bold = Main text
     Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

5501 III,  1     |                 sóhajtozás: hallani nem, de érezni lehetett.~Vagy pedig
5502 III,  1     |                 kietlen világról beszél, de azt õ sem tudja megmondani,
5503 III,  1     |                  vagdos a Lapaj arcához, de azért nem siet a kunyhója
5504 III,  1     |                észrevehetõn a harasztot. De mégis valami olyast hall
5505 III,  1     |              lepedõ csücske a földig ér, de újra fölmagasodik és reszketõ,
5506 III,  1     |            kalapja széles karimája alól, de semmi gyanús jel, amiben
5507 III,  1     |              feleletül, hogy nem ismeri. De hát minek is ismerné, ha
5508 III,  1     |         Roskadozva tett néhány lépést.~- De mondja meg neki, hogy én
5509 III,  1     |               egy percig. Felelni akart, de hirtelen mást gondolva,
5510 III,  1     |             Egyszerû halotti szertartás, de Lapajtól elég ennyi is.
5511 III,  1     |                valami nehéz megfejteni), de hogy mit kelljen megbocsátania
5512 III,  1     |                tudja honnan támadhatott, de bizonyára szintén családi
5513 III,  1     |               elméletét a mulandóságról.~De mi volt ez a szerencsétlenség
5514 III,  1     |              futni, mint az eszeveszett, de fölemelvén a halinát s megtapogatván
5515 III,  1     |                elõrészébe kissé pihenni; de bizony õ unta meg hamarabb
5516 III,  1     |               Lapaj bátyó, ha nem sírsz.~De a hízelgõ szónak sem lett
5517 III,  1     |                  lopott el senki semmit, de bezzeg belopott valaki egy
5518 III,  1     |            galibával járó foglalatosság; de neki most mindez hatalmas
5519 III,  1     |                  melegíti most valami.~- De furcsa, bolondos kis jószág
5520 III,  1     |                míg fölébred? Ejha, fiam, de nagyra vagy vele! Princ-e
5521 III,  1     |                 Nini nézze meg az ember! De jó pesztonka vált volna
5522 III,  1     |         helyezvén, a megindulástól lágy, de határozott hangon mondá:~-
5523 III,  1     |                 már a lazokban?~- Az ám! De most ne kérdezõsködjél,
5524 III,  1     |                nyomát. Öt garas nem sok, de az is kidobott pénz volna
5525 III,  1     |              pipázik, örökké káromkodik, de minthogy mindig pipázik,
5526 III,  1     |                hasonlatos az õ ábrázata.~De az igénytelen külsõ dacára
5527 III,  1     |             emlegesse meg Bécset holtig.~De bizony, mikor enemû rendeleteit
5528 III,  1     |                  hoz szigorú parancsa, - de hasztalan! a katonaélelmezõ
5529 III,  1     |                 Pitaval« beszél felõlük, de még a költészet is visszatér
5530 III,  1     |           küldött Szathmár a császárnak,~De a császár ezért csak egyet
5531 III,  1     |               mintha nemcsak néma lenne, de siket is.~- Hát ti ketten,
5532 III,  1     |                  terveket, velök lopott, de aztán mindent elmondott
5533 III,  1     |               nyulakra vadásztak valaha, de melytõl a hajdani nyulaknak,
5534 III,  1     |                ugyan elõle igen könnyen, de a rablónak tetszett az,
5535 III,  1     |        kivallatta, mint egy gyermeket.~- De csak furfangos, nagyeszû
5536 III,  1     |              elvenni, csak a fuvardíjba. De még erre is, hogy ráálljon,
5537 III,  2     |              leveleket tépdelte le alul, de a kérget is lehámozta, itt-ott
5538 III,  2     |              vágódott. Nem tuskó biz az, de tulipános láda s nini, egész
5539 III,  2     |                elõbukkan a kanyarodónál, de meg nem láthatták. Elnyelte
5540 III,  2     |          õkigyelme, hogy ott volt ugyan, de színét se látta a jószágnak,
5541 III,  2     |             amiért nem sújtotta a falut… de amennyi itt a rossz nyelv,
5542 III,  2     |                 száján… Ki tudhatja hát? De az már egyszer mégis bolond
5543 III,  2     |             szombaton maga a võlegény, - de most már vagy lesz valamikor,
5544 III,  2     |             érezné, hogy utoljára látja.~De hátha megkerül, hátha visszahozzák?~
5545 III,  2     |               házát kikutatták. Istenem, de csak nagy úr is a törvény!
5546 III,  2     |           indulva, a hatalomhoz fordult.~De nem volt foganatja: semmit
5547 III,  2     |                   hátha ott lesz a ruha? De nem ment semmire, sõt még
5548 III,  2     |                 ment, Ágnes nemkülönben. De nini, az a bolond gyerek,
5549 III,  2     |                  pántlikával a nyakában. De hiszen tudja maga nagyon
5550 III,  2     |             becsurog biz ezen…~- Be ám - de a kelmed fedelén is nagyon
5551 III,  2     |             szarkalábakat a fehér lapon: de bizony következetesen azt
5552 III,  2     |                 a lány némán fordul meg, de pici piros ajka, amint görcsösen
5553 III,  2     |                vétek én a légynek sem.~- De hát akkor minek jössz ide,
5554 III,  2     |             történt. Szegény öreg Péri!… de minek is eresztette el õket
5555 III,  2     |              elég kendõ, ahol ez volt.~- De jó dolga is van a madárnak! -
5556 III,  2     |             ismét fölébredett Péri Kata, de csak a hûlt helye volt Juditnak,
5557 III,  2     |                   Hazavezetlek apánkhoz.~De csak a szomszéd városkáig
5558 III,  2     |               szüksége és nincs pénzünk. De vegye meg tüstént. Sietnem
5559 III,  2     |              Lihegve ért haza nemsokára, de a beteg nem volt már egyedül.
5560 III,  2     |           vagyona, hogy jót tegyen vele.~De bizony hidegen fogadják
5561 III,  2     |              lepattanhat még egy villám, de csak akkor, ha már az a
5562 III,  2     |                No, gyere hát közelebb!~- De csak hadd menjen haza -
5563 III,  2     |                az õ kerítésükre ülne rá.~De az olló sem akart hazudni,
5564 III,  2     |             mellette, köszöntek is neki, de észre sem vette.~- Zsófi
5565 III,  2     |                Megutáltam benne magamat. De meg az igazat megvallva,
5566 III,  2     |                 kérkedik vele, fölteszi, de tulajdonképpen nincs bundája
5567 III,  2     |         fáradságot, sem anyagot a szûcs.~De nem is a gózoni Mócsik csinálta
5568 III,  2     |           császáré is csak vattás lajbi.~De bármilyen nevezetes ruhadarab
5569 III,  2     |         gallérban okozva botrányos kárt.~De Filcsik, mint a szerelmes
5570 III,  2     |           szolgabíróval.~Nagy hiba volt, de hát fiatalság bolondság.
5571 III,  2     |             Terka nem mer elmenni többé.~De hát az öreg Filcsikkel semmire
5572 III,  2     |                 a saját sorsán segíthet, de a nemes helység szerencséjét
5573 III,  2     |      megállapíthatta volna örökre.~Mert… de köztünk maradjon, ez a Majornok
5574 III,  2     |               hogy legszegényebb a népe, de kivált, mert nincs egyetlen
5575 III,  2     |                ha elvállalja a magáénak; de annak még ráfizetéssel sem
5576 III,  2     |                boldogok lehetnének most. De visszautasította a szolgabíró
5577 III,  2     |                  Száli szekrényében.~No, de nem azért volt az Isten
5578 III,  2     |            megeshetett, ha nem is õvele, de az apjával, ki szintén István
5579 III,  2     |              ígéretre fogta a fiatal úr, de bizony minden visszapattant
5580 III,  2     |                nagy dolog. Bezzeg akkor… de nem mondja el, mert még
5581 III,  2     |                bundája ugyan hova lett?«~De a remény nem hagyta el.
5582 III,  2     |        lassankint szokták meg a homályt. De azért önkéntelenül is oda
5583 III,  2     |                  a mindennapi kenyérbõl.~De nini, hiszen ott fekszik
5584 III,  2     |            hazafelé.~Az éj csendes volt, de hideg; az öreg ember pedig
5585 III,  2     |              szokott lenni más embernek, de ahova neki ahelyett csak
5586 III,  2     |               Azóta nincs meg a bundája. De õ azért mindig csak úgy
5587 III,  2     |                 szájától, csak nevetnék, de így mindössze nem törõdnek
5588 III,  2     |             megmozgassa egy-két óráig, - de mi az annyi életnek? Kieszi
5589 III,  2     |               hiába, nagy az árenda is - de meg, csak asszony az asszony,
5590 III,  2     |                 szemére húzta a kalapot, de mégsem olyan mélyen, hogy
5591 III,  2     |                   nyomban feketébb lesz.~De nini, mintha õk beszélték
5592 III,  2     |            barázdák is patakká dagadtak. De ‘iszen mégse bolond ember
5593 III,  2     |                  õ maradjon a legtovább? De hátha csak incselkedik vele?
5594 III,  2     |         kacsintása… Mindenkire hullatja, de olyan magasan nyílik, hogy
5595 III,  2     |                  szeretõd voltam valaha, de csókot mégsem adtam. Most
5596 III,  2     |                  ki se menne többé soha. De takaros asszony, de mindene
5597 III,  2     |                soha. De takaros asszony, de mindene módos, járása, nézése,
5598 III,  2     |                  mozdul reggelig.~- Hüm. De mikor annyi vizünk van!~-
5599 III,  2     |                elnyelte fojtott hangját, de Kocsipál Gyuri mégis megértette.~-
5600 III,  2     |                megtorlódott, megduzzadt, de mert nem áradhatott ki,
5601 III,  2     |                Erzsi körül legyeskedett, de a jómódú Bedéné kereken
5602 III,  2     |     ragyogásukban aranyos színt nyertek, de elvesztették a csillogló
5603 III,  2     |       végighullámzanak két falu határán…~De hiszen most már vissza nem
5604 III,  2     |                 a jövõben s nem is ment, de futott Gózon felé. Éppen
5605 III,  2     |                 mert megjavult a legény, de meg az a Mák Gergely dolog
5606 III,  2     |            fuvarosok megint arra mentek, de most már hazafelé, kõszénnel
5607 III,  2     |         megszürkítette a fekete háttért, de nem oszlatta el, mert emlékszem
5608 III,  2     |              talán a szalonokban semmit, de a köznépnél az egy viszony.
5609 III,  2     |            Sánta-Nagy Mihálynak az apja, de meg azelõtt is kell hogy
5610 III,  2     |               kántoré otthon, az semmi.«~De még a vén Mindég Jancsinál
5611 III,  2     |                volt ugyan köztük valami, de a leány lutheránus, esze
5612 III,  2     |              neki, a buzgó katolikusnak! De ‘iszen, Csuz Gábor, ilyen
5613 III,  2     |       Tisztelet-becsület Gughi Pannának, de ez már alighanem az õ dolga,
5614 III,  2     |              bocsáss meg, ha vétkezem, - de nem egészen tiszta dolog
5615 III,  2     |        közbenjáró a boldogságos Szûznél; de már az nagyon gyanús, hogy
5616 III,  2     |             Böngér Panna éneklõ hangon - de boldog is, aki olyan istennek
5617 III,  2     |          egyszerû karton-ruha van rajta. De csak õ láthatja, ha egyedül
5618 III,  2     |              hajolt és a fülébe súgta: - De te azért csak gyere el,
5619 III,  2     |               mögött. Követi tán valaki? De ugyan ki követné?~Lihegve
5620 III,  2     |                 szeme, oda is ült mellé, de nem merte átkarolni.~- Miért
5621 III,  2     |               Megtaláltál, Kovács Maris, de nem is veszítesz el soha
5622 III,  2     |           gyermeket. Mohón kapott utána, de csakhamar eleresztette.~-
5623 III,  2     |                  akartam észrevenni. No, de most már ne búsulj, nem
5624 III,  2     |                  akivel örökös ellenség. De hát miért is ellenségek
5625 III,  2     |               major juhásza fölkacagott, de bizony erõltetve tette.~-
5626 III,  2     |              Koppantyu!~A kertbe mentek, de Boriska nem volt ott. Apja
5627 III,  2     |                  Apja a nevét kiáltotta, de a tájék nem adott feleletet,
5628 III,  2     |                 elaludt a bokor tövében.~De Borcsa nem volt ott, csak
5629 III,  2     |                  vígan locsogott tovább… de nem fecsegett ki semmit.~
5630 III,  2     |            kézzel szórja a nap fényét.~- De lassan megy az idõ! Menjenek,
5631 III,  2     |                 az út, érkezik-e a nyáj?~De hisz még dél sincsen.~Nem
5632 III,  2     |              mosoly pirosítja meg arcát, de csakhamar aztán kékes ónszín
5633 III,  2     |                   még egyszer fölnyitná, de az már csak a fehérje; még
5634 III,  2     |              szívná a balzsamos levegõt, de az már csak hörgés.~.......~
5635 III,  2     |                  Koppantyu!~- Megjöttem, de nem szólnak a csengõk, hogy
5636 III,  2     |         Gyócsi-család minden jószágánál.~De hova beszélek a Gyócsi-családról,
5637 III,  2     |               megbotránkozott a faluban, de a törvényes igazság meghagyta.
5638 III,  2     |                királyhoz egy instáncia?… De az is, ki tudja, milyen
5639 III,  2     |                 a kõ is meghasadna tõle. De ‘iszen, okos ember a mi
5640 III,  2     |                  Vígan jött haza Mudrik, de annál szomorúbban Gyócsi
5641 III,  2     |              Hiszen az is testvére neki, de csak az anyjáról, azután
5642 III,  2     |             beállhat valahová cselédnek, de a szegény Eszter?… Oly kicsike,
5643 III,  2     |              hitványak ugyan a kalászok, de csak mégis megnõttek. A
5644 III,  2     |              egyebütt.~Istenem, istenem, de csak szép is ez a csoltói
5645 III,  2     |                rész, ez a kopár hegyhát, de hát mégis csak van valamije
5646 III,  2     |                   ha terem rajta valami.~De már az Eszter jussa, az
5647 III,  2     |          Eszterkéé is épp ilyen fehéres…~De nini, milyen szép fûbokor
5648 III,  2     |                 is legszebb fodra lenne. De hiszen van ennek a földnek
5649 III,  2     |                   megsimogatta a bokrot. De puha, de kedves, mint a
5650 III,  2     |          megsimogatta a bokrot. De puha, de kedves, mint a selyembársony!
5651 III,  2     |            bosszantotta a lenézõ beszéd. De bizony csak nem hagyja bántani
5652 III,  2     |             játékait, melyiké és többet, de mind a kettõnek látszott
5653 III,  2     |              lett, mint a skarlátposztó, de annál halványabb az Imréé.~-
5654 III,  2     |               jutott, legyen az enyim.~- De ha jól megfizetném?~- Nem
5655 III,  2     |                  hát! Gyere ide, lelkem.~De az Eszterke nem nevetett,
5656 III,  2     |               egyszer megnézte.~- Ejnye, de finom fekete kõszén ez!
5657 III,  2     |                 tudod-e, hogy ti gazdag, de nagyon-nagyon gazdag emberek
5658 III,  2     |       Gyócsi-árvákat csak fölsegítették.~De a Bágy kegyetlen. (Ámbátor
5659 III,  2     |              hátaslova volna valamennyi…~De ha volnának bár magáé a
5660 III,  2     |           szeretettel, megmosta a zabot, de meg is rostálta, mielõtt
5661 III,  2     |                   Most már nem csókolja, de azért él-hal értük most
5662 III,  2     |              grófnak, mikor nõsült, hogy de bizony abból a házasságból
5663 III,  2     |             menyecske jelent meg benne - de nem vette észre Gélyi Jánost:
5664 III,  2     |                 vette észre az asszonyt, de nemsokára hallotta suttogó
5665 III,  2     |                  lagziba én is elmegyek, de aztán… nem tudom még mi
5666 III,  2     |                 sok karika, meg a zabla, de nem hallotta… nem azt hallgatta.~»
5667 III,  2     |                  dagaszt õkigyelme? …No, de most már siess felkészülni,
5668 III,  2     |                szíve megdagadt örömében.~De jó is, hogy oda nem adta
5669 III,  2     |           vesszen magva a különb fajnak!~De a lovakról egyszerre leesett
5670 III,  2     |                  ura szóljon, kérdezzen, de az is a vidéket bámulta,
5671 III,  2     |               János négy híres lova jön.~De mit most a lovak!… A felesége
5672 III,  2     |                 röpül… Nem is szárny az, de tán a megvadult halál!~-
5673 III,  2     |                     Verjen meg az Isten; de meg is fog verni!~- Oh,
5674 III,  2     |               uram, férjem!~Tartotta is, de csak míg kioldta rajta a
5675 III,  2     |               Józsi lova: pedig nem vak, de még lámpás is van a homlokán.
5676 III,  2     |                  is illenének valamikor, de most még - uram én istenem! -
5677 III,  2     |           Belemerítette Józsi a kanalat, de az elsõ kortynál elsápadt,
5678 III,  2     |              ciberelevest.~Híre is ment, de nyomban, ennek a szégyennek
5679 III,  2     |               nehogy szóba álljon velük, de végre a rossz bánásmód az
5680 III,  2     |                jutott eddig is eszünkbe. De ha késett, nem múlt. Meg
5681 III,  2     |             vágott közbe Józsi kevélyen.~De bizony csak a szónál maradt
5682 III,  2     |                lesztek.~- Jó, nem bánom, de a csengõket is föltesszük
5683 III,  2     |                  istennek, hogy itt van.~De mi ilyenkor a harag, ha
5684 III,  2     |              érték s nem a hideg csípte, de az ijedelem, az izgatottság
5685 III,  2     |              határ úszik utána a kútnak, de a hajszálaik sem az övék
5686 III,  2     |               bodoki határra ügyel fel«, de bezzeg a kút, vagyis az
5687 III,  2     |             visszaperelte a régi határt.~De ha elmúlt a veszedelem ez
5688 III,  2     |              minden pártának, ha fényes, de hiába hímeznénk-hámoznánk,
5689 III,  2     |                  ugyan nem téved kérõbe, de még a bodoki ember is, ha
5690 III,  2     |                  Magda ráütött a kezére, de ma már összecsókolta - s
5691 III,  2     |                 sem ütött a szájára.~No, de a Télné szava nem jár komolynak,
5692 III,  2     |            emberek gyerekinek? Hányd le, de mindjárt! Nem vettem én
5693 III,  2     |              vissza ne kerülj ide többé! De vissza ne jöjj, mert amilyen
5694 III,  2     |                   hogy tán el se menjen, de azért mégis csak elindult.
5695 III,  2     |             Miféle lovát? - kérdé Magda, de már tûkön állott.~- Hát
5696 III,  2     |                víz, míg megtelt a korsó, de õ bizony észre sem vette,
5697 III,  2     |                útról? Jaj, ha megösmeri! De jaj, ha meg nem ösmeri!~
5698 III,  2     |            kocsira, senki sem látja meg.~De nini… Micsoda bosszúság
5699 III,  2     |               nem is várta volna be ott, de az se lehetetlen, hogy éppen
5700 III,  3     |            találta, hogy hatvanéves.~No, de már ez mégis lehetetlenség,
5701 III,  3     |            arccal, ilyen deli termettel! De a szent könyv elvégre is
5702 III,  3     |                  eltűrni embertársaitól, de a bundáját ne bántsa senki
5703 III,  3     |                nagyon szegény ember.~No, de ő nem tartja magát annak:
5704 III,  3     |             bizony nem tudna válaszolni; de utójára mégis végigpillantva
5705 III,  3     |           címzett csárdában, barátainak, de sohasem juthat a végére,
5706 III,  3     |                  herceg számára készült, de az aztán sokallta az árát
5707 III,  3     |                  dolog abban maradt.~No, de akármilyen nevezetes ruhadarab
5708 III,  3     |         gallérban okozva botrányos kárt. De Filcsik uram, mint a szerelmes
5709 III,  3     |                molnár derék ember lehet, de ha egyszer nem tetszett
5710 III,  3     |                  felelte sötét arccal -, de nem bizonyos.~A kedélyes,
5711 III,  3     |             leány volt, messze páratlan, de azért csak mégsem vehette
5712 III,  3     |              támadták emiatt nemegyszer; de õ mosolygott.~- Hagyjanak
5713 III,  3     |                 tréfás hangon válaszolt, de humorában volt valami nagyon,
5714 III,  3     |                   újra meg nem telt.~No, de nem azért volt az isten
5715 III,  3     |                  a legöregebb Istvánnal, de aztán kissé furcsa kezdett
5716 III,  3     |              keresztyén így gondolkozik.~De már ezekre a szavakra a
5717 III,  3     |               öklét s az eget káromolja; de e viharos érzelem szerelmi
5718 III,  3     |               hogy van Teréz?~- Rosszul, de az orvosok jó eredményt
5719 III,  3     |                 Nos, hát a híres bunda?«~De a remény nem hagyta el.
5720 III,  3     |         gazdájának, holnapra is hagyott.~De nini, hiszen ott fekszik
5721 III,  3     |          gyalogúton.~Az éj csendes volt, de hideg, az öregember pedig
5722 III,  3     |              szokott lenni más embernek, de ahová neki ahelyett csak
5723 III,  4     |         megszürkítette a fekete háttért, de nem oszlatta el. Tisztán,
5724 III,  4     |              talán a szalonokban semmit, de a köznépnél az egy »viszony«.
5725 III,  4     |              kisompolyogtunk a szobából.~De én még a konyhába is utánam
5726 III,  5     |                kijelentés, nénémasszony. De vajon hová mehet most ilyen
5727 III,  5     |           Jobbról-balról köszöntek neki, de õ nem vette észre. Csak
5728 III,  5     |                 és ki akar vele békülni. De hasztalan, alighogy felállították
5729 III,  5     |              temetõbe mennek Bizi apóék. De már azt az istennyilát õ
5730 III,  5     |              lepattanhat még egy villám, de csak akkor, ha már az a
5731 III,  5     |                No, gyere hát közelebb!~- De csak hadd menjen haza -
5732 III,  6     |              férj pedig fürdõre utazik!…~De Auróra nem zúgolódott. Õ
5733 III,  6     |          Mehádiára küldjenek az orvosok; de az asszony nem értett hozzá,
5734 III,  6     |               ékesen megírta leveleiben.~De elmúlt október elseje, s
5735 III,  6     |                jöhetett volna a nyomára! De õ csak arra gondolt, hogy
5736 III,  6     |                  büntetsz engem!~.......~De hát miért oly kegyetlen
5737 III,  7     |          összeesik.~Nem õ az már, nem õ.~De a megtagadott örömöket,
5738 III,  7     |         visszakéri a szív. Az nem feled, de emlékezik, annak csak tegnap
5739 III,  7     |             térhessen vissza soha többé?~De ha szeretné: visszatérne.
5740 III,  7     |                kis Péterkém! Hát láttad? De mit is beszélek, hogyne
5741 III,  7     |                 te kis bolondom. Felelj, de emlékezz vissza mindenre.
5742 III,  7     |               tudni akar ezen a világon.~De nincs olyan tükre.~Ha talán
5743 III,  8     |            Gondolom, az 5-ik szám alatt, de erre nem emlékszem bizonyosan.~
5744 III,  8     |                 ha nem volna keresztény.~De hiszen neki nincsenek nagyravágyó
5745 III,  8     |               hogy a valódi lánya lenne.~De már ez azért se valószínû,
5746 III,  8     |              egyszer elszomorodott vala, de halovány arca csakhamar
5747 III,  8     |            Piroskája mégis csak kivétel. De még milyen kivétel! Munkás,
5748 III,  8     |                 házias ez, mint a csiga, de nem hordja magán mindenét,
5749 III,  8     |        ellentétben állottak érzelmeivel, de ki tehet róla, hogy a szív
5750 III,  8     |             Jakab még árnyéka sem lehet. De hát nem errõl van szó.~A
5751 III,  8     |               sem édes nekik a nyugalom, de már akkor van annyi eszük,
5752 III,  8     |                megárt, ha nekik nem is - de neki, kinek sebei még be
5753 III,  8     |                mégis odanéz nem egyszer, de százszor is napjában. Hiába
5754 III,  8     |                  már nem egészen fiatal, de csak annál érdekesebb.~Amint
5755 III,  8     |                 Fangh-Gyújtó Izabelláig.~De mégis Vas Gereben mondja
5756 III,  8     |                 a szép piros ajkakról.~- De hát meddig tart még ez? -
5757 III,  8     |                  asszony és ez az ember.~De ‘iszen, csodák ha esnek
5758 III,  8     |                 van tõle…~- Éppen azért. De nem parancsol a teens úr
5759 III,  8     |                  bátran. Vizit van nála, de az nem baj, mert a vizit
5760 III,  8     |                  csak lakat a számon!…~- De nekem csak megsúgod?~- Isten
5761 III,  8     |           legmagasabb személyiség. Pszt! De ne is beszéljünk róla.~E
5762 III,  8     |                    Futólag ismerem csak… de azért tudom, hogy egy kicsit
5763 III,  8     |               tisztességes fizetése van, de nem olyan nagy, hogy kényelemben
5764 III,  8     |              vagy harminc esztendõ óta.)~De ezt nem Kupcsik gondolta,
5765 III,  8     |                 leszen az asszonysággal, de csak négyszemközt.~És ezentúl
5766 III,  8     |                 volt. Látta ideálját is, de csak messzirõl s akkor is
5767 III,  8     |        kacsintott volna tüzes szemeivel.~De hát ez csak a képzelet játéka
5768 III,  8     |                 rosszat?~Utánuk sietett, de a kanyarodónál a sétáló
5769 III,  8     |              agyontiprod Julius Caesart!~De ezen fontos kérdések, melyek
5770 III,  8     |          évtizedek óta nem beszélt vele, de tekintve a vastag aranyláncát,
5771 III,  8     |                 a rezgõpolkát.~Ejnye ni, de ismerõs ennek is az arca
5772 III,  8     |                rajta fejét, hogy honnan, de csak nem találhatta ki.
5773 III,  8     |                  Mondhatom, te is…~- No, de azért még mindig csinos
5774 III,  8     |           imponálni tudok az idõnek. No, de te is jól nézel ki.~- Ad
5775 III,  8     |          Jánosnéról? Hiszen vis-à-vis-m. De mit érdekel az téged?~Azután
5776 III,  8     |                Kupcsik barátjára nézett, de az kiszabadítva magát, úgy
5777 III,  8     |                  mindenféle részleteket, de egyik sem passzolt tökéletesen.
5778 III,  8     |                  Nem látta még közelrõl. De azonnal megösmerte. Az irígységnek
5779 III,  8     |                 gondolta magában hõsünk, de még habozott egy ideig.
5780 III,  8     |             érezte azt ezen ember iránt.~De végre is a szerelem gyõzött,
5781 III,  8     |                  nem - dadogá Kupcsik -, de oly meglepõ a hasonlatosság…
5782 III,  8     |              benne semmi gavalléros. No, de meg vagy te bolondulva,
5783 III,  8     |                dallamos »Zahlen« szót.~- De hát mondd meg már, mit hahotázol?
5784 III,  8     |          egyszerre sötét agyvelejében.~- De hát akkor ki csókolózott
5785 III,  8     |                el a dolgot ostobaságból. De hát ki hihette? Azaz, hogy
5786 III,  8     |                  Eképp esett ez az eset. De azért a világ mégse fordult
5787 III,  8     |               Kék hering«-be barátaival, de a feleségérõl nem beszél
5788 III,  9     |      visszautasítja.~A báró kiszabadult, de mint az elvert kutya, hiába
5789 III,  10    |                 ez a szegény Csobányira, de azért folyton remélt. Meg
5790 III,  10    |               elõbb…~Nap napot követett, de bizony amiatt akár a rozsda
5791 III,  10    |                 ivó társaság is akadt, - de beteg nem.~Lassankint letett
5792 III,  10    |                hogy olyan korán zavarja?~De hátha nem a takarítónõ?
5793 III,  10    |                 nem a takarítónõ? Hátha… de nem. Ki jönne ilyenkor?~
5794 III,  10    |              Bizony hálás leszek érte.~- De Dabas messze van és a hó
5795 III,  11    |               Hiszen az csak festve van, de õ valósággal csinálta az
5796 III,  11    |             lázban, élethalállal küzdve, de a mennyei gondviselés megõrizte;
5797 III,  11    |                 megaranyozza élete egét, de nem mindenütt, mert két
5798 III,  11    |                lépett az oda soha többé. De a kis Boriska, akit sokszor
5799 III,  11    |             arról a képrõl erre a képre, de úgy, hogy azért ott is megmaradnak.~
5800 III,  11    |           otthonról.~Tíz éve múlt ennek, de még ma is élénk emlékében
5801 III,  11    |                   Az éjszaka is megjött, de Boriska nem. Egyedül aludt
5802 III,  11    |          önkénytelenül ejtve ki ez édes, de mégis fájó nevet.~- Nos,
5803 III,  11    |             hozzánk hozta s ott meghalt… De nem is hiszem ám, hogy anyja
5804 III,  11    |              Bolondul is után a környék… de még hogy!~Az öreg szemeiben
5805 III,  11    |             csatakép az.~Összerázkódott, de azért mégis odatekintett.~
5806 III,  11    |          tapsolni fog kicsike kacsóival.~De a leányka sohasem jött ide
5807 III,  11    |             csatában elvesztette a fiát, de a csatakép visszaadta unokáját.
5808 III,  12    |               olvasóinak megjelölésére), de ha már õ egyszer megkezdte,
5809 III,  12    |               igazabbnak, jobbnak lenni.~De némi emlékeim nekem is vannak
5810 III,  12    |            magatok költségvetését elõre, de én majd csak alszom az idén.~
5811 III,  12    |                  kenyeret nem hozta meg, de aki alszik, nem gondolkozik,
5812 III,  12    |             kedvetlenül néhány palántát, de az is mintha megsajnálta
5813 III,  12    |                is megnézte egy nap. Jaj, de szép, de gyönyörû, hát még
5814 III,  12    |          megnézte egy nap. Jaj, de szép, de gyönyörû, hát még milyen
5815 III,  12    |                  nõne. Istenem, istenem, de nehéz kivárni!~S míg õ édelegve
5816 III,  12    |               öröm, mikor megtaláltuk!~- De szép, de gyönyörû - mondá
5817 III,  12    |                  megtaláltuk!~- De szép, de gyönyörû - mondá húgom. -
5818 III,  12    |                  nyílik, pedig ha tudná… de nem, nem, itt nem hagyhatom,
5819 III,  12    |            nyesegette, meg is ápolgatta… de a virág nem fogadott szót,
5820 III,  13    |           városhoz bizonyos tekintetben.~De éjjel? Az egészen más. Egész
5821 III,  13    |                megpihenni fáradalmaikat. De ez se sikerült, mert míg
5822 III,  13    |               evett már meg innen-onnan.~De folytassuk sétánkat.~Mindjárt
5823 III,  13    |                nem segít énrajtam senki… de senki ezen a világon. Honvéd
5824 III,  13    |               itt vagyok már négy napja, de nem bírok hozzájutni… A
5825 III,  13    |             szívû része oszladozni kezd, de a lágy keresztény keblek
5826 III,  13    |              szálltam egy garni hotelba, de mert pénzem nincsen, most
5827 III,  14    |              hacsak a »kétfejű sas« nem. De mi ez a macskához képest?
5828 III,  14    |               pedig nagyon népszerűtlen.~De én ezúttal nem foglalkozom
5829 III,  14    |                 kötele« című regényéből. De ez nem az a Gáspár, csak
5830 III,  14    |               kicsiny titulus a világon, de nagyobb titulusa ennél még
5831 III,  14    |                 papnak szánták a szülei, de Gáspárban nagyobb hajlandóság
5832 III,  14    |             szomjúság az üldözõ lidérce.~De azért becsületes ember;
5833 III,  14    |             ideig eltûnt a szemünk elõl, de csak vissza-visszakullogott
5834 III,  14    |                    Hát élsz még?~- Élek. De nagyon éhes vagyok. Ez már
5835 III,  14    |                   Most kevés pénzem van, de íme, vedd el ezt a két hatost
5836 III,  14    |               Köszönöm - szólt halkan -, de talán úgy gondolom, úgy
5837 III,  14    |                  mert mutatkozni sokáig, de hiába is jött volna ezentúl,
5838 III,  14    |          Sehonnan. Nincs otthonom már.~- De hiszen eddig se volt.~-
5839 III,  14    |                  hiszen eddig se volt.~- De igen, az Orczy-kert. Ott
5840 III,  14    |           Orczy-kert. Ott aludtam eddig. De most már nem lehet többé.
5841 III,  14    |                  vigyenek be a börtönbe, de nem visznek. Érzem, mindjárt
5842 III,  14    |                   hogy nehéz sorsod van, de tûrj, szenvedj! Megkérem
5843 III,  14    |                  van. Sokszor próbáltam, de nem tudok megszökni, mindig
5844 III,  14    |               vendéglõs voltam magam is, de tönkre mentem, nõm megcsalt,
5845 III,  14    |               Nos igen, meghiszem neked… de ti, újságírók, megéltek
5846 III,  14    |                  Szívesen tenném, tudod, de nálam más, egészen más…
5847 III,  14    |               háztartás, a nagy igények… De bocsáss meg, nõm már türelmetlen.~
5848 III,  15    |              MIKULÁS BÁCSI~Bácsi bizony, de kinek? Mert a Mikulás úr
5849 III,  15    |              urat tartom ugyan szentnek, de nem tartom valami nagy gentlemannek.~
5850 III,  15    |        felelgetnek, mert hát akármilyen, de mégis csak szent õ és tekintélyes
5851 III,  15    |           szakálla volt és nagy bajusza, de a mellénye meg a nadrágja
5852 III,  15    |               csak férfi, - ha szent is.~De ez mind csak semmi. Azt
5853 III,  15    |              tündérország az ott együtt.~De semmi sem tetszett annyira
5854 III,  15    |               meg a feketeruhás babát?~- De bizony emlékszem. A Laci
5855 III,  15    |            dologban.~Fõzik, találgatják, de bizony nem könnyû keresztüllátni
5856 III,  15    |                 háttérbe szorít mindent, de mindent.~Még talán a disznópörkölés
5857 III,  15    |             bizonyosan van valami terve. De nem szól, magában tartja.
5858 III,  15    |                  meg.~Mi azonban tudjuk, de nehogy indiszkrécióval vádoljanak,
5859 III,  15    |                  hogy megfázik - meghal. De iszen, ha már idáig megélt,
5860 III,  15    |                reggelig amivel õ akarja, de az úrigyereknek nehezebb,
5861 III,  15    |                   hogy Lacit keresi fel, de Laci bezárkózott egy szobába
5862 III,  15    |                  Nellike bekéredzkedett, de a két nagyobbik testvérke
5863 III,  15    |                 hogy mit írt a Jézusnak, de az amilyen makacs fiú, sehogy
5864 III,  15    |               belsõ szobában a mamával - de ehhez már nem kell kép.~
5865 III,  16    |                 vesszük mint történetet, de ha már száz meg száz cikkben
5866 III,  16    |                  ki sok vétket követ el, de mert egy haldokló disznó
5867 III,  16    |             érezze magát õexcellenciája. De azért a család kis leánykája
5868 III,  16    |                éjjeli nyugodalma? Ejnye, de friss színben van nagyságod,
5869 III,  16    |                tán ezret is ilyenformát, de hogy ezt az egyet látta
5870 III,  16    |          Haragusznak is rá sokan emiatt… De csak hadd verje ki õket
5871 III,  16    |           kerületebeli asszonynak.~- No, de - mondá - az ilyesmi mindig
5872 III,  17    |            olvasók a »Tót atyafiak«-ból. De fölteszem, hogy nem ösmerik,
5873 III,  17    |              elmondom, hogy csendbiztos, de szolgabírói hatáskörrel.~
5874 III,  17    |                  fogják rá, hogy lopott, de már az csak nem igaz, ugye?~-
5875 III,  18    |              azzal megkerül vala a nyáj, de így utána kell menni, ha
5876 III,  18    |                 azon módon meg is ették. De hát az a tömérdek bõr mégis
5877 III,  18    |               nevették, meg szánták is - de Gergely megmaradt, sõt folyton
5878 III,  18    |               zavarosak voltak a szemei, de olyan igazán állította a
5879 III,  18    |              fehér hattyú« volt a címem, de mióta kapitány lettem…~-
5880 III,  18    |             Szent Péter pálcája volt az, de az õ tulajdon juhászbotja,
5881 III,  18    |                Szent Péter pálcájá«-nak, de bizony úgy oda volt az ragasztva
5882 III,  18    |                  Gergely a saját botját, de csak nem felelt, mit is
5883 III,  18    |                bágyadt csillagot.~Ejnye, de hitvány csillag ez, gondolja
5884 III,  18    |                 elbeszélhetném sebtiben, de nem mostanra való. Most
5885 III,  18    |              nézze meg, Gergely bácsi.~- De nem látok ám ki innen!~-
5886 III,  18    |               Fák elfedik a nyáj elejét, de a többi, az ott legel egymáshoz
5887 III,  18    |             zörgette a lombtalan ágakat.~De a juhok még most is ott
5888 III,  18    |                 mezítláb, ködmön nélkül, de amint odaért, szétfutottak
5889 III,  19    |                  ösmert minden nemzetet, de csak egyet szeretett: a
5890 III,  19    |                  tanulságot vont belőle, de örülni csak a magyar könyvnek
5891 III,  19    |                 ott volt a hóna alatt, - de a köpenyeg alatt ott volt
5892 III,  19    |                is egyenközû háromszög.~- De már ez… - mondá a harmadik
5893 III,  19    |                  Kiss Feri zavarba jött, de végre is így szólt, bár
5894 III,  19    |                  is olyan, mint a bunda, de olyan mint a medve bundája,
5895 III,  19    |                 volt bennök megörökítve. De Gábor jó nevelésû fiú volt
5896 III,  19    |               Gábor édesapja orvos volt, de elõkelõ, nemes családból.
5897 III,  19    |            vagyonos, sem nagyon szegény, de sok gyereke volt s ezek
5898 III,  19    |                nem viszik is mint apjuk, de lejjebb sem szállnak.~A
5899 III,  19    |                 rügyet ver, ágat ereszt.~De mit tudta azt a kis Gábor.
5900 III,  19    |                Nobilis Familiae Bárkai - de Bárkány«) nagyon közönséges.
5901 III,  19    |            küldték be, abból fizette ki.~De most már csonka lévén a
5902 III,  19    |                 beküldték érte a kocsit. De hogyan menjen édesanyja
5903 III,  19    |               biztosítva volt a jelen, - de elkeserítette a szünnapok
5904 III,  19    |              napvilágra jön a hazugsága.~De a hiba olyan lemenõ, ami
5905 III,  19    |                  a negyedik vármegyében, de már benne van, hadd jöjjön,
5906 III,  19    |                 a világba, urambátyám.~- De miért? Minek?~- Dicsõséget
5907 III,  19    |                  tovább vallatta a fiút, de az csak váltig amellett
5908 III,  19    |                 a szabóságra taníttatta, de bizony még szabó sem lett
5909 III,  19    |            kényelmessé teszi az utazást, de mennyivel jobb, aki a mennyországban
5910 III,  19    |                mind lelki örömet szerez, de pénzbe nem kerül.~Mikor
5911 III,  19    |               pénz pedig az elsõ forint.~De hát, én istenem, mire is
5912 III,  19    |                 is szerette volna tudni, de nem mert bemenni abba a
5913 III,  19    |                  most is visszafordulni, de a jó pajtások, kiknek szándékát
5914 III,  19    |                 a forintos van, reszket, de az asszonyság nem látszik
5915 III,  19    |          ropogtatják a sok jó süteményt.~De Gyuri amint egyet lép, mindig
5916 III,  19    |                Fölváltottad a forintot.«~De ez a hang egyre bágyadtabb,
5917 III,  19    |              után sok forint következik, de egyiken sem, sok ezeren
5918 III,  19    |                  ember az elsõ forintot, de aztán akinek könnyelmû természete
5919 III,  19    |             mindenki megfogni igyekszik, de a legtöbb azért, hogy nyomban
5920 III,  19    |                  a pénzvágy is utálatos, de a tékozlás sem kárhoztatható
5921 III,  19    |            költötte el az elsõ forintot, de aztán könnyedén, mint a
5922 III,  19    |                   nehéz annak megállani, de még nehezebb visszafordulni,
5923 III,  19    |           fejével s keservesen zokogott.~De azután reggel csak megint
5924 III,  19    |              tapadva. A forint ott volt, de olyan undorító a szaga…~
5925 III,  20    |                  akad valami jó ötlete - de nem teszi bele a »Hon«-ba.~
5926 III,  20    |                  nem tudnak-e valamit.~- De bizony… - mondja Frecskay. -
5927 III,  20    |                  Hon«-nál is ösmernek.~- De hát hol adjak én önnek alkalmazást?~-
5928 III,  20    |                   eleinte nevetni akart, de azután mégis csak meggondolta,
5929 III,  20    |                 van. Be fogom önt hozni, de csak a - második kötetben.~
5930 III,  21    |         mûvésznõnek van írva a fõszerep. De legjobban az az excentrikus
5931 III,  22    |                 ez igazán kedves szokás. De tudod-e, hogy haragszom
5932 III,  22    |        közgyûlése. Oda elmegyünk együtt. De lásd, új báliruhát kell
5933 III,  23    |             alatt s azután egészen maig, de ez mind csak úgy tûnik fel
5934 III,  23    |           birtoka. Szegény volt a leány, de gyönyörû, irigyelte tõle
5935 III,  23    |               tán kacér volt egy kicsit, de nem bûnös. Egyszer elvitte
5936 III,  23    |                   Az is eljött egyszer - de az öreg õt sem fogadta el.
5937 III,  23    |                  A rideg ember elsápadt, de ezt a levelet se bontotta
5938 III,  23    |                   Hazamegyek Borsodba.~- De csak nem lóháton?~- De bizony
5939 III,  23    |                   De csak nem lóháton?~- De bizony lóháton megyek, édes
5940 III,  24    |                 s még egyszer elolvasta.~De bizony megint csak az állott
5941 III,  24    |                leányzóról van kiállítva.~De hát bolond ez a vármegye,
5942 III,  24    |                   Nem is találta azt ki, de senki. Hetekig, hónapokig
5943 III,  24    |                Nem tudom, elküldték-e, - de annyi bizonyos, hogy a vármegyének (
5944 III,  24    |               Akadémia süti ki a dolgot, de mégis itt az Akadémia épületében
5945 III,  24    |                 násznagyával egyetemben, de bizony csak hiába sírt,
5946 III,  24    |              volt olyan fürge a pletyka. De a szerelem már akkor is
5947 III,  24    |              fátyol hogy el ne készülne…~De bizony kész volt rajta a
5948 III,  24    |           hagyják, sugdostak magok közt, de el nem árulták. Országútnak
5949 III,  24    |               meg, az talán örülne neki!~De most merre menjen? Az utat
5950 III,  24    |                felé.~Elindult sebesen, - de csakhamar kifáradt. Kis
5951 III,  24    |              nemzetes Gerge István uram; de mivelhogy az volt a statutum:
5952 III,  24    |            vármegye minden füttyentésre, de rabot… az egy kicsit nehezebben
5953 III,  24    |     tulajdonképpen az Esztergom városáé, de igazi, valóságos; aztán
5954 III,  24    |               nagy segítség az ördögnek. De már azt megnézzétek, he!
5955 III,  24    |           szólasz hozzá? Jó falat, ugye? De nini, hiszen te egészen
5956 III,  24    |                ha alaposan meggondoljuk, de egyébiránt is nem különben
5957 III,  24    |              lenne, Feri bácsi.~- Nos?~- De nagyon nagy… aztán meg némileg
5958 III,  24    |                mindjárt az elsõ napon.~- De mikor én magam is a vármegye
5959 III,  24    |                az öreg, elgondolkodva -, de tudod, öcsém, én nagyon
5960 III,  24    |                   Forma biz ez az egész, de ha már egyszer ilyen vagyok,
5961 III,  25    |               Kapitóliumot megmentették, de már az irodalmi érdemeik
5962 III,  25    |                  ott gubbaszkodik kettõ, de már ezek mégsem a régi,
5963 III,  25    |                  járjon, s ivott eleget. De meg is volt a jótékony következése,
5964 III,  25    |           rettenetes dunyha lesz belõle… de egy olyan nagyon nagy dunyha,
5965 III,  25    |                 rájuk tapad a szeme.~No, de meg is érdemlik. Kivált
5966 III,  25    |                és az ajkaiba harapott.~- De hát mit csinálsz itthon?
5967 III,  25    |            mindig olyan furcsán néz rám, de olyan furcsán, hogy attól
5968 III,  25    |                 lenne két lúdnak az ára; de ha abból a kettõbõl esztendõre
5969 III,  25    |           virágos pruszliknak örült úgy.~De nem örült sehogy sem a vén
5970 III,  25    |               zokogva menekült a kertbe, de bizony csak utána ment Mák
5971 III,  25    |                   aranyosok, gágogjatok!~De az aranyosok nem hallották,
5972 III,  25    |              nyakát.~- Menjen, édesapám, de azonnal. Vigye el a nagykendõmet
5973 III,  25    |               szóról szóra nem így volt!~De íme, itt jön már Mák uram
5974 III,  25    |                 ezt, húgom, nem adta ki. De már ebben a dologban megmutatnám!
5975 III,  25    |             késnék. Aztán meg úgy húzza, de úgy húzza oda valami titkos
5976 III,  26    |                 is nagyobb a jövedelmük, de különb magánvagyonuk van,
5977 III,  26    |                 fel dohánynak a makrába.~De nem teszik, Bagi uram õkelme
5978 III,  26    |                  ez most nagy bolondság. De hát éppen abban van a virtus,
5979 III,  26    |                  magaszõrû emberek közt, de ha feljebbrangúak kitüntetik,
5980 III,  26    |              elbámult ugyan a komornyik, de mégis azt felelte:~- Nix
5981 III,  26    |         pantallon - elõször és utoljára.~De bosszút is állt erre legott
5982 III,  26    |                tapasztalom, hogy nem én, de õ vagyon ide ebédre híva.~
5983 III,  27    |             olyan nehéz soha, mint most, de viszont adósságot nem fizetni
5984 III,  27    |             hanem az adós személyére is. De azért a szenvedélyes adósság-csinálók
5985 III,  27    |                  legalább száz millióra.~De éppen az ellenkezõ történt.
5986 III,  27    |                nem voltak is színésznõk, de hátha még színésznõk is
5987 III,  27    |            töméntelen papiroshoz képest, de adósságot is szerzett annyit,
5988 III,  27    |               szeretett volna elillanni, de már nem lehetett, minden
5989 III,  27    |               kisasszony és õ közte… no, de most még nem illik kifecsegni.~
5990 III,  27    |             odábbítása ez napról-napra - de mit ér, ha az azért ott
5991 III,  27    |                  báróból milliomos lesz. De iszen, mégis derék, nagyeszû
5992 III,  27    |           beszállnak az arra hivatottak. De bizony nem volt azon a hajón
5993 III,  27    |            azután is utána néztek volna, de nem láthatták.~Most már
5994 III,  27    |                hogy visszatérjen. Ejnye, de messze mennek, mire való
5995 III,  27    |                 a próba.~Vártak, vártak. De bizony hiába vártak.~A csodahajó
5996 III,  28    |               volna a Dárius kincsét is.~De foltoztam a szegénységet,
5997 III,  28    |             sorozás alá esett volna már, de mint öreg apának egyetlen
5998 III,  28    |                 Itthon van, János bácsi, de alszik.~- Költsd fel, Erzsi
5999 III,  28    |                  sok pénz kell…~Bámulva, de mégis valami baljóslatú
6000 III,  28    |        baljóslatú sejtelemmel néztem rá, de nem értettem semmit a mondottakból.~-