bold = Main text
     Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

9001  IV,  144   |           elhalón és behunyta a szemeit.~De amint közelebbrõl megtapogatnám,
9002  IV,  144   |                sohasem szabad jóllaknia.~De a gyerekek nem hallgattak
9003  IV,  145   |                 Hasszán még csak akadna, de már az Abdallahot okvetlenül
9004  IV,  145   |            kereskedők kifosztogatásában. De mindezt álarcban teszi.
9005  IV,  145   |                  hogy kétes jellem volt, de bizonyítani senki sem tudott.
9006  IV,  145   |                  volt, mint a fiókholló, de fehér és pej foltok rajta
9007  IV,  145   |           Sietnem kellene gyors paripán, de se pénzem nincs, se lovam.
9008  IV,  145   |                nagy hálálkodások között, de azért a ló megszerzésérõl
9009  IV,  145   |            Mintha szóltál volna valamit?~De kérdésére nem jött felelet.~
9010  IV,  145   |              ifjú homlokát, nem forró-e, de csodálkozva vette észre,
9011  IV,  145   |                 és kirohant a kunyhóból. De késõn. Szelim már akkor
9012  IV,  145   |               Nem félek ám én a káditól.~De az öreg csak futott a vén
9013  IV,  145   |          barátaimnak apró szívességeket. De ne gyere nagyon közel. Beláthatod,
9014  IV,  145   |                  Hallgatni fogok, apóka. De valóban kíváncsi vagyok,
9015  IV,  146   |                  õ szerelme is másforma.~De ne legyenek tévhitben, hogy
9016  IV,  146   |          Szellemes-e?~- Nem éppen-éppen, de elég kellemetes libácska
9017  IV,  146   |             mondá:~- Ostobaság az egész.~De az »ostobaság« gyors növekedésben
9018  IV,  146   |                 A levelezés egyre folyt, de most már titokban csinálta.
9019  IV,  146   |               fognak ülni, még magam is. De ez idõk elmúltak. Az írók
9020  IV,  146   |                  ott piroslott a szegfû. De nem is piroslott aztán más.
9021  IV,  146   |               kedélyû Korongi is felült, de a hatodik ember sehogy se
9022  IV,  146   |               társalgást akarva kezdeni, de senki sem felelt. A mama
9023  IV,  146   |                  Csak üljön fel, öregúr.~De Koronginak eszeágában sem
9024  IV,  146   |                 a kocsi. Korongi felült, de csak azért, hogy ott bent
9025  IV,  146   |                makacskodtak egy darabig, de aztán mégis csak kipiszkálta
9026  IV,  146   |                  sósfürdõbe!~- Elkésett; de ha tán ide mellém ül fel
9027  IV,  146   |                     Nem tudom, ki hozta, de arra a hitet is leteszem,
9028  IV,  146   |            mellényzsebébõl az aprópénzt, de aztán maga is okosabbnak
9029  IV,  146   |                  pillanatot, érte nyúlt, de a másik kezével leejtette
9030  IV,  146   |                  omnibusz kereke eltört (de szerencsére már közel a
9031  IV,  146   |                szeretnek.~- Hát elküldi. De tudja-e a lakásunkat?~-
9032  IV,  146   |                  A lányka felelni akart, de már késõ volt; a kifejlõdõ
9033  IV,  146   |                  pocséta innensõ végére.~De már erre kitört a kacaj.
9034  IV,  146   |        járdataposói! Nézze meg az ember! De úgy van az, ha mindenféle
9035  IV,  146   |                 a magad lábán járhatnál. De neked is lovag kell. Ez
9036  IV,  146   |             fiákeren megyünk, ha mondom. De ilyen egy alázatot, hogy
9037  IV,  146   |                  tartoztunk egy úttal.~- De ha tetszik neked a leány…~-
9038  IV,  146   |                 tetszik neked a leány…~- De ha nem az igazi - ellenveté
9039  IV,  146   |              alakja, a hangja, a szavai…~De kár, hogy nem a Mariska.
9040  IV,  146   |                 kár, hogy nem a Mariska. De kár, de kár…~S benyit a
9041  IV,  146   |              hogy nem a Mariska. De kár, de kár…~S benyit a faktor kék
9042  IV,  146   |                 szintén szerelmet mutat, de késõbb aztán feléje se néz
9043  IV,  146   |                Gyula átvette, elolvasta, de nem szólt semmit.~- Nos?~-
9044  IV,  146   |       fölháborodva.~Gyula vállat vont.~- De mikor a novella csakugyan
9045  IV,  146   |                 gyarló.~- Mit a novella! De a lány kedvedre való és
9046  IV,  146   |               kedvedre való és jómódú.~- De mikor nem az aradi.~- Akit
9047  IV,  146   |                  is láttál, te bolond.~- De mikor szeretem.~- Hiszen
9048  IV,  146   |               Még a bolondok is fogynak. De miközöttünk, írók közt még
9049  IV,  147   |              illetékes faktorokkal!~Úgy! De kik ott azok az illetékes
9050  IV,  147   |                 közepén fekszik.~Jó, jó, de miféle illetékes faktorokat
9051  IV,  147   |               mint a mesebeli kastélyok, de a szél ki s be járt a fedélen,
9052  IV,  147   |                   Jól van, jó, amicenkó, de a kerület se bolondult meg.
9053  IV,  147   |                hideg, fagyos tekintetét, de csak egy sóhaj volt a felelet.~
9054  IV,  147   |           Dicsértessék a Jézus Krisztus!~De az alak nem felelt semmit.
9055  IV,  147   |         Borzasztó szemei rajtam függnek.~De már ez félig se tréfa. Kiugrottam
9056  IV,  147   |                  esküdni a feszületre.~- De hát hogy nézett ki?~Leírtam
9057  IV,  147   |               Gáspárét, Dominus Gasparus de Vilóczot!~A kulcsár mûértõ
9058  IV,  147   |            vannak a dolgairól.~- Jó, jó, de mi közöm nekem hozzá?~-
9059  IV,  148   |                katonák nõttek a földbõl. De minek is lett volna a fû?
9060  IV,  148   |                   a kaszások katonáknak.~De a Deberneky-kastély csendes
9061  IV,  148   |                  Vézna, cingár legényke, de az anyja vére folyt benne,
9062  IV,  148   |              tudom már sütni a puskát.~- De hordani nem bírod, fiacskám.
9063  IV,  148   |                elhalványodva János úr.~- De bizony itt jönnek. Ahol
9064  IV,  148   |            mondott rá valamelyik. Ejnye, de derék fickók ezek! No, csak
9065  IV,  148   |              lett volna velük kibékülni!~De a lakmározás már soká tartott
9066  IV,  148   |                  Mindjárt készen vagyok. De hát mi a baj?~- A muszka
9067  IV,  148   |             menjen, amerre a ló viszi.~- De hátha valami baja történik,
9068  IV,  148   |            belõle, soha nem tudódott ki, de a szegény Deberneky János
9069  IV,  148   |                 A Debernekyék cserepárja~De nem lett belõle semmi baj.
9070  IV,  148   |           nevetés támadt erre a tréfára; de az öregúr komolyan vette
9071  IV,  148   |                vezetett muszkát az igaz, de csak egyet s azt is csak
9072  IV,  148   |            kiáltották minden oldalról.~- De a kozák rajta ült! - sivított
9073  IV,  148   |                 alatt. Egész arca égett.~De ki is kapott otthon János
9074  IV,  148   |                fizetek, dehogy fizetek!«~De most is úgy volt, mint szokott
9075  IV,  148   |                   Ilyen ember vagyok én.~De mikor a katonák aztán csakugyan
9076  IV,  148   |              sírból az unokák.~- Jó, jó, de mikor ostobaság! Nincs értelme,
9077  IV,  148   |                 a szívem megszakad is…~- De azt már nem engedem, hallod-e?
9078  IV,  148   |               fizess.~- Hát nem fizetek, de a Talpasnak vége akkor.~-
9079  IV,  148   |               keresztényi megnyugvással, de mégis egy mély sóhajjal.~
9080  IV,  148   |              öltözött fel a nagyasszony, de azért a világért se mozdult
9081  IV,  148   |                  mikor a lövés eldörren… De azt meghallja idebent is…~
9082  IV,  148   |                  be. A hóhér, a gyilkos! De milyen szelíd, alázatos
9083  IV,  148   |                 ön mamicája?~- Nem, nem. De tessék elolvasni, hogy mit
9084  IV,  148   |                 ringatnom, míg elalszik.~De végzem is levelemet, mert
9085  IV,  148   |               napjáig nevethessek rajta… De már ilyet a mi cserepárjaink
9086  IV,  149   |            bolondultak utána a legények, de Nástya egyiknek sem adta
9087  IV,  149   |          mondanák: »Menjetek a pokolba - de gyertek aztán vissza hozzám.«~
9088  IV,  149   |        vesszõhajtás. Kár eltemetkezned.«~De Nástya csak a fejét rázta
9089  IV,  149   |               Gyere el szombaton estére, de ne felejts nekem egy új
9090  IV,  149   |                  kukorica szokott lenni. De volt még azonfelül a szuszékban
9091  IV,  149   |               gonosz csontok, a férfiak, de annyit, hogy tán fel is
9092  IV,  149   |             Hiszen elég fehér a lábam.~- De hát akkor mit csinálsz velök?~-
9093  IV,  149   |           gyûltek a bocskorok Nástyánál, de már lassabban, gyérebben.~
9094  IV,  149   |              kucsulátai ispán kertjében, de már csak a szél hozta el
9095  IV,  149   |                fején.~Nem volt már szép, de még eleven, virgonc. Még
9096  IV,  150   |    szerencsétlenség a legjobb köszörűkő.~De ha a pesszimisták szerint
9097  IV,  150   |                   más szavakat keresve - de hasztalan; abba kellett
9098  IV,  150   |                  mint kedvelt népeimnek, de a pénznek… igenis, azon
9099  IV,  150   |                 A pénznek sok helye van. De isten kegyelmébõl egyéb
9100  IV,  150   |                     Hm, bolond az ötlet. De a királynak minden szabad.
9101  IV,  150   |               Pozsony a becses szobrot - de véletlenül ha vevõ találkoznék
9102  IV,  150   |                elgyengülve, megöregedve, de megelégedésben; nem kellett
9103  IV,  150   |             kínozták többé aláírásokkal.~De még így is elég ügye-baja
9104  IV,  150   |              Meglehet, hogy az jobb ízű. De ha nem lettek volna libák,
9105  IV,  150   |                maradt közülök elterülve. De legalább szép haláluk volt,
9106  IV,  150   |                  véget szánt a libáinak, de sokkal polgáriabbat, s szitkot-átkot
9107  IV,  150   |                  s szitkot-átkot szórva, de két marékkal, a gyilkos
9108  IV,  150   |                   A takácsné eltávozott, de a császár felháborodása
9109  IV,  150   |           Mayerek legboldogabbikát.~Nos, de hát mi ebbõl a tanulság?
9110  IV,  150   |                  meg is mondták sokszor; de amilyen könnyen kitalálják,
9111  IV,  151   |                 elég azokat átszenvedni, de már az én tisztelt látogatóim
9112  IV,  151   |                egy makacs gyomorhurut.~- De lázam is van.~- Hát az azzal
9113  IV,  151   |                ha azzal jár, isten neki. De hát meddig tart ez el?~A
9114  IV,  151   |                hamar elhagyja az embert, de a gyomorhurut hû, szilárd
9115  IV,  151   |               sokat próbáltam életemben, de ilyen rosszul sehol se fõznek),
9116  IV,  151   |                  némi elégedettséggel.~- De az is van.~Az ijedelem verejtéke
9117  IV,  151   |             védekezünk a tífusz ellen.~- De hát a gyomorhuruttal mi
9118  IV,  151   |                 Igen - szólt a doktor -, de a tífuszba bele is halhat,
9119  IV,  151   |                 tejnél, halálfia vagyok.~De ha megnõtt a baj, megnõtt
9120  IV,  151   |           meggyógyítás a doktor dolga -, de hogy honnan került elõ,
9121  IV,  151   |                  száz kérdés merült fel. De oh én istenem mi lesz vele?
9122  IV,  151   |                  én lehetnék a gyengébb.~De nem tudta húzni s átadatott
9123  IV,  151   |           Láztalan éjszakám következett, de teljesen álom nélkül. Morpheus
9124  IV,  151   |             megkoppantanak, és elalszom.~De mikor nem veszek be álomszert,
9125  IV,  151   |            ilyenkor behunyom a szememet, de még rosszabb, mert most
9126  IV,  151   |            kívánság - szólt biztatólag.~(De én tudom, hogy ez a kívánság
9127  IV,  151   |                 szóltam lecsillapodva -, de mihelyt megvirrad, azonnal
9128  IV,  151   |             megfogták, bácsika, az úton, de én megösmertem, hogy a Bercié,
9129  IV,  152   |                 esténként borravalókkal!~De aznap este, mikor a kapun
9130  IV,  152   |           fölingerlé, nemcsak a kormány, de a szegény mamelukok ellen
9131  IV,  152   |                 és elkezdett mosolyogni. De én dühbe jöttem. No, hát
9132  IV,  152   |          eltiltva magyarul szólni hozzá. De nem is lehetett, mert nem
9133  IV,  152   |                hogy kiíratja az újságba, de én csak azt feleltem: »No,
9134  IV,  152   |                szó, még tán elvétve sem.~De mintha kõbõl lenne a nyelve,
9135  IV,  152   |              mind a kettõnek a sörényét, de hogy felüljön valamelyikre,
9136  IV,  152   |            beszélni. Kevés beszédû volt, de értelmes, világos. Bezzeg
9137  IV,  152   |           nincsen azokban semmi értelem.~De bármennyire német gyerek
9138  IV,  152   |                  elég játéka, különb is?~De csak elõ kellett szedni
9139  IV,  152   |                 ne beszéljen bolondokat!~De mert én is hasonló kedélyállapotban
9140  IV,  152   |          beszélné el, hiszen meg se hal. De ha meghalna, se beszélhetné
9141  IV,  152   |                 Sõt nemcsak az asszonyt, de magamat is végképp kétségbeejtettem.
9142  IV,  152   |                   hogy szélére ülhessek, de csak nem akartam a kényelmét
9143  IV,  152   |            Hogyne tudnék!~- Szent isten, de mért nem beszéltél hát eddig?~-
9144  IV,  152   |                  most is kicsike vagy!~- De mikor olyan kicsi voltam,
9145  IV,  152   |                 fekete lúdak nevelik is.~De a költségem nem veszett
9146  IV,  152   |               összeomolhat, átváltozhat, de ti világvégeiglen megmaradtok.
9147  IV,  152   |                talán egyszer se lesztek, de végképpen soha el nem fogyhattok.~
9148  IV,  152   |              boltja elé a réztányérokat, de nem akarta.~A borbélymestert
9149  IV,  152   |               rövidesen »Ostoba Kriska«. De ez nem nagyon búsította
9150  IV,  152   |             megeszi valaki. Ez bizonyos. De lássuk csak, ha ezekkel
9151  IV,  152   |              környéke élénkülni kezdett, de leginkább a férgek miatt,
9152  IV,  152   |              édes?« (Édes bizony, édes!) De egyik sem vett.~A Pali nagy
9153  IV,  152   |               többit odatolta Palinak.~- De ez csak kilenc krajcár! -
9154  IV,  152   |                Nem keresett más senki?~- De igen, itt volt a lázi pusztáról
9155  IV,  152   |                Ah, itt volt? Teringette, de nagy kár. És mit üzent?~-
9156  IV,  152   |               tenni, te szerencsétlen?~- De hiszen egyenesen azért jött
9157  IV,  152   |                 Pali mûvészi pályájának, de Bilinke Mátyás nem az az
9158  IV,  152   |                  vert sárból volt ugyan, de tömör, zöldre festett zsaluval,
9159  IV,  152   |                ágy alatt, szuszék alatt, de hasztalan, míg végre az
9160  IV,  152   |                 voltak a gazemberek. No, de ilyet tenni!~- Hanem iszen
9161  IV,  152   |             megfogta a karikát és húzta, de bizony csak nem akart a
9162  IV,  152   |              szinte ívbe görbült a háta, de a lánc mégsem engedett.~-
9163  IV,  152   |              vágva rajta, mint az ujjam, de a Bimbó farát is érte a
9164  IV,  152   |                   s hopp, kijött a lánc.~De a fal is vele dõlt, a fallal
9165  IV,  152   |               szobában, akár az udvaron, de amikor elhajt a ház elõtt
9166  IV,  152   |                valami békés sövény mögé; de rá is fér a szegény Garamra
9167  IV,  152   |         magunknak sincs.~Sovány a kutya, de sovány a vidék is. A magyar
9168  IV,  152   |              beütni a kocsi-szerkezetbe, de az is megtörténik, hogy
9169  IV,  152   |             amint szétnéz körös-körül:~- De szép templomotok van, Ancsurka.~-
9170  IV,  152   |                 már benne?~- Nem voltam, de nem is megyek, ha csak…~-
9171  IV,  152   |              magad, hallottam a híredet. De nekem ne is mondj ilyeneket,
9172  IV,  152   |                mondtam, hogy nem megyek, de inkább azt mondtam, hogy
9173  IV,  152   |                   ha csak az kell.~- Oh, de bolond vagy szívecském -
9174  IV,  152   |            holtomiglant?~S úgy kacagott, de úgy kacagott ezen a Matykó,
9175  IV,  152   |                  õsszel? Hát felelj, no!~De az Ancsurka ajkain nem bírt
9176  IV,  152   |         Matykóhoz, a szíve tolta, tolta, de a szemérme visszahúzta,
9177  IV,  152   |                csak a hegyéig jutott el. De hiszen az ostor is a Matykóé -
9178  IV,  152   |                    csak egyetlen szóval, de felelj!~Ancsurka fölemelte
9179  IV,  152   |         szeretnéd látni azt a templomot?~De nem folytatom tovább, mert
9180  IV,  152   |             szemét. Mondja meg: hol van? de tüstént, mert…~- Nem tudom -
9181  IV,  152   |                Kinyitottam a szobaajtót, de egy pillantást vetve a dühöngõ,
9182  IV,  152   |              Tovább folytattam az írást, de egy kifejezés megrezzentett,
9183  IV,  152   |                teljesen kiment eszembõl. De most figyelmes lettem, lecsaptam
9184  IV,  152   |           kedveskedjék a háziasszonynak.~De már késõn mentem. Barcsóné
9185  IV,  152   |             mondják, újság útján nõsült, de e tekintetben sohasem lehetett
9186  IV,  152   |                volt s ilyenkor brutális, de különben kitûnõ háziasszony,
9187  IV,  152   |                volt kénytelen hazajönni.~De a legjobban jellemezte az
9188  IV,  152   |           Abbáziában nyaraltak Barcsóék, de alighogy odament az asszony,
9189  IV,  152   |        Visszaültem a periraton dolgozni, de a bokréta minduntalan fúrta
9190  IV,  152   |                mert szereti a virágokat. De ha Barcsó küldte is, hát
9191  IV,  152   |                próbát tettem a tükörrel, de hasztalan. Barcsó még így
9192  IV,  152   |         természetes, hogy gyanakszom is.~De ez nem járja, illetlen és
9193  IV,  152   |        gimnazista« mondogattam magamban, de azok a kis bolondos fekete
9194  IV,  152   |                már reggel szükségem van. De ez egy csöppet se bántott
9195  IV,  152   |             tudom, mit varrt az asszony, de már az is bántott, mikor
9196  IV,  152   |             csacsi!~Kedveskedni próbált, de én mogorván feleltem:~-
9197  IV,  152   |            Elõvettem a friss hírlapokat, de nem olvastam, hanem a bokrétát
9198  IV,  152   |            átvizsgáltam a harmadikat is, de a bokréta ott sem volt.~
9199  IV,  152   |              azután így szólottam:~- Oh, de remek hajad van, Mariska.
9200  IV,  152   |            kicsikém, engedd meg, kérlek. De nini, Anna, hol a bokrétád,
9201  IV,  152   |                  rossz modorú egyéniség?~De bántam is én most már! Hadd
9202  IV,  152   |                  nem az Annáé a bokréta. De hiszen persze, persze. Mindjárt
9203  IV,  152   |                 feleltem önkéntelenül -, de nini, mi bajod van?~A szegény
9204  IV,  152   |                   mi?~- Ej, a tükör. No, de hagyjuk ezt. Hová mégysz
9205  IV,  152   |                  akartam megtanácskozni, de azóta már rájöttem a kérdés
9206  IV,  152   |                 kalapomat és elhaladtam. De villámgyorsan felcsattant
9207  IV,  152   |                 akartam dugni a fülemet, de átkozott szemeibõl mintha
9208  IV,  152   |                 nejérõl.~- Az én nõmrõl? De hogy jutok én ahhoz - szóltam
9209  IV,  152   |                 nem fogom megmagyarázni. De ha van önben egy kis találékonyság
9210  IV,  152   |              Hátha meg találnák mondani. De ön persze nem tudja a virágokat
9211  IV,  152   |               kaméliákat a feleségemnek, de egyet útközben elcsent az
9212  IV,  152   |             csokrot kapni még nem vétek; de hogy eltagadta, ezzel elárulta
9213  IV,  152   |            hazudott, mint a parancsolat. De most mindennek vége, lehullt
9214  IV,  152   |                hogy valamit tennem kell, de mit? Párbajra hívjam ki
9215  IV,  152   |              Párbajra hívjam ki Barcsót? De miért? Mert csokrot küldött
9216  IV,  152   |                    mert a látszat semmi, de a következtetések, azok
9217  IV,  152   |               utcánkon kell végigmenned. De én, látod, erre nem gondoltam.~
9218  IV,  152   |                  Nem élhetek így tovább. De hát férfi vagyok én? Kezemben
9219  IV,  152   |                összemorzsolhattam volna, de gyávaság fogott el. - Igen,
9220  IV,  152   |                  érzem, én gyáva vagyok. De nem, nem, mégis tenni fogok.~-
9221  IV,  152   |                  lebeszéljen a dologról, de én csak makacsabb lettem.~-
9222  IV,  152   |              Erdélyben születni érdemes, de élni Magyarországon kell!
9223  IV,  152   |          kívánkoznak, azok sokan vannak, de akik innen oda visszakívánkoznak,
9224  IV,  152   |              neked se mondtam el, Józsi. De meglehet, hogy a feleségedtõl
9225  IV,  152   |             tompán.~- Egy kis ostobaság, de meglakoltam érte a feleségemtõl.
9226  IV,  152   |                  neki az egy forintot.~- De a kaméliák… Mi történt a
9227  IV,  152   |             felelte Barcsó közömbösen -, de a feleségem…~Valaki felállt
9228  IV,  152   |                  házak falait alakokkal, de ez mégis sok, nagyon sok…
9229  IV,  152   |                Rendesen akad mecénás is, de nem mindég. Ilyen zsenigyerek
9230  IV,  152   |                 egy második asszonyt!)~- De igen, többen keresték -
9231  IV,  152   |               Klebiczky fõvadásza, ejnye de kitûnõ, ehol ni a regále-bérlõ
9232  IV,  152   |             hétszáz forint elfogyott, no de semmi, most már ki van képezve.~
9233  IV,  152   |                 is váltig a protektorok (de kenyeret persze nem adtak
9234  IV,  152   |            vallotta, hogy kapta valahol, de hogy hol, azt nem tudta
9235  IV,  152   |                 garas sincs a zsebedben, de holnap már elseje lesz,
9236  IV,  152   |              mint a rög. Igen ám reggel, de hol van még a reggel? Minden
9237  IV,  152   |              leszakaszd virágját, Jankó! De nagy szamár is volnál, ha
9238  IV,  152   |                 Hess, apró kis ördögök!«~De a lánykák is elõugrottak
9239  IV,  152   |              Ekkora szamár vagy, Jankó!«~De már ekkora szamár mégsem
9240  IV,  152   |          beiktatandó aktákat a fiókjába, de az ötven forintos bankót
9241  IV,  152   |                 hamis ötvenest elõvegye, de mekkora nagy lett az elnök
9242  IV,  152   |                  csak az imádság tartja, de a skíz dönthetetlenül áll -
9243  IV,  152   |             meglehet, hogy délelõtt van, de ezt bizonyosra állítani
9244  IV,  152   |         forintért!~A titkár is mosolyog, de hogyisne, hogyisne! Hiszen
9245  IV,  152   |                Hiszen régen áll a világ, de ilyesmi még elõ nem fordult…
9246  IV,  152   |                   hogy sok pénzbe kerül, de a szégyen, az örökös nagy