Rész, Fejezet
1 1, 2 | szinte hallani véli: »höher Péter, höher Péter«!~Ilyen nagy
2 1, 2 | véli: »höher Péter, höher Péter«!~Ilyen nagy kincse a zsidónak
3 1, 3 | ember lesz.~Azért állott Sós Péter szekerének rúdja a szép
4 1, 3 | sem kint, sem bent. De Péter öcsénk is olyan volt, mint
5 1, 3 | leszek, itt várjatok rám. Péter öcsém majd vigyáz, hogy
6 1, 3 | Talán dobolnak, - szólt Péter - vagy talán…~- Mit akar
7 1, 3 | ismeretlen subás ember jött. Péter megkérdezte tõlük:~- Ugyan
8 1, 3 | oda tolakodott Boris is, Péter is a csoportosuláshoz, s
9 1, 3 | Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Péter, midõn a halottat megpillantá
10 1, 3 | kimondom az igazat, hogy midõn Péter egy tekintetet vetett a
11 1, 3 | Hiszen ez Marci bácsi.~Péter fájdalmas felkiáltása, mintha
12 1, 3 | mozdulatlanul, csak Sós Péter szaladt a legközelebbi boltba
13 1, 3 | örvendetesen az asszony.~Péter ott terem a vízzel s meglocsolja
14 1, 3 | az emlékezõtehetségéhez.~Péter felemeli a földrõl Marci
15 1, 3 | herkópáternek sem hiszem én, hogy Péter az apád után kóborogjon.
16 1, 3 | De hát hol van akkor Péter?~- Hogy hol-e? Oh, te ártatlan
17 1, 3 | piros pecsétet.~- Ah, a Péter írása…~És fülig pirult utána,
18 1, 3 | értik, mit jelent az, hogy Péter levelet írt. A tiszteletes
19 1, 3 | leérzik a borszag. Nem, nem. A Péter levelét ne olvassa fel egyik
20 1, 3 | talán úgy olvassák el a Péter levelét, ahogy kell, amint
21 1, 3 | ha tudna hozzá, amint azt Péter kigondolta.~És a szép tiszttartó-kisasszony
22 1, 3 | mondta:~- Beszéld el, fiam Péter, mi járatban vagy?~Én azután
23 1, 3 | No, derék gyerek vagy, Péter. Látom, megérdemled azt
24 1, 3 | paraszt kalendáriumot, mint Péter. Neki százhússzor kell megfejni
25 1, 3 | tehenet. Nagyobb szám, mint a Péter suvixolása; de hát azért
26 1, 3 | õ mégis boldogabb, mint Péter, mert õ a várakozás rovásáról
27 1, 3 | farag le naponkint, míg Péter csak egyet.~De hátha hamarább
28 1, 3 | jöjjenek utánam mindnyájan, te Péter, te pedig elvezetsz a Marci
29 1, 3 | kendtek! Te pedig nyiss be, Péter.~- Nem lehet oda benyitni,
30 1, 3 | ne felejtsenek valahogy… Péter derék fiú, megérdemli a
31 1, 4 | nevem de Halaskeõ. Az apámé Péter.~Az öreg hátratántorodott
32 1, 4 | igazán derék… hogy Karczy Péter uram fijához van öcsémuramban
33 1, 4 | ugyan teljesen mindegy, akár Péter, akár Pál. Egyik tizenkilenc,
34 1, 8 | lakadalmas háznál ott volt Karczy Péter is.~A fiatal férj mindjárt
35 1, 10 | is sírtak otthon.~Gracza Péter uram restellni kezdte a
36 1, 10 | vonatkozót:~- Vakaródzik a világ, Péter. Egy kicsit vakaródzik.~
37 1, 10 | elõhozza Záhony:~- Hallod-e, Péter? Látszani kezd a dolog.
38 1, 10 | sokáig elgondolkozott Gracza Péter, ezzel is feküdött le a
39 1, 10 | szolgabíró úr Boglárról, a Csiry Péter uraság.~- Ühüm… hüm, így
40 1, 10 | urat - méltatlankodék Csiry Péter uram, de csak úgy dünnyögve
41 1, 14 | kõsziklába, arra méne Szent Péter, szent kezével tapogatja (
42 1, 14 | a szõke pedig Korláthy Péter.~- Képviselõk? - kérdék
43 1, 14 | holnap! Viszontlátásra!~Péter kocsiba ült és a Városligetbe
44 1, 14 | nézegették, szembe jött Korláthy Péter.~Egy tekintetet vetett az
45 1, 14 | nem mutatni.~- Korláthy Péter képviselõ és…~- És võfély -
46 1, 14 | bizonyosan lesz - kedélyeskedék Péter. - A Göncöl-szekere. Majd
47 1, 14 | választása. Abba ültek bele, Péter és Eszter.~Péter eleinte
48 1, 14 | ültek bele, Péter és Eszter.~Péter eleinte ügyetlenül kezelé
49 1, 14 | beleesett volna a vízbe, Péter kihúzta volna az elaléltat,
50 1, 14 | megijedt, ijedtében megkapta a Péter nyakát, aki szinte megijedt
51 1, 14 | Tüstént, tüstént, parancsolom.~Péter megneheztelte nem annyira
52 1, 14 | hogy Eszter karjaival a Péter nyakát fogja, el nem képzelhették,
53 1, 14 | elõbb, mert így nem mehet. Péter kérlek, légy olyan kegyes,
54 1, 14 | másvilágra, az angyalok közé, a Péter nyakán akart megérkezni.~
55 1, 14 | kocsi ezalatt megjött, de Péter nélkül.~- Hát az az úr hová
56 1, 14 | lehanyatlott az asztalra, s Péter egyesegyedül maradt Eszterrel,
57 1, 14 | akarom mondani Monaszterli?~Péter egyre közelebb húzta a székét
58 1, 14 | karja, amint arra vitte a Péter válla fölött, szeme fénykarikát
59 1, 14 | Eszter fölszisszent. A Péter foga benne kéjelgett az
60 1, 14 | vonaglott a fölindulástól, Péter lesütötte a szemeit, mint
61 1, 14 | akár a rózsa, kigyúlva, Péter zavart, az abrosz le van
62 1, 14 | tényálladékot: »Hm, ez a Péter! Nagy kópé!… Megkóstolta
63 1, 14 | tehát van remény.~Másnap már Péter kereste föl a házban Dani
64 1, 14 | ebéd nemsokára megvolt, s Péter gyakori vendég kezdett lenni
65 1, 14 | Altorjay képviselõ úr«. A Péter ajtaján megnyomta a csengettyû
66 1, 14 | egész heidelbergi egyetemet.~Péter pört indított Dani bácsi
67 1, 14 | ezüstnemûek elindulnak vándorolni.~Péter elég eszes ember volt, s
68 1, 14 | fejét.~- Mi jut eszedbe, Péter, a feleségedet másnak kínálni!
69 1, 14 | elhalványodva sikoltá:~- Péter! Szent isten, te vagy!~Az
70 1, 14 | a tied vagyok - szavalta Péter nagy pátosszal, amint végre
71 1, 14 | borult lángba az arca.)~Péter karonfogta. Éppen már leszállt
72 1, 14 | hamburgi útra, melynek a Péter fölkeresése volt a célja.
73 1, 14 | nem tettem a számodra.)~Péter is szinte jó kedvre hangolódott:~-
74 1, 14 | a teljes bûnbocsánatot.~Péter fölkacagott:~- Oh, te képzelõdõ!
75 1, 14 | Nos igen - mondá komoran Péter.~- És vajon minõ sikerrel? -
76 1, 14 | Miféle bajból? - hebegte Péter zavartan, szemben az Eszter
77 1, 14 | kezdhessünk.~- Nem csalsz meg, Péter?~Péter fölemelte két ujját
78 1, 14 | Nem csalsz meg, Péter?~Péter fölemelte két ujját az ég
79 1, 14 | ablakokat, s várt, amíg Péter leér az utcára. Akkor fogta
80 1, 14 | vérpadot, amelyen Dragumir Péter (így nevezték) elveszi méltó
81 1, 14 | amit vallanak.~II. Dragumir Péter vallomása~- Hány éves ön?~-
82 1, 14 | okoskodék: »Ne bolondozz, Péter, add meg magad a végzetnek,
83 1, 14 | igen kevés, bíró úr. Amit Péter barátom elmondott, szóról
84 1, 15 | Bánffy Miklós… az ott Geréb Péter. Palóczy László uram, az
85 1, 15 | Poharat emeltek még Kanizsay Péter (a királynéra), Lendvay
86 1, 17 | rendõrfõnök, Nowogradszky Péter, mindjárt a palotából áthajtatott
87 1, 18 | A nagybátyja, Körmöczy Péter, a fõhercegi tiszttartó,
88 1, 18 | Hát csak egye meg, ha van, Péter bácsi.~Péter úr szájában
89 1, 18 | meg, ha van, Péter bácsi.~Péter úr szájában minden alkalommal
90 1, 18 | Így elmélkedett Körmöczy Péter úr s többet elõ sem hozta
91 1, 18 | mikor ismét visszakerült Péter bácsihoz, az csodálkozva
92 1, 18 | a Borcsányi-kisasszony?~Péter úr felhúzta a szemöldjeit,
93 1, 18 | leves. Ott aztán van leves…~(Péter úr levesnek hítta a hozományt,
94 1, 18 | magadét, a csizmaszáramba. (Péter úr örökké zsinóros Kazinczyt
95 1, 18 | derékon csípte Körmöczy Péter s olyan podzabucskit kezdett
96 1, 18 | hogy Tekintetes Körmöczy Péter Urnak kétszáz pengõt költsönöztem.~
97 1, 18 | hangon. - No, ha ezt tudom, Péter bácsi…~Körmöczy hamiskásan
98 1, 18 | Csodálatos! - puhatolódzék Péter úr nagy ravaszul. - Bérházban?
99 1, 18 | Minek? Nincsen ott vagyon, Péter bácsi, én úgy látom.~- Ugyan
100 1, 18 | támadjanak benne. Hanem ni, Péter pajtás, ki az ördög meszelte
101 1, 18 | Most itt van a Zsuzska is.~Péter úr felemelte lehorgasztott
102 1, 18 | hagyják elveszni. Hidd meg, Péter pajtás, ebben van ennek
103 1, 18 | csendet a háziúr. - No, Péter, ebbõl a töltött káposztából!…
104 1, 18 | kapva. - Igen, a királyok, Péter. Ezek a régi királyok…~És
105 1, 18 | ablak.~- Ne menj így el, Péter - kérlelte végtelen szomorúsággal. -
106 1, 21 | virradóra is kiásták Sós Péter sertésólját valami gazemberek.~
107 1, 21 | is, ámbátor még Pázmány Péter »cséppel csapott sárgalé«-
108 1, 23 | mondták, durákot játszik Krúdy Péter urammal és a nótáriussal
109 1, 23 | lovakat patkolni.~- Nagy Péter cár, mama.~- Ugyan hallgass,
110 1, 24 | békét, Annuska.) Te pedig, Péter, vidd be azt a párizsi dobozt
111 1, 24 | az útban.~A megszólított Péter fölkapta a székre helyezett
112 1, 26 | például: »Elindula szent Péter apostol Rómába.« Maga Blahunka
113 1, 26 | volt szegény, a Kolowrat Péter, talán tetszett is róla
114 1, 29 | választja palástolóul. Oh, Szent Péter, Szent Pál, könyörögj érettünk!~
115 1, 31 | Ekkor halt meg Kosztohay Péter, a község kilencvenöt éves
116 1, 32 | megérkezett az éjjel.~- Jól van, Péter - felelte fanyarul az ébredezõ
117 1, 32 | Egész délután ivott. Az öreg Péter komornyik nem gyõzte hordani
118 1, 33 | Laszly Ferenc, Hettyessy Péter, Lengyel Márton, szóval
119 II, 1 | uram fiát, Pétert.~Lóczi Péter derék, jóravaló legény volt,
120 II, 1 | egész házhely, melyet a Péter apja, nemzetes Lóczi Márton
121 II, 1 | esztendeig tartott a viszony Péter és Mariska között, midõn
122 II, 1 | nem küldöd a gyûrût!~Lóczi Péter egyet lépett hátrafelé,
123 II, 1 | faluban beszélték, hogy Lóczi Péter beállott katonának.~A kemény
124 II, 1 | illetõdött azon az újságon, hogy Péter katonának csapott fel. De
125 II, 1 | már elõre tudta; hiszen Péter elbúcsúzott tõle és megmondta,
126 II, 1 | elvérzett katonák között a Lóczi Péter neve is.~Az öregember kezébõl
127 II, 5 | történt biz a... hogy ez a Sz. Péter községe a »kupaktanácsban«
128 II, 11 | Berzay és az ábrándos Kole Péter báró. De aki mindezek fölött
129 II, 11 | szezon alatt a társaságban! Péter bárót még meg is kérte,
130 II, 11 | bámulatraméltó kis intrikus. Bravó.~Péter báró feldöntötte teáját
131 II, 11 | félretette az »Abendblatt«-ot, Péter báró elhibázta a kiadást
132 II, 11 | nem vesztettük el - súgá Péter báró Daróczynak, s majd
133 II, 11 | kíméletlenkedett az urakkal; Péter báró meg is neheztelt érzékenyen
134 II, 17 | szabadsághõs viselt dolgait Tatár Péter s más jeles kútfõk nyomán:
135 II, 22 | orra vére? - kérdé Hagymás Péter, aki valóságos keresztkomája
136 II, 22 | Ne is kérdezze.~Hagymás Péter aztán nem is kérdezte többé,
137 II, 22 | alakot vett észre Hagymás Péter.~- Pozdorjává legyek - kiáltá
138 II, 22 | hangon. Öregbíró uram, Cseres Péter (õ lett a bíró újévkor)
139 II, 23 | ismerõse! A gazdag öreg Pakfon Péter, régi kliensük. Köszönti.
140 II, 23 | már az õ szemében.~Pakfon Péter is szívesen látja.~
141 II, 30 | viszontlátásig! Szeretõ apátok~G. Péter.~U. i. Anyátok már nagyon
142 II, 33 | 54. TÖRTÉNETI ADOMA~(Nagy Péter cár és az õrt álló katona)~
143 II, 33 | az õrt álló katona)~Nagy Péter orosz cár távol székvárosától
144 II, 33 | Még egyet - parancsolja Péter - e derék kapitány jóléteért.~
145 II, 35 | Egyebet nem tud.~2) Moreau Péter dohánykereskedõ azt mondja,
146 II, 36 | Újat fogadtam. Blondey Péter nevût, pisze, szõke ember.~-
147 II, 43 | párfogó nagyságos Marjai Péter úr nõvérében, méltóságos
148 II, 45 | tulajdonítá, miket Nagy Péter, dicsõséges elõdje vitt
149 II, 72 | világon: a fiatal - Kéredy Péter.~Ifj. Kéredy Péter hírhedett
150 II, 72 | Kéredy Péter.~Ifj. Kéredy Péter hírhedett gavallér volt,
151 II, 72 | az alispán, idõsb Kéredy Péter fia. Mikor otthon a kis
152 II, 72 | egyik számában, ahol Kéredy Péter Pukovics Kati elõtt térdepel,
153 II, 72 | eloszlatni, azon nem búsult Péter, sõt inkább óhajtotta. A
154 II, 72 | ott lebegett hónapok óta a Péter nyelve hegyén, csak alkalma
155 II, 72 | sakk-matt« - megnõsül gazdagon.~Péter úr átkozottul el volt adósodva,
156 II, 72 | menjünk, pajtás - súgá Misa a Péter fülébe, meghúzva több ízben
157 II, 72 | szögletességgel izegve-mozogva a Péter háta mögött.~- Sõt ezen
158 II, 72 | mint - kérõ?...~- Oh, édes Péter... tehát csakugyan? Tudtam
159 II, 72 | az a leány? Oh, oh, édes Péter... No, csak szóljon hát
160 II, 72 | lesz herkulesi feladat. Péter szívét kéjes érzések dagasztották;
161 II, 72 | fortyant fel erre a szóra, mint Péter várta, és talán szerette
162 II, 72 | Hallgasson meg. Én, Kéredy Péter országos képviselõ kérem
163 II, 72 | ön leánya kezét - szólt Péter izgatottan.~A kereskedõ
164 II, 72 | vissza nem vonhatom többé.~Péter bosszúsan fogta kalapját
165 II, 72 | akkor mi lelte magát, édes Péter?~- Oh, papa, kedves jó papa! -
166 II, 72 | ajánlom maga. Isten önökkel!~Péter bosszúsan távozék. A felsülés
167 II, 72 | sürgönyben? Ezen törte fejét Péter egész nap, egész éjjel,
168 II, 84 | maga bátyjával, a nagyságos Péter úrral a muszka ellen hadakoztam,
169 II, 84 | a vállamat s azt mondta Péter úrnak, akinek keze alatt
170 II, 84 | Adok érte harmincat.~- Péter úr azonban nem cserélt ki
171 II, 84 | sírboltba, s koporsója éppen a Péter bátyámé mellé van letéve.~
172 II, 100| fölszólalt a nyers Harmos Péter a megyei karok és rendek
173 II, 112| évekig. Mikor aztán a kis Péter öt éves lett, egyszerre
174 II, 112| szétszedett fájó titka.~De a kis Péter nem tud felelni azokra a
175 II, 118| alárendelt állásában is. »Péter bácsi«-nak híttuk, õ pedig »
176 II, 118| Az enyimet is írja föl, Péter bácsi!~- Jól van, no - dörmögte
177 II, 130| csodálkoztam, midõn Karancsi Péter, Fütykös Lázár, Epöli Gábor,
178 II, 130| Dani szép szóval, Karancsi Péter ököllel és Epöli Gábor jó
179 III, 2 | Oh, bizonyosan visszajön. Péter nem rossz ember. A szíve
180 III, 2 | olajosat kötött fel az útra. Péter kedvenc színe, meg aztán
181 III, 2 | Mihály uram.~- Én! - mondá Péter. - Én megyek, majszter uram.~-
182 III, 2 | vászonjószág volt. Igaz-e, Samu?~Péter lesütötte a fejét s lassan,
183 III, 2 | teszed fel az aranykeresztet.~Péter megvetõ, nyugodt pillantást
184 III, 2 | fent leszel.~Fent is volt Péter nemsokára; olyan ügyesen
185 III, 2 | szaporán.~- Itt van, fiam.~Péter még följebb kapaszkodott
186 III, 2 | szeme elhomályosul.~- Hohó, Péter! Föltetted-e már?~Zavartan,
187 III, 2 | mire leér, azalatt már Péter lent lesz… még messzebb
188 III, 7 | koporsóba.~Mikor aztán a kis Péter (kinek már nem volt atyja,
189 III, 7 | szétszedett fájó titka.~A kis Péter nem tud felelni azokra a
190 III, 12 | eszünkbe, hogy mikor a kis Péter sírját vetettük virággal,
191 III, 18 | ott találod balra a »Szent Péter pálcájá«-t, amit ti magyarok
192 III, 18 | csakhamar megtalálta »Szent Péter pálcájá«-t. Az ám, csakhogy
193 III, 18 | ám, csakhogy nem a Szent Péter pálcája volt az, de az õ
194 III, 18 | volt.~Utána nyúlt a »Szent Péter pálcájá«-nak, de bizony
195 III, 18 | lehetett kivenni, mert Szent Péter nyilván úgy cselekedett,
196 III, 18 | biz én, mint magára Szent Péter uramra. Mert a saját botomat
197 III, 18 | bárányfelhõkkel felhúzza õket Szent Péter.~- Ejnye, ejnye!~- Mikor
198 III, 18 | mutogat.~…A ravasz Szent Péter hirtelen fölvitte megint
199 III, 24 | nemzetes és vitézlõ Bajnok Péter uram, hogy így, hogy úgy,
200 III, 63 | megkérdezni magát Beniczky Péter uramat, akihez valósággal
201 III, 75 | Enélkül nem láttalak volna, Péter. Teringette, hogy vagy öreg
202 III, 75 | abba, ne faggasd - szólt Péter barátom latinul -, majd
203 III, 83 | süldõ ifjú átment Veres Péter uraimékhoz, s ott megpillantván
204 III, 88 | nevetve az indítványozó Nagy Péter uram. - Annyit azonban mondhatok,
205 III, 94 | hogy a testvére, Koháry Péter nemrég azt a szörnyûséget
206 III, 94 | tudja, mi volt az oka Koháry Péter uram szörnytettének? Talán
207 III, 94 | is István tudna beszélni? Péter maga nem szólt senkinek,
208 III, 94 | legott egy századot indított Péter elfogatására, egy vallon
209 III, 94 | atyámfia« - dörmögé Koháry Péter, s kezdte magát csehül érezni,
210 III, 94 | Meglett az álruha, s Koháry Péter még az éjjel elbujdosott,
211 III, 94 | titkon küldött üzenetben Péter ott való tartózkodását.~
212 III, 102| polgár, névszerint Tóth Péter uram. Biz énmagam sem tudom,
213 III, 102| kurjantásaiba: »Éljen Tóth Péter követjelölt!« Az egyik inas
214 III, 102| szaporodó tömeg elért a Tóth Péter háza elé, s elkezdett ott
215 III, 102| rikácsolá.~- Éljen Tóth Péter követünk!~A cigány ráhúzta
216 III, 102| akarjuk hallani!~- Tóth Péter nincs itthon. Tóth Péter
217 III, 102| Péter nincs itthon. Tóth Péter elment sertéseket venni
218 III, 102| Moldvániába. De ha Tóth Péter itthon volna is, Tóth Péter
219 III, 102| Péter itthon volna is, Tóth Péter szunnyadoznék most. És ha
220 III, 102| nem szunnyadoznék is Tóth Péter, sokkal tisztességesebb
221 III, 102| Baj van, az ellenzék Tóth Péter népszerû polgárt fölléptette.«~
222 III, 102| taktikából hallgat Tóth Péter, hátha titokban szervezkedik,
223 III, 102| amit mi tudtunk, hogy Tóth Péter uram most sertéseket vásárol
224 III, 103| ez a Bakács, névszerint Péter, tanult az apák kárán, s
225 III, 103| jó elõérzete vala Bakács Péter uramnak, mert éppen akkor
226 III, 103| 1568-ban meghalt Pálffy Péter, s a vár egy Krusich Jánosnál
227 III, 108| a felesége miatt Detrik Péter uram, az elsõ férj, nem
228 III, 129| Éljen!«~A szónok Havas Péter uram kíséretét még két egyén
229 III, 129| Prikocs - felelte Havas Péter. - Hanem hát nem addig a,
230 IV, 1 | Én! Csúfot?~- Úgy van, Péter, csúfot, mert az az asszony
231 IV, 1 | boronálod. Azért hát azt mondom, Péter, nekem ezzel az asszonnyal
232 IV, 1 | Maga nem mond igazat, Péter! - sóhajtá, s úgy csúszott
233 IV, 4 | István, Pál, Simon, Béla, Péter.~Szép, daliás levente volt
234 IV, 4 | hogy András, István és Péter marad, a másik percben már
235 IV, 12 | alá fogta, és megvervén Péter vajdát, elvette tõle Csicsót.~
236 IV, 36 | nyitom a kaput - mondja Szt. Péter.~- Széchenyi jön? - kiált
237 IV, 56 | Bajomi Péternek.~- Bajomi Péter! Hál’istennek! Tizenöt év
238 IV, 57 | vagy »igen«-t.~- Salitius Péter?~- Igen.~- Urszinyi Sámuel?~-
239 IV, 60 | záratta 1484-ben Váradi Péter kalocsai érseket, ki mint
240 IV, 60 | morieris. (Árva voltál, Péter, árva leszel és Árván halsz
241 IV, 65 | a Sáska Pista beverte a Péter fiam fejét, két léket vágván
242 IV, 65 | helyszínen, s fölveszi a Péter fejérõl a látleletet - de
243 IV, 80 | belõle a fürdõtökért.~- Péter!… - szól közbe szelíden
244 IV, 80 | amíg belesiketülünk.~- Péter!~- Tán szebbek lettek attól
245 IV, 80 | miatt a fürdõre mentetek.~- Péter!!~- Én megtettem, ami tõlem
246 IV, 80 | prezentbe adtam neki.~- Péter!~- Úgy van. Hanem azt sohasem
247 IV, 80 | kacsintásaidat…~- Péterrr!~- Péter, Péter! Ugyan kérlek szépen,
248 IV, 80 | kacsintásaidat…~- Péterrr!~- Péter, Péter! Ugyan kérlek szépen, hagyj
249 IV, 80 | jövök, ha elõhozzátok nekem. Péter fizesse az adósságot, a
250 IV, 80 | a ti bolondságaitokat. Péter egy oktondi, egy címeres
251 IV, 86 | tüzelõfa. Az öreg Szent Péter is egyre írogat le a vén
252 IV, 93 | Erdélyben az öreg Macskássy Péter viselte a fõpostamesteri
253 IV, 93 | csak levelet kap Macskássy Péter a gróf Széchenyi István
254 IV, 93 | méltóztatott. Én Macskássy Péter vagyok.~- Jól van - felelte
255 IV, 101| nevetség volt, mikor a vén Gál Péter minden évben verset tanult
256 IV, 101| hagyott a testvérbátyja, Gál Péter, Katalin nevû leányának,
257 IV, 112| védelmezték. 1575-ben Andrássy Péter uramat találjuk ott parancsnoklón,
258 IV, 113| sokáig a pogány, mert Perényi Péter rá nemsokára visszafoglalta.~
259 IV, 117| gazdákat János bácsinak, Péter bácsinak szólította. Õ,
260 IV, 127| KAPIVÁR~Szaplonczai Poháros Péter volt a Nagy Lajos nevelõje.
261 IV, 127| Mit kívánsz tanításodért, Péter?~- Én neked a tudományokban
262 IV, 127| leromboltatta.~Így került az Poháros Péter kezeibe - de persze uradalom
263 IV, 127| esemény. Holics várából Bakics Péter, Detrekeõ vár ura, elrabolta
264 IV, 127| Majláth két követe, Horváth Péter és Boér György elõtt:~-
265 IV, 131| egyenesen oda menjen. Szent Péter apostol szobrának lábai
266 IV, 143| a kezében). Látta Dénes Péter, látta Köllõ József és még
|