Rész, Fejezet
1 1, 2 | fölkúszott a nyakába.~- Éhesek vagyunk, papa, nagyon éhesek!~Ezalatt
2 1, 2 | elhatározunk! Nemesemberek vagyunk mind a ketten.~Sásdy megszorította
3 1, 3 | vármegyében csupa okos emberek vagyunk. Elég baj az nekünk.~Ily
4 1, 4 | tézzelek. Nemes emberek vagyunk. Igen, a törzsökös megyédbe.
5 1, 4 | mi egészen fölöslegesek vagyunk egymásnak ezen a világon.~-
6 1, 4 | meg belõle semmit.~- Ott vagyunk, ahol voltunk, - szólt kedvetlenül -
7 1, 4 | hogy mindnyájan emberek vagyunk.~A gróf összeráncolta homlokát.~-
8 1, 4 | úr magában - nagyon jól vagyunk, egészen jól vagyunk. A
9 1, 4 | jól vagyunk, egészen jól vagyunk. A kis liba már mindent
10 1, 4 | már mindent tud. Tehát nem vagyunk többé »bácsi«, hanem »fiskális
11 1, 4 | hogy éppen tárgyunknál vagyunk. Azt határoztuk, hogy lakodalmunk
12 1, 8 | mi egészen fölöslegesek vagyunk egymásnak ezen a világon.~-
13 1, 9 | mondok. Teringette! Nyomon vagyunk, Krupicsek barátom. Írja
14 1, 9 | egy név viselõi, rokonok vagyunk.« Megboldogult szüleim a
15 1, 10 | kisebbednek a palóc-hadak. Olyanok vagyunk a tót szájában, mint a cukorkocka;
16 1, 10 | fel az írástudók, hányan vagyunk, ma már csak öt numerussal
17 1, 11 | Semmit.~- Akkor ugye ott vagyunk, ahol voltunk? - kérdé a
18 1, 11 | ijedjen meg tõlünk. Nem vagyunk mi rossz emberek. Azt mondja
19 1, 11 | féltenyérnyi darabka.~- Nyomon vagyunk! - rikkantott fel a bíró -
20 1, 11 | legalább tudjuk meg már, hol vagyunk) az a felvidéki tótnak,
21 1, 11 | dúdolást hallgatva.~- Közel vagyunk, uram, a Hrobák viskójához -
22 1, 11 | keservesen zokogva.~- Itt vagyunk - szólott Apolka és lepattant
23 1, 12 | Krucsay.~- Mi a Veres-fiúk vagyunk - felelte a nagyobbik.~-
24 1, 12 | Dobos-portára.~- Itthon vagyunk - szólt az asszonynéni,
25 1, 12 | Szegény, éhes diákok vagyunk. Éji szállást és egy falat
26 1, 12 | kérünk, de mi nem a halál vagyunk!~- Akkor hát vigyen el benneteket
27 1, 12 | tudtok-e írni?~- Azért vagyunk diákok, hogy tudjunk - felelte
28 1, 12 | garabonciás diákok vagytok!~- Nem vagyunk garabonciás diákok. A debreceni
29 1, 12 | debreceni kollégiumból valók vagyunk.~- Jó, jó - nyögte a beteg,
30 1, 12 | és miért mentek?~- Árvák vagyunk, nincs hova mennünk, nincs
31 1, 12 | mosolyogva Inczédi -, hogy nem vagyunk nagyobb státus; mert ha
32 1, 12 | Egytõl-egyig víg fickók vagyunk. Vadásztunk egy kicsit,
33 1, 12 | fejedelem nincs most itt.~- Itt vagyunk, Marci bácsi; most már a
34 1, 12 | cuppantott rá.~- Most már rendben vagyunk - mondá, s Laci megkönnyebbült
35 1, 12 | Úgyis csak ott volnánk, ahol vagyunk, legfeljebb engem érne örökös
36 1, 12 | siessünk minél jobban, mert nem vagyunk kellõ biztonságban, míg
37 1, 12 | aztán mind a ketten veszve vagyunk.~- Miféle csel lehetett
38 1, 13 | vonva.~- Ej, hisz mi is azok vagyunk, mindennap itt lát bennünket.~-
39 1, 13 | az fenét se.~No, szépen vagyunk, gondolta Druzsba úr, de
40 1, 13 | csak föld alatti vakondokok vagyunk - mondá a báró kedvesen -,
41 1, 13 | szellõ - mondá nevetve.~- Mi vagyunk az árnyék - felelték az
42 1, 13 | ismét becsukódott.~- Itt vagyunk - mondá az idegen úr. -
43 1, 14 | testi-lelki jó barátok vagyunk.~Négyszáz év elõtt még voltak
44 1, 14 | lépkedj utánam. Ni, itthon is vagyunk már, ez az én házam. De
45 1, 14 | magának egy külön erdõt. Nem vagyunk a Kongó-államokban, ott
46 1, 14 | vigasztalta Pista úr -, túl vagyunk a bajon, és legalább magának
47 1, 14 | egyre a kerekek.~Hopp, itt vagyunk.~Ruganyosan haladt fel a
48 1, 15 | Nem, nem! de már készen vagyunk. Csak még ez a fodor. No,
49 1, 15 | a miniszterétõl:~»Bajban vagyunk; mibõl pénzeljünk ezután?«~»
50 1, 15 | holnapután így mindenestõl, ahogy vagyunk, Esztergomba a prímáshoz
51 1, 16 | személyében. No iszen, szépen vagyunk, még csak a kalapot se billentettük
52 1, 16 | nekünk nem jutott. Meg is vagyunk ijedve cudarul: mi történik
53 1, 16 | már eddig is mind nemesek vagyunk, felséges uram, ahogy nézem.~-
54 1, 16 | bolondot? Hogy »de mi nem vagyunk apródok?« Mindegy, amice,
55 1, 17 | viszonynál fogva, melyben vagyunk, hiszen értik kigyelmetek.~
56 1, 17 | Nem a szép fehér fogaidra vagyunk kíváncsiak, Éva leánya -
57 1, 17 | is csak ott volnánk, ahol vagyunk, mert annyi alakban van
58 1, 17 | ez eléje vidáman - hogy vagyunk a lublói hamis pénzekkel,
59 1, 18 | Mert folytonos kontaktusban vagyunk, levél jön, levél megy tizenöt
60 1, 18 | hogy ki vagy?~- Utasok vagyunk a nénikémmel. Mi nem tartozunk
61 1, 18 | Az csak a jó! De már itt vagyunk Selmecen. Az ott a kálvária
62 1, 18 | nem. Most nagyon szûkében vagyunk a virágoknak. Nézze csak
63 1, 18 | vártál, hát most már ott vagyunk, ahol vagyunk. Jó, jó, hiszen
64 1, 18 | most már ott vagyunk, ahol vagyunk. Jó, jó, hiszen én nem bánom,
65 1, 21 | a Kártyiék elfogatására vagyunk kiküldve.~- Ejnye, éppen
66 1, 22 | érezni, hogy egyik része vagyunk ennek a fönséges pezsgésnek,
67 1, 23 | feküdjünk le itt, ahol vagyunk.~Safranyik is azon a nézeten
68 1, 23 | Elborult velem a világ. Hát így vagyunk? Ej no, kisasszony, hát
69 1, 23 | Lám-lám, a hadnagy úrba vagyunk szerelmesek, s engem elhallgattatni
70 1, 23 | Gáll-kisasszonnyal. Tíz esztendeje vagyunk haragba a Gállékkal, amióta
71 1, 23 | memoria és mert halandók vagyunk« - mint Gáll fejezte ki
72 1, 23 | Hogyne, hogyne. Ha már itt vagyunk. - Aztán hozzátette, mintha
73 1, 24 | egy félórával hamarább ott vagyunk Lazsányban.~Nosza, fölkerekedett
74 1, 24 | otthon csinált«.) Szegények vagyunk, így élünk közönségesen
75 1, 24 | feledjük, hogy útközben vagyunk és: hogy nagy föladat küszöbén
76 1, 24 | állunk.~- Ej, jó helyen vagyunk.~- Bolondság!~A föladat
77 1, 24 | lesz, de most itt magunkban vagyunk. Egy lumpoló társaság, melyet
78 1, 24 | no. Most már mind együtt vagyunk. Csak még az asszonyok öltözködnek.
79 1, 24 | De végre is a családban vagyunk, ruha ruha. Um Gottes Willen,
80 1, 24 | Látszott, hogy terhükre vagyunk. Endre néhányszor elõhúzta
81 1, 24 | Teringette, szegények vagyunk, de jól élünk.~S ezzel kezdte
82 1, 24 | fiatalság nem soká tart - itt vagyunk mi a példa, én és anyátok.~-
83 1, 24 | Mi az ördög! Hát már itt vagyunk? Bastrancia! Jól mennek
84 1, 24 | Igaz-e vagy nem? De már itt vagyunk. Hová parancsolod, hogy
85 1, 25 | ment:~- Hát most már itt vagyunk, édes jó hitvesem, a válpontnál.
86 1, 25 | semmi, hogy most az utcán vagyunk. Utca, nem utca. Tudomány
87 1, 25 | Budapesten.~- Hm! Szépen vagyunk Magyarországon - mormogta.~
88 1, 25 | gróf vagyok.~- Hm! szépen vagyunk Amerikában - morogtam.~De
89 1, 26 | ablakmélyedésbe:~- Te, bruder, hol vagyunk mi most? Ugye, egy városi
90 1, 26 | mert itt camera charitatis vagyunk: az az úr nem tud egy szót
91 1, 26 | Hiszen mi iskolatársak vagyunk! - kiáltá.~- Igen, igen,
92 1, 26 | nem élhetünk, kénytelenek vagyunk a jövendõk felé gravitálni.~-
93 1, 26 | megyébõl. No mármost itthon vagyunk. Adja ide a pracliját. Servus
94 1, 27 | és öt forintot, mert ki vagyunk fogyva mindenbõl. Ezzel
95 1, 27 | rossz a koszt és a borok. Vagyunk szálláson az »Arany Fácányhoz«
96 1, 27 | nekünk királyunk! Szegények vagyunk ezidõszerint.~- Azért, hogy
97 1, 27 | elvennétek, ugye?~- Nem vagyunk mink kevílyek - felelte
98 1, 27 | dörzsölte.) Hiszen barátok vagyunk. Ugye, barátom vagy, Tóni?
99 1, 27 | nem jöttek gyalog?~- Lovon vagyunk, a lovakat azonban a nádasnál
100 1, 27 | lehet, nem mozdulhatunk, meg vagyunk kötözve. Ha istent ösmer,
101 1, 28 | hogy pár forintért képesek vagyunk akármilyen gazságot aláírni,
102 1, 29 | ugyanis az 1849. év elején vagyunk, és még nem is sejtjük,
103 1, 29 | hinnem, hogy egyforma nemen vagyunk.~- És most?~- Most? Igen
104 1, 31 | szemeit. (No, iszen szépen vagyunk!) A holdvilág süt, a csillagok
105 1, 31 | persze, persze… Nagy bajban vagyunk, Vince. Látom én azt. De
106 1, 32 | nyöszörögte.~- Rendben vagyunk - mondá a kasznár. - Én
107 1, 34 | kirielejszomát! Hát így vagyunk? Hát itt mi történt? Kétezer
108 1, 35 | a dolog nem sikerül, el vagyunk veszve.~Általában zajos
109 1, 35 | szemöldjeit.~- Jó, jó, de mi nem vagyunk Amerikában, barátom, hát
110 1, 35 | meghajtotta magát.~- Szegények vagyunk, uram, de jól élünk.~A sátor
111 1, 35 | elfagyott volna.~- Itthon vagyunk az én falusi odumban.~Karját
112 1, 35 | csípett meg:~- No, szépen vagyunk.~- Mi bajod?~- Ezt a szegény
113 II, 4 | hiszen mi jó ismerõsek vagyunk.«~»Nem emlékszem« mondám.
114 II, 5 | lehetett elhitetni, hogy nem mi vagyunk a legtudományosabb nemzet.)~
115 II, 5 | Vigyázz! A piski hídnál vagyunk, magyarok!~Egyszer azonban,
116 II, 5 | Jöjjön ki, atyámuram, itt vagyunk! - ordított aggodalmasan
117 II, 6 | emberi természet. Törékenyek vagyunk mindnyájan.~Csak Ilona akarta
118 II, 10 | zsebretettem már. Kvittek vagyunk.~Fucha pajtásom persze mérges
119 II, 11 | megtapod.~- Ah! hát így vagyunk? - kacagott fel görcsösen
120 II, 12 | hatalmas kievi herceg követei vagyunk, ki, ha megadjátok magatokat,
121 II, 12 | a székely nemzet követei vagyunk, mely neked általunk hódolatot
122 II, 15 | hátha megvernek... kevesen vagyunk.~Elnevettem magam.~- Hogy
123 II, 15 | szó, mint száz, tíz ezeren vagyunk.~Az én uram, Guyon, szemébe
124 II, 15 | harangoztak.~- Halt, hó! Helyben vagyunk! - kiáltott fel Guyon és
125 II, 15 | csüggedten.~- Itt mi hasztalanul vagyunk, kegyelmes uram. Elesünk
126 II, 15 | lát az úr, addig helyén vagyunk, mint Gyöngyös... Amit fegyver
127 II, 21 | engem látsz. Íme, már itthon vagyunk. Zörgesd meg a kaput. Én
128 II, 22 | Csupa gergei emberek vagyunk egy szálig.~- No, hát akkor,
129 II, 22 | mert lássa, nagy bajban vagyunk. Hogy a falu leégett, az
130 II, 25 | elmémben.~- Tyû! Szépen vagyunk. Egészen elfeledtem, hogy
131 II, 29 | csakugyan... Nos, hogy vagyunk, édes Vilma kisasszony?~
132 II, 33 | Mennyivel is jobb hazafiak vagyunk a franciáknál!~ ~19. A TRÉFÁS
133 II, 36 | kívánunk? Hiszen mi gazdagok vagyunk, Károly, s kivált te, kit
134 II, 36 | édes testvér, ha gazdagok vagyunk, eggyel szaporodnak kötelességeink
135 II, 40 | És jóformán rokonok sem vagyunk együtt.~- Tehát nem is eladó
136 II, 40 | jól tudom, mi itt itthon vagyunk.~- Nem egészen, uraim.~-
137 II, 41 | sajnálom, hogy már utána vagyunk az akadémiai választásoknak,
138 II, 56 | kegyelmezni, mert kevesen vagyunk.~Négy életet oltott ki a
139 II, 59 | sóhajtva.~- Akkor kénytelenek vagyunk a másikkal megelégedni.
140 II, 60 | belépett.~- Na, ugyan szépen vagyunk. Hát magának mi dolga van
141 II, 60 | felével még mindig adósak vagyunk? Ezt nem tûröm tovább, engem
142 II, 62 | szavaikat.~- Nos, tehát itt vagyunk - szólt az idõsebb tiszt,
143 II, 63 | Mi sajátságos emberek vagyunk, Kranzer úr - segített fivérének. -
144 II, 65 | fiatal korunkban dõrék vagyunk, s ezt csak késõ vénségünkre
145 II, 66 | végre az angyal -, a célnál vagyunk.~A fiucska bámulva s félig
146 II, 77 | édes öcsém, egészen rendben vagyunk. Csakhogy azt mondom én
147 II, 79 | is mi magyarok barbár faj vagyunk, mit értenénk mi a nõi szépség
148 II, 79 | ünnepelt szépségek körében vagyunk.~Úgy is vettük; kivált mikor
149 II, 79 | megváltozhatlanban, hogy nem vagyunk képesek egymást megérteni,
150 II, 81 | lépésekrõl, hogy kevesebben vagyunk.~Gyurinak nehéz volt a feje.
151 II, 85 | föladni a várat, mert sokan vagyunk odalent.~Schlick erre a
152 II, 95 | mit akarnak?~- Szögediek vagyunk, édes húgom - szólt Ferenc
153 II, 96 | gondolkozni, s rögvest benne vagyunk az igazság reguláinak a
154 II, 99 | Mennydörgettét, miss! Eszerint ott vagyunk, ahol voltunk.~- Tökéletesen.~-
155 II, 105| össze benne, akik hivatva vagyunk azt, amennyire lehet megmenteni.~-
156 II, 105| hatalma, a parlament tagjai vagyunk - ha hát büntet, csak önöket
157 II, 108| figurák, mi örökké egyformák vagyunk.«~
158 II, 109| útitársam. - De nini, Pesten vagyunk már. Hopp. Ébredj, kis feleségem,
159 II, 109| feleségem, megjöttünk, itthon vagyunk.~A mocsoktalan erkölcs férje
160 II, 112| tréfálóztak rajta: »Most vagyunk még csak igazán összekötve.«~
161 II, 113| egy lélek sem. Nagy bajban vagyunk, édes Miskám. Ha valaki
162 II, 113| parlamentben aratott, büszkék vagyunk, hogy a nemzet tapsai kerületünk
163 II, 117| borítékot, s azzal készen vagyunk.~Az ajánló levél pedig szórul
164 II, 122| csak irtunk - tehát nem is vagyunk iparosok. Hanem megállj,
165 II, 123| Lehetséges-e? No, hiszen szépen vagyunk!~Egy egész csoda volt ez
166 II, 123| tudnám, hiszen szomszédok vagyunk, itt a másik házban lakom.~-
167 II, 124| katonasággal szemben. El is vagyunk keseredve emiatt. No, hogy
168 II, 124| karddal. De most, midõn arra vagyunk ide küldve, önök is, mi
169 II, 125| elárulja, mely tartományban vagyunk; - de itt nem, és éppen
170 II, 125| Aztán nem Kaliforniában vagyunk, hanem idehaza Magyarországon.~
171 II, 127| kulacs«-nál.~- Eszerint ott vagyunk, ahol voltunk - mondá Kaziray
172 III, 1 | személyleiratával is azonnal készen vagyunk, ha megemlítjük, hogy az
173 III, 1 | Hármunknak elég lesz.~- Négyen vagyunk hozzá.~- A lány nem számít,
174 III, 1 | szólt -, én és egy bojtár vagyunk itt kegyelmességed rendelkezésére:
175 III, 2 | velem jössz. Íme, itthon vagyunk már, itt lakunk ebben a
176 III, 5 | velem jössz. Íme, itthon vagyunk már, itt lakunk ebben a
177 III, 7 | este mondogatták: »Most vagyunk még csak igazán összekötve.«~
178 III, 8 | hûségnek. Mi, akik kartársai vagyunk a derék úrnak, számtalanszor
179 III, 8 | tudom ám, hogy okosabbak vagyunk, mintsem ne tudnók, mirõl
180 III, 12 | Mi már csak unalomûzõk vagyunk és nem titkos, bizalmas
181 III, 14 | vagyok, Gáspár. Hát hogy vagyunk, öreg csont?~- Akár a váci
182 III, 16 | lábát, hát már négy napja vagyunk tovább, mint ahogy számítottuk
183 III, 19 | nyájas arcát, mert meg vagyunk szokva valamennyien a hajdanból,
184 III, 19 | látta, hogy igen gyengék vagyunk benne:~- Én nem bánom, ha
185 III, 38 | No, no, hát már ennyire vagyunk?~Az ismerõs szolid fiatalembernek
186 III, 39 | míg a trónon ül.~- Készen vagyunk - mondá a miniszter, hóna
187 III, 39 | pillantást vetett rá.~- Ahá! Nem vagyunk már olyan hetykék, mint
188 III, 42 | finom, nemes arcán.~- Készen vagyunk, asszonyom. Hányszor adassam
189 III, 45 | kedélyesen.~- Kegyetlen fickók vagyunk, Mihály… átkozottul kegyetlenek.~
190 III, 49 | Ebben az egyben szerencsések vagyunk, hála istennek.~- Vén bolond! -
191 III, 53 | természetes, hiszen mi azért vagyunk, hogy az ügynek használjunk,
192 III, 58 | átkozottul kemény gyerekek vagyunk mind a ketten. Igaz-e, doktor?~
193 III, 63 | mi görbe országunkba. Ott vagyunk örökké, akik onnan jöttünk.
194 III, 63 | Grófné! - szólt. - Nagyon meg vagyunk elégedve õszentsége intézkedéseivel.
195 III, 65 | gyerek, talán nem is Tokajban vagyunk mi? Megnézted jól a mutató-fát,
196 III, 65 | Mihály gazda… szörnyû bajban vagyunk. A csónak elment… pedig
197 III, 65 | Gábor bácsi. - Hiszen itt vagyunk… hiszen most már semmi bajod
198 III, 66 | legalább tízezer vitézzel.~- El vagyunk árulva - hörgé Maróth.~-
199 III, 70 | tudni, régen jó szívvel vagyunk egymás iránt.~- Persze,
200 III, 79 | No, most már rendben vagyunk.~Én egy forintot nyomtam
201 III, 90 | mert mi magunk is szegények vagyunk, éppen csak hogy megélünk.~-
202 III, 90 | neki.~- Pedig takarékosak vagyunk - sóhajtá. - Kiszámolva
203 III, 102| pénzünk. Tartozunk, koldusok vagyunk. A vármegye se zsíros bödön
204 III, 104| maradt, maradt. Annyira már vagyunk, hogy egyikünknek sem kell
205 III, 104| fizetni, hanem annyira még nem vagyunk, hogy egyikünknek se kelljen
206 III, 104| koldusunk nincs, kénytelenek vagyunk beereszteni a szomszéd falvak
207 III, 110| Mi már csak unalomûzõk vagyunk, és nem titkos, bizalmas
208 III, 112| Mi a kutyándi választók vagyunk, lelkestõl testestõl demokraták
209 III, 112| találjuk, hogy ha már itt vagyunk helyben, hát mégis nézzük
210 III, 115| selyembársonyt. Ha már benne vagyunk, repesszük ki belõle a magunk
211 III, 115| Keszibõl imígy szólt:~- Olyanok vagyunk a tót szájában, mint a cukorkocka.
212 III, 116| Hiszen becsületes emberek vagyunk, vagy mi?~Aláírták szépen,
213 III, 120| De mármost csak készen vagyunk, reménylem.~- Hogy volnánk
214 III, 138| vissza Miskolcra. Még nem vagyunk messze.~- Bizony talán legjobb
215 III, 144| hangon beszélgetni.~- Hol vagyunk, seregély öcsém? - kérdé
216 III, 144| könyörgéssel:~- Rabjaid vagyunk! Gyõztél rajtunk. Téged
217 III, 148| is.~Minthogy most nyárban vagyunk, a téli udvarlók nevei csak
218 III, 148| féljen kend semmit, ha mi itt vagyunk.~Elöl ment a kunyhóba, hol
219 III, 148| ugrott fel a jöttek elé.~- Mi vagyunk, százesztendõs öregapó,
220 III, 148| százesztendõs öregapó, mi vagyunk. Egy úr és egy úrnõ.~- No,
221 III, 148| olyan nagy várandóságban vagyunk, hogy könnyen ki találsz
222 IV, 1 | itt laknak, és nagyon jóba vagyunk velök!~Igen, ez volt a legérdekesebb
223 IV, 1 | ha arra megy.~- Íme, itt vagyunk a kertünkben. Ne üljünk
224 IV, 3 | szép derekát - s hopp, itt vagyunk! - letette a túlsó partra.~-
225 IV, 15 | hogy igazi választóközönség vagyunk, s megnyerõ modorát egész
226 IV, 15 | látjátok, hogy nem magunk vagyunk. Adjatok pacsit a bácsiknak.
227 IV, 18 | bizonyosan ott van a mienk is. Mi vagyunk a Toportyán Mihályék.« Nézte
228 IV, 24 | el, mint ahogy mi képesek vagyunk leírni. De már mindegy.
229 IV, 27 | Igaz, hogy mi is sokan vagyunk, de azért tessék velem jönni,
230 IV, 27 | szorultunk, pedig sokan vagyunk, s a hely egy kicsit szûkecske…
231 IV, 27 | egy kis hézagon.~- Itthon vagyunk - mondá a gazda, s maga
232 IV, 40 | önökhöz tanulni? Hát kik vagyunk mi, és kik önök? Fogjon
233 IV, 41 | hírét a svihákoknak?~- Itt vagyunk a tartományukban, Pali bácsi.~-
234 IV, 41 | lábain, noha õsz évadján vagyunk, vastag téli botos vala;
235 IV, 41 | azt hitte gubacskereskedõk vagyunk, azért mondta, hogy »nincs
236 IV, 42 | zme pan velkomozsni. (Mi vagyunk, nagyságos uram) - mondá
237 IV, 43 | meg, kedves Schmidt, mi vagyunk a hibások.«~Mikor már az
238 IV, 53 | Hát aztán vége, kvittek vagyunk.~- De nekünk a pénz kell,
239 IV, 55 | okoskodj. Hiszen hárman vagyunk. S itt vannak a kardjaink
240 IV, 66 | neveken, Zólyom megyében vagyunk), delikvenseket kísértek
241 IV, 67 | hatalmasabbak, mert mi az állam vagyunk.~- Igaz, mi az állam vagyunk,
242 IV, 67 | vagyunk.~- Igaz, mi az állam vagyunk, ne hagyjuk magunkat.~-
243 IV, 69 | híres Bulykainé? No, szépen vagyunk. Alászolgája! Tisztelem
244 IV, 78 | van, ha este 8-kor ott nem vagyunk Bécsben, nyomban keresztüllövöm
245 IV, 80 | végén~- Csakhogy már itthon vagyunk! - fohászkodik a papa (ki
246 IV, 82 | dohányomból? No iszen szépen vagyunk!~Bemegyek a szobámba, hát
247 IV, 84 | mindnyájan, akik e ladikban vagyunk, hazamehetünk! - S hazafelé
248 IV, 85 | volt, a másik holló.~- Hol vagyunk, seregély öcsém? - kérdé
249 IV, 85 | uram, amit kívánsz. Rabjaid vagyunk! Gyõztél rajtunk! Téged
250 IV, 85 | tartanák, de mi már okosabbak vagyunk, mi már tudjuk, hogy ezek
251 IV, 95 | meg, hiszen négyszemközt vagyunk, Urbanovszky Ernõ volt)
252 IV, 97 | itten? No iszen, szépen vagyunk. Gyönyörû levelet írt a
253 IV, 97 | Hát most már vége, ott vagyunk, ahol voltunk; de Szurina
254 IV, 98 | vannak, még pörrel is készek vagyunk azt elvenni.«~(Igen ám -
255 IV, 99 | öreghez:~- Eltévedt utasok vagyunk! Költögettük már, apó, de
256 IV, 100| csattogott tõle.~- No, szépen vagyunk! - kiabálta. - Mi történt
257 IV, 101| Nincsenek meg.~- Szépen vagyunk. Neked van valakid, te gazember.~-
258 IV, 105| mert egy idő óta szűkiben vagyunk az érdekes eseményeknek. »
259 IV, 105| szólt Miska:~- Mindjárt ott vagyunk. Vigyázz, meg ne botolj
260 IV, 105| Közvéleménynek. De hopp, helyben vagyunk.~Egy elég nagy, félig zsúppal,
261 IV, 107| hogy szegény embereknek nem vagyunk alkalmatosak, és most megtesz
262 IV, 119| idáig:~- No hiszen szépen vagyunk. Minek ígérte meg felséged?
263 IV, 127| Azaz,… hiszen magyarok vagyunk, s a törvény kijátszása
264 IV, 127| és István vagytok?~- Azok vagyunk.~- No, látod, Apul! Derék
265 IV, 132| türelmetlenkedni kezdtem:~- Hát mégse vagyunk ott?~- Odább van, kérem
266 IV, 132| az - mondá az öreg. - Itt vagyunk, tensuram.~- No, valahára!~
267 IV, 132| városnak kikiáltja, hogy adósai vagyunk. Még csak a kidoboltatás
268 IV, 142| mit gondol?~- Kénytelenek vagyunk vele.~- Ahogy vesszük. Van
269 IV, 148| van, anyuska; kénytelenek vagyunk. Eltaláltad, anyuska. Bár
270 IV, 148| a mienk, ami az övék. Mi vagyunk az urak. Amit a szemünk
271 IV, 148| nevében, mert mi tizenketten vagyunk itt a császár.~Nagy ínyenc
|