bold = Main text
     Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

6001 III,  28    |                   nagyon jó fiú.~- Igen, de háromszáz forint is sok
6002 III,  28    |                esztendõt, kántor uram.~- De hátha vissza nem tér, hehehe…
6003 III,  28    |                 dúltnak mutatta arcomat, de õk nem ügyeltek rám.~A kántor
6004 III,  28    |            égette kezemet a pokoli pénz, de azért engedelmeskedtem s
6005 III,  28    |               hozta a kántor a konyhába, de én csak sírtam, és beöntöttem
6006 III,  28    |                  hogy téged megigyanak.«~De nem, nem szóltam semmit.
6007 III,  28    |                 kerül többé az apja elé. De így… tudhattam elõre, leveszi
6008 III,  28    |                fojtsam-e meg szegénykét?~De nem volt bennem annyi keresztényi
6009 III,  29    |                Bizony nem siratta senki. De a halálának sem örült meg
6010 III,  29    |              ugyan látták, hogy meghalt, de az ötszáz forintot nem látták.
6011 III,  29    |               temetési költség futná ki, de még a hitközségnek is maradna.
6012 III,  29    |               benne, mégis megnyugodtak, de leginkább maga Náthán, kinek
6013 III,  29    |                 s megfogta a kezet. Brr! de hideg volt. Összerázkódott,
6014 III,  29    |         Összerázkódott, megborzadt tõle, de tartotta.~- Jó öreg - szólt
6015 III,  29    |         könyörülõ! Én loptam el a pénzt, de visszaadom. Nincs egy garas
6016 III,  30    |                 valami szép foglalkozás, de mondom, tiszteletreméltó:
6017 III,  30    |                 az borsos egy kicsit, no de hát messzire megy az ember,
6018 III,  30    |         zúgolódnak, meg vannak elégedve.~De a városokban az emberek,
6019 III,  30    |                 már õt az élethez semmi, de semmi. Ismerõsei rég kihaltak
6020 III,  30    |               igen csinos temetés telik, de száz forint megint több,
6021 III,  30    |                kimondva is sokkal szebb, de még valósággal is több egy
6022 III,  30    |               Sóhajtott és szomorú lett, de ez nem tartott nála sokáig
6023 III,  30    |                  az esze és a szorgalma. De hát - nem elég az, hogy
6024 III,  30    |                  közelben lakik valahol, de hát mi köze neki ahhoz a
6025 III,  30    |            mekkora magasságra viszi föl.~De azért nemcsak érdekelte,
6026 III,  30    |                 legfrissebb eseményeket, de ezekben sohase fordult elõ
6027 III,  30    |          betakargatta, herbateát fõzött, de a beteg reggelre még rosszabbul
6028 III,  30    |                  szemfedõ is olcsó lesz, de hát elég az nekem úgyis.~
6029 III,  31    |               csak föltevés, találgatás, de ez az egy tény. Ami pedig
6030 III,  31    |                 mondhatni.~- Megengedem. De vegyük most már az ellenkezõ
6031 III,  31    |                  a sok sem elég sokszor, de a kevés is sok néha.~Mert
6032 III,  31    |               Nem lett ugyan nagy ember, de az mégis beteljesedett,
6033 III,  31    |                  embereket igen gyakran, de szerényekké is néha-néha.~
6034 III,  31    |               megbánta az elõbbi életét.~De hátha olyan szomorúság volt
6035 III,  32    |               mind olyan nagyon szép az, de csak vagy három hétig.~Mert
6036 III,  32    |               férj a legnagyobb akadály.~De hát mire való a rábeszélés,
6037 III,  32    |                  elmondott dolgok ezek - de mert mindég ismétlõdnek,
6038 III,  32    |                  menjek?~- Tehát menjen. De hát miféle baja van?~- Furcsa!
6039 III,  32    |                 akar menni.~- Nos, igen… de hát mégsem értem önt egészen.~-
6040 III,  32    |             Köszönöm a bókot, asszonyom, de még mindig nem tudom: miféle
6041 III,  32    |         aggasztóan állok? Édes istenkém, de hát mért nem szólt ön elõbb.
6042 III,  32    |                Az orvos persze gondolja, de nem mondja hogy: általa
6043 III,  32    |                 szigorú hangnyomattal.~- De, édesem…~- Semmi de. Az
6044 III,  32    |     hangnyomattal.~- De, édesem…~- Semmi de. Az egészség a legelsõ.
6045 III,  32    |                te parancsolsz, angyalom, de tudod, hogy a ruháim… a
6046 III,  32    |                nélkülem. Én rá nem érek, de én egészséges is vagyok.
6047 III,  33    |                  már õ kint többször is, de még soha ilyen szabadon.
6048 III,  33    |                kerekekre járó bölcsõben, de most valahára otthon hagyták
6049 III,  33    |          beeregetve szúrós nyelvecskéit, de bizony nem nyalogathatta
6050 III,  33    |               lehet félreértés, tévedés, de egyéb semmi.~- Persze, tévedés -
6051 III,  33    |           eltaszítja s besuhan az ajtón, de oly hirtelen becsuknia mégsem
6052 III,  33    |               uram, - szisszen fel a nõ, de egyszerre megpillantja,
6053 III,  33    |               szeretem, nagyon szeretem… De maga haragszik rám!~- Én?
6054 III,  33    |                 úgy gondolom legalább.~- De hiszen veszekedtünk, mikor
6055 III,  33    |                 mikor bejöttünk…~- Igen, de mikor nem lehetett… Hogy
6056 III,  34    |                 esik, amikor õk akarják.~De most látom, hogy rosszul
6057 III,  34    |             ember. Lusta is egy kicsit, (de ezt már csak a kliensek
6058 III,  34    |           vérmérsékletnek tulajdonítjuk.~De hát iszen a hideg tájakat
6059 III,  34    |           elkezdte számítani a perceket, de bizony lassan teltek. Ejh,
6060 III,  34    |             megázni újdonatúj kalapomat.~De a szerelem mégiscsak szurkálta-furkálta
6061 III,  34    |                  Mari se ment el. Ejnye, de jó, hogy õ is itthon maradt.
6062 III,  34    |                 Elmúlt a kedd, a szerda, de még a csütörtök is, és Pali
6063 III,  34    |           szegény picikém? Ejnye, ejnye, de nagyon sajnállak…~- Sose
6064 III,  34    |                  fölbiggyesztette ajkát, de szemeit mégis szemérmesen
6065 III,  35    |             adósokról és a hitelezõkrõl. De minek elmondani dolgokat,
6066 III,  35    |       gyakorlatban.~Elég szomorú biz az, de mégis a legszomorúbb, hogy
6067 III,  35    |              dolgozni nem akarnak ugyan, de lopni restellnek, akik kitalálták,
6068 III,  35    |                fér a megszorult ismerõs, de mit ér, ha a hitelezõk egyéb
6069 III,  35    |              nagyon szorosan a jótállót. De ezek meg is járják némelykor.~
6070 III,  35    |                 szorosan, akárkit.~- No, de nekem nincs idõm zsiránsokat
6071 III,  35    |                  s fizetném is szívesen, de a »lehetetlenség« nagy úr.
6072 III,  35    |          Türtõztesse magát, kérem, mert… De különben is csak ösmerem
6073 III,  36    |               gondolám…~- Okosan tetted, de hát ülj le…~- Lehetetlen,
6074 III,  36    |            kávéját és szívni a csibukot, de az nem ízlik többé. Nem
6075 III,  36    |          családos voltát, sok kiadásait, de ezt már kiparírozni gyerekség.
6076 III,  36    |            gyerekség. A váltó aláíratik.~De hát ez csak az érem egyik
6077 III,  36    |                szereti kísérni lovagját, de egyszer mégis az a vége,
6078 III,  36    |          szegénység útja ide vezet néha, de a könnyelmûség útja majdnem
6079 III,  36    |            gyógyszer?~Én nem mondom meg, de idézem egy jó ismerõsöm
6080 III,  37    |              inkább, vagy a veteránokat?~De a gyermekek persze csak
6081 III,  37    |                 valamely filagória.~Hej, de sok boglyas fejecskében
6082 III,  37    |              felelte naivul Biri.~- Jaj, de ostoba vagy, kedveském -
6083 III,  37    |        felöltözött tarka alakok lóháton, de a piros jegy sorsa annyira
6084 III,  37    |               fogom figyelemmel kísérni.~De sajnálatomra a kis Mari
6085 III,  37    |                Utána mentem a gyereknek, de nem sokáig kellett mennem.
6086 III,  37    |                  kis Mari visszafordult, de útját álltam.~- Megveszem
6087 III,  38    |               Ilonkának még kevésbé sem… de mit hímezzem-hámozzam, szerelmes
6088 III,  38    |                  valami kedves megbízás, de mit nem tesz meg egy kedves
6089 III,  38    |             küldött ki reggel a fõnököm. De eszemágában sem volt.~Sándor
6090 III,  39    |                király esetét a bolondok, de elfelejtik odatenni, hogy
6091 III,  39    |            hatalmas úr. Nem látja senki. De ki is merne járni a tilosban,
6092 III,  39    |                között, akik látják majd, de azokra nézve egy pompás
6093 III,  39    |         meglátják az alázatos jobbágyok! De szerencsére nem látta senki.
6094 III,  39    |           nevetésre húzná szét a száját, de az, a történeti igazság
6095 III,  39    |               rossz élc tõled. Sajnálom, de a bevallott bolondokháza
6096 III,  39    |       pajtásomnak, az aztán el is vitte. De most már pusztulj a rögeszméddel…~
6097 III,  39    |              bizalmasabb udvari nemesét, de azok éppen nem ösmerték
6098 III,  39    |             hangon fordult a tömeghez.~- De hát nem ösmertek rám? Jó
6099 III,  39    |                  te is megtagadsz engem?~De sem Kabul, sem Niles rá
6100 III,  39    |                   Senki sem felelt neki, de azért megtudhatta. A herold
6101 III,  39    |               följegyezték a krónikások, de én nem beszélem el, - mert
6102 III,  40    |                álmosan morogtam valamit, de pénzt nem kértem.~Mindegy,
6103 III,  40    |                  õ.~- Hát az én ruhámat. De nehéz felfogása van, barátom.~-
6104 III,  40    |                 krucifix! Ich bin Ujlaki de eadem.~Olyan vészjósló hangon
6105 III,  40    |                 nézett a mellényzsebére. De hát ott volt a híres ezüstóra.
6106 III,  40    |                  ismer rá kend?~- Ejnye, de gyenge szeme van, komámuram.
6107 III,  41    |                páholy bársony kárpitját.~De a színész csakugyan elbűvölő
6108 III,  41    |                  él, meglehet szomorúan, de mindenesetre belenyugodva
6109 III,  41    |              jutott volna újabb hódítás. De hát tudta jól, hogy ő a
6110 III,  41    |          megfeledkezett e kiállhatatlan, de mindamellett törvényes vetélytársnõ
6111 III,  41    |                magát véresen eltorzítva!~De mivel bátor volt, felkiáltott: »
6112 III,  41    |         könyveink mindig rendben vannak. De ha van valami kifogása,
6113 III,  41    |               hozom a pénzt.~Eltávozott, de pár pillanat múlva visszajött
6114 III,  42    |             igazi szenzációt csinál. No, de a negyedévesek is többet
6115 III,  42    |               kopott ruhák vannak rajta, de feltûnõ tiszták és takarosak.
6116 III,  42    |             pillantanak fel könyveikbõl.~De én hátulról is megéreztem
6117 III,  42    |               szeretnék - felelé halkan, de mégis dallamos, rokonszenves
6118 III,  42    |                   savanyúbb valamivel, - de igazabb.~- Miféle hirdetés
6119 III,  42    |                     Oh igen, enyimek õk… de szükséget szenvednek mellettem.
6120 III,  42    |             köszönöm - suttogá halkan -, de meg fogja engedni…~- Mit,
6121 III,  42    |                  összekötõ ereje vagyon, de elválasztó nincs. Arra találnánk
6122 III,  42    |                  durcásan -, egye meg!~- De bábut is veszek ám.~Ez aztán
6123 III,  43    |               zsongja az altató dalokat, de azok se hoznak álmot a szempillákra.
6124 III,  43    |                tudja elõadni, mi a baja, de lassan-lassan rájönnek,
6125 III,  43    |            bimbót:~- Oh, te kis mamlasz… de furcsa leszesz… jaj, de
6126 III,  43    |                  de furcsa leszesz… jaj, de csúnya leszesz… no, ne sírj,
6127 III,  43    |                   no, ne sírj, hát… jaj, de gyönyörû leszesz azzal az
6128 III,  43    |                 elsõ fog - amelyik kinõ…~De hát az elsõ fog - amelyet
6129 III,  43    |                elmenni értük egész Ninon de Lenclos-ig. Ott van Kuruttyosiné,
6130 III,  43    |             bosszantja az idegen jószág, de végre is rájön, hogy a mások
6131 III,  43    |             igaziak-e, vagy a csináltak?~De ne feszegessük ezt a kérdést:
6132 III,  44    |             szekeret fogadtunk Szõregen.~De nem akarok sok szót szaporítani,
6133 III,  44    |            helyre lehetne ütni a dolgot, de hol vegyünk egy ilyen póttengelyt?~-
6134 III,  44    |                 oldali agyarába fogva.~- De hát csak van tán kendnek
6135 III,  44    |             horgosi ember vállat vont.~- De hol ám? - vélekedék rendíthetlen
6136 III,  44    |                vagy egy kötõfék?~- Akad… de bizony akad - dünnyögé ásítva
6137 III,  45    |                  hogy szörnyûség! Ejhoj, de bolondos nagy ablakok!~Filcsiknek
6138 III,  45    |              csak a palatinus parancsol, de hátha éppen ez volt a palatinus?…~
6139 III,  45    |              tovább is egzisztálhasson!…~De annál virágosabb kedélyhangulatban
6140 III,  45    |            kérdém -, hogy oda nem adtam? De olyan goromba volt…~- Mit?
6141 III,  45    |              vissza a huszadik fiskális… de mindegy, ami megvan, megvan.~
6142 III,  45    |                  venni észre a sötétben, de bizony jó darabon kellett
6143 III,  45    |            milyen szomorúan csipognak?~- De bizony hallom szegénykéket.
6144 III,  45    |                 õket, jók lesznek nekem, de nem mertem, mivel haragosnak
6145 III,  46    |                   Azután úgy megszokták, de úgy megszokták, még mielõtt
6146 III,  46    |               bibircsókkal a homlokán, - de tréfán kívül). Igaz, majd
6147 III,  46    |                leszûrt kávét…~Szegények, de megelégedettek voltak, most
6148 III,  46    |               nem jól fejik, meddõ lesz…~De hátha rosszabb is eshetik?
6149 III,  46    |            hiszen nem ugrom még… Oh, oh, de nagy csacsi vagy, Kriska
6150 III,  46    |                  Olyan szép lenne vele!… De csak sírni való dolog is,
6151 III,  46    |                     A mamának is hozunk. De nem engedem megsütni.~Elindultak,
6152 III,  46    |         csöngettyûszó üti meg a fülüket; de már ez igazi, valóságos
6153 III,  46    |                  olyan szépen hazajött… (De megszalasztottál, kis bolond
6154 III,  46    |             némán, édesanyjukat keresni.~De hova, merre?~Az esti szürkület
6155 III,  46    |                  wiklerje a diófa alatt. De nini, káprázat-e? hiszen
6156 III,  46    |                  Ancsa?~- Nem is láttam. De beszéljetek már…~A lánykák
6157 III,  47    |            történt. Új is van egy-kettő, de ez meg sehogy se passzol
6158 III,  47    |                   elbúsulva Alsó-Toldra, de addig mesterkedett rokonai
6159 III,  47    |                 visszajöhet az udvarába, de csak a következő föltételek
6160 III,  47    |               keresni, hogy vele menjen, de honnan vegye elő a legnagyobb
6161 III,  47    |                 mondá Laczfy Magdolna.~- De nem addig van az, gerlice
6162 III,  47    |                  Az asszony ellenkezett, de olyan módon, hogy még csak
6163 III,  48    |         megrendelni egy ügyvivõje által, de Sziráki uram a szeme közé
6164 III,  48    |                 nem is lehet csinálni.~- De ha egyszer komolyan megrendelem.~
6165 III,  48    |                ilyen… igaz is, nem is.~- De kérem, ha kételkedik, azonnal
6166 III,  49    |                  Értem, tekintetes uram. De instállom alássan, az éles
6167 III,  49    |                rendeltem így; punktum.~- De hát a többi három?~- Innen
6168 III,  49    |               bemégy özvegy Bogátynéhoz, de jól vigyázz, mert két kastély
6169 III,  49    |                  itt nálad a huszárom?~- De bizony itt volt tegnapelõtt.~-
6170 III,  49    |            okvetlenül õ húzza be ezt is.~De már ennélfogva is nagy malheur-ben
6171 III,  49    |          ostobaságokra rá lehet venni!~- De kérlek, Annám, hiszen neked
6172 III,  49    |               innen, tedd, ahova akarod, de én ne lássam.~- Jó, jó,
6173 III,  49    |                  úgy lesz, ahogy akarod. De ni, micsoda bolondság ez?~
6174 III,  49    |              csak térdig ért eredetileg, de ahol kiszakadt a ráncában,
6175 III,  49    |     beszaladgálta Erzsike nevét kiáltva, de még csak a visszhang sem
6176 III,  49    |             ilyen? Nem annak termett az, de meg nagyobb is már, hogy
6177 III,  49    |             szólt az alispánné halkan. - De hát ne zörögj úgy a patkós
6178 III,  50    |                   erdõ lombjai beszélik, de nem lehet megérteni egészen.~
6179 III,  50    |        hazacsalogatott a leveses tálhoz, de én már egészen bele voltam
6180 III,  50    |                   Hát nekem nem adnak?~- De adnánk magának is, ha egy
6181 III,  50    |                 odafordulva a lányokhoz.~De azok már nem hallgatták
6182 III,  50    |                 rám, mint egy gyilkosra, de Vica felém futott s gyöngéden
6183 III,  50    |                  piros szája környékét…~…De a nyomok, a nyomok! Már
6184 III,  50    |               kérem, oh, mert úgy félek… de úgy félek…~- Hiszen ha eddig
6185 III,  50    |                  nem félt…~- Igen eddig, de most… most úgy szeretném,
6186 III,  50    |          szaladtam tovább a nyomok után.~De a kis lány méla nézését
6187 III,  50    |                 nemcsak sejteni hagyott, de tudni is. Egész biztosan
6188 III,  50    |                volna hozzájok menekülni.~De hol jártak azok már!~Fölszaladtam
6189 III,  51    |                Ha nem is volt talán vár, de akkor bizonyosan óriási
6190 III,  51    |            történt. Új is van egy-kettõ, de ez meg sehogy se illik össze
6191 III,  51    |                 alsó-toldi mesemondók, - de bizony nincs benne valami
6192 III,  51    |               Nem Nagy Lajos uralkodott, de Mátyás. Hja, úgy van az!
6193 III,  51    |              vagy nem igaz, ki tudhatná, de annyi tény, hogy Toldi Miklós
6194 III,  51    |             jutott tovább hálaistennek), de annyi áll, hogy Toldi a
6195 III,  51    |                 és a levélben kegyelmet. De a kegyelemnek különös színe
6196 III,  51    |                 udvaromba, Toldi Miklós, de el ne jöjj gyalog, se pedig
6197 III,  51    |             keresni, hogy magával vigye, de honnan vegye elõ a legnagyobb
6198 III,  51    |          szipirtyó. Nem nyitom biz én.~- De bizony elmondom neked, Toldi
6199 III,  51    |             elvörösödött az irigységtõl, de aztán erõt vevén izgatottságán,
6200 III,  51    |                  szegény fáradt vitéz.~- De nem addig van az, gerlice
6201 III,  51    |                  Az asszony ellenkezett, de olyan módon, hogy még csak
6202 III,  52    |             Kurtán beszélt velem mindig, de nyájasan. Csak egyszer,
6203 III,  52    |          asztalra.~Letettem az összeget, de egy csekk is volt közte,
6204 III,  52    |          Meglehet, fõtisztelendõ atyám - de én még sose láttam ilyet!~-
6205 III,  52    |               hogy engem megcsaljanak…~- De kérem…~- Semmi de, engem
6206 III,  52    |        megcsaljanak…~- De kérem…~- Semmi de, engem nem tesztek bolonddá.
6207 III,  52    |             akárhol…~Átvettem a csekket, de nem hogy megtartsam, nagy
6208 III,  53    |            Góliátot kaviccsal ölték meg. De hiszen az csak Góliát volt.~
6209 III,  53    |            Kossuthot is hozza«. Istenem, de vétek volt ezeket a nótákat
6210 III,  53    |            egyszerre komollyá változott, de nem a harag ült az edzett
6211 III,  54    |              kedves barátom!~Jani leült, de csak az egyik csücskére
6212 III,  54    |                  délben kell benyújtani, de õ nem nyújthatja be, mert
6213 III,  54    |                  a neve alatt fog menni, de még ez se magyar állampolgár.
6214 III,  54    |          távozhat. Lupcsek hát távozott, de a feje tele volt ezzel a
6215 III,  54    |                nehezedett és úgy nyomta, de úgy nyomta, hogy az majd
6216 III,  55    |                 másik olyan felfogással, de az egyik se volt az igazi.
6217 III,  55    |              gyakran kidobta az ablakon, de az ékszereket egyszer sem
6218 III,  55    |                  a lemondás nehéz ugyan, de sokkal kevesebbe kerül.~
6219 III,  55    |              kerül.~Alfréd is lemondott. De a lemondás sohase õszinte
6220 III,  55    |                  szerelem is leleményes, de a bosszú még leleményesebb -
6221 III,  55    |               ördögileg volt kigondolva? De hát miért ne tehetne így
6222 III,  56    |             emberke volt termetre nézve, de kis emberben is gyakran
6223 III,  56    |             Nagyék diákjai a kövérebbek? De már olyan nincs! De már
6224 III,  56    |          kövérebbek? De már olyan nincs! De már ezt nem szabad engedni!
6225 III,  56    |               erõ, meg a halpaprikásban.~De már a Mucsiné asszonyom
6226 III,  56    |                  a becsületét egyik sem. De volt is látható nyoma; mire
6227 III,  56    |                most valóságos medve. No, de nézze hát meg õket. Az ott
6228 III,  56    |              sógor? - szólítá meg végre, de azt is csak amolyan ímmel-ámmal.~-
6229 III,  56    |             sziszegte Nagyné gúnyosan. - De hát a negyedik diákja hova
6230 III,  56    |                  georgina-rózsák között. De a szeme bizony csak akkor
6231 III,  56    |                  lopva rajta pihent.~No, de ez szerencsére nem volt
6232 III,  56    |             látszott, úgy elfelejtették, de úgy elfelejtették azt a
6233 III,  56    |                  küldözgeti, sohase jön, de szorgalmas levelezést folytat,
6234 III,  56    |            azután eligazodni?~- Istenem, de boldog volnék - sóhajtott
6235 III,  56    |                meg a délutáni leckeórát.~De ha Annának nem szerzett
6236 III,  56    |                Szedd össze a cókmókodat, de gyorsan!~Azután Molnárhoz
6237 III,  56    |            biztatgatá az ajtóig kísérve, de az lehorgasztott fõvel,
6238 III,  56    |               gázol. Nem fog azon semmi, de semmi. Ha mennyei mannával
6239 III,  56    |              formájából.~Nem is ment ki, de a fiú azóta még jobban fogyott,
6240 III,  56    |                nézett a Molnár-portának.~De miért is nem jön? Törték
6241 III,  56    |                  közönyös vidéken járna. De látszott mesterkélt fejtartásán,
6242 III,  56    |                   Kissé vonakodva ugyan, de bejött, inkább bevánszorgott,
6243 III,  56    |           pogácsából letört egy darabot, de lopva azt is a zsebébe csúsztatta,
6244 III,  56    |                bejött a Bodri. Ránézett, de nem ismerte meg. Megszagolta
6245 III,  56    |         nyakkendõje csokrát. - Elmentek? De mirõl is beszéltünk?~És
6246 III,  56    |              helyütt elõfogta a köhögés, de már menni sem bírt. Egy
6247 III,  56    |              Másnap is az ágyban maradt, de föltette magában, vasárnap
6248 III,  56    |              Molnár uram elkomolyodva -, de hiába, rossz matéria volt.~
6249 III,  57    |                  ugyan mi az ördögnek? - De azért csak behozattam a
6250 III,  57    |              régula. Kötözz meg azonnal, de jó szorosan.~- Ne bolondozz,
6251 III,  57    |               Van, van - szólt hévvel -, de nem jut eszembe… úgy kavarog
6252 III,  58    |               csinálni. Jajgat otthon.~- De hát akkor minek verekszik?~-
6253 III,  58    |        pillanatban - harsogja Rosenblüh.~De közbeszólt Blitz Mór a Két
6254 III,  58    |        kikacérkodhassa magát a halállal. De ha önök, mint segédek, nem
6255 III,  59    |                ugyan nem vagyok korhely, de néha iszom egy-egy gyûszûnyit,
6256 III,  59    |               mit tettem, nem emlékszem, de azt kitalálom, hogy ide
6257 III,  59    |                engem, kérem, elcsukatni!~De már ez olyan argumentum
6258 III,  59    |              arca is pirosabb valamivel, de azért mégis fel lehetett
6259 III,  59    |                 magát, azaz csak akarta, de nemigen sikerült neki, mintha
6260 III,  59    |                 az van - mondá rekedten, de mégis alázatos szelídséggel -,
6261 III,  60    |               varrni még a szabóinas is.~De én nem tartok e tekintetben
6262 III,  60    |               bundák és az emberek közé. De ezen elhidegülésbõl nem
6263 III,  60    |        Leírhatnám, hogy néz ki, milyen - de ezzel még jobban el lenne
6264 III,  60    |               kérdezõsködtem egyet-mást.~De mit toldjam-foldjam, másnap
6265 III,  60    |                falra, amit otthon nálam, de most keserûen sóhajtottam
6266 III,  60    |                 hogy megrontson mindent; de még azonfelül az irigység,
6267 III,  60    |                számomra. Nem mondta meg. De már tudtam. Egy kis karikagyûrût
6268 III,  60    |         méltatlankodva modorom fölött. - De ha ön el akar menni, ám
6269 III,  60    |         mozgattam is, hogy szólni fogok. De nem - semmi alkalmas szó
6270 III,  60    |                 málhákat. Az ajtó nyílt, de a bunda csak nem jött.~-
6271 III,  60    |              felejtette az ifjú úrnál.~- De hiszen a bunda enyim! -
6272 III,  60    |            gúnyos játékot ûznek velem!~- De kedves Cserkeszy úr - mentegetõzött
6273 III,  60    |                kis hóbortos Mimi az oka… de hát ez még nem olyan veszedelem,
6274 III,  60    |            megfõztek, ha megesznek is.~- De uram… ez talán mégis túlság!…~
6275 III,  60    |               sem jött elbúcsúzni tõlem, de hát ez még nem volna baj,
6276 III,  60    |                diákok hancúroznak rajta, de mi lesz, ha még húsvétkor
6277 III,  62    |                vártam, hogy szólni fog - de már nem várhattam meg.~-
6278 III,  62    |                  Egyetértés«-t akarta?~- De bizony talán… azt gondolom,
6279 III,  62    |                  Egy hang a publikumból: De igaz is, hogy gyomor kell
6280 III,  62    |                némely laphoz, meglehet - de nem igazságos a közbeszólás,
6281 III,  62    |               hogy: »igen, mert olcsók«.~De ez se igaz. Én magam is
6282 III,  62    |           pénzügyi igazgató is azt lesi, de hát azé legyen a Lloyd.
6283 III,  62    |           dörmögi az öreg berzenkedve. - De mikor nekem így többet ér!~*~
6284 III,  63    |             szálnak vagy fekete szálnak.~De biz a piros után megyek
6285 III,  63    |              uram a várnagy is hallotta; de különben tessék megkérdezni
6286 III,  63    |               hogy összekeltek s aztán - de már ennek különb híre lett
6287 III,  63    |                  a fürtöt, meg is kapta, de kérdés: jussal-e? Senki
6288 III,  63    |             hitték el neki a házasságot. De hát hiszen ott kellett lenniök
6289 III,  63    |         megmondhatnák, ha megmondhatnák. De még ha megvolt is rendje-módja
6290 III,  63    |                nem lehetett kihirdetni. (De hát mi érvényes akkor itt?)~
6291 III,  63    |           valahol Rozsnyón vagy Egerben.~De ha nem hitték el Brizló
6292 III,  63    |                élet járta a kolostorban, de azért meg lehetett szenvedni.
6293 III,  63    |              mellékkiadásai is lehettek, de már ezeket egye ne piszkáljam?~
6294 III,  63    |                 a szépséget osztogatták.~De ha nem volna errõl királyi
6295 III,  63    |             segéljen. Valami ármány van! De végére járok - mint amilyen
6296 III,  63    |           lindeni vörösfedelû kastélyba, de maga meg nem pihent ott,
6297 III,  63    |            ítéljek most már, nem tudom - de hogy azt az Anzelmus barátomat
6298 III,  63    |                  erre a dologra görcsöt, de ki nem oldják kegyelmetek.~
6299 III,  63    |                  beleszegényedett ugyan, de megmutatta, hogy mit tud:
6300 III,  63    |           tetszik, ha ilyen vagy olyan«… de az igaz, bólinthat is a
6301 III,  63    |                 bizony mozgott a hírére, de nyomban, Franke Johanna
6302 III,  63    |           Bécsben termettek szintén. No, de azoknak nem volt semmi hatalmas
6303 III,  63    |                 pillantott a könyörgõre, de akkor is hirtelen lekapta
6304 III,  63    |                  névtelenné egy gyermek. De hát meglehet, így volt igaz.~
6305 III,  63    |            arccal hajolt ismét föléje:~- De már ez?~A király elmosolyodott.
6306 III,  63    |              felé fordult, úgy nevetett, de úgy nevetett, hogy a szobát
6307 III,  63    |               szép asszonyainknak semmi, de semmi se lehetetlen a világon.~
6308 III,  64    |                  ő virágokat.~És annyit… de annyit, hogy az ember azt
6309 III,  64    |                  lesz, hogy szörnyűség…«~De ez aligha úgy van, mert
6310 III,  64    |                arca még mindig elöl van, de az igaz, olyan csúf lett,
6311 III,  64    |               lett, hogy szörnyűség.~No, de ‘iszen húsz esztendeje már
6312 III,  64    |                jobban szerette a férjét. De viszont nem maradt volna -
6313 III,  64    |                 is el kellett mozdítani, de éppen ez vált javára, mert
6314 III,  64    |            unhatta magát azalatt otthon…~De hát ‘iszen arra valók a
6315 III,  64    |                  amint gombolyítják. No, de már ajtóstul benne vagyok
6316 III,  64    |                 nem tudódott bizonyosan.~De ha nem is… kevés híja, hogy
6317 III,  64    |             magában fölmenni a toronyba, de a toronyajtó be volt zárva,
6318 III,  64    |             kicsit! Megint idébb… Ejnye, de címeres szamár kend!~S amint
6319 III,  64    |            istenem, a tekintetes úr!~No, de ez eddig benne van minden
6320 III,  65    |         nótáikból jut el felénk egy-egy, de az sem egyenest. Valamelyik
6321 III,  65    |                 hadd lássam az Alföldet, de másrészt, hogy otthon ne
6322 III,  65    |                ha játszom veled.~- Igen, de nem illik… nem, nem - s
6323 III,  65    |                  a szeme… Ha sohasem is, de erre, úgy segéljen, iszom
6324 III,  65    |               van tömve hideg ételekkel, de biz a kulacs már üres volt.~-
6325 III,  65    |             marad a szárazföldön? Ojhoj! De sok esõ esett ott, ahol
6326 III,  65    |                tán a picinyt is vigyük?…~De az már nagy dologban volt,
6327 III,  65    |               jármû fenekén lekuporodva, de azért ráért hátratekinteni
6328 III,  65    |          három-négy korcsmába benyitott, de a bort seholsem találta
6329 III,  65    |           zsindely… hogy megy, hogy fut… de már az se éri utól…~- Mit
6330 III,  65    |                   tette hozzá habozva. - De nem, az talán mégis lehetetlen!~
6331 III,  65    |               míg élek, egész házanépét.~De tán gyanús volt a színébõl
6332 III,  65    |                  Mihály.~- Hát? - mondá, de látszott, hogy nehezére
6333 III,  65    |                  zsebkendõje után nyúlt, de a dohányzacskóját húzta
6334 III,  65    |                  irtózatosan prüszkölni, de õ bizony azt észre sem vette
6335 III,  65    |          helyzetében.~- Kocsit akartunk… de már egy órája keressük…
6336 III,  65    |                akart lenni a legokosabb, de most semmi nyomát sem láttam
6337 III,  65    |          látszott, mintha szólni akarna, de csak mégis meggondolta magát
6338 III,  65    |               itt, ahol állunk, a rév.~- De mi hasznom nekem abból,
6339 III,  65    |             ráülhetnek.~- Miféle csónak?~De már erre haragra fortyant
6340 III,  65    |                 a fuldokló zokogástól.~- De no, legyen eszed már - simogatta
6341 III,  65    |                 meglapult fiú védelmére, de Gábor bácsi közbevágott:~-
6342 III,  66    |             Gutkeled, se Gara, se Omode, de Omode vér folyik az ereidben
6343 III,  66    |                  nem érdemes észrevenni, de ha észrevették is, hát legfeljebb
6344 III,  66    |                szét lehetett õket törni, de lehetetlen volt meghajlítani.~
6345 III,  66    |                  lovagok jöttek, mentek, de a szõke ifjú, akiért a szép
6346 III,  66    |              minthogy elszomorodik õ is, de rosszabb sem, mint az, ha
6347 III,  66    |                 rossz ember. Látom néha, de vele még egyszer se beszéltem.~-
6348 III,  66    |      hálókamrádba, feküdj le, késõn van, de különben is valami beszélnivalóm
6349 III,  66    |            fekhelyedre, magadra hagylak, de ne aludj el, hanem gondolkozz
6350 III,  66    |                téged szeretlek.~- Tudom. De nem ezt kérdezem. Azt kell
6351 III,  66    |              együtt lesznek híveink itt. De egy nappal elõbb jöjj, mint
6352 III,  66    |                 tavalyi program szerint. De a király nem jött. Hiába
6353 III,  66    |              fejére rátették a koszorút… de minden úgy nézett ki, mintha
6354 III,  66    |           csillogtak az õszi napfényben, de mennyi… mennyi…~Az összeesküvõk
6355 III,  66    |              bennük a vér. A király jön, de legalább tízezer vitézzel.~-
6356 III,  66    |                    A király gyaníthatja, de nem tudhat semmit.~- Az
6357 III,  66    |           Beavattad?~- Úgy félig-meddig. De bizonyosat semmit se tud.
6358 III,  66    |             kellett rontanom a tréfáját, de lássa, én nem lehetek a
6359 III,  66    |                valami rossz fát a tûzre… de már benne vagyok, mert megígértem
6360 III,  66    |                egy kis móresre tanítsák.~De Anna háládatos maradt. A
6361 III,  67    |                 egészen más tekintetben.~De amiképp õt ösmeri mindenki,
6362 III,  67    |                látszik, hogy a burkusé…, de különben nem lehetetlen
6363 III,  67    |                  utcai pálinkamérésbõl…, de Spanga ártatlan ember. Hanem
6364 III,  67    |                  kamat nélkül, jó szóra, de azért mégis önzésbõl. A
6365 III,  67    |                  már nem lehet segíteni, de különben is a belügy már
6366 III,  67    |                   s amely felitta vérét.~De e csatákkal nem dicsekszik,
6367 III,  67    |          Gellértre, s ott hallgatom meg.~De nem mentem el, hanem másnap
6368 III,  67    |                 Mindenemet ellicitálták… de másokért. Sajnálom szegény
6369 III,  67    |       tényálladékaikat, elneveti magát - de az öreg Raksányi csak az
6370 III,  67    |             adott stoffot jónak tartják, de ezekben aztán rendületlenül
6371 III,  67    |             tartozik ott, ahol követel - de hát az õ gyermeki ártatlan
6372 III,  67    |                nem tûrhetem. Én Raksányi de Raksa. Magyarok! Elõre magyarok!~
6373 III,  67    |                  bajt okoz nemcsak neki, de másoknak is.~Egész lénye
6374 III,  67    |                  van, mindenütt ott van, de mindenütt mérséklõ elem -
6375 III,  67    |           összeesküvésben is részt vett, de az õ terve jó, szelíd volt,
6376 III,  67    |               hajlamok is.~- Én Raksányi de Raksa - így szokott szólni -,
6377 III,  67    |            Lehorgasztott fejjel ment el, de másnap megint visszajött.~-
6378 III,  67    |                  El is ment a herceghez, de ott visszautasították. Persze
6379 III,  67    |                  most nyomorog, szenved… de ez csak pillanatnyi dolog,
6380 III,  68    |                hallottad hírét Sobrinak?~De ha a Sobriét hallottad volna
6381 III,  68    |               őszült meg az ura mellett, de jól is bánt vele Hunkár
6382 III,  68    |                 otthon vagyok délután.~- De bátyám…~- Nem lehet, édes
6383 III,  68    |                adnék hosszabb terminust… de tudod a feleségem gyûrûje
6384 III,  68    |                jó szolgák már kihaltak - de a régi rossz rendõrség,
6385 III,  69    |          Mindjárt itt lesz a miniszter!«~De ezt Vizsolyi is észre veszi,
6386 III,  69    |                téged elnökünkké.~- Igen, de most oda ültem, ahol…~-
6387 III,  69    |          illatokat terjesztenek, minden, de minden olyan ünnepélyes,
6388 III,  70    |                  fonódott a nyaka körül, de mégsem olyan szûkre, hogy
6389 III,  70    |                 elindult száz szálon is, de mindig csak odaért, hogy
6390 III,  70    |               indulnia mindjárt eleinte. De ki az ördög gondolhatta
6391 III,  70    |                  kaptam.~- Ejnye, ejnye, de restellem. Ez már mégis
6392 III,  70    |                  Bocsássa meg, fõnök úr, de elfelejtettem… Kiment az
6393 III,  70    |                  tartsuk meg a törvényt, de ami emberi dolog, az emberi
6394 III,  70    |                Lássa, én nem vagyok oka. De az ember sohase végezheti
6395 III,  70    |            megadással távozott a várból.~De nem múlt el két hét sem,
6396 III,  70    |               esket.~- Össze nem esketi? De hát kivel esketné össze?
6397 III,  70    |                tekintetes uram.~- Ejnye, de hamar beleszeretett?… No,
6398 III,  70    |               lám… ilyenek az asszonyok… de hát tán mégsem illõ volt
6399 III,  70    |             Jánossal.~- Ej János, János, de szép felesége van… Nem csodálom,
6400 III,  70    |                  olyan félrelépõ jószág.~De már erre elfutotta Fodor
6401 III,  70    |                 csináljon velem akármit, de a feleségem tiszta becsületét
6402 III,  70    |                Tudom, hogy nem hazudott, de ez mégsem igaz! Hamarabb
6403 III,  70    |              leszakadni a mennyországot. De azért ott leszek - tudom,
6404 III,  70    |                 hogy mindent hallhasson, de ki ne léphessen onnan.~A
6405 III,  70    |                  ennek a személynek? No, de hadd kezdjem az elején.
6406 III,  71    |                  a csodás, a rendkívüli.~De jártam az alföldön, felföldön,
6407 III,  71    |                  hajnalán nyílik az meg, de nem minden ember látja,
6408 III,  71    |             mintha lefele ereszkednének, de rézsunt, nagy darabon láthatók…~
6409 III,  71    |              néhány falubeli ismerõs is.~De mindez csak egy fél másodpercig
6410 III,  71    |                is meg lehet vele kapni - de kérni kell.~Csakhogy éppen
6411 III,  71    |                az úr a pokolban is úr« - de a mennyországban egy szóval
6412 III,  71    |                   szólhatna õ többet is, de titokban kell tartania látomásait,
6413 III,  71    |                 Egyetlen makula nem sok, de annyi se volt az õ jellemén
6414 III,  71    |                 már szokás az ilyeneket, de õ csak váltig bizonykodott:~-
6415 III,  71    |                 mintha most is látnám.~- De hiszen a kis Gyuri él még,
6416 III,  71    |        háztartása malasztját mutogassa - de meg az unokám, hála istennek,
6417 III,  71    |             Egészen megzavar ez a dolog! De lássuk csak, mi következik
6418 III,  71    |               mennyországba is. Szomorú, de igaz. No, és mire tanít
6419 III,  72    |                csináljunk belőle kardot.~De még sokkal jobban gyűlöltük
6420 III,  72    |                 vadkerti asztalos által.~De már ahhoz késõn kelt fel
6421 III,  72    |            instanciát ír Csumik Gergely, de már nem az elöljáróság viszi
6422 III,  72    |              nyögte Kristóf elsápadva -, de honnan tudhatta meg urambátyám
6423 III,  72    |                öreg leszel, mint én. No, de most már menjünk át a selyembogarakhoz.
6424 III,  72    |                  az emberek két hétig.~- De hát a hiteles községi adatok?~-
6425 III,  72    |             semmit a faluért. Punktum.~- De hátha megharagszik? - ellenveté
6426 III,  72    |               instanciát Csumik Gergely, de már abban az alispán ellen
6427 III,  72    |               szombaton a korcsmárosnén! De hát akkor karbunkulus lehetett?
6428 III,  72    |                  is hallotta, restellte, de csak még jobban restellte
6429 III,  72    |               azt! Ritkán van az itthon, de akkor is nehéz hozzá bejutni.~
6430 III,  72    |             csakugyan nincs most itthon, de ma estére hazajön. Hozzá
6431 III,  72    |                 maga a királyné!~Oh, jaj de szép volt! Csillogó fehér
6432 III,  72    |                van - súgta a szõke úr -, de nem ül most a trónon: azért
6433 III,  72    |              szólni, mint akárki mással, de minél csendesebben, mert
6434 III,  72    |                 fiatal a korához képest! De mitõl is öregednék meg,
6435 III,  72    |         ábrázatát, kezet akart csókolni, de õfelsége nem engedte, hát
6436 III,  72    |              pedig kivezette a szõke úr, de elõbb õfelségével váltott
6437 III,  72    |               hazamegy, Ács Mihály uram, de a szép Erzsi itt marad udvari
6438 III,  72    |             mehetsz valami miniszterhez.~De nem is sírt az komolyan;
6439 III,  72    |              haza Ács uram Erzsi nélkül, de annál nagyobb diadallal.
6440 III,  72    |                 szinte az apja beszélte. De egyik sem hitte el hármuk
6441 III,  72    |                 Most már az is megszûnt.~De hát akkor, hogy minek írtam
6442 III,  73    |           alábbiakból, csak a nevek nem. De hát talán nincsenek is már
6443 III,  73    |              Szerette a szép frázisokat, de barátja volt a rideg filozófiának
6444 III,  73    |                 nem lesz nekem kellemes, de az országnak sem lesz hasznos.«~»
6445 III,  73    |            országnak sem lesz hasznos.«~»De ha részt nem veszek az összeesküvésben,
6446 III,  73    |                nem hasznos az országnak, de nekem is kellemetlen.«~»
6447 III,  73    |               veszek az összeesküvésben, de úgy, hogyha akarom, mégse
6448 III,  73    |                értesült a történetekrõl. De a Miska fecsegéseire sohasem
6449 III,  73    |                is, ahol nevetni kellett, de nem vette semmibe. Hadd
6450 III,  73    |                nem mondhatjuk meg, ugye? De beismeri ön, hogy tiltott
6451 III,  73    |        cselekményt végzett?~- Beismerem, de…~- Tollnok! - szól oda Koporka
6452 III,  73    |              csempészettel foglalkozott, de becsületére mondja, még
6453 III,  73    |                  dolgokról tanácskoztak!~De már erre felpattant Regdon
6454 III,  73    |                nagy is, mint a torony.~- De nem így értem. Egy nagy
6455 III,  73    |                   Lehet, vagy nem lehet? De tán csak lehet.~Bécsben
6456 III,  73    |           kihallgatni mégis csak szabad! De hohó! dörmögte, hátha kihallgatni
6457 III,  73    |                 kihallgatni sem szabad«.~De már erre tüzes szikrákat
6458 III,  73    |            parancsolá Koporka hevesen. - De nem, mégse. Menjen és eressze
6459 III,  74    |               nyakkendõire Gromon Dezsõ.~De még olyan kevély embert
6460 III,  74    |                  Sokat költött a fiaira. De azok még többet kívántak.
6461 III,  74    |               pálinkában is igazság van.~De a fiúkkal együtt bukott
6462 III,  74    |             pedig nem lehet korteskedni. De nem is volt már mibõl. Az
6463 III,  74    |            Ügyvédkedett egy kevés ideig, de a klienseinek mégis a kelleténél
6464 III,  74    |                  foszlányokban csüggött, de nagy, éles szemeiben még
6465 III,  75    |            stiklit egy hitvány hidegláz.~De ha nem halt meg, mit kereshet
6466 III,  75    |         nagybátyánk szörnyû lusta ember. De három hónap, ez már mégis
6467 III,  75    |                viszonyok közt legyen is. De félek, Laci, nagyon félek,
6468 III,  75    |                Egy kissé radikális szer, de legalább meg fogjuk tudni
6469 III,  75    |                  nagy fiú lesz a kópé…~- De hát az asszonyném, beleegyezik-e
6470 III,  75    |                  együtt, hogy elveszett.~De már erre dühbe jött Károly
6471 III,  75    |           megcsaltatok. Most hazamegyek, de ha meg nem halt a feleségem,
6472 III,  75    |               mintha mesében olvasnátok. De csukjátok be az ajtókat,
6473 III,  75    |                  megülik a lakodalmát.~- De minek engeded az ilyeneket?~
6474 III,  75    |           keserûséggel tört ki belõle:~- De hát uram, hiszen nekem is
6475 III,  75    |                 magának házasítja meg.~- De hát ez természetellenes.
6476 III,  75    |                 nevére van bejegyezve.~- De hát a bíróné?~- Oh, az meg
6477 III,  75    |                 vén anyóka.~- Hallatlan! De hát a fiú? Mit szól a fiú
6478 III,  76    |             vígan pattogott ostorával.~- De jó kocsis ábrázat! - szóltam
6479 III,  76    |                csinált Munkácson?~- Ült. De csak négy esztendeig. Kijártuk
6480 III,  76    |                 ember. Valóságos bárány. De a bor ördöggé tesz. Megesett
6481 III,  76    |                  a tulajdon testvéremet. De hát õ volt a hibás, kötekedett
6482 III,  76    |                  az öreg »Pali bácsi«.~- De asszonyom… útközben azt
6483 III,  76    |           becsületes ember.~- Meghiszem… de mégis nagyon különös, asszonyom,
6484 III,  76    |                   ha német lettem volna.~De nem vagyok német, hát belenyugodtam
6485 III,  77    |              rosszban töröd a fejedet.~- De látod, fiacskám, dolgom
6486 III,  77    |             izgatva az újságlapok által. De meg szombat is van, a csõcselék
6487 III,  77    |                   természetesen…~- Apjuk de már ezt megnézzük este valami
6488 III,  77    |              jelenetek, a nagy élénkség, de aztán türelmetlen lesz.~-
6489 III,  77    |               valamit, ha már eljöttünk!~De most két lovasrendõr jön,
6490 III,  77    |                  boltokat zúzott össze - de az erélyes rendõrség hirtelen
6491 III,  78    |            házaiba, hogy azokat kiegye - de ez a törvény már nincs érvényben,
6492 III,  78    |        fütyörészni.~Brana bácsi fütyült, de a csurgás csak nem akar
6493 III,  78    |         megszûnni.~Már a fejét is rázta, de azért mégis csak fütyült.
6494 III,  78    |               azért mégis csak csurgott.~De minthogy minden mulandó
6495 III,  79    |                   családos ember vagyok. De meg okos ember, meg vagyon
6496 III,  79    |                  is komolyan beszélek.~- De hiszen csak ösmersz talán…~-
6497 III,  79    |                    Persze hogy ösmerlek, de a szabályok, barátom, a
6498 III,  79    |                szárnyat hordja gallérán, de aki valamikor szolga volt
6499 III,  79    |                  használod-e a jegyet.~- De nekem nincs fotográfiám.~-
6500 III,  79    |           vállatvont.~- Nagyon sajnálom, de ami szabály, az szabály.