bold = Main text
     Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

8501  IV,  117   |                     Hm. Mondasz valamit. De hol van a kerület?~- Elsõ
8502  IV,  117   |                  a kerületet.~- Ez igaz. De hát aztán?~- A kerület pedig
8503  IV,  117   |                pénzt.~- Az már nem igaz. De hát aztán?~- Legalább Pesten
8504  IV,  117   |            kérdém remegõ hangon.~- Igen, de csak azokból, amelyek nincsenek
8505  IV,  117   |            Trencsént, Lipótot, Zólyomot, de gondoltam magamban: »az
8506  IV,  117   |           nevezem meg, hogy melyik volt. De az nem is tartozik ide.~
8507  IV,  117   |           hajlásától a másikig.~- Ejnye, de fölséges termés.~- Megjárja -
8508  IV,  117   |               nagy unalommal konverzált, de megvolt azért minden mozdulatában,
8509  IV,  117   |                  nincsenek, csak nálunk, de sohasem írtak még a kékbeli
8510  IV,  117   |            Aurélia, gyengén elpirulva. - De minek azt mindig fölemlegetni?~-
8511  IV,  117   |        szerénykedve beszélt a tanyáiról.~De meg kell adni, hogy egészen
8512  IV,  117   |                ismerte, mint Gyulai Pál, de valamivel jobban ítélte
8513  IV,  117   |                 látszott a ragaszkodása. De õszintén megvallom, minél
8514  IV,  117   |        vigasztalt, szavalt Beranger-tõl, de szinte kiállhatatlan volt
8515  IV,  118   |               Induljon az esti vonattal, de okvetlenül hozzon dohányengedélyt
8516  IV,  118   |             Rosszul esett most ez a név, de víg ábrázatot vágtam hozzá.
8517  IV,  118   |                  Bántam is én már most - de már csak szokásból tettettem
8518  IV,  119   |          konyhamester még nem a szakács, de ha a szakács lett volna
8519  IV,  119   |                 kár, hogy olyan csekély.~De alig eresztette el Tisza
8520  IV,  119   |              errõl egyetlen szó nem sok, de annyit sem ejtettünk.~-
8521  IV,  119   |      elbámészkodott a vidékre: »Istenem, de szép ez az én édes hazám!«~
8522  IV,  119   |                 tanácskoztak az orvosok, de csak nem bírta egyik sem
8523  IV,  119   |                suttogtak az udvari urak, de a beteg király nemesszívûen
8524  IV,  119   |                  egészségére vált volna, de a másik szempillanatban
8525  IV,  119   |               azt, amit a király ígért.«~De a császár nem adott semmit
8526  IV,  120   |                tárul a nőtelen embernek.~De az erkölcsös asszonyoktól
8527  IV,  120   |            hiányzott.~Nos igen - a téma!~De hát hol veszik a nagy írók
8528  IV,  120   |                 mutattam érdeklõdésemet, de a kis ügyetlen észre nem
8529  IV,  120   |             hozzám való ragaszkodásának…~De türelem, türelem. Mindent
8530  IV,  121   |                  nekem az akkori időből.~De valamennyi közt talán a
8531  IV,  121   |                 szólt az ingyenjegyünk), de egyik állomásnál mégis a
8532  IV,  121   |        étteremben esznek?~Én megijedtem, de Herke János megfelelt rá:~-
8533  IV,  121   |             nagyon megdicsért bennünket, de különösen Herke Janit, akiről
8534  IV,  121   |          keresgélem emlékemben az arcát, de hasztalan.~- Én a Herke
8535  IV,  121   |        terminusod?~- Terminusom már van, de pénzem már nincs.~- Általános
8536  IV,  121   |                  Egy pompás eszmém volt, de már vége. Nem tudtam hozzá
8537  IV,  121   |                 én olcsóbban elvállalom… De már vége van, kinevezte.~-
8538  IV,  121   |                 diskurálni kezdtem vele, de igen kurta feleleteket adott,
8539  IV,  121   |                stúdiumokból?~- Készen.~- De mégis tán jó volna egyet-mást
8540  IV,  121   |                 Azt hittem, tréfálódzik, de egypár nap múlva éppen a
8541  IV,  121   |                rajta a téboly: bevitték, de néhány nap óta eltûnt onnan,
8542  IV,  121   |            csakugyan feltûnõ a viselete, de nem ügyeltem rá… nem is
8543  IV,  121   |         egyetemre. Éppen a vizsga folyt. De mondták, hogy már mindjárt
8544  IV,  121   |                 letette-e a doktoratust?~De biz az csakugyan letette -
8545  IV,  121   |              nevezni »Corpus Juris«-nak. De inkább legyek kutya, mint
8546  IV,  121   |               érted már a többit… eljön, de nem szeretném… furcsa dolog
8547  IV,  121   |             haragudj rám, hogy elmentem, de kénytelen vagyok, hívnak.~
8548  IV,  121   |                  kik, arról nem szólott, de negyednapra olvastam azután
8549  IV,  122   |                fejedelem is velünk volt, de az oda se hederített az
8550  IV,  122   |             eloszlottak forrást keresni, de csüggedten szállingóztak
8551  IV,  122   |                  a közelben egy patakot, de nem ajánljuk.~Oda tartottunk,
8552  IV,  122   |            csakugyan volt ott egy patak, de milyen gyalázatosan nézett
8553  IV,  122   |                 fordult patakot keresni.~De már eközben olyan nagy lett
8554  IV,  122   |            valamelyitek nem mond igazat, de az mindegy. Ezennel rendelem,
8555  IV,  123   |      diszkrécióból.~Naiv, jószívû lélek, de mint hallgatag ember ismeretes.
8556  IV,  123   |                te színi?~- Én? Sárrétit. De legtöbbször olyat, amilyent
8557  IV,  123   |        sóhajtottam fel. - Tagadhatatlan! De már annak úgy kellett lennie.
8558  IV,  123   |                Egymáshoz illett a kettõ. De a pipa mégis túlélte a táblabírót.~-
8559  IV,  123   |                Thaly, Eötvös, Szomjas?~- De hiszen dohányos emberek
8560  IV,  123   |               akik szûzdohányt színak?~- De mennyien!~- Például?~- Gróf
8561  IV,  123   |            egypár csomó dohánya.~- Igen, de csak volt; megsemmisítette.~-
8562  IV,  123   |             ébren van, mindig pipázik.~- De minthogy örökké alszik,
8563  IV,  123   |           kérdezte, hogy szinte feltûnt, de azért csak úgy a szokás
8564  IV,  123   |              nyakamra jár.~- Igen, igen, de csak azt nem értem, miképpen
8565  IV,  123   |        kinyomatával. - Finánc az illetõ, de csak úgy teng-leng a szegény
8566  IV,  123   |          teljesítek . . .~Ne bolond, ne! De így van az, ha valaki komolyan
8567  IV,  123   |                  hihetetlen nagy bolond.~De ha nem ezt hiszem felõle,
8568  IV,  124   |       helyiségeket. Valóságos pokol!~Ej, de minek vagyok én a pokolban,
8569  IV,  124   |     interpellációkat hallgatni a Házban?~De nem jó az ördögöt falra
8570  IV,  124   |                 Lacikával?~- Nem bizony. De miért szeretnétek ott lenni?
8571  IV,  124   |                Jézuskát lássátok?~- Nem, de hogy azt lássuk, mit hoz.
8572  IV,  124   |            pokolban egyformán megfogant?~De már akkor inkább csak visszamegyek
8573  IV,  125   |                   Azután az almát, diót.~De már a diónál megmutatja
8574  IV,  125   |              Olyan lesz, mint a halcsík. De ha a diója romlott vagy
8575  IV,  125   |           gyerekekre viselnek õk gondot, de a nagyokra is.~- Mért van
8576  IV,  125   |                 úri gyermeké finomabb.~- De a mienk nagyobb, abba több
8577  IV,  125   |                törd a fejedet ilyeneken.~De a tudákos Miska csak nem
8578  IV,  125   |                  tud megfelelni az öreg, de még talán én se tudnék,
8579  IV,  126   |                 az urak is, mint valaha, de a parasztleányok is.~Ki
8580  IV,  126   |           szemein; minden szem megakadt, de három megbotlott.~Ebbõl
8581  IV,  126   |             földesúr nagy gavallér volt, de a mellett zsarnok és erõszakoskodó.
8582  IV,  126   |                 lehet a nemzetes úré is, de nem egészen olyan széles.«~
8583  IV,  126   |                  Erzsikével incselkedni, de édes szavakkal nem mehetett
8584  IV,  126   |          megbánom, azt majd akkor bánom, de amit a fõbíró kíván, azt
8585  IV,  126   |                  Megvolt a nagy csúfság, de azért az elöljáróság mégsem
8586  IV,  126   |               minden juhász lelkén lóg - de már ez mégis szörnyûség!
8587  IV,  126   |                még magára hagyták volna, de két pandúr maradt vele;
8588  IV,  126   |              hazaeresztik õket, punktum.~De már ebbe belesüvített Létassi
8589  IV,  126   |            Mátyás uram dolmányát: »Komé, de iszen kemény gyerek ez a
8590  IV,  126   |                mi urunk, Jézus Krisztus!~De már erre kitört a kacaj.
8591  IV,  126   |                hordott.~A hajdú célzott, de nem lõtt. Ijedten eresztette
8592  IV,  126   |               lõttél? Messze van?~- Nem, de megfenyegetett.~- Kicsoda?~-
8593  IV,  126   |                  a fejszét, és leugrott, de egy perc múlva visszatért
8594  IV,  126   |               áll az útban? Vágjátok ki.~De a két szolga meg sem moccant.
8595  IV,  126   |       félelmetesen bong: Jertek! Jertek!~De Petky észre sem vette. Az
8596  IV,  126   |             akarta magát vetni a bíróra, de az szelíd kézmozdulattal
8597  IV,  126   |               negyvenes évek népzenéje), de csak a kilencig…~Akkorra
8598  IV,  126   |                olvasta.) Tovább, tovább!~De a hû hajdú hozzárohant,
8599  IV,  126   |                egyre közelebb, közelebb.~De megsuhant az ostor, megiramlott
8600  IV,  126   |               kilenc font hús… Ejnye no, de nagy kár, hogy a János hajdú
8601  IV,  126   |       majornokiak kíváncsian nézegették, de biz abból nemhogy hiányzott
8602  IV,  127   |                  Léta« néven fordul elõ, de közönségesen »Ghéczy vár«-
8603  IV,  127   |                 már a fizetséget várták, de a várúr így szólt:~- A bika
8604  IV,  127   |                  szólt:~- A bika megvan, de mozdulatlan, nem kér enni,
8605  IV,  127   |                  tartotta volna nyilván, de az Isten eközben megharaguvék,
8606  IV,  127   |                 csapatjával jó zsoldért. De a barátság csak addig tartott,
8607  IV,  127   |              vezér -, van egy jó eszmém, de egy kicsit vakmerõ.~Éppen
8608  IV,  127   |               amire azt mondtátok, hogy »de jó volna itt lakni!« hát
8609  IV,  127   |                  vagy otthagyja a fogát. De akármi essék, ezt a várat
8610  IV,  127   |               csehek tûrtek egy darabig, de Swehla elõre látta a borzasztó
8611  IV,  127   |                állásban fogsz meghalni.«~De beteljesedett a másik is,
8612  IV,  127   |              lépett be, porral lepetten, de vidáman.~- Fogadj isten -
8613  IV,  127   |            vendéget hozzá ültette volna; de bezzeg jól is laktak aztán
8614  IV,  127   |                  kancsó visszajött tele, de a mente ott maradt. A vendég
8615  IV,  127   |                   Pál diák mosolygott.~- De bizony én vagyok véletlenül.~
8616  IV,  127   |                  fõurak felé fordulva -, de abból ti nem esztek, ez
8617  IV,  127   |               ételeket, Venetur barátom.~De már erre a nagy kegyre csakugyan
8618  IV,  127   |          hozzáfogott egy vár építéséhez, de biz azt már csak a felesége
8619  IV,  127   |                 is megtörtént? Ki tudja! De ha mind a kettõ igaz, akkor
8620  IV,  127   |              Híre nincs a történelemben. De hát egy tál lencséért bizony
8621  IV,  127   |             részét az óriások építették.~De az óriásoknak segítettek
8622  IV,  127   |            rohant volna a fiskálishoz, - de mikor még az ördögök itt
8623  IV,  127   |                 egymásnak konkurrenciát.~De ha az ördögön is kifogott
8624  IV,  127   |                 a fõúri lányok gúnyosan.~De ijedt sikolyra vált a kacaj,
8625  IV,  127   |                  visszafoglalni vágyván, de Bátor Opos hõsiessége megtartá
8626  IV,  127   |                átok alá vetette ezekért, de az átok nemigen ártott neki:
8627  IV,  127   |                  engedményt teszek neki. De csak egyetlenegyet.~- S
8628  IV,  127   |                  várat adott Pohárosnak, de azon föltétellel, hogy azt
8629  IV,  127   |                  Poháros Péter kezeibe - de persze uradalom is volt
8630  IV,  127   |                 Jánosné Berzeviczy Anna. De amint kiszabta a formáit,
8631  IV,  127   |              lovacskát mégis elfogadják.~De akitõl Mátyás szívességet
8632  IV,  127   |                törvény megvolt, az igaz, de megvolt, mint mindig, a
8633  IV,  127   |               akit a törökök elraboltak, de aki azokat útközben, amíg
8634  IV,  127   |           apróság minden várral történt, de nem mindeniknek adhatunk
8635  IV,  127   |                  Misékkel fogják védeni.~De késõbb a legfontosabb hadiponttá
8636  IV,  127   |                 szükségem a csapataikra.~De ezzel az elhamarkodott lépésével
8637  IV,  127   |               vérontás közt visszavette.~De úgy volt megírva a csillagokban,
8638  IV,  127   |               gázolt át Árpád a lovával, de forgatagos helyre jutván,
8639  IV,  127   |             kezdve minden föld a tied!~- De meddig? - vágott közbe a
8640  IV,  127   |            elköltözött végképp Patakról.~De a csóka bizony nem bírt
8641  IV,  127   |                semmi bántódása nem esik.~De alighogy kitették lábukat
8642  IV,  127   |           városát szereti, helyt álljon, de csak igen kevés fegyveres
8643  IV,  127   |            szétszaladtak, amerre bírtak, de leginkább Temesvár felé,
8644  IV,  127   |       ügyességöket elõvették a bajvívók, de csak nem bírtak egymásban
8645  IV,  127   |              Hubias rettentõ csapásától. De Kis Kampó sem volt rest,
8646  IV,  127   |          vitézekrõl csurgott a verejték, de vér nem, míg végre Kis Kampó
8647  IV,  127   |                  sokszor maguknak éltek, de okvetlenül a királynak haltak.
8648  IV,  127   |             Salamon tornyá«-nak nevezik.~De legjobban szerette ezt a
8649  IV,  127   |              dívánon.~Zách Klára elment, de az olvasó helyett ott találta
8650  IV,  127   |                  a királyfiaknak rohant.~De szerencsére felugráltak
8651  IV,  127   |                Itt vagyok, fogjatok meg, de ne beszéljetek annyit.~Így
8652  IV,  127   |            koránál magasabban szárnyalt.~De hát Hunyadi János csinált
8653  IV,  127   |            fejében Thököly Imrének adta.~De Zólyomi Miklós sem pihent
8654  IV,  127   |                viszontagságot állott ki, de megaláztatást csak ennél.
8655  IV,  127   |               sokszor járta már a végét. De hatalmas megalkotója olyan
8656  IV,  127   |             mentette volna meg Hunyadot, de a mûvészet lehe parancsolón
8657  IV,  127   |                Megalkudtak az összegben, de a török ifjú még így szólt
8658  IV,  127   |                 odaadom nemcsak Fatimet, de valamennyi rabot ingyen.~-
8659  IV,  127   |                 Vized már van Szapolyai, de szíved nincs.~A Szapolyaiak
8660  IV,  127   |                  az egyik, sem a másik - de mégis könnyebb volt Illésházynak
8661  IV,  127   |              alatt: legyen a vár a tied, de viselje az én nevemet.~Ez
8662  IV,  127   |                lett halhatatlanná Beckó. De a mesének folytatása is
8663  IV,  127   |               basa arra kalandozó hadai, de Bánfy Kristóf benn a várban
8664  IV,  127   |             maradt.~Lassankint rom lett; de olyan rom, mely még ma is
8665  IV,  127   |                adta oda Zsigmond király… de nem vágunk a krónika elé,
8666  IV,  127   |          mulatságos, még ha nem igaz is.~De igaz is lehet. Én legalább,
8667  IV,  127   |                 és Gács.~Nos, igen szép, de mégsem egészen valószínű,
8668  IV,  127   |                  volt; olcsóbba is jött, de némi üggyel-bajjal bizony
8669  IV,  127   |               sebesen, ahogy a ló bírta, de mire hazaért Budáról Somogyba
8670  IV,  127   |            maradnak a ti kegyelmetekbõl, de nevük örök idõkre elenyészik,
8671  IV,  127   |                 megtaláljuk hamarjában - de ahol látom ni elõcsillanni…
8672  IV,  127   |                 egymás fölébe torlódnak.~De Fogaras, pusztán mint épület,
8673  IV,  127   |               Építhette Apor eredetileg, de a többi gazdák is toldották,
8674  IV,  127   |              nevezte ki Erdély vajdáivá, de rövid idõre Ferdinándhoz
8675  IV,  127   |              ostromot megkezdé Bala bég, de csakhamar belátta, hogy
8676  IV,  127   |              sokat tudott róla beszélni, de egyszer mégis kikottyantotta:~-
8677  IV,  127   |                  mégis kikottyantotta:~- De hát mire való mindez néked,
8678  IV,  127   |                 dolgozó ember õkegyelme, de éppen ilyen kellett most
8679  IV,  127   |               elmenni - üzené Majláth -, de mivel biztosítasz, hogy
8680  IV,  127   |                  ez a nap az égen jár, - de nem kötelez immár semmi,
8681  IV,  127   |           lovakon sietett haza Prágából, de akkorra már meg volt választva
8682  IV,  127   |                hûségére bírni a pártost, de Békés egyre dacolt, míg
8683  IV,  127   |             napig folyt a kemény ostrom, de most az egyszer sikerrel -
8684  IV,  127   |          trónkövetelõ.~Kifutott Prágába, de nemsokára visszatért még
8685  IV,  127   |                  Apaffy Mihály haláláig. De csakis fejedelmeknek való
8686  IV,  127   |                 Egerre fájt az Ali foga, de elõbb Egernek a segítõ várait
8687  IV,  127   |               gyenge hely.~- Igen, uram, de ez nekem az örökségem. Beláthatod,
8688  IV,  127   |           gyávaságot, arra nem biztatja, de mire való az oktalanság
8689  IV,  127   |              hozott ide.~- Az ég hozott, de Ali küldött. - S átadta
8690  IV,  127   |                 üzen kegyelmed Alinak?~- De igen. Naplemente elõtt ott
8691  IV,  127   |                    Menjünk a másvilágra, de egy-két törököt mindenikünk
8692  IV,  127   |              találta. Féltérdre rogyott, de a kezének nem volt semmi
8693  IV,  127   |               Aliék vonultak be a várba, de a törökök savanyú arcot
8694  IV,  127   |               csikart, rúgott, harapott, de hasztalan, a basa parancsát
8695  IV,  127   |                  az elõkelõ szalonokban, de mi ez mind a várakkal való
8696  IV,  127   |              országgyûlés határozatából.~De a gyúanyag még mindig ott
8697  IV,  127   |             pedig az Izabelláé: a kígyó.~De ha százszor erõsebb lett
8698  IV,  127   |                várnak is és lerontották, de nem valami nagy szerencsével,
8699  IV,  127   |             által.~Romjai ma is állanak, de a székely már nem bánja.
8700  IV,  127   |                  szakácsné elvörösödött, de csak egy percre, pergõ nyelve
8701  IV,  127   |                egy-egy morzsa mindenütt. De összerakva mégis a múltak
8702  IV,  127   |                hazavinni a gyermekeinek, de még akkor nem voltak. Bezzeg
8703  IV,  127   |                szegényeknek alamizsnát - de a koldusasszony két gyermekét,
8704  IV,  127   |                 férjének mindent bevall, de bátorsága hiányzott.~A kis
8705  IV,  127   |             manapság doktorátust tenni.)~De ehelyett az elsõ ünnepélyes
8706  IV,  127   |             császár részére foglalta el, de 1528-ban visszakapták.~A
8707  IV,  128   |             Majdnem jáger lett belőlem.«~De olyan az élet, ezer furcsaság
8708  IV,  128   |                  idõ egy ember életében, de hát még egy lapéban! Több
8709  IV,  128   |                 apró keserûségek. Aprók, de igaziak.~Most bent ülök
8710  IV,  128   |        telepedtem, oda is elvitt engem), de az országot rázkódtató politikai
8711  IV,  128   |             hetekig nem mert mutatkozni.~De bezzeg megdobban a szívem
8712  IV,  128   |            Jószívû, becsületes fiú volt, de én mindig azzal bosszantottam,
8713  IV,  128   |            Rimaszombatban, Selmecbányán. De mért kérdezed?~- Nem a Brockhaus
8714  IV,  128   |                  hogy nem értek hozzá.~- De ki hitte volna a tudáshiány
8715  IV,  128   |                  a választások kerülnek. De neked persze fogalmad sincs
8716  IV,  128   |              szándékból odakiáltottam:~- De hátha úgy van a dolog, ahogy
8717  IV,  128   |                Nosza, hol a másik könyv? De a másik, harmadik és mindenik
8718  IV,  128   |                 vagytok ti, Karcsikám, - de a képekhez csak én értek.~
8719  IV,  128   |                 Hogarth-képek révén.~No, de nem panaszkodom; így is
8720  IV,  128   |             bizony nem emlékszem már rá. De az sohase megy ki többé
8721  IV,  128   |                   hallgatni is mulatság, de elbeszélni élvezet. Átélik
8722  IV,  128   |               mondtam a zuglói villákat, de voltaképpen csak a nyárspolgároknak
8723  IV,  128   |                Kõbánya felõl fúj a szél.~De a magamszõrû embernek, aki
8724  IV,  128   |                egy kicsit odább menni!… (De persze türelmetlenek voltak
8725  IV,  128   |                 a bárka megindult ugyan, de a két gebe minduntalan megbicsaklott,
8726  IV,  128   |                  könyveimet olvastatom. (De hadd legyen egy kis öröme
8727  IV,  128   |               vontatottan. - Esik még?~- De még hogy!… Persze, maga
8728  IV,  128   |          ténsuram.~- No, no, megyek már, de mit is akartam mondani…
8729  IV,  128   |                Hogyne! Be is bizonyítom. De igyék még, öreg, egy kupicával.
8730  IV,  128   |         Hallgassa meg elõbb az esetemet… de üljön, kérem, közelebb.
8731  IV,  128   |              elvenni ezt a rút jószágot… De hát jöjjön még közelebb!~-
8732  IV,  128   |             orrát pláne hexameterben is, de a lencsérõl egy betût se
8733  IV,  128   |                     No persze, persze…~- De ebben az alakjában már Szabó
8734  IV,  128   |                elõre állt az állcsontja, de mindegy, beleszerettem en
8735  IV,  128   |                  habókosság!~- Meglehet, de én hiszek benne, érzem,
8736  IV,  128   |                 szavakat kerestem össze, de arra se felelt. Most már
8737  IV,  128   |               mégis kijött a kalitkából!~De egy tekintet rá - s ijedten
8738  IV,  128   |           Hatalmasan dúlt és pusztított. De már mindegy. Ami történt,
8739  IV,  128   |            történt. Kár nemcsak pénzben, de idõben is. Hiszen már reggel
8740  IV,  128   |             Redoute-tól?~- Én ugyan nem, de a szegény megboldogult édesapám,
8741  IV,  129   |                  egészen a magamé lenne, de hát ez különös bolond dolog.~
8742  IV,  129   |      elbeszélésből írt meg valaki egyet, de hogy egy elbeszélést csak
8743  IV,  129   |                művészetével járul hozzá, de a mi elbeszélésünk utalva
8744  IV,  129   |                 pusztán álomlátás lenne… De hatan vagy heten látták,
8745  IV,  129   |             magát tegnapelőtt déltájban.~De itt vagyok élő példának
8746  IV,  129   |                 az én szántóföldem volt. De most már abba kellett hagynom…~
8747  IV,  129   |            papírszárnyaival a levegőben, de miatta a szegény apró madarak
8748  IV,  129   |              vagy alatta.~Nem a törvény, de a magasabb hatalmak végett
8749  IV,  129   |                 keresztet vetni magamra. De édes istenem, ki gondolt
8750  IV,  129   |                izzó, vörös szemeit. Huh, de borzasztó volt! Még most
8751  IV,  129   |                porcikám, ha rá gondolok.~De akkor észre se vettem. A
8752  IV,  129   |                nem muskotály? - kérdé.~- De bizony van közte az is.~
8753  IV,  129   |          tehetnek arról a dohánylevelek, de meg ez a csutka omlós, mint
8754  IV,  129   |               pattog. Pattog - mondom -, de nem lõ.~Így beszélgettünk
8755  IV,  129   |              megy, ténsuram? - hebegtem, de az utolsó szót már belém
8756  IV,  130   |          rozmaringos kis ablakhoz vezet. De bizony ebben sem volt szerencsém.~
8757  IV,  130   |               imitt-amott a dicsõséggel, de a boldogsággal nem.~Ej,
8758  IV,  130   |                  állások közt a legelsõ. De persze, csak ilyenkor látja
8759  IV,  131   |         ellentmondani. Elhiszek mindent, de persze elvárom, hogy aztán
8760  IV,  131   |              természetesen nem ösmertem, de ez a tomboláknál nem tesz
8761  IV,  131   |                mire megjegyzé: »Valóban, de nekem legkivált egy kis
8762  IV,  131   |               nyerjem meg - folytatám -, de a szerencse nem volt udvariatlan
8763  IV,  131   |             feleltem nevetve. »Egyik se? De hát akkor mit adjak én a
8764  IV,  131   |              orrát a képviselõ:~- Ejnye, de gyalázatos mártás! Ezek
8765  IV,  131   |          tizenkét napig az örökvárosban, de nem tudom, hogy elég volt-e?
8766  IV,  131   |            összes bûneimet egy barátnak… de ez már Flórencben volt.
8767  IV,  131   |              Miatyánk volt a penitencia, de öttel még meg is toldtam.
8768  IV,  131   |             spanyolfalnak egy ásításhoz.~De a szolgabíró folytatta rendületlenül:~-
8769  IV,  131   |      kinyomtassák nevét a bankárok közé, de az egész világ tele van
8770  IV,  131   |                  matrózkalappal a fején. De a magaviseletében volt valami
8771  IV,  131   |                  maszkírozzuk a bárányt, de azért mégsem merném állításodat
8772  IV,  131   |               igazsággá változtathatják. De fõleg azt akarom bizonyítani,
8773  IV,  131   |                  volt. Gyönyörû pozíció. De késõbb ezek is egyre romoltak.
8774  IV,  131   |          anachoreták, a legelsõ szentek, de látom, hogy ez nem érdekel
8775  IV,  131   |                Szeretett lenni szent is, de szeretett jóllakni is. Egy
8776  IV,  131   |              ötödnap elõtti kínos csönd, de csak egy-két percig.~Makyné
8777  IV,  131   |       csont-óráról? - kérdém félénken.~- De, de - szólt halkan és lesütötte
8778  IV,  131   |                   kérdém félénken.~- De, de - szólt halkan és lesütötte
8779  IV,  132   |            vágyom ugyan már a pihenésre, de az örökös elmúlás nem lenne
8780  IV,  132   |                 gúny) fel se tûnt akkor, de most kezdem már valójában
8781  IV,  132   |          odacseppentem a hajdúvárosokba.~De hisz éppen ennek akarom
8782  IV,  132   |                 nagybátyám utódjának«.~- De hisz az lehetetlen - dadogtam
8783  IV,  132   |             dolog rám nézve megtisztelõ, de merõben lehetetlen.~- Nem
8784  IV,  132   |               inkább el akarnám fogadni, de akadály van…~- Nem értem.
8785  IV,  132   |              ezen kellett volna kezdeni, de lássuk csak - tette hozzá
8786  IV,  132   |        érdeklõdött. Értek-e a tarokkhoz? De én bizony ahhoz se értek.~-
8787  IV,  132   |               romlandósági törvényeinek, de csoportosan, mint a ludak,
8788  IV,  132   |              vize válik ki, az is fehér, de olyan színben, mint az olvasztott
8789  IV,  132   |      mozdulatlanul áll Hajdú-Lucaszéken.~De bent a városban bezzeg nem
8790  IV,  132   |               helyenkint vannak kövezve, de ez még rosszabb, a kiálló
8791  IV,  132   |               oroszlán az ideális állat, de a bika; méltóbb, hogy róla
8792  IV,  132   |                 kor legvégsõbb határát«, de sehogy sem tud ezen bölcs
8793  IV,  132   |               mint hogy ikreket szüljön.~De hiába vártam otthon egész
8794  IV,  132   |           leesett a gyerek?~- Csakugyan, de azt mondja a pesztonka,
8795  IV,  132   |               anyagokkal. Nem levegõ ez, de a Belzebub kocsonyája. Emberi
8796  IV,  132   |           következik az ütér és a többi: de itt, tudtam már a nagybátyám
8797  IV,  132   |                  pénzünk az igaz, nincs, de van a Tüskés kománknak,
8798  IV,  132   |                mindenképpen lohasztotta. De a tûz is csak mind nagyobb-nagyobb,
8799  IV,  132   |                 kell fizetni, készülõdj, de szaporán, vásár van Debrecenben,
8800  IV,  132   |             bánom én, ha a viganómat is, de fizessük ki a zsiványt.
8801  IV,  132   |                  a markába: „Legyen hát, de áldomással.” „Jól van, de
8802  IV,  132   |                de áldomással.” „Jól van, de hol igyuk meg?” - feleli
8803  IV,  132   |        Arany-Sarlóba, az ide közel van.” De az ördög súgta a mészárosnak
8804  IV,  132   |             tinta?~- Volna iszen, volna, de azt a Palika vitte el az
8805  IV,  132   |                 ment, már útban találta, de viszontagságteljes körülmények
8806  IV,  132   |                 fejébõl csepegett a vér, de a tintatartóból nem jött
8807  IV,  132   |                    Ne a seprõt keressék, de ahelyett adjanak legalább
8808  IV,  132   |           kellemetlenség jár vele!~- No, de a honorárium.~- Mennyi is
8809  IV,  133   |        folytonosan takargatnom kell. No, de legalább ennek az egynek
8810  IV,  133   |           nekilátok.~Egy más alkalommal (de késõbb vagy két évvel) nagyobb
8811  IV,  133   |                     Jól van, jól, Marci, de az apám nincs itthon, nekem
8812  IV,  133   |                 nem hogy célozni tudnék, de ha te akarsz rálõni a kutyára,
8813  IV,  133   |          kerekedett felül, hol a másik - de azért grófi vadászaton csak
8814  IV,  133   |                 el összes cselédségével, de egy hajtó, aki pedig egészen
8815  IV,  133   |        Összerezzentem.~- Hess, te cudar!~De a fehér veréb meg se moccant.~
8816  IV,  133   |                 egyik csöve: rásütöttem, de az én verebem föl se vette,
8817  IV,  133   |                   vízió volt az egész, - de azóta nem vettem puskát
8818  IV,  134   |                tudtam meg tehát az idõt, de hiszen ott ül egy szögletben
8819  IV,  134   |                  politechnikum órájához, de már tegnap déli 11 órakor
8820  IV,  134   |               még nincs egészen egy óra; de miután e differencia valószínûleg
8821  IV,  134   |            vagyok én neked? Járok, ütök, de nem mutatok.~S ezzel jól
8822  IV,  135   |           bokrétát vette át a szűzektől, de már ezektől azt kérdezte,
8823  IV,  135   |             generális.~A leány elpirult, de nem szólt semmit.~- Talán
8824  IV,  135   |         szakmában dolgoznak. Mosolygott, de mégis teljesítette a szûzek
8825  IV,  135   |                  volt a magisztrátusnak. De iszen, nagyeszû ember Krametz
8826  IV,  135   |            Mihályra. Könnyû dolog eddig, de most jön már a borzadalmas
8827  IV,  135   |                  faggyúval tudott bánni, de vérben csak az új bíró,
8828  IV,  135   |                   ellenveték némelyek.~- De ha pallosunk volna is, hol
8829  IV,  135   |          vállalja magára az intézkedést?~De bizony senki se bolond,
8830  IV,  135   |                poéták rá ne bukkanjanak.~De én mégis megtaláltam. Csakhogy
8831  IV,  135   |                 Életlen lévén a pallosa, de meg a hóhérok hiányában
8832  IV,  136   |                   hol termett több zab!« De az ellenfelet is biztatják
8833  IV,  136   |                ott akkorra a lovaival.~- De ha nincsenek lovaim - felelte
8834  IV,  136   |        Starhemberg János hókafejû lován. De még a lovásza is vezetett
8835  IV,  136   |             tenyerét, akkor megindulnak.~De még várni kell a királyfira.
8836  IV,  136   |             hátulsó ballábára sántított, de az egészséges lábait is
8837  IV,  136   |                lovacska volt a negyedik, de mind a két szemére vak.~
8838  IV,  136   |            papság…~- Hallgass, hallgass!~De a királyfi arcát elöntötte
8839  IV,  136   |                nem, ki tudná megmondani, de bármiként történt, a királyfi (
8840  IV,  137   |            Megírtam neki, hogy elmegyek, de Vácra küldjön elébem kocsit,
8841  IV,  137   |           ösmerem a kocsist, se ő engem. De az se tudhatja, hajón jövök-e
8842  IV,  137   |                kormánynak vannak eszméi. De mirõl is beszéltünk? Igen-igen,
8843  IV,  137   |             milliomos lehetnék belõle.~- De hát akkor itt doktor sincsen
8844  IV,  137   |           környéken?~- Van egy körorvos; de olyan szegény, mint a templom
8845  IV,  137   |             parasztok szidják a doktort, de fizetik, az urak pedig nem
8846  IV,  137   |                  urak pedig nem fizetik, de honorárium fejében »per
8847  IV,  137   |                Ez idõ szerint semmilyet! De tudván érkezésedet, valami
8848  IV,  137   |        postamester engem bolonddá tett«. De nem. Szép csendesen letette
8849  IV,  137   |             szoktam adni a terminusokat. De nem elég… Nem elég! - sóhajtott
8850  IV,  137   |           gyorsan halnának egymás után…. De már álmos is vagy, amint
8851  IV,  138   |               kormánybiztosaik volnának. De ez is csak addig lesz, míg
8852  IV,  138   |               három napi járó föld vala. De ennek a’ városnak a’ lakosi
8853  IV,  138   |             azokat intené a’ megtérésre. De Jónás nem fogadá a parancsolatját,
8854  IV,  138   |               leveleivel árnyékot tarta. De ennek folytán támadt vala
8855  IV,  138   |                 el Jónás megstipulálni.)~De vagy a hatáskör nem volt
8856  IV,  138   |                 El kell menned, Jónás!~- De meggyõzõdésem, elveim…~Ilyenformán
8857  IV,  138   |             ebbõl áll az igazi politika.~De a világ gondviselõje nem
8858  IV,  138   |        gondolkozási idõt megkapta Jónás, de lelke az engedetlenségre
8859  IV,  138   |                Egyszóval, elment utazni.~De a mennyei kormány haragra
8860  IV,  138   |              ártatlannak és közömbösnek, de mihelyt rájön a kormányosmester,
8861  IV,  138   |             halljuk, halljuk«, képzelem, de »éljenzés« nemigen lehetett,
8862  IV,  138   |                ebbõl soha kormánybiztos! De nem az történt. A mennyei
8863  IV,  138   |               égi jelekben a »kegyelem«.~De a lakosok nem elégedtek
8864  IV,  138   |             állása tarthatatlan ezentúl; de bizonyos tapintattal kellett
8865  IV,  138   |               magának kinn a sivatagban. De a már említett tapintatnál
8866  IV,  138   |          tekintetbõl« beadja lemondását.~De Jónás nem akarta a dolgot
8867  IV,  138   |             lehetõleg hûvösen tartá azt.~De a mennyei hatalom se pihent.
8868  IV,  139   |                van.~- Igen, Szentendrén, de az szót sem ér, megette
8869  IV,  139   |              havonkint negyven forint.~- De hiszen megnyeri valaki.~-
8870  IV,  139   |              Tradíció ez már a Házban.~- De hátha mégis akad valaki
8871  IV,  139   |              parlamentek jönnek, mennek, de a szipka marad. Új ház épül
8872  IV,  139   |                  mindent elsöpör az idõ, de a Hupka-szipka matematikai
8873  IV,  139   |                 és elmond egy anekdotát, de honvédemen ez nem segít.~
8874  IV,  139   |              anekdotát mond és mosolyog, de Nedeczky István se nem mosolyog,
8875  IV,  139   |            azoknak csak a méhek döngnek; de a nagy álmuktól bizony azt
8876  IV,  139   |            bizonyos - szólt flegmával.~- De Pista bácsi, hiszen már
8877  IV,  139   |             megkerült a nagyobb része.~- De hisz az lehetetlen.~- Mit
8878  IV,  139   |               soha el nem múltak.~Ejnye, de roppant kár, hogy ez se
8879  IV,  139   |                  nekem lop~Tudvalevõleg (de aki nem tudná, itt hozom
8880  IV,  139   |        nagyközönség gyönyörködik bennük. De a legtöbb író valami harmadik
8881  IV,  139   |         mulatságából írom a novelláimat, de emellett megvan a külsõ
8882  IV,  139   |                  egy szegényben többnek. De hogy Rothschild nagy bankónak
8883  IV,  139   |                 a német kritikusok azok. De minthogy én filozófus vagyok,
8884  IV,  139   |         rendszerint egy egész mûvet lop. De az ön Kohnja egy közönséges
8885  IV,  139   |                  különös jelenség lenne, de megtörténhetik.~Rohantam
8886  IV,  140   |                 gyomorbaját gyógyította, de aki minden ételből három
8887  IV,  140   |             azért, hogy jobban lássam.~- De hát, az istenért, miért
8888  IV,  140   |            egyszerûnek találni a dolgot. De némileg komikusnak is, mert
8889  IV,  141   |                 Sok okos dolgot csinált, de a tettek nem tetszenek annyira,
8890  IV,  141   |               apródonkint elszedegették.~De itt nem lehet; egész múltját
8891  IV,  141   |                   címe és a nagy múltja. De a nagysága egyre halványult.~
8892  IV,  141   |           Ház-beli zajban, ha felszólal. De minek is beszél! mi az ördögöt
8893  IV,  141   |          felosztása a hazakísérgetésnek, de egy év múlva aztán egyik
8894  IV,  141   |               egy darabig akad jó ember, de azt már keresni kell.~-
8895  IV,  141   |                  kedvetlenül morogják:~- De minek is jön már az öreg
8896  IV,  141   |                  kullognak az öregúrral, de a leggyakrabban egyes-egyedül
8897  IV,  142   |    megfoghatatlan dolog van a nap alatt, de semmi sem rejtélyesebb -
8898  IV,  142   |                volna az a Plutót?~Plutó! De miért Plutó? Ki adta neki
8899  IV,  142   |            termete volt egyenes, daliás. De rejtélyessé a különös szokásai
8900  IV,  142   |                  fõzött odabent valamit; de ugyan mit fõzhetett, mert
8901  IV,  142   |              Erzsébet volna a szeretõje. De csak nem evett maszlagot
8902  IV,  142   |                bort és friss bácskaikat!~De azért a Plutón úgy ült utána,
8903  IV,  142   |                  Isten tudja, hogy volt, de többen erõsítették, hogy
8904  IV,  142   |        perszvadeálja a korhely obsitost, de az csak rázta a nagy rút
8905  IV,  142   |               hozzám kerül a Plutó bõre.~De a bõrcserzõ még hagyján,
8906  IV,  142   |             Plutó áldjon meg, édes fiam, de meg is fog áldani; hanem
8907  IV,  142   |                Findura maga hajtja õket. De milyen õrülten vágtat.~-
8908  IV,  142   |             Vigyázz! Szaladj, ha mondom.~De én csak összeszorítottam
8909  IV,  142   |                szétmállott, párává lett.~De új veszedelem jött. Két
8910  IV,  142   |        tanácsoltam neked, hogy ide jõjj, de most azt mondom, eredj el,
8911  IV,  142   |         mozdultam. Nem lett semmi bajom.~De most azután kicsi híja,
8912  IV,  142   |               már-már fel akartam kelni, de a bundám szerencsére odafagyott
8913  IV,  142   |                  legyünk! Az ördög jött, de egy szót se szólt, a világért
8914  IV,  142   |               Eressze a Csabayt, domine, de a ló ide hozandó; kurrentálni
8915  IV,  142   |                  hebegte Koricsánszky -, de a hivatalos lap nem jár
8916  IV,  142   |                   Kiczka zsandár indult, de Rékáson innen hívogatólag
8917  IV,  142   |                   nem nagyon fiatal már, de édes a szája mint a tepedt
8918  IV,  142   |                halva. A szél ütötte meg, de az se lehetetlen, hogy Pataki
8919  IV,  142   |                 érte!~Majna Pali indult, de õ sem jött vissza estére,
8920  IV,  142   |                  nevetett Klamarik úr -, de mi történt a zsandárommal?~-
8921  IV,  142   |                 vagyis a rékási holló -, de hát a Plutót nem veszik-e
8922  IV,  142   |                 küld zsandárt kettõt is, de hiába küldi; az egyik zsandárnak
8923  IV,  142   |                   Menj ezzel az írással, de meg ne állj sehol!~Aztán
8924  IV,  142   |           okvetlen meg kell szabadulnia. De õ már bele nem ártja többé
8925  IV,  142   |                való furfangos esze volt, de éppen azért ijedt meg nagyon
8926  IV,  142   |                   Be is fogott hirtelen, de a fiához utazott el a Nyírségbe.)~
8927  IV,  142   |                dolgozik a Plutó mellett, de az egész pokol. A rékási
8928  IV,  142   |                boszorkány, nincs ördög«, de hát akkor mi ez összevéve? (
8929  IV,  142   |                 legközönségesebb fifika. De lássuk most már a többit.
8930  IV,  142   |            Klamarik úr ezerszer egy nap, de azért a verejték csurgott
8931  IV,  142   |                  mert eddig úgy történt, de vajon azt mutatja-e valósággal,
8932  IV,  142   |                fölvilágosodás érdekében.~De így meggondolatlanság volna,
8933  IV,  142   |                  a beidézett lakosoktól, de csak mind jobban összekuszálódék
8934  IV,  142   |            hollót a rékási tornyon ülni, de beszélni nem hallotta; Nagy
8935  IV,  142   |                Csabayt Pataki Erzsókkal, de egészen emberformát viseltek.
8936  IV,  142   |                 beszélte szerdán reggel, de midõn beteljesedett, akkor
8937  IV,  142   |                 sem volt a szeme hunyva. De ha a legenda eredete nem
8938  IV,  142   |            Beszéljen amice, beszéljen.~- De roppant drasztikus szer.~-
8939  IV,  142   |                nem volt vak?~- Vak volt, de nem volt járási fõnök. Maga
8940  IV,  142   |                   Hiszen persze, persze, de ki meri azt elrendelni?
8941  IV,  142   |                hizlalják a kísérteteket, de a másik szavával ráhagyta,
8942  IV,  142   |               tud, tömérdek téglája van, de nem tud belõle építeni.
8943  IV,  142   |                  faluból szépszerivel.~- De hátha nem ló? - szólt bele
8944  IV,  142   |                  Ha nem ló, akkor ördög. De én magam meg két ördög vagyok,
8945  IV,  142   |             köszönöm a kegyes gráciáját, de ha Pávai Gergely kapná helyettem,
8946  IV,  142   |                  nagyon megszolgálnám.~- De kegyelmed ezzel hasznos
8947  IV,  142   |         szolgálatot tesz a császárnak.~- De Pávai Gergely meg nekem
8948  IV,  142   |                 esett a következõ héten. De erre meg se mozdult a falu.
8949  IV,  142   |                  gondviselés a békákat.« De már ennek fele se tréfa.
8950  IV,  142   |             végighallgatta a sérelmeket, de semmit se ígért bizonyosat: »
8951  IV,  142   |               nemigen mozoghat szabadon. De ha a császár nem teheti,
8952  IV,  142   |                  sûrûn hangzott a »hüm«, de a »helyes« is. (»Hja, az
8953  IV,  142   |            várták a tanács bölcsességét, de beleelõlegezték a saját
8954  IV,  142   |              sápadt lett, mint a halott.~De más említésre méltó azután
8955  IV,  142   |                  egy kisasszonynak sem.« De amint arra került volna
8956  IV,  142   |        ékesszólása hatott-e rá, vagy mi, de éppen déltájban harangszókor
8957  IV,  142   |              nagy vihar volt, eső esett, de különben is messze van Rékás
8958  IV,  142   |                 Be csinos, be kívánatos! De hát könnyű neki; olyan formát
8959  IV,  142   |                jutok, én harapnék beléd, de mindjárt.~- Hát persze,
8960  IV,  142   |                felé indult a többiekkel, de az ajtónál halott-sápadtra
8961  IV,  142   |                    vélte Gongoly Gyurka.~De a harangok nélkül is gyûlt
8962  IV,  142   |                     Ejnye, lelkem Erzsi, de korán kelhetett fel ma Kálnán
8963  IV,  142   |              ugyan megjárta szegény. No, de majd eljön a három százasáért.
8964  IV,  142   |                 süvegbe van gyömöszölve.~De már erre az Ács Józsi nyelve
8965  IV,  142   |               szólt, mint a lélekharang, de vékonyabban.~- Hüm, hát
8966  IV,  142   |              fiamnak.~- Bizony sajnálom, de a sarkantyú nem az enyim,
8967  IV,  142   |         Hámfalván már várta Klamarik úr; de a bíró komor ábrázatától
8968  IV,  142   |          pislogtak.~- Hát mit? Semmit!~- De nem úgy van az! - kiálta
8969  IV,  142   |              várja, jöjjön el a pénzért, de nõi ruhában.~- El is jön,
8970  IV,  142   |                nõi ruhában.~- El is jön, de mindjárt. Kerít valahol
8971  IV,  142   |                  gyerekes kötekedés ez), de mégis megtette, átadta a
8972  IV,  142   |              várja, jöjjön el a pénzért, de nõi ruhában!~A molnár vörös
8973  IV,  142   |         harmadnap, soha többé.~Befejezés~De jó volna tudni, de érdekes
8974  IV,  142   |             Befejezés~De jó volna tudni, de érdekes volna, hogy mit
8975  IV,  142   |              nõnek az emberi csontokból, de van-e ezeknek méze?~Azok
8976  IV,  142   |               emberek ezeket a hegyeket?~De egyre építik…~A temetõ szélén,
8977  IV,  142   |              piros virágát meghozza még, de minden évben kedvetlenebbül,
8978  IV,  142   |               övé. Azon már nincs virág. De a vadméhek és a bogarak
8979  IV,  142   |                kutyák vannak többségben, de minden évben elmarad egyik.
8980  IV,  142   |                jönnek hozzá folytonosan…~De hát mi is lett a Plutóból?~
8981  IV,  142   |                 meg a lovától, bizonyos. De a baja halálos volt: már
8982  IV,  142   |            párája megcsapta a fiú arcát.~De nini, hol a Plutó?~Megdörzsölte
8983  IV,  143   |              vagy az elõtte valóban. No, de most már felnõtt ember,
8984  IV,  143   |                 s ha tudnám, elmondanám, de hogy miképpen lett képviselõvé
8985  IV,  143   |                     Vedd át, Boér Antal, de a felét oszd szét a gyergyóiak
8986  IV,  144   |               fölbotlik a szerszámokban; de annál jobb lónak, mert figyel
8987  IV,  144   |              vakon, látta már a világot, de alig emlékszik rá, hároméves
8988  IV,  144   |             pajtásait sem látta sohasem, de azért megösmeri õket a tipegésükrõl,
8989  IV,  144   |                   az a cseresznye. - Jaj de jó!~De hátha még azt látná,
8990  IV,  144   |                 cseresznye. - Jaj de jó!~De hátha még azt látná, milyen
8991  IV,  144   |                maga is beállt vadásznak, de a rudas, a Pali félrevonul
8992  IV,  144   |               feleltem neki egy ízben -, de miért kérdezed? Talán félsz
8993  IV,  144   |           felelte ábrándos hévvel. - Oh, de mennyire várom. Mindig várom.~-
8994  IV,  144   |             Tehát van még szeme, látna - de a világosságban van a baj.
8995  IV,  144   |             világ! - susogja önfeledten.~De már ismét nem lát belõle
8996  IV,  144   |               jól lát, jól tud szaladni, de neki meg az a baja van,
8997  IV,  144   |                  dajkára pedig nem telt.~De hát a picinyke, ökölnyi
8998  IV,  144   |            milyen szépen tud mosolyogni.~De a Marcika is ragaszkodott
8999  IV,  144   |            egyszer csak föltápászkodott, de már görbén, púposan, s csakhamar
9000  IV,  144   |        köszönteni hozzám s még evett is, de mennyit! Szabadjára hagytam