bold = Main text
     Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

 501   1,  11    |               nézésükkel majd fölfalják?~De azért õ maga nem volt képes
 502   1,  11    |            elkészült a hivatalos kötés. (De olyan is volt az, mint a
 503   1,  11    |                  nagyon is halvány nyom, de sokkal több a semminél.
 504   1,  11    |                 illik a bírónak.~- Igen, de a lábszárak már nem tartoznak
 505   1,  11    |                  bíróné asszonyomat. No, de elég az ingerkedésbõl. Siessenek
 506   1,  11    |              kiszíhatok egy fél pipával.~De amint kotorászni kezdett
 507   1,  11    |             engem - prüszkölt az öreg -, de a törvényt, a vármegyét,
 508   1,  11    |                  környezetünkben vannak. De kik? Ez a kérdések kérdése.~-
 509   1,  11    |                 meg nem hogy a vármegye, de még az ördög sem bír.~Az
 510   1,  11    |            Lohinán. Elkéstek egy kicsit. De úgy van az, ha a szakácsnét
 511   1,  11    |               paprikásabb, mint kellene, de a juhpörkölt igazi remek.
 512   1,  11    |             cimet ebbe sem ártott volna, de így is fölséges.~Az asztalnál
 513   1,  11    |               legyen, aki rendre inti.~- De hátha én magam kapnék kedvet?~-
 514   1,  11    |              szánta a legjobb lovat.~No, de nem mindenütt került szaladásra
 515   1,  11    |          területrõl kiszedték a köveket.~De mi a kövek alatt megmaradt,
 516   1,  11    |                 lednekkel, kukoricával - de a föld nem akarja, s amit
 517   1,  11    |                  becsületes növényeknek.~De még ez a föld is tesz kivételt
 518   1,  11    |             zordon vidék, mint a síkság. De magát a tótot bizony sokszor
 519   1,  11    |             hátul, míg a bíró ment elöl, de a zelenói Szûz Mária-képnél,
 520   1,  11    |              Sótony odaugratott melléje, de valóban csoda, hogy deres
 521   1,  11    |               farkasok és medvék között.~De Apolkával nehéz volt szóba
 522   1,  11    |           elvágta vele a beszéd fonalát. De bezzeg tudott aztán behízelgõ,
 523   1,  11    |               elmaradó fákat és füveket, de nem felelt. Meglassította
 524   1,  11    |                   Kevély az én szeretőm, de mire?~Se majorja, se akla,
 525   1,  11    |         rézcsatokkal öt lyukra gombolja,~De nincs benne egyéb, csak
 526   1,  11    |                  nem az árnak volt baja, de a bocskornak, azt foltozta.~-
 527   1,  11    |                 még, ha nem volt elég!~- De hát mit vétett szegényke?~-
 528   1,  11    |              hogy az öregapját ringatná.~De már erre kiesett a tajtékpipa
 529   1,  11    |                 Miért ne, ha nem alszik. De most egy idõ óta sokat szundikál.
 530   1,  11    |          behunyva tartottam a szemeimet, de a fülemet nyitva hagytam.
 531   1,  11    |              fülemet nyitva hagytam. No, de mondd el hát, mit csináltatok
 532   1,  11    |           idehoztok, mind egyforma lesz, de ha bevárjátok, míg megnõ,
 533   1,  11    |                 harisnyának van kezdete, de nincsen vége!~- Igaz, apó!
 534   1,  11    |                nevetséges, indokolatlan, de nem bírt kibontakozni alóla.
 535   1,  11    |           Szekula falujában történt.~No, de ami ezután következik, az
 536   1,  11    |                neki, s általa a falunak, de azt is tudta, mi illik.~
 537   1,  11    |           szemeket! Egy öreg úr lóháton, de milyen egyenesen üli meg;
 538   1,  11    |                 itt a zöld palástú mezõ!~De nini, az bizony se nem íródiák
 539   1,  11    |          helyeslést bólintott a fejével, de a szeme Apolkát kereste,
 540   1,  11    |                 egy kis szívgörcsöm van, de már múlik.~- Mégse jön az
 541   1,  11    |              zsálya, farkastej, a muhar (de volt ott tán ezerféle fû
 542   1,  11    |        pillanatra elszédült, összeesett, de rögtön rá még ruganyosabb
 543   1,  11    |                 õ ne lássa, hogy nézik - de a többiek bizony kinyitották.~-
 544   1,  11    |                diadalmasan menekült meg, de a rágalmazó Magdalénkát
 545   1,  11    |            darabig a vörnyeges égbolton, de aztán szép csendesen leguggolt
 546   1,  11    |                látszottak a szeme alatt, de neki még a patkó is jól
 547   1,  11    |                   térj magadhoz, lelkem!~De az ott feküdt mozdulatlanul,
 548   1,  11    |   kétségbeesetten kurjantott a bíróékra, de ki tudja, hol jártak azok
 549   1,  11    |                 hogy lélegzethez jusson?~De bizony a mellényke volt
 550   1,  11    |                  lent; által is ugrotta, de észre mégsem vette. Utoljára
 551   1,  11    |               fel, hörgésszerû, gyenge - de az már mégis ébredés.~A
 552   1,  11    |                 ült mellette a pázsiton, de nem felelt, elfordította
 553   1,  11    |                vagy húsz éve múlt ennek, de még mindig keresik a lányok
 554   1,  11    |              lányok keresik, még értem - de mit akarnak a menyecskék?~ ~~  ~
 555   1,  11    |                vagy lebeszéli a vevõt.~- De mi haszna van ebbõl? - kérdeztem
 556   1,  11    |                    sziszegte a jegyzõ.~- De én még mindig nem fogtam
 557   1,  11    |                veszi meg pakszus nélkül, de ha megveszi is valaki, csak
 558   1,  11    |                  vet érte a tolvajoknak, de ha bizonyság van hozzá,
 559   1,  11    |              uram.~- Hallatlan dolog ez! De hát nem szól ebbe bele a
 560   1,  12    |              ugyan sokat a mesterséghez, de mivelhogy apjától, aki szintén
 561   1,  12    |                 hogy jobban kijön velök.~De szerencsére Perecz uramnak
 562   1,  12    |                 bõven kijárt a kolláció, de a pirongatás is. Mert ha
 563   1,  12    |              esett össze a küszöb elõtt, de õ ezt mind eltûrte, felkelt
 564   1,  12    |                gyerekek!«~Jó szíve volt, de már a stílusából nem engedett.
 565   1,  12    |                  szó olcsóbb lett azóta, de a hús drágább.)~Hanem ha
 566   1,  12    |                 belõle Erdélyországban.«~De minek számoljuk elõ minden
 567   1,  12    |               azoknak a szegény fiúknak.~De így is, mikor felgyógyult,
 568   1,  12    |                nem hogy szemet hunyt rá, de ki sem merte soha nyitni,
 569   1,  12    |                 jussa lesz a jövendõben.~De akárhogy szórakoztatta is
 570   1,  12    |                 sütnek, fõznek ott bent. De vajon fõznek-e valahol annak
 571   1,  12    |                 mert õneki sok a gondja, de én ugyan el nem nézem. Nosza,
 572   1,  12    |             szófogadók, nyájasak voltak, de valami méla bánat mindig
 573   1,  12    |            tanult a szomorúsága mellett, de a Laci fejébe a nagy búbánatnak
 574   1,  12    |               rendesen az utolsó padban. De bezzeg az elsõ volt, ahol
 575   1,  12    |                el neki a Horatius ódáit, de ha jól hátbaütögetik a buzogánnyal,
 576   1,  12    |               csak a sírig tart, domini, de a mathézis azon túl is,
 577   1,  12    |                   aranyszállal kivarrva, de a nagy becsét az adja meg,
 578   1,  12    |                jól viseltétek magatokat, de most már lássuk, ki köztetek
 579   1,  12    |                legerõsebbnek érzi magát.~De az idén köztük volt a fortissimus,
 580   1,  12    |              ilyen kemény fiúk teremnek, de lássuk, nem nõtt-e egy esztendõ
 581   1,  12    |               diák mind egymásra nézett, de bizony minden arcra az volt
 582   1,  12    |              nevezik az egyes állatokat, de valljuk meg, senki sem érti.
 583   1,  12    |               szedi majd fel Dobos néni!~De a Pista gyerek sem rest…
 584   1,  12    |                 karikája befelé fordult. De azért meg se szisszent,
 585   1,  12    |                 fa, amelybe belebotlott, de amely egyszersmind leesni
 586   1,  12    |             koppant a feje a fa derekán, de mint a labda, visszaugrott
 587   1,  12    |          leugrott nagy örömében a fáról, de olyan szerencsétlenül esett
 588   1,  12    |                  eltörte a bal bordáját. De fájdalmas jajgatásai közben
 589   1,  12    |                 gulyáslevest megkavarni.~De a java még csak ezután jött.
 590   1,  12    |              odajárultak Veres Pistához (de milyen szép fiú lett abból
 591   1,  12    |                 az egyik, mint a másik - de azért nem lehetett észrevenni,
 592   1,  12    |               sóhajtá megsemmisülten. - »De hát mért nem vagyok az?« -
 593   1,  12    |                fák komoran bámultak rá - de meg nem magyarázták neki.~
 594   1,  12    |         megvannak a maga ragyogó vágyai, de azok rendesen vagy alantabb
 595   1,  12    |              sarkantyú, vagy egy puzdra.~De ki gondolna nemességre ilyen
 596   1,  12    |                nekem meg neked az Isten, de azért mégis õk a hatalmasabbak.~
 597   1,  12    |            nemcsak az orgonaszót emelné, de a halotti búcsúztatók eléneklésében
 598   1,  12    |           rámaradhat.~Laci nem is bánta, de Pista búsan rázta a fejét.
 599   1,  12    |              vagy leugrik a toronyból.~- De hát mi akarsz lenni, édes
 600   1,  12    |             lohasztotta az ilyen beszéd, de a külsõ életben minden csak
 601   1,  12    |                  napja volt nemcsak õrá, de Dobosékra is. Csüggedten,
 602   1,  12    |            Bizony, keserû annak az íze - de ha az Isten így rendelte,
 603   1,  12    |                  a két fiút görcsösen -, de magam is idegenbe megyek.
 604   1,  12    |              módra ömlõ könnyeiket.~- Ó, de jó az isten - kiáltá fájdalmasan -,
 605   1,  12    |           örültek szegények, hogy élnek. De Pizsera apó mindenféle nemes
 606   1,  12    |                  ezért a meghódolásért - de most csak sírni tudott.~-
 607   1,  12    |             ezzel van tele útitáskánk!~- De még ez is elfogyhat.~- Az
 608   1,  12    |               elfogyhat.~- Az enyém nem, de miattad aggódom. Félek,
 609   1,  12    |               háznál? Engedelmet kérünk, de mi nem a halál vagyunk!~-
 610   1,  12    |            Mérgesen becsapta az ablakot, de alig voltak tíz lépésnyire,
 611   1,  12    |            unokámnak, Mohorai Ferencnek, de csak huszonnégy éves korában
 612   1,  12    |                  kezét gyöngéden.~- Jaj, de hideg a kezed, nagyanyó!
 613   1,  12    |                 jó, eredj hát lefeküdni. De fordulj ide még egyszer
 614   1,  12    |               lábas jószág… nincs egyéb! De igen, igen… a két kedves
 615   1,  12    |          Köszönjük alásan a jóakaratját, de mire valók nekünk a kutyák,
 616   1,  12    |                utakon estig bandukoltak, de a két kutya és a végtelen
 617   1,  12    |             vettétek?~- A kutya fogta.~- De csak remélem, nem magatok
 618   1,  12    |                Hja, azt mindenki keresi, de kevesen találják meg! A
 619   1,  12    |        Rozsomákkal utazni, mint egyedül, de a kutya, az õ fehér kutyája,
 620   1,  12    |              igen jámbor fejedelem vala, de mégis sok rosszat cselekedett,
 621   1,  12    |               viselte: »Judas Iskariotes de Eger«, »Simeon Zélotes de
 622   1,  12    |                de Eger«, »Simeon Zélotes de Neszmély« stb. Két tokaji
 623   1,  12    |              mulatságossal.~Egy délután, de még a délutánok elleni törvény
 624   1,  12    |                 összecsengtek a poharak, de mint mondottuk, Apor és
 625   1,  12    |              nagyon kellemetlen állapot.~De szerencsére Teleki Mihály
 626   1,  12    |                 híjával az ismereteknek.~De két bõszült bikát könnyebb
 627   1,  12    |               elõ az urak véleményeiket, de - tette hozzá Apafi nevetve -
 628   1,  12    |                 lehetünk tehát elégedve, de az isten, mikor a mindenség
 629   1,  12    |                  a Schmidt uram válasza, de az urak elégedetlenül morogtak,
 630   1,  12    |                 szólt oda az apródoknak, de úgy, hogy mindenki hallja:~-
 631   1,  12    |            Gyulafehérvár utcáin akad az, de a fejedelmi tanácsban is.~
 632   1,  12    |            apródok, nagyságos fejedelem, de sehogy sem akar bejönni
 633   1,  12    |              Hiszen ha csak ott állanál, de ez õnagysága Apafi Mihály,
 634   1,  12    |                 vélte a tudós Bethlen -, de én nem találom a dolgot
 635   1,  12    |                 ez a szellemi erõlködés, de természetesen nem lett semmi
 636   1,  12    |                 másvilágról disputáltak, de a vendégek, kik már könyv
 637   1,  12    |             beszélj bolondokat, Miska« - de a szót megfagyasztotta az
 638   1,  12    |             reggelig kitörte a forróláz.~De még jobban reggel, mikor
 639   1,  12    |             amivel a fiú csiklandozta.~- De iszen szép volt és találó
 640   1,  12    |                   Hagyd abba most azt!~- De nem merem ám, instálom,
 641   1,  12    |            elszomorodva -, embert lehet, de hogy el legyen fáradva,
 642   1,  12    |               festettél ide, te bolond?… De már mindegy, a kecske is
 643   1,  12    |                nemesember inkább meghal, de nem koldulhat.~Meg-megállt
 644   1,  12    |           visszament a fejedelmi lakhoz, de az õrök nem akarták beereszteni
 645   1,  12    |              házak.~- A házak nagyobbak, de már a kertek kisebbek. Egyszóval,
 646   1,  12    |                 emberek is?~- Azok is.~- De a veréb csak nem kisebb?~-
 647   1,  12    |                  odamarkolni és elfutni. De hogyan tehesse azt ezzel
 648   1,  12    |                  még a szilvaérés ideje, de az éhes gyomor nem okoskodik,
 649   1,  12    |                 akarta szedni tartalmát, de nem lehetett, mert mozdulni
 650   1,  12    |              visszaöntötte a kincseknek, de megint visszavett abból
 651   1,  12    |        aranykösöntyût itt nem hagyhatom, de ezt a topázt sem.~Ismét
 652   1,  12    |           vagyonnal annak másik felétõl.~De mégis engednie kellett az
 653   1,  12    |                  igényt tarthatna rájok, de az ellenkezõ sem lehetetlen.
 654   1,  12    |              mihelyt a romokat elhagyja, de a nyugtalanság vele ment
 655   1,  12    |           kocsmárosok is megszelídültek, de roppant lassan: a »medvé«-
 656   1,  12    |                 pletyka gyors lábon jár, de hát még az udvari pletyka!
 657   1,  12    |         retteneteseket. Szerencséje báró De Manxnak, hogy még akkor
 658   1,  12    |                 neked kell nyilatkoznod, de nemesi szavadra, hiszed-e
 659   1,  12    |            medvével.~- Halljuk, halljuk, de igyunk elõbb!~Koccintottak,
 660   1,  12    |                fegyver lett volna nálam, de csak egy bicska sem. Egy
 661   1,  12    |                 ajánlottam a lelkemet…~- De hát a medvék mit csináltak?~-
 662   1,  12    |                  ruhával.~Laci nevetett, de nem felelt semmit.~Mikor
 663   1,  12    |             Mindnyájan készen voltak rá, de Laci a Petki ajánlatát fogadta
 664   1,  12    |              testvérbátyád?~- Nem tudom, de fel kell õt találnom.~Reggel
 665   1,  12    |              kéretett fel a fejedelemnõ, de azoknak igazán csak a híre
 666   1,  12    |                ilyenek hulltak a földre. De biz az nem nagyon törõdött
 667   1,  12    |              kincset? Lopta tán valahol? De ugyan kitõl lopta volna?
 668   1,  12    |                  átöltöztetett királyfi.~De akkor mit keresett itt?~
 669   1,  12    |                  tegnap jutni Telekihez, de az õrök nem eresztették.~
 670   1,  12    |               kirohant a tanácsterembõl. De mi annak a polgártársak
 671   1,  12    |             kegyesen meg volt elégedve - de az ádáz végzet (az is a
 672   1,  12    |               kontót kegyesen kifizetni, de figyelmezteti a hatóságot,
 673   1,  12    |                  legyen semmi ceremónia.~De ez mind mellékes dolog a
 674   1,  12    |                 báj és kellem ömlött el. De ha még tízszerte szebb és
 675   1,  12    |                  dübörögtek a kövezeten, de a leányka szeme csukva maradt.~
 676   1,  12    |                hogy ha a bordáit nem is, de legalább az orrát mindenesetre
 677   1,  12    |                 Hiszen ültek ott elegen, de megvallom, úgy jártam, mint
 678   1,  12    |               szólt hidegen, elutasítón, de csakhamar megbánta, mert
 679   1,  12    |              atyám vissza fogja fizetni, de õ most nincs otthon, s én
 680   1,  12    |               saját szeszélyeik szerint.~De a nappali tündérek lassú
 681   1,  12    |                  Nemcsak elõ nem hozták, de csak meg sem súgták a Pista
 682   1,  12    |              valamikor a kardkötõt adta. De hát azután, azután? - fogja
 683   1,  12    |            valami, a harmadik elmenetel, de ezt már te ki nem találhatod,
 684   1,  12    |            nélkül. Az adja meg a fényét. De hátha még Ágnes is ott lenne!
 685   1,  12    |               tán hírt mond Pista felõl, de az óriás emberseregben egyetlen
 686   1,  12    |                  ez kétkedõ ámulattal. - De hát ki akkor?~- Én gróf
 687   1,  12    |               felelte Rozsomák idegenül, de a félreismerhetetlen õszinteség
 688   1,  12    |               hozzá némi kevélységgel -, de nem is ösmerem azt a grófot.~-
 689   1,  12    |                hullámzó benyomásoktól.~- De hát ki volt akkor az a Rozsomák?
 690   1,  12    |               hitte, hogy piroslani fog.~De Lacira elveszett e hír bûbája,
 691   1,  12    |           válaszával.~Csak két szót írt, de az sokat ért.~Visszaküldte
 692   1,  12    |                  kérdeztek tőle valamit.~De azért Veres László mégis
 693   1,  12    |            hiszen megösmerni anélkül is! De mégis elfogta az aggodalom,
 694   1,  12    |               haragosan morgott valamit, de meg se mozdult. Pedig valamikor
 695   1,  12    |                 oda, ahol a katlan volt.~De minek toldjam-foldjam, röviden
 696   1,  12    |              lépésnyire lehetett az üst. De hátha amaz a másik szilvafa
 697   1,  12    |                  rohant, mint egy õrült, de az üstnek se híre, se hamva,
 698   1,  12    |                aztán nemcsak Veres Laci, de Boncz Márton is nagy szemeket
 699   1,  12    |             ismerõsnek látszott az arca, de nem bírta eltalálni, honnan.~-
 700   1,  12    |                  sárospataki börtönöket. De hát ha még a kincs is meglenne,
 701   1,  12    |                  Dráva!~Megfordult Laci, de az eb nem hajtott rá. Utána
 702   1,  12    |                  melyre madzagot kötött, de a kutya rámordult, s beleharapott
 703   1,  12    |            segítene más, csak az ásatás. De ásatni már nem lehet titokban,
 704   1,  12    |         haragommal. Táto, ne! Dráva, ne!~De a Dráva csak nem akart elõjönni.~-
 705   1,  12    |                 is kutyakeresõbe indult, de üres kézzel szállingóztak
 706   1,  12    |                mosolyogtak a napfénytõl, de õneki ridegnek látszott
 707   1,  12    |                  ebeket vezetve kötélen, de egyik se volt a Dráva. Az
 708   1,  12    |               nekem azokat a telkeket.~- De mire valók azok a fens…
 709   1,  12    |                csak megbírtuk valahogy - de ha még egy másik fejedelem
 710   1,  12    |           csörgette.~Még éjjel is ástak, de az nem volt sem fundamentum-ásás,
 711   1,  12    |                 fordult ki a kapa alatt, de az üstnek semmi nyoma sem
 712   1,  12    |                  látták a fehér kutyát - de nem egy fehér kutya van
 713   1,  12    |         Teremtette, ha ezt tudtam volna! De csak nem a kurucok foglya?~-
 714   1,  12    |                     Éppen ezt nem tudom. De majd meglássuk.~Így indult
 715   1,  12    |              éppen Sárospatakon idõzött, de Lacit elutasították, nem
 716   1,  12    |               javasasszonynak a képiben, de minthogy az utóbbi nehezen
 717   1,  12    |           Valóban ül itt ilyen nevû rab, de amiatt ugyan nyugodtan alhatnak
 718   1,  12    |                    Talán meghalt?~- Nem, de meg fog halni. Éppen a ma
 719   1,  12    |                  vallatjuk, tortúrázzuk, de olyan konok, hogy nem vall.
 720   1,  12    |       labancoktól fogták el, hadifogoly, de nem tolvaj. És mit lopott?
 721   1,  12    |                  tudom én, mit csinálok, de valamit csinálok.~- Hát
 722   1,  12    |               fejedelem? - hebegte Laci, de csakhamar összeszedte magát. -
 723   1,  12    |               minden arcizma megrándult.~De Krucsay éppen nem csodálkozott
 724   1,  12    |              igyekezett a porkoláb után, de Krucsay gyöngéden visszatartotta:~-
 725   1,  12    |                 Gyulafehérvárott talált!~De nem volt ideje gondolkozni.
 726   1,  12    |            jutott -, menjünk, menjünk!~- De miként szabadítottál ki?~-
 727   1,  12    |                leszünk innen. Menjünk.~- De merre menjünk?~- Akármerre,
 728   1,  12    |                mondtam, ártatlan vagyok, de nem hitték. S én magam sem
 729   1,  12    |               neki: »Vallj be mindent« - de a fekete kutya, mely ott
 730   1,  12    |                Arepo tenet Opera Rotas.«~De mind e dicsõségkoszorúzta
 731   1,  12    |            horzsolta lábát az ostromnál, de õ nem engedte csizmáját
 732   1,  12    |                 kardjukat mind a ketten, de Heister szerencsétlenül
 733   1,  12    |          legalább az elsõ vágás ne érje.~De Magday, egy perc mûve volt,
 734   1,  12    |                ha üldözõben esik meg ez, de ne feledje, tábornok úr,
 735   1,  12    |          félreugrott; nosza újra kezdik, de most meg a kurucok rontották
 736   1,  12    |                  a karabélyát Heisterre, de bizony csak a lovat találta,
 737   1,  12    |             Mindezen vitéz cselekedetei, de különösen Simontornyánál
 738   1,  12    |                 társai mind elhullottak, de a golyózápor közepett neki
 739   1,  12    |               irigykedni szoktak máskor, de Magdayt mindenki kedvelte,
 740   1,  12    |              barátaiért mindent megtett, de tõlük soha semmit nem kívánt.
 741   1,  12    |                  szemben nem volt gõgös, de szolgai sem volt a feljebbvalók
 742   1,  12    |                  ne menjen be a sátorba!~De utolérni nem bírta a közlegény,
 743   1,  12    |                  fölháborodva hebegte:~- De hát mit cselekszik kegyelmed,
 744   1,  12    |              látták, hogy nagyon sápadt, de hát a dicsõségtõl is megfehéredhet
 745   1,  12    |           némelyek.~- Kedve telik benne; de nem is csoda! Fölséges állat!~
 746   1,  12    |              kehes, változz át tátosnak!~De az nem sokat törõdött a
 747   1,  12    |                  a csavargó öccse által. De ez egy egész hosszú történet.~
 748   1,  12    |            Hívassa be, kérem, egy szóra.~De a sátor mellé állított díszõr
 749   1,  12    |              mely büntetlenül leteperte, de a fátum rátalált, s új csapást
 750   1,  12    |                 hogy együtt hagyja õket.~De a bizalom is megjött apródonkint.~
 751   1,  12    |               kegyelem Magday Istvánnak.~De mikor aztán hónapok múltán
 752   1,  12    |                apóra, mintha ismergetné, de nem szólt semmit, csak a
 753   1,  12    |             ismerõsnek látszott a tiszt, de csak belenyugodott, hiszen
 754   1,  12    |                  is nyernék egy aranyat, de mivelhogy nincsen több három
 755   1,  12    |                   Lehetetlen! - hebegte, de amint jobban megnézte a
 756   1,  12    |            fejemet odakínálom a tiedért, de a tiedet ki nem hagyom siklani
 757   1,  12    |                 tán nem bolondult meg?~- De meglehet, hogy megbolondultam,
 758   1,  12    |                  Nem tudom, mit akarhat. De a legtürelmetlenebb egy
 759   1,  12    |               szájam, könyörgöm alássan, de ha már elszóltam magamat,
 760   1,  12    |            hazudni. Én fogtam el Verest, de átengedtem Hajdú Jánosnak,
 761   1,  12    |                német mellett verekedni - de isten lát a vesékbe, miért
 762   1,  12    |             odább, s betette az ablakot.~De e pillanatban szétlökve
 763   1,  12    |          tolvajlást még elengedném neki, de az árulást nem engedhetem
 764   1,  12    |                 eredményt meg nem tudja.~De akármilyen gyorsan ment
 765   1,  12    |                  még jókor vették észre.~De Laci is csak most vette
 766   1,  12    |                 jutott, a jó szerencse - de nem tudtam becsülni…~*~A
 767   1,  12    |                 mert õ ásta ki azokat.~- De hát az nem igaz, felséges
 768   1,  12    |                bátyám, az utolsó betûig, de én elég nyomorult voltam
 769   1,  12    |                 mondta el a maga dolgát, de csak a Lacié volt tarka,
 770   1,  12    |               bátyját indult megkeresni, de Pesten ott ragadt, mert
 771   1,  12    |                mond Laci felé fordulva), de helyrehoztad ma, bebizonyítva,
 772   1,  12    |             kegyelmeteknek a halasztást, de csak egy föltétel alatt.~-
 773   1,  13    |                 rész a gazdag, a pompás, de a budai rész a kedves. Pestnek
 774   1,  13    |                 még sohasem volt Pesten, de olyan pesti öregembert sohase
 775   1,  13    |             építsenek föléjük palotákat.~De maradjunk a budai korcsmák
 776   1,  13    |             páratlanok a maguk nemében - de csak addig, míg a pestiek
 777   1,  13    |                neveztek a maga idejében, de inkább nevezhették volna »
 778   1,  13    |                  darázs a csöpögõ mézen.~De hát ez mind nem ért semmit,
 779   1,  13    |        nyomhatott vagy kilencven kilót), de azért pompásan ment a dolog (
 780   1,  13    |            Numerus clausussal dolgozott, de nem úgy, mint a fiskálisok
 781   1,  13    |                 Hiszen mióta várunk már. De a vendégei sehogy se akarnak
 782   1,  13    |                 meghalnak. És mondhatom (de ezt sajátságos gõggel tette
 783   1,  13    |         sipsiricát« is.~Hej a sipsirica! De kedves gyerek volt a sipsirica.~
 784   1,  13    |              éneklõ kanonok volt Vácott, de minden héten két napot töltött
 785   1,  13    |                ami az embert megbûvölte, de volt valami. A homloka szûk
 786   1,  13    |                    Bolondság, bolondság, de azt tartja Druzsba, hogy
 787   1,  13    |                  célszerû életfelosztás. De mit akar maga a sipsiricával?
 788   1,  13    |             tûrik a rossz minisztereket, de gyakrabban változtatják
 789   1,  13    |                  változtatják a kártyát.~De ki az ördög gyõzné elszámlálni
 790   1,  13    |         tisztelettel kezdett vele bánni, de elõttünk csodálatos módon
 791   1,  13    |              szamárság, az pénzbe kerül. De mindegy, Jahodovska megérdemli,
 792   1,  13    |                 beszélget a Herkulessel, de Mliniczky ebben se talált
 793   1,  13    |             téren mozgott az ismeretség, de amint késõbb észrevette,
 794   1,  13    |            szégyenli magát a Jahodovska?~De ezt még csak mind eltûrte
 795   1,  13    |               kicsit a kétfejû sasra is, de aztat mégis hiszek, hogy
 796   1,  13    |                  már, én is öreg vagyok, de az ördög bennünk még fiatal.
 797   1,  13    |           örömmel fogja nézni az égbõl.« De addig is, míg Jahodovsky
 798   1,  13    |           közömbös hangon kérdezõsködni, de bizonyos reszketegségtõl
 799   1,  13    |                  igaz, hogy meg se kért, de ha megkért volna is, ha
 800   1,  13    |                 mondja csak?…~Édesdeden, de hamiskásan nevetett, miközben
 801   1,  13    |                végig egy kis fokhagymát… de csak leheletszerûen, Jahodovska!~
 802   1,  13    |         Kugler-cukorkát hozott ilyenkor, de az mindig a kocsin maradt,
 803   1,  13    |               magát. Pusztán egy morzsa; de a »Páva« verebeinek az is
 804   1,  13    |        professzor hangosan és felugrott, de észrevévén, hogy templomban
 805   1,  13    |                van… azaz nem mondhatnám, de mégis furcsa.~Elrohant,
 806   1,  13    |                 lelkemnek, se testemnek. De hogy legyen ez a gyámoltalan
 807   1,  13    |               hogy elhervadjon gonoszul. De hát én nem mozdulhatok az
 808   1,  13    |                 néhányan ki is maradtak; de a szerencsés Manusek csakhamar
 809   1,  13    |         kancsóból az érdemesek poharába. De iszen illedelmes, szeretetre
 810   1,  13    |              citronyos bort adjék kend!« De igazán is bort ide, Franciska,
 811   1,  13    |                kénytelen is vagyok vele. De mi hasznom is lenne belõle,
 812   1,  13    |              megtelt vállban egy kicsit, de amellett nyúlánk és harmatos
 813   1,  13    |              eleven szarvast végigmenni.~De nemcsak a vénasszonyoknak
 814   1,  13    |                 önt megbotránkoztatja.~- De igenis, tanár úr.~- És mi
 815   1,  13    |                 rázta.~- Nem ez, nem ez, de azért csak folytassa, kedves
 816   1,  13    |                  Druzsba úr jószívûen -, de most egyelõre a tanulókról
 817   1,  13    |               teszem azt a »Pává«-hoz?~- De bizony éppen csak oda járnak -
 818   1,  13    |             tehet magának szemrehányást. De én ad personam élénk lelkiismereti
 819   1,  13    |              akkor nem írnának verseket, de tanulnának. A kötelesség
 820   1,  13    |               szólt Druzsba rejtélyesen, de miután látta, hogy nem találgatják,
 821   1,  13    |                 mindig csak csütörtökön. De mi az ördög jut eszembe? (
 822   1,  13    |                rózsavízzel locsolgatnák, de azért meg volt lepetve.~-
 823   1,  13    |          mindenfélét kiabálnak egymásra, de az igazi oka csak az lehet,
 824   1,  13    |     visszafordult nagy léleknyugalommal, de a Mályva utca errõl a részérõl
 825   1,  13    |                 nem dughatta Druzsba úr, de a szemére se tehetett ellenzõket,
 826   1,  13    |         szakácsnét, kik oda-odaugrottak, de a Herkules egy széket forgatott
 827   1,  13    |                   Ígérem, hogy elmegyek, de nem most szégyenszemre,
 828   1,  13    |                hogy nem élhetünk együtt, de várd meg az estét, Franciska!~-
 829   1,  13    |             szeretett volna továbbmenni, de nem lehetett, mintha bénulás
 830   1,  13    |               udvar, a künn álló népség, de még a szomszéd házak is,
 831   1,  13    |               csinálták a zsindelytetõt. De azért mindent látott, mindent
 832   1,  13    |                ki egy fazék forró lúgot!~De már ennek fele se tréfa.
 833   1,  13    |             sárkány - hörgé -, elmegyek, de megkeserülöd.~Kár, hogy
 834   1,  13    |                  is fáj, tessék elhinni. De én anya vagyok. Mindenekfölött
 835   1,  13    |              tett Manusek, mit tagadnám? De a leányom jövõje veszélyeztetve
 836   1,  13    |          lesütötte szelíd tüzû szemeit), de az anya föllázadt. És semmi
 837   1,  13    |           mondhatnak, ami nekik tetszik, de Isten javamra fogja följegyezni.~
 838   1,  13    |        foglalkoztak saját gondolatukkal, de Mliniczky érzelmei kitörtek
 839   1,  13    |                  visszatért a »Pává«-ba, de nem a tavalyi szemével.
 840   1,  13    |                  csinos volt és takaros, de a poétikus zománc lehámlott
 841   1,  13    |                  ezentúl az eseményeket. De vannak is ilyen helyen események?
 842   1,  13    |    parasztasszony pompásan fõz, ha akar, de a szakácsok közül csak minden
 843   1,  13    |             napokon csinos budai fruska, de csütörtökön mindig vakító
 844   1,  13    |                el a bizalmas embereinek, de azért mégis elterjedt.~-
 845   1,  13    |             volna. Vagy örökölt valahol, de kitõl? Vagy eladott valamit,
 846   1,  13    |             kitõl? Vagy eladott valamit, de mit?~Druzsba úr is meghallotta
 847   1,  13    |                  megutálta, kárhoztatta, de a homloka… teringette a
 848   1,  13    |                  pihés hervatag arcbõre, de ez már mind a burgzsandáré
 849   1,  13    |             önkényes föltevésen alapult, de õ megelégedett vele és úgy
 850   1,  13    |                másik Jahodovskát talált, de azért tartózkodó maradt,
 851   1,  13    |                bizalmasan, meleg hangon, de kissé zûrzavarosan -, ilyenkor
 852   1,  13    |              Sokszor le is törik alatta. De mikor csak egy van! Oh,
 853   1,  13    |                ölébe. Igazán rettenetes! De az anya belátja, hogy így
 854   1,  13    |                ehhez, mert nincsen esze, de egy anyának van esze…~-
 855   1,  13    |                   igenis haboztam eddig, de megteszem, beadom a derekamat,
 856   1,  13    |            menjen! Mit akarna még velem?~De azért a legselymesebb tekintetével
 857   1,  13    |        lankasztotta el, szólni is akart, de sajátságos görcsös köhögési
 858   1,  13    |                tányérjai. Nemde, igenis? De ön összetört valamit… valamit
 859   1,  13    |             valamit Jahodovska. Egyszer, de nem mondom meg, mikor, nem
 860   1,  13    |                  nem mondom meg, miképp, de összetört valamit… És az
 861   1,  13    |                  lassan gyûlt az összeg, de mégis gyûlt, Druzsba úr
 862   1,  13    |             illatú aggastyántól függött, de csütörtök múlt csütörtök
 863   1,  13    |                   förmedt rá Druzsba úr, de azért láthatólag gondolatokba
 864   1,  13    |                 Ösmeri a határát?~- Nem, de hogy az apamályi aklon túl
 865   1,  13    |             megtekinteni a csodavirágot, de a kertész bosszúsan mondá,
 866   1,  13    |        elvirágzott volna már éppen ma.~- De legalább láttuk volna.~-
 867   1,  13    |                 láthatta a ritka irupét, de legalább megtudta, hogy
 868   1,  13    |                 arra - felelte a bíró -, de túl van az apamályi aklon -
 869   1,  13    |                  fõzik ott vacsorájukat.~De a sors nem sokáig kínozta
 870   1,  13    |                     Hiszen bárónak báró, de nem folytatja.~- Hát mit
 871   1,  13    |            látnák); otthon is van kettõ, de azok még csak palánták,
 872   1,  13    |            vagyunk, gondolta Druzsba úr, de látván, hogy ilyen adatokkal
 873   1,  13    |               története volt a piócáról, de azt sohasem mondhatta el
 874   1,  13    |                  folytatta a báróságot), de szép, vékony arcáról intelligencia
 875   1,  13    |                  pattant fel Salitius.~- De sokszor használta arra,
 876   1,  13    |     mentegetõzött, hogy a hazát siratja, de Druzsba úr megint ráförmedt: »
 877   1,  13    |               Egyszóval, sietni kellene, de a kormány velök tart. Hisz
 878   1,  13    |                   szörnyen kevés.~- Úgy, de van a hagyatékhoz egy szép
 879   1,  13    |                van - bizonyítá a báró -, de éppen nem ijesztõ, ugye,
 880   1,  13    |               Hogy ki lehet, nem tudjuk, de egyszer vigyázatlanságból
 881   1,  13    |          próbáltak beállítani vendégnek, de nem lehet; a kastély néma
 882   1,  13    |             jutnom.~- Hiszen én belátom, de ha nem lehet, hát nem lehet.
 883   1,  13    |                  Csak ostrommal lehetne, de katonasága, úgy látom, nincs.~-
 884   1,  13    |            kisasszony, vagy isten tudja… de valami ilyenféle. Ide dugják,
 885   1,  13    |                   Locsog a szabadságról, de azt se tudja, mi fán terem.
 886   1,  13    |            Wildungen.~- Sok téglája van, de nem tud házat építeni -
 887   1,  13    |                 meghalt volna magától.~- De a famíliája most is élne.~-
 888   1,  13    |                  és én viszem a mamának. De ha nekem akarta adni, akkor
 889   1,  13    |             mesélt a törökök idejébõl.~- De hátha az más ilyen virág
 890   1,  13    |            amelyikért szintén leüthetik… De minthogy csak egy feje van,
 891   1,  13    |                    Atyám a bányába ment, de rám bízta, hogy önnek megmutogassam
 892   1,  13    |           gyomrában?~- Fúrtam, kerestem, de nincs ott már semmi, csak
 893   1,  13    |                álmodik - mondá zavartan, de mégis csillogó és mélyreható
 894   1,  13    |             szellemi foglalkozás közben!~De Kutorai meg nem állhatta,
 895   1,  13    |                 a galambok teljesítik.~- De hisz ezzel az állam van
 896   1,  13    |                  megkárosítva.~- Persze, de ezt most ne feszegessük.
 897   1,  13    |                úr még mindig habozott.~- De hátha a galamb ahelyett,
 898   1,  13    |             járni? - faggatta a gyermek.~De már erre Druzsba úr se tudott
 899   1,  13    |                elpiszkítá az egyik szót, de Druzsba úr már meg sem nézte,
 900   1,  13    |                egy kis bátorságot ivott, de a feketekávát már nem várta
 901   1,  13    |               kíváncsiság visz, Kutorai, de a kötelesség. Ön itten megvár
 902   1,  13    |               Druzsba tanár úr zavartan, de mégis szigorúan nézett rá:~-
 903   1,  13    |              tessék félni - szólalt meg, de nem a medve, hanem egy oldalt
 904   1,  13    |              embert evett meg valamikor, de most már öreg, nincsenek
 905   1,  13    |           fenevadakat, vagy két kaktusz. De õk szebbek, nem igaz? Nézze
 906   1,  13    |                egy túlvilági kísértetre, de olyan jóízû bonhomia ült
 907   1,  13    |               meg. Ön mindent megnézhet, de semmit se kérdezhet. Mert
 908   1,  13    |                 S ez nekem nagyon fájna. De menjünk tovább. Most egy
 909   1,  13    |              Nincsenek önnek tyúkszemei? De igaz, nekem se szabad kérdezõsködni.
 910   1,  13    |                  hogy ilyeneket kitalál. De ha meggondoljuk, hogy egy
 911   1,  13    |                egy intim szobához vezet, de oda nem szabad belépni,
 912   1,  13    |              csak éppen ennyi szoba van, de legkevésbé se érdekesek,
 913   1,  13    |               kihozta Brokot a sodrából, de méltán. Mert mégis szemtelenség,
 914   1,  13    |                volt, talán másképp volt, de bizonyos, hogy Druzsba úr
 915   1,  13    |              szereti a fehér gyerekhúst. De jó is. (És étvágygerjesztõen
 916   1,  13    |              mondá Druzsba úr csendesen, de amellett gyanakvó és borzalmat
 917   1,  13    |              lassan-lassan magához tért, de hogy a macska ránéz, tûrhetlenül
 918   1,  13    |                 Druzsba úr nézte, nézte, de félig-meddig azt hitte,
 919   1,  13    |                 hogy nem tud fölébredni.~De elméje mégis mûködött, habár
 920   1,  13    |                 kis komornát emlegetett, de abban a rendkívüli lelkiállapotban,
 921   1,  13    |                  lábacskáit a zsámolyra (de milyen csodálatos parányiak
 922   1,  13    |              fejecske künn is megvillan, de csakhamar eltûnik ismét.~
 923   1,  13    |                     Én vagyok, ragyogok. De hol veszi itt magát, keresztapám,
 924   1,  13    |             madár se jár? No, ez pompás, de milyen pompás! (És tapsolt
 925   1,  13    |                 mama küldte?~- Nem, nem. De mit is akartam mondani?
 926   1,  13    |              fotografiáról van festve.~- De hisz akkor én nem vagyok
 927   1,  13    |                napok derûje ömlött el.~- De el is felejtettem mondani,
 928   1,  13    |               milyen szép vagy! Istenem, de nagyon szép vagy! Fordulj
 929   1,  13    |         tekintetével a földet keresve -, de maga a keresztapám, magának
 930   1,  13    |                 messze van egy uradalma, de ott a fia lakik; van aztán
 931   1,  13    |            uradalma is, más vármegyében, de ott meg a neje lakik. Ösmeri,
 932   1,  13    |               Ösmeri, tudom, a nevét is, de nem szabad megmondani. Eh,
 933   1,  13    |            lehetett volna a kedvességén.~De Druzsba úr se nem nevetett,
 934   1,  13    |                 tett a takarékpénztárba. De az semmi. Ami megtörtént,
 935   1,  13    |                 Ne firtassa, hogy miért, de én maradok, punktum.~- Utolsó
 936   1,  13    |                haragudjék keresztapuska, de a legeslegutolsó.~- Úgy? -
 937   1,  13    |           keresztapa, ne hagyjon el így!~De Druzsba úr úgy tett, mintha
 938   1,  13    |                nyájasan a major domus. - De teringette, mi történt önnel?
 939   1,  13    |            Gyakran beszélgetett magában, de másokkal éppen nem beszélt,
 940   1,  13    |            jelekben nyilvánítá akaratát.~De hát ez fel se tûnt. »Valami
 941   1,  13    |              mondogatta a gazdasszony -, de hiszen azelõtt is mindig
 942   1,  13    |              megakadályozni a rombolást, de nem merte; a dühöngõ ember
 943   1,  13    |                  oda van nagy alkotásom!~De miután maga a mûvész látszott
 944   1,  13    |                 feltûnõen mélabús ugyan, de aggodalomra nincsen ok.
 945   1,  13    |                nemzet tiszteletét bírja, de isten elõtt alább jön a
 946   1,  13    |                dolgozott a kollégában.~- De lehet-e ilyen tekintélyes,
 947   1,  13    |               baj, ha inter muros marad, de a tanár urak a konferencia
 948   1,  13    |              olvasó spanyolfalaknak néz, de amelyek voltaképpen tükrök,
 949   1,  13    |          bepillantás a dolog meritumába, de hetek múltak el és semmi
 950   1,  13    |                 és kábultnak érzi magát, de az erõszakos úriember mindenben
 951   1,  13    |             áldott jó ember, Druzsba úr, de ne féltse õexcellenciáját,
 952   1,  13    |              olyan jó eszû, mint akárki, de igazat mondott, tehát be
 953   1,  13    |                mi szólhatnánk, szólnánk. De ha szólnánk, bolondok volnánk.~
 954   1,  13    |           vesszük, hogy egyszer-kétszer, de tudomásom szerint csak egyszer,
 955   1,  13    |                    Nyugtalanság balról.) De ez nem olyan eset, t. Ház,
 956   1,  13    |             légbõl, sõt nem is a légbõl, de egy lázas, megbomlott szerkezetû
 957   1,  13    |                 Nagyon csinos volt, jaj, de megenni való volt a tarka
 958   1,  13    |              próbáltak vele incselkedni, de nem is igen felelt, csak
 959   1,  14    |        elbeszélésnél még hasznát veszem, de a másiknál csak lábatlankodnék.
 960   1,  14    |              Mindkettõ komoly egyenként, de összevéve a kettõ komikus
 961   1,  14    |               világon a legszebb kertje.~De az õ boldogságát is megzavarta
 962   1,  14    |               Veronában.)~- Az meglehet, de ami a rózsákat illeti, már
 963   1,  14    |                 barátom, egy galamb van. De ne beszéljünk róla többet.~
 964   1,  14    |                 nem beszélt róla többet, de azt már meg nem parancsolhatta
 965   1,  14    |                másik egészséges lábával.~De az öregasszony oda se ügyelt,
 966   1,  14    |                  rózsáim közül« - mondá, de a legbecsesebb rózsát elrejtette
 967   1,  14    |                órában kell elindulnom.~- De legalább mondd meg, miért? -
 968   1,  14    |              rejlik, Balduin. Fáj nekem, de nem tehetek róla, hidd meg;
 969   1,  14    |      tagadhatatlan, mert én is szeretem, de ám legyen a tied, vidd magaddal!~
 970   1,  14    |                   hát én lemondok róla«, de annyira erõt vett rajta
 971   1,  14    |              másikon egy szép leány ült, de milyen szép; délceg, hajlékony
 972   1,  14    |               kételkedtem barátságodban. De nem, nem! El nem fogadhatom
 973   1,  14    |          szemedbõl, hogy szereted Esrét, de irántam való kíméletbõl
 974   1,  14    |                  huszonnégy óra volt ez, de már készen vagyok. Szívem
 975   1,  14    |                terveztem õt leszakítani, de az isten másképp akarta.
 976   1,  14    |                 sem lehetett kincseirõl. De isten veled, Balduin, isten
 977   1,  14    |               borban kereste a feledést. De a bor veszedelmes nedû is.
 978   1,  14    |                   szórták az aranyakat - de hogy honnan vették, arról
 979   1,  14    |            veronai tornyok a napfényben, de nem hívogatón; az Albertus
 980   1,  14    |        Szégyellni fogják ismeretségemet. De hogy is volna szemem ilyen
 981   1,  14    |                Menjünk csak Balduinhoz.«~De hát a lábak az urak, ha
 982   1,  14    |             halottak milyen szemtelenek.~De azért ijedten vitte tovább
 983   1,  14    |               itt akarta tölteni az éjt, de a halotti szózattól megrémülve,
 984   1,  14    |                   Az váltig szabódott:~- De hát mi bajotok velem, jó
 985   1,  14    |          pontosan; odarohantak hirtelen, de már akkor az egyik több
 986   1,  14    |                  ember voltam Nápolyban, de tönkremenve, egy barátomat
 987   1,  14    |            gonosztevõnek kell meghalnom. De mindegy, legalább megmenekszem
 988   1,  14    |                 csodálatosan, különösen. De mi szövi a körülményeket?
 989   1,  14    |                 is marad a kerékbetörés; de az érdeklõdést mindenesetre
 990   1,  14    |              méltóságteljesen fölemelve, de a pallos még nem meztelen,
 991   1,  14    |          illetõnek, még tán kellemes is. De Pizo csak a pallossal tud
 992   1,  14    |                  köteleket tartá készen, de az erõs kalóz olyat ütött
 993   1,  14    |           poroszlók Orizi felé rohantak, de az nagy erejével letépett
 994   1,  14    |                  istenemre, meglakoltok!~De a hóhérok és poroszlók meg
 995   1,  14    |             melle hörgött, mint a bikáé, de a keze el nem fáradt.~Baccarini
 996   1,  14    |         franciául. Magamnak is tetszett. De hogy most úgy viseled magad,
 997   1,  14    |              nemcsak szégyent hozol rám, de kellemetlenséget is csinálsz.
 998   1,  14    |               hóhérok feléje közeledtek; de ebben a percben fölemelkedett
 999   1,  14    |            Verona rendelt és parancsolt.~De még oda se ért Pizo, ki
1000   1,  14    |             nyakazni.«~A tömeg röhögött, de ereszté; az ismeretlen bejött