Rész, Fejezet
1 1, 1 | vagyok. Kerekes János - kiáltott be a legény harsány hangon. -
2 1, 1 | másvilágon!~- Meghalt?! - kiáltott fel végtelen fájdalommal
3 1, 1 | visszaadnám tarisznyáját? - kiáltott fel vidáman.~Az õszhajú
4 1, 1 | kötelezvény«.~- Megint élek! - kiáltott fel Molnár Mihály uram a
5 1, 1 | csüng a melleden, öcsém! - kiáltott közbe Gyurka bácsi, összeütve
6 1, 2 | szabású sasorral.~- Ah! - kiáltott föl Stofi bácsi meglepetve.~
7 1, 2 | Ezer milliom ördög! - kiáltott utánuk kedélyesen - észre
8 1, 2 | vetted ezt a névjegyet? - kiáltott Alphonsine inasára.~- A
9 1, 3 | csak errébb, édes húgom! - kiáltott a lányra. - Levelet hoztam.
10 1, 3 | meg.~- Édes jó anyjukom! - kiáltott fel az öreg ember, neje
11 1, 4 | ezen a világon soha nem! - kiáltott föl Erzsi szenvedélyes,
12 1, 4 | megfordult és meglepetve kiáltott föl:~- Ejnye, hogy akadt
13 1, 9 | férfiú.~- Majgó, a tolvaj? - kiáltott fel Bornemisza szokatlan
14 1, 9 | esik meg.~A majornoki palóc kiáltott rá a budapesti szivarozó
15 1, 9 | gondolkozó volt, csupán egyszer kiáltott fel bosszúsan: »Rossz ómen,
16 1, 9 | üzenetet hozok neki.~- Ah! - kiáltott föl Boriska élénken. Bizonyosan
17 1, 9 | Boriska…~- Oh te! Oh te! - kiáltott föl Boriska sírva fakadva,
18 1, 9 | tehát nem utasítá vissza? - kiáltott föl a bíró élénken.~- Tehettem-e
19 1, 9 | Boriskát.~- Boldogtalan! - kiáltott föl Bornemisza, de kiáltása
20 1, 9 | nem jöhetett.~- Miért? - kiáltott föl Kléner úr.~- Mert sokkal
21 1, 9 | férfiú.~- Majgó, a tolvaj? - kiáltott fel Gerge szokatlan megütközéssel. -
22 1, 10 | maradj itt - s harsányan kiáltott ki a hajdúnak, hogy jöjjenek
23 1, 10 | férfiú.~- Majgó, a tolvaj? - kiáltott fel Csiry szokatlan megütközéssel. -
24 1, 11 | asszonyokhoz!~- Soha! - kiáltott fel Sótony blazírt arccal.~-
25 1, 11 | e pillanatban izgatottan kiáltott fel az írnok is: Itt a gyújtogató!~
26 1, 11 | Kezdem érteni egy kicsit - kiáltott fel Sótony kerekre nyitott
27 1, 11 | ült!~- No, ez érdekes - kiáltott fel Sótony ámulva. - De
28 1, 11 | hehehe.~- Teringette! - kiáltott fel a jegyzõ. - Milyen ész,
29 1, 11 | kunyhó elé érve, élénken kiáltott fel:~- Nosza, fel a lóra!
30 1, 11 | volt a vén Hrobáknak! - kiáltott fel Tereskey megrendülve.~
31 1, 12 | megbotolván elesett, mégis úgy kiáltott fel kevélyen: »Afrika földje,
32 1, 12 | kutyákat! Uccu diákok - kiáltott fel majdnem vígan - …a kutyákat
33 1, 12 | Jaj, istenem, a néném! - kiáltott fel ijedten. - A Francka
34 1, 12 | robogott el mellette, utána kiáltott: »Pista, Pista!« - s felébredt.
35 1, 12 | engedelmeskedni.~- Ah! - kiáltott fel Laci önkéntelenül, s
36 1, 12 | ablakban, s bilincseit megrázva kiáltott fel a fejedelemhez:~- Kegyelem,
37 1, 12 | kinyitotta az ablakot, s utána kiáltott:~- Tíz arany a díjad, ha
38 1, 13 | Johanna«.~- Az ördögbe is! - kiáltott fel Druzsba úr, a nagy feltalálók
39 1, 13 | Ah, Kutorai, Kutorai - kiáltott fel Druzsba úr bánatos fuvolahangon. -
40 1, 13 | nevezik.~- Victoria regia - kiáltott fel Druzsba úr élénken. -
41 1, 13 | csukva marad.~- Hogyan? - kiáltott fel Druzsba úr ijedten. -
42 1, 13 | gyertyák, a bakter éjfélt kiáltott, ideje volt lefeküdni, kivált
43 1, 13 | furcsának.~- Ah, igen! - kiáltott fel Druzsba úr és a homlokára
44 1, 13 | ismeretlen úrhoz.~- Mit látok? - kiáltott fel vidáman. - Hiszen az
45 1, 13 | kastély felé.~Sipcirica utána kiáltott rekedten:~- Keresztapa,
46 1, 13 | ki némi kedvetlenséggel kiáltott fel:~- A tekintetes úr tehát
47 1, 13 | persze, hogy nem igaz, - kiáltott fel Mliniczky megbotránkozva
48 1, 14 | És te õt nekem adod! - kiáltott föl Balduin lelkendezve. -
49 1, 14 | Erre nem is gondoltunk - kiáltott föl élénken Balduin. - Pedig
50 1, 14 | Albertus«.~A vádlott mohón kiáltott közbe:~- Istenemre, ez az
51 1, 14 | tömeg közt.~Az, aki így kiáltott fel, Lécz Márton uram volt,
52 1, 15 | jelentkezének.~A király élénken kiáltott föl:~- Jöjjenek be azonnal!
53 1, 15 | bátyikám, nekem is!~- Úgy? - kiáltott föl a lovag éledõ reménnyel. -
54 1, 15 | gömbölyödõ arccal.~- Hej, páter - kiáltott rá a kanonok. - Nem látta
55 1, 15 | Ez mégis hallatlan! - kiáltott föl a király. - Hurcoljátok
56 1, 15 | elküldeni.~A király élénken kiáltott fel:~- Eszerint a kis Talján
57 1, 16 | annyi sincs.~- Ostobaság! - kiáltott fel Katalin álmélkodva. -
58 1, 16 | virágot letörte, kedélyesen kiáltott fel:~- Mégse bolond!~Majd
59 1, 17 | aranyat.~- Ejnye a gazember, - kiáltott fel önkénytelenül a sztaroszta -
60 1, 17 | néztek össze; csak Katharina kiáltott fel élénken:~- Látod, sztaroszta,
61 1, 17 | mint a béka; még föl is kiáltott, száz tanúja van rá (t.
62 1, 17 | ördöngös fickó, Strang! - kiáltott fel a rendõrfõnök meglepetve,
63 1, 17 | halálosan.~- Ördögöt! - kiáltott fel élénken a gróf. - Csak
64 1, 17 | el.~- Kaszperek Mihály! - kiáltott fel önkénytelenül.~Csernyiczky
65 1, 18 | esetnél csillanó szemekkel kiáltott fel: »Szép pör, fölséges
66 1, 18 | elméjében.~- Szerencsétlen! - kiáltott fel - te talán ott voltál
67 1, 19 | Borcsa.~Az ezredes ijedten kiáltott fel:~- Mit szól ahhoz a
68 1, 19 | pátosszal, oktondi szelességgel kiáltott fel:~- Csend, uraim! Az
69 1, 19 | Úgy, úgy, vicispán uram - kiáltott közbe a vidám võlegény. -
70 1, 20 | Állj meg hát, Erzsike - kiáltott rá messzirõl a férj. - Ne
71 1, 20 | feleletre jelentkezik, s mohón kiáltott föl sipító, vékony hangján:~-
72 1, 20 | mersz ilyeneket beszélni - kiáltott föl György úr nagy haragra
73 1, 20 | málhásszekerekre.~- Hopp - kiáltott föl Tóth Pista a homlokára
74 1, 20 | ablakot és a konduktorra kiáltott:~- Hollá konduktor!? A barátom
75 1, 21 | Ugyan ne hallgassuk - kiáltott föl türelmetlenül Strázsa
76 1, 22 | feldagadt kart s ijedten kiáltott fel:~- Baj, nagy baj. Ez
77 1, 23 | Hát a többi három? - kiáltott rá az apám aggodalmasan,
78 1, 23 | unokám.~- Nekem nincs! - kiáltott föl és rázta az ökleit és
79 1, 23 | levelet.~- Elvették!? - kiáltott föl, elejtve ijedtében kezébõl
80 1, 24 | Ejnye, de gyönyörû jószág! - kiáltott föl elragadtatva Domoróczy. -
81 1, 24 | Csináljunk egy kis tréfát - kiáltott föl Königgrätz apó vidáman,
82 1, 25 | egy könnycsepp.~- Pál! - kiáltott fel az asszonyok fenséges
83 1, 26 | ni, Borcsánszky bácsi! - kiáltott fel most a fõispán - hadd
84 1, 26 | professzor örömteljesen kiáltott fel:~- Hisz ahonnan ide
85 1, 26 | dadogta a professzor.~- Ah! - kiáltott fel most Hanka, megérezvén
86 1, 27 | legfelsõ gallyra.~- Leány! - kiáltott föl torkaszakadtából. -
87 1, 27 | ebédlõ ablakához, s maga kiáltott ki:~- Gyere be, füstös!~
88 1, 29 | Hát én csak azt mondom - kiáltott fel fejcsóválva Huszákné,
89 1, 29 | derekával.~- Hova futsz? - kiáltott utána a legény.~- Bort hozok
90 1, 29 | vagyok pap.~- Ah! És ki ön? - kiáltott fel élesen, idegesen az
91 1, 29 | leszólt hozzá.~- Sapristi! - kiáltott az fel megösmerve a tisztet. -
92 1, 29 | lesütötte.~Kozsibrovszky élénken kiáltott fel.~- Sapristi, mi van
93 1, 31 | ideges hangja.~- Ah, ni! - kiáltott föl Vayné, egyszerre otthagyva
94 1, 31 | tökéletes.~- Oh bolondság! - kiáltott föl az asztalos. - Hol látott
95 1, 31 | apóka.~- De megállj csak - kiáltott föl most az öreg, feltûnõ
96 1, 32 | hetedikbe.~- Canis mater! - kiáltott föl Halápy kedélyesen. -
97 1, 32 | hazaviszi. A báró rémülten kiáltott fel:~- Az isten szerelmeért,
98 1, 32 | perfectum futurumért. Ah! - kiáltott fel meglepetve Magdaléna,
99 1, 32 | Gyûlölöd? Hát miért? - kiáltott fel a lengyel meglepetve. -
100 1, 32 | mondhatom.~- Mert bolond vagy - kiáltott föl Kobolinszky a szakember
101 1, 32 | órakor etetik.~- Ki mondja? - kiáltott fel a báró élénken.~- Az
102 1, 32 | figyelemmel sokáig, csak azután kiáltott vissza:~- Nem lesz semmi
103 1, 32 | alattomos nyájasságával kiáltott föl:~- Oh, az nagy ostobaság
104 1, 34 | sugár leányt, még utána is kiáltott, de az nem felelt, hanem
105 1, 34 | törõdtek vele, csak a Zsuzsi kiáltott föl élénken:~- Macska legyen
106 1, 34 | bizony meglehet« s utána kiáltott az anyókának:~- Hej, néni,
107 1, 34 | férjhez adni. (Hazugság! - kiáltott föl Apró uram, polemizálva
108 1, 34 | gyûrûjével, majd kedvetlenül kiáltott fel: - Az ördög látott két
109 1, 35 | Az isten szerelméért! - kiáltott fel Wraditz asszony ijedten -
110 1, 35 | pisztrángok! Hohó, pisztrángok! - kiáltott fel a báró kellemesen meglepetve,
111 1, 35 | megmondani.~- No, hát adja ide - kiáltott fel s kedves kacaja megcsendült
112 1, 35 | Hiszen nem is olyan rossz - kiáltott fel, mikor már túl volt
113 1, 35 | Knopp báró gyönyörteljesen kiáltott fel: »tíz aranyat adnék
114 II, 2 | futni.~- Holla, fiúk! - kiáltott dörgõ hangon a vén táncmester. -
115 II, 3 | összeköttetésben.~- Mari! Mari! - kiáltott Aladár utána szaladva.~Laci
116 II, 4 | mondom el a feketekávénál - kiáltott közbe Szepi.~Sárikának vére
117 II, 5 | ami van. Ez az igazság! - kiáltott Ezékiel bácsi. - Ha én ebben
118 II, 5 | nyomra.~Egy irtózatosat kiáltott.~- Itt van! Megvan!~Azután
119 II, 5 | véres volt.~- Gyilkosság! - kiáltott föl tompán Attila. - Szegény
120 II, 5 | Jó reggelt, sógor úr! - kiáltott fölülrõl vidáman Pilászi.~-
121 II, 5 | akarta volna azt - vidáman kiáltott fel:~- Most pedig beszéljünk
122 II, 5 | kívánt.~Pilászi örömteljesen kiáltott fel:~- Javul!~S azzal megtömte
123 II, 7 | Mit mondasz? szent Isten!« kiáltott fel kétségbeesetten. »Éppen
124 II, 7 | maltergödörben.~- Hollá! - kiáltott fel Kelemen bácsi. - Hiszen
125 II, 7 | tegnapi furcsa viseletét: mint kiáltott segítséget sehol sem létezett
126 II, 15 | tenyerével kardjára és nagyot kiáltott:~- Lóra! Elõre! Utánam!~
127 II, 15 | hó! Helyben vagyunk! - kiáltott fel Guyon és nagyot lélegzett.~
128 II, 15 | ha ösmersz könyörületet - kiáltott fel gyenge, nyöszörgõ hangon -,
129 II, 17 | Ejnye, beste lélek! - kiáltott fel a derék férfiú élénken -,
130 II, 17 | Ez már sok egy embernek - kiáltott fel önkéntelenül, mérlegelvén
131 II, 17 | Ezüst rámába foglaltatom - kiáltott lelkesedetten Kutlik úr.~-
132 II, 21 | lesz nemulass otthon! - kiáltott az, hazafelé iramodva.~A
133 II, 21 | innen! Ne sivalkodj itt! - kiáltott rá egy kopasz ember a pudli
134 II, 22 | az, Cseres Gábor uram? - kiáltott eléje Hagymás. - Higgyek-e
135 II, 22 | Hol vagyok?~- Ejnye no - kiáltott fel a bakter. - Kelmed az,
136 II, 26 | eleresztve, vagy legalább utána kiáltott: »Hé, Smüle, mikor lesz
137 II, 26 | eladó juhbõr nálunk is! - kiáltott rá Ilonka.~- Az egész világ
138 II, 28 | maradt.~- Jól van tehát - kiáltott fel az uralkodó egyszerre
139 II, 40 | a múzsákhoz tartozik! - kiáltott fel a zenész szenvedélyesen. -
140 II, 41 | öltözik.~- Vigyázz magadra - kiáltott közbe Dezsõ -, mindjárt
141 II, 48 | Oh, édes tanító úr! - kiáltott fel Matyi, s fölcsillámló
142 II, 51 | ajtón.~- Még valamit, Tim! - kiáltott utána a fõnök. - Miss Edith
143 II, 51 | becsületszavát, Mr. Danner - kiáltott fel Mr. Klimpston a szónoklati
144 II, 54 | volt.~- Hallod-e, gyaur! - kiáltott be hozzá a félszemû basa
145 II, 59 | reátapasztá és kétségbeesve kiáltott fel:~»Anyám! Oh, kedves
146 II, 60 | Ah, valóban pompás - kiáltott fel a grófné -, meg tud-e,
147 II, 60 | Elhoztad a rózsát? - kiáltott felére a grófnõ.~- Nem,
148 II, 60 | Tehát rászedtél, hálátlan! - kiáltott fel. - Bizonyosan másvalaki
149 II, 60 | Irgalmas ég meghalt! - kiáltott fel, amint hozzátérdelve
150 II, 60 | lakhoz sietett.~Segítséget! - kiáltott már messzirõl - segítséget
151 II, 60 | helyezte a rózsát.~- Istenem! - kiáltott fel akkor - és én mily szívtelen
152 II, 60 | megfagyott az elhagyatott árva! - kiáltott fel ijedten a grófnõ.~-
153 II, 60 | Némul el, nyomorult hiéna! - kiáltott e percben valaki a pitvarból.
154 II, 62 | én emberem.~Azzal utána kiáltott.~- Holla! barátom! Álljon
155 II, 66 | Jaj, de szép virágok! - kiáltott fel örömteljesen Pali, s
156 II, 66 | rohant.~V.~- Szent isten! - kiáltott fel Pali, mert épp e percben
157 II, 72 | velök.~- Képviselõ úr! - kiáltott fel Pukovicsné asszonyság -
158 II, 75 | sétányról.~- Az átkozott! - kiáltott föl Kvart úr dühösen -,
159 II, 75 | húzni a kasszát.~- Gilt! - kiáltott fel Kvart úr, a pénz kilökve
160 II, 76 | Ide azzal az emberrel! - kiáltott föl élénken.~- Ön, úgy látszik,
161 II, 79 | a nõkön...~- Helyesen! - kiáltott bele az alelnök - az angol
162 II, 86 | tányérozni.~- Oh jaj! - kiáltott bele Mendus.~- Igenis õ
163 II, 90 | most ez a boldog nép? - kiáltott föl a Tisza tündére elkeseredett
164 II, 99 | Esküdjék meg kegyed - kiáltott föl egyszerre a beteg -,
165 II, 99 | Segítség! Sir Ihon! - kiáltott Edith ijedten. - Dick! Dick!~
166 II, 99 | misshez.~- De a miss innen kiáltott a terembõl.~Dick együgyûen
167 II, 113| van...~- Meglehet, öcsém - kiáltott bele a vármegye hatalmas
168 II, 117| öntötte el s önkénytelenül kiáltott fel:~- Mily szerencse!~-
169 II, 123| Merre vagy? Nem látunk! - kiáltott a kormányos megállítva a
170 II, 123| rendkívüli.~- Kicsoda kend? - kiáltott rá a kormányos. - Hogy jutott
171 II, 123| mi ez? Kicsoda kend? - kiáltott rá egy járókelõ. - Mi baja
172 II, 125| csodálatos állomásneveket kiáltott olykor-olykor, midõn a vonat
173 II, 127| Esküdjék meg kegyed - kiáltott föl egyszerre a beteg -,
174 II, 127| Segítség, Gábor úr! Gábor úr! - kiáltott Mari ijedten. - Miska! Miska!~
175 II, 127| De a kisasszony innen kiáltott a terembõl.~Miska együgyûen
176 II, 132| beszéltek.~- Oh, ne mondja! - kiáltott fel Katica, s arca kigyúlt,
177 II, 134| nemesember.~- El kell fogatni! - kiáltott közbe Szentillényi, a legtõsgyökeresebb
178 II, 139| s nagy »dicsértessék«-et kiáltott felénk.~Nem lehet hát abszolute
179 III, 1 | lehetett, mert már több ízben kiáltott fel: »Arany kártyám jár!«~
180 III, 1 | volna…~Luppán lovag élénken kiáltott közbe:~- Ábránd! Ez ábránd,
181 III, 1 | vette a pénzt és ámulva kiáltott föl:~- Ne legyen Olej a
182 III, 1 | alatt a víz foly, s onnan kiáltott le szívszaggató, éles hangon,
183 III, 2 | Cukri, kis báránykám! - kiáltott fel a leányka fájdalmasan.~
184 III, 2 | Hiszen, ha csak látogatna! - kiáltott föl keserûen - õ már nálam
185 III, 2 | a temetõt.~- Hej, ni! - kiáltott föl Istók. - Hát ez a poronty
186 III, 2 | ahogy a kocsiról utána kiáltott: »Apám, édesapám!«~Az öreg
187 III, 2 | Ejnye, Pali, Pali! - kiáltott be Mák Gergely szemrehányón. -
188 III, 3 | a robogó hintóról utána kiáltott: »Apám, édesapám!« Az öreg
189 III, 5 | Hiszen ha csak látogatna - kiáltott fel keserûen Bizi apó -,
190 III, 5 | a temetõt.~- Hej, ni! - kiáltott fel Istók. - Hát ez a poronty
191 III, 15 | bácsi.~- A Laci bácsi? - kiáltott fel Judit csodálkozva. -
192 III, 45 | Nem, nem, kincsecském! - kiáltott ez vissza.~Több perc elmúlt
193 III, 49 | beleszisszent.~- Jézus Mária! - kiáltott fel a szobaleány ijedten
194 III, 49 | lovon.~- Hol a leány? - kiáltott rá a lódobogásra kiszaladt
195 III, 52 | mondám.~- Ezer forint! - kiáltott fel csodálkozva. - Hát ez
196 III, 63 | formás hajadont, ekképpen kiáltott volna fel: »Szeretném elküldeni
197 III, 64 | Jaj én teremtõ istenem! - kiáltott fel egyszerre szívszaggató
198 III, 65 | lány is?~- Lehetetlen! - kiáltott fel nagybátyánk s lelkendezve
199 III, 70 | nyalka gyászban.~- Ejnye! - kiáltott fel a vizsgálóbíró, mert
200 III, 71 | ments, hogy ott lenne… - kiáltott fel az öregasszony s szemei
201 III, 73 | az úrnak.~- Ugye, he? - kiáltott fel Koporka eltitkolhatatlan
202 III, 81 | édes álom, hanem elrémülve kiáltott fel, amint megpillantotta
203 III, 82 | csapott át, majd nekibõszülve kiáltott fel, a kezeit összecsapva:~-
204 III, 83 | is.~- Az urukat hoztuk! - kiáltott be a hajdú haragosan.~-
205 III, 83 | elhalványodva, izgatottan kiáltott fel: »Ez az én apám!« A
206 III, 84 | tán beesett valahova? - kiáltott ijedten.~- Nem esett biz
207 III, 94 | beszélj az ég szerelmére! - kiáltott fel Strong tettetett csodálkozással. -
208 III, 102| megütközve kérdezé:~- Nem kiáltott ön?~- A tubust próbálgattam -
209 III, 102| Szent mennyei szûzecske - kiáltott fel e pillanatban Mari -,
210 III, 114| Murzut elõhozták.~- Pálma - kiáltott az idegen; és a nyelvével
211 III, 125| Kócsy Gábor.~- Mit-e? - kiáltott fel egy fényes ötlettõl
212 III, 126| nem. Csak el ne késsünk - kiáltott föl aggályosan. - Mit gondol
213 III, 130| megromlott, bosszankodva kiáltott fel: »Rögtön meg kell csináltatni,
214 III, 143| örmény fiú örömteljesen kiáltott fel:~- Megtaláltam hála
215 III, 144| hát semmit sem tudtok! - kiáltott fel Hatvani. - Sütögessétek
216 III, 144| akar, de nekünk bor kell - kiáltott fel a bíró -, teremtsen
217 III, 147| különböztetni.~- Ugyan menjen - kiáltott fel a fõúr bosszankodva. -
218 III, 148| Bory Imre lelkes hangon kiáltott közbe:~- Felséges gondolat!~-
219 III, 148| Kócsy Gábor.~- Mit-e? - kiáltott fel egy fényes ötlettõl
220 III, 148| csendesen.~- Az lehetetlen - kiáltott fel Dorogi. - Mutasd az
221 III, 148| Jézus Mária, Szent József - kiáltott fel a szakácsné, keresztet
222 IV, 13 | Szentendrére való.~- Az, az! - kiáltott föl csodálkozva. - No, ez
223 IV, 15 | Kolosszális régész! - kiáltott a csendbiztos áhítattal
224 IV, 19 | Oh be szép, be szép! - kiáltott fel elragadtatva Hajnácska. -
225 IV, 20 | hangon.~- A patvarba is - kiáltott a császár nevetve. - Nagyon
226 IV, 23 | érdekelték.~- Boszorkányság! - kiáltott fel, mikor a dinnyéket és
227 IV, 25 | adományozom.«~- Ohó, no hó! - kiáltott fel a gróf (ez volt a kedvenc
228 IV, 28 | kelletlenül.)~- Nem úgy van! - kiáltott most fel Teleki, s a kardjára
229 IV, 30 | Delma.~- Pallost neki! - kiáltott Aróta.~A királyné megszeppent.
230 IV, 30 | percben kétségbeesetten kiáltott fel Aróta:~- Nem, nem, királyné!
231 IV, 32 | csak az eszköz nem.~Utána kiáltott a leánynak önkéntelen.~-
232 IV, 33 | rendõrtisztviselõ elsápadt, majd ijedten kiáltott fel:~- Adja szavát a képviselõ
233 IV, 33 | komám.~- Ha csak, ha csak - kiáltott fel most Szomor kétségbeesetten.~-
234 IV, 34 | valamit az urak?~- Persze - kiáltott fel egy piros-mellényes
235 IV, 37 | No, ez sajátságos! - kiáltott fel, s hitetlenül rázta
236 IV, 37 | be az az ember addig is - kiáltott fel vidáman.~Mialatt felhúzta
237 IV, 40 | Mindent megpróbáltam - kiáltott fel -, de hasztalan!~- Oh,
238 IV, 41 | feldúlta.~- Nézz oda! - kiáltott fel e percben Pali bácsi.~
239 IV, 41 | semmibe, pajkosan a fülébe kiáltott:~- Huhuhu! Antos bácsi!
240 IV, 41 | bemehetek-e?~Egy félperc múlva kiáltott:~- Tessék!~Csupa idegenek
241 IV, 41 | akkor hát itthon vagy - kiáltott fel kedves élénk hangon. -
242 IV, 56 | felerészre nézve.~- Megvan! - kiáltott fel most Horthy. - Guyonnak
243 IV, 57 | Bejöhetnek a felek! - kiáltott ki Fabriczy György.~Belépett
244 IV, 68 | kolosszális csalás történt! - kiáltott fel a grófnõ.~- Magam is
245 IV, 69 | értünk utol: azokra meg õ kiáltott le valamit a kocsiról.~-
246 IV, 70 | selypíté:~- Kanaává!~- Úgy?! - kiáltott fel Damók uram diadalmasan. -
247 IV, 81 | különös kellem.~- De kérlek - kiáltott fel a kalapot megvetõleg
248 IV, 84 | családi eseményt, bosszankodva kiáltott fel:~- Ez a gyermek a Messiás!
249 IV, 85 | hát semmit sem tudtok - kiáltott fel Hatvani. - Azt parancsolom
250 IV, 85 | amit akar, de nekünk kell - kiáltott fel a fõbíró -, teremtsen
251 IV, 87 | Mi az? Mi baja önnek? - kiáltott fel a porkoláb. - Az a koporsó -
252 IV, 89 | elmulasztottam.~- Micsoda? - kiáltott fel a fõispán. - Egyet?
253 IV, 95 | fülét, megint parancsolón kiáltott fel: »Mama más fület!« (
254 IV, 97 | megigazítani.~- No, hála istennek - kiáltott fel -, csakhogy már megjött
255 IV, 100| Mordizom adta gyereke - kiáltott fel vidáman az öreg. (Megtetszett
256 IV, 101| a vendég.~- Rántottát? - kiáltott az föl csodálkozva. - Jó
257 IV, 104| szeldelték, azután élénken kiáltott fel:~- Hová beszélnek kendtek,
258 IV, 107| őrszem.~- No, akkor szüret - kiáltott fel a dobos. - Elkergetem
259 IV, 107| Az ítélõmester új nevet kiáltott ki:~- Béldi István.~Nemsokára
260 IV, 108| keresztelõ.~- Hogyhogy? - kiáltott fel a nádor csodálkozva.~-
261 IV, 111| ketrecbe? A fenevadak közé? - kiáltott fel az ügyvéd.~- Nos, természetesen
262 IV, 119| hídon mentünk át.~- Ez az! - kiáltott fel az öregember. - Ez a
263 IV, 122| tiltakozó kézmozdulattal kiáltott fel:~- Azt nem tehetitek,
264 IV, 126| hajigálták a levegõbe. »Vivát«-ot kiáltott száz torok. Legények kapákért,
265 IV, 127| harcosok vállaira.~- Ahá! - kiáltott fel Apul. - A Kata meg az
266 IV, 132| röpült el felettem és rám kiáltott:~- Hogy érzed magad, fráter,
267 IV, 133| Gilagó Marci lelkesülten kiáltott fel:~- Mit, hogy nem tud
268 IV, 137| No, hát itt a lap! - kiáltott föl az öregúr élénken. S
269 IV, 142| tajték.~Az ezredes reám kiáltott.~»Állj fel! Mozdulj, indulj!«~
270 IV, 146| vámot.~- Mennydörgettét! - kiáltott fel. - Ha én ezt tudom.
271 IV, 148| menny peremén, s élénken kiáltott fel:~- Elkésünk, fiúk! Szent
272 IV, 148| Panna!~A szolgáló után kiáltott.~- Tessék parancsolni.~-
273 IV, 150| székén, majd részvéttel kiáltott fel:~- Tizenegy libát! Ez
274 IV, 151| háztól.~Bercike fájdalmasan kiáltott fel:~- Én is vele megyek!~-
275 IV, 152| húzódva.~Az anyja ijedten kiáltott fel:~- Jaj nekünk, fél a
276 IV, 152| Idehíjjam?~- Ez violentia! - kiáltott fel a fõkapitány. - Ezt
|