bold = Main text
     Rész, Fejezet                                          grey = Comment text

2501   1,  26    |                  a szenvedélyes élvvágy, de voltak benne zöldesfényû
2502   1,  26    |             szólt: »Adjon egy font húst, de jól megmérje kegyelmed,
2503   1,  26    |            marasztalt, hogy háljunk ott, de az ember a megszokás állatja,
2504   1,  26    |                Nincs, nincs - dadogta -, de a golyó szelét éreztem.
2505   1,  26    |                 Üdvözöllek ezen a téren, de nem lehetetlen, hogy innen
2506   1,  26    |                   mikor a nádból kijött, de ebben nincs semmi rendkívüli.~-
2507   1,  26    |                  erre a kedélyeskedésre, de azért másnap a reggeli után,
2508   1,  26    |                Hanka vitte ki az ebédet, de a társalgás ma is csak olyan
2509   1,  26    |                   édes mélyedések rajta, de jó lehet azokat bejárni… ~
2510   1,  26    |                 és a szíve úgy dobogott, de úgy dobogott, ki se lehet
2511   1,  26    |                 ki se lehet azt mondani. De hát ügyetlen is volt, tudós
2512   1,  26    |             másik vállához csapódott át.~De már erre megvilágosodék
2513   1,  26    |                  már nem is szikra volt, de égõ üszög.~- Igaz, igaz -
2514   1,  26    |                 a nádbuzogánnyal?~- Jaj, de ravasz vagy… milyen ravasz
2515   1,  26    |                vagy… milyen ravasz vagy. De kezdd meg már azt a visszacsókolást,
2516   1,  26    |             nincsen ott se víz, se béka.~De csodálkozott a tisztelendõ
2517   1,  26    |                professzort meg a leányt, de nem vettem észre semmi gyanúsat.~
2518   1,  26    |              emberek ezek a könyvmolyok! De hátha csak tagadja? Aki
2519   1,  26    |       ruhaderekai (mintha nem is varrva, de öntve volnának) és a fantasztikus
2520   1,  26    |                 volt a híre in floribus, de korra nézve már közel járt
2521   1,  26    |             János nõi szabómester.«~Hej, de sokat lövöldöztünk erre
2522   1,  26    |         elmosolyodott; aztán felém jött, de minden meglepetés nélkül.~-
2523   1,  26    |         tegnapelõtt mellettem mentél el, de nem ösmertél rám.~- Hát
2524   1,  26    |         cseresznyét ennél, még jó volna, de eszed az ország zsírját
2525   1,  26    |               akik az ablaknál varrtak), de megmondtam a németednek
2526   1,  26    |          elõleget jó pénzben, punktum.~- De talán nem õ volt?~- Õ volt,
2527   1,  26    |           szeretem a zsidókat.~- Jó, jó, de hát tudja-e, hová visz a
2528   1,  26    |      származhatnának.~Az öreg hallgatta, de olyan becsmérlõ ajkbiggyesztéssel,
2529   1,  26    |          hetet-havat, ami neked tetszik, de én majd megmondom az utolsó
2530   1,  26    |               megyen vagy Bécsbe megyen, de ha az én stációm az antiszemitaság,
2531   1,  26    |                 ha kedve tartja.~- Igen, de azt mondják, majszter úr,
2532   1,  26    |         kellemetlen volt irányába menni. De én most azt észre se vettem,
2533   1,  26    |              mezõre, mintha kergetnének.~De kergettek is - a gonosz
2534   1,  26    |          röpülnek fölfelé és menekülnek, de a nádas gyalog állatjai -
2535   1,  26    |             szalmafedél), bekapja mohón, de a nádat csak télen szereti,
2536   1,  26    |                  kékben. A lángja kevés, de füstben gazdag, csakhogy
2537   1,  26    |                  se jöhetett segítségre. De az különben is lehetetlen;
2538   1,  26    |                valahogy magától elaludt, de a nádassal éppenséggel nem
2539   1,  26    |                szépen megfizetteti vele. De legalább megtanul máskor
2540   1,  26    |                lehet látni a füst miatt.~De hátha mégis láthatná a Formintról,
2541   1,  26    |                  A Formint meredek volt, de a Hanka meg ügyes volt.
2542   1,  26    |          gondolatnál, teste megzsibbadt, de csak egy szempillanatig.
2543   1,  26    |                Csak azt tudta, mit akar, de hogy miképp viszi keresztül,
2544   1,  26    |                szerelmesek gondolhatnak. De ha egyszer rágondoltak,
2545   1,  26    |                  a keleti oldalához ért, de onnan nagy tábla égett,
2546   1,  26    |         legkeskenyebb, csak vagy tíz öl, de itt meg a tó az akadály,
2547   1,  26    |                  talán úszni is kellene.~De hát van-e egy szerelmes
2548   1,  26    |                 volt, mint egy kísértet. De milyen kísértet! Ha ilyenekkel
2549   1,  26    |              lábai, a csípõi, a dereka - de nem lehet azt leírni.~S
2550   1,  26    |            abroszt átkötötte a nyakánál, de a fejének, kezeinek szabadon
2551   1,  26    |                buzogányos feje látszott, de azért égett az is. A víz
2552   1,  26    |          iszalagok és mezei liliom közé.~De már erre a hajra vigyázott
2553   1,  26    |                  Hanka nagyot lélegzett. De még messze volt a kápolnától.
2554   1,  26    |                dolgom - mondá a Hanka -, de most már álljon meg ott,
2555   1,  26    |                 egymástól. Beszélgettek, de egymást nem látták.~- Nem
2556   1,  26    |                  sültem, meg is fagytam, de itt vagyok. Tûzön jöttem,
2557   1,  26    |             szívem - mondá csüggedten. - De miért tetted azt? Te még
2558   1,  26    |                hanem egy mézes bögre is. De ha már eljöttél, miért nem
2559   1,  26    |                  Minden út el van zárva. De azért mégis megmenekülünk.~-
2560   1,  26    |                Kristóf is vígabb lett.~- De szép vagy így, Hanka!~-
2561   1,  26    |                az iszaptól, a pernyétõl. De most nincs idõnk az ilyen
2562   1,  26    |                  nem tudom, hová tettem. De nincs is rá valami nagy
2563   1,  26    |                  professzor, okos ember, de ehhez nem tudomány kell,
2564   1,  26    |                kápolnánál, hadd égjen.~- De hisz akkor rögtön megsülünk.~-
2565   1,  26    |                  hogy nem õrült-e meg.~- De hisz akkor abba a tûzbe
2566   1,  26    |           közeledik.~- Igaz, oda jutunk, de az elõl megfordulunk.~-
2567   1,  26    |             közelgett a lángoló sárkány. De mégis kell egy jó negyedóra,
2568   1,  26    |              rothadjon el a börtönben.~- De hát miért?~- Mert félt magától.~-
2569   1,  26    |             koccintsunk vele mindnyájan. De Hanka, mikor hazakerült,
2570   1,  26    |                 tudakozódtak mindenfelé, de senki sem tudott róla. Estefelé
2571   1,  26    |             dolog lett volna egymagában, de mikor este a cukrászdából (
2572   1,  26    |             volna nagy dolog egymagában, de amikor összekombináltam
2573   1,  27    |            Ritkák már a rablótörténetek. De nem éppen azért, mert a
2574   1,  27    |                 már elmondtam nézetemet.~De efölött töprengeni úgyis
2575   1,  27    |               erdõ félig-meddig orgazda. De ahol gombát keresõ menyecskék
2576   1,  27    |              asszonyok igazán különösek.~De mindez csak föltevés, találgatás,
2577   1,  27    |                történt, ahogy emlékszem, de lehet, hogy már tavasz is
2578   1,  27    |             azelõtt is minden évszakban, de azelõtt tudott magának csinálni,
2579   1,  27    |             ezüstnek, vagy ha elösmerte, de nem akarta elfogadni, annak
2580   1,  27    |                volt éppen rossz metódus, de egy kicsit körülményes volt;
2581   1,  27    |             többé vissza Menyhért úrhoz, de ezek a bolondos papirosok
2582   1,  27    |           csinált, amibõl csak lehetett, de hogy még több baja legyen,
2583   1,  27    |                  már egzekválni lehetne, de így bizonytalanban nem ér
2584   1,  27    |                 néha a szegény emberhez, de az ördög mindig haptákban
2585   1,  27    |                 úgy öntötték az illatot. De az út sem volt érdektelen.
2586   1,  27    |               apró tragédia itt az úton! De vannak édességek is. A kis
2587   1,  27    |                  még majszternéja sincs, de már ott ül valaki éppen
2588   1,  27    |               Holéczyvel, a nótáriussal, de azért még Filcsik fölférne.
2589   1,  27    |                szóló lármát kell csapni. De üljön fel, Filcsik, és beszélje
2590   1,  27    |                fölkászmálódik a kocsira, de most már intra dominium
2591   1,  27    |           Filcsiket, aki bolonddá tette, de a következõ percben mégis
2592   1,  27    |           sajátszerû nyelvén beszélt.)~- De hisz ez egészen titokzatos -
2593   1,  27    |                   Így már van értelme.~- De mit beszélsz, te Filcsik!
2594   1,  27    |            bárónénknak van, meg talán… - de itt hirtelen elharapta a
2595   1,  27    |             engednéd érte elvágatni, mi? De nini, mi baja, Filcsik?
2596   1,  27    |            megyei kilógus megvizitáljon, de ma percrõl-percre rosszabb
2597   1,  27    |          Balassák csináltak hamis pénzt, de sohase csináltak hamis politikát.
2598   1,  27    |           kegyetlen, zsarnok oligarchák, de a régiség patinájával megszépültek.
2599   1,  27    |                báró apja is kényúr volt, de akiket megbotoztatott, akiken
2600   1,  27    |                  volt ez az isten ellen, de emiatt is csak a vármegye
2601   1,  27    |              olyan, mint a falat kenyér, de érzik, hogy e falat kenyér
2602   1,  27    |                 Voltak szebbnél-szebbek, de mind megvette, lelkem, a
2603   1,  27    |                   hogy van más szûcs is, de mit ér, ha csak a Kripuska
2604   1,  27    |                  nem is varrva volnának, de lehelve. Hiszen ködmönöket
2605   1,  27    |                   Petrás Sámuel is varr, de ég és föld a különbség formában,
2606   1,  27    |            ködmönei is, mint ritkaságok!~De Balassa, úgy látszik nem
2607   1,  27    |                adni a méltóságos báró?~- De már azt a bolondot nem teszem,
2608   1,  27    |            nagyúrnak még több esze van - de nem vigyorogj, mert pofon
2609   1,  27    |                   Görbén vetett az esze, de oda, ahova akarta. A ködmönök
2610   1,  27    |            erkölcstelen brutalitás volt, de amaz idõk szokásaiban szétoszlott
2611   1,  27    |              köztük, nem lehetett tudni, de annyi bizonyos, hogy Petrás
2612   1,  27    |                  gyerek és mennyi széna! De senkit sem hallottál még
2613   1,  27    |          szoknyasuhogást véltek hallani. De jobb azt nem látni, nem
2614   1,  27    |                egyre fogytak a ködmönök. De a ködmönök becse is fogyott.
2615   1,  27    |                választom, aki rádverjen. De nini, itt jön már Safranyikné.~
2616   1,  27    |                  vágatta õket ehelyett - de jobban is ment a dolga.~
2617   1,  27    |                 S ha még csak õt húznák, de a földjeit is kihúzzák alóla,
2618   1,  27    |               eltûnnek. Így járt a báró. De azért nem lett okosabb.
2619   1,  27    |                  gyöngéd pillantással. - De hátha még a saját száját
2620   1,  27    |                  a lovát s tovább ment - de a méreg már rácsöppent a
2621   1,  27    |          csontját összetöröm a kutyának. De ilyen rászedés! S hogy hazudott, -
2622   1,  27    |                  se a bársony topánka…~- De már abban nemigen hazudott -
2623   1,  27    |        közömbösen.~Holéczy szólni akart, de Horváthy leintette a szemöldjei
2624   1,  27    |          ugyanott találja a fészekben.~- De a topánka? Hogy függ ezzel
2625   1,  27    |                 Nem így volt, Holéczy?~- De úgy volt.~- És aztán?~-
2626   1,  27    |                topánt.~- Parancsolatára, de akkor méltóságod gyalog
2627   1,  27    |                  Öröm vele együtt jönni.~De vele szembe menni lehangoló.
2628   1,  27    |               megyünk fölfelé, õ is jön, de már susogásnak szelídült
2629   1,  27    |              felé sietnek és célt érnek. De miért legyen egy másik megsemmisülése
2630   1,  27    |            mindegy, és a patak se bánja, de mégiscsak rontja az illúziót
2631   1,  27    |            iránti szenvedélye volt erõs, de az önszeretete. Mimit már
2632   1,  27    |             csüng és szerelemrõl nyafog. De most, hogy gyanúja támadt
2633   1,  27    |            látnia kell és beszélni vele. De addig is saját gondolatai
2634   1,  27    |                fel se húzná. Nevetséges. De mit is tudna szeretni a
2635   1,  27    |            cselédei õrzik Mimit?~Úgy ám, de miért jött akkor zavarba
2636   1,  27    |           Balassa jól odaüzent Krúdynak, de õvele nem mer kikötni.~-
2637   1,  27    |                  és a legjobb memóriája.~De íme, a vadalmafa mögül,
2638   1,  27    |           növények koldusa; a legutolsó, de legfüggetlenebb. Õ még a
2639   1,  27    |            valamelyik odvas fában lakik, de nem jó meglátni, aki látja,
2640   1,  27    |                  tens vármegye elegendõ, de még a palatinus se a Balassák
2641   1,  27    |              akitõl féljenek a Balassák.~De ki gyõzné elmondani mindazt,
2642   1,  27    |                  a növények lélegzettek, de az is képzelõdés.~Pedig
2643   1,  27    |             megfordulhasson a hang felé, de hogy hallotta némiképp,
2644   1,  27    |                 Itt vagyok, kedves báró. De te hol veszed itt magad?~
2645   1,  27    |                 maga nem fog szeretni.~- De hisz ez szörnyûség. Valami
2646   1,  27    |          testmozgásnak az is testmozgás. De adja ide a cipõmet.~- Azokat
2647   1,  27    |             néznek, amikor öltözködöm.~- De hát amikor vetkõzõdik?~-
2648   1,  27    |                vetkõzõdik?~- Az más. Oh, de cudar vagy ma, kis báró.~-
2649   1,  27    |                súlyos férfiléptek alatt. De akár tudta, akár nem, nem
2650   1,  27    |             aztán egymás mellett mentek, de szótalanul, a leány szórakozottan
2651   1,  27    |              arca is csupa szöglet volt, de annak minden porcikája beszélt,
2652   1,  27    |           homloka még jobban elborult.~- De ez esetben, mondja csak,
2653   1,  27    |               most látná elõször.~- Jaj, de szép vagy, lelkem, úri dámának.~-
2654   1,  27    |                  a maga pezsgõjét issza, de nem a maga asszonyával.
2655   1,  27    |                Az iratok vannak benne.~- De valami kemény tárgyat is
2656   1,  27    |                    Juj, ha elsült volna! De csak nincs megtöltve?~-
2657   1,  27    |       rejtélyesen, néma melankóliával.~- De nini, el is felejtettem
2658   1,  27    |              mint a vándorló legények?~- De bizony gyalog jöttem.~-
2659   1,  27    |                  közelebb és ütnélek is, de ezek az inasok még mindig
2660   1,  27    |               Legyünk megint jó barátok. De ne légy alázatos, ne légy
2661   1,  27    |                 súg?~- Azt mondja nekem… de gyere közelebb, ülj a térdemre,
2662   1,  27    |                 kezedet.~- Jó, elveszem. De mit is beszéltünk? Hát igen,
2663   1,  27    |            alássan, Gilagó hatodmagával, de ha siet a méltóságos úr,
2664   1,  27    |                  Ez is szép, ez is szép… de nem az igazi.~Próbált Gilagó
2665   1,  27    |                  Próbált Gilagó másikat, de az se kellett. Balassa dühbe
2666   1,  27    |              amit gondolt, szaggatottan, de érzéssel, szomorú, édes
2667   1,  27    |                 Fogd meg azt a hegedűt.~(De ne fogd még, szamár, ne
2668   1,  27    |                 Neked muzsikálnak.~- Jaj de szíp, mint a friss bimbóhajtás,
2669   1,  27    |                És ha e nótát se értette; de kár, hogy nem tudott magyarul.~
2670   1,  27    |                  húzták a »gyönyörût«.~- De okos ember vagy, Gilagó,
2671   1,  27    |                   Gilagó, hogy eljöttél, de okos ember vagy. Mibõl szagoltad
2672   1,  27    |                eltalálni, mit beszélhet. De jó, hogy nem tudott magyarul.~
2673   1,  27    |            asszony, aki rokonom is volt, de nagyon távolról.~- Rokonod
2674   1,  27    |           királyotok nincs?~- Mindenért. De vesd le már azt a cipõt.
2675   1,  27    |                Mimi, gondoskodj róluk. - De egyebet is elvennétek, ugye?~-
2676   1,  27    |                huncut!~Gilagó nyújtotta.~De amikor látta, hogy az uraság
2677   1,  27    |             Tetszik, dehogy nem tetszik, de ázs lehetetlen. Oh jaj nekem,
2678   1,  27    |                 No, ugye?~- Az már igaz, de mért ne írhatnám az utalványt
2679   1,  27    |                  mordult hátra Gilagó -, de lássátok, a tiszttartó rándel
2680   1,  27    |                  phárót fogjátok szidni. De hát a méltósága kedviért
2681   1,  27    |           becsavargatni valami kendõvel, de hátha éppen a kendõ találja
2682   1,  27    |                  hozzákötni az alsókart, de olyanképpen, hogy a tenyér
2683   1,  27    |             fordítva. Ez a legbiztosabb, de nem egészen tökéletes, mert
2684   1,  27    |                fognak fizetni a palócok. De ez nem lesz még nagyon hamar.
2685   1,  27    |                  másik síp visszafelelt, de már közelrõl. Ijedten kapott
2686   1,  27    |                 tükrében a holdvilágnál. De éppen ott egy liliom is
2687   1,  27    |               kis Mimi úgy restelkedett, de úgy restelkedett, mintha
2688   1,  27    |                is szeret valaki valakit. De nini, két élõ, villogó szem
2689   1,  27    |                és ha az a Balassa lenne.~De bizonyára csak egy közönséges
2690   1,  27    |                 csak egyet hagyott égve, de azt is áthelyezte messze
2691   1,  27    |          huszárnak:~- Én most lefekszem, de az úr alkalmasint fölébred
2692   1,  27    |                  Mindjárt elõvezethetem, de talán bevárhatná a méltóságos
2693   1,  27    |               találhatnám a fogadóban.~- De nem bátorságos az erdõn.~-
2694   1,  27    |                 is azok engem bántani.~- De Krúdy, azt mondják, haragosa
2695   1,  27(17)|                 ezt a csodát, Bonfin is, de a tudákosabbak egy hegycsuszamlás
2696   1,  27    |                eszik az több kenyeret.~- De hátha többen támadnak?~-
2697   1,  27    |                  egy fülemile nyelvénél, de Balassa mégis meglátta világánál -
2698   1,  27    |                  ki ingerlõn, hívogatón. De nem, nem, azért se megy
2699   1,  27    |           Alkalmasint esõ lesz reggelre. De reggel vajon mikor lesz?~
2700   1,  27    |                  A lovas kihúzta óráját, de nem ketyegett. No, hát nézzük
2701   1,  27    |                bizonyára féltékeny volt. De a féltékenység a hétköznapi
2702   1,  27    |           esetleg nem hagyja aludni sem, de föl nem marcangolja.~A báró
2703   1,  27    |             öngyilkossági gondolatokkal, de minthogy megeredt az esõ,
2704   1,  27    |                 célzott, elcsattantotta, de egyik csõ se sült el.~A
2705   1,  27    |                hallgatom önt, mit kíván. De eressze el a lovamat.~-
2706   1,  27    |                  minden csavargó mondja, de nem teszi.~- És hogy meguntam
2707   1,  27    |            nincsen benne nagyobb összeg. De az én üzleti praxisom -
2708   1,  27    |                 A báró fülig vörösödött, de nem felelt.~- Önnek értékes
2709   1,  27    |                    folytatá az elõbbi -, de én nem vehetem hasznát.
2710   1,  27    |               azért akarom õket én is.~- De nekem mindjárt egy óra múlva
2711   1,  27    |                volna most ezt az embert, de egyszersmind belátta, hogy
2712   1,  27    |             pecsétet. - Ebben maradtunk. De természetesen senkinek sem
2713   1,  27    |             Alapjában szelíd ember volt, de úgy tett, mintha kegyetlen
2714   1,  27    |              bécsi vonatra szálltam föl, de ki meri mondani, hogy Marcheggnél
2715   1,  27    |                 az ágyból zargatták föl, de el is voltak telve keserûséggel,
2716   1,  27    |            amikor utas van, õ nem hibás, de Balassa bizony bevárhatta
2717   1,  27    |                  megmagyarázom a dolgot, de elõbb engedelmet kérek,
2718   1,  27    |             kérdések lehetnek különösek, de az én lelkemre (meiner Seel’)
2719   1,  27    |                  erre kielégítõ választ. De várjunk csak. (Balassa elgondolkozott.)
2720   1,  27    |           Bocsánat, méltóságos fõnök úr, de tudnom kell felõle egyet-mást,
2721   1,  27    |              természetesen a leányt nem. De mi az ? Ein Knopf. Kriegst
2722   1,  27    |            mondta Balassa kedvetlenül.~- De azt méltóztatott parancsolni…~-
2723   1,  27    |                 az a kötél, amit talált, de szorította, de nyomta. Nem
2724   1,  27    |              amit talált, de szorította, de nyomta. Nem bírt egyébre
2725   1,  27    |             idõre nézve nem vagyok tanú. De abban mindenki megegyezik,
2726   1,  27    |            perszóna a szentek lisztáján, de nem is kell, hogy az legyen.
2727   1,  27    |                templomban az oltárképen, de minthogy az illetõ szentek
2728   1,  27    |                  van hivatva a csõsz is, de az nem sokat ér, mert nem
2729   1,  27    |                 mert az se vigyáz ugyan, de legalább nem húz fizetést
2730   1,  27    |                permanens, mint az erdõ.) De ha volna, se bújhatna el
2731   1,  27    |                  teszem rá, ha idejön.~- De hátha õ is óvatos. Nem vettek
2732   1,  27    |                  ahonnan nem vár.~- Úgy? De hogy jutottak Kékkõre?~-
2733   1,  27    |               helyein.~- Hisz ez pompás! De csak nem jöttek gyalog?~-
2734   1,  27    |             vállat vont:~- Hát úgy, úgy.~De a hangján meglátszott, hogy
2735   1,  27    |                  van a bal halántékán?~- De hát mikor látta, hol?~-
2736   1,  27    |               ültek. Rövid ideig persze. De az mindegy. Önnél is voltam,
2737   1,  27    |                mindegy. Önnél is voltam, de nem mint kém. A leányt akartam
2738   1,  27    |             hadnagy meghajtotta magát.~- De most már ideje, hogy a dolgunk
2739   1,  27    |            ablakhoz.~Az éj csöndes volt, de fekete, a holdvilág nem
2740   1,  27    |            gonosz fekete, csúnya bosszú, de édes tudsz lenni! Tehetségei
2741   1,  27    |                zizegõ vetemények között.~De percek múltak percek után,
2742   1,  27    |                  vélte Sersinszky.~- Jó, de én már nem bízom. Nem fog
2743   1,  27    |            Sajnálom a százezer forintot, de még jobban bánt a szégyen,
2744   1,  27    |                  neki valami ígéretet?~- De igen, azt ígértem, hogy
2745   1,  27    |             közlöm.~- Bocsánat, báró úr, de nem annyira õróla van szó,
2746   1,  27    |                 lenézheti egy gentleman, de a saját szavát mindenkor
2747   1,  27    |               nem volna annyira különös, de e csomag volt az ablakban.~-
2748   1,  27    |          természetfölötti. Nem ember az, de ördög. Ha legalább itt volnának
2749   1,  27    |                  hogy üldözni lehetne.~- De kit? - vetette föl egy nagybajuszú
2750   1,  27    |                osont ügyesen a sötétben. De minthogy nincsenek itt a
2751   1,  27    |              sajnálom, hogy így történt, de a feladatom ezúttal be van
2752   1,  27    |              szólt a báró kelletlenül -, de még nem adok kezet, mert
2753   1,  27    |                  már a kengyelbe lépett.~De a vékony zsandár megrázta
2754   1,  27    |          képzelõdés.~Újra visszafordult, de már csak egyetlen fekete
2755   1,  27    |              végig az átélt részleteket, de sehogy se lehetett belõlük
2756   1,  27    |                     kiáltá be harsányan.~De még arra se nyílott ki se
2757   1,  27    |                 ez meg az nem jön közbe. De hát mármost hogy megy õ
2758   1,  28    |                  tudok a vasúton aludni, de leginkább útitársam, a professzor
2759   1,  28    |                 feje, néhol megfordítva, de nagyjában egy ugyanazon
2760   1,  28    |           fixírozta õket egy szögletbõl, de elõremenni nem mert. Csak
2761   1,  28    |              bírtam még akkor megérteni, de nem is figyeltem oda. Megette,
2762   1,  28    |                  milyen verekedés támad.~De az okosabbak valahogy megakadályozták
2763   1,  28    |            Azelõtt neki is volt birtoka, de eltékozolta; egészen a züllés
2764   1,  28    |                  nemrég szolgabíró volt. De miket csinált, miket csinált!
2765   1,  28    |                 civakodás az ajtó elõtt, de amint csöndesedett az, úgy
2766   1,  28    |             Kínozta õket, a parasztokat… de legalább egy kis rendet
2767   1,  28    |               maga rabolt, szipolyozott, de másokat nem engedett. Hát
2768   1,  28    |                  míg a jegyzõ nem látja. De a vándorló legény nem enged,
2769   1,  28    |                  dolgáért nem bántották, de ez az egy helyes a nyakát
2770   1,  28    |                 meghozták neki, töltött, de nem ízlelte meg, mintha
2771   1,  28    |                 homloka butaságra mutat, de a kegyetlen villogású apró
2772   1,  28    |            Eötvös írta, hát Eötvös írta. De ön is megírta volna, ha
2773   1,  28    |       Hamilovicsot öltem meg a hazámért, de nem ösmerték be, nem tudják
2774   1,  28    |             balszemével), szoknya miatt. De csitt! A száraz tény az,
2775   1,  28    |              kormány feje nem fáj többé. De azért senki sem mondja: »
2776   1,  28    |             mondja, talán nem lesz jobb, de az õ emlékezete gazdagabb
2777   1,  28    |      egybekapcsoljon, mint két testvért, de nemcsak a sírig, hanem még
2778   1,  28    |            Mihály - feleltem tréfásan -, de ez az örökös barátság mintha
2779   1,  28    |                 tulipánja egy cserépben, de a cserepet elhagyítja az
2780   1,  28    |                isten el nem veszi tõlem. De azt mondom az istennek is,
2781   1,  28    |                 dünnyögte a szakállába: »De látod, minek is vonnéd el,
2782   1,  28    |             láthatatlan lénnyel beszélt, de milyen istentelenség, hogy
2783   1,  28    |                itt a »Fehér Róka« elõtt. De minek is álltunk meg? Már
2784   1,  28    |             tudom. Talán az ördög súgta. De az is lehet, isten súgta,
2785   1,  28    |                  receptekkel a patikába. De hiszen odaállhatott volna
2786   1,  28    |               meghozta ugyan a szereket, de a kis lányka bent alszik
2787   1,  28    |           mindenáron fel akarja zavarni, de nem engedem. »Ne avatkozz,
2788   1,  28    |               hát nem akarom, és vége… « De micsoda ez, hát senki sem
2789   1,  28    |                   Nem bánom, Szlebenits, de csak úgy, ha az utolsó lesz,
2790   1,  28    |              Ámbár nem merem felkölteni, de meglehet, hogy már azóta
2791   1,  28    |            behozta a harmadik üveget is, de nyitva és etikett nélkül,
2792   1,  28    |                  öklét, hogy kupán üsse, de a pincér se volt rest, rémülten
2793   1,  28    |          Szlebenits durva, érdes hangja, de teljesen nyugodt volt.~-
2794   1,  28    |                  nehéz benne eligazodni.~De már akkor õ is jött lassan,
2795   1,  28    |                nyári éj volt, szõke éj - de talán nem is éj; fekete
2796   1,  28    |                   az álom hamar elszáll. De minden meghódolt e látszatnak.
2797   1,  28    |                fel a további lumpolásra, de látva megszeppenését, háborgását,
2798   1,  28    |               Csakhogy te azt nem érted. De nem lehet. Valami mást kell
2799   1,  28    |              sugarát veri be a szívembe. De milyen hamar és milyen megfoghatatlan
2800   1,  28    |             Hiszen meg lehetne csinálni, de nem lesz az jó. A kendõ
2801   1,  28    |              Ostoba vagy, öreg cselédem! De milyen ostoba vagy. Minek
2802   1,  28    |             Hiszen babonaság, bolondság, de ne nevess, Nikoláj. Tudod,
2803   1,  28    |                  helye, mint egy fészek, de még el sem helyezkedett
2804   1,  28    |            kocsiról, eleibe akart futni, de már a ló is elõtûnt a kanyarodónál.
2805   1,  28    |             rugdald össze a nyomorultat. De jól rúgd meg, Nikoláj, jól
2806   1,  28    |                 Hiszen elhozom a kendõt, de mégse beszélj így az istenrõl.
2807   1,  28    |                Szlebenits Pál is mondta, de nem könnyen hagyja magát
2808   1,  29    |               rég összetörtek bizonnyal, de a Huszákné mondása még mindig
2809   1,  29    |                  utaznak arra keresztül, de a régi jó idõkben lengyel
2810   1,  29    |                 örökségi ügyben utaztak, de a nagy hideg miatt nem merték
2811   1,  29    |              valamint Kripuska, a szûcs.~De a szóban forgó nap (ha jól
2812   1,  29    |         magyarokról mesélnek egyet-mást. De az ivóban még sincs senki.
2813   1,  29    |             lakodalomra mennek Zólyomba, de éjszakára itt maradnak és
2814   1,  29    |            erõsen bevonva jégvirágokkal, de így már csak legjobb lesz
2815   1,  29    |               arcok, nyájas gyertyafény (de a legnyájasabb a nagy zöld
2816   1,  29    |                asszonyom is ott látható, de õ legfeljebb igazít valamit
2817   1,  29    |               Mert meghalni most könnyû, de írni nehéz. Márpedig, míg
2818   1,  29    |            tartású, mint egy angol peer, de amellett elbájoló fesztelenséggel
2819   1,  29    |              eljönni, ilyen téli idõben. De mit csináljak? Hiszen halálosan
2820   1,  29    |               volna tõle kérni helyette; de nem tudtam még beszélni.
2821   1,  29    |              maradok. Hát jó, tagadj ki, de én egy óráig se tudok tovább
2822   1,  29    |             Jesztye Polska nye zginula«, de nem akarta eljátszani. Mindamellett
2823   1,  29    |           mulatság. Azaz, megérte volna. De tudja, mi történt velem
2824   1,  29    |        asszonyokról kezdett »povedálni«, de már azt Huszákné nem várta
2825   1,  29    |                 Hadd menjen a kis Ancsa, de jól kösse be a füleit nagy
2826   1,  29    |             Hallom, ha bekiáltja kend.~- De az csak súgni való.~- Inkább
2827   1,  29    |          odateszem a fülemet a szájához. De nehogy valami bolondot mondjon
2828   1,  29    |              Észreveszi az ilyet Matykó, de különben is feljebb húzza
2829   1,  29    |             ördög ismeri a lyukatokat.~- De iszen jól lát kend - felelte
2830   1,  29    |           fölvezetem. Már csengettem rá, de most nincsen úgy, hogy egy
2831   1,  29    |                  ment a lámpával Matykó, de miután a vendéghölgy nehány
2832   1,  29    |                és azoknak némi környéke, de a hideg által fölmarva.~-
2833   1,  29    |                 ugyan soká volt odabent. De hát persze, ha két fehérszemély
2834   1,  29    |                  nem az asszonyságnak?~- De bizony - felelte kedves,
2835   1,  29    |           ugatott, a fogait vicsorgatta (de persze, a szájkosár miatt
2836   1,  29    |               kocsis vagyok most nála.~- De hiszen kanász voltál azelõtt.~
2837   1,  29    |             Matykó. - Fogy az elemózsia, de fogynak az evõk is. Ma délután
2838   1,  29    |                  föltette a meleg vizet, de már forrni is kezdett, és
2839   1,  29    |          herbateát akar magának fõzni.~- De hiszen nem köhög.~- Én se
2840   1,  29    |             köhög.~- Én se vettem észre, de meglehet, eltitkolja.~-
2841   1,  29    |            töltött bele egy kis hideget.~De Matykó már türelmetlenkedni
2842   1,  29    |                   Klacskáné vállat vont, de azért bosszantotta a célzás.~-
2843   1,  29    |                 gebulya. Igen csodálnám, de végre se lehetne sajnálni.
2844   1,  29    |                 hogyan utasítja el õket. De csodálkozására a szánnal
2845   1,  29    |          lépcsõrül.~- Hiszen mondtam én, de ha nem hallgatnak rám.~Zsuzsi
2846   1,  29    |                    Oh, istenem, istenem, de kellemetlen.~- Lássa, hogy
2847   1,  29    |                Szedjék össze az eszüket, de szobának lenni kell!~- Ahol
2848   1,  29    |               tudom én, mit csináljatok, de azt megmondom, hogy szoba
2849   1,  29    |                az udvarra, mit bánom én, de ha az uramat el nem helyezitek,
2850   1,  29    |                  Ott volna egy üres ágy, de a másik el van foglalva.~-
2851   1,  29    |                   egy kissé elpirulva. - De nem tudom, hogy átengedné-e?~
2852   1,  29    |                 Ez a hajdú sejt valamit. De csakhamar összeszedte magát.
2853   1,  29    |             kezdett németül az urával.~- De nem lesz-e feltûnõ? - suttogta
2854   1,  29    |           Takarodjatok be a lyukaitokba, de mindjárt.~Kisvártatva visszajött
2855   1,  29    |           utasításokat adott a hajdúnak, de milyen szelíd, kegyes a
2856   1,  29    |              fogta a kezét, úgy vezette. De milyen kicsiny keze volt,
2857   1,  29    |              láttuk, ha beszéltünk vele, de hátha nem is láttuk. A fantázia
2858   1,  29    |              rajta van akkor a csizmája. De itt, levetkõzve, mezítláb,
2859   1,  29    |                  fél, talán restelkedik? De fáj valamije kétségtelenül.
2860   1,  29    |                 szél megfújta az úton.~- De ön nyöszörgött, madame,
2861   1,  29    |                dolog, nem lehet tagadni, de mindjárt elmúlik, ha sikerül
2862   1,  29    |               Igen köszönöm szívességét, de mindez egészen fölösleges.~
2863   1,  29    |       rákényszerítettek a papi álruhára, de én is csak asszony vagyok,
2864   1,  29    |                egyszerre elvágták volna. De mégis inkább azon nevetek,
2865   1,  29    |                 vagyok önt megijeszteni, de a gentlemanlike kötelességemmé
2866   1,  29    |                fojtott, fuldokló hangon, de mégis kiérzett a csengése. -
2867   1,  29    |                 mulatságos kezd lenni.~- De asszonyom, hogyan tehet
2868   1,  29    |                szereti a búzát, a hájat, de az asszonyok iránt közömbös.~
2869   1,  29    |                jót. Bocsánat, asszonyom, de egy kanonokot el sem tudok
2870   1,  29    |           kifogásom a kedélyesség ellen, de tekintse helyzetemet, az
2871   1,  29    |                finoman, alig hallhatóan, de mégis úgy, mintha egy kis
2872   1,  29    |                  Engedje meg, asszonyom, de a látatlanban kiállított
2873   1,  29    |                  tudná azt? Akármi volt, de ezek a szavak a férfi elõtt
2874   1,  29    |             hétköznapi beszélgetés volt, de talán a hanglejtésben, a
2875   1,  29    |              hanem ki tudja?… Megrémült. De éppen azért asszony az asszony,
2876   1,  29    |              igazán, nyafog, sikoltozik, de az igazi ijedelmet eltitkolja,
2877   1,  29    |                ablak melletti ágy ura. - De ha az egyik szörnyetegnek
2878   1,  29    |             asszony, bensejében remegve, de azért pajkosan, gondtalanul
2879   1,  29    |             egyszer él az ember.~- Igaz, de közben többször alszik.
2880   1,  29    |        országutak mentén.~- Ez aggasztó, de reménylem, hogy báró Zervitz
2881   1,  29    |                 ütközetben sebet kapott, de mint értesítenek, nem veszélyes.
2882   1,  29    |               mily szórakozott az ember. De már gyanítom. Alkalmasint
2883   1,  29    |         pillantása a másik ágyra esett - de az üres volt. Úgy révedezett
2884   1,  29    |                  kormányzótól Görgeynek, de az fontos lehet, utasításom
2885   1,  29    |          szenvedélyem van és az éneklés. De az utóbbit nem hagyták kifejlõdni.
2886   1,  29    |                   Kitelik a gazembertõl. De látod, azért mégis hasznát
2887   1,  29    |                Ezeken gyakoroltam magam. De sajnos, nem volt elegendõ
2888   1,  29    |                  Különben értem nem kár. De beszéljünk most terólad.
2889   1,  29    |                 azt se tudod, ki volt?~- De igen. Ösmersz valami báró
2890   1,  29    |                hozzáment egy Zervitzhez, de mi sohase tartottuk a rokonságot,
2891   1,  29    |           csalódom, XXIII. Szaniszlónak, de megnézhetjük a családfán
2892   1,  29    |                 Pál apostol.~- No, ugye? De most már emlékszem is, mert
2893   1,  29    |             kivétel. Tudod, a hangommal. De hát mit is akartam mondani?
2894   1,  29    |                  õ az ezredes anyja. No, de most már készen vagyok.
2895   1,  29    |               egy angyal, úgy reszketek, de úgy reszketek, mert úgy
2896   1,  29    |             sehonnan, nem jött semmikor, de mégis itt van. Most meg
2897   1,  29    |          Felülrõl jön a lengyel gróffal. De hát mikor ment volna föl?
2898   1,  29    |                  szedd össze az eszedet, de mind, ami van, mondd meg
2899   1,  29    |               nagyon kis lábai vannak.~- De nem voltak-e olyanok, gondolkozz
2900   1,  29    |               mir langweilig, Fürstin.~- De, reménylem, reggelizni szokott,
2901   1,  29    |                  társaságomban végzi el. De ön habozni látszik. Persze,
2902   1,  29    |        langweilig?~- Oh istenem, dehogy, de egy barátommal vagyok itt,
2903   1,  29    |                  hadnagyot és bemutatta, de a »legvakmerõbb kölyök a
2904   1,  29    |            meghalt?~- Tudom. Oh, hogyne! De én sohase sajnálkozom a
2905   1,  29    |         professzorok szokott elõadását - de úgy, hogy meg lehetett volna
2906   1,  29    |              olasz dalt kezdett dúdolni, de a Garam nem állhatta, beleugatott,
2907   1,  29    |             gyöngéden nézett a szemeibe, de nem felelt. Az csak még
2908   1,  29    |                    Feleljen, feleljen!~- De… ~- Tudnom kell - lihegte
2909   1,  29    |         észrevett és sokat ki is talált, de mindent mégsem tudott, nagy
2910   1,  29    |                 csodálkozás, a bámulat. „De derék anya volt, aki szülte.”~
2911   1,  29    |              hámokon a csörgõk, karikák, de a huszárhadnagy még utánafutott,
2912   1,  30    |                   mindent fölfal elõlük, de huszonöt év mégis nagy idõ,
2913   1,  30    |                nem segítette azokat elõ, de megzavarta.~Hogyan? Ez volna
2914   1,  30    |               megdézsmálni a körtefákat? De hát a körtefák hova lettek.
2915   1,  30    |           ütközetek a mesterlegényekkel, de az iszapos patak, melybe
2916   1,  30    |               nyíl süvítene a levegõben.~De jó volt, oh, de jó volt,
2917   1,  30    |               levegõben.~De jó volt, oh, de jó volt, mikor még odajártunk
2918   1,  30    |           Zeheriné nénémasszony libáira. De ki bírná véges-végig elszámlálni
2919   1,  30    |                pislant fel megszokásból, de most üres az ablak, üres,
2920   1,  30    |               csakugyan a vacsora ideje, de meg lehet azt látni óra
2921   1,  30    |                  próbálna kifoszladozni, de amíg egy vonáshoz kihúztam
2922   1,  30    |           fõispán, a karomat megfogva:~- De már menjünk is vacsorálni.~
2923   1,  30    |                  a régi fényes vendéglõ, de milyen ocsmánynak, piszkosnak
2924   1,  31    |                   vacogtatta a fogaikat, de már nem volt annyi ereje,
2925   1,  31    |                  paraszt nem számít.~No, de milyen nemesség ez! Szalmafödeles
2926   1,  31    |               élnek.~Így volt ez tavaly, de mikor az árendás Holz Lipót
2927   1,  31    |            szemöldöket és arany kedélyt, de mintha aztán egyszerre megbánná. »
2928   1,  31    |                 egyszerre megbánná. »No, de elég is már aranyból és
2929   1,  31    |                 a két kajla ökröcskéjük, de a kicsiny birtok is meg
2930   1,  31    |                  szeretnek az édeseknél.~De milyen különös volt az a
2931   1,  31    |             Egyszer már el akarták adni, de a mészáros megnézte a fogait: »
2932   1,  31    |               hadd maradjon a tehénke.~- De ha már nem akar enni - ellenveté
2933   1,  31    |                szegény mivelünk.~Minden, de minden öreg volt itt - mintha
2934   1,  31    |               hogy kétszáz évig is elél. De már kilesem, mondok, és
2935   1,  31    |                néha a házba is belépett, de a Palihoz hozzá nem fért,
2936   1,  31    |                 szükség, tisztelet neki, de akkora falakat, mint a nagyszülõk
2937   1,  31    |                mint a palojtai országút, de a fõztje megfiatalította
2938   1,  31    |                   mert kora tavasz volt, de azért a napsugár is megtette
2939   1,  31    |                õérte is meghalt a Jézus (de természetesen csak félig).~-
2940   1,  31    |                szemével, hogy elég lesz, de a nagyapó csak visszahunyorított
2941   1,  31    |                az asszonyi személyeknek.~De már ebbõl a galacsinból
2942   1,  31    |                  golyóbist:~- Az ám, hm, de akkor nem férjes asszony
2943   1,  31    |                 nem szégyelled magadat!« de az öreg (mintha a vesztét
2944   1,  31    |          vályogot vetni, haszontalanok.«~De bár ne csinált volna patáliát,
2945   1,  31    |                   Hát ki is ment a füst, de alighanem megy õ maga is
2946   1,  31    |            kimászott a tüdõgyulladásból, de már nem ember többé, nem
2947   1,  31    |               mellét. Az ágyat elhagyta, de a sírt át nem ugorta.~Szomorú
2948   1,  31    |           komédiázni erre a rövid idõre.~De amikor látta, hogy az anyókának
2949   1,  31    |           aranyakkal, magam is nógatnám, de így csak azt mondom, hogy
2950   1,  31    |                használ vagy nem használ, de meg kell legalább próbálni.~
2951   1,  31    |              legalább próbálni.~Igen ám, de hátha annyi se terem, amennyi
2952   1,  31    |                vannak trágyázva, anyóka, de csodákat ne várjatok szegényektõl.
2953   1,  31    |                így, jaj, ne beszélj így!~De volt légyen bármely sovány
2954   1,  31    |             piros pipacsok úgy nevettek, de úgy nevettek - hogy a nagy
2955   1,  31    |                volt, a szalmájára nézve. De meglehet, jól fog fizetni.~
2956   1,  31    |             fehér veréb mindenütt utána, de annak ugyan nem volt szabad
2957   1,  31    |                 éj, megfázhatna a melle, de a fedetlen láb érzékeny
2958   1,  31    |                  asztag nagyon fogyott - de nem igen történhetett semmi
2959   1,  31    |                 ama bizonyos Álomtündér. De az is micsoda elõre megfontolt
2960   1,  31    |          egyszerre csak érzi éjfél felé (de nem tudja: hallja-e vagy
2961   1,  31    |          erõfeszítéssel föl akar ugrani, de nem sikerül. Valami súgja
2962   1,  31    |      félébrenlétben: »Kelj föl, lopnak«, de tehetetlen. A lovacskák
2963   1,  31    |                  heverõ vasvillához kap, de aztán meggondolja, hogy
2964   1,  31    |                ott folyik, ami történik, de egyszerre ámultan kezdi
2965   1,  31    |              Pali vállat vont együgyûen, de nevetett befelé a lelkébe,
2966   1,  31    |                     No, hát öntsétek ki, de lassan, hogy a Palika észre
2967   1,  31    |                  Nem is azért kérdeztem, de hogy nem hallott-e valamit?~-
2968   1,  31    |                 a nagyanyád más szolgát.~De már erre leforrázva párolgott
2969   1,  31    |               végre eltûnt mind a kettõ… De az az egy búzaszem ott maradt,
2970   1,  31    |                 szuszékot is ürítsék ki, de jól söpörjék ki az alját,
2971   1,  31    |               Hát annyi termett volna?~- De még mennyi! - szólt az anyóka
2972   1,  31    |               útra, a többi falusiakkal, de elõbb még a búzát kell bevinni
2973   1,  31    |              aztán megrakták a szekeret, de egyre nem fért föl a gabona,
2974   1,  31    |                  gabona, fölférne ugyan, de a Villám meg a Bimbó protestált
2975   1,  31    |                   a Szerednyei Istvánét. De már most ki megy el a szekerekkel?
2976   1,  31    |               még te beteg vagy, öregem. De az apóka csak bizonykodott,
2977   1,  31    |                 kezdeni a nagyapóval is (de milyen szép ez a bestia),
2978   1,  31    |                 a búzánk dohosodott meg, de hát ez más, a ruhája vagyon
2979   1,  31    |               szolgált gyerekek mellett, de biz azt alig lehetett érteni,
2980   1,  31    |                  a kezedet, így ni, jaj, de forró, no, most egy, kettõ,
2981   1,  31    |               nevetteti vele a leányzót.~De volt is ennek kedve nevetni!
2982   1,  31    |               ráért. Nem volt más dolga. De nekünk sietni kell, hogy
2983   1,  31    |           nagyuram is.~Újra megindultak, de nem sokáig mehettek zavartalanul,
2984   1,  31    |                  a fejét, bosszankodott, de azért megállította a szekeret
2985   1,  31    |              Homlokára tapasztá a kezét, de elszomorodott, mert éppen
2986   1,  31    |                 a bódult tekintetével.~- De jó a keze, de jó.~- Jó hideg
2987   1,  31    |            tekintetével.~- De jó a keze, de jó.~- Jó hideg ugye? No,
2988   1,  31    |                  enni, inni adott nekik, de õ igazítá el még a pörös
2989   1,  31    |                 csizmát vett a sátorban, de ott nem vette észre, csak
2990   1,  31    |            csizmadia-mester testi bõrén, de kend is úgy, hogy észre
2991   1,  31    |              ember vagyok, húgomasszony. De ne késsünk, Vince!~Vince
2992   1,  31    |                mint eltört virággallyak.~De csakhamar visszazökkent
2993   1,  31    |                 sietett ugyan elvonulni, de olyasvalamit dünnyögött,
2994   1,  31    |                  a megboldogult fiammal. De már elfelejtettem, hogy
2995   1,  31    |                fizeti a doktort?~- Én.~- De mit szól ahhoz otthon a
2996   1,  31    |             vállat vont.~- Hát én tudom? De úgy gondolom, fiam Vince,
2997   1,  31    |                olyan volt az arca, füle, de kivált a füle, mint a rubin,
2998   1,  31    |            mondja, megtalálta a doktort, de még nem jöhet, mert a vicispánné
2999   1,  31    |           vicispánné a ceruzafaragásban. De már azóta azt is bevarrhatták
3000   1,  31    |                   Jó, jó, hát nem volna, de legalább menjen be, nagyuram,