bold = Main text
     Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

1001   1,  14    |                  Azt hittem, egy halott, de valószínûleg ez a szegény
1002   1,  14    |           ártatlanul került a kelepcébe, de téged nem értelek, Balduin;
1003   1,  14    |             elszorult, lelkem háborgott, de ami aztán jött, az még inkább
1004   1,  14    |              elvezetlek haza, Esréhez.~- De ebben a ruhában? - ellenkezék.~-
1005   1,  14    |             vagyunk már, ez az én házam. De menjünk a kerten keresztül,
1006   1,  14    |                 Mindent látott, hallott, de semmit sem értett.~- A tied
1007   1,  14    |                  szeszélyes. Velem jött, de már az elsõ nap a tengeren
1008   1,  14    |               Nápolyba, hogy elhozzalak, de már akkor te ungon-berken
1009   1,  14    |                 kerestettelek, Albertus, de mindenütt - folytatá Balduin -,
1010   1,  14    |            föltaláltalak a vesztõhelyen. De jer csak, hadd beszéljek
1011   1,  14    |              azóta meg nem haltak volna.~De az olvasó talán így szól:~-
1012   1,  14    |       összefüggés a két elbeszélés közt. De tán rossz helyre ugrottunk,
1013   1,  14    |                 Budapesten is történnek, de azokat a város összes vénasszonyai
1014   1,  14    |            fantáziája meghizlalja magát, de arra már elég nagy, hogy
1015   1,  14    |           osztováta, a fürge kis vetélõ, de nincsenek meg a nyüstek,
1016   1,  14    |               teremben a fõváros pénzes, de nem elõkelõ része mulat
1017   1,  14    |                   ben vacsorálni »chic«.~De az elõkelõk bújósdit játszanak
1018   1,  14    |             Bimbóhasadás és virághullás, de afféle elkényszeredett alakban.
1019   1,  14    |           alakban. Ámor fölhúzza tegzét, de incselkedés nélkül, száll-száll
1020   1,  14    |             nélkül, száll-száll a nyila, de egyenesen a levegõben, nem
1021   1,  14    |         vonalakat. Szeretnek az emberek, de lehetõleg sok teketória
1022   1,  14    |           felelte kedélyesen az öreg úr.~De mivelhogy az »akarnokok«
1023   1,  14    |               hernyó csak a faleveleken, de az akarnok megterem mindenütt.
1024   1,  14    |                  a másiknak a falevelet, de az akarnok soha sem tudja,
1025   1,  14    |                falevél, azután a hernyó.~De emitt megváltozik a rend:
1026   1,  14    |                  sem vállalná a másikat; de az akarnok nem olyan makacs,
1027   1,  14    |                 nem akar: akaratoskodni.~De ha mindenütt megterem is
1028   1,  14    |                incselkedõen a falevelek…~De álljunk meg! Azaz, hogy
1029   1,  14    |                  a tettek elfelejtõdnek, de scripta manent - sok-sok
1030   1,  14    |        megfordult és elsietett a klubba. De a klubban unalmas délután
1031   1,  14    |                rá száz mameluk szeme. Ah de szép fényük van ezeknek.~
1032   1,  14    |                magasabb volna, jó lenne, de így is szép, egy valóságos
1033   1,  14    |         szükségem.~- Szolgálatára állok. De egy föltétel alatt.~- Halljuk,
1034   1,  14    |                 illett az arcához.~- No, de már most hova menjünk? A
1035   1,  14    |                  nincs semmi invenció.~- De édes istenem! Hisz én csak
1036   1,  14    |                  könnyedén jegyzé meg:~- De azért holnap is szívesen
1037   1,  14    |               védem.~- Ne prézsmitáljon, de vigyázzon inkább. Óh, be
1038   1,  14    |                  életmegmentõm hol van?«~De ezúttal csak félrebillent
1039   1,  14    |                  dolgot, monsieur Pista. De az mindent megmagyarázhat
1040   1,  14    |                  Kedves és jó a gyermek, de tömérdek kaprisz van benne.
1041   1,  14    |              szemeket vetett Korláthyra, de már ebbe a haragba egy kis
1042   1,  14    |                 A kocsi ezalatt megjött, de Péter nélkül.~- Hát az az
1043   1,  14    |               csacsi, ha ezt megorrolta. De mégis restellném a dolgot.
1044   1,  14    |              öreget valahogy békíteni.~- De hogyan?…~- Kitalálja azt
1045   1,  14    |                  Notabene õ maga fõzi.~- De már azt, hogy milyen gazdasszony
1046   1,  14    |                volt.~- Ugyan tegye le!~- De bizony kiszívom a maga kedvéért.~
1047   1,  14    |         haragudtam magára, higgye meg.~- De hát akkor miért eresztette
1048   1,  14    |              karba.~Meg akarta csókolni, de beleharapott, mint egy állat.
1049   1,  14    |              tehát haragszik. Haragszik, de el nem árulta, tehát van
1050   1,  14    |          Magyarországon nyolc szék van - de csak egy bölcs (néha egy
1051   1,  14    |                 széket sorba a másikhoz, de mind a nyolcba õ maga kapaszkodnék,
1052   1,  14    |               nem tudod, ki vagyok én?~- De igenis, kérem alássan, ösmerem,
1053   1,  14    |                  hogy Altorjay nagysága, de azért az uram mégis elutazott.~-
1054   1,  14    |                 Pista. Nem vagy eszeden. De nem is csoda. Ki hitte volna.
1055   1,  14    |                  Nem! azt már nem tudom, de nem is törõdöm vele. Lehet
1056   1,  14    |                beszélünk róla, monsieur. De az ön esze folyton Korláthyn
1057   1,  14    |                 tegyen. Történjék bármi, de mosolygó arccal fogadja.
1058   1,  14    |               fél napra. Amilyen, olyan, de mégis szereplés. A név terjed
1059   1,  14    |               nem fogja tudni mozdítani. De ez nem alterálja a kenyérkeresetét.
1060   1,  14    |             nyilatkozik. S ez is valami.~De mint a világon minden, megszûnnek
1061   1,  14    |               indított Dani bácsi ellen, de míg a pört vitte, a hozomány
1062   1,  14    |                  Az is nagy könnyebbség.~De ha sehol sincsen az, akit
1063   1,  14    |     postabélyeggel.~Nem volt örvendetes, de mégis csókolta, nappal a
1064   1,  14    |           Bocsáss meg, hogy elhagytalak, de kénytelen voltam vele. Nem
1065   1,  14    |            vissza nem térek.«~Ne keress! De bizony fölkeresi csak azért
1066   1,  14    |                   Eladjuk a bútorokat.~- De azok le vannak foglalva
1067   1,  14    |           folyton halaványodó reménnyel, de a nagyságos úr örökkön-örökké
1068   1,  14    |                 neki, mert nincs pénzem!~De Altorjay csakugyan ott volt
1069   1,  14    |                Dániel úrnál nem egyszer, de százszor láttam én azt,
1070   1,  14    |                 elküldött vele a bankba, de elfelejtettem mondani, hogy
1071   1,  14    |            süllyedjek el, ha nem igaz.~- De hogyne volna igaz, János
1072   1,  14    |                  kérlelhetetlen végzeté?~De mindegy az, hiszen ki kéri
1073   1,  14    |             Gúnyát is kaptam zsinórosat, de mi az az én régi, ragyogó
1074   1,  14    |                  mondjam meg merre van - de azt ugyan nem teszem, hanem
1075   1,  14    |                 se tudnám kiszabadítani.~De azért ne féljen, kedves
1076   1,  14    |                  mindent jóra fordíthat. De ha rosszra fordítaná is (
1077   1,  14    |               kisasszonyka után azelõtt, de neki se mondtam, hova ment.«~
1078   1,  14    |               nyúlj a szépségedhez!~Úgy, de miképpen? Azt se lehet csak
1079   1,  14    |              hogy mosolyogni kell hozzá. De hiszen minden kereskedõ
1080   1,  14    |                 viaszból vagy szurokból, de a mosollyal ne fösvénykedjetek.«
1081   1,  14    |               leány a virágokat kínálja, de úgy, hogy a virágok meg
1082   1,  14    |               Eszter! Igazán! Te volnál?~De csakhamar erõt vett meglepetésén,
1083   1,  14    |                 Holnaptól kezdve igenis. De most menjünk, szívem, valamerre,
1084   1,  14    |                cseveghetünk egy kissé.~- De hova?~- Menjünk például
1085   1,  14    |                 például a szállásodra.~- De az csak egy kis padlásszoba.~-
1086   1,  14    |              képzelem a János úr írását. De ami téged illet, kis csacsi,
1087   1,  14    |       köröztetnek odahaza.~- Hát persze, de mit bánom én azt? Most már
1088   1,  14    |                meg! Nekem a szíved kell. De ni, hazaértünk.~Ott fönt
1089   1,  14    |              volt ott, csak egy szék, no de nem is kellett. Ülj ide
1090   1,  14    |              gyertyavéget talált Eszter, de gyújtó se volt hozzá. -
1091   1,  14    |                  minek az, asszonykám!~- De hiszen nem is látsz engem.~-
1092   1,  14    |          dudorászva futott ajtót nyitni.~De az már szembe nyílt, s belépett
1093   1,  14    |                 Az ördög se kereste már, de nyilván föladta valami gazember.~-
1094   1,  14    |                 szórja a pénzt.~- Ejnye, de szeretnék vele találkozni.~-
1095   1,  14    |           Altorjay rábámult Gravinczyra, de biz annak arcán nem volt
1096   1,  14    |            Szétnézett az egész teremben, de a többiek se csodálkoztak.~
1097   1,  14    |                 szigorú, sötét ráncokat. De azért õ sem mogorvább, mint
1098   1,  14    |              volt, vagy tegnapelõtt.~Ej, de hátha mégis ki talál egyszer
1099   1,  14    |                kigyógyult a millióiból.) De mindez mellékes kérdés már.~
1100   1,  14    |              egyet méltóztatott olvasni, de kétszer egymás után.~Ugyanazon
1101   1,  14    |              változnak, csak az emberek.~De a bölcselkedõk megrázzák
1102   1,  14    |           irályom is rokonszenves önnek, de kifogásolja a meséimet,
1103   1,  14    |              rázzák meg az ember lelkét.~De hát, uram, mondtam én azt
1104   1,  14    |               legyen ebben annyira naiv. De miként kapacitáljam? Az
1105   1,  14    |                   Önnek az tetszeni fog, de mégis meggyõzõdik róla,
1106   1,  14    |                   hogy rávessék magukat, de a gyilkos se rest, ott hagyja
1107   1,  14    |                 közt, hol újra elõtûnik, de üldözõi mindenütt nyomában.
1108   1,  14    |            fantázia« tulajdonosai közül.~De csak az történt, hogy az
1109   1,  14    |          ravatalok egyikén végigterülve, de az is hortyogott rémítõen.~-
1110   1,  14    |                  hogy ugrottál be ide.~- De hisz az lehetetlen, én este
1111   1,  14    |           kockáztat az ilyen?~Az életét. De kinek ér az valamit? Senkinek;
1112   1,  14    |            legvisszataszítóbb ruhájában.~De volt is elég látni való.~
1113   1,  14    |             lehúzta az elítélt köntösét.~De ebben a pillanatban egyszerre
1114   1,  14    |              mulatott, jól érezte magát, de egy napon nagy bizalmasan
1115   1,  14    |                hogy nem élhetek nélküle, de mégis így szóltam:~»Ha valóban
1116   1,  14    |                  egy darabig húzódozott, de én, bár vérzõ szívvel, rábeszéltem,
1117   1,  14    |            összekeltek, boldogok lettek, de én boldogtalan maradtam,
1118   1,  14    |                   Egy darabig szabódtam, de végre is így okoskodék: »
1119   1,  14    |           beugrottam a cinterem ablakán, de észrevevén, hogy ott egy
1120   1,  14    |                  a bíró a mellékszobába, de néhány perc múlva újra kijött
1121   1,  14    |               kétségtelenül bebizonyult, de a kivégzésnél tapasztalt
1122   1,  14    |                 Kétségkívül igen szépen. De mit szól majd hozzá Fabiny
1123   1,  14    |                 szépnek tartott mese ez, de szétbontva és az igazság
1124   1,  15    |          udvaroncai faragták az élceket.~De ne induljunk el a csípõs
1125   1,  15    |                 Majd megtudja, jó Poven. De hogy nézesz ki, szerencsétlen?!~
1126   1,  15    |                  ej, édes kis szépségem, de csúnya vagy! Gyere hamar,
1127   1,  15    |                   Sokkal többet, sokkal, de sokkal nagyobb dolgot.~Hippolyt
1128   1,  15    |                 is különbet, csak gyere. De mi ez a nyakadban?~Hippolyt
1129   1,  15    |            hallgatni mennem?~- Nem, nem! de már készen vagyunk. Csak
1130   1,  15    |                  kicsike, vézna fiúcska? De csak mégis összeszedte magát
1131   1,  15    |               örömmel költözik hazájába. De addig is király õfelségének
1132   1,  15    |             lehetett a Mátyás udvarában.~De a király szerette nejét,
1133   1,  15    |             ítélõbírája a királyoknak. - De a mese a történelmet se
1134   1,  15    |         dicsõséget szerzett nekik sokat, de a pénzüket leleményesen
1135   1,  15    |             népek szeretik a dicsõséget, de a népek a pénzt is szeretik.~
1136   1,  15    |                 tenyerét a zsebük körül, de a megmaradt dicsõségben
1137   1,  15    |            effektust a köznemességnél:~- De iszen, derék ember Mátyás,
1138   1,  15    |                 volt éppen rossz ízlése. De hogy Mátyás után ki örökölje
1139   1,  15    |                nem szeretnek a magyarok; de ha szeretnének, sem volna
1140   1,  15    |               kiesik. Trónod összedõlne.~De ami a magyarok szeretetébõl
1141   1,  15    |               aranyos keleti szöveteket, de nem, õfelsége így szólt
1142   1,  15    |                    Az eszembe se jutott. De reménylem, nem fog ellenkezni.~-
1143   1,  15    |               szék betöltését reám bízd, de most már a személyt is megnevezhetem.
1144   1,  15    |          nevettessétek is meg néha-néha.~De a király komoran, kedvetlenül
1145   1,  15    |            küldeni.~- Kétezer követet?~- De mind körmöci születésût.~
1146   1,  15    |               milyen kelletlenül tették. De nem is volt sikere.~VIII.
1147   1,  15    |                ki szentséged, akit akar, de a prímási székben csak az
1148   1,  15    |            kétezer aranyat Hippolytnak.«~De már erre megadta magát a
1149   1,  15    |                társzekér vitte a holmit, de még az öszvéreken is volt
1150   1,  15    |                  bevarrja, ami elszakad. De nincs ennek vége hossza,
1151   1,  15    |                  Velencében készültek, - de ma, mikor búcsúzni kellett,
1152   1,  15    |                 Moretti, rúgott, kapart, de csak mégis el kellett mennie,
1153   1,  15    |                  sajtol ki a homlokából… De furcsa is ez, istenem.~Ám
1154   1,  15    |               Angelo. - Kenyérbe jutott, de nincs köszönet benne.~-
1155   1,  15    |                  volt - mondá Moretti.~- De mi is indíthatta Mátyást,
1156   1,  15    |              valahol egy malom kelepelt. De kutya nem ugatott sehol
1157   1,  15    |               kortyot sem hagyok benned. De kár is volna a csatlósok
1158   1,  15    |                 gyermek aludni látszott, de a vánkosai nedvesek voltak.
1159   1,  15    |           behunyta a szemeit és elaludt.~De a lovagok talpon termettek.~-
1160   1,  15    |                   ezt az új csodatételt.~De a lovagok is elsápadva hökkentek
1161   1,  15    |            akarják Mátyást kijátszani.~- De hogy történhetett meg a
1162   1,  15    |                 a félórát is átaludta!~- De, per amorem dei - szörnyülközött
1163   1,  15    |                 hogy meg ne ölelgesse: - De szép vagy, kis lelkem, de
1164   1,  15    |                De szép vagy, kis lelkem, de szép vagy. Ne is haragudj
1165   1,  15    |               hogy úgy megijedtem tõled. De látod, aranyom, mi prímást
1166   1,  15    |                  helyette kosarában. No, de tudom, éhes vagy, báránykám.~
1167   1,  15    |             kezeit:~- Jó, jó, nagyon jó, de hát még majd a magyar konyha!
1168   1,  15    |               sóhajtva.~- Mind az enyim, de ti is játszhattok velük.~-
1169   1,  15    |                  is játszhattok velük.~- De már nem sokáig - szólt Fulvio
1170   1,  15    |               Igen - felelte az érsek -, de õk is velünk jönnek. Ha
1171   1,  15    |          elmegyek a Gregorio kedvéért.~- De kedves hercegem, az lehetetlen,
1172   1,  15    |               parancsolok.~- Igen, igen, de az bûn lenne.~- Feloldozom
1173   1,  15    |                   egy rossz szélfuvalom. De bizony az Isten hajította
1174   1,  15    |                még rá nem talált ezekre, de már kereste az efféléket
1175   1,  15    |                   Mindég azon dolgozott, de különféle eszközzel. S minden
1176   1,  15    |                  is maradt az udvartól), de el is tudta költeni sokszor
1177   1,  15    |                visszatér, hogy õ lemond, de biz azt mégiscsak szépen
1178   1,  15    |                  ebben a nagy melegben.) De a ragyogó köntösökbõl, gyémántos,
1179   1,  15    |                  rengõ kócsagtollaknak.~…De nini, itt van már Esztergom.
1180   1,  15    |            fedele is. (Istenem, istenem, de sok pénzt is vert bele ebbe
1181   1,  15    |                  le, száz angyal belõle…~De mit a bimbók! Ejh, hiszen
1182   1,  15    |            összecsókolódzott. (Jaj urak, de savanyú arcot vágott a kalocsai
1183   1,  15    |             zajongó néptódulat láthassa, de szerencsére ott termett
1184   1,  15    |                  amit a király küldött?… De így megpirítani azt a szegény
1185   1,  15    |            kellene tenni az ilyen anyát.~De pszt… Megszólaltak a harsonák,
1186   1,  15    |              vivé almazöld selyempárnán.~De az üdvrivalgás mégis csak
1187   1,  15    |              egyre törülgette a szemeit.~De akik a zászlókat nézhették,
1188   1,  15    |                  pénzének van látszatja.~De mindez csak buborék, fényes
1189   1,  15    |                  fényes buborék az igaz, de legott szétpattan.~Az Esztergomból
1190   1,  15    |          fitymálni; öcsémuramat szidták, de a bátyámuramnak szólott.
1191   1,  15    |              fönnmaradt mai napig, pedig de sok jó rigmus veszett el
1192   1,  15    |           viseltes reverendáit elhordja, de Dóczy udvari tányérnyaló,
1193   1,  15    |                 amennyiben neki tetszik… De iszen, derék ember a pápa,
1194   1,  15    |                  elsõ látogatását Budán; de a király értesülvén (valami
1195   1,  15    |                  még a rossz széltõl is.~De különben is hovatovább,
1196   1,  15    |       kinevezésében, ha van is »virtus«, de az utóíze nem kellemes;
1197   1,  15    |                  vagyok; veszel-e észre? De ha nem veszel is, itt vagyok.
1198   1,  15    |                kellene megkoronáztatni.«~De ki tegye föl fejére a koronát?~
1199   1,  15    |        csillagászok is rosszat jósoltak, de hát még azok a borzasztó
1200   1,  15    |                   koronával a fején. Oh, de bosszankodott Beatrix, oh
1201   1,  15    |               érezte, hogy bekövetkezik.~De azért küzdött a jóslat ellen
1202   1,  15    |            eszébe jutott »és egy pápa« - de csak mégis elharapta a kitörõ
1203   1,  15    |                 jó volt a »pickézés« is.~De ennek mindnek vége szakadt
1204   1,  15    |               kaszafenõ kõvel élesítsék. De az irkafirka hasztalan volt,
1205   1,  15    |                  talán örült a cserének, de azért el volt telve keserûséggel,
1206   1,  15    |               Anetta ragaszkodott hozzá, de az is csak hébe-hóba, lopva
1207   1,  15    |             szeretett volna már elmenni, de csak elhalasztá egészen
1208   1,  15    |            nehogy a vére folyását lássa, de ha elesik, ott marad a testénél.
1209   1,  15    |   palotahölgyeivel. Messze van, az igaz, de egy kis mozgás nem árt.
1210   1,  15    |               fogyaszt annyi muníciót.~- De a legnehezebb diadalokat
1211   1,  15    |                   Az urak föl is keltek, de mit ér, ha a királyné lakosztályában
1212   1,  15    |                  már vissza Dersffy Pál… de nem akarok pletykázni, pedig
1213   1,  15    |               mintha ezüst tallér lenne. De persze akkora nagy tallér,
1214   1,  15    |              száll, száll a galamb után… De ímhol elõbukkan a réti sas
1215   1,  15    |             komor, sötétlõ szárnyaival, »de bizony nem adom oda a pecsenyémet«
1216   1,  15    |                  a sólymot, mint a sast…~De nyíl sivít a levegõben;
1217   1,  15    |            legyen a predikátumod: Talján de Vizek.~Ilyen a véletlen,
1218   1,  15    |             vitéz lesz belõle valamikor. De okos is, amellett, hogy
1219   1,  15    |                 hogy helyes egy fickó!…~…De ni, mi volt ez?~Ahá, eldördült
1220   1,  15    |            átkelt a királyi vendégsereg.~De iszen a prímás kitett magáért:
1221   1,  15    |        följáróhoz még egy szõnyeget!~Ah! de itt a király! Itt az egész
1222   1,  15    |               Jól van jól, kanonok uram, de hol van a házigazda, az
1223   1,  15    |                  a király kedvetlenül. - De bizonyára ott benn vár reánk -
1224   1,  15    |                 hölgyekkel a termekbe.~- De hol van a prímás?~A prímás
1225   1,  15    |         éléskamrába, minden zigbe-zugba; de a prímás csak nem volt elõ.~
1226   1,  15    |                 ezt a fészket leszedjem, de nagyon rossz helyen van.
1227   1,  15    |              kellene hágnom, azt hiszem, de félek, hogy a gally letörik.~-
1228   1,  15    |              magát egy kicsikart mosoly, de metszõ szavaiból a gúnyt
1229   1,  15    |                 ossza ki a rendeleteket; de már nem ért rá, a nagy prímási
1230   1,  15    |                  a püspöki süveg odavan, de vigasztalódjék kegyelmed,
1231   1,  15    |              atya ment méltóságteljesen, de gyalog, a konyhamester elõtt
1232   1,  15    |           királynénak is térdet hajtott, de a piciny tálat a király
1233   1,  15    |            mintha kígyó fullánkja lenne, de csak mégse szabad azt észrevétetni;
1234   1,  15    |            összefogózva egy gombolyagba, de az atléta-termetû Kelemen
1235   1,  15    |               királyné sietve odalépett, de Mátyás közbevágott:~- Elintézett
1236   1,  15    |                már a rántottát megetted.~De ki hallgatna most az udvari
1237   1,  15    |               Igaz, fölséges úr, igaz.~- De akkor te hamisan esküdtél,
1238   1,  15    |                  Oda vettethet fölséged, de ezért nekem mégis igazam
1239   1,  15    |               õrülve - dohogta a király.~De e pillanatban Beatrix tört
1240   1,  15    |            felséged látogatását kívánta. De akkortájban volt az Ujlakiak
1241   1,  15    |              igazi prímást adjuk kezére; de kegyetlen volt; néhányszor
1242   1,  15    |                Gregorio tanult helyette, de felhõtlen égbõl jött a villámcsapás -
1243   1,  15    |         elkábított a meglepõ fordulat:~- De hol van a mi Gergelyünk? -
1244   1,  15    |                 Mindent tudnak!« rebegé. De félelme csak egy percig
1245   1,  15    |             királyné-asszonyka is! … No, de most már hozhatja kegyelmed,
1246   1,  15    |                 ferrarai lovag szólott - de ma õ volna az elsõ, aki
1247   1,  15    |              valaki másnak tanul.«~- No, de nincs benne kára - szólt
1248   1,  16    |                Ami, ha nem is hûségesen, de inkább illendõen lefordítva
1249   1,  16    |                  értök szót vesztegetni.~De csak mégis elmondom, hogy
1250   1,  16    |          szepegett, hogy el kell mennie, de azt is restellte volna,
1251   1,  16    |                 és ez elég maszlag volt; de a rókák közt nem volt forgalomban
1252   1,  16    |               valamikor Mátyás idejében. De hova is szállt volna ott
1253   1,  16    |             csendes völgyben, mely szép, de vad. Mihályi ügyelt fel
1254   1,  16    |                 otthon és a csecsszopók. De még olyan rivalgás is régen
1255   1,  16    |                kalapú kocsissal a bakon.~De elhalt a vivátozás, mikor
1256   1,  16    |         palatinus! Vagy annál is kisebb!~De amint a négy tajtékos paripa
1257   1,  16    |             kalapot se billentettük meg! De ki hitte volna?~Mihályi
1258   1,  16    |                 hát gazemberek, csürhék!~De mire észrevették magukat,
1259   1,  16    |            selyem halinába, ti szamarak. De legalább hoztatok-e elég
1260   1,  16    |                nõtt az oláh fantáziának (de ebben már valami okosabb
1261   1,  16    |                 egy, bizony meglássátok!~De már erre kétkedve néztek
1262   1,  16    |              esett nekik a biztató szó - de csak olybá vették, mint
1263   1,  16    |                 elfordult, fejét rázta: »De már azt nem hiszem«. Egy-kettõ
1264   1,  16    |             Nevettek a takács ötletének, de mégis bíztak Mihályiban.~-
1265   1,  16    |               Nem volt ugyan csodasípja, de mégis szavának állott az
1266   1,  16    |                 is bánták valami nagyon, de Mihályi jó kedvvel feddette
1267   1,  16    |       csekélységet, e nehány róka bõrét. De ez csak annak a jelképe,
1268   1,  16    |              nemeseknek:~- Ejnye, ejnye, de furcsa véletlenség, hogy
1269   1,  16    |             korona, ha penész van rajta, de hova lesz az én becsületem,
1270   1,  16    |             másik zömök, barna teremtés, de helyes, formás és fürge,
1271   1,  16    |                utánavalóé csak a diótól, de mégis milyen beszédes.~-
1272   1,  16    |                   kis selyma, málnával? (De nem bizony, ha mondom).
1273   1,  16    |                 némi lélekkel kibélelve. De a bélés is rossz, kopott
1274   1,  16    |               Persze - mondá -, persze - de a másik felét a foga közt
1275   1,  16    |                  dünnyög bolondot? Hogy »de mi nem vagyunk apródok?«
1276   1,  16    |           ruhában is fejedelmet mutatna. De nincs ám darócban. Megittasult
1277   1,  16    |                  Éppen száz, egy század!~De a király útja, még ha párnáznák
1278   1,  16    |             Mihályi el akarta õket ûzni, de a király így szólt:~- Szaporán,
1279   1,  16    |                 Senki sem látta, felség, de õ maga mondja, maga elösmeri.
1280   1,  16    |                 néhány száz tallérokkal. De mindez per alatt volt, penészedett,
1281   1,  16    |                is kedvetlenül érintette, de mégis kegyesen biccengetett
1282   1,  16    |               Vállalta, hiszen vállalta, de mi történt? Föltettük (mert
1283   1,  16    |                 maga feladatait végezni, de ti mégis bízvást föltehetitek
1284   1,  16    |                valami szent csoportozat. De csak egy percig tartott
1285   1,  16    |                  a növése kifogástalan), de a király hátratántorodott
1286   1,  16    |          világosítá föl nevetve Mihályi.~De különben is másfelé fordult
1287   1,  16    |                  haragoszöld lombjaikat, de a ledéren ringó füvek, a
1288   1,  16    |                   meg akarna semmisülni, de ezek a szemek két égõ zsarátnok
1289   1,  16    |             egyébiránt õ is, Mihályi is, de külön asztalnál. Õket csak
1290   1,  16    |                  inni. Istenem, istenem, de nagy úr is a király!~S meg
1291   1,  16    |             pedig jöjjenek el holnap is.~De az ebéd még sokáig tarthatott
1292   1,  16    |             nehány napon és éjszakán át, de a Márton hajdú parancsa
1293   1,  16    |               közel a híres sóbányákhoz (de van is só a verseiben -
1294   1,  16    |        sóhajtozik, sír.«~Elment Iliánka, de az ördög vele ment. Csak
1295   1,  16    |                  sincs, szeretetreméltó, de léha, hogy sohasem fekszik
1296   1,  16    |                mégis lesz: az én férjem.~De már erre Tahó uram sziszegte,
1297   1,  16    |                  Dühöngött, káromkodott, de mit tehetett már ellene?~
1298   1,  16    |           csakugyan elvitte erõszakkal.« De azért fájt, nagyon fájt
1299   1,  16    |                amit unottnak hagyott el, de a legkedvesebb az öregúr,
1300   1,  16    |        másodmagammal jövök esztendõre?~- De megharagszom, mert én azt
1301   1,  16    |               jöhetnél.~Katica elpirult, de azt még az apja se láthatta,
1302   1,  16    |                  van az esze zavarodva.)~De bizony csak azt állították
1303   1,  16    |              éves lehet?~- Vagy harminc, de annyi sincs.~- Ostobaság! -
1304   1,  16    |              lehetett, akire pallos vár. De Mihályi Pál is alighanem
1305   1,  16    |                 Az én uram kemény ember, de jó szíve van. Meglásd, hogy
1306   1,  16    |              mindig, nem is csodálkozom, de ki lehet a másik, mit gondolsz,
1307   1,  16    |                  levelet a Herke cigány. De csak a levél maradt ott,
1308   1,  16    |         gazembereket ugyan összetörheti, de az összetört pártákat össze
1309   1,  16    |             aratóim is mind megerõsítik. De hát ülj le már veszteg,
1310   1,  16    |             velök azonnal Verhovinára.~- De bizony nem szaladsz, nem
1311   1,  16    |               híre van szóban.~- Jó, jó, de finom ludaskását fõz a Kati
1312   1,  16    |                  A király nagy potentát, de a sültmalac is nagy potentát.~-
1313   1,  16    |                se nyeli el addig a föld. De én majd elnyelem õket.~Denique
1314   1,  16    |                is, s érdemes a leírásra, de mégis a malac tette meg.
1315   1,  16    |            tekintélyek kora le nem járt, de természetesen csak holtan,
1316   1,  16    |           Timóczy nótárius uram felkelt, de ebben a pillanatban minden
1317   1,  16    |            egyet-kettõt és újra felállt. De újra nyílt az ajtó. No,
1318   1,  16    |             Timóczy Gábor uram fölkelt - de ebben a pillanatban idegbántó
1319   1,  16    |                 nem kell azt úgy venni«, de az alispán rá se ügyelt.
1320   1,  16    |             bíróságok sokáig piszmogtak, de végre eldõlt az ügy a szeptemvirális
1321   1,  16    |            végighallgatni a részleteket, de az ítéletnél a lábával toppantott:~-
1322   1,  16    |                   Nagy idõ így összesen, de részletekben nem ijesztõ.~
1323   1,  17    |              megszelídülnek; csönd lesz, de milyen csönd, szinte hallik
1324   1,  17    |           dobogása.~Szemeiket behunyják, de azért mégis látják a jöttét.
1325   1,  17    |                 a nevelõ úr jön. Úgy ám, de a nevelõk nem járnak mostanság
1326   1,  17    |                 félnek ugyan a gyerekek, de szintén nem jár fehér lovon;
1327   1,  17    |                 mert az ugyan lovon jár, de nem félnek tõle a gyerekek, -
1328   1,  17    |                 a Kaszperek gyerek volt.~De mindegy, azért Kaszperek
1329   1,  17    |               Hihetetlen bár a történet, de feleljen érte Bél Mátyás5
1330   1,  17    |             miért legyen az nekem hibám?~De ezeken kívül még sok más
1331   1,  17    |                  törték rajta a fejüket, de nem is csodálom, - pedig
1332   1,  17    |                 tudja, mit tapasztalt? - de hogy aztán késõbb mégse
1333   1,  17    |                 az olcsó borliferánsnak. De mindegy. Ami volt, régen
1334   1,  17    |         egymással dolgukat a másvilágon.~De azért az összeköttetés nem
1335   1,  17    |                  szemekkel. Megtetszett, de hogyisne tetszett volna
1336   1,  17    |               apja életében, sem azután. De hogy a szíve nem repedt
1337   1,  17    |                 megboldogult gazdámmal.)~De ez talán nem is tartozik
1338   1,  17    |                   Kaszperek Mihály uram. De bizony a szegény uram nincs
1339   1,  17    |                 a másikat a föld felett…~De hátha még azt a hordót találhatnák
1340   1,  17    |                legfeljebb sejteni lehet, de hogy Csernyiczky Mihály,
1341   1,  17    |             asszonyka hátára is jutott. (De nem is vett ám kivágott
1342   1,  17    |                 érte minden zeget-zugot, de bizony a cip-cip hordó oda
1343   1,  17    |                 férfiak az asszonyaikat, de mégis kénytelen vagyok elmondani,
1344   1,  17    |                 az én hétszáz aranyamat.~De csakhamar észrevette a sztaroszta,
1345   1,  17    |                  vannak ugyan adósságai, de becsülettel fizeti. - Nekem
1346   1,  17    |        sztaroszta elnökölt a tanácsban - de õ maga nem szavazott.~-
1347   1,  17    |              mondotta vaskos humorral. - De ami a szavazást illeti,
1348   1,  17    |                  vádat, elmosolyodott:~- De hisz ez nevetséges!~S mikor
1349   1,  17    |             volna valamelyiket útközben. De éppen tegnap mostuk ki az
1350   1,  17    |             fickó lehet a kegyelmed ura. De amellett üzenem neki, hogy
1351   1,  17    |               van egy szép, jó felesége, de ahelyett, hogy a tenyerén
1352   1,  17    |                   Szóljon hát kigyelmed!~De bizony most se szólt Kaszperek
1353   1,  17    |               állj most már szembe vele!~De bizony a szegény sztarosztának
1354   1,  17    |                 a harangozót a toronyba, de biz a szent harang nem adott
1355   1,  17    |               néven, nemzetes asszonyka, de senki se bolond, hogy elkárhozzék.~
1356   1,  17    |                  nem fél a pokoltól sem, de a többinek nem parancsolhatom
1357   1,  17    |               Salgovicsék siheder fia.~- De iszen, viszi már a sztarosztát
1358   1,  17    |                uram.~- Nem is egy ördög, de kettõ - duplázott rá Hertelyné
1359   1,  17    |                 mostan száz haraszt is - de a különös menetet senki
1360   1,  17    |               követelései vannak künn.~- De adóssága is sok van. - Egyik
1361   1,  17    |               Sicc innen, te gyalázatos!~De a macska meg sem mozdult,
1362   1,  17    |                elõkészületeivel telt el, de már abban a testvérek is
1363   1,  17    |              zúgolódásban tört ki a nép, de a sztaroszta elrendelte,
1364   1,  17    |              irtózatos orkán kerekedett. De hát ebben nincs semmi csoda.
1365   1,  17    |                  bolond. A kezére ütnék, de az enyém meg van dermedve,
1366   1,  17    |                kinyitotta a szoba-ajtót, de egy irtózatos ordítással
1367   1,  17    |            lépteit nem lehetett hallani, de mindenki látta. Az udvaron
1368   1,  17    |                 melegedett a föld alatt. De persze, így kellett annak
1369   1,  17    |                ezzel újra felült lovára, de visszájára ült; háttal a
1370   1,  17    |             tartozott Kaszperek õsz óta. De engem is elkapott a bûn,
1371   1,  17    |                   Takarodjék kend innen, de íziben. Még a templomra
1372   1,  17    |         harangszóig együtt ült a tanács, de semmit sem bírtak határozni.
1373   1,  17    |               mise a halottnak bûneiért, de a beharangozott lakosok
1374   1,  17    |                egy pár helyen adósságot. De iszen derék, becsületes
1375   1,  17    |                   nem értett meg semmit, de reggelre már híre-hamva
1376   1,  17    |               feléledt néhány nap múlva, de maga mégse mert elmenni
1377   1,  17    |                  a szakácsnéjának mondá, de mégis a maga megnyugtatására:~-
1378   1,  17    |            eresztettek le a sírba?~Igen, de erre engedélyt csak a krakkói
1379   1,  17    |                agártul is annak a háját.~De addig is ki kell hallgatni
1380   1,  17    |                az ördög a férje képében?~De legjobban keserítette el
1381   1,  17    |              kaptál tõle?~- Hétszázat.~- De hisz már ezek közt is több
1382   1,  17    |                vereti a rossz aranyakat. De ha veretné is, csak azt
1383   1,  17    |                   Hát jöjjön ezentúl is, de ha velem akar l’hombret
1384   1,  17    |                Ez volna a legegyszerûbb.~De legott elmosolyodott a saját
1385   1,  17    |             tudomásom szerint nincsenek, de tõlük eredõ hamis pénzeim
1386   1,  17    |                  a Jozafát-völgyében«, - de azért mégis elküldte a pecsétes
1387   1,  17    |                felelte csendesen.~- Úgy, de hát akkor miféle ember az,
1388   1,  17    |                nincs valami pénzverdéje. De úgy tudom a katekizmusból,
1389   1,  17    |               azt már tagadni sem lehet.~De az asszony a hordórul sem
1390   1,  17    |                 ugyan nem látott semmit, de az bizonyos, hogy Kaszperek
1391   1,  17    |           föltette a kalpagját a fejére, de ülve maradt, és így szólt
1392   1,  17    |            történt-e vajon künn valami?«~De baj nélkül múlt el az éjszaka.
1393   1,  17    |                fûcsírák a kivezetõ utat.~De már egynémelyike kezdte
1394   1,  17    |      feszítõvasat két vagy három helyen (de kár azért a szép selyem
1395   1,  17    |              szólt egy kicsit selypesen, de ez jól állott neki - õ nemsokára
1396   1,  17    |              maga mégis kegyetlen ember. De hála istennek, már késõ…~
1397   1,  17    |               kiállhatatlan irigy ember.~De nem volt idõ csevegésre.
1398   1,  17    |                elõször mélán sisteregve, de amint kúsztak egyre feljebb-feljebb,
1399   1,  17    |               csúfolódik a sátánfajzat!«~De mindegy. Hogy volt, hogy
1400   1,  17    |                 is elvetettük a gondját.~De ebben a pillanatban nyugtalan
1401   1,  17    |                   mint a lelõtt szárcsa; de az se lehetetlen, hogy magától
1402   1,  17    |                 golyója a lábát találta. De hát mit ér ez? Bizony isten
1403   1,  17    |              idõt és pénzt vesztettünk - de Kaszperek megmaradt.~Csak
1404   1,  17    |                ellen harcoltunk, Fölség, de legyõzettünk.«~A lakosság
1405   1,  17    |                Ösmertem gyermekkoromban, de az meghalt.~- Felakasztották
1406   1,  17    |                   a Panna volt a kukta - de a Panna többet tudott a
1407   1,  17    |               apja csõsz volt valamikor, de hogy azután beállott kurucnak
1408   1,  17    |                 fülemile-dal csattog ki.~De Piroska se rest, visszadalol
1409   1,  17    |                   mint egy félénk mókus, de ahelyett megjelent az ajtóban
1410   1,  17    |           szegényke, ott a törökök közt. De enne most, tudom, ebbõl
1411   1,  17    |                   ha a lángos ott volna. De még jobban szeretném, ha
1412   1,  17    |           használt.~- Azt akarjuk, anyó, de már nincs hozzá semmi fegyverünk.~-
1413   1,  17    |                  szekeret.~- Az úgy van; de hát mit tegyünk? Ha jó tanácsot
1414   1,  17    |                férjhez megy.~- Megéri.~- De õ maga választja, kikötöm.~-
1415   1,  17    |                   mikor reggel felkel.~- De az asszony ártatlan - ellenveté
1416   1,  17    |                   A kutyának nincs kése, de fogai ugye vannak? Hát csak
1417   1,  17    |           elgondolkozott.~- Tudok egyet, de csak akkor van bûvereje,
1418   1,  17    |                   nemcsak nem bántották, de meg is becsülték.) Hogy
1419   1,  17    |                 Dolga volt a kormánynál, de elhatározta, hogy a királyi
1420   1,  17    |                  hamis pénzek megvannak, de nyom nincs, hogy honnan
1421   1,  17    |                  orra volt borvirággal), de csak addig gondoltam, míg
1422   1,  17    |            enélkül tiszta lenne a dolog. De mégis itt kell a csomót
1423   1,  17    |                   Strangnak kétszáz van. De ki is fog nevetni bennünket.
1424   1,  17    |          elküldöm önnek is a jelentését…~De ezzel vége is szakadt a
1425   1,  17    |                  vénasszonyok.~- Nagyon, de nagyon szép, fölség.~- Kár
1426   1,  17    |             fejeztetem, elõre tudhatnád; de hogyha te nekem azzal jössz:
1427   1,  17    |            selyembrokát-függönyös ajtón.~De még lent sem volt a márványlépcsõknél,
1428   1,  17    |                  hová tették az eszüket!~De végre is a szerelem csak
1429   1,  17    |                 a hűtelen, galád lelkek! De jól megmondta az Anka keresztanyja: »
1430   1,  17    |             szemei megteltek könnyekkel, de azért maga ment ki szilárd
1431   1,  17    |         felejtettem.~A katonák haboztak, de olyan szívreható volt a
1432   1,  17    |                  ördög ellen hadakoztok. De arra nem gondoltok, hogy
1433   1,  17    |                  se, hogy honnan hozzák. De a néma kocsis megmaradt.
1434   1,  17    |                út, az tudni fog mindent, de el nem mondhatja senkinek.~
1435   1,  17    |                  megtalálják, felszedik, de meg nem ehetik.~Csak szórta,
1436   1,  17    |                 Az egyik meg volt halva, de kijöhetett a sírjából. A
1437   1,  17    |              sírjából. A másik élõ volt, de nem jöhetett ki a sírjából.~*~
1438   1,  17    |               helyén szántóföld támadt?«~De ezt a részét senki sem élvezhette (
1439   1,  17    |              Lubló helyett Lõcsére jött, de a templomról, bár nem mert
1440   1,  17    |                 egy királyi hivatalnok - de azért mindjárt rá lehetett
1441   1,  17    |              valami gyanús mende-mondát. De az is csak úgy több hét
1442   1,  17    |               újra kiszólt kedélyesen:~- De bizony, mintha láttam volna
1443   1,  17    |           fölségesen ízlett a királynak, de jó is volt. (Telt a nagy
1444   1,  17    |                  hagyta a nagy hõségben, de csak kis darabon.~- Milyen
1445   1,  17    |            hosszú és széles a birodalma, de egy mezei virág elültetéséhez
1446   1,  17    |                  egy piciny virágcserép.~De a király nem felelt, sietett
1447   1,  17    |                 fitymálva nézte végig.~- De maga nekem ugyan nem! Hogy
1448   1,  17    |               Ezt teszik maguk bolonddá, de nem engem…~S kezdte egész
1449   1,  17    |                hozott, nagyságos uram.~- De hisz én önt Varsóba küldtem
1450   1,  17    |          elmondom.~- Nos, hát beszéljen, de röviden. - Talált ön valamit?~-
1451   1,  17    |            vágott közbe a rendõrfõnök -, de a hamis pénzeket sehol sem
1452   1,  17    |                nyomon.~- E nyomon én se. De a semmibõl lesz a valami.
1453   1,  17    |        pénzdarabot, ami a házból kimegy, de az mind igazi pénz…~- Persze,
1454   1,  17    |             kísérte is egy nagy darabon, de itt a Szepességben valahogy
1455   1,  17    |            Kedvetlenül kullogott vissza, de egy fontos hírrel, hogy
1456   1,  17    |                kapus páholyához sietett; de bizony a páternek nagy oka
1457   1,  17    |                  két füled van kinyitva, de nyisd ki a két tenyeredet
1458   1,  17    |            testvér. Segítenék is rajtad, de semmit sem tudok, mert én
1459   1,  17    |       belekeverve (ezek közt kilenc nõ), de a mi krónikánkra nézve teljesen
1460   1,  17    |                   ha nem is egy anyától, de egy apától.~Hovatovább nézegette
1461   1,  17    |              csak ülj veszteg, barátom - de úgyis késõn lenne. Nézd,
1462   1,  17    |           gazember… Maga vetkezõdik… Ej, de hatalmas vastag nyaka van.
1463   1,  17    |                legurult véres fejérõl. - De mondd csak, ki tette a kezét
1464   1,  17    |                  jött többé vissza soha. De iszen okos asszony a Pirityi
1465   1,  17    |                az bizony nem lehetetlen. De baj-e az? Hiszen itt a »
1466   1,  17    |                jobban szerette őfelsége. De hogyan tudhassam én azt?
1467   1,  17    |             kisasszonyt szeretem jobban. De a legtöbb levél azt kérdezte:
1468   1,  17    |                 a Szepességben ma is él (de persze a Csernyiczky-féle
1469   1,  17    |               azalatt a gyermekszobában, de Kaszperek mindig lecsitította.
1470   1,  17    |                  is a halhatatlanságnak, de legalább egy kiadónak -
1471   1,  17    |           mondából ami nekem felesleges, de semmit sem hagyva ki a hiteles
1472   1,  17    |              végre ezen is túl vagyok, - de a nevelő otthon felmondott,
1473   1,  17    |              tehát leráztam ígéretemet - de nem a bokros teendőket,
1474   1,  17    |            afféle írói ornamentika volt, de mégis restelltem, hogy egy
1475   1,  17    |                   Igen, igen - mondom -, de hát a kísértet hol van?
1476   1,  17    |            lehetne róla egyet mást írni.~De hidd meg, hogy az én lustaságom
1477   1,  18    |      telekjegyzõkönyv, a »Tudás könyve«.~De aki természetben látja a
1478   1,  18    |                 zsúpfedeles malmot hajt, de csak mikor ereje van hozzá.
1479   1,  18    |            malmot, az »Isten szakállát«.~De miképp lehetséges ez? Hogy
1480   1,  18    |                 minélfogva tönkremennek, de Magyarországon én csak olyanokat
1481   1,  18    |                 a tajtékpipák világában. De hol vannak már a tajtékpipák?
1482   1,  18    |                  maga nagy kártyás volt (de szerencsés kártyás), megeskette
1483   1,  18    |            Alkalmasint valami zsidó! Oh, de isten ellen való vétek!
1484   1,  18    |              ránthatna az irtványon is - de mikor nem nyúlik.~A föld
1485   1,  18    |                 nyúlik.~A föld jó kövér, de az emberek bizony soványkák.
1486   1,  18    |                   Az zsindely alatt van, de a többi bizony szalmazsúpos.~
1487   1,  18    |          gazdája-, Marjánszky Mihálynak (de Felsõ-Bogács és Közép-Marja)
1488   1,  18    |               csörgött a kis réti patak. De milyen bolondokat csörgött:~
1489   1,  18    |                 Azt mondtad, nem sietõs. De hiába mondtad, mert az idõk
1490   1,  18    |              szál is van már a hajadban. De még hagyján, az idõ csak
1491   1,  18    |              volt, a holnap is idõ lesz. De most már siess, Marjánszky,
1492   1,  18    |             váltig biztatta a nõsülésre (de már néhány év óta fösvény
1493   1,  18    |                az orra, a másiké lefelé, de alapjában egyre megy.«~Nem
1494   1,  18    |                  vegyített a füvei közé (de hol a pokolból nõtt ki),
1495   1,  18    |          mindenre képes volt, ha akarta, de néha nem akarta. Virágokkal
1496   1,  18    |                 az egerek meg nem ették. De ha meg nem ették még (mert
1497   1,  18    |            koronás menyétet kék mezõben. De semmi az. Ez az egy menyét
1498   1,  18    |                   mert nem vagyok süket (de ülj le hát elébb); értem,
1499   1,  18    |              gazdálkodástok jut eszembe. De nem errõl van szó most.
1500   1,  18    |              Rafael madonnája.~- Jó, jó, de csak nem az anyját szánta