Rész, Fejezet
1 1, 1 | Muci« lovat magammal. Száz forintot itt hagyok érte az ablakban,
2 1, 1 | kendõ csücskében levõ száz forintot, aztán végigvágva szûrsallangjával
3 1, 2 | kipréselhetnék belõle az ötezer forintot.~Egyébiránt Stofi úr sem
4 1, 2 | almáriom, megérhet négy forintot, egy piszkos tükör egy forint,
5 1, 2 | belõle ötven százast, ötezer forintot.~- Tekintetes uram, egy
6 1, 2 | sápadt arcán.~Talán az ötezer forintot sajnálta, mit nászajándéknak,
7 1, 3 | szám kijött s nyert néhány forintot.~A kérges tenyéren minden
8 1, 3 | éspedig egyszerre három-négy forintot. Vagy valami, vagy semmi.
9 1, 3 | szaporán azt a huszonöt forintot ! Nincs-e híja?~- Sem több,
10 1, 3 | gazda, leolvasva a huszonöt forintot neje markába. - Ebadta zsidaja,
11 1, 3 | aztán?~- A felmaradt öt forintot tedd a lutriba. Felírom
12 1, 3 | van fordítva s a százezer forintot is aszerint méri meg, hogy
13 1, 3 | segélyegyletbe húszezer forintot. Lássanak már olyan korteskedést
14 1, 4 | mert nyomban lehúz öt bankó forintot a havi fizetésébõl: ami
15 1, 4 | vagyonát, mintegy harmincezer forintot, reá bízta azon meghagyással,
16 1, 5 | mindjárt lehúz öt bankó forintot a havi fizetésébõl, ami
17 1, 8 | mert nyomban lehúz negyven forintot a »salláriumból«; ami már
18 1, 9 | rendek száznyolcvan rhénusi forintot ígértek a szomszéd Hont
19 1, 9 | ember, adok önnek ötvenezer forintot, menjen ön ki Amerikába
20 1, 9 | rendek száznyolcvan rénusi forintot ígérték a szomszéd Hont
21 1, 11 | A lókötõ kifizette az öt forintot, s legott becsületes szerzeményévé
22 1, 11 | ráillettek, elkért tíz-húsz forintot is. De aztán feladta valaki
23 1, 11 | hogy mer oly passzusért két forintot ígérni?~- Hogy merek? -
24 1, 11 | gondolom, hogy megér négy forintot, és azért ígérek érte kettõt.~(-
25 1, 11 | ráillenek. Ezekért tíz-húsz forintot is elkér Mikulik uram.~-
26 1, 12 | Mert a szegény ember a száz forintot is gazdagságnak nézi. S
27 1, 13 | tojik. Jahodovska tízezer forintot tett be tegnapelõtt a mi
28 1, 13 | takarékpénztárunknál könyvecskére.~Tízezer forintot! Egyszerre! Hogy lehet az?
29 1, 13 | holdankint harminc-negyven forintot.~- Kevés - sóhajtott fel
30 1, 13 | pénzét õvele együtt. Tízezer forintot tett a takarékpénztárba.
31 1, 18 | ideadják. Hát a harmincezer forintot az asszony kellene, hogy
32 1, 18 | magyar nadrágot.) Egy pár forintot pedig hagyunk a tárcánkban.
33 1, 18 | kutyánszky, elvesztettem a forintot« - s ahogy az elkeseredett
34 1, 18 | uram?~A tiszttartó kétszáz forintot kért, mire a juhász fölment
35 1, 18 | én megadom azt a húszezer forintot - mennydörgé most Marjánszky
36 1, 18 | Te adsz meg húszezer forintot, szerencsétlen! Még csak
37 1, 21 | elvehettek. Ezt a harminchat forintot nem bánom.~De már erre a
38 1, 22 | maga fizeti ki a háromszáz forintot a pesti professzornak, míg
39 1, 22 | fognak fizetni háromszáz forintot.~A vasúti állomásnál a Gál
40 1, 22 | eszébe Birlinek) a háromszáz forintot úgyis meg kell fizetnie,
41 1, 23 | ösmeri: lássa, én százezer forintot is megadtam volna a földekért,
42 1, 25 | esett készpénzt, hetvenezer forintot, azonfelül, nekik jutott
43 1, 25 | héten ajándékozott tízezer forintot a gimnáziumra, illik, midõn
44 1, 27 | egy oldal szalonnát és öt forintot, mert ki vagyunk fogyva
45 1, 27 | küldjön neki némi bort és húsz forintot, hogy nem akar maga alkalmatlankodni,
46 1, 27 | a báró megtagadta a húsz forintot Krúdytól.~- Rablókkal nem
47 1, 27 | pört csinálni, száz-száz forintot ajándékozott a községbeli
48 1, 27 | levont az egyiktõl ötven forintot, a másiktól harmincat. Természetes,
49 1, 27 | hogy fizessen ki neked száz forintot. No, mért vágsz olyan ijedt
50 1, 27 | hogy fölvegye vele a száz forintot. A tiszttartó bezárja a
51 1, 27 | úgy lemossa róla a száz forintot, mintha egy pengõ krajcár
52 1, 27 | öntõl vasalom ki az ötezer forintot.~- No, azt szeretném én
53 1, 27 | elhozza nekem az ötezer forintot, azonnal visszaadom. Tûzzön
54 1, 27 | báró. - Sajnálom a százezer forintot, de még jobban bánt a szégyen,
55 1, 28 | adjál a leánykának egy forintot; azon ételt vehet magának,
56 1, 29 | minden szál gyújtó ezer forintot érne. Értesz? Mintha összeesküdött
57 1, 31 | küldött Losoncról kétszáz forintot. Pataky Pál uram a szép
58 1, 31 | reggel óta és már negyven forintot hányt el a cigánynak:~-
59 1, 31 | tény, hogy a pénzbõl hetven forintot elköltött.~Hát ez keserves
60 1, 34 | Éppen tegnapelõtt adtam egy forintot a maga hamvainak hazaszállítására.~
61 1, 34 | tárcáját, hogy a másfél ezer forintot kiolvassa.~Apró uram a csutoráját
62 1, 35 | tu-pajtások voltak) s nyolcvanezer forintot ígért a »dominiumért«.~-
63 II, 6 | az illetõktõl ezer-ezer forintot kötött ki, ha a fõnyeremény
64 II, 6 | eszébe, hogy elfelejtett ezer forintot biztosítani magának. Az
65 II, 6 | pataki szegény asszony ezer forintot hagyományozott Samu úrnak,
66 II, 6 | Mindjárt od’adna belõle ötezer forintot a »honvéd-menházra«. Míg
67 II, 6 | el örökségét, kétszázezer forintot érõ sorsjegyet adott oda
68 II, 6 | tarantula-csipés, - de hát kétszázezer forintot nem adnak »ingyen«!~- Tehát
69 II, 6 | helyezi el a kétszázezer forintot? Egy egész uradalmat vesz
70 II, 7 | hogy erre a névre százezer forintot érõ takarékpénztári könyvecske
71 II, 10 | angolok, tegyetek ki tíz-tíz forintot, aztán amelyikre elõbb jön
72 II, 10 | Szótalanul kitettük a tíz-tíz forintot, s aztán az egyik is, a
73 II, 10 | Fucha blattjára te is tíz forintot, azt is tartom.~Azzal még
74 II, 10 | is tartom.~Azzal még tíz forintot tettem ki. Samu kétszeres
75 II, 21 | behívatta Örzsikét, s egy forintot nyújtott át neki a rendelvénnyel.~-
76 II, 21 | szívére kötötte, hogy a forintot el ne veszítse.~- Kiásnám
77 II, 21 | üdvössége sem ér meg egy forintot.~Örzsike gondosan bekötötte
78 II, 21 | kihódította az orvosságra szánt forintot s visszacsinálta a bogot
79 II, 24 | vagyonát, mintegy háromszázezer forintot, Aladár fogja örökölni.
80 II, 24 | most jóváteszem. Négyezer forintot kértél tõlem évenkint, nyolcezret
81 II, 24 | azoknak fejenkint húszezer forintot fizessen a vármegye azon
82 II, 27 | egy ördög! Fizessen tíz forintot, aztán menjen pokolba! A
83 II, 33 | az gazember; ki 50.000 forintot, az már tolvaj, és aki egy
84 II, 33 | ez a konyhapénzbõl négy forintot elcsípett.~És a drágalátos
85 II, 34 | kisleánynak körülbelül húsz forintot öntött különböző pénznemből
86 II, 40 | elhatározás. Önök tíz-húszezer forintot dobnak ki a zsebökbõl egy
87 II, 41 | táján. Tegyetek ki tíz-tíz forintot, aztán aki elõbb kapitulál,
88 II, 41 | szó nélkül tettem ki tíz forintot a Lacié mellé.~Leültünk
89 II, 41 | strohman volt: a másik tíz forintot pedig megtartom magamnak
90 II, 43 | vagyonából minden évben kétszáz forintot fizessek egy minden tekintetben
91 II, 43 | csengessetek!~- A kétszáz forintot a fent elõadottak szerint
92 II, 43 | melyik érdemli meg a kétszáz forintot. Talán meg kellene osztani.~-
93 II, 43 | Szent-Illényi bárónõben, ki kétszáz forintot hagyományozott évenkint
94 II, 46 | szegényeim közé, adjon neki két forintot...~Az elhízott, idõs komorna
95 II, 46 | Madame, adja ön oda az egyik forintot a fiúnak. Azt hiszem, ez
96 II, 46 | jellemvonásnak, hogy a két forintot megosztani kívánja a fiucskával.~-
97 II, 46 | számon fogják kérni tõle a forintot nagynénje elõtt, s ha az
98 II, 52 | tartozik tehát hetenkint öt forintot fizetni e célra a társulat
99 II, 60 | grófnéhoz, s az küldött is tíz forintot, és megüzente az árvának,
100 II, 60 | honnan veszi a másik öt forintot?~Rögtön szándéka kiviteléhez
101 II, 60 | kiáltotta már messzirõl -, hét forintot kaptam. Igaz, hogy az az
102 II, 60 | most, kedves húgám, öt forintot beadunk a hiénaszívû háziúrnak,
103 II, 60 | érdemes férfiú elfogadta az öt forintot, de a kérelmet meg sem hallgatta.~-
104 II, 60 | valakitõl kölcsön rongyos öt forintot.~- Utána fog járni, csak
105 II, 63 | kimondtam Adok érte ezer forintot.~- Nem ötezer forinton alul.
106 II, 65 | azonban hat, hét, nyolc forintot keres hetenként, mint a
107 II, 65 | félre minden hónapban tíz forintot, hogy azon részletfizetésre
108 II, 65 | terno reményében néhány forintot három ki nem húzott számra
109 II, 93 | tárcáját, kifizette a tíz forintot, s még egyszer lelkére kötvén
110 II, 93 | Hol vehetem föl érte a tíz forintot?~Az írnok gondolkozni látszott
111 II, 93 | nélkül kifizette neki a tíz forintot.~- Most pedig még egy szavam
112 II, 102| nõegyleti bazáron, hol hetven forintot jövedelmeztek, s hova különösen
113 II, 113| örökségemet, tizenötezer forintot a megválasztásodra, csak
114 II, 114| valahol, mikor a minap az öt forintot kérte.~- Hát nem tanul az
115 II, 114| a zsebpénzemet: negyven forintot. Én ez összeget átvettem
116 II, 114| kértem, küldjenek még negyven forintot.~Harmadnap, ahogy a levelet
117 II, 114| akart arról, hogy negyven forintot küldjünk. Egy garast se,
118 II, 114| mellékelve küld negyven forintot. A libákat vitte eladni
119 II, 118| Verõfényes idõkben sokszor egy forintot is kap és »Déneskének« szólíttatik.
120 II, 126| már. Szekeres Pál hétezer forintot kínált érte; azonban te
121 II, 126| uram kifizette a hétezer forintot, nem retteg õ a kísértetektõl.~
122 II, 127| urat?~- Nos, aki a száz forintot adja.~- Hisz az én vagyok,
123 II, 135| pótválasztás miatt.~Ha már húszezer forintot belefektetett az éljen-ordításokba -
124 II, 135| Boriska szobalány, kinek tíz forintot nyomott kezébe, hogy csak
125 II, 137| eleven oláh gyereket.~Nyolc forintot ígértünk egyért, de az anyja
126 II, 138| természetes. A kormánybiztos 15 forintot adott a hajdúnak elindulás
127 II, 138| vonatkozólag.~Gergely számára ezer forintot tettek le a takarékpénztárnál,
128 III, 1 | aranybánya. Már az ötödik forintot nyerem. Noch a’ glas, Krisztin!~
129 III, 2 | Adok érte évenkint ötszáz forintot.~Most már Mudrik Mihály
130 III, 2 | Csak nemrég is négyezer forintot rakott össze Bodok, Csoltó,
131 III, 8 | hazudja: õtõle kapta a száz forintot.~»Hagyjátok futni!« mondotta
132 III, 9 | egy évig kap havonkint 50 forintot, s ezalatt megígérte a jószívû
133 III, 11 | sajnálnék érte még tán két forintot sem.~- Értem, jó asszony -
134 III, 13 | adakozás, én magam is egy forintot szúrtam ki az özvegy számára
135 III, 14 | pénzed van, adhatnál egypár forintot kölcsön. Mert én most nagyon
136 III, 16 | még kapni fog tõlem tíz forintot.~- Mit kell cselekednem,
137 III, 16 | az embernek… Ma is ötven forintot kellett kölcsönözni egy
138 III, 19 | bevitte, egy újdonatúj ropogós forintot csúsztatott a markába.~Az
139 III, 19 | nyakában az egy osztrák értékû forintot és nem bírt rajta venni
140 III, 19 | Addig is megint kapnál egy forintot, ha nem volnál oly nagy
141 III, 19 | az fáj, hogy nem kap egy forintot, hanem az, hogy õ együgyû.~
142 III, 19 | szemrehányón:~- »Fölváltottad a forintot.«~De ez a hang egyre bágyadtabb,
143 III, 19 | költi el az ember az elsõ forintot, de aztán akinek könnyelmû
144 III, 19 | félve költötte el az elsõ forintot, de aztán könnyedén, mint
145 III, 21 | Az, hogy akkor három forintot kapok esténkint, mert minden
146 III, 28 | megkapta a három százast. Tíz forintot odaadott belõle a fiúnak
147 III, 28 | falatig. Mikor a legutolsó forintot vittem váltani a zsidóhoz,
148 III, 29 | hogy meghalt, de az ötszáz forintot nem látták. A zsebekben
149 III, 31 | forintnál. Õ, aki hatvanezer forintot vágott el egy év alatt.
150 III, 31 | rokonszenvezést«, hogy egy forintot pumpolhasson a bogárfalusi
151 III, 35 | uzsoráshoz - hogy néhány száz forintot kölcsönözzön tõle.~- Szívesen -
152 III, 36 | amikor a legelsõ ötven forintot adta ki uzsorakamatra, melybõl
153 III, 37 | gondolat: »Adnék most száz forintot negyven krajcárért!«~Hát
154 III, 37 | megveszi? Mit ad érte?~- Egy forintot!~- Szent atyám! Hisz az
155 III, 46 | kuporgatták össze azt a nyolcvan forintot (azonfelül hetven krajcár
156 III, 48 | valóságos mûvészek, kik tíz forintot teremtenének addig az ipar
157 III, 52 | Péternek a mai napon ezer forintot adtam kölcsön.«~- Nagyságos
158 III, 52 | lefizették érte az ezer forintot.~Szaladtam a pénzzel fel
159 III, 52 | indulatosan. - És két pengõ forintot húzott le a felváltásért?
160 III, 52 | vérszopó vadállat! Két pengõ forintot mert elvenni? Pedig minden
161 III, 54 | jönne, csak éppen négyszáz forintot akar ott gyûjteni, amennyi
162 III, 54 | eddig összegyûjtött száz forintot, ha így halad, két-három
163 III, 59 | szólott mélabús hangon - három forintot adott a rabságom idejére,
164 III, 59 | összeadják neki a három forintot, menjen isten hírével -
165 III, 60 | magamat minden napra egy forintot fizetni mindaddig, míg vissza
166 III, 79 | kocsimat, s adtam neki 2 forintot.~Útközben, amint gyalog
167 III, 79 | rendben vagyunk.~Én egy forintot nyomtam az öreg markába,
168 III, 79 | jöttem, s beküldtem neki öt forintot, mire a fotográfus nem mosolygott,
169 III, 79 | a hordár már elõbb egy forintot kapott tõlem. Eddig már
170 III, 93 | alább.~Megadta persze a két forintot örömmel, s még aznap délben
171 III, 95 | itt hordom a tízezer forintot a kutyáért.~- Ah, no… Arra
172 III, 95 | az egy felelete tízezer forintot ért neki, mert különben
173 III, 96 | nekik személyenkint húszezer forintot. Egy képviselõségnek ennyi
174 III, 97 | vagy kutyafülû!~Egy ezüst forintot tartott az ujjai közt, s
175 III, 101| ide.~- Minek?~- E kétezer forintot deponálni.~- Hát akkor adja
176 III, 102| elõbb azt a tizenötezer forintot kifizetni.~Hát mit lehetett
177 III, 102| postafordultával húszezer forintot. Tizenötöt a régi bizalomért
178 III, 109| csak olyan ember, aki öt forintot keres naponkint!~Késõbb
179 III, 109| Méltóztassanak azt elképzelni.~Ezer forintot adtam volna most egy cipõért,
180 III, 111| uram örökölt nyolcvanezer forintot.~Megint úr lett. A legelsõ
181 III, 118| az öregúr az ezerötszáz forintot és a hivatalát; Tisza Kálmán
182 III, 120| A postán adok fel ezer forintot, a fõkortesemnek, hogy valahogy
183 III, 125| testi fáradságáért ezer forintot, ha pediglen valami sérülés
184 III, 126| küldjön számára kétszáz forintot azonnal Bécsbe, mert Bécs
185 III, 127| tõle, és adtam neki egy forintot. Mit tehettem volna már
186 III, 129| csinálni. Neki is adtam száz forintot.~Reggelre megjött Nagy Máté.
187 III, 129| adjak neki nyomban kétszáz forintot, hogy a hangulatot kireperálja.~
188 III, 129| megmentenem ezt a pár száz forintot, ami még a zsebemben van;
189 III, 129| egyszersmind ezt az ötven forintot pártbelieinknek, hogy igyanak
190 III, 129| dobogó szívvel:~- Akar-e húsz forintot szerezni, földi?~- Akarok
191 III, 139| elsült. Grubics 100 ezer forintot nyert a sorsjegyen.~Mikor
192 III, 146| hagyományozok neki ezer forintot, ha nem jön vissza. Becsületemre
193 III, 148| nekik személyenkint húszezer forintot. Egy képviselõségnek ennyi
194 III, 148| testi fáradságáért ezer forintot, ha pediglen valami sérülés
195 III, 148| nyomban aláírtak tízezer forintot.~Még akkor mindjárt figyelmeztette
196 III, 148| Denique, aláírták a tízezer forintot, de bezzeg nagy szemet meresztettek,
197 III, 148| alássan, hogy mi a tízezer forintot apródonkint leüljük a vármegyeházán.
198 III, 148| Mivelhogy az naponkint öt forintot számít az országnak.~Innen
199 IV, 2 | ember elkölt harmincezer forintot, hogy egy három évig tartó
200 IV, 8 | akire az apja negyvenezer forintot hagyott. A pénz bekerült
201 IV, 13 | Egy óra, amelyre tizenöt forintot adtak. Fölséges óra! Megbánja
202 IV, 13 | órának legalább is huszonöt forintot kell érnie, ha annyit adtak
203 IV, 13 | zálogháznak, hogy akkor tizenöt forintot adjon rá.~- Az ám, csakhogy
204 IV, 13 | ketrecében.~Lefizettem a tizenöt forintot, mire õ kikereste, s odalökött
205 IV, 13 | uram, nem ér meg tizenöt forintot.~A tolvaj vállat vont.~-
206 IV, 13 | értéke esett, legfeljebb négy forintot adhatok rá.~Káromkodtam
207 IV, 13 | keressen addig munkát. Az öt forintot átadom, ha lemond az öngyilkosságról,
208 IV, 13 | neki, megadom magának a tíz forintot, de azzal a kikötéssel,
209 IV, 13 | viccet.)~Elfogadta a tíz forintot, s nagy hálálkodások között
210 IV, 17 | van istene az úrnak? Két forintot kérni egy ilyen jószágért.
211 IV, 17 | Felezzük meg az egy váltó forintot.~- Nem felezek.~- Akkor
212 IV, 35 | tizenhétezer osztrák értékû forintot.~- Nem lehet az, te - mondá
213 IV, 35 | az említett tizenhétezer forintot, azazhogy meg nem találták.~
214 IV, 39 | csakugyan meg is éri a negyven forintot!~A fû nõtt, nõtt… Az egész
215 IV, 45 | erdõrészét. Adok érte ezer forintot.~- Ezeret! - kiáltá Dákos
216 IV, 49 | Megér legalább ötszáz forintot - mondám áttekintve a tárgyakat.~-
217 IV, 49 | adhatna érte?~- Négy-öt forintot - döntötte el Igali uram.~
218 IV, 51 | megfizeti nagysád a kétezer forintot.~- Én? Kifizessem? Még egyszer?
219 IV, 52 | Nem szóltál semmit. Egy forintot?~- Bajos azt pénzbe kiszámítani.~-
220 IV, 53 | Isten neki, szánjunk rá tíz forintot), a leány nagy selyemkendõhöz
221 IV, 53 | kézbe. Kérem a húszezer forintot.~- Az nem megy ám olyan
222 IV, 53 | adjon ezért nekik 17 ezer forintot.~- Hiszen nem ittam mákonyt -
223 IV, 53 | talán megér tizenkétezer forintot.~Dühbe jöttek erre az alföldiek,
224 IV, 53 | hogy talán megér tízezer forintot.~Kétségbeesve rohantak a
225 IV, 53 | Ide azt a tizenkétezer forintot.~Az ékszerész mosolygott.~-
226 IV, 58 | s aláírtak vagy tízezer forintot.~A tisztviselõ maga is megsokallta:~-
227 IV, 58 | Denique aláírták a tízezer forintot, de nagy szemeket meresztettek,
228 IV, 58 | alássan, hogy mi a tízezer forintot, õfelsége iránti tiszteletbõl,
229 IV, 61 | festõnek megért volna száz forintot. Az arcbõr összetapadt a
230 IV, 83 | Minden pénteken egy ezüst forintot csúsztatott a markomba,
231 IV, 83 | amit feloldozott, két ezüst forintot kapott, keményen rám volt
232 IV, 84 | takarékpénztárba. Egyszer éppen ezer forintot kapott kézhez; fúrta a heverő
233 IV, 84 | Gerzson, tedd be ezt az ezer forintot a bankba.~Gerzson el is
234 IV, 84 | No hát betetted-e az ezer forintot a bankba?~- Be bizony, már
235 IV, 94 | nyúlt és kiszúrta az ötszáz forintot.~- Vigye kend, János: Tiszteltetem
236 IV, 98 | Kerekesy kivágta a nyolcezer forintot, aztán kivette a nagy bõrbugyellárisát,
237 IV, 100| fizessek tizenkettedfél forintot?~- Hja, ez a szabályzat!~
238 IV, 100| zsebre vágtam a tizenegy forintot az írással, és éppen megyek
239 IV, 101| neked is kiadom a négyezer forintot itthon, négy lovon járhatsz,
240 IV, 101| becsületes Baliccsal száz forintot. Majornoky.«~Az asszony
241 IV, 111| fizetése felét: kétezer forintot.~- Mennyi? - kérdé felugorva.~-
242 IV, 111| oroszlányketrecbe be mer menni, húszezer forintot kap.~- No és?~- Hát bemegyünk,
243 IV, 115| Hanem ha behoz este öt forintot, akkor hazaviheti.~Megjött
244 IV, 115| dohányt ideadják, ha öt forintot beküldök.~Nosza küldtem
245 IV, 115| Nosza küldtem nyomban az öt forintot, de bizony akkorra a finánc
246 IV, 115| dohányt - az igaz, hogy az öt forintot meg elvette.~Egyszóval szépen
247 IV, 117| apja ad kölcsön nehány ezer forintot.~Minden szavából látszott
248 IV, 121| jól beütött. Egypár száz forintot gyűjtöttünk akkor. A tanári
249 IV, 128| Függetlenség«-ben volt, hogy egy forintot tetszett adni a Göczl kardjára.~
250 IV, 142| korhely nemesnél, aki ötven forintot se látott soha egy rakáson.
251 IV, 142| megyefõnököknek, s ezer forintot ígért a Plutóért Csabaynak.~-
252 IV, 146| hangzott az irodalomban. (Tíz forintot fizettek egy-egy verséért
253 IV, 150| a császári pénztárból öt forintot!~S kegyes kézintéssel elbocsátotta
254 IV, 150| memóriája nem ér meg öt forintot? Sem ez, sem az. Egyszerûen
255 IV, 152| hát kifizettem neki az egy forintot.~- De a kaméliák… Mi történt
|