1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9246
bold = Main text
Rész, Fejezet grey = Comment text
4001 II, 24 | szükségünk - esengett Aladár.~- De már azt a bolondot nem teszem.~
4002 II, 24 | s a t. ... Kerecsy János de eadem m. p. Elõttünk: Csató
4003 II, 24 | archívumba való végrendelet!~...De már nagyon sokat is beszéltem
4004 II, 25 | vonzzák egymást elméletben, de a valóságban olyan messze
4005 II, 25 | vett részt a társalgásban, de azért élénk figyelemmel
4006 II, 25 | inkognitó maradt költõ arcát.~De azon az arcon csak vendég
4007 II, 25 | élvezhette. Késõn jött; - de a koporsóra jókor...~Mikor
4008 II, 25 | kereste senkinek a társaságát; de ez nem büszkeség volt, inkább
4009 II, 25 | tudományokért nem lelkesedett, de nem is kicsinylette, s mindenikben
4010 II, 25 | darabjait ide is elkísérte, de azért sokszor említette,
4011 II, 25 | találhatom meg.«~- Jó, jó, de mégis szebb az, mire Szigligeti
4012 II, 25 | ült, köszöntünk egymásnak, de nekem még most sem jutott
4013 II, 25 | mozdulunk, s õ mégsem szól, de nyugtalanul izeg-mozog székén,
4014 II, 25 | leleményes az ilyenekben.~- De hát miért nem szólt, az
4015 II, 25 | Bezörgettem éji szállást kérni; de az ivóban oly sötét képû
4016 II, 25 | Ej, hátha másfelé ment, de meg négy forint hetven krajcárért
4017 II, 25 | milyen nagy úr elõtt állok.~- De csak megadta az öreg, amit
4018 II, 25 | játszik a sors az emberrel.~- De olyan meglepõen, mint önnel,
4019 II, 25 | kedves gyermek« voltam.~- De az édesapja, az csak örült,
4020 II, 26 | róla, hogy szép esze van, de rosszra használja; vásott,
4021 II, 26 | szétrobbantá az értékes pipát.~De minek számoljam el az ezer
4022 II, 26 | találta az effélét.~- Hibák? De hát miféle hibák? Bizony
4023 II, 26 | vizet sem tudják megzavarni, de tulajdonképp lelkök már
4024 II, 26 | napfény nem tesz izmossá, de ne legyen útszéli bogáncs
4025 II, 26 | mindenki által került Ilonkát.~De Tarka István még most sem
4026 II, 26 | Ilonka tapsolva kis kezeivel, de máris megirigyelve a macska
4027 II, 26 | ellenfelet és helyzetet, de nem lévén szándéka átengedni
4028 II, 26 | közben lenézni üldözõjére. De hát minden tudomány korlátolt
4029 II, 26 | kétségbeesve menekült... De hiába volt minden kétségbeesése
4030 II, 26 | zuhan, fölnyársalták volna.~De erre nem sokáig gondolt.
4031 II, 26 | juhai) és onnan bámult, de lomhán, kedélyesen, az egyik
4032 II, 26 | magok elõtt a lyukat.~Az ám! De hátha nem látnák?~Ilonkának
4033 II, 26 | tudom ugyan, hogy miért? de a lehetõ legnagyobb bántalom
4034 II, 26 | ritkán jõ ki a kagylójából), de ne legyen olyan, mint a
4035 II, 26 | fegyverletétel együttvéve.~De térjünk kis hõsnõnkhez,
4036 II, 26 | Biz én meg sem nézem. (De azért egyenesen az urasági
4037 II, 26 | pokolnak a mai világban.~De azért csak mégis az udvarra
4038 II, 26 | szolgabíró úr - jó, hogy jössz, de azt már nem jól cselekszed,
4039 II, 26 | leszek az üzletemmel.~- De csak mégis letehette volna,
4040 II, 26 | viszhangként Ilonka kacagva felelt.~De e kacagás iszonyattá válva
4041 II, 26 | melyre eddig nem is gondolt, de mely most egyszerre kinyílt
4042 II, 26 | megcsuklik s a földre roskad: de a kiöltött nyelvû embert
4043 II, 26 | feküdjünk le, kis Ilonkám. De mi bajod, milyen komoly
4044 II, 26 | selyem párnára hajtotta, de nem tudott elaludni.~Soká,
4045 II, 26 | bûnöket.~- Istenem! - kiáltá - de nagyon nagy vagy te!~És
4046 II, 26 | nagysága, a szegény Salamonnal, de azért csak benyojtom kérem
4047 II, 26 | hanem annak alján állana. De azért e kegyelet nem csökkenhet
4048 II, 28 | megfékezésére induljon, de egy pillantás az édesdeden
4049 II, 28 | lett és ragyogó a pompától, de a szultán mégsem volt vele
4050 II, 28 | megjelent és le akart ülni, de a bíró megparancsolta, hogy
4051 II, 28 | felelte az uralkodó -, de ismétlem, a mecset alacsony,
4052 II, 28 | terhes és lealázó ítéletet, de a bíró hajthatlan maradt.~-
4053 II, 29 | farkas, neki enni adjanak, de hamar. Egyszerre felbomlik
4054 II, 29 | nem kész, mikor hazajõ. De most ez egyszer, bármilyen
4055 II, 29 | fekete szemeit apjára. De hasztalan, semmit sem bír
4056 II, 29 | az udvaron és kertben, de sehol semmiben sem talál
4057 II, 29 | kellene Vilmának! Istenem, de hát mi? Hát tudja is õ?
4058 II, 29 | mama, mikor beszéltek! Oh, de boldogok is az olyan nagylányok!~
4059 II, 29 | nagy dolog, ami õt érdekli, de neki nem mondja meg senki;
4060 II, 29 | nyalakodjál már annyit!«~De bizony azért sem megy el.
4061 II, 29 | vonulnak el képzeletében, de mind, mind hidegen hagyják:
4062 II, 29 | hagyják: nem kíván belõlük. De hát mi is legyen az az ajándék?
4063 II, 29 | talán nincs is a világon, de az is meglehet, hogy van;
4064 II, 29 | nyer, szórakozott, szomorú, de ez a szomorúság szinte édes;
4065 II, 29 | szinte édes; kedvetlen, de kedvetlensége szinte gyönyörérzet.~
4066 II, 29 | másodperc még s aztán...~De e pillanatban megnyílik
4067 II, 30 | Károly a nagyobbik fiú, de azért mégis egy osztályba
4068 II, 30 | magok sem tudták miért, de annyiszor álmodoztak errõl,
4069 II, 30 | sokszor mondta, hogy tanuljon. De Károly már azért sem fogadott
4070 II, 30 | ugyan megoszt Károllyal, de keserû falat az annak, mert
4071 II, 30 | fájdalmat okoz a megbukottnak, de mi a jelen sivársága még
4072 II, 30 | neki még nem volt része...~De a rossz diákot a sors nem
4073 II, 30 | mintha tõle származna...~- De hát magát mi lelte, Károly
4074 II, 30 | Noj’szen csak az kellene! De nini, majd el is felejtettem
4075 II, 30 | semmi - felelé komoran.~- De hát akkor mit búsulsz? Látod-e,
4076 II, 30 | emmens! Elsõ! a legelsõ! De hogyan lehet az?~S egy sajátságos
4077 II, 30 | mégiscsak jól telik el; de az elsõ gyerek a háznál
4078 II, 31 | azonnal a szolgálóra esett, de nem szólt semmit, hanem
4079 II, 32 | utcagyerek találkozik.~- Nini, de szép sapkád van!~- Meghiszem
4080 II, 32 | repül? - Az állatországba! - De ezen rózsa itt? - A növényországba! -
4081 II, 32 | mint ez a Bittó Pista, de nem ingyen.~Tudniillik azokat,
4082 II, 32 | semhogy velünk játszhatnál... De mégis! Te részvényes léssz!~ ~
4083 II, 32 | is sajnálta az asszonyt, de a törvény értelmében nem
4084 II, 32 | jogerõt szerezzen.~Úgy, de azalatt a delikvens eltette
4085 II, 33 | nemhogy járda nem volt, de a kövezet is oly rossz és
4086 II, 33 | nemegyszer kérték fel a dús, de fukar háziurat a kövezet
4087 II, 33 | hogy »sokat akar a szarka, de nem bírja a farka!« stb.
4088 II, 33 | színház udvarán legyen.~De senki sem volt ott, hanem
4089 II, 33 | tûrnie társai részérõl, de ez éppen nem volt képes
4090 II, 33 | várta ismeretlen »Õ«-jét.~De most jön a kissé vastag
4091 II, 33 | Farkas hiú volt ugyan, de elég eszes arra, hogy azonnal
4092 II, 33 | mindegyik pártnál megfordult, de sehol sem tud megférni és
4093 II, 33 | a ludat észre nem vevé, de a rekt’uram botlását igen,
4094 II, 33 | nyomtatványt nem fog olvasni, de még csak kezébe sem venni.
4095 II, 33 | formátlan arc õsmagyar típus - de nem teszi széppé a nõket.~
4096 II, 33 | hintett ránk mindent, ami jó, de az asszonyok arcára elfelejtett
4097 II, 33 | rothadt alma-zápor fogadta. De a bódító lárma akkor érte
4098 II, 33 | hogy verik az aranyat. De sem az ezüst-, sem az aranypénzverdében
4099 II, 33 | ezüstöt idegen érc veri, de engem a magam fajtájából
4100 II, 33 | tanulság, nem mondjuk meg, de minden magyar ember könnyen
4101 II, 33 | meg is ígérte szívesen, - de mekkora lõn csodálkozása,
4102 II, 33 | ruhája, asszonyom, elragadó, de mégis kissé komor. Talán
4103 II, 33 | mint a töltött pisztoly.~- De hisz ön tudja, hogy pénzem
4104 II, 33 | kesztyû helyett vettem.~- De tessék meggondolni, hogy
4105 II, 33 | Megõszülök bánatomban, de kénytelen vagyok visszautasítni
4106 II, 33 | növénytanra került a sor, de egy kérdésre sem adott kellõ
4107 II, 33 | lettem a mostohaanyámnak.~De ez még csak hagyján! A mostohaanyám
4108 II, 33 | nekem mostohatestvérem, de mert a gyermek a feleségem
4109 II, 33 | vagyok a mostohatestvéremnek.~De ha már ezzel vége volna!
4110 II, 33 | kisfiamnak mostohatestvére, de egyszersmind nagyanyja is
4111 II, 33 | Alfonso Jose Alcala y Souzas de Ranvez Pontechide de Arran
4112 II, 33 | Souzas de Ranvez Pontechide de Arran y Malagas y Cabezan
4113 II, 33 | Malagas y Cabezan Musarras de Aparecies, Comte de Velas
4114 II, 33 | Musarras de Aparecies, Comte de Velas et de Miraguez, Marquis
4115 II, 33 | Aparecies, Comte de Velas et de Miraguez, Marquis de Lomas
4116 II, 33 | et de Miraguez, Marquis de Lomas et de Sebalda.~Tessék
4117 II, 33 | Miraguez, Marquis de Lomas et de Sebalda.~Tessék elmondani
4118 II, 33 | kérdé a rendõrfõnök.~- De igen, éreztem, hogy a fiatalember
4119 II, 33 | formalitást engedje el neki.~- De hát hogyan tudja ön bebizonyítani,
4120 II, 33 | nagy becsülésemet hagyom. De Tom öcsém oly vásott, tékozló,
4121 II, 33 | esernyõm. Tegnap vesztettem el. De az ördög vigyen el, ha gyanítottam,
4122 II, 33 | semmi ajándékot nem adhatok, de egy tanáccsal fogok szolgálni,
4123 II, 33 | Faggatta, hogy mi baja? De a szép hallgatott. A bankár
4124 II, 33 | negyedben varróleány volt.~- De hol van hát most? - kérdi
4125 II, 33 | akarta magát leföstetni, de napról napra késedelmezett.~-
4126 II, 33 | kapja valamelyik cselédét. De mi történt?~Saját férjét
4127 II, 33 | Sire - viszonzá a lord -, de atyám igen.~ ~45. A BESZÉLÕ
4128 II, 33 | Elhiszem, hogy csak egy beszél, de hogy legalább is három meg
4129 II, 33 | Johann! maga marad ami volt, de máskor inkább fehéret igyék,
4130 II, 33 | fényes estély lesz.~- Tudom, de nem megyek - válaszolá Alfréd,
4131 II, 33 | király tovább akart menni, de a bíró visszatartá e kérdéssel:~-
4132 II, 33 | Erre felhõkölt a király, de csakhamar válaszolt, azt
4133 II, 33 | adomában van valami igaz; de nem egészen így történt.~
4134 II, 33 | Boldog az, ki sikert arat, de még boldogabb az, kinek
4135 II, 33 | nyeli le az erõs italt, de meg nem állhatá, hogy torzképet
4136 II, 33 | herceg engedelmeskedik, de szemei haragtól szikráznak.~-
4137 II, 34 | igen magasnak tetszett. De a lányka tekintete és egész
4138 II, 34 | ajándékozott egy darab kenyeret, de az kemény, és édesanyám
4139 II, 34 | nem sokat gondolnék vele, de jövendőd aggaszt, hogy mi
4140 II, 34 | hogy kis levest főzhetnék, de fájdalom, nem volt már semmi
4141 II, 34 | elváljak, vagy hogy eladjam, de azon pillanatban, amint
4142 II, 34 | hogy tervemet kivigyem.~- De miért nem ölted le inkább
4143 II, 34 | kenyeréből kis darabkát neki.~- De miképp van az, hogy ti éppen
4144 II, 34 | természetes, hogy sírtam akkor, de mégis felvidámultam, midőn
4145 II, 34 | jótevőnőjének háláját kifejezni, de Nina nem engedett erre időt
4146 II, 34 | élelmiszert is magaddal; de siess, mert minden pillanat
4147 II, 34 | emelte puskáját s lőni akart. De mégsem lőtte agyon, mert
4148 II, 34 | és gabonát hordtak neki. De az nem akart enni, mindig
4149 II, 34 | könnyelmûen elhagyott.~Oh, de az árnyas erdõben most nagy
4150 II, 34 | fölébredt, körülnézett, de sehogy sem tudta kitalálni,
4151 II, 34 | megint kiszaladtak a mezõre, de nagyon szomorúak voltak.
4152 II, 34 | nekik a vacsora ízleni.~De mi történt azalatt a vadászlak
4153 II, 34 | nyulacska könnyen elszaladhat. De a kis Károly úgy gondolkozott
4154 II, 34 | ismét behúzta maga után, de úgy, hogy egy kicsi kis
4155 II, 34 | guggolt az egyik sarokban. De amint Károlyka közelebb
4156 II, 34 | szaladni, az már akkor messze, de nagyon messze volt ám. Csakhamar
4157 II, 34 | azonban rosszabbra fordult - de hát mely betegség állná
4158 II, 34 | szanaszét az egész házban, de ha én közeledtem felé, természetesen
4159 II, 34 | Én kikerültem a macskát, de bizonyos szégyen s az elõbbi
4160 II, 35 | Természetesen - kiálték fel -, de hogyan tudhatja ön: mirõl
4161 II, 35 | arra gondoltam - dadogám -, de hogyan tudhatja? Ördög ön?~
4162 II, 35 | Egyszerû, megmagyarázom; de menjünk ismét azon úton
4163 II, 35 | kiáltás már akkor megszûnt, de midõn a belépõk az elsõ
4164 II, 35 | fiókjai nyitva és némileg, de nem egészen kiürítve találtattak.~
4165 II, 35 | sehol sem lehetett látni, de a kandallón szokatlan mennyiségû
4166 II, 35 | férfi vagy nõ hangja volt-e. De meg van gyõzõdve, hogy miután
4167 II, 35 | szoba közti ajtó betéve, de bezárva nem volt. Az ajtó,
4168 II, 35 | ugyan az angol nyelvet, de kiejtés után ítélt.~10)
4169 II, 35 | bírta semmi nyitját találni, de még csak gyanakodni sem
4170 II, 35 | Igen - mondá Dupin úr -, de a rendõrigazgató engedélyére
4171 II, 35 | Kevés vártatva visszajött, de ismét nem szólt semmit.
4172 II, 35 | mindent. Lehet, hogy nem jön, de minden lehetõség szerint
4173 II, 35 | mély hang franciáé volt, de a másik hangra nézve, ami
4174 II, 35 | az francia hangja volt, de mi tudjuk, hogy a tanú miután
4175 II, 35 | hogy valaki meggyilkolja: de hát hová lett az a valaki?
4176 II, 35 | történhetett volna a kimenekülés. De miként fért volna ki e kis
4177 II, 35 | szokatlan és rendkívüli. De bármily rendkívüli is, ennek
4178 II, 35 | véleménye - felelé Dupin -, de az õrült hangja az õ legvadabb
4179 II, 35 | összhangzás nélküli szókat, de mégis valóságos szókat ejt
4180 II, 35 | Azok sem emberi ujjak! De hát micsodák?~Dupin barátom
4181 II, 35 | hogy majom volt a gyilkos - de hát kié volt akkor azon
4182 II, 35 | egész a szobáig követhette, de az iszonyú körülmények közt,
4183 II, 35 | bekövetkeztek, el nem foghatta. De ez esemény rosszallásával
4184 II, 35 | Különben ez csak gyanítás, de oly gyanítás, melynek alaposságáról
4185 II, 35 | St. Germain 14. szám.«~- De hogy tudhatja - kérdém -,
4186 II, 35 | hajó-matróz volt?~- Csak gyanítom; de némi bizonyossággal. Nézze
4187 II, 35 | lehetett a meggyilkoltaké! De vegyük, hogy tévedek, ti.
4188 II, 35 | bámult és botja után nyúlt, de azonnal visszaesett székébe,
4189 II, 35 | utcai tényben ártatlan. De mit se használ tagadni azt,
4190 II, 35 | Dupin e szavakat mondá, de azért elõbbi bátorsága egészen
4191 II, 35 | mondani, mit e dologról tudok; de nem várom azt, hogy önök
4192 II, 36 | a kitüntetett társakat, de az egyetemi tanári kar ezen
4193 II, 36 | forradalmat idézett elő e kis, de azért nem kevésbé érdekes
4194 II, 36 | magasra emelnék is, mint most.~De elég volt a komoly szavakból
4195 II, 36 | apró dolgok horderejét is, de lusta s mindent mástól vár;
4196 II, 36 | szólj már te is’ more!~De most már csakugyan nem fárasztom
4197 II, 36 | összehasonlítását megkísérleni, de természetesen hasztalanul.~
4198 II, 36 | Látszólag igazad van, testvér, de kimagyarázom magamat. Te
4199 II, 36 | sem szebben, nemesebben de kérdem mármost, hol van
4200 II, 36 | elborult egy pillanatra, de csakhamar ismét derülten
4201 II, 36 | hát az isten szerelmeért!~De a vasgyúró ajkain egyetlen
4202 II, 36 | másképp kell cselekedni. De ily esetek, édes Dick, csak
4203 II, 36 | dolgozó írnok tisztelteti, de az irodában a rendes idõben
4204 II, 36 | kenyér volt, Dick.~- Mindegy, de õ adta, s a semminél mégis
4205 II, 36 | vette és elrohanni készült, de Károly kiugrott az ágyból
4206 II, 36 | Több szem többet lát.~- De ha mondom - viszonzá Dick
4207 II, 36 | fájdalmasan megsiratunk, de azt mondjuk, hogy igen,
4208 II, 36 | e szép életet miattatok de nem tehetek egyebet. Istenem,
4209 II, 36 | úrnak, s mondja meg neki, de e szavakkal, amint tõlem
4210 II, 36 | folytatá Dick elbeszélését -, de elvégre is mi közöm hozzá?
4211 II, 36 | Iszonyú pillanat várt reám! De minek rajzoljam azt elõttetek;
4212 II, 36 | törvényszék elé állítani. De én sem tennék másképp hasonló
4213 II, 36 | fontot. Igaz-e, Károly? De így mit kelljen tenni, istenem,
4214 II, 36 | távirozhatnánk szüleinknek, de ez késõn van Késõn van!
4215 II, 36 | tördelte kezeit Harry -, de valamit csak tenni kellene!
4216 II, 36 | tenni kellene! Ugye, Károly? De miért vagy oly hallgatag?~-
4217 II, 36 | fitymálva feszíté neki a vasat, de ugyancsak megizzadt, míg
4218 II, 36 | amikor teheted, jól tudom; de ha azt tudnám is, hogy sohase
4219 II, 36 | szót sem többet errõl...~- De igen - felelte Harry bátyjához
4220 II, 36 | hibái mindenkinek vannak, de azokat beösmerni és megjavítani
4221 II, 36 | lehetett e jó tett után, de fájdalom, keserû ébredése.~
4222 II, 36 | kis Ella betegedett meg? De hisz akkor õket már elõbb
4223 II, 36 | senki sem szólt semmit; de a némaság, a nyomott hangulat
4224 II, 36 | látszó kérdés után Harryra, de egy tekintet a fiú részvétteljes
4225 II, 36 | veszti - jegyzé meg Harry. - De beszélje el, atyám, hogyan
4226 II, 36 | mellett kilábolt volna, de az utolsó napokban pénztárnoka,
4227 II, 36 | külvárosok egyikében.~- De a megszökött pénztárnokot
4228 II, 36 | Megtettem minden lépést, de a sikerrel nem ámítom magam.
4229 II, 36 | egykönnyen akadnak hurokra, de ha majd eléri is az osztó
4230 II, 36 | nyugalommal tûrném az ég csapását, de az fáj, hogy benneteket,
4231 II, 36 | kényelemben voltunk nevelve, de fogunk tudni dolgozni is
4232 II, 36 | öreg Lemonin jókedvûen - de hát mért nem mondtátok elõbb,
4233 II, 37 | nevelése be van tetõzve, de õ csak mégis megtoldotta
4234 II, 37 | sohasem kerül többé vissza.~De hiába, semmi sem tarthat
4235 II, 37 | nagyon nehéz holnapi nap.~De bizony azért csak mégis
4236 II, 37 | egyetlen útbaigazító szó!~De mégis valami. Hiszen ott
4237 II, 37 | megdöbbenéssel nézi õket. De nem szabad sokáig habozni,
4238 II, 37 | ha van honnan kaparni. De most a tegnapi esõ után,
4239 II, 37 | Persze hogy reggelit fõzünk. De jó, hogy van dolgunk!~-
4240 II, 37 | dörmögé Erzsók asszony.~- De hát mit fõzzünk? - sürgeté
4241 II, 37 | még nincsenek kigyomlálva. De nini! A gulyás kürtöl odakünn.
4242 II, 37 | küldenem az írást postán, de azt sem tudom, mi oda az
4243 II, 37 | fõznie, amik jók, táplálók, de nem kerülnek sokba.~Ezen
4244 II, 37 | nem küldte volna haza.~- De apám nem tanulta a növénytant.
4245 II, 37 | bánom, ha nem is fõzzük meg, de annyit elõre mondok, hogy
4246 II, 37 | párolgott már az asztalon.~De bizony nem volt az gomba,
4247 II, 37 | orvosi segély megmenté õket, de bizony sokáig kellett az
4248 II, 37 | tulajdon sok hiányt pótol, de e négyet nem pótolja semmi.~
4249 II, 38 | úgynevezett kõrisbogár. No, de hát a potymándiak sohasem
4250 II, 38 | beszélte egy ismerõsének. De hagyjuk ezt; szegény mamánkat
4251 II, 38 | is ily helyzetem volna. De nekem, egy báró Potymándynak,
4252 II, 38 | mint amennyi szükséges, de ez nem az én hibám. A háborúról
4253 II, 38 | Még nem vallott színt, de alighanem sárgafekete.~-
4254 II, 38 | báró - egy szót se többet!~De Margit nem hallgatott atyjára,
4255 II, 38 | van, jól, kis aranyosom, de a világba csak nem dobhatom
4256 II, 38 | fogunk, csak este osztja ki. De ha már kiadta volna is,
4257 II, 38 | magyar ugyan alapjában, de sokkal inkább híve a trónnak,
4258 II, 38 | magyarnak tartotta magát õ is, de haragudott a megindult mozgalmakra.~
4259 II, 38 | magyar és összetartott, de küzdeni a szabadságért és
4260 II, 38 | a szabadságharc ügyének.~De fájdalom, akadtak olyanok
4261 II, 38 | világ maroknyi nép ellen.~De azért a mozgó földet mégsem
4262 II, 38 | feldíszített ebédlõben.~De mielõtt e nap megvirradt,
4263 II, 38 | iránta, nem mai keletû, de sohasem hihette, hogy ide
4264 II, 38 | hogy Margit nem szívelheti, de tûrt, szenvedett, a hideg
4265 II, 38 | egyedül áll, nincs senkije, de senkije!~Vilma okos leány
4266 II, 38 | hogy a báró jószívû ember, de meg volt gyõzõdve, hogy
4267 II, 38 | hogy egy betû nem sok, de annyi sem jutott eszébe
4268 II, 38 | kezemet nem veszem le rólad. De te szegény leány vagy, gyermekem,
4269 II, 38 | összemérkõzés volt.~No, de beszél róla a történelem;
4270 II, 38 | be segítségül ellenünk.~De ennek a behívásnak némi
4271 II, 38 | volt abból minden perc.~De hiába is aludt volna el,
4272 II, 38 | és kinyitotta az ablakot, de egyetlen eleven lelket sem
4273 II, 38 | segíti a maga embereit. No, de itt van helyette a másik.
4274 II, 38 | Eleinte a fejöket csóválták, de végre is beletörõdtek s
4275 II, 38 | õriztetem.~- Amint tetszik. De tárcámat legalább engedje
4276 II, 38 | arcképével.~Kedves, rikító, de mégis összhangzó színei
4277 II, 38 | készítettem a kokárdát, de én nem tudtam, eszembe sem
4278 II, 38 | ez már sok nagyon sok.~- De azt a kokárdát, édespapa -
4279 II, 38 | lányom, kiveszem a tárcámból, de csak azért, hogy a kalapomra
4280 II, 39 | Koporsó koporsót követ, de nincs halotti kíséret. Nem
4281 II, 39 | ideje. A naptár így mutatja; de azért még sincs aratás.
4282 II, 39 | Szegény özvegyasszony, jaj, de boldog asszony, hogy kit
4283 II, 39 | mennybe.~Joga van hozzá.~De az anya is jogot tart. Azt
4284 II, 39 | fel ismét és összerogy.~De hirtelen felugrik. Egy gondolat
4285 II, 39 | görcsöknél is nagyobbak; de a fájdalmaktól rángatódzó
4286 II, 39 | hozta vissza az édesanyja.~De hát nem soká lehetett sem
4287 II, 39 | már tudniillik a községet. De nini, az a poronty hogy
4288 II, 39 | volna valamit kislányának. De semmit sem mondott, csak
4289 II, 40 | kinek örökölnie kellene, de mivel régóta nyomorék vagyok (
4290 II, 40 | nevelõintézetbe adatott, de minden vasárnapot otthon
4291 II, 40 | földi halandók harmóniának, de az valóban oly szép, mint
4292 II, 40 | elhatározás után szobájába, de meg nem állhatta, hogy a
4293 II, 40 | volna ez kár, még hagyján, de a dolog mélyen belevág az
4294 II, 40 | árpacukor, bonbons, csokoládé, de nem fõve, hanem ropogtatva,
4295 II, 40 | iránt. Én mosom kezeimet.~- De uraim, ez igen különös dolog -
4296 II, 40 | látja ön, uram, most nem, de egy óra múlva, ha erre jõ
4297 II, 40 | Összeharagudtak, meg majd kibékültek; de azért belül, szívök belsejében
4298 II, 40 | uram - felelte az ifjú -, de nemcsak eladó ház van a
4299 II, 40 | Szó nem jött ajkaikra.~- De hát lehetséges az? - hörgé
4300 II, 40 | ápolni fogják, öröklik házát, de mivel Kolompérosinak csak
4301 II, 40 | mereszték egymásra szemeiket.~- De hát igaz ez mind? Ön valóban
4302 II, 41 | egyszóval gondolni fog akármit, de már arra százezer piasztert
4303 II, 41 | részesülhetek kellõ méltánylatban, de azért mégsem fogom elhallgatni
4304 II, 41 | arányai közt mutatkozand?~De nem ez itt a fõdolog, hanem
4305 II, 41 | barátom, ez státus-titok: de neked mégis csak elmondom.
4306 II, 41 | egészséges vagyok, mint a makk, de Dezsõ egy jelentõségteljes
4307 II, 41 | is amúgy debreceniesen, de bizony pech-ben volt, mert
4308 II, 41 | bíborszínnel a dúlt arcot, de azért nem engedett, úgy
4309 II, 41 | égett. Nem a húsz forint, de a játék szenvedélye adta
4310 II, 41 | láza, teljesen kigyógyult, de azóta egészen fumigatív
4311 II, 42 | Tisza Kálmán, ha tud!~No, de mindez csak tréfa, a meleg
4312 II, 42 | rokonszenvemet lenyújthatnám nekik, de már a sörivóknak tisztelet,
4313 II, 42 | általános ismertetõ jelekbõl, de ezek nem is igazi szenvedélyes
4314 II, 42 | tûrni, szenvedni tudtak, de õk voltak azok is, kik bátran
4315 II, 42 | ára tíz krajcár maradt, de a pohár lett kisebb. Ez
4316 II, 42 | fényes sikerrel végzõdött.~De hagyjuk e történelmi mozzanatot,
4317 II, 42 | Ott ül, ahogy azelõtt, de egészen megváltozva, arca
4318 II, 42 | burnótszelencéjét keresi, de már nem találja, pedig ott
4319 II, 42 | veszi is kezébe a lapot. De õ így is jól mulat azon,
4320 II, 42 | jelenlététõl megfosztani.~De hiába is beszélne ilyen
4321 II, 43 | szívén hordta a népnevelést. De ez már mégis sok, ez már
4322 II, 43 | a tanító oly hosszasan; de minthogy az öregúr egyik
4323 II, 43 | boldogulni fogunk.~- Valóban. De nem, nem; most jut eszembe,
4324 II, 43 | illetve ajánlani a jutalomra, de természetesen csak e két
4325 II, 43 | jutalmatok az önérzetben. De mindamellett akadt egy nagylelkû
4326 II, 43 | mindnyájatokat, hogy nem bírom eszem, de kivált szívem szerint megválasztani,
4327 II, 43 | uralkodott nemcsak a tanítványok, de a közönség közt is. Az ünnepélyes
4328 II, 43 | látszatni becsületesnek, de ott, hol senki sem látja,
4329 II, 44 | unalom ivásra vezeti õket. De mit is csinálhatna mást
4330 II, 44 | Brisgaloff elment a lovak után, de csak igen rövid ideig maradott
4331 II, 44 | a fogat készen állott.~De már szemeik ekkor homályosodtak,
4332 II, 44 | elhelyezkedni, fölállt, de csakhamar lankadtan ledõlt
4333 II, 45 | otthon is volt neki elég; de a cárnõ csábító toalettje
4334 II, 45 | kegy rám nézve, fölség!~- De én nem fogadhatom el viszonzatlanul
4335 II, 45 | ölteni, s nemcsak nem apadt, de fokonkint növekedék. S ha
4336 II, 45 | bálványával éltem, mint ahogy de Caux marquis Adelinájával
4337 II, 45 | volt aprítani, s semmi, de semmi sem hiányzott a mennyországból,
4338 II, 45 | elõadáson örömmel vesz részt, de csak azon feltétel alatt,
4339 II, 45 | barátságosan mosolygó napfénytõl. De én magam, isten tudja: miért,
4340 II, 45 | éjszakát, Mimi - mondám halkan de már nem volt idõm befejezni.~
4341 II, 45 | önnel - mondá búcsúzáskor. - De nézze ön meg a szegény Ruszkit!
4342 II, 46 | Fanny maga is szegény volt, de mégsem hajlék nélküli elhagyatott.
4343 II, 46 | járkálók száma megkevesbedik, de lenne bár sétálóban az egész
4344 II, 46 | többet árul, mint Jakab. De hogyne árulna többet, mikor
4345 II, 46 | Fanny felüti szõke fejét, de csak akkor már, mikor a
4346 II, 46 | ügyetlenül és zavartan - de talán...~- Mit talán? -
4347 II, 46 | Azt gondoltam, hogy talán de nem is merem elmondani.~-
4348 II, 46 | gondoltam kérem alássan, de bocsássa meg méltósága azt
4349 II, 46 | tettetni.~- Fájdalom, igen; de ha e lány arcvonásai is
4350 II, 46 | idegen nyelven ily élénken, de nem is sokat vigyáztak oda,
4351 II, 46 | gyõzött hálálkodni eléggé, de az igazat megvallva most
4352 II, 46 | fognak a pénzzel tenni, de az ezer tervbõl egy sem
4353 II, 46 | fényes kirakatok!~- Istenem, de szép nekem azóta ez a fõváros,
4354 II, 46 | kiálta Fanny elsápadva. - De hát mi baja lett? Hiszen
4355 II, 46 | van. Meghûlt szegény.~- De akkor mért nem viszi be
4356 II, 46 | hízelgett neki, hogy hozzá ment, de arra sehogy sem bírta rávenni,
4357 II, 46 | Meg is írta a receptet. De mit használ az, ha nincs
4358 II, 46 | Szidjon meg emiatt méltósága, de ne szóljon, kérem, esedezem,
4359 II, 47 | Hiszen nem valami nagy sor, de mégis kínáltatja magát szögrõl-végrõl
4360 II, 47 | irkafirkáján könyököl egész nap!~De hát hiába, a megszokás második
4361 II, 47 | fejét.~- Az igaz hiszen igaz de hát tudod, bátyám, nem szeretek
4362 II, 48 | egyszerûségnek kisebb a fénye, de kisebb az árnyéka is. Mindamellett
4363 II, 48 | diák, az iskola becsülete. De mivel csak negyedtelkes
4364 II, 48 | varjú is tud mondani, - de bizony akármilyen kár lesz
4365 II, 48 | ha igyekezel és vigyázol. De látom, kicsinyled, s ez
4366 II, 48 | rendelt is ilyet Budapestrõl, de arra egyáltalán nagyon kevés
4367 II, 48 | nyúlni, megy magától, - de az is lett aztán a következése,
4368 II, 48 | ahhoz nemcsak szerencsés, de ügyes kéz is kívántatik;
4369 II, 48 | dolgában többre vitte azóta - de jólesik lelkemnek elmondhatni,
4370 II, 48 | érdemlem meg azt a dicséretet. De ha nem vagyok föld terhe,
4371 II, 48 | már nem lehetett látni, de a Matyi szemei elõtt ott
4372 II, 49 | spanyol levente, Don Aldrigo de Granada a XIV. században
4373 II, 49 | szenvedélyt legyőzi a nagyobb.~De mi ez mind a mi Csokonay
4374 II, 49 | arabsok a szõlõt termesztik, de a bor készítéshez nem értenek,
4375 II, 49 | egyforma a magyar ember!~De ím, lapunk szûk tere miatt
4376 II, 50 | uram, hanem engedje meg ön, de igen, uram, még egyszer
4377 II, 50 | uram, még egyszer mondom, de...~- Hallgatom önt uram.~-
4378 II, 50 | lélegzési szerveknek árt.~- De hisz én egészséges vagyok.~-
4379 II, 50 | Bah! Ha ön egyedül volna! De vegye fontolóra a többieket,
4380 II, 50 | felelõs az életéért...~- De az isten szerelméért, itt
4381 II, 50 | elõtte.~- Engedje meg uram, de ön kiabált.~- Nos uram,
4382 II, 50 | talál szavakat, õ is talált, de oly sebesen mondta el szokása
4383 II, 50 | mögött.~- Engedje meg, uram, de...~E történet elbeszélõje
4384 II, 50 | veszélyben forgó betegeim!~- De hát az istenért, mit teszek
4385 II, 50 | ura, hogy ezentúl...~- De nekem ez természetem.~-
4386 II, 50 | nekem ez természetem.~- De nekem meg a kúrám ellen
4387 II, 50 | akar ön utazni. Az már más. De ha nem csalódom, mégis keres
4388 II, 51 | köze a hitvány pénzhez.~De Lamiel urat ez nem zavarta
4389 II, 51 | szükségesek beszerzésére, de a következõkben? Nem, nem,
4390 II, 51 | egy szempillanat óta -, de neki nem adatott meg a természettõl
4391 II, 51 | A szem a lélek tolmácsa, de nem becsületes tolmács,
4392 II, 51 | szemeit, meghódította lelkét, de nem tudta magát otthon találni
4393 II, 51 | üríteni.~- Bocsánatot kérek, de nem a magam nevében hanem
4394 II, 51 | hagyni üresen Ön elmegy, sir, de mi itt maradunk, sir. Ebben,
4395 II, 51 | nevetségesnek találom a dolgot, de azért itt a becsületszavam,
4396 II, 51 | fejének ezen nyilatkozatát.~- De ez mind csak tréfa - folytatá
4397 II, 51 | A kocsiajtó becsapódott, de a tiszta üvegen keresztül
4398 II, 51 | egész Párizs rajongott.~De az idõ jótékony keze kezdte
4399 II, 51 | szemei villámokat szórtak - de csakhamar lecsüggedt a kéz
4400 II, 52 | hogy neki ugyan nem kell, - de azért odavan a bolondulásig.
4401 II, 52 | Nelli-Nelli nem érne semmit.~De térjünk a dolog velejére.
4402 II, 52 | kéz szentségtelen ujja.~De ez egyensúly mégsem lett
4403 II, 52 | Nelli-Nellit ugyan senki sem bírja, de biztos, hogy már nem sokáig
4404 II, 53 | elszakítanák Dezsõjétõl.~De bizony azért mégsem repedt
4405 II, 53 | fény odalett, megsemmisült, de azért Klárinak megint nem
4406 II, 53 | már alszik.~Lenyugodnak.~De az anya nem alszik. Mikor
4407 II, 54 | Drégelynél megfosztotta tõle.~De abból a megmaradt egy szembõl
4408 II, 54 | kapott a magyar kardvasaktól, de a kínzások és bosszantások
4409 II, 54 | mondá a szûcs remegve.~- De a ködmön tökéletes legyen,
4410 II, 54 | varr õ reggelre, meg lesz, de az lehetetlen, hogy abból
4411 II, 54 | kastélyában lakott; lakott ám, de nem Balassa, hanem Muszúr
4412 II, 54 | már elvesztitek. Bezzeg de sokszor megcsókolnátok a
4413 II, 54 | amit a talpára kapott, de még jobban azon, hogy kis
4414 II, 54 | is zokon esett az üzenet, de mit tehetett róla? El kellett
4415 II, 54 | bizonyos halálnak megy neki, de õ állhatatos maradt. Nem
4416 II, 54 | Imre szíve nagyot dobbant, de azért nem hátrált, s észrevétlenül
4417 II, 54 | volt szándéka felnyitni.~De mennyire elbámult, midõn
4418 II, 54 | észrevehette minden pillanatban, de föltéve, hogy észre nem
4419 II, 54 | atyám haláláért. Megölöm...~De csakhamar elfojtá ezt a
4420 II, 54 | következtek az egész városra. De a legnagyobb dicsõség Imrének
4421 II, 54 | szívû, becsületes ember. De azt ne várd, azt ne kívánd,
4422 II, 54 | nép felejtse vétkeidet.~- De hátha elfelejtik, hátha
4423 II, 55 | ambíció marasztalná is vagy mi de hisz a dicsõség és ambíció
4424 II, 55 | hajnali álomra hajtja fejét.~De bizony nem szuperál. A karok
4425 II, 55 | hagyni. Egy percig megáll, de nem engedelmességbõl, hanem,
4426 II, 55 | Elõle ugyan meg nem szökik, de senki fia. Ha csak szaladni
4427 II, 55 | ruhában lássa a fölkelõ nap! De már ennyit mégse kívánhat
4428 II, 55 | gazember, nem megyek oda; de azért kezemben vagy. Elõhívom
4429 II, 55 | A síp szava elhangzott, de rendõr nem jött, mindössze
4430 II, 56 | oltott ki a gyilkoló ón. De hát belháború van itt, vagy
4431 II, 56 | könnyebbik] részét ismerte, de a nehezebb a .. [rés]z is
4432 II, 56 | ez mindig szórakoztat.~De a séta teljesen kimeríté.
4433 II, 56 | e tájékon, mint mindig, de soha tán nem gyakoroltak
4434 II, 56 | vesztett a játék végén, de ha tudnám sem képezne hiteles
4435 II, 56 | elég, hogy megsértettek, de még tetejébe meg is sebesítettek.
4436 II, 56 | párbaj elszaporodására, de ha komolyan vesszük, van
4437 II, 56 | hasonló esetben?~- Kihívni!~- De hátha õ az ügyesebb, s õ
4438 II, 56 | ennél, uraim. Elmondom, de elõbb patentet kérek rá.~-
4439 II, 57 | szerkesztõségnek egy hírt, egy új, de mindenekfelett érdemes és
4440 II, 57 | pikáns szerelmi kalandokról, de azok mind nem azokon az
4441 II, 57 | pennyvel is szaporítsa, de korántsem lohasztá le benne
4442 II, 57 | be is vált volna a lapba, de mire odaért a szerkesztõségi
4443 II, 59 | növényvilág pompáját és fényét, de annak illata nélkül.~A párizsi
4444 II, 59 | rózsa egészen az öné lesz.~De bár holnap lesz anyja halálának
4445 II, 60 | szegényemberhez képest.~De nemcsak az emberek szegények
4446 II, 60 | pompáját egyesítik magokban. De mit ér mindez? Ezeknek a
4447 II, 60 | Katica e lakáshoz. Keserû, de mégis kegyeletes emlékek
4448 II, 60 | árvák bánatát észrevegye.~De egyébként is alkalmas neki
4449 II, 60 | szekere rúdja), igen szerény, de mindig tiszta volt; két
4450 II, 60 | éppen az fogamzott meg, de mindekkoráig még nem volt
4451 II, 60 | öntözte, ápolta, nyesegette, de bizony hasztalan, még csak
4452 II, 60 | levelek rezgésében.~Ah, de szegény nem érte meg a rózsa
4453 II, 60 | rebegé -, még nincs, Katica, de lesz, majd meglátod, hogy
4454 II, 60 | és félkönyökre emelkedék, de csakhamar aláhanyatlott. -
4455 II, 60 | nyugdíjt reá is kiterjeszti. De a tíz forint kevés volt,
4456 II, 60 | hogy merre, hova menjen...~De mit érne vele, ha ott maradhatna
4457 II, 60 | eljöttem - folytatá -, de ha te jöttél volna, sem
4458 II, 60 | pirult.~- Bocsásson meg, de nem hittem, nem gondoltam -
4459 II, 60 | némileg sértõdött arccal. De e pillanatban Katica olyan
4460 II, 60 | baját. A vén, könnyelmû, de jószívû Csonka annyira át
4461 II, 60 | elfogadta az öt forintot, de a kérelmet meg sem hallgatta.~-
4462 II, 60 | elszökik a házbérrel.~- De nagyságos úr, csókolom a
4463 II, 60 | becsületes és jószívû, de szegény, mint a templom
4464 II, 60 | oly rémesnek helyzetét, de sõt arról kezdett gondolkozni,
4465 II, 60 | hogy mennyi a szenvedésem De várj csak, egy percig várj
4466 II, 60 | többé virágra szüksége. De jól van, tudom, mit akartál
4467 II, 60 | egész bálban nem lesz több. De hol is lehetne téli idõben
4468 II, 60 | és miért nem?~- Elhoztam, de nem adhatom - fuldoklá a
4469 II, 60 | szent foglalkozását bevégzi. De az alak sokáig nem mozdult.
4470 II, 60 | ifjút megpillantotta -, de nem tett nekem jó szolgálatot;
4471 II, 60 | kocsisnak nógatni a lovakat.~De szükséges is volt sietni,
4472 II, 60 | Szabóné -, most nincs itthon, de hazajön mindjárt, s akkor
4473 II, 60 | Hazament a szegény gyermek, de mily állapotban. Betegen,
4474 II, 60 | kitanult kópé. Tudom én jól. De engem ugyan lúddá nem tesz.
4475 II, 60 | nekem jogom van itt lenni. De ön kicsoda, asszonyom, hogy
4476 II, 60 | merészen ejtett szavakra. De csakhamar ismét visszanyerte
4477 II, 60 | grófnõ -, tehát megbocsátok. De nagylelkûségére nincs szüksége
4478 II, 60 | Kiléry grófné képviselt, de sõt kedves testvérkére is
4479 II, 60 | a palota fényes termeit. De nem messzire ment, csak
4480 II, 61 | csak alszolgabíró volt, de már a mi arisztokratikus
4481 II, 61 | fõszolgabíróból fõ-fõszolgabíró.)~De lássuk a levelet:~Minekutána
4482 II, 61 | képet vágott a kiküldéshez, de azért összeszedvén szükséges
4483 II, 61 | meg ott gyermeke mellett, de az orvos semmi áron sem
4484 II, 61 | Nem tartom ki tovább.~- De nem addig van az! - viszonzá
4485 II, 61 | nevetéssel jegyzé meg:~- De csak nem haza szándékozol?~-
4486 II, 61 | nem haza szándékozol?~- De bizony hazamegyek; egy óra
4487 II, 61 | oda vagyok, beteg vagyok.~De valóban egészen megviselt
4488 II, 61 | s én vetkezõdni kezdtem, de köpenyem levetése által
4489 II, 61 | bírtam képzelni, mi lehet, de mint megrögzött dohányos,
4490 II, 61 | közé, szememet behunyva. De hasztalan! A gyermek ujját
4491 II, 62 | kettõ szõke, kék szemekkel, de minden tekintetben elütõ
4492 II, 62 | vissza:~- Mi köze hozzá?~- De uram - mondá a tiszt bosszankodva -,
4493 II, 62 | az orosz hadseregnél?~- De kicsoda ön? - mondá Ivanovics
4494 II, 62 | Sándor cár felé fordult.~- De hát hol veszi itt magát
4495 II, 62 | itthon van a birodalmában, de hogy fölséged mit keres
4496 II, 62 | tett, mintha mindent hinne, de tulajdonképpen a legcsekélyebb
4497 II, 63 | valaha szép lett volna, de mert a pénzszag után mennek
4498 II, 63 | elmondanák, miként kerültek ide, de sok érdekes szomorú regénynek
4499 II, 63 | érdekes dolgokat mondani!~De ha nem tudott is beszélni,
4500 II, 63 | új szállásra vándorolt, de nem olyan nyugalmasra, mint
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6500 | 6501-7000 | 7001-7500 | 7501-8000 | 8001-8500 | 8501-9000 | 9001-9246 |