a házmester kezébe.~- De uram, önnek emlékeznie kell -
4871  II,  99    |               kimagyarázhatlan, bánatos, de édes tekintetet vetett a
4872  II,  99    |                  szorítá vissza a Pálét, de ugyene percben a másik sebes
4873  II,  99    |                  csinál a Miss Bergerre, de Edith szótlansága megfagyasztá
4874  II,  99    |                  kosarat, lehetséges az? De hát Mari?~- Marit nem lehet
4875  II,  99    |                  Marihoz kötötte a múlt, de e lekötelezettség sem lehet
4876  II,  99    |                  Edith kevés vártatva -, de ki felel nekem, hogy Pál
4877  II,  99    |          gyümölcseiben: a diplomata vet, de nem arat. Késõbb azonban
4878  II,  99    |                   hogy már õ nem várhat. De angol volt s azonfelül jószívû,
4879  II,  100   |                 tart vissza a »sok«-tól.~De nemcsak a vallás, hanem
4880  II,  100   |             közlekedés kijavítása iránt, de ezen konstellációk mellett
4881  II,  100   |               szegedi rekonstrukció is - de ezt már nem bírom kisütni,
4882  II,  100   |                dicsõségnek édessége van, de tövise is. Az édesség múló
4883  II,  101   |                sokat ezt az ezüst botot, de nem lettem vele se okosabb,
4884  II,  101   |               hogy elhagytam néhányszor, de szerencsésen mindig visszakerült:
4885  II,  101   |                mindenkinek mást mondtam, de végre így is kifogytam a
4886  II,  101   |             hiányos részén a tenyeremet; de az ujjaimon keresztül is
4887  II,  101   |                   Kerültem az embereket, de fátumom mindenütt közéjük
4888  II,  101   |               mondta vissza:~- Jó napot! De nini, hova lett a botjáról
4889  II,  101   |          elmondtam szelíden, türelmesen, de végre is idegességem fölülkerekedett,
4890  II,  101   |          Megzavarodtam. Egy szó nem sok, de a világért sem bírtam volna
4891  II,  101   |             ereszkedtem vissza helyemre.~De hogy is tudtam volna szólni,
4892  II,  101   |                  nem kérdez senki többé.~De hogy elõbb nem jutott eszembe!~
4893  II,  102   |                  büszkélkedhetett velök: de elvesztette õket korán.~
4894  II,  102   |               már nem féltékeny semmire, de nincsen is kit szeretnie.~
4895  II,  102   |                 ideig él a rózsa!~Hát õ?~De azért a rózsa és pillangó
4896  II,  102   |        embereknél.~Õk elenyésznek hamar, de nem tudják, hogy elenyésznek.~
4897  II,  102   |         elenyésznek.~Mi maradunk sokáig, de tudjuk, hogy el fogunk enyészni.~
4898  II,  102   |               embereket hoz a rózsáknak, de lassabban.~Ha egyszer el
4899  II,  103   |                  vasúthoz is a gyereket, de bizony a cókmókja igen kevés
4900  II,  103   |                  is kormánybiztos ugyan, de most nem »halotti torra«
4901  II,  103   |               elkezdené a disputát, hogy de bizony Kende Kanuté az egész
4902  II,  103   |        valamelyikük hibázik, aki vállal.~De ne turbáljuk a kis Gergely
4903  II,  103   |                  mert ha a család el is, de az egész szomszédság el
4904  II,  103   |                 kiviszem a birtokomra.~- De hátha beleszokik otthon
4905  II,  103   |              szálláson az úri élethez?~- De nem hagytam ám rászokni:
4906  II,  104   |              csak egy árva, hétéves fiú.~De hiszen mindnyájan ösmeritek.
4907  II,  104   |                  mintha magamagát nézné.~De vannak boldog napjai is,
4908  II,  104   |           fiúgyerekek árulják a virágot.~De ezek között csakugyan legelsõ
4909  II,  104   |         szánalomra gerjesztõ kifejezést, de bizony nem megy, mert mindenre
4910  II,  104   |                  egyiknél vagy másiknál, de csak mindég odább vitték
4911  II,  104   |                  a puha, sáros talajban.~De szerencsére mindjárt ott
4912  II,  104   |                 Abból is virágárus lesz. De már az majd csak az új,
4913  II,  105   |             csinál õ a katonaság között.~De bizony nem hagyták, mert
4914  II,  105   |                haragosan vonódott össze, de azért mégiscsak megkínálta
4915  II,  105   |               ellenveté Horváth Gyula -, de vajon lehet-e most elégtételrõl
4916  II,  105   |           megtagadták a katonai segélyt. De ki szenved ezáltal? Kállay
4917  II,  105   |                 engedelmeskedni fogunk - de ehhez az emberhez sohasem
4918  II,  106   |                 a cafrangos civilizáció, de már azt nem tûrhetem békén,
4919  II,  106   |                 ha nem engedelmesködnék.~De nem így ezek a fiúk! Kilencen
4920  II,  106   |                 lú?!~Röstellem a dolgot, de nem tehetek róla. Sajnálom,
4921  II,  106   |         szittyavér így alul kerekedik, - de legjobban mégis a vallásos
4922  II,  106   |               módon a bibliai ruhájában, de olyan bomlottul siettek
4923  II,  107   |           keresgélése a szórakozásoknak, de sohasem találja meg véleménye
4924  II,  107   |           költséggel, mint a fõvárosban, de azért mégsem nevezhetõk
4925  II,  107   |                gondolható viszonyaira, - de öregasszonyok mindenütt
4926  II,  107   |                 a csinos állatka láttán, de bár igen sok érdekeset találnak
4927  II,  107   |       pajtásságot nélkülözniök kell. No, de nem tart soká. A gyereknép
4928  II,  107   |            utolsó órák is elenyésznek.~*~De tán messze is tértem a fölvett
4929  II,  107   |                   szépek, jók, gazdagok, de a vége mindig az lett, hogy
4930  II,  107   |                ilyen õszinte, ha becsíp.~De mivelhogy minden este becsíp,
4931  II,  107   |              talált is már sok szállást, de egyik sem volt még eddig
4932  II,  108   |                 Egy nyári éjszaka szebb, de egy téli éj fönségesebb.
4933  II,  108   |                  hatodszor szentül, hogy de már holnap okvetlenül megírom
4934  II,  108   |             virágcseréphez egy leányfej. De ezeket nem látni éjjel.
4935  II,  108   |  szeretetreméltóaknak találok egyenkint, de nagy tömegben kissé kellemetlenek.
4936  II,  108   |              szõre volt, mint a bársony, de sajnálom is, hogy elszakított
4937  II,  108   |                  fölmelegedni Zágrábért.~De nini, egy levél, - kékkõi
4938  II,  108   |                   sötéten. Hajdani lakói de széjjel is vannak!~Drága
4939  II,  108   |                  sorai... hadd olvassam.~De nem, hisz a levelet kell
4940  II,  108   |      tiltakozólag percegtek a hajszálak, de végre is megadták magukat
4941  II,  108   |                emberek mindig változtok, de mi élettelen figurák, mi
4942  II,  109   |                tudom, joggal-e vagy sem, de annyi bizonyos, hogy a fiatal
4943  II,  109   |          bátorságot szokott kölcsönözni. De ezt a királynét nem mertem
4944  II,  109   |                   hogy nagy - szóltam -, de ha az ember abból iszik,
4945  II,  109   |            házasságra?~- Nem én, soha.~- De csak szeretett valamikor?~-
4946  II,  109   |                 is kell.~- No, no, no... de hamar akar maga mindent.
4947  II,  109   |              annak, hogy fölébredhessen. De különben is úgy hortyog,
4948  II,  109   |                  ön egész kényelemmel.~- De nem addig az, uram. Én mívelt
4949  II,  109   |                hogy unatkozni hagytalak. De látod, a bor, a sok étel...
4950  II,  109   |          demimonde-nak egy menyasszonyt? De hogy is lehet ilyen egy
4951  II,  109   |                  fáradságomba is került. De most már az enyém, hála
4952  II,  109   |                     dörmögé útitársam. - De nini, Pesten vagyunk már.
4953  II,  110   |            Asbóth Jánosé a Zichy-ügyben, de viszont vannak botrányok,
4954  II,  110   |             körökben a »kis család«-ban, de amely örökké marakodik egymással,
4955  II,  110   |               Régi magyar virtus az már.~De azért mégis az fogja húzni
4956  II,  110   |                már régi magyar virtus.~*~De minek is hozom én most föl
4957  II,  110   |             nemcsak képességeinél fogva, de fõleg azon viszony folytán,
4958  II,  110   |       perszonálissal, aki hatalmas volt, de gyûlölt, mindjárt az elsõ
4959  II,  110   |        tekintetes karok és rendek közül.~De a gavallér asszonynak Deák
4960  II,  110   |       beszélgetett a budai várpalotában.~De ki hitte volna azt még akkor...~
4961  II,  111   |           helyezte csupán a poklot, mert de bizony ott alant van a mennyország
4962  II,  111   |                  hordó aranyszínű nedve.~De az a pohár nem mindig áll
4963  II,  111   |                örökre. Sovány kárpótlás, de mégis valami. A néma csendet
4964  II,  111   |               sûrû nehéz köd ereszkedik, de ez nem nyomja le ónsúllyal,
4965  II,  111   |                csak kötelességei vannak. De a mama bosszankodásán, még [
4966  II,  111   |              széttépi a hírek lepedõjét.~De még e rombolás mûve sem
4967  II,  111   |                  csakugyan kap - csókot, de özönével.~Hányszor nem tapasztalta
4968  II,  112   |                  nyitott sebeket.~Sírna. De hát kit sirasson? Föltenné
4969  II,  112   |          összeesik.~Nem õ az már; nem õ.~De a megtagadott örömöket,
4970  II,  112   |            naptár szerint, az nem feled, de emlékezik, annak csak »tegnap«
4971  II,  112   |                kis Péterkém! Hát láttad? De mit is beszélek, hát hogyne
4972  II,  112   |                   Felelj, kis porontyom, de emlékezz vissza mindenre,
4973  II,  112   |                  szétszedett fájó titka.~De a kis Péter nem tud felelni
4974  II,  112   |               tudni akar ezen a világon.~De nincs olyan tükre.~Ha írna,
4975  II,  113   |                Muki, a híres kortes, aki de sok százas bankót elhordott
4976  II,  113   |            nemeseit illetné voltaképpen.~De hát mindennek a tekintetes
4977  II,  113   |             tagnak lenni, mint gondolta.~De ha nehéz nem volt, könnyû
4978  II,  113   |              Gábor úrban is volt hiúság, de ez a hiúság nem terjeszkedett
4979  II,  113   |                 mutatják, nem hiába.~No, de isten mentsen ilyet a nagyságos
4980  II,  113   |         tebelõled vicispán.~Nem is lett, de még szolgabíró sem. Ettõl
4981  II,  113   |             foglalkozott legszívesebben, de hát Magyarországon ez nem
4982  II,  113   |              csakhogy napvilágot lásson, de még így sem kellett senkinek.
4983  II,  113   |            mindig ostoba emberek voltak. De meg ott van a Katona Bánk
4984  II,  113   |                 az ember testén; égetõk, de tüzük édes zsibongást okoz;
4985  II,  113   |                 annak az úgysem árt már.~De amennyire haladt Fekete
4986  II,  113   |                te nem vagy jó családapa, de még jó keresztény sem. Te
4987  II,  113   |             veled együtt bennünket is.~- De hát mivel, kedves Vilmám,
4988  II,  113   |                 a pénzedet elnyerik. Na, de a bolondnak a fapénz is
4989  II,  113   |                tartani a parlamentben.~- De, édesem, én nem tudok...~-
4990  II,  113   |         megteszed, családodért, értem?~- De mikor abszolute semmi mondanivalóm.~-
4991  II,  113   |                    s a többi. Oh, Gábor, de szép is az a politika, de
4992  II,  113   |                de szép is az a politika, de szép is a férfiúi hivatás!~
4993  II,  113   |                  adok. Most vagy soha!~- De, kérlek, angyalom, vedd
4994  II,  113   |              fogod mondani nézeteidet.~- De ha nincsenek! Aztán vedd
4995  II,  113   |                  férjecském, a szólásra, de még ma... Három napnál elõbb
4996  II,  113   |                   föl fogok iratkozni.~- De ne úgy, hogy az elhatározó
4997  II,  113   |          benneteket, hallgató mamelukok, de esküszöm, többet nem leszünk
4998  II,  113   |               annyit az a Fekete-gyerek? De hogy mit keres nálad, ahhoz
4999  II,  113   |                  a földi rögökhöz kötve. De amíg erõ lesz bennem, addig
5000  II,  113   |              Domándy Gábor összes vágya, de bezzeg mennyire fölzavarta