Rész, Fejezet
1 1, 1 | szomorú, kétségbeesett arccal… Rojtos Pista éppen most
2 1, 1 | darabig kemény, mogorva arccal, azután mintha egyszerre
3 1, 1 | kérdé hirtelen aggódó arccal.~- Dehogy voltam, dehogy…
4 1, 2 | korcsmaajtóban, szomorú arccal, kisírt szemekkel; a hátán
5 1, 3 | álmokban, miket mosolygó arccal adóztat meg a - lutri által.~
6 1, 3 | férge élettelen, kékült arccal, azért a bûneiért, hogy
7 1, 3 | kezénél fogja s aggodalmas arccal kérdi:~- Az isten szerelmeért.
8 1, 3 | elõjönni szûziesen kipirult arccal és ingadozó léptekkel. Természetes,
9 1, 3 | az rá, bosszúsnak látszó arccal. - Tán ott feledtem valamit?~-
10 1, 3 | öreg paraszt megdicsõült arccal nézett utána.~- …Mindent »
11 1, 3 | kimaradni…~Aztán ünnepélyes arccal fordult az egybegyûlt párthíveihez.~»
12 1, 3 | Báró Csontlaky elmélázó arccal nézte a paraszt nyugodt,
13 1, 4 | az ifjúra, ki résztvevõ arccal sétált föl s alá a szobában,
14 1, 4 | fordult a világ, elvilágosodó arccal nézett az égre, mintha meg
15 1, 4 | negyvenötéves, érdekes halvány arccal, mélyen beesett szemekkel,
16 1, 5 | szemekkel, tulipiros magyaros arccal, a kezdõdõ pálya küszöbén
17 1, 9 | Érzéketlen, semmit ki nem fejezõ arccal bámult vissza a legény a
18 1, 9 | duzog, egy hulla fekszik. Arccal a földnek borulva, a portól
19 1, 9 | elhoztam a holttestet, melyet arccal a földnek fordítva találtunk.
20 1, 9 | türelmetlenül és bosszús arccal sürgeté Marit.~- Megmondod-e
21 1, 9 | lugasban, kezeibe temetett arccal. A kezek még nedvesek a
22 1, 9 | megjelent vasárnap dúlt, sápadt arccal. - Mondta, hogy egész éjjel
23 1, 9 | némán, tenyerébe temetett arccal, az öreg Kamuti és Mari
24 1, 9 | termettel, becsületes, nyílt arccal.~A bíró élesen nézett erre
25 1, 9 | nap szokás szerint vidám arccal kukkant be a zöld ablakfüggönyökön
26 1, 9 | fölemelte és célzott. A gróf arccal ön felé fordulva állt és
27 1, 9 | fölbontani, elhalványodott arccal gusztálva az elsõ lapon
28 1, 9 | Érzéketlen, kifejezés nélküli arccal bámult vissza a legény a
29 1, 11 | kiáltott fel Sótony blazírt arccal.~- No, hát akkor fogass
30 1, 11 | olyan titokzatos, fontoskodó arccal tette, hogy még annál inkább
31 1, 11 | enyelgett Tereskey ünnepélyes arccal. - Mit húzódozik? Maga a
32 1, 11 | folytatta hévvel, kigyúlt arccal -, neked élek, még a helyedet
33 1, 12 | hetykén, s azután kihívó arccal nézett szét táborán. - Nos,
34 1, 12 | hüvelyébe.~Az ifjú megdicsõült arccal állott ott, úgy tetszett
35 1, 12 | nyurga legény, olyan sunyi arccal, hogy bizonyosan bankócsináló
36 1, 12 | távozó Ágnesnek merengõ arccal. Biz az már eltûnt a tömegben,
37 1, 12 | hívatta, s Marci fanatikus arccal, ég felé fordított szemekkel
38 1, 12 | a saját fiamban.~Szomorú arccal kereste fel ezzel a hírrel
39 1, 12 | felé fordult, s közönyös arccal mondá: - Pedig éppen ma
40 1, 13 | Iszonyú! - hörgé dúlt arccal. - Az az asszony, az a gyalázatos
41 1, 14 | alacsony, zömök fiú, szelíd jó arccal, nevetõ kék szemekkel. Balduin
42 1, 14 | karjaiban.~Az megdicsõült arccal ölelte át. Mindent látott,
43 1, 14 | lihegte lángba borult arccal. - Imádom.~Eszter ijedten
44 1, 14 | Történjék bármi, de mosolygó arccal fogadja. Hiszen természetesen,
45 1, 14 | sürgeté méltóságteljes arccal a miss vagy mistress.~-
46 1, 15 | herceg, komoly, ünnepélyes arccal.~- Hippolyt fiam - szólt -,
47 1, 15 | mosolyogva, félig szigorú arccal:~- Az nem lehet, kegyelmes
48 1, 15 | sziklán megáll s professzori arccal várja, ha utána tudja-e
49 1, 15 | Kelemen kanonok kikelt arccal, megdagadt szemekkel rohant
50 1, 15 | elégedettségtõl gömbölyödõ arccal.~- Hej, páter - kiáltott
51 1, 15 | nyakkal, lilaszínbe játszó arccal a legfõbb úr elõtt.~- Nem
52 1, 15 | és kevélységtõl sugárzó arccal hajolt hozzá és megcsókolta.~-
53 1, 17 | maradna.«~Kaszperek ártatlan arccal jelent meg a bírák elõtt;
54 1, 17 | termettel, csinos, piros arccal, csak a fekete szemeiben
55 1, 18 | számodra.~(Olyan titokzatos arccal mondta, mint a diákgyerek,
56 1, 18 | vörös pofaszakállal, szeplõs arccal és mint makacs negyvenes
57 1, 18 | felelte az öreg ragyogó arccal.~Borcsányi elszomorodott
58 1, 19 | olyan ártatlan, szelíd arccal, mint egy zárdanövendék,
59 1, 20 | fölszólítottak egyszerre komoly arccal emelkedtek föl székeikrõl.
60 1, 20 | Moronyi napról napra aggódóbb arccal ismételgette: »Nem tetszik
61 1, 24 | kellett eltalálni. Mosolygós arccal vesztettek, nyertek, mintha
62 1, 24 | Königgrätz apó diadaltól ragyogó arccal, maga elõtt eresztve egy
63 1, 25 | Hirtelen a gróf elé állt bátor arccal:~- Itt vagyok én, méltóságos
64 1, 25 | hozzátette szelíden, megdicsõült arccal:~- Veled megyek, Pál.~-
65 1, 27 | morogta Balassa sötét arccal, s zavarában a jobb lábát
66 1, 27 | és boldogságtól ragyogó arccal kopogott bennük a köveken.~*~
67 1, 28 | volt, felette ellenszenves arccal. Azt gondoltam magamban,
68 1, 29 | fruska? - firtatá aggodalmas arccal. - Van erre valami különös
69 1, 29 | mondani szokták, hamvas arccal, mint az õszi barack, okos,
70 1, 29 | felelte a hadnagy sugárzó arccal.~***~Félóra múlva elõálltak
71 1, 31 | feleli az öreg jámbor arccal, szégyenlõs zavarral.~-
72 1, 31 | némán, rémületet kifejezõ arccal álltak mindnyájan az ágy
73 1, 31 | disputáló alak közt, sápadt arccal, mint egy halott. Meg lehetett
74 1, 31 | elkalandozott. Ma, alkonyatkor, dúlt arccal csörtetett végig a nagy
75 1, 31 | az unoka, õszinte nyílt arccal -, mondtam, sok dolgom van,
76 1, 32 | meglehetõsen baljóslatú arccal:~- Mondtam már neked egyszer,
77 1, 32 | hebegte a báró kigyúlt arccal.~- Mert ha nem akarna kezdegetni,
78 1, 32 | mélységbõl.~A báró dúlt arccal szaladgált föl s alá a parton,
79 1, 32 | az asszony?~Titokzatos arccal felelte ilyenkor:~- No,
80 1, 34 | lesz, Lõrinc - mondá dúlt arccal, nekitántorodva az asztalnak.~
81 1, 34 | fejjel, fontoskodó, rejtélyes arccal.~Az elnök beintette szobájába. ~-
82 1, 35 | felelte Kozsibrovszky jámbor arccal -, de talán vannak. Kedves
83 II, 1 | a szóra s aztán elboruló arccal mondá:~- Igaza van!~- Én
84 II, 2 | angolkeserűtől« kipirosodott arccal, vékony, rövid lábaival
85 II, 3 | számára, kiknek titokteljes arccal beszéli el, miszerint az
86 II, 3 | huszárruhában. Aztán gyanútlan arccal sietett vissza a többi vendéghez.~
87 II, 3 | hajjal, kikelt, vonagló arccal kétségbeesetten kiáltva:~-
88 II, 4 | fiatalság kegyetlenül ízetlen arccal igyekszik szokásból megakadályozni,
89 II, 5 | kedélyállapotán, amint vigyorgó arccal bontogatni kezdé a papírcsomagot.~
90 II, 7 | odafordult Mádyhoz s rideg, sötét arccal kérdé:~- Kicsoda ön?~- Csak
91 II, 9 | mögött és sugárzó boldog arccal nyújtja kezét Aladár felé,
92 II, 12 | táltosok örömtől sugárzó arccal jelenték a nap feljöttét
93 II, 17 | ragyogó szemekkel, öntelt arccal nézett végig, mintha mondta
94 II, 17 | szemeimet behunyni: búbánatos arccal és szepegõ kebellel könyököltem
95 II, 17 | volt, pipacspiros haragos arccal, villámló szemekkel, ziháló
96 II, 21 | szentjánoskenyérbe értékesíté, kaján arccal kísérte messzirõl a leánykát;
97 II, 24 | haldoklik. Az öreg Gábor szomorú arccal vette át a bokrétát; meglehet,
98 II, 28 | épületet.~A bíró szigorú arccal vágott közbe:~- Padisah,
99 II, 29 | fel egyszerre örömre gyúlt arccal, kezecskéivel tapsolva... -
100 II, 30 | jóval, s mit olyan diadalmas arccal nyújt most át az úrfiaknak,
101 II, 33 | az esernyõ, neje pirult arccal vallá be, hogy õ azzal bizony
102 II, 33 | A bankár örömtõl sugárzó arccal vette ki tárcáját s engedelmet
103 II, 35 | erõs termettel, kihívó arccal. Francia nyelven jó estét
104 II, 36 | lépett be, átázva, dúlt arccal.~- Mi bajod, Dick? szólj,
105 II, 36 | becsületes Lemonin Györgyöt dúlt arccal, anyjokat pedig kisírt szemekkel
106 II, 38 | ember volt, rideg, merev arccal, melyen mosolyt ritkán lehetett
107 II, 40 | ebédnél kipirult boldog arccal:~- Mához egy hétre nagy
108 II, 40 | várt a három úrra. Elsápadt arccal ültek, mint a kísértetek.
109 II, 44 | kikutatta, mosolygó, boldog arccal dõlt ágyába s ott valószínûleg
110 II, 45 | szemekkel, halavány barna arccal, kedves pici koráll-ajkakkal,
111 II, 46 | dideregnek a hidegtõl, s elkékült arccal tipegnek-topognak kötelességszerûen,
112 II, 48 | bontá fel s lángra gyúlt arccal olvasta tartalmát:~Minden
113 II, 51 | tudta osztani jól. Bátor arccal nézett eléje a hónapok végének,
114 II, 51 | váltá fel. Sápadt, levert arccal támolygott ki a szobából,
115 II, 54 | fiam!~Azzal a legnyájasabb arccal rendelte, hogy húzzák karóba
116 II, 54 | haldokolt.~A lakosok szomorú arccal jártak-keltek a kis udvarház
117 II, 54 | fehérre vetkõzve, elkékült arccal, vérben forgó szemekkel.~
118 II, 57 | délutánján lihegve és örömsugárzó arccal rohant be a Morning Post
119 II, 60 | készült, némileg sértõdött arccal. De e pillanatban Katica
120 II, 65 | piroslanak, és merev, érzéketlen arccal távozik, mint hosszú évek
121 II, 67 | ember sajátságosan zordon arccal fordult felém.~- Árkándyt
122 II, 67 | szemekkel, dúlt, sápadt arccal - az én kopasz, szürke szemû
123 II, 69 | ember volt, arisztokratikus arccal, végtelenül hosszú lábakkal
124 II, 69 | tanárunk észrevehetõleg fanyar arccal adta tudtunkra a szerencsét, »
125 II, 70 | lép ki dúlt, kétségbeesett arccal... Minden, minden meg volt
126 II, 71 | farkasszemet; õ is mozdulatlan arccal s én is merõen, félelem
127 II, 72 | Miksa halálsápadtra vált arccal megüvegesedett merev szemekkel
128 II, 77 | tanár komoly redõkbe vont arccal hallgatta végig. Volt biz
129 II, 77 | Kimerült, lángbaborult arccal ereszkedtem le helyemre (
130 II, 81 | állhattam meg, hogy gúnyos arccal a vállára ne üssek.~- Hanem
131 II, 99 | Edithtel együtt komolyabb arccal mint valaha azelõtt, alkotmánya
132 II, 99 | szem többet lásson. Szomorú arccal látogatott le naponkint
133 II, 99 | Edith borult, elmélyedt arccal hallgatta Ihont, vagy talán
134 II, 99 | Kark, rendkívül savanyú arccal - de legalább kétszeri utamat
135 II, 105| tábornok, kissé engesztelõbb arccal -, már megvan a sürgöny
136 II, 111| is ment a szobából mérges arccal.~Könnyû neki. A Gyuszika,
137 II, 113| pipát, s elszontyorodott arccal hebegé:~- Legalább mondd,
138 II, 113| hangosan.~Miska fontoskodó arccal fejtette le róla a papírpecsétet
139 II, 113| arisztokratikus hosszúkás arccal, az egyik szemén monokli,
140 II, 116| földre azzal az ábrándozó arccal, azzal a légies, sovány
141 II, 118| sovány alak, arisztokratikus arccal, mélyen bentülõ szemekkel,
142 II, 119| Menyasszonyom - hebegé s lángvörös arccal tett feléje nehány ingadozó
143 II, 120| menyasszony, és olyan bárgyú arccal bámult vissza õexcellenciájára,
144 II, 120| gyerek, értelmes, hamvas arccal, eszes szemekkel. Az bizony
145 II, 126| suttogva bújtak össze s rémült arccal beszélték el egymásnak a
146 II, 127| Marival együtt komolyabb arccal, mint valaha azelõtt, alkotmánya
147 II, 127| ott éjjel-nappal. Szomorú arccal látogatott le naponkint
148 II, 127| Mari borult, elmélyedt arccal hallgatta Gábort.~- És még
149 II, 127| asszonyság rendkívül savanyú arccal, - de legalább kétszeri
150 II, 127| fordult tréfás, mosolygó arccal.~- Az ördögbe is, Gábor,
151 II, 131| nagy hatást szül, ragyogó arccal nézzük. A nyár beváltotta
152 II, 131| Kecskeméthy aggodalmas arccal tekintett oda, s sötét fellegek
153 II, 141| férfiak szégyentõl piruló arccal vallották be, hogy minden
154 III, 1 | tudományos fejtegetés után öntelt arccal nézett szét s egyenkint
155 III, 1 | lehet kiismerni. Barátságos arccal jõ, szíves jó estét kíván
156 III, 1 | Érzéktelen, kifejezés nélküli arccal bámult vissza a legény a
157 III, 2 | tornácon a doktor fogadta vidám arccal, a fia már túl van a veszélyen.~
158 III, 2 | öregasszony vállát s szilaj, dúlt arccal, tompa hangon kérdé:~- Minek
159 III, 2 | mikor egy idõ múlva bûnbánó arccal hazajött a Terka látogatóba,
160 III, 2 | intette Eszterkét.~Az tündöklõ arccal szökött oda s kezeivel összefogta
161 III, 2 | vontatottan s lángba borult arccal osont ki a konyhába.~Egy
162 III, 3 | lehetetlenség, ilyen viruló arccal, ilyen deli termettel! De
163 III, 3 | hogy nem - felelte sötét arccal -, de nem bizonyos.~A kedélyes,
164 III, 3 | Terka mosolyogva, bûnbánó arccal beállított férje karján
165 III, 3 | elõ, mikor odaért.~Szomorú arccal jött ki s meglepetve nézett
166 III, 5 | tornácon a doktor fogadta vidám arccal, a leány már túl van a veszélyen.~
167 III, 7 | azokra a kérdésekre. Jámbor arccal bámul az anyjára s mindig
168 III, 8 | ismeretséghez.~Bróner vidám arccal furakodott keresztül a tömegen
169 III, 8 | mondá Bróner Jancsi sugárzó arccal.~- Csak egy nagy hibája
170 III, 10 | Azok komolyra erõszakolt arccal fogadták.~- Hallottak valamit?
171 III, 11 | haldokló sebesültek eltorzult arccal, itt egy láb, ott egy elnyiszált
172 III, 15 | petite maman« lángba borult arccal és csókjaival árasztá el
173 III, 22 | minap este nejéhez fontos arccal -, nekem holnap Bécsbe kell
174 III, 22 | Én is… - sóhajta bús arccal Cs… úr.~Oly vermet ásott
175 III, 24 | szemekkel s azzal az üde, fehér arccal.~Sehogy sem lehetett ezt
176 III, 24 | hogy…~Dézsy elsötétült arccal sóhajtott fel.~- Hogy én
177 III, 39 | ember.~Mórus kétségbeesett arccal, esdõ hangon fordult a tömeghez.~-
178 III, 40 | leült s olyan fájdalmas arccal simogatta, ajnározgatta
179 III, 43 | arcot vág, s ünnepélyes arccal és léptekkel siet be a szentélybe,
180 III, 45 | kegyetlenek.~S rettenetes mord arccal ültek a kocsiban egész Pestig,
181 III, 47 | Az asszony lángba borult arccal kiáltá:~- Hogy mersz gyanúsítani,
182 III, 51 | elkövetésére.~Toldi kiment zordon arccal, s egy óra múlva az ékszerekkel
183 III, 51 | Az asszony lángba borult arccal kiáltá:~- Hogy mersz velem
184 III, 58 | vágytól.~A segédek aggodalmas arccal ugrottak közbe:~- Nem lehet,
185 III, 60 | nyugtatott meg közönyös arccal, s eltávozott.~Valóságos
186 III, 60 | Kisasszony, ez rettenetes!~Dúlt arccal ugrottam fel. Az egész família
187 III, 63 | lehetett, sápadt, szeplõs arccal és olyan sajátszerû fehér
188 III, 63 | izgatottságát s hamiskás arccal hajolt ismét föléje:~- De
189 III, 67 | hozzám vígan, örömragyogó arccal.~- Képzeld, mi történt velem.~-
190 III, 73 | Magas, szikár ember, epés arccal, zöldes kígyószemekkel.
191 III, 76 | Igen - szólt elsötétülõ arccal. - Olyan rossz volt, hogy -
192 III, 76 | az egyik gyilkos nyájas arccal a bakon, a másik gyilkos
193 III, 77 | felelte a kapitány titkolózó arccal, hogy az öreg örömét el
194 III, 86 | meg.~A gyermekek tündöklõ arccal, sóvárgó szemekkel kínálják
195 III, 87 | alak volt, tojásdad nemes arccal, nagy beszélõ szemekkel,
196 III, 94 | gyanakodtam rá… Zsófia merengõ arccal hallgatta, tudod, ahogy
197 III, 96 | a szegény jelölt feldúlt arccal jelent meg a következõ héten
198 III, 98 | megzörrent a haraszt, s vidám arccal elõlépett a bozót közül -
199 III, 101| eljött másnap. Tisza vidám arccal fogadta.~- No, atyafi, hát
200 III, 102| lesz ára«, sopánkodának oly arccal, mintha a zabról vagy más
201 III, 108| túlérett - szólt Mária, olyan arccal nézvén meg a kosár tartalmát,
202 III, 109| képzeltem én azt. Kigyúlt arccal, dobogó szívvel gondoltam
203 III, 109| képviselõ lesz! - mondám olyan arccal, mint aki meg van gyõzõdve,
204 III, 109| de a nagybátyám savanyú arccal jegyzi meg:~- Mindjárt kitekerném
205 III, 112| lépett, és így szólt derült arccal:~- A munkatársam beszéli,
206 III, 114| mintha gyilkolt volna. Sötét arccal, tántorgó léptekkel sietett
207 III, 115| vakmerõség, hogy odaállt kihívó arccal a kapitány elé:~- Hát a
208 III, 120| után.~A kereskedõ olyan arccal beszélt a jelölthöz, mintha
209 III, 120| csakhamar kijött derült arccal.~- Megvannak a levelek -
210 III, 123| Az író örömsugárzó büszke arccal vágott közbe:~- Attól függ
211 III, 126| nyitott be az irodánkba, dúlt arccal, izgatottan.~- Hol van az
212 III, 126| gondolkodó; becsületes arccal.~…Mert hát ilyen a szüle
213 III, 136| járkálván, nagy lihegve és ijedt arccal rohan be a várudvarra:~-
214 III, 137| a tömegen, kétségbeesett arccal és váratlanul hirtelen -
215 III, 144| délceg termettel, finom ovál arccal, értelmes magas homlokkal.
216 III, 148| helyeselte az öreg savanyodó arccal.~- Mert tudom, a bácsi neve
217 IV, 2 | Balóthy Boldizsár büszke arccal mutogatta vendégeinek a
218 IV, 7 | termettel, finom hosszúkás arccal. Úgy hítták az udvarnál,
219 IV, 7 | kérdé õfelsége szigorú arccal a lovagtól.~Egy kis stájer
220 IV, 10 | zsebkendõjét, s kigyúlt arccal letörölgette a forró izzadságcsöppeket,
221 IV, 12 | találkozott senki.~Midõn aggódó arccal tanakodának a beteg király
222 IV, 15 | alak volt, széles, kövér arccal, kiülõ nagy kékes szemekkel.
223 IV, 17 | lenne az a kasza.~Gyanakvó arccal fürkészi a bolt személyzetét.
224 IV, 17 | ezalatt ártatlan, jámbor arccal kémleli a kereskedõ hangulatát.~-
225 IV, 20 | Pester Lloydban, apprehenziós arccal sietett Wenckheimhez.~-
226 IV, 25 | Mikor felhívatták s mosolygó arccal közölték vele, hogy szabad,
227 IV, 27 | töltésrõl, megismer, s nyájas arccal száll ki kezet fogni.~-
228 IV, 33 | mellé, a habozó, jámbor arccal kérdi meg az elsõ arra menõtõl:~-
229 IV, 39 | imposztor köztük, aki dúlt arccal adta elõ, hogy a gyermekei
230 IV, 41 | elboronálta, némelykor ijedt arccal. A szép Mária nostra egyszer
231 IV, 44 | officínámba jött, s földagadt arccal panaszolta, hogy a foga
232 IV, 49 | erõsíté komoly, méltóságos arccal Kis János, a végrehajtó.~-
233 IV, 52 | intencióit, de annál sugárzóbb arccal jelent meg harmadnap a kávéházban:~-
234 IV, 56 | nélkül, de amikor neheztelõ arccal beléptem, az övé már csupa
235 IV, 57 | öregasszonyok e hírhez titokzatos arccal hozzákapcsolták azt a másikat,
236 IV, 64 | megnyílt az ajtó, s egykedvû arccal lépett be a szerencsés idegen
237 IV, 69 | rájuk az öreg, azután kevély arccal fordult hozzám:~- Úgy bizony.
238 IV, 70 | Szögedébe - mondja az jámbor arccal.~- Mivel eszik kendteknél
239 IV, 83 | nem tán? - kiáltá kétkedõ arccal. - Ne bolondítsd, öreg,
240 IV, 84 | a beteg kezét, s komoly arccal szeme közé néze és a tudományhoz
241 IV, 87 | eleje lehetett, sokat mondó arccal nyitott be a börtönõr.~-
242 IV, 91 | múlva, roppant megnyúlt arccal:~- Mondtam ugye? Elkéstünk!
243 IV, 91 | Érti?~Másnap még savanyúbb arccal állított be a kortes.~-
244 IV, 95 | de szokatlanul ünnepélyes arccal, a pedellus azonban, aki
245 IV, 95 | neje szobájába, ünnepélyes arccal.~- Borbála - mondá -, ma
246 IV, 97 | kicsattanó, pufók, piros arccal, vidoran, barna szemeik
247 IV, 97 | biztatott meg parancsoló arccal. - Itt van a kendõm is.
248 IV, 97 | gonosz sejtelmektõl elborult arccal.~- A hatóság nyomban embereket
249 IV, 97 | összeült a sedes. Szigorú arccal gyülekeztek fel a professzor
250 IV, 97 | lehajolt, és megdicsõült arccal vette fel.~- Jól van, jól,
251 IV, 105| hosszú hajjal, piros pozsgás arccal, szép termettel.~- Ez a
252 IV, 105| teremtés volt, zöldes sárga arccal, kidülledt szemekkel.~-
253 IV, 111| abban maradt.~Pakas feldúlt arccal rohant vissza az uraságokhoz:~-
254 IV, 117| Okvetlenül meglesz. Ilyen jó arccal.~Gyõry közbeszólt:~- Tud-e
255 IV, 117| parasztember, jó gömbölyû magyar arccal.~Pompás négyesfogatra ültünk
256 IV, 117| hazarohant Pereszlei Mihály sötét arccal:~- Vége van! - kiáltá elkeseredetten. -
257 IV, 121| nyírt hajú alak sápadt, dúlt arccal, tétova szomorú tekintettel.~-
258 IV, 131| indulattal s elvörösödött arccal, villámló szemekkel pattant
259 IV, 132| puhatolózni.~Gyuri kedvetlen arccal tért vissza késõ este.~-
260 IV, 133| diadalittasan, kipirult arccal álltam ott, mint egy hõs.~-
261 IV, 140| kinyílt az ajtó, s derült arccal, fényes, ragyogó szemekkel,
262 IV, 142| bajusszal, széles bibircsós arccal, - csak a termete volt egyenes,
263 IV, 142| végzést s nyugodt, hideg arccal lépett be a falusi tanácsba,
264 IV, 146| ízlése szerinti termettel, arccal, szemekkel, aztán bolondul
265 IV, 146| hosszúkás, meredeken leszelt arccal, elõre nyújtott állal, raccsolva
266 IV, 150| üdvözletünket küldõiteknek.~Sugárzó arccal távozott a küldöttség, széthordva
267 IV, 151| A nagyobbik fiam rémült arccal jött az ágyamhoz:~- Igaz,
268 IV, 152| elszontyolodott, rémült arccal, mintha valami hajótörést
269 IV, 152| osztó hibájának. Furfangos arccal mennydörgi tehát vissza:~-
|