Rész, Fejezet
1 1, 1 | mondta a számtartó úr: »Ejnye! be kár, hogy parasztnak
2 1, 1 | közlegény volt hajdanában. Ejnye, ejnye, ilyen nagy embert
3 1, 1 | volt hajdanában. Ejnye, ejnye, ilyen nagy embert már mégsem
4 1, 1 | belehánytam a tengerbe.~- Ejnye, az kár volt.~- Micsoda!
5 1, 1 | nemigen lehet megtudni.~- Ejnye, meg sem ösmer bátyámuram? -
6 1, 1 | a temetésére.~- Meghalt! Ejnye az akasztófáravaló, de ki
7 1, 3 | megjöttél, keresztfiam öcsém; ejnye no, de jó az Isten, hogy
8 1, 4 | respektálni tartoznak!~- Csiba te, ejnye te… zsörtölõdött Erzsike
9 1, 4 | cérnát gombolyítá le:~- Ejnye no… hát lesz valami?~- Meghiszem,
10 1, 4 | ártott meg… nem szívom többé! Ejnye no… hogy visszatérjünk,
11 1, 4 | atyafia, ki nem is sejti.«~- Ejnye no, hát mégis mint vetõdött
12 1, 4 | Okosan tetted, hogy eljöttél. Ejnye no… A vicispánságra már
13 1, 4 | öcsém?~- Körülbelül.~- Ejnye no… értem már, hogyne érteném, -
14 1, 4 | már ez ellen protestálok. Ejnye, hol van a fokosom…~S bizony
15 1, 4 | nyulat fogathatsz velem. Ejnye no, kérj hát valamit tõlem,
16 1, 4 | nézett végig Miklóson.~- Ejnye, ezer lámpás! ez rossz tréfa
17 1, 4 | holnap, sem holnapután…~- Ejnye, hát bolond maga? Mindjárt
18 1, 4 | meglepetve kiáltott föl:~- Ejnye, hogy akadt rám, Barkó gazda?~-
19 1, 5 | Makkfõi fiskális megállott. Ejnye, az akasztófa még csúfolódni
20 1, 8 | szánakozólag egyengeté a száját.~- Ejnye, ezer lámpás! ez rossz tréfa
21 1, 9 | leányom, hogy ki van itt.~- Ejnye no, édes bácsi… Hát a Teléry
22 1, 9 | bizony még emlegetik is.~»Ejnye, a Chalupka bácsi milyen
23 1, 10 | tudom, meg nem köszönik.~- Ejnye no, mindjárt vasra veretem
24 1, 11 | hogy szalad az imposztor! Ejnye, ejnye!~- Sose törõdj vele,
25 1, 11 | szalad az imposztor! Ejnye, ejnye!~- Sose törõdj vele, Marci
26 1, 12 | esztendõ után másodszor, hogy: »Ejnye, nézze csak kend, ezek a
27 1, 12 | gyermek fenyegetõ ujjától.~- Ejnye, akasztófára való kölykei!
28 1, 12 | gyerünk még egy darabot. Ejnye, hogy tudtál te szaladozni
29 1, 12 | tizenhárom városban«: »Ejnye, mordizom adta - kiabálta
30 1, 12 | kirúgta maga alól a széket.~- Ejnye - kiáltá Laci nyakába esve -,
31 1, 12 | ösmersz? Én Petki vagyok. Ejnye, hát nem emlékszel a víg
32 1, 12 | mormogta fejcsóválva. - Ejnye, ejnye! Hát mibe keveredhetett
33 1, 12 | mormogta fejcsóválva. - Ejnye, ejnye! Hát mibe keveredhetett
34 1, 12 | kardöve tûnt fel neki.~- Ejnye, ejnye, láttam már valahol
35 1, 12 | tûnt fel neki.~- Ejnye, ejnye, láttam már valahol ezt
36 1, 12 | nyomogatta.) Hol is csak? Ejnye, ejnye! (Végre egy nagyot
37 1, 12 | nyomogatta.) Hol is csak? Ejnye, ejnye! (Végre egy nagyot kurjantott.)
38 1, 13 | magam, keresztapuska.~- Ejnye no, canis mater! Hát legalább
39 1, 13 | csúszott imitt-amott.~- Ejnye, ejnye, szegény Vince!~-
40 1, 13 | csúszott imitt-amott.~- Ejnye, ejnye, szegény Vince!~- Hát igen,
41 1, 13 | fejezte ki gondolatát.~- Ejnye no, hol van a kis Johanka,
42 1, 13 | No, köszönöm szépen. Ejnye, ejnye, Kutorai, nem ösmerte
43 1, 13 | köszönöm szépen. Ejnye, ejnye, Kutorai, nem ösmerte maga
44 1, 13 | hogy te is bolonddá tégy.~- Ejnye, keresztapám - fakadt ki
45 1, 14 | kézzel szórja a pénzt.~- Ejnye, de szeretnék vele találkozni.~-
46 1, 14 | is hortyogott rémítõen.~- Ejnye, be hirtelen aludt el a
47 1, 16 | bocskoros nemeseknek:~- Ejnye, ejnye, de furcsa véletlenség,
48 1, 16 | bocskoros nemeseknek:~- Ejnye, ejnye, de furcsa véletlenség,
49 1, 16 | válogattam ki kegyelmetekben. Ejnye, ejnye!~Nagy fejét, mely
50 1, 16 | ki kegyelmetekben. Ejnye, ejnye!~Nagy fejét, mely úgy viszonylott
51 1, 17 | pincéjébõl egy hordó aranyat.~- Ejnye a gazember, - kiáltott fel
52 1, 17 | a másikat megüthesse…~- Ejnye, mordizom adta! - kiáltok
53 1, 18 | a szöszke, a koszorúval? Ejnye, de derék anyja volt, aki
54 1, 18 | megcsipkedte a vállát. »Ejnye, de kemény húsod van, húgocskám!«
55 1, 18 | üvöltött, kacagott. Hahaha! Ejnye, de remek volt, hahaha!~
56 1, 18 | gyertek be, urak, erre, erre! Ejnye, de derék dolog, hogy eljöttél.
57 1, 18 | óvatosságból a katasztrófa elõl.)~- Ejnye, kis pernahajder, hát te
58 1, 18 | homlokába is vér szökött fel.~- Ejnye, hát talán mégsem az én
59 1, 18 | elfúlt.~- Úgy? Beszéltetek? Ejnye és mit beszéltetek? Dugod,
60 1, 20 | asszony meg a Tóth Pistába.~- Ejnye, gizom-gázom, hogy mersz
61 1, 21 | adott?~- Dehogy adott.~- Ejnye, a fösvény medve! De hát
62 1, 21 | elfogatására vagyunk kiküldve.~- Ejnye, éppen az imént beszéltem
63 1, 22 | holttesten lakmározott.~- Ejnye, szentségtörõ, pákosztos
64 1, 23 | Elmegyek, nagyapa.~- Ejnye, mordizom adta kölyke, téged
65 1, 23 | meghalok, de nem adom.~- Ejnye, mihaszna suhanca! - pattant
66 1, 23 | ezután fogja megszeretni? Ejnye, te hóhér!~- No, no, no -
67 1, 24 | viselned kell, a - hámnak.)~- Ejnye, de gyönyörû jószág! - kiáltott
68 1, 24 | nem gyõztek csodálkozni.~- Ejnye, hát ez mi? Ki csinálta
69 1, 24 | Hát úgy kell azt mondani? Ejnye, mordizom adta, mondod mindjárt,
70 1, 24 | arcát, szemeit, ajakát. Ejnye no. Hol van a vén Sipeky?
71 1, 24 | felültünk, jutott eszembe.~- Ejnye, hiszen te nem mégy Eperjesig.~-
72 1, 24 | Miféle szemtelenség ez! Ejnye!~Kitörülte szemébõl az álmot
73 1, 25 | fejcsóválások között: - Ejnye, ejnye, már megint csak
74 1, 25 | fejcsóválások között: - Ejnye, ejnye, már megint csak egy demokrata
75 1, 25 | demokrata fölszisszent:~- Ejnye! Ne húzza olyan nagyon,
76 1, 25 | közt, megvakarta a fejét: »Ejnye, ejnye, de cudar egy jószág«.~
77 1, 25 | megvakarta a fejét: »Ejnye, ejnye, de cudar egy jószág«.~Egy
78 1, 26 | összeomlott az egész.~- Ejnye - türelmetlenkedett a fõispán -,
79 1, 26 | nevetett vissza õ is. - Ejnye, hát ez a hála, hogy a bogarat
80 1, 27 | Hát mit csináljon?~- Ejnye, mordizom adta - gyulladozik
81 1, 27 | szavakkal is fölvilágosítá:~- Ejnye húgom, húgom, hát már te
82 1, 27 | gazember becsapott minket. Ejnye, ejnye! Engedje meg a báró,
83 1, 27 | becsapott minket. Ejnye, ejnye! Engedje meg a báró, hogy
84 1, 27 | fatális egykedvûséggel.~- Ejnye, még az is!~- Ez még nem
85 1, 29 | Egy darabig semmi nesz. Ejnye, hol lehet? Ha jó járatban
86 1, 29 | Igen, egy asszony.~- Ejnye, te kópé - vigyorgott Kozsibrovszky
87 1, 29 | az asszony meg huszár (Ejnye, ejnye, leány, mi jut az
88 1, 29 | asszony meg huszár (Ejnye, ejnye, leány, mi jut az eszembe,
89 1, 30 | összeomlott az egész.~- Ejnye - türelmetlenkedett a fõispán -,
90 1, 31 | kísértetbe jött fölkiáltani: Ejnye, mit zavarjátok az összhangot?
91 1, 31 | rothadt burgundia volt benne. Ejnye, az a Vince, az a Pali,
92 1, 32 | Hiszen már pityeregsz is. Ejnye, ejnye, ilyen nagy fiú.
93 1, 32 | már pityeregsz is. Ejnye, ejnye, ilyen nagy fiú. Hát mi
94 1, 32 | A báró kacagott rajta.~- Ejnye, maga gonosz - kiáltá rá. -
95 1, 33 | rögtön megérti a dörgést.~- Ejnye, de jó! Úgyis már régen
96 1, 33 | fagyva. Pedig de szép még, ejnye, de szép még. Fili most
97 1, 34 | éppen ez az én tervem is. Ejnye, sógorasszony, eszem a szentjét,
98 1, 34 | csak az az érzése maradt: »Ejnye, milyen jól jártak ezek!«
99 1, 34 | csípték a merényletért. Ejnye, ilyen-olyan porontya! Nini,
100 II, 3 | Hát csakugyan nem tudod? Ejnye, ejnye, öcsém, hol jár az
101 II, 3 | csakugyan nem tudod? Ejnye, ejnye, öcsém, hol jár az eszed,
102 II, 3 | elhaló, bágyadt hangon:~- Ejnye Aladár, de bolondokat csinálsz,
103 II, 4 | egykedvûen ballagott odább.~- Ejnye, de humoros kedélyben van.
104 II, 4 | véleményképpen az egészre, hogy:~- Ejnye!~*~Stofi úr e naptól kezdve
105 II, 7 | mert én nem vagyok senki. Ejnye csak eszembe jutna a nevem...
106 II, 17 | inkább a rajta levõ kép.~- Ejnye, beste lélek! - kiáltott
107 II, 17 | mindjárt... beste lélek! Ejnye, beste lélek!~A szent kép
108 II, 22 | dadogá:~- Hol vagyok?~- Ejnye no - kiáltott fel a bakter. -
109 II, 22 | Jöjjön hát. Támaszkodjék rám! Ejnye, lámpás adta, hol vett be
110 II, 39 | hullához, hogy szorítja. Ejnye, mégysz le onnan az ágyról
111 II, 65 | elmenni: aratás ideje van.~- Ejnye no - mondá a gróf és a fejét
112 II, 72 | éjjel. No, ugye, Katalin! Ejnye hová fut az a leány? Oh,
113 II, 78 | egész dolog nagyon egyszerû. Ejnye, hogy eddig is nem találtam
114 II, 104| Némán mutatja a kosarat.~»Ejnye, gazember, hiszen ezek már
115 II, 109| ön hát az a híres ember? Ejnye no, hisz most emlékszem
116 II, 114| úgy kong az ürességtõl.~Ejnye, ejnye - mondám magamban
117 II, 114| kong az ürességtõl.~Ejnye, ejnye - mondám magamban bosszankodva -,
118 II, 125| vagy száz, az atyafiak. (Ejnye, de generózus ez a kaliforniai
119 II, 132| Katica nyakába ugrott.~- Ejnye, honnan olyan dohányfüst-szagú
120 II, 134| lélek - mert baj lesz.~- Ejnye, akasztófáravaló gazember! -
121 II, 134| hogy beszélni nem tudott.~- Ejnye, de szép kocsija van, bátya! -
122 II, 134| auktoritás volt a megyében.~- Ejnye, de szép kocsid van, öcsém! -
123 II, 134| Rolly a gazdasszonyával.~- Ejnye ni, micsoda pompás hintója
124 II, 134| csak, kérlek, tovább.~- Ejnye, de nehéz fejû vagy! Nos,
125 III, 1 | belülrõl -, dehogynem nyitom. Ejnye no, mi járatban van kend
126 III, 2 | szólítja azt a hatalmas embert. Ejnye no, mire való az!~- Bácsi! -
127 III, 2 | Hallod-e, Samu? hehehe! Ejnye, kópé, kópé! No, most már
128 III, 2 | kõszénnel megrakodva.~- Ejnye, Pali, Pali! - kiáltott
129 III, 2 | fagy nemsokára fölenged.~- Ejnye, fiam, ide hallgass hát… -
130 III, 2 | még egyszer megnézte.~- Ejnye, de finom fekete kõszén
131 III, 2 | hatalmas asszony ám, Józsi…~- Ejnye, hogy az nem jutott eddig
132 III, 2 | azt az ünneplõ ködmönt?! Ejnye, te erdei gyík, hát hogy
133 III, 2 | neki, hogy jöjjön vissza.~- Ejnye, adta, adta… összetörted,
134 III, 8 | Igen, igen! Például?~- Ejnye, be nagyon kíváncsi ön!
135 III, 8 | táncolta a rezgõpolkát.~Ejnye ni, de ismerõs ennek is
136 III, 8 | Micsoda Jancsival?~- Ejnye, hát a Bróner, akarom mondani
137 III, 14 | annak tömött tartalmát.~- Ejnye, János - mondám bizalmasan
138 III, 16 | szolgált az éjjeli nyugodalma? Ejnye, de friss színben van nagyságod,
139 III, 16 | valaha, nem emlékezett rá.~- Ejnye, talán bizony nem is ösmer,
140 III, 16 | Máténé Hódmezõvásárhelyrõl. Ejnye, ejnye, galambom, nagyságos
141 III, 16 | Hódmezõvásárhelyrõl. Ejnye, ejnye, galambom, nagyságos uram,
142 III, 18 | tejúton, kapitány uram.~- Ejnye, akasztófáravaló… majd ad
143 III, 18 | halavány bágyadt csillagot.~Ejnye, de hitvány csillag ez,
144 III, 18 | Kaszás« után, édes fiam.~- Ejnye, ejnye, nem tudná, bátyámuram,
145 III, 18 | után, édes fiam.~- Ejnye, ejnye, nem tudná, bátyámuram,
146 III, 18 | szeme-szája bámulatában; ejnye no, hogy ezt talán még a
147 III, 18 | felhúzza õket Szent Péter.~- Ejnye, ejnye!~- Mikor meg kend
148 III, 18 | õket Szent Péter.~- Ejnye, ejnye!~- Mikor meg kend idefent
149 III, 19 | tanár elnevette magát.~- Ejnye no… Most már elhiszem, hogy
150 III, 22 | egy fehér nyakkendőt.~- Ejnye no, hogy neked mindig utazni
151 III, 24 | a leánnyal.~- Ugye, he! Ejnye fikom, fikom… Amely vászonszemélyre
152 III, 24 | Hát már kicsináltad vele? Ejnye fikom, fikom! Hát olyan
153 III, 24 | Hát olyan hamar ráállt? Ejnye, kópé, kópé! Persze, hogy
154 III, 25 | ritkaság, az nagy ritkaság!~- Ejnye, te Piroska - szólt a nyalka
155 III, 27 | várták, hogy visszatérjen. Ejnye, de messze mennek, mire
156 III, 34 | bizonyos, hogy Mari se ment el. Ejnye, de jó, hogy õ is itthon
157 III, 34 | hogy õ is itthon maradt. Ejnye, be okos ember az a barát!~
158 III, 34 | mentél ki, szegény picikém? Ejnye, ejnye, de nagyon sajnállak…~-
159 III, 34 | szegény picikém? Ejnye, ejnye, de nagyon sajnállak…~-
160 III, 39 | Hophó! Ki vagy? Mit akarsz? Ejnye ni, hát ilyen lesz a mundér? -
161 III, 40 | Mirõl ismer rá kend?~- Ejnye, de gyenge szeme van, komámuram.
162 III, 44 | rendíthetlen nyugalommal.~- Ejnye, hát nincs a háza táján
163 III, 46 | Csupa sár, csupa lucsok. Ejnye mordizomadta gyerekei… Nos,
164 III, 49 | várta az alispán urat.~- Ejnye, János, János! Hát mid vagyok
165 III, 49 | A kazal tetején ültek…~- Ejnye! - csodálkozék az alispán. -
166 III, 64 | egy kicsit! Megint idébb… Ejnye, de címeres szamár kend!~
167 III, 70 | Nem, semmit sem kaptam.~- Ejnye, ejnye, de restellem. Ez
168 III, 70 | semmit sem kaptam.~- Ejnye, ejnye, de restellem. Ez már mégis
169 III, 70 | Laucsiknál nyalka gyászban.~- Ejnye! - kiáltott fel a vizsgálóbíró,
170 III, 70 | legény, tekintetes uram.~- Ejnye, de hamar beleszeretett?…
171 III, 75 | meresztve.~- A nagybácsi neje.~- Ejnye, hát elfelejtetted te bolond,
172 III, 87 | megnézegette nagy figyelmesen.~- Ejnye - szólt, s kivette pipáját
173 III, 87 | csak rajta.~- Nem hoztam.~- Ejnye, ejnye… az már baj - dörmögé -,
174 III, 87 | Nem hoztam.~- Ejnye, ejnye… az már baj - dörmögé -,
175 III, 91 | tisztességesen mutogatta az idõt.~- Ejnye, de kedves kis órácska ez -
176 III, 97 | Nem nekem való az már! Ejnye, ejnye!…~Kétségbeesetten
177 III, 97 | nekem való az már! Ejnye, ejnye!…~Kétségbeesetten nézett
178 III, 102| toppantott ott künn a lábával.~- Ejnye, te mérges gyík, nini, nini.
179 III, 115| Félek, nem fáj-e majd? Ejnye - de jóízû!~- Még erõsebben
180 III, 116| elborult egy kicsit az arca:~- Ejnye, de hideg csókod van!~Az
181 III, 116| gyanakodva fürkészte:~- Ejnye, de erõltetett mosolyod
182 III, 125| ennek mégis úgy kell lenni. Ejnye, de keményre van a kend
183 III, 138| mordult rám mérgesen.~- Ejnye te vagy? A hangod egészen
184 III, 144| vakarta, hol a feje búbját…~- Ejnye, ejnye… Már most mi az ördögöt
185 III, 144| a feje búbját…~- Ejnye, ejnye… Már most mi az ördögöt
186 III, 144| folyt az asztallábból.~- Ejnye, de kapitális ital - dicsérgette
187 III, 146| hiszed, hogy visszajön? Ejnye, hol a testamentumom! Mindjárt
188 III, 148| ennek mégis úgy kell lenni. Ejnye, de keményre van a kend
189 III, 148| egymással összefûzve.~- Ejnye, mi az ördög! Mondd meg
190 III, 148| babonás sejtelmektõl.~- Ejnye, hát csakugyan a tekintetes
191 IV, 1 | szoknyáit a harmat ellen.~- Ejnye, be szép kicsiny a lába
192 IV, 1 | ütött a lányka kezére.~- Ejnye, te kis arcátlan: ilyent
193 IV, 2 | elborult szeme rátok esik: Ejnye, be ösmerõs arc, mintha
194 IV, 18 | minden akadály nélkül.~- Ejnye te, nini… Csiba, kilincs!
195 IV, 18 | másik pruszlikomba volt. Ejnye, Zsuzsi, de nagy galyibát
196 IV, 24 | stíljében. A hang olyan ismerõs… Ejnye, ejnye…~- Magácska szólított
197 IV, 24 | hang olyan ismerõs… Ejnye, ejnye…~- Magácska szólított meg? -
198 IV, 24 | szerencsés, gróf úr…~- Igen? Ejnye, honnan ismerem én kegyedet?~-
199 IV, 31 | meg, s reggel elment.~- Ejnye, ejnye, hogy nem voltam
200 IV, 31 | reggel elment.~- Ejnye, ejnye, hogy nem voltam itthon -
201 IV, 32 | méhektõl keveset az emberek. Ejnye, mákos adta, ez jó téma,
202 IV, 33 | el nem sül, akkor is jó.« Ejnye, miféle ostoba firka ez!
203 IV, 35 | amint olvasom, látom, hogy: ejnye, hiszen ez a megye mellett
204 IV, 41 | vakarta, mintha gondolkodnék.) Ejnye, ejnye! No iszen majd meglássuk.
205 IV, 41 | mintha gondolkodnék.) Ejnye, ejnye! No iszen majd meglássuk.
206 IV, 41 | Csetei Feri is itt van!« Ejnye no, mennyire sietnek ezek
207 IV, 51 | szó szoros értelmében?~- Ejnye, de hamis maga! Mindjárt
208 IV, 52 | Hiszen senki sem látja.~(Ejnye, gonosz csont! - suttogtam
209 IV, 56 | nélkül kéretik belépni«.~Ejnye, ez már sok, ezt már nem
210 IV, 56 | ilyen keresgelés alatt (Ejnye, csípje meg a gyík, hogy
211 IV, 69 | világ négy tája felé.~- Ejnye gizon-gázon! - fenyegette
212 IV, 77 | látszik az arculatján.~- Ejnye, ejnye, pedig már annyi
213 IV, 77 | az arculatján.~- Ejnye, ejnye, pedig már annyi kiadásom
214 IV, 78 | szürke nyerges arabs ló.~- Ejnye, hát csakugyan megdöglött -
215 IV, 81 | sem pillantva a lapból.~- Ejnye, beh pompás kalapod van.~-
216 IV, 82 | nézem a dobozt, az is üres. Ejnye, mi az ördögöt csináljak?
217 IV, 85 | vacsorára híttam az urakat. Ejnye kutyaláncos! No, nem tesz
218 IV, 85 | vakarta, hol a feje búbját.~- Ejnye ejnye… Már most mi az ördögöt
219 IV, 85 | hol a feje búbját.~- Ejnye ejnye… Már most mi az ördögöt
220 IV, 94 | kilencvenkilenc pöre volt.~- Ejnye, kutya teremtette, kezdeni
221 IV, 97 | akiket én vertem meg.~- Ejnye, akasztófáravaló - pattant
222 IV, 97 | kellett volna ebédre fáradni. Ejnye, ejnye! Aha, nini, ez a
223 IV, 97 | volna ebédre fáradni. Ejnye, ejnye! Aha, nini, ez a kisebbik! (
224 IV, 97 | kendõt és a szoknyát?~- Ejnye, csacsi, hát maga azt se
225 IV, 97 | erõlködéssel és szuszogással. (Ejnye, de nehéz vagy, édes fiam!)~
226 IV, 97 | így szólt a lányomhoz: »Ejnye, Mariska, egy jó gondolatom
227 IV, 98 | nagyapa dühösen ugrott fel:~- Ejnye, akasztófára való kölyke,
228 IV, 100| bozontos bajusza alól: »Ejnye, mákos kutyka, hát a nagyapádat
229 IV, 100| fejét vakarta kedvetlenül.~- Ejnye, ejnye, hogy lehetne azon
230 IV, 100| vakarta kedvetlenül.~- Ejnye, ejnye, hogy lehetne azon segíteni.~-
231 IV, 101| az ezüstkupakos pipa.~- Ejnye, ejnye! - dadogta kétségbeesve. -
232 IV, 101| ezüstkupakos pipa.~- Ejnye, ejnye! - dadogta kétségbeesve. -
233 IV, 111| egészséges gyomrú fiatalember: »ejnye, be átkozott későn ebédelnek
234 IV, 111| lekopasztotta a tollait.~- Ejnye, beh szép fehér húsa van.~
235 IV, 111| felét:~- Tessék, ügyvéd úr. Ejnye beh jó!~Ti õ már akkor kannibali
236 IV, 117| hajlásától a másikig.~- Ejnye, de fölséges termés.~- Megjárja -
237 IV, 124| amennyit magok ideadnak.~- Ejnye! - szisszentem föl meglepetve. -
238 IV, 126| Kilenc bot, kilenc font hús… Ejnye no, de nagy kár, hogy a
239 IV, 127| meghajolva a belépõ diák elõtt.~- Ejnye, szógám - förmedt fel Venetur -,
240 IV, 127| így sem jártam életemben. Ejnye, ejnye!~Tetszett a királynak,
241 IV, 127| jártam életemben. Ejnye, ejnye!~Tetszett a királynak, hogy
242 IV, 127| szántam.~Az aga dühbe jött. »Ejnye pokolra való tisztátalan
243 IV, 131| elfintorította orrát a képviselõ:~- Ejnye, de gyalázatos mártás! Ezek
244 IV, 132| hogy te voltál a gyengébb? Ejnye akasztófáravaló vakarcs,
245 IV, 137| fölszisszenni az öregúr: »Ejnye, ezer ördög! Ez a postamester
246 IV, 139| akik soha el nem múltak.~Ejnye, de roppant kár, hogy ez
247 IV, 142| Ugrainé mert csípõs lenni:~- Ejnye, lelkem Erzsi, de korán
248 IV, 146| csúfot! Kikérem magamnak. Ejnye, mordizom-adta járdataposói!
249 IV, 148| felköszöntõt mondott rá valamelyik. Ejnye, de derék fickók ezek! No,
250 IV, 152| Kik?~- Bizony nem tudom.~- Ejnye, meg kellett volna kérdezni.~-
251 IV, 152| gróf Klebiczky fõvadásza, ejnye de kitûnõ, ehol ni a regále-bérlõ
252 IV, 152| cseresznyegallyal díszített kalapban. Ejnye, gaz írnokja, mosolygott
|