Rész, Fejezet
1 1, 1 | megnyomogatva.~A Jancsi gyerek ilyenkor megörült a szónak, s még
2 1, 1 | ment a Molnárék szilvásába; ilyenkor estefelé ott szokott lenni
3 1, 1 | mert hát természetesen õ ilyenkor valahol Taljánországban
4 1, 1 | Jancsi némán állt ott. Jobb ilyenkor nem szólni semmit. Míg a
5 1, 2 | bevilágított a szobába. Ilyenkor szívesen látott jó barát
6 1, 2 | már ott ült, ahol tegnap ilyenkor: a szolgabírói irodában.~
7 1, 3 | burkus király konyháján ilyenkor?«~*~Ha valaki le akarná
8 1, 3 | kocsis, szolgáló, szakácsné ilyenkor veszi fel, amit egész évi
9 1, 4 | hát hozzászokik az ember ilyenkor, restóráció idején.~Kalap
10 1, 5 | Makkfõi úr odahaza alszik ilyenkor selyemágyon.~Ezzel két markos
11 1, 10 | Gracza nagyokat szuszog ilyenkor, és mert beszélni is lusta,
12 1, 10 | benneteket a hegyi kígyó. (Ilyenkor t. i. mindig egy-egy tövis
13 1, 11 | ételeit (ha esze van Jánosnak, ilyenkor a magáét diktálja be), legényeket
14 1, 12 | asszonyok szintén kijönnek ilyenkor, s földbe vájt tûzhelyen,
15 1, 12 | ökleit szorította össze ilyenkor. Hej, ha õ valaha mint férfi
16 1, 12 | elé, hogy mulattassa, s ilyenkor lehetséges volt elõhozni
17 1, 13 | csomag Kugler-cukorkát hozott ilyenkor, de az mindig a kocsin maradt,
18 1, 13 | mely nyáron üres volt. Ilyenkor a törzsvendégek is felére
19 1, 13 | hogy a »Pává«-ba megy.~- Ilyenkor? - csodálkozott a fiskális.~-
20 1, 13 | fiskális.~- Szándékosan megyek ilyenkor, mikor még a »Pává«-ban
21 1, 13 | habozva afölött, illõ-e ott ilyenkor megjelenni. Nem. Semmi esetre
22 1, 13 | de kissé zûrzavarosan -, ilyenkor kell a leányt piacra vinni,
23 1, 14 | leteszi pennáját egy percre ilyenkor, s õ maga is kétkedve kérdi: »
24 1, 14 | szenátorok is fölemelkedtek ilyenkor:~- Atya-, Fiú-, Szentlélekisten
25 1, 14 | Esre ott szokott üldögélni ilyenkor a lugasban.~Oh, hogy dobogott
26 1, 14 | kapucínerjét szürcsölgeti. Ilyenkor úgyis legélesebb az elme.
27 1, 14 | volt bent. Van az így néha. Ilyenkor borús a hangulat, homály
28 1, 14 | fordul, mi minden eshetik ilyenkor. Mikor a körtefa virágai
29 1, 15 | bottal páholta el õket, és ilyenkor a kis hercegek is kaptak
30 1, 15 | János fejére a koronát! S ilyenkor fölsóhajtott: »Szegény fiam,
31 1, 16 | annyi jót tudott elmondani ilyenkor az õ uráról, úgy tudta festeni,
32 1, 17 | közepe volt; nagy ritkaság ilyenkor az ép káposztafej, hozattak
33 1, 18 | tudja, hol járt az esze ilyenkor - midõn ilyen nagy ostobaságot
34 1, 19 | Józsi úr mámoros lett, s ilyenkor nem bírt vele senki, még
35 1, 19 | saját cselédeivel, s ha ilyenkor szemrehányást tett neki
36 1, 19 | eltûnt hetekre Újfaluba s ilyenkor sûrûn jöttek hírek a grófnéhoz
37 1, 19 | Danin (jó szerencse, hogy ilyenkor meg nem vágta kezét a sarlóval)
38 1, 20 | pamutját is õ tartotta, s ha ilyenkor fölrezzent álmából Moronyi,
39 1, 20 | valami támasztéka vagyon ilyenkor.~Azután egy jelre szólni
40 1, 20 | becsületesebben.~Erzsike ilyenkor méregre gyullad:~- Van istened,
41 1, 23 | öreg káromkodott, szidott ilyenkor.~- Mit röpködsz? Rohanni
42 1, 23 | szedi ezeket?~Prakovszky ilyenkor szerényen behúzta a nagy
43 1, 23 | kántor énekébe - mert már ilyenkor eloszlóban csak a kántor
44 1, 23 | Oh, de ravasz, de ravasz.~Ilyenkor nagy a tolongás, mindenki
45 1, 23 | morva? Pokolba a morvával ilyenkor, midõn ilyen szerencsétlenség
46 1, 23 | tudtam, mama, hogy van még ilyenkor szamóca.~- Nagyon iparkodó
47 1, 23 | mindig felvillanyozta, ilyenkor még szép is volt s valóságosan
48 1, 23 | veleszületett joga, hogy ilyenkor dühbe guruljon.~A nagyapa
49 1, 23 | hogy õkelme mindig megiszik ilyenkor egy nyers tojást, hogy még
50 1, 23 | parfümszaga volna a paprikának). Ilyenkor volt Gáll a legveszedelmesebb -
51 1, 24 | mindnyájunknak meg kellett állapodni, ilyenkor aztán rendre leszálltunk
52 1, 24 | menyasszonyra lövellnek ilyenkor a csúf férfiszemkarikákból.
53 1, 24 | megyében egypár hetet s ilyenkor mindig elpotyogtat medve-rendjébõl
54 1, 24 | az is kölcsön van kérve.~Ilyenkor, ha elhagyta magát és nem
55 1, 25 | rakta, a gróf majd kiugrott ilyenkor a bõrébõl a nagy gyönyörûségtõl.~-
56 1, 25 | hajkorona a nyakát csiklandozta. Ilyenkor rendesen elszéledtek a felhõk
57 1, 25 | képviselõválasztások elõtt (ilyenkor van a szezonja), megküldték
58 1, 25 | az együgyû teremtéssel és ilyenkor még levertebb, még szomorúbb
59 1, 25 | már jönne õ maga is, mert ilyenkor itt kell lenni, lelkesedést
60 1, 26 | Megkérdeztük, hogy ki van-e még ilyenkor nyitva a vármegyeház kapuja.~-
61 1, 26 | tanácsosné azt mondta egyszer ilyenkor, hogy úgy tûnik fel elõtte,
62 1, 26 | háti kosárban a teheneknek. Ilyenkor szép az egészséges parasztleány;
63 1, 26 | pipaszóval a plébános, és ilyenkor estek a tudományos megfigyelések,
64 1, 26 | magadhoz közel? Hogy juthatnak ilyenkor eszedbe a szoknyáid? Ugyan,
65 1, 27 | Krúdyékra eshetett volna, ilyenkor maga Krúdy vette kezébe
66 1, 27 | beszélgetését. Síri csend van ilyenkor. Alszik az erdõ összes lakosságával;
67 1, 29 | bolondot mondjon kend!~Becses ilyenkor, háború idején, a férfiember,
68 1, 29 | felelte vontatottan. - Tavaly ilyenkor még császári katona voltam
69 1, 31 | balzsamos fenyvesek közé. (Ilyenkor tud harapni a szegénység.)~
70 1, 31 | egészségügyi tanácsadója ilyenkor. Ha csizmában volna, nem
71 1, 31 | minden recept nélkül.«~Vince ilyenkor szokás szerint a hollóját
72 1, 31 | dolog ez október közepén! - Ilyenkor már körülbelül hó van a
73 1, 32 | mennydörgés keletkezett. Ilyenkor a báró nagyon félt, aludni
74 1, 32 | a fogat elcseréléséért. Ilyenkor csókolózik az ember, semmire
75 1, 32 | tündér nem volt látható. Ilyenkor felsóhajtott: »Késõn jöttem«
76 1, 32 | Titokzatos arccal felelte ilyenkor:~- No, no. Majd az is másképpen
77 1, 33 | etikettet! - pattant föl ilyenkor a nagyságos úr. - Valakinek
78 1, 34 | parancsolat.~Gúnyosan röhögtek ilyenkor a mester legényei, inasai,
79 1, 34 | gép csak egyre berregett.~Ilyenkor hátra se fordult Kolowotki.
80 1, 34 | Persze. Vagyis behívok ilyenkor egy koldust az utcáról és
81 1, 34 | városban.~Megvolt minden, ami ilyenkor szokásos: üdvözlõ beszéd
82 1, 35 | kár az állatért? Szabad-e ilyenkor õzet lõni?~- Bakot igen -
83 1, 35 | gyalog járni.~- Mit dolgoznak ilyenkor? - kíváncsiskodék a báró.~-
84 II, 1 | akárhányszor hallottam a szájából. Ilyenkor azután úgy nézett ki az
85 II, 4 | között úgy, amint õ gondolja.~Ilyenkor azután gyakran mondogatja
86 II, 5 | elkezdett beszélni, amirõl ilyenkor szokás, hogy ti. elkelne
87 II, 6 | Ijedten rántották vissza ilyenkor fejeiket, befutottak a belsõ
88 II, 7 | lefeküdtek, majd fölkelnek! Ilyenkor nem adhat az ember sokat
89 II, 15 | átmelegszik tõle, s aki ilyenkor néz az öreg Mihályra, azt
90 II, 16 | boldogtalan halandónak, akit ilyenkor utolérhetett. Olyan sort
91 II, 17 | más jeles kútfõk nyomán: ilyenkor könny gördült le hamuszín
92 II, 19 | latakia mellett.~A fogadtatás ilyenkor csak jó lehet.~- Szervusz!
93 II, 21 | alakú fejeddel, hol jársz ilyenkor? Te gyíkszemû, te, mintha
94 II, 22 | fuvarba. Két napra menni el ilyenkor, és nem tudni, mi történik
95 II, 23 | szignálná« az õ szívét is ilyenkor. Pedig Laci dehogy van fából,
96 II, 23 | összejõ a pajtásokkal, de ilyenkor nincs kedv, nincs disputa;
97 II, 25 | mosoly árnyalata jelent meg ilyenkor beteges színtelen ajkán,
98 II, 26 | professzornak! - szokta ilyenkor mondani amaz emberek gyengeségével,
99 II, 29 | ebéd utáni szundítását. Ilyenkor a mama semmiféle parancsainak
100 II, 29 | nagyúri megvetõ arcot vágtak ilyenkor. Aztán hogy hallgatott rájok
101 II, 36 | hogy a kártyaasztalhoz ül ilyenkor, midõn egyrészt oly fontos
102 II, 38 | vezessen ön a báró szobájába.~- Ilyenkor? - kockáztatá az ispán.~-
103 II, 39 | mondja, hogy az anya keze még ilyenkor is puha.~- Ugye meggyógyulok,
104 II, 42 | lelke is kezd megbarátkozni ilyenkor a Szibéria levegõjével,
105 II, 43 | dünnyögé a tanító. - Majd ilyenkor hagyom itt az oskolát. E
106 II, 45 | A tábornok sírva fakadt ilyenkor, s ha Ruszki sebet kapott,
107 II, 46 | kelendõségû áruik mellett.~Ilyenkor aztán igazi jótétemény,
108 II, 48 | vizsgálat, nemcsak azért mert ilyenkor ad számot ki-ki az eszejárásáról,
109 II, 48 | összeszokott nagy család ilyenkor szóródik szét az életbe;
110 II, 48 | olvasta munkája mellett, s ilyenkor még keserûbbnek érezte életét,
111 II, 49 | ember vegye kezébe a tollat ilyenkor, ez az én nézetem. Nos én
112 II, 53 | mama és papa közé; dadogott ilyenkor bolondos, csókolnivaló dolgokat.~
113 II, 54 | közelebb simult urához, ilyenkor érezte csak, mije volt az
114 II, 58 | lágy?~Az elbeszélõ végignéz ilyenkor a kérdezõn, gúny-e a kérdése
115 II, 65 | vénségünkre vesszük észre.~S ilyenkor az öreg mosóné a legkeservesebben
116 II, 66 | uram féktelen dühével, mely ilyenkor nem ismer határt, ellene
117 II, 67 | szabad elveszíteni semmit; ilyenkor nem lehet idegenekkel csevegni.~-
118 II, 68 | Zsiga hallgatag természete ilyenkor fölenged, s bõbeszédûségbe
119 II, 68 | egy félmesszelyt hajt fel ilyenkor, vagy néha kettõt is, ha
120 II, 83 | falusi patak tükrében...~S ilyenkor szinte kedve volna fölkiáltani
121 II, 85 | idõ jár a kupeckodásra?~Ilyenkor becsülettudóan elõször panaszkodik
122 II, 85 | meg hetven százötven.~Ha ilyenkor kiugrik a komondor valamelyik
123 II, 85 | valamelyik udvarból (s rendesen ilyenkor ugrik ki), hogy ugatásával
124 II, 91 | korán kászmálódtam föl, mert ilyenkor duflán rózsás az élet. Délceg
125 II, 97 | rendetlenkedj, mert már ilyenkor újév táján, mikor már nincs
126 II, 99 | Mr. Darnley - sóhajt föl ilyenkor fölkelve -, milyen világ!
127 II, 99 | a kedves lény lelkét, s ilyenkor én voltam vigasztalója:
128 II, 99 | szobájában vagy a boltban, s ilyenkor nem bírta elnyomni bosszankodását,
129 II, 104| vagy »Pepike-színház«, ilyenkor nagy gavallér »a hitvány«,
130 II, 109| Legyen ön elnézõ, kérem, ilyenkor... igenis, ilyenkor. Az
131 II, 109| kérem, ilyenkor... igenis, ilyenkor. Az ördögbe is, uram, esküvõje
132 II, 117| arcát láng borította el ilyenkor, s olyan szép volt a harag
133 II, 117| Halálosan beleszeretett Edithbe.~Ilyenkor pedig a legokosabb ember
134 II, 124| gõgösen feszítette ki a mellét ilyenkor s kevélyesen magyarázta
135 II, 125| csodálatos ordítások vertek föl. Ilyenkor felriadva nyitottam ki szemeimet.
136 II, 127| Samu barátom! - sóhajt föl ilyenkor Bodner úr fölkelve. - Holnap
137 II, 127| a kedves leány lelkét, s ilyenkor én voltam vigasztalója.
138 II, 127| boltban s bosszankodott, ha ilyenkor jött az orvos és megháborítá.~
139 II, 134| leereszkedõ, - de éppen ilyenkor nemegyszer tört ki belõle
140 III, 1 | Egyszóval, Csutkás tanár úr ilyenkor mindig oly messze távozik
141 III, 1 | Az elérzékenyülés, mint ilyenkor mindig, egy percre megakadályozta
142 III, 1 | csakugyan itt terem…«~Csutkás úr ilyenkor rendesen egyet szippant
143 III, 1 | locsogják: »Lapaj nem lát ilyenkor. Csopp, csopp, csopp! Lophattok
144 III, 1 | bizony nincs igazok; Lapaj ilyenkor lát a legjobban.~Kint guggol
145 III, 1 | a »zapekacská«-ban tûri ilyenkor. Ott a maga helyén van,
146 III, 1 | ködöt s amit két szeme lát ilyenkor, a kéz keze utána nyúl.~
147 III, 1 | messze a »lazok«-ban fekvõ s ilyenkor elhagyott malmában van lakása;
148 III, 1 | házánál.~Sok szószaporítás ilyenkor sem történik. A Lapaj mûvészetének
149 III, 1 | tájat, melynek terményei ilyenkor forognak a legnagyobb veszedelemben,
150 III, 1 | ütheti arcul akárki. Szemét ilyenkor a halinája zsebébe dughatná
151 III, 1 | Minden jó lélek alszik ilyenkor. Mit akar kend?~- Nyiss
152 III, 1 | többet?~- Nem, nem - sziszegé ilyenkor megsemmisülve a vallatott. -
153 III, 2 | Majornokról is a katolikus rész. Ilyenkor volna jó kivenni árendába
154 III, 2 | tüskét kivenni lábaiból, s ilyenkor mintha lépteket hallana
155 III, 2 | az ápoló asszonyok, kik ilyenkor tele vannak szóval, tanáccsal. -
156 III, 2 | kapcsolják… éppen mint tavaly ilyenkor, mikor a szép özvegy molnárnét,
157 III, 2 | parasztoktól és bizony megesik ilyenkor… legalább az öreg Csillom
158 III, 2 | istennek, hogy itt van.~De mi ilyenkor a harag, ha nem bárányfelhõ?~
159 III, 2 | nini… Micsoda bosszúság ilyenkor! Itt jön rájok szemben a
160 III, 8 | teremtette, ártatlan liliomnak.~S ilyenkor mindig elérzékenyült s az
161 III, 8 | Igaz, igaz - riadt fel ilyenkor -, hiszen az én Piroskám
162 III, 10 | Hátha… de nem. Ki jönne ilyenkor?~Szíve hangosan dobogott,
163 III, 12 | ceruzával… vegyétek le a kalapot ilyenkor, mert ezt a lapot az Amor
164 III, 13 | arca.~Aztán minden magyar ilyenkor. Ha valami vidéki atyafi
165 III, 13 | kelendõ.~A magyar fõváros csak ilyenkor magyar. S az ember igazán
166 III, 14 | egy napnál tovább sohasem.~Ilyenkor aztán tõlünk is hosszabb
167 III, 19 | hogy ragyogott a szeme ilyenkor!…~Pedig neki és testvéreinek
168 III, 25 | Piroska ijedten nézett fel ilyenkor az öregre.~- Megelõzni tudni
169 III, 25 | Ugyan eljön-e majd holnap ilyenkor megint? Pi-pi-pi! Aranyos
170 III, 25 | abból a kettõbõl esztendõre ilyenkor tizenkettõ volna s rá egy
171 III, 28 | mondogatni a kántor úr s ilyenkor mindig nevetett.~Engem is
172 III, 36 | latakia-füst mellett.~A fogadtatás ilyenkor csak kedvezõ lehet.~- Szervusz!
173 III, 41 | szerelmi párbeszédekben. Ilyenkor megremegteté a kéjtől rezgő
174 III, 48 | uram ugyanis mind elviszi ilyenkor a legényeit kukoricát kapálni
175 III, 56 | boldogság, megelégedés fénylik ilyenkor. A kicsinyeknek olyan ellenállhatatlan
176 III, 59 | iszom egy-egy gyûszûnyit, s ilyenkor mindjárt fejembe megy az
177 III, 59 | hát tetszik tudni, el van ilyenkor keseredve a szegény ember -
178 III, 62 | kaszinószolgát (mert az csak ilyenkor alhatik szegény, egész éjjel
179 III, 65 | ha nem maradtunk-e el s ilyenkor úgy látszott, mintha szólni
180 III, 67 | kis borocskát felhörpent.~Ilyenkor rettenetes üldözõje a cilinder
181 III, 67 | magyarok!~A cilinderek üldözõje ilyenkor rendesen a rendõrök kezeibe
182 III, 67 | elem - és nagy szónok. S ilyenkor a hazafiúi keservet ordító
183 III, 72 | is kell elõtte letérdelni ilyenkor. Jó ember az, csak úgy kell
184 III, 75 | a legfigyelemreméltóbb, ilyenkor folyton goromba modort tanúsított
185 III, 77 | csõcselék többnyire részeg ilyenkor. Hm, hm! Az ördög nem alszik.«~
186 III, 77 | süllyeszti arcát tenyerébe.~- Ilyenkor terhes a hivatal. Sokért
187 III, 83 | vigasztalták, csitítgatták ilyenkor: »Ugyan, ugyan, ne képzelõdjék,
188 III, 89 | mert még olvasni szoktam ilyenkor.«~»Olvasni szoktál? - kérdé
189 III, 93 | báró Kemény Istváné volt.«~Ilyenkor látott meg Kemény egy csízt
190 III, 95 | egy gavallérnak mondania ilyenkor; tudta, igenis tudta, mit
191 III, 97 | csak egy inasom sincs, akin ilyenkor a dühömet kitölthetném.~-
192 III, 97 | bundáját.~- Én? A bundámat? Ilyenkor? A kánikula közepén? Hiszen
193 III, 113| téli napokon.~Körbe gyûl ilyenkor a család. Az asszony áztatja
194 III, 124| Hanem hát logika nincs ilyenkor. Mert egy másiknak meg (
195 III, 127| a szép bokréta?~- Nincs ilyenkor itthon a gazdája, egy fiatal
196 III, 130| ha mondom. Egy, kettõ.~- Ilyenkor? - csudálkozék András.~De
197 III, 138| föl-fölriasztottak ágyamból. S ilyenkor mindig megszólítottam Marcit:~-
198 III, 140| kurucok…~Ökléit fölemelte ilyenkor.~- Igen akkor… vagy hogyha
199 III, 144| temetõbe gyíkot keresni. Ilyenkor még nagy ritkaság a gyík.~
200 IV, 1 | visszarántottam szemeimet, s ilyenkor õ elmosolyodott.~Ez a mosoly
201 IV, 1 | Ühüm! Énnálam? Hisz én ilyenkor tarokkozom a városban.~-
202 IV, 2 | Pompás fekete agyag - szólt ilyenkor, és meghasította a kampós
203 IV, 8 | a bírósági praxis?~…Hogy ilyenkor a menyecskék kívánatos piros
204 IV, 13 | Pestrõl.~Tessék elhinni ilyenkor százszor szebb a Duna idres-bodros,
205 IV, 13 | hömpölygõ folyam, úgy látszik ilyenkor, mintha az égbõl kihasított
206 IV, 13 | nem bírta eltemettetni. Ilyenkor, tudja, az atyai szív.~-
207 IV, 15 | szinte ki lehetett olvasni ilyenkor arcáról a hamleti tûnõdést: »
208 IV, 26 | könnyû hullámzás támad ilyenkor a tömeg közt, mindenki ágaskodik,
209 IV, 27 | igen volt házasulási kedv ilyenkor), s keresztelte meg az újszülötteket (
210 IV, 30 | országomban! Hóhér!~A hóhér, aki ilyenkor ott állt veres ruhában a
211 IV, 41 | nincsenek még felöltözve.~- Ilyenkor? Tíz órakor?~- Mikor lustálkodjanak -
212 IV, 42 | hasonló ásítás követett.~- Ilyenkor jönnek! - méltatlankodék
213 IV, 43 | sokszor álmodott róla, s ilyenkor felrettent álmából.~Nem
214 IV, 53 | keresztapját. Úgyis mindegy már ilyenkor az a kis költség.~Azonban
215 IV, 69 | én is, õ is, ahogy szokás ilyenkor, aztán félreálltam kacagni.~
216 IV, 69 | tekintetek szegzõdtek rám ilyenkor; szinte kiolvashattam a
217 IV, 72 | rángatja az ínyidegeket. Tessék ilyenkor humorizálni az ország dolgai
218 IV, 72 | utánozni, mondhatnám, amit ilyenkor szokás mondani, de több
219 IV, 77 | öreg András elérzékenyült ilyenkor, szemeibõl megnyílt a jóság
220 IV, 90 | Érdekes végignézni õket ilyenkor és kihallgatni, hogy mit
221 IV, 92 | átlátogatott hozzánk, s ilyenkor rendesen »görbe estét« csináltunk.
222 IV, 95 | az elsõ veres mellényig. Ilyenkor van a legtöbb öröm a gyerekbõl.
223 IV, 97 | Éppen utolsó farsang volt, s ilyenkor Selmecen megelevenednek
224 IV, 97 | szolga. De vissza is fizeti ilyenkor széles jó kedvében, amit
225 IV, 97 | városoknak a világon, kivált ilyenkor télen. A hó finom apró pelyhekben
226 IV, 105| Hol veszed itt magadat ilyenkor? Mit akarsz?~- Öltözz fel
227 IV, 106| perszónának látszott elõttem ilyenkor Koós uram, aki fumigatíve
228 IV, 111| fagylaltnak nem vagyok barátja ilyenkor.~- No, az különös. Ez hallatlan.
229 IV, 111| Menjünk az ördögbe, menjünk! Ilyenkor a commotio a fõ… Gyújtson
230 IV, 118| kaptam, két óra múlt délután. Ilyenkor már nincs a miniszteri bürókban
231 IV, 127| fuldokolni gyermekeit, s ilyenkor úgy tetszett, mintha a halál
232 IV, 128| ostendei nyaralásnál is. Gyalog ilyenkor nem lehet hazamenni, nem
233 IV, 128| az izzó vörös pántlikák…~Ilyenkor van aztán messze a Zugló.~
234 IV, 130| legelsõ. De persze, csak ilyenkor látja be az ember, mikor
235 IV, 132| gyümölcstõl megromlott gyomrokat. Ilyenkor az egész város beteg. Nyugodjék
236 IV, 132| város csöndes aluszékony ilyenkor. A »Bika« elõtt (mert a
237 IV, 132| Kótyiéknál voltam.~- Nagy út ilyenkor.~- S mennyi kellemetlenség
238 IV, 133| vannak véve, édes öcsém, ilyenkor az õszi hónapokban. Ezt
239 IV, 135| rendszerint azt mondták ilyenkor:~- Vigyétek a kulcsaitokat
240 IV, 138| akarta a dolgot elérteni. (Ilyenkor a próféták is nagyon nehéz
241 IV, 139| Harkányi Frigyes mosolyog ilyenkor és elmond egy anekdotát,
242 IV, 140| fürdőtulajdonosnak használ, akinek ilyenkor minden szobája üres; míg
243 IV, 140| porciót vágott be, kijelentvén ilyenkor mindig, hogy mennyire örülne
244 IV, 141| Néha senki sem akad, s ilyenkor kedvetlenül morogják:~-
245 IV, 142| keresztül talált ki utat. Ilyenkor folytonosan fõzött odabent
246 IV, 142| lobogó sörénnyel, nyerítve. Ilyenkor mindig valami veszedelem
247 IV, 148| rajta.~János úr felsóhajt ilyenkor:~- Ma megint dolgoznak!~
248 IV, 149| vasárnap a templomba ment.~Ilyenkor rendesen egy pár csirkét
249 IV, 151| kell harmadik betegség.~Ilyenkor indul meg a sopánkodás,
250 IV, 151| látszik, jaj, jön, jön… ilyenkor behunyom a szememet, de
251 IV, 152| vagy a lovak hámján akad ilyenkor valami igazítani való, vagy
252 IV, 152| idején. Indulatos volt s ilyenkor brutális, de különben kitûnõ
|