Rész, Fejezet
1 1, 2 | aranyos apróságom! Maga kitûnõ gyermek. Szereti a szülõit, példás
2 1, 2 | Szereti a szülõit, példás gyermek. Tegyen amit akar. Ha jön,
3 1, 2 | azt mondta neki:~- Ez a gyermek fölér akkora darab gyémánttal,
4 1, 2 | ábrázatán. Egy könnyelmû gyermek föltolja magát egy másik
5 1, 2 | magát egy másik könnyelmû gyermek apjának. A sorsnak nagy
6 1, 3 | melyet Kati húgom, habár gyermek volt még, korántsem lökött
7 1, 3 | mint egy beszélni nem tudó gyermek, mikor csecsebecsét mutatnak
8 1, 4 | ici-pici gyermeklány egyetlen gyermek, az apja szorgalmatos hentesmester,
9 1, 4 | férfi, ki lesüti fejét egy gyermek elõtt! Mit jelent az? Azt,
10 1, 4 | érthette meg, de a szeretõ gyermek tud olvasni a vonásokból,
11 1, 4 | növekszik az a kis pajkos gyermek, kinek szeretetét cukorkákkal,
12 1, 4 | el? Minek lesz neki az a gyermek? Lehetséges-e, hogy szerelmet
13 1, 5 | elõtt, s úgy teszek, mint a gyermek, ki az erdõben föl nem érvén
14 1, 5 | kis szõke leányzó egyetlen gyermek, az apja szorgalmatos hentesmester,
15 1, 5 | vagyok, mint a ma született gyermek.~Laci öcsénk felröhögött:~-
16 1, 9 | szelíden, mint egy megvert gyermek.~XXIV. FEJEZET~Kléner úr
17 1, 12 | magadra! Vigyázz magadra!~A gyermek fölemelte a mutató ujját,
18 1, 12 | a »Nyírség királyát«.~A gyermek hangja úgy csilingelt, mint
19 1, 12 | hatalmas Krucsay összerezzent a gyermek fenyegetõ ujjától.~- Ejnye,
20 1, 12 | benne, mint a ma született gyermek. Oh, öcsém, mennyit szenvedtem
21 1, 13 | emberek találták ki.)~- A gyermek csupa ártatlanság - jegyzé
22 1, 13 | Én nem létezem, csak a gyermek. Érte dolgozom reggeltõl
23 1, 13 | valamiben megsértettem. Igen, a gyermek az elsõ, s ha õt boldoggá
24 1, 13 | legyen ez a gyámoltalan gyermek támasz nélkül? Maholnap
25 1, 13 | szavaival.) - És hadd mulasson a gyermek - folytatá -, hadd mulasson
26 1, 13 | tud járni? - faggatta a gyermek.~De már erre Druzsba úr
27 1, 13 | zárt gyereket.~- Nini, egy gyermek - figyelmezteté a major
28 1, 13 | dolga. Menjünk, uram!~A gyermek rájuk bámult és egyre hasogatta
29 1, 13 | hang, a hizlalásban levõ gyermek, a Jahodovska megjelent
30 1, 14 | egyik éppen kezelte is már a gyermek kificamodott lábát, ama
31 1, 14 | ül - hebegte Marosini egy gyermek félénkségével.~Csakugyan
32 1, 14 | Nápolyban nekem adtad, még gyermek volt. Unta ott kalitkai
33 1, 14 | nem chic. Kedves és jó a gyermek, de tömérdek kaprisz van
34 1, 15 | Az apa felállott most s a gyermek elé lépvén, a láncot annak
35 1, 15 | gyermeket és vánkosait. A gyermek aludni látszott, de a vánkosai
36 1, 15 | Mire újból fölébredt, a gyermek már fönn volt és mosolygott.
37 1, 15 | felöltõje. Igazán helyes egy gyermek. Mikor az öreg Anetta, akivel
38 1, 15 | lánykát, mint gyermeket gyermek.~- Kialudtad magad, te baba?~-
39 1, 15 | hogy fogadják a magyarok a gyermek prímást. Akit õ nem akart.
40 1, 15 | együtt fogsz megnõni).~A gyermek meg volt illetõdve a kifejlõdõ
41 1, 15 | átnyújtá a prímásnak.~A gyermek sápadtan dadogta, mint egy
42 1, 15 | elõbb jött valamennyi; mint gyermek rab volt, mint ifjú férfi
43 1, 15 | a magas rangú uraknál.~A gyermek fölhúzta cipõit s kötény
44 1, 15 | nevelésben részesült s egy gyermek lelkületét meghaladó odaadással
45 1, 18 | a szent regében. Hátha a gyermek is ott fekszik a jászolban…
46 1, 18 | tehénke melengeti a párájával…~Gyermek azonban nem feküdt sehol,
47 1, 18 | igazán oly kedves, bohó gyermek volt) - ön nekem tegnap,
48 1, 18 | ezeket?~- Még nem, de õ jó gyermek és szereti a szegény apját.~-
49 1, 27 | jóízûen kacagott, mint egy gyermek, örömében, hogy ilyen leleményes
50 1, 28 | kocsiba, még meleg volt a gyermek helye, mint egy fészek,
51 1, 34 | vonzalmat tanúsít az anyátlan gyermek iránt, s váltig emlegeti: »
52 II, 1 | Mariskának hítták, s olyan szép gyermek volt, hogy csodájára jártak
53 II, 3 | éppen mint a hógomoly.~A gyermek, mikor az elsõ marék havat
54 II, 4 | társalgásba, utánozva egy gyermek összefüggéstelen gondatlan
55 II, 6 | poltronmódra meghátrálni egy gyermek elõtt; ezt nem lehet úgy
56 II, 6 | két Egérdy-leány még igazi gyermek volt.~Olyan félelemmel indultak
57 II, 8 | Ösmertem magát még kicsi gyermek korában. Úgy látszik, fehér
58 II, 9 | Hanem hát ki hallgatna egy gyermek szavaira? Tudja is az, mit
59 II, 21 | engedelmes, jószívû, alázatos gyermek volt; megadással tûrte a
60 II, 21 | mely sokszor sajtolt ki a gyermek szemeibõl keserû könnyeket.~
61 II, 21 | Szerencsétlenül jártam - rebegé a gyermek -, elvesztettem a pénzemet.
62 II, 21 | hát a homlokod? - kérdé a gyermek idegenszerûleg.~- Bohó! -
63 II, 21 | milyen jó vagy te hozzám.~A gyermek egészen elérzékenyült. Ez
64 II, 21 | haragja iszonyú lesz.~A gyermek elképzelte, mint fog felugorni
65 II, 21 | Meghalt! - sikoltott fel a gyermek összerogyva.~- Meghalt!
66 II, 21 | megfogódzni, sürgetve, hogy a gyermek javáért is történjék valami.~
67 II, 21 | Egy óra múlva két rongyos gyermek kopogtatott B. törvényszéki
68 II, 21 | tanúm, hogy azt teszem.~A gyermek könnyekre fakadt. Az öreg
69 II, 25 | milyen »fehér hajú, kedves gyermek« voltam.~- De az édesapja,
70 II, 26 | használja; vásott, engedetlen gyermek. Nem tanul, följebbvalóját
71 II, 26 | szálka szemetekben az a gyermek, s nem bánnátok, ha azzal
72 II, 26 | annak egykor.~E szegény gyermek tehát, ki anyját korán elveszté
73 II, 26 | iszonyattá válva halt el a vásott gyermek ajkán, amint a zsidó mellébõl
74 II, 26 | keresik a gonosztevõk.~Az úri gyermek futott, sebesen, kétségbeesve,
75 II, 26 | Mindnyájan vádolják.~A gyermek ereje kimerült, eszméletvesztve
76 II, 26 | kiáltá karjaiba zárva.~A gyermek föleszmélt s fölsikoltott:~-
77 II, 26 | még romlatlan szívbe: és a gyermek megértette, megtanulta...~
78 II, 30 | hogyan történt ez, gonosz gyermek?~E lesújtó szavak mély benyomást
79 II, 32 | GYERMEKJÁTÉKOK~Több hét-nyolcéves gyermek, kiknek szülei a divatos
80 II, 32 | ostoba fejed elé.~Mindegyik gyermek számára talált foglalkozást,
81 II, 33 | mostohatestvérem, de mert a gyermek a feleségem mostohaleányának
82 II, 33 | Kérdésére, hogy miért sír, a gyermek azt felelé, hogy bátyja
83 II, 33 | hazavezeti. Egyszerre azonban a gyermek elkezdett sírni s fáradtságról
84 II, 34 | hangon susogá a szegény gyermek:~- Egy-fo-rint!~Nina egy
85 II, 34 | sugallatát. Adj, kedves gyermek, adj nekik annyit, amennyit
86 II, 37 | fogja, meg leteszi, mint a gyermek az éles pallost, oly megdöbbenéssel
87 II, 38 | említést tettünk, a három gyermek bevégezvén a tanulását,
88 II, 38 | szemtelen lenni.~- Csitt, gyermek! - szólt a báró - egy szót
89 II, 38 | nevelõ úr aztán a három gyermek ajándékához egy-egy verset
90 II, 38 | emlékét, mely az ábrándos gyermek szívét folyton elfoglalva
91 II, 38 | Vilma kisasszony?~A szegény gyermek, ki elámulva állott ott,
92 II, 38 | lettél volna az, kedves gyermek? Igen, igen, hiszen te adtad
93 II, 39 | ne engedj! - sikolt fel a gyermek, mintha az istennek vitázó
94 II, 39 | csontot szorítja a spárga.~A gyermek felszisszen a szorítás kínjaitól,
95 II, 39 | baja. Újra a régi kedves gyermek lett, mosolygó gödröcskékkel
96 II, 39 | akarta Boriskát venni.~A gyermek nem is hallotta fájdalmában
97 II, 40 | kormánygyeplõ.~Mari még könnyelmû gyermek volt és pajkos, mint egy
98 II, 40 | meghajlunk ön elõtt, kedves gyermek. Én, Krebs, a híres régiségbúvár
99 II, 43 | most lesz tizenegy éve, a gyermek pedig, ki nevét Kérész Örzsinek
100 II, 43 | hinné nagyságod, hogy e gyermek már pénzért varr, hogy anyja
101 II, 43 | feleletre, mit az értelmes gyermek oly találóan fejezett ki...~-
102 II, 43 | hatost adtam húsvétkor. A gyermek nem költötte azt el csemegére
103 II, 43 | választani e két kitûnõ gyermek közül.~- Nincsen mód eldönteni,
104 II, 46 | volt. Szép arcú, kedves gyermek, aki megérdemelte, hogy
105 II, 46 | parancsol méltsád - dadogja a gyermek ügyetlenül és zavartan -
106 II, 46 | arany a leánykáé lesz.~A két gyermek el nem képzelhette, mi fölött
107 II, 46 | az elérzékenyedéstõl. - E gyermek angyal. Én meg fogom csókolni.
108 II, 51 | miss Henriettet, a szegény gyermek kitûnõbb alkalmazást talált
109 II, 54 | márciusban.~- Nem, nem - kiáltá a gyermek makacsul -, én látom a cseresznyéket
110 II, 59 | halálának évfordulója, a hálás gyermek e pillanatban mégsem e neki
111 II, 60 | õket.~- Nos, mért hivattál, gyermek? - szólt az öreg szokása
112 II, 60 | lesz, nem lehet más...~A gyermek az oly fényesen tündöklõ
113 II, 60 | édesanyámé.~- Aki meghalt? Bohó gyermek, õ lent a sírban nyugszik,
114 II, 60 | rózsának.~A szerencsétlen gyermek megkövülten állott ott,
115 II, 60 | szerencsétlen sorsüldözött gyermek már érezte a szolgák erõs
116 II, 60 | orvossal visszatért, az elalélt gyermek már akkor magához tért,
117 II, 60 | tenger ideig? - hova vitte a gyermek a rózsáját? - mit tett azután? -
118 II, 60 | Szabónét. ~- Fizetett a gyermek? - kérdezte. ~- Még nem -
119 II, 60 | házmesterné.~Hazament a szegény gyermek, de mily állapotban. Betegen,
120 II, 61 | feküdt kiterítve az elgázolt gyermek hullája.~Rettenetes, szívfacsaró
121 II, 61 | darabokra fölvágva feküdött a gyermek. Amint azonban körülnéztem,
122 II, 61 | tulajdonítottam azt; a holt gyermek árnya cselekedte azt...~
123 II, 61 | hagyj el! - a felboncolt gyermek ujja volt ott a szekrényen...~
124 II, 61 | behunyva. De hasztalan! A gyermek ujját ott láttam mindig
125 II, 66 | lakokból a faluba vezetett.~A gyermek körülbelül tíz-tizenkét
126 II, 66 | ropogott lábai alatt.~A gyermek hol lassan, hol futva ment
127 II, 66 | lélek sem járt az utcán. A gyermek mindinkább kezdett félni
128 II, 66 | borították el; érezte a gyermek, mint emelkednek s viszik
129 II, 66 | az angyal menet közben.~A gyermek lenézett s örömteljes bámulat
130 II, 66 | minden oldalról.~- Látod, gyermek, ott laknak a jó Nemtõk -
131 II, 66 | közülök összetiporjon.~- Lásd, gyermek, ezek mind meghalt emberek
132 II, 66 | isten veled, s maradj jó gyermek!~Az angyal e szavakat halkan
133 II, 66 | Ekkor ijedten tekintett a gyermek maga körül. Egek, hová lett
134 II, 66 | tudom - felelt szomorúan a gyermek, s ezzel ismét elkezdett
135 II, 66 | megtetszett neki a jószívû, jámbor gyermek, hogy elhatározá magában
136 II, 82 | kérdé tõlem a kedves gyermek komolyan egy estefelé, midõn
137 II, 82 | a kis fejecskéjét. Okos gyermek; csak félig hitt ebben a
138 II, 87 | gyermekem. Gyenge az ahhoz.~A gyermek önkéntelenül dadogja:~-
139 II, 95 | Ferenc hangját. A nagyobbik gyermek okos szemeit búsan vetette
140 II, 95 | magát, hidegen lépett a gyermek kényelmetlen fekhelyéhez:
141 II, 95 | kelj föl, itt a nagyapa!~A gyermek fölriadt, az ismerõs hang
142 II, 95 | húgához siessen, a három gyermek már egészen együtt volt.~
143 II, 99 | tizenhét éves volt, de valódi gyermek, kedélyének ártatlanságát
144 II, 99 | kételkedem benne. Igazi csinos gyermek.~- Aki ép, az mind szép,
145 II, 99 | vonásokon, mint - megnyugtatott gyermek, szégyenkezve rejté arcát
146 II, 99 | most már?~- Ne legyen ön gyermek, Sir. Miss Marit föl fogjuk
147 II, 99 | már, mint fél siker. Szíve gyermek, lelke férfi, esze aggastyán.~-
148 II, 104| olyan fonnyadt, szomorú gyermek õ maga.~Savószínû szemecskéi
149 II, 111| családi tûzhely, feleség, gyermek. Lehet, éppen ez az igézõ
150 II, 113| dolgokat mondott volna.~- Gyermek vagy, nem érted, hogy kis
151 II, 116| Az anya is benne van, a gyermek is. Képzelete körmeivel
152 II, 116| mondanák, hogy vásott, rossz gyermek, hogy betörte a szomszédok
153 II, 116| szemrehányás ez a bánatos gyermek, ez örökös tõrszúrás. Szemrehányás
154 II, 120| szítt magába agg, ifjú, gyermek; emlékszünk, mikor édesapánk
155 II, 120| fuldokló hangon, mint egy gyermek.~Hanem mikor aztán újra
156 II, 123| a gyermekkel.~Az a szent gyermek odafönn mintha szemeit mereven
157 II, 123| lesz a szobában.~És a két gyermek még mindig alszik.~Még jobban
158 II, 123| ágynemûjöket, a szegény két gyermek megfagyna most anélkül.~-
159 II, 123| volna visszafordulni?~Az a gyermek boldog ottan, isten szeretetében
160 II, 123| egyszer az ablakhoz ment. A gyermek éppen akkor végezte imádságát
161 II, 123| is kellene egyéb.~A két gyermek ezalatt kedélyesen fecsegett
162 II, 123| Kampós és megrántva a szõke gyermek piros selyem szoknyácskáját,
163 II, 125| thungelshirei folyam kiabált a gyermek után.~A nap átkozottul sütött
164 II, 127| tizenhét éves volt, de valódi gyermek, kedélyének ártatlanságát,
165 II, 127| kételkedem benne. Igazi csinos gyermek.~- Aki ép, az mind szép.
166 II, 127| vonásokon, mint a megnyugtatott gyermek, szégyenkezve rejté arcát
167 II, 127| most már?~- Ne legyen ön gyermek, Annát föl fogjuk keresni!~-
168 II, 127| már, mint félsiker. Szíve gyermek, lelke férfi, esze aggastyán.~-
169 II, 129| még valamit: egy mamát.~A gyermek ránézett nagy, méla kék
170 II, 129| dolgokat beszélt neki, de a gyermek szórakozott volt s azt kérdezte
171 II, 129| nézte a tûzszikrákat, majd a gyermek bánatos arcára vetve szemét,
172 II, 129| Látom a mamát is az égben.~A gyermek piros arcán mennyei derû
173 II, 129| most vigyázat alatt vagy.~A gyermek homlokán megdicsõült fény
174 II, 129| lenyomta az álom.~Hanem a gyermek nem aludott el. Kis fejében
175 II, 132| mamám!~- Nem úgy van az, gyermek! Nem érted te azt! Mikor
176 II, 136| délelõtt a legirigyeltebb gyermek az iskolában.~*~Sok pénzért
177 III, 1 | istenem, milyen okos, kedves gyermek volt! Luppán úr ezer meg
178 III, 1 | kívánság folytán a kedves gyermek felkelt és a rózsabokor
179 III, 1 | párnák közé. Úgy aludt ott a gyermek és a bárány, nem tudva egymásról
180 III, 1 | Reggel, mikor felébredtek, a gyermek mosolygott a fölelevenedett
181 III, 1 | brezinai bacsa sírt, mint egy gyermek.~Mélyen lehúzta kalapját
182 III, 1 | pedig sírva fakadt, mint a gyermek, s amint visszatért a faluba,
183 III, 1 | a szenvedõ anya emlõin a gyermek, növényzete elsínylik, elsatnyul,
184 III, 1 | hórihorgas, erõs Lapaj egy gyermek gyávaságával indítá el tekintetét
185 III, 1 | hallatszék.~Egy pólyába takart gyermek feküdt a kunyhó hátában
186 III, 1 | Istók maga is valóságos gyermek lett a mai napon annak a
187 III, 1 | nekik tarisznyát is.~- A gyermek alszik - mondá Lapaj, egy
188 III, 1 | volna, amit ígért, ha a gyermek véletlenül tárgytalanná
189 III, 1 | az éj be nem állt, míg a gyermek éhes nem lett és nem fázott,
190 III, 1 | korán reggel? Nini, hát ez a gyermek? Ilyen növény is terem már
191 III, 1 | vidám tûz pattogott s a gyermek jóízûen szürcsölte a tejet.~-
192 III, 1 | nem gyullasztotta, míg a gyermek arcára vidám, játszi mosolyt
193 III, 1 | Szép õszi reggel volt. A gyermek az egész úton gagyogott
194 III, 2 | lesz a fegyverem.~Csak a gyermek nem szólt. Pedig még õ is
195 III, 2 | ebben a báránydologban…~A gyermek bámészan nézte a jelenetet,
196 III, 2 | varázs.~- Mi járatban vagy, gyermek? - kérdi az elnök közönyösen. (
197 III, 2 | van. Eljössz-e hozzám?~A gyermek a csizmáit nézte gyönyörködve
198 III, 2 | álomban szunnyad anya és gyermek. Öldöklõ fáradtság altathatta
199 III, 2 | tövistõl vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik…~- Az ám…
200 III, 2 | tövistõl vérzik, egy kicsike gyermek édesdeden alszik…~- A Szûz
201 III, 2 | közeledett a beszélõ felé. A gyermek éppen most nyitotta ki a
202 III, 2 | volna, az a szelíd, ártatlan gyermek mennyire szívére veszi a
203 III, 5 | van. Eljössz-e hozzám?~A gyermek a csizmáit nézegette gyönyörködve
204 III, 11 | éppen a szolnoki csatát. A gyermek szép, okos szemeivel órákig
205 III, 11 | csakugyan hozzá is fogott a gyermek lefestéséhez… éppen az a
206 III, 11 | aludt az öreg otthon. A gyermek nem csevegett neki este,
207 III, 11 | úgy a növésrõl ítélünk. A gyermek kicsi volt még, mikor hozzánk
208 III, 15 | boltokban.~Judit ravasz kis gyermek, elment másnap a boltosékhoz
209 III, 19 | szenvedélyek…~Egészen más a falusi gyermek élete.~Íme, nézzük meg a
210 III, 20 | kérem, nincs idõm.~- Én öt gyermek apja vagyok, uram, s nincs
211 III, 63 | asszony, névtelenné egy gyermek. De hát meglehet, így volt
212 III, 65 | folytonosan sír. Mert még csak gyermek volt akkor a mi kis Mariskánk.~
213 III, 66 | Annához lépett.~- Anna, kedves gyermek… eljöttem a szavamat megtartani…~
214 III, 83 | éjszakának idején elaludt a gyermek mellett: amikor úgy éjfél
215 III, 83 | Meghalt az apád«! - mondá.~A gyermek mosolygott. Talán értette!~
216 III, 83 | vinni a gyereket.~Bevitte. A gyermek álmos volt már és sírt.
217 III, 83 | Pappné megfordította a gyermek fejét, hogy a koporsót nézze.~»
218 III, 83 | fekszik az apád, fiacskám!«~A gyermek nem akart odanézni, durcásan
219 III, 84 | mindenütt.~Csend volt, csak a gyermek dörömbözött, nagy kötekedésben
220 III, 95 | kutyákhoz vonzottak. Mint gyermek együtt játszottam az apám
221 III, 128| vagy? Szegény Gyulám!~A gyermek fölemelte szemeit, megösmert,
222 III, 128| három hét elõtt csacsogó gyermek, nem felelt semmit, csak
223 III, 128| No, ne sírj - mondá a gyermek nyersen. - Legyünk férfiak!
224 III, 128| Aggastyán lett, mielõtt gyermek lehetett volna.~Még aznap
225 III, 133| bérceivel. Minden mátravidéki gyermek ismeri a „Galyát”, és csodálni
226 III, 133| Galyá«-t minden mátravidéki gyermek ösmeri. Mert az utazó, ki
227 III, 135| akarta, hol azt. »Boldog gyermek - mondá a keresztapám -,
228 III, 140| lapra.~- Nézd, nézd, mennyi gyermek… mennyi gyász… negyedfél
229 III, 146| Hízelegve simogatta meg a gyermek fejét, melyen összecsapzott
230 III, 146| hazakísérlek, gonosz gyermek.~Durván ragadta meg az inggalérját.~-
231 III, 146| Pacskolni kezdte az öklével. A gyermek fölordított. Egész utcahosszat
232 III, 148| engedelmeskedett, mint egy megtört gyermek. Csak néha rezzent össze,
233 IV, 15 | Három vagy négy gyönyörû gyermek ugrándozott felénk, és pajkosan,
234 IV, 34 | a málnát a gyepre.~A két gyermek felmászott a palánkra, és
235 IV, 34 | végképpen leesett. - A kihámlott gyermek bámészan állt ott fehér
236 IV, 34 | málnaillatot az ól felé.~A gyermek odaért a málna-gúlához,
237 IV, 62 | falatot a szájunkból… öt gyermek, uram… öt gyermek! Ön eláll
238 IV, 62 | szájunkból… öt gyermek, uram… öt gyermek! Ön eláll attól, hogy én
239 IV, 73 | kétségbeesettnek… Hátha ez az ártatlan gyermek lesz a kapocs közte és a
240 IV, 73 | elöli benne a fösvénységet a gyermek atyja iránt.~Igen, igen,
241 IV, 84 | bosszankodva kiáltott fel:~- Ez a gyermek a Messiás! Mert a zsidók
242 IV, 85 | titkait fürkészni, s már mint gyermek felülmúlta a tanítóit a
243 IV, 95 | hajthatatlan maradt.~- A gyermek jó helyen van - mondá -,
244 IV, 97 | darabig, mint egy féléves gyermek, aztán elindult Vankovicsot
245 IV, 97 | lesz. Hogy hívnak vakmerõ gyermek?~Mondtam, hogy a Pali testvére
246 IV, 97 | lélegzetüket is elfojtották.~A gyermek kackiásan csípõjére tette
247 IV, 97 | Magácska a legnemesebb szívû gyermek a világon.~- Hagyja a tekintetes
248 IV, 106| Éppen akkoriban (az én gyermek koromban) jelent meg a Jókai
249 IV, 127| mosolyát. Pedig ha már a beteg gyermek nem mosolyog, az annak a
250 IV, 127| leesett.~- Gyermekemért gyermek! - ordítá a feldühödt fõúr
251 IV, 151| néni, a sógorném. - Te okos gyermek vagy, be fogod látni.~Emellett
252 IV, 152| csörömpölve hullottak szét rám s a gyermek vánkosaira, akinek azonban
253 IV, 152| szekrénybe.~És most a beteg gyermek a meghalt bátyácska állatjait
|