Rész, Fejezet

1  IV,  142|      jobb - mosolygott egyre a bezirker -; ha csakugyan az ördögé
2  IV,  142|    estére, sem másnap délig.~A bezirker urat ideges nyugtalanság
3  IV,  142|        engem nem csalsz lépre, bezirker uram. Én menjek a Pávai
4  IV,  142|        Pávai Gergely, s most a bezirker levelet írt a bírónak, hogy
5  IV,  142|      szólt bele aggodalmasan a bezirker.~- Ha nem ló, akkor ördög.
6  IV,  142| mondtam, János úr, maga lesz a bezirker.~*~Mindenféle csodák kezdtek
7  IV,  142|          kiálta föl mérgesen a bezirker. - Üsse meg a mennydörgõs