Rész, Fejezet
1 1, 1 | maga az apja is, Kerekes Miklós, nem egyszer mondta el kevélyen:~-
2 1, 1 | Él-e még az öreg Kerekes Miklós? - kiált rá a huszár.~-
3 1, 3 | az öreg Szent-Tamássy Miklós és Báró Csontlaky Árpád.
4 1, 3 | Nagyságos Szent-Tamássy Miklós úr szállott le és egy abaposztóba
5 1, 3 | honnan még egy Szent-Tamássy Miklós is levakarná a magáét.«~
6 1, 4 | kegyelmed is?~- Nemes Karczy Miklós a nevem de Halaskeõ. Az
7 1, 4 | bizonyosan nem tudni - szólt Miklós; - a zászlókat csak holnap
8 1, 4 | odacsapott kérges tenyerével a Miklós markába, s mintegy megnyugtatásul
9 1, 4 | a másik egy híján húsz.~Miklós nagyot húzott az elõtte
10 1, 4 | az erõsebb megverhesse.~Miklós sóhajtott.~V. A SZABADSÁG
11 1, 4 | lelkiismeretesen - szólt Miklós hévvel. - Miért legyen különb
12 1, 4 | egy egész élettel adósa.~Miklós arca égett, szemei lángoltak,
13 1, 4 | minket.~- Hát kik vagytok ti?~Miklós megszégyenülten horgasztá
14 1, 4 | becsületszavamat adtam.~Miklós szarkasztikus kacagással
15 1, 4 | sem tagadom meg tõled…~…Miklós összefont karokkal elgondolkozva
16 1, 4 | Hogy úgy ne járjunk - mond Miklós jó kedvvel, poharát fölhajtva.~
17 1, 4 | Holnap nagy sár lesz, - mond Miklós fojtott hangon.~- Bizony -
18 1, 4 | KÉT KÉRÕ EGYSZERRE~Reggel Miklós megköszönte Kalap uramnak
19 1, 4 | fej is elmondott mindent. Miklós meg tudta érteni azt is.~
20 1, 4 | mondá boldog mosollyal Miklós.~- Itt én parancsolok… Hanem
21 1, 4 | azt. Világnak szaladott Miklós szavaitól, mik egy új világot
22 1, 4 | Tessék besétálni! (aztán Miklós felé fordult s bemutatta).
23 1, 4 | hehehe!~- Fogtõyé? - dünnyögé Miklós.~- Az én fiskálisomé. Hallod,
24 1, 4 | kezét kéri meg levelében?~Miklós hevesen ugrott fel.~- Majd
25 1, 4 | megírta a »Notesz-könyvébe«. Miklós izgatottan ugrott föl és
26 1, 4 | Az lehetetlen! - kiáltá Miklós kétségbeesetten. - Én tiltakozom
27 1, 4 | nyelvére.~IX. A ZÁSZLÓK~Miklós egyedül maradt a tehetetlen
28 1, 4 | tompa sóhajok emelkedtek.~Miklós kiáltására az öreg cseléd,
29 1, 4 | megállítaná a költözködõ páráját…~Miklós levetkõztette az öreget
30 1, 4 | halotté« akarta mondani, de Miklós sietett útját állni ennek
31 1, 4 | leány csendesen zokogott. Miklós sóhajtott és az éghez fohászkodott.~
32 1, 4 | megsimogatva: »Kedves Erzsikém«?~Miklós a siránkozóhoz hajolt, gyöngéden
33 1, 4 | reményt nyújtott a javuláshoz.~Miklós bizalma határtalan volt,
34 1, 4 | jelenet?~- Olyanformán - mondá Miklós akadozva.~- Csak ki vele,
35 1, 4 | valamit? Vagy csak álmodtam?~Miklós némán hajtá le fejét és
36 1, 4 | leány!«~Sem az orvos, sem Miklós nem érthette meg, de a szeretõ
37 1, 4 | érzéketlen állapotába süllyedve. Miklós hozzá akart rohanni, de
38 1, 4 | nem, ezen a világon!« Miklós arról gondolkozott, melyik
39 1, 4 | levél zsebében van - felelt Miklós.~- Nem volna azt szíves
40 1, 4 | el vejéül egy követet«.~Miklós szemei élénken csillogtak
41 1, 4 | pedig Fogtõyn kívül nincs.~Miklós mosolygott.~- Nincs, - de
42 1, 4 | ember lépett be a szobába. Miklós megfordult és meglepetve
43 1, 4 | meghatalmazást mellékelt Miklós számára, melyben e megyebeli
44 1, 4 | tisztjeinek meghagyja, hogy Miklós »alkotmányos« intézkedéseit
45 1, 4 | élelmicikkeket kiszolgáltassák.~Miklós élénk érdeklõdéssel fordult
46 1, 4 | szélroham lökte volna meg. - Miklós lehajtotta fejét, ajkaiba
47 1, 4 | Valóságos bezárt könyv volt. Miklós éppen egy órával elõbb utazott
48 1, 4 | tomboló viharrá változott.~Miklós volt kénytelen szólani,
49 1, 4 | eddig folytathatta szavát Miklós, mert e percben, mint mikor
50 1, 4 | fogtam be szemeit - felelte Miklós nyugodtan.~Az öröm glóriája
51 1, 4 | gyilkosnak alaptalanul.~Mikor Miklós ezt meghallotta, egyszerre
52 1, 4 | mondom, hogy »Éljen Bojthos!«~Miklós némán borult az öreg nyakába.~...~
53 1, 9 | hogy a harmadjegyzõ, Fekete Miklós a Majornoky Borcsa kezére
54 1, 9 | anyámnál. A gróf Perzse Miklós leánya, apátlan, anyátlan
55 1, 10 | a fogason, a vén Gracza Miklós viselte valamikor az inszurrekcióban,
56 1, 12 | volt a fortissimus, a Beke Miklós, és elõállott.~Nagy, hórihorgas
57 1, 12 | Ez célzás volt a Beke Miklós veres orrára.~Azután hangosan
58 1, 12 | amaz Petki Gábor, Kovasóczi Miklós. Most már ösmersz bennünket.
59 1, 12 | akkor?~- Én gróf Bercsényi Miklós vagyok.~Nem volt ez még
60 1, 15 | meghajolt.~»Ez itt Bánffy Miklós… az ott Geréb Péter. Palóczy
61 1, 15 | A két Perényi és Bánffy Miklós pedig erõnek erejével fel
62 1, 15 | húgomasszony - véli Czobor Miklós -, mert már össze vannak
63 1, 16 | múlva meglátogatta Hatfaludy Miklós alispán, aki könyv nélkül
64 1, 17 | SZERKESZTŐJÉHEZ~1893~ ~Kedves barátom, Miklós!~Ha már mindent közöltél
65 1, 20 | legelõbb.~- Ifjabb báró Uzánczy Miklós.~- Messze lakik?~- Közel.~-
66 1, 21 | egyiknek a zabláját Máthé Miklós, a Kártyi-banda óriása,
67 1, 23 | fölugorván, mint egykor Toldi Miklós, kitéptem gyökerestõl egy
68 1, 24 | alján a két szürkén Bogozy Miklós bácsi. Tréfás, jóízû öregúr.
69 1, 24 | köztük éltem volna.~- Ej no, Miklós (mert Miklós a nevem), de
70 1, 24 | volna.~- Ej no, Miklós (mert Miklós a nevem), de derék dolog,
71 1, 25 | Rákó-nemzetségbõl. A Rákó Miklós nagyapja ugyanis egy régi,
72 1, 25 | gúnyos rikoltozással:~Rákó Miklós az alispán,~Bakter se lesz
73 1, 25 | megvolt hozzá.~Volt egy másik: Miklós, az alispán, akit holta
74 1, 26 | bemutogatott:~- Perecsényi Miklós alispán.~Kis zömök emberke
75 II, 6 | megnézte a tetejét. Egérdy Miklós szerkesztõnek volt címezve
76 II, 7 | Pitaval«-ba, amit Kelemen Miklós fõcsendbiztos fog kideríteni.
77 II, 7 | kedves urabátyja. Én Kelemen Miklós fõcsendbiztos vagyok. Mit
78 II, 11 | felriadva.~- Én vagyok, Fekete Miklós, a mérnök.~- Ah, ön az?
79 II, 11 | Nos, hát mit akar?~Fekete Miklós egészen odaállott a herceg
80 II, 11 | nézett utána, mialatt Fekete Miklós választalanul távozott szobájába,
81 II, 11 | hol véletlenül Fekete Miklós húzatta a láncot, ott aztán
82 II, 11 | tartózkodó vendégeik és Fekete Miklós vettek részt benne. A menyasszony
83 II, 11 | vetett a Saroltáéra. Fekete Miklós az asztal alatt ebéd közben
84 II, 11 | volna mindent másnak, de Miklós nem tudott olvasni a sorok
85 II, 11 | arról nem is tud.~Fekete Miklós vállat vont és azt mondta
86 II, 11 | beszéltem önnel!~Fekete Miklós elhárító mozdulatot tett
87 II, 13 | RIMASZOMBAT~1862~JURISICS MIKLÓS KŐSZEGEN~1862~I.~Magyar
88 II, 13 | a várparancsnok Jurisics Miklós lakosztálya van; a kényelmes
89 II, 13 | gazdagságát.~II.~Jurisics Miklós, a kõszegi várkapitány gondolkozva
90 II, 13 | törökökkel.~Maga Jurisics Miklós ma tartja születésnapját,
91 II, 13 | kacagásra fakadtak.~- No, Miklós - kérdik tréfásan a kapitányt -,
92 II, 13 | más e hõs, mint:~Jurisics Miklós.~VI.~Délutáni négy óra lehet.
93 II, 13 | történt volna.~Maga Jurisics Miklós ma tartja gyõzedelmi ünnepét
94 II, 21 | környezete: vásott fia, Miklós, és körülbelül öt-hatéves
95 II, 21 | Ugye éhezel?«~A Klári néni Miklós fia vásott, gonosz szívû
96 II, 21 | rosszabb lett. Klári néni Miklós abbeli panaszára, hogy a
97 II, 21 | csücskébe és sietett öltözködni.~Miklós utána settenkedék, s mialatt
98 II, 21 | Aztán visszaemlékezett a Miklós fenyegetésére: »Majd lesz
99 II, 23 | legszebb ruháját, mint Zrínyi Miklós, mikor a halálba ment. Azalatt
100 II, 25 | nagy lihegve felénk Tihanyi Miklós, már messzirõl kiáltva:~-
101 II, 67 | egész elsõ emeletet Árkándy Miklós képviselõ bérli. Legalább
102 II, 67 | legközelebbi napon Árkándy Miklós is föl van jegyezve a szólásra,
103 II, 67 | következõ szónok nevét:~»Árkándy Miklós!«~Meghökkenve tekintettem
104 II, 72 | hõs leszek. Egy Zrínyi Miklós. Ki fogom híni azt a nagy
105 II, 91 | borászatban szakértõ férfiút Miklós Gyula országos képviselõ
106 II, 91 | poharak, a ti farsangtok van!~Miklós Gyula kormánybiztos! õ hívat
107 II, 91 | délután a városházára, hol Miklós Gyula a polgármester úr
108 II, 91 | legjelesebb maga õnagysága Gyula Miklós.~Értekezést tartott a borászatról.
109 II, 91 | néma csönd lõn. Míg végre Miklós Gyula maga is a fejével
110 II, 91 | akkor jó, ha öreg.~Gyula Miklós ismét azt mondta: Helyes.~-
111 II, 97 | találkoznám - mondja a kis Miklós öklét összeszorítva.~- Az
112 II, 107| ünnepeket, midõn Rétságon Kovács Miklós nevû rokonunkkal találkoztunk,
113 II, 117| Novella az életbõl~Neczpály Miklós egy szegény nemesi család
114 II, 117| és elõre álló hegyes áll. Miklós úr éppen nem mondható szép
115 II, 117| is azoknak a fájából volt Miklós faragva, kiket a sors már
116 II, 117| ábrándozhattak ablakaiknál, de Miklós még mindig ott ült egyik
117 II, 117| Ott megy a nagy utazó.«~Miklós arcát láng borította el
118 II, 117| elkelne egy kis pihenés.~Miklós meghajtotta magát.~- Félre
119 II, 117| készíti, ott, ahol akarja.~Miklós arcát az öröm élénk derûje
120 II, 117| midõn szamárságaikat költik.~Miklós a világ legboldogabb embere
121 II, 117| Tiszteletreméltó Sir Bradley.~Neczpály Miklós urat, ki jelen soraimat
122 II, 117| használjuk, a nyugalomhoz.~Miklós, mikor pénzét összeolvasta,
123 II, 117| holnapra. Isten önnel.~*~Miklós a bõröndét rendezte, aztán
124 II, 117| város élvezhetõt nyújthat.~Miklós hátratántorodott zavarában. »
125 II, 117| meghajtá magát és távozott.~Miklós egyedül maradván, csengetett.~
126 II, 117| lakájok.~- Kicsoda ön? - kérdé Miklós.~- Én, Sir, az ön szolgálatára
127 II, 117| Csakugyan álmodom hát.~Miklós lement a lépcsõkön, s egy
128 II, 117| tökéletes szépségéhez.~Mikor Miklós belépett a terembe, általános
129 II, 117| vonások? - töprengett magában Miklós. - Hát mikor voltak ezek
130 II, 117| jegyzé meg egy nõi diszkant.~Miklós végre is úgy gondolkozott,
131 II, 117| beszéljen így, mert megöl.~S Miklós arca kipirult a szerelem
132 II, 117| pillanatban.~Egy szó, mint száz, Miklós az elsõ szerelem kínját
133 II, 117| eredményt, hogy ötödnapra Miklós egy vakmerõ pillanatban
134 II, 117| a földön a legboldogabb.~Miklós is az volt.~- Én tehát menyasszonya
135 II, 117| tehát menyasszonya vagyok, Miklós, isten elõtt - suttogá.~-
136 II, 117| szegény királyi fõherceg.~Miklós elhalványodott:~- Mi vagyok
137 II, 117| Köszönöm a figyelmet - mondá Miklós -, az egész csekélység.
138 II, 117| ünnepélyek ünnepélyeket követtek.~Miklós most már könyörgésre fogta
139 II, 117| pipázott a tornácon.~- Te vagy, Miklós?~- Én ám, Pali bácsi. Hanem
140 II, 120| Dankó bácsi fia volt, Dankó Miklós.~A hatalmas úr szeme most
141 II, 120| villámokat szórt, de Dankó Miklós visszanézte keményen és
142 II, 120| oroszlánt - mondá Dankó Miklós hirtelen.~A fiú elmondta
143 II, 120| szeret az oroszlán legjobban?~Miklós megsimította jobbkezével
144 II, 120| szegény Dankó bácsi.~Dankó Miklós feleleteire a kegyelmes
145 II, 123| megmondja, merre lakik Bély Miklós õnagysága.~Ott állt tehát
146 II, 123| megmondja, merre lakik Bély Miklós úr.~A kapus jóízûen nevetett
147 II, 123| meg, hogyan lehetne Bély Miklós úr õnagyságához bejutni?~-
148 II, 123| nagyapja... egy paraszt!~Bély Miklós lekiáltott a folyosóról:~-
149 II, 123| aztán hazaeresztette Bély Miklós az unokájával együtt. Az
150 II, 134| V. A HARMADALISPÁN~Sz. Miklós bácsin esett meg az a közönséges
151 II, 134| egészen a hitelezõk baja, s Miklós bácsinak nem okozott fõfájást
152 II, 134| megtiszteltetést - mondá Miklós bácsi -, de nem fogadom
153 II, 134| viharos felkiáltással lett meg Miklós bácsi. Olyan éljenzés tört
154 II, 134| megtiszteltetést - mondá Miklós bácsi az emelvényre lépve -,
155 II, 134| Írnok? Te? Egy... Sz. Miklós!~- Sz. Miklós ide, Sz. Miklós
156 II, 134| Egy... Sz. Miklós!~- Sz. Miklós ide, Sz. Miklós oda... Ha
157 II, 134| Miklós!~- Sz. Miklós ide, Sz. Miklós oda... Ha a tekintetes megyei
158 II, 134| mellé - írnoknak.~Így lett Miklós bácsiból megyei írnok, de
159 II, 134| legképzettebb szolgabírája: Ribay Miklós, kit mindenki szeretett
160 II, 134| Legjobb lesz, ha Ribay Miklós küldetik ki.~- Ezennel kiküldetik
161 II, 134| Ezennel kiküldetik tehát Ribay Miklós - mondja ki berekesztõleg
162 II, 134| berekesztõleg az alispán.~Ribay Miklós szép halvány arcát lángoló
163 II, 135| szerencsém bemutatni Fenyéry Miklós barátomat.~- Örülök, uram! -
164 II, 135| piros rózsa. Mily figyelem! Miklós gomblyukában szintén ilyen
165 III, 1 | meg a bátyja, Mirkovszki Miklós. Az a csúf Miklós gyerek,
166 III, 1 | Mirkovszki Miklós. Az a csúf Miklós gyerek, akivel mindennap
167 III, 1 | egy hirtelen fordulattal Miklós mellé ugrott s parányi kezét
168 III, 1 | az övébe tette.~- Nemde, Miklós, ön szeret, - nagyon szeret
169 III, 1 | kezdve, amint megláttam önt.~Miklós remegett, mint a nyárfa.~-
170 III, 1 | gördült végig szép arcán.~Miklós kínosan nézett a guruló
171 III, 1 | fejezetbõl kiszorultak~Mirkovszki Miklós egyike azon alakoknak, kikrõl
172 III, 1 | Nyújtsd ide a karodat, Miklós.~Miklósnak még maradt annyi
173 III, 1 | nem értem önt… - szólt Miklós fojtott hangon, és kezét,
174 III, 1 | egyéb.~- Tréfa? - fakadt ki Miklós keserûen s pír borítá el
175 III, 1 | hogy szeresd ezt a bolondos Miklós fiút. Látod, milyen szomorú…~
176 III, 1 | Ön mást szeret! - kiáltá Miklós s szemei ökölnagyságúakra
177 III, 1 | kezét fejére bocsátá.~- Miklós, mi lelte önt? Neheztel
178 III, 1 | ki?… a maga feleségének.~Miklós hirtelen felugrott, szemeiben
179 III, 1 | nyájasan, de szomorúan:~- Igen, Miklós; én neje akarok lenni, hogy
180 III, 1 | arcát.~Oh, ezt nem nézhette Miklós tovább. A düh démona erõt
181 III, 1 | Hogy kit szeretek? Senkit, Miklós! Senkit, senkit…~A visszhang
182 III, 1 | visszamondta: »Senkit…«~Miklós nem ereszté el, hanem míg
183 III, 1 | nem egészen olyannak, mint Miklós… Jaj, a fejem majd megszakad!
184 III, 1 | kicsit lenne csak más a Miklós, akkor igazán szeretném…
185 III, 1 | szeretném… de most… most…~Miklós még szorosabban fogta a
186 III, 1 | azt is, hogy édesebbel?…~Miklós nyugtalanul izgett-mozgott,
187 III, 1 | Krisztina, néhány lépést futva Miklós felé.~A vén szerelmes utána
188 III, 1 | jelen, a kis Bohuska és Miklós, kiknek még korán van az
189 III, 1 | Csutkás úr igent bólintott, Miklós azonban elõlépett s büszkén
190 III, 1 | levegõbe, dünnyögve távozott.~Miklós gondolkozva ült egy percig
191 III, 1 | lesüté lelkes arcát.~- Oh, Miklós - suttogá a leány boldogan -,
192 III, 1 | szó, melyet Mirkovszki Miklós húzott másnap a Krisztina
193 III, 1 | kell, Krisztina - felelte Miklós komolyan.~- Nyolcvanegy
194 III, 1 | nagyon sok! - sóhajtott Miklós, azután lassan közeledett
195 III, 1 | édes Krisztina!~- Nem, nem, Miklós… Csak nem távozik ily gyorsan?
196 III, 1 | elmenjen, lehetetlen az.~Miklós a fejét rázta.~- Ösmerem
197 III, 1 | önkéntelenül megragadta a Miklós karját és nem ereszté el
198 III, 1 | örökké… Isten a tanúm rá…~Miklós szemébe könnycseppek gyûltek,
199 III, 1 | ba. Ott fogom keresni. Miklós.«~Krisztina rögtön válaszolt:~»
200 III, 1 | rögtön válaszolt:~»Kedves Miklós! Még mindig várom! Atyám
201 III, 1 | vagy valami zörren, talán a Miklós az, most teszi a kezét a
202 III, 1 | kutya felmordul, az is a Miklós jövetelét jelentheti; ha
203 III, 1 | várható a házhoz: ma jön meg Miklós. Ha Csutkás úrral, kinek
204 III, 13 | vice-komédiása, Ribáry. Jó Feleky Miklós, ha még nem beszélte volna
205 III, 13 | volt a férjem, Nagyatádi Miklós honvédfõhadnagy, kérem…
206 III, 15 | hogy mikor a kis Emike Miklós estéjén bekukucskált az
207 III, 19 | kimûvelt lélekben van.~Bárkay Miklós fiai egytõl egyig jól tanultak,
208 III, 40 | utaztam tekintetes Ujlaki Miklós úrral, a kiállítást megnézni.~
209 III, 40 | kiállítást megnézni.~Ujlaki Miklós úr pénztárnok egy kis vidéki
210 III, 40 | gombjára akasztva…~Szegény Miklós bácsiban elhûlt a vér. - »
211 III, 47 | múltból. Még az erős Toldi Miklós is odavaló ember volt.~A
212 III, 47 | aggastyánok a híres Toldy Miklós vitézi dolgairól. Némelyiket
213 III, 47 | mindjárt feje vétetik.~Hazament Miklós, elbúsulva Alsó-Toldra,
214 III, 47 | a fejét ezen híres Toldy Miklós. Hiszen lehetetlen dolgokat
215 III, 47 | palota elé értek, Toldy Miklós megfogta a kutyát s üzent
216 III, 47 | várja és a tornácról nézi.~Miklós ekkor karjára vette kis
217 III, 47 | jeleneten. Nini, a vitéz Toldy Miklós megbolondult, beállott szárazdajkának.
218 III, 47 | kikérdezem még.~Midõn közel jött Miklós a királyhoz, meghajtva magát,
219 III, 47 | futott el elõle.~- Nos, Toldy Miklós. Hol a legjobb barátod?~
220 III, 47 | Ember vagy a talpadon, Toldy Miklós. Nem jöttél gyalog se s
221 III, 49 | megjegyzést az alispán.~- Igaz ni, Miklós! Nem volt itt nálad a huszárom?~-
222 III, 51 | múltból. Még az erõs Toldi Miklós is odavaló ember volt.~A
223 III, 51 | tehát okvetlenül Toldi Miklós lakott ott. Ezer mesét tudnak
224 III, 51 | de annyi tény, hogy Toldi Miklós gyanakodott a királyra,
225 III, 51 | Toldinénak, fogta magát Miklós s olyat lapított buzogányával
226 III, 51 | tegye, mert a fejét veszti.~Miklós elbúsultan hazament ekkor
227 III, 51 | Jöjj az udvaromba, Toldi Miklós, de el ne jöjj gyalog, se
228 III, 51 | Töri fejét ezen híres Toldi Miklós. Hiszen lehetetlen dolgokat
229 III, 51 | bizony elmondom neked, Toldi Miklós, így is. Azt álmodtam, hehehe,
230 III, 51 | Gellértre.~Megörült erre Toldi Miklós s bezzeg nyitotta nemcsak
231 III, 51 | nézni fogja a tornácról.~Miklós ekkor karjára vette fiacskáját,
232 III, 51 | jeleneten. Nini, a vitéz Toldi Miklós megbolondult, beállott szárazdajkának,
233 III, 51 | kikérdezem még.~Midõn közel jött Miklós a királyhoz, meghajtván
234 III, 51 | futott el elõle.~- Nos, Toldi Miklós, hol a legjobb barátod?~
235 III, 51 | Helyesen jártál el, Toldi Miklós. Látom, a legdrágább kincsedet
236 III, 51 | valahol, hidd meg, Toldi Miklós, annak mindig az asszony
237 III, 83 | csinos a birtok, beteges a Miklós fiú.~De bizony nem járt
238 III, 83 | lett. Fiáról beszélt velök. Miklós levelet írt minden hónapban
239 III, 83 | De nap nap után múlt, s Miklós még mindig nem jött. Tán
240 III, 83 | csak nem felelt Száldobosi Miklós, csak egy hónap múlva, még
241 III, 83 | kinyomozhatták. Száldobosi Miklós jó régen nem élt már. Másfél
242 III, 83 | mondád, régen meghalt«, de Miklós utána szaladt az öregnek,
243 III, 96 | mely az idén volt (Kelendy Miklós képviselõ társunknak pláne
244 III, 103| s a pozsonyi gróf Salm Miklós haddal indult meg megfékezésére.~
245 III, 103| Rákóczi s illetve Bercsényi Miklós kezébe jutott 1705-ben,
246 III, 108| megénekelt. Már tudniillik Zrínyi Miklós uram õkegyelmessége, Koháry
247 III, 110| következõleg szólt:~Elsõ lap. Nagy Miklós fõhadnagy, csinos bajuszos
248 III, 148| bele a vékony hangú Kelendy Miklós, aki nagyon ravasz ember
249 III, 148| mely az idén volt (Kelendy Miklós képviselõ-társunknak pláne
250 IV, 6 | hóna alatt.~- Szervusz, Miklós! Mit cipelsz?~- Könyveket!~-
251 IV, 28 | furcsa képeket, Toroczkay Miklós uram. Hát nem-e a legnagyobb
252 IV, 57 | indítványozta Soltész Miklós uram.~Keresztül is ment
253 IV, 96 | elõbb), hogy egy Schmidt Miklós nevû tizennégy éves fiúcska
254 IV, 96 | Végeztetett pediglen, hogy Schmidt Miklós nevû tizennégy éves fiúcska,
255 IV, 96 | sokszor találkozunk a Schmidt Miklós nevével, ki a város fõbírói
256 IV, 123| szegény feje, mint a Toldi Miklós lova, hát egy kis mellékes
257 IV, 127| vár. Itt székelt Bercsényi Miklós sokáig, ideállítva a bástyákra
258 IV, 127| vetélkedve emelték.~Oláh Miklós érsek, ki már csak Mátyás
259 IV, 127| Imrének adta.~De Zólyomi Miklós sem pihent s a portánál
260 IV, 135| egyéb is; mikor Bercsényi Miklós uram a bányavárosok felé
261 IV, 135| hökkent meg Bercsényi Miklós - csak tán nem uralkodik
262 IV, 144| istenadta, éppen mint a Toldi Miklós lova. Igazán érdemes elmondani.
|