Rész, Fejezet
1 1, 1 | látta lefestve a nagyságos kisasszony képes könyvében, cifra debreceni
2 1, 2 | szép selyemruhában járó kisasszony lesz! Küldözni fog nekik
3 1, 2 | sógor, melyik szobában van a kisasszony? Beszélni akarok vele.~Az
4 1, 2 | maga mellé a pamlagra.~- Kisasszony, - kezdé Ferenc - kívántam
5 1, 2 | megtörni a csendet.~- Hát ön, kisasszony! mért nem nevez engemet »
6 1, 2 | lett belõle. Gyönyörû úri kisasszony.~Az öreg zsidó hangosan
7 1, 3 | egy gyönyörûségesen szép kisasszony, két fehér szárnnyal, a
8 1, 3 | hagytam el csak? Igaz. A szép kisasszony megállt az ágyam fejénél,
9 1, 3 | is olyan, mint a kényes kisasszony: százszor kell neki köszönni,
10 1, 4 | kellemes titkot. Engedje meg, kisasszony, hogy én lehessek az elsõ,
11 1, 9 | Csupán annyi:~»Tisztelt Biri kisasszony!« ~Ezután még két szó következett,
12 1, 9 | itt a környéken elõkelõ kisasszony, akit Borbálának hínak?~
13 1, 9 | hallottuk, szép-e a Boriska kisasszony? Gyanús, hogy e kérdésben
14 1, 9 | öreg Bornemisza István a kisasszony gyámja; s az a mostani hivatalnok-féle
15 1, 9 | szenvedélyt táplált Majornoky kisasszony iránt? Ki tilthatta meg
16 1, 9 | bocsátkozhatunk tehát Borcsa kisasszony arckifejezésének magyarázatába.~
17 1, 9 | leleplezéssel, hogy a Borcsa kisasszony szívecskéje már nem semleges
18 1, 9 | elõtte áll.~- Bocsánat, édes kisasszony, - mondá ez érdemes férfiú,
19 1, 9 | emberélet függ szavaitól, kisasszony. Legyen szíves tehát meghódolni
20 1, 9 | jogot?~- Szomorú tisztem, kisasszony. Teléry veszélyben forog.~-
21 1, 9 | Nem tudom.~- Vigyázzon, kisasszony, ön nem õszinte. Ezzel mindent
22 1, 9 | tisztába hozni.~- Köszönöm, kisasszony, ön teljesen fölvilágosított,
23 1, 9 | legsajnálatraméltóbb a Boriska kisasszony. Mert hát hiába a szív…
24 1, 9 | folytatá nyájas hangon. A kisasszony el fogja felejteni az egész
25 1, 9 | tudja ki, hogy a Borcsa kisasszony sárga-kék ruhája úgy néz
26 1, 9 | Dumas kedvese, Le Montoin kisasszony, egy fakó orlean ruhában
27 1, 12 | szemet, s ez Nesselroth kisasszony, a polgármester leánya,
28 1, 12 | helyen.~- Leszakadt az ülõke, kisasszony, én éppen ott álltam, s
29 1, 12 | Francka néni!«~- Örüljön, kisasszony - mondá az egyik szabóleány,
30 1, 12 | volna!~- Én csak önt láttam, kisasszony!~- Pedig mellettem ült szegényke -
31 1, 12 | hazamenni.~- Elkísérem, kisasszony.~- Nem szükséges - szólt
32 1, 12 | az reám nézve!~- Jól van, kisasszony. Elfogadom ezt a papirost
33 1, 13 | káoszhoz.)~- Hogy affektál a kisasszony - szóltak odakünn gúnyosan.~
34 1, 13 | Orleans vagy egy Bourbon kisasszony, vagy isten tudja… de valami
35 1, 13 | Micike.~- Hát a kastélybeli kisasszony jött ki a kastélyból a pónikocsiján,
36 1, 13 | hajtotta a picike lovakat, a kisasszony bent ült a selyem baldachin
37 1, 13 | picike«. Mert lássa, Mici kisasszony, ebbõl azt okoskodja ki
38 1, 13 | a maga testvérkéje, Róza kisasszony, hogy Gyuri úr azon idõ
39 1, 13 | természetes egyszerûséggel. - A kisasszony igen szereti a fehér gyerekhúst.
40 1, 13 | spektákulum! A dog elszabadult a kisasszony kezébõl s most utána szaladgál,
41 1, 13 | Mein Gott, hogy néz ki a kisasszony! Szörnyûség! - nyafogott
42 1, 13 | élesen. - Látom, hogy a kisasszony még szeretõnek se tisztességes.~
43 1, 14 | Válassza ki a csónakot, kisasszony, egyszer végigmegyünk a
44 1, 14 | megmagyarázhat némileg, hogy a kisasszony katonaleány. Egy vén huszár
45 1, 14 | Szép virágai vannak, kisasszony.~Fölrezzent, s a hölgy felé
46 1, 16 | nehány nap múlva, midőn a kisasszony künn lovagolna az Irholc
47 1, 17 | szerepeltetnem Lecouvreur Adrienne kisasszony helyett, mert azt jobban
48 1, 18 | szép leány, a - Borcsányi kisasszony.~Hasított ujjú fekete ujjast
49 1, 18 | be társát az öreg.~Erzsi kisasszony gépiesen biccentett a fejével,
50 1, 18 | utána, viszi, viszi…~- Erzsi kisasszony, ön talán haragszik, vagy
51 1, 18 | Akarom! Parancsolom!~- De kisasszony, nem értem - dadogta -,
52 1, 18 | kívánt, meghajlott nyalkán a kisasszony felé, összeütötte a sarkantyúját
53 1, 18 | pihegésre; »nem haragszom önre, kisasszony, nem, nem«, míg végre a
54 1, 19 | szabott, amelyeket (Viganeau kisasszony, a Bécsben szereplõ francia
55 1, 20 | souper-csárdás után:~- No, Erzsi kisasszony, ha az Isten is úgy akarja,
56 1, 20 | legfeljebb kettõ. Szabó kisasszony pedig hat van. Ez tehát
57 1, 20 | megfogván a korcsmáros kisasszony (Szabó Nellike) kedvenc
58 1, 23 | fölkelt és meghajtotta magát a kisasszony elõtt.~- Mutasson be Gáll
59 1, 23 | teljes violák, rózsák a kisasszony hajába, kecskeszegfû, rozmaring
60 1, 23 | tudtam most hova tenni.~- Oh, kisasszony, képzelje, mi történt… Elvették
61 1, 23 | verseket írok magához. Oh, kisasszony, az életemet adta vissza.
62 1, 23 | szolgáló toppant elénk.~- Kisasszony, tessék bejönni.~Engem földig
63 1, 23 | cipõsarka leesett, egy Melniky kisasszony - a cipõjét Prakovszky varrta (
64 1, 23 | Hát így vagyunk? Ej no, kisasszony, hát levelet vett föl a
65 1, 23 | dinnye-harangból? De iszen a kisasszony engem szeret, azt mondta
66 1, 23 | rózsaszín lakatot. Köszönöm, kisasszony, szépen köszönöm. Hiszen
67 1, 23 | tele.~- Pszt, egy szót se, kisasszony. Itt van a mamám is. Mindent
68 1, 23 | széthíresztelné… Isten áldja meg, kisasszony… Jövök már, mama! Az utat
69 1, 24 | tapsolva a középsõ Szlimóczky kisasszony, lehajolt, letépett egyet
70 1, 24 | minthogy a középsõ Szlimóczky kisasszony, Erzsike, volt a legszebb
71 1, 24 | A legkisebbik Szlimóczky kisasszony is csodálkozott és gyöngén
72 1, 24 | legfelsõ garádicsán a kis Mari kisasszony várta a vendégeket. Csinos
73 1, 24 | udvarlást, s viszont a sárosi kisasszony sárosi fiatalembereken a
74 1, 25 | szerelemre gyúlt Viganaux kisasszony iránt. A vén ló nagyobbat
75 1, 25 | Hiszen ott a nagyobb kisasszony negyvenért adja.~- Jaj,
76 1, 26 | mondja bátran; nem vagyok én kisasszony - szólt türelmetlenül.~A
77 1, 27 | szaladgált a Napóleon-szemû kisasszony után, aki annak a kornak
78 1, 27 | késõbb meg kelle válnia.~Az kisasszony vidám, egészséges és miként
79 1, 27 | Hová fut elõlem, Schramm kisasszony?~Elõször szólította e hideg
80 1, 27 | Minden feltûnõ, Schramm kisasszony, ami magyarázatra szorul.~-
81 1, 29 | família, férj, feleség és egy kisasszony, lakodalomra mennek Zólyomba,
82 1, 29 | Kozsibrovszkyakkal, egyik Kozsibrovszky kisasszony mezalliánszot csinált a
83 1, 34 | helybeli csizmadia és a kisasszony csizmadia-leány. Aztán jegyezze
84 II, 4 | fogva is, mert õ a Gizella kisasszony udvarlója.~És végre csakugyan
85 II, 4 | kiejtéssel egészíté ki a kisasszony szavait:~- Qu’une poule
86 II, 4 | magamnak.~- Higgye meg, kisasszony, a rébuszok olyanok, mint
87 II, 4 | kísértetbe«.~- Mirõl gondolkozik, kisasszony?~- Istenem! semmirõl. Beszéljen
88 II, 4 | Már ezt megint Gizella kisasszony sem hagyhatta szó nélkül,
89 II, 4 | míg el nem törik. Sarolta kisasszony is addig ábrándozott a szép,
90 II, 5 | egyik legújabb terméke:~»A kisasszony Pozsonyba~Krinolinba!«~Ezékiel
91 II, 6 | Akkuráte! Poroszy Kamilia kisasszony vette meg. Úgy van: 125,
92 II, 6 | vele nagysádnak.~Ilonka kisasszony belenézett a Sramko bácsi
93 II, 6 | sóhajtott.~- Tán beteg ön, kisasszony? - kérdé Sramko bácsi gyöngéd
94 II, 6 | Oh, ha a szívemet látná kisasszony... ha a tenyerembe tehetném...~
95 II, 6 | imádom, szeretem. Igen, kisasszony, szívem legszentebb érzelmei
96 II, 6 | lángolnak. Könyörüljön rajtam, kisasszony. Ne hagyjon elégni. Ne büntesse
97 II, 6 | meghívott vendégek: a két Egérdy kisasszony, Ritkásyék, Flóris bácsi,
98 II, 6 | Irigylendõ pártfogó.~Ilonka kisasszony felállt székérõl, délceg
99 II, 7 | ábránddal hálózta körül Melanie kisasszony e színarany közmondást -
100 II, 7 | a paradicsomból.~Melanie kisasszony csak azért fohászkodott
101 II, 7 | holtukig viseljék.~Melanie kisasszony mindenütt látható, valódi
102 II, 7 | Kétségkívül az lesz, kisasszony!~- Azért kívánom pedig magam
103 II, 7 | viszonzá Mády. - Mit gondol, kisasszony, az isten szerelmeért! ha
104 II, 7 | síri látogatója?~- Melanie kisasszony! - szólalt meg e percben
105 II, 7 | mártíromságot!~- Én beteg vagyok, kisasszony - nyöszörgött tovább feleletül
106 II, 7 | kérem, tisztelt Melanie kisasszony. Holtig háladatos szolgája
107 II, 7 | nagyon egyszerû.~- Igen, kisasszony! De én a létrán jöttem s
108 II, 7 | lépve.~- Ne lépjen közelebb, kisasszony, az isten szerelmeért!~-
109 II, 7 | felballagott az emeletre.~- Hol a kisasszony? - kérdé Ancsától.~- Még
110 II, 11 | szegény barátnõm.~Tini kisasszony biztosítá, hogy az egész
111 II, 23 | ügyvédjelöltnek, ha a szép kisasszony szemébõl feléje lövellõ
112 II, 26 | csinált, s hogy a szép kis kisasszony azt az úri bolondságot követte
113 II, 29 | hogy vagyunk, édes Vilma kisasszony?~Vilma kis szívébe gyanú
114 II, 29 | Megrezzenve üti fel fejét a kisasszony szóra és kérdõleg veti nagy,
115 II, 33 | elmondani egy szuszra!~ ~26. X. KISASSZONY »UDVARLÓJA«~Egy berlini
116 II, 33 | társaskocsiban ellopták X. csinos kisasszony tárcáját. A csinos X. azonnal
117 II, 33 | összeget« kifizethesse. A kisasszony hosszas vonakodás után megengedte.
118 II, 33 | után megengedte. Másnap J. kisasszony ezenkívül még igen értékes
119 II, 33 | visszakövetelte az 1500 frankot. A kisasszony erre ezt felelte:~- Úgy
120 II, 35 | pénz két csomagban volt) a kisasszony, egyet meg az öreg vett
121 II, 35 | hogy a szoba ajtaja, hol a kisasszony holtteste találtatott, belülrõl
122 II, 35 | harapva. Véleménye szerint a kisasszony megfojtatott egy vagy több
123 II, 38 | Jobb lett volna, Harter kisasszony, inkább megtanulni a versét -
124 II, 38 | fiú volt, amint a Vilma kisasszony hangját meghallotta, rögtön
125 II, 38 | távolabb lakom. A kis Vilma kisasszony jött figyelmeztetni.~- Ki
126 II, 38 | figyelmeztetni.~- Ki az a Vilma kisasszony?~A szegény gyermek, ki elámulva
127 II, 38 | mint a többiek. S ha a kisasszony nem fér meg veled, õ megy
128 II, 40 | melyet reá ruháznak.~Mari kisasszony kevélyen emelte fel szõke
129 II, 40 | kitétetni a pléhtáblát?~- A kisasszony.~- Ez különös - hebegé Ardon.~
130 II, 46 | látványt.~- Oh, méltóságos kisasszony, ez sok, ez nagyon sok -
131 II, 51 | a kocsi-hágcsón volt.~- Kisasszony! - hebegé Lamiel...~- Eh,
132 II, 51 | Henriette kocsiajtaját.~- Kisasszony, eljöttem megkérdezni, mit
133 II, 51 | Oh, mindenesetre igen, kisasszony, valóban én megvallom önnek
134 II, 51 | kíséretében Párizsba...~- Oh, kisasszony, tegye azt, boldogítson
135 II, 51 | kegyed fog parancsolni, kisasszony.~- Ez esetben, sir, fizesse
136 II, 60 | közeledett hozzá.~- Jöjjön, kisasszony, a grófnõ várja kegyedet.~
137 II, 60 | üldözés a részem.~- Nem, kisasszony, istenemre nem! Oh, engedje
138 II, 60 | felett.~- Ne szóljon így, kisasszony, hiszen önnek erõs védõre
139 II, 73 | szobájába is behatolt. A kisasszony után egy nyugalmazott, hetven
140 II, 83 | Kegyednek olyan hideg a szíve, kisasszony, mint e jégpálya.~A kisasszony
141 II, 83 | kisasszony, mint e jégpálya.~A kisasszony elpirul: õ tudja legjobban,
142 II, 86 | úr édesanyja (hja, milyen kisasszony volt az!) megcirógatta az
143 II, 86 | volt-e akkor a nagyságos kisasszony, vagy pedig anélkül, mely
144 II, 88 | sikoltoznék a sok nyápic úri kisasszony ijedtiben...~De hát fájdalom,
145 II, 95 | ugyancsak emberré tette, kisasszony lesz abból mindkettõbõl;
146 II, 95 | nagyon-nagyon megszégyelném, ha úri kisasszony lenne belõle.~A nemzetes
147 II, 99 | világos lesz. Gondolhatja, kisasszony, hogy ez tarthatlan helyzet.
148 II, 99 | könnyen segítek!~- Hogyan, kisasszony? Kegyed talán tudja lakását?~
149 II, 99 | hogy megtanuljam.~- Ah, kisasszony, az ember sokat megtehet
150 II, 99 | adjam vissza.~- Igaza van, kisasszony. De miként történhetett,
151 II, 99 | Egy kis türelmet kérek, kisasszony - mondá egy pazar fénnyel
152 II, 99 | a szív kopik az idõvel, kisasszony, de az ész növekszik...~
153 II, 99 | furfangos ember vagyok, kisasszony! És most már hallgasson
154 II, 113| mindössze talán a szép Örzsi kisasszony örül neki, mert... mert
155 II, 113| egy félév óta az Erzsike kisasszony szívén kopogtat, s jelek
156 II, 113| végezve. Szervusz! Isten önnel kisasszony!~Kegyelmes uram - szólt
157 II, 123| belõle, ha így nevelik? A kisasszony!... Aki kisasszony, az már
158 II, 123| nevelik? A kisasszony!... Aki kisasszony, az már nekem nem unokám.
159 II, 127| üveget.~- Ha nem csalódom, a kisasszony a Bodner úr leánya, nemde?~-
160 II, 127| igen sajátságos történet, kisasszony! Egy jó barátom fekszik
161 II, 127| világos lesz. Gondolhatja, kisasszony, hogy ez tarthatatlan helyzet.
162 II, 127| könnyen segíthetek.~- Hogyan, kisasszony? Kegyed talán tudja lakását?~
163 II, 127| hogy megtanuljam.~- Ah, kisasszony! Az ember sokat megtehet
164 II, 127| levélbe való.~- Kárhozzam el, kisasszony, ez egy regénynek az eleje.~-
165 II, 127| Kaziray elragadtatva. - Oh, kisasszony, ez rendkívüli!~- Beláthatja
166 II, 127| adjam vissza.~- Igaza van, kisasszony. De miként történhetett,
167 II, 127| történhetett, hogy a lengyel kisasszony anélkül cserélt lakást,
168 II, 127| odafönn. Nem képzeli, kedves kisasszony, mennyire le leszek kötelezve
169 II, 127| Ez hát a »grajzlerajos kisasszony« - amint a házban nevezik.
170 II, 127| Egy kis türelmet kérek, kisasszony - mondá egy pazar fénnyel
171 II, 127| múlva kilépett.~- Tessék, kisasszony!~II. KOZENSZKY LÁSZLÓ~Mari
172 II, 127| a szív kopik az idõvel, kisasszony, de az ész növekszik...~
173 II, 127| én furfangos ember vagyok kisasszony. És most már hallgasson
174 II, 127| megrázva karját.~- Oh, kisasszony - dünnyögé az kétségbeesett
175 II, 127| lengyel úr rosszul lett, a kisasszony hítta kendet, ha itthon
176 II, 127| a kisasszonyhoz.~- De a kisasszony innen kiáltott a terembõl.~
177 II, 127| alatt.~- Ah, drágalátos kisasszony! - gúnyolódék Bodner apó
178 II, 127| Mióta lett a nagyságos kisasszony gyógyszertár, ha szabad
179 II, 127| Csakhogy tudja-e, kedves kisasszony, miféle nõknek szokták a
180 II, 127| egyenesen Marihoz.~- Oh, kisasszony, jöjjön fel, kérem, egy
181 II, 127| ürügy.~- Jó hírt hozok, kisasszony. Kozenszky túl van a veszélyen,
182 II, 127| vendéglõben. Siker, Mari kisasszony, lehetõ siker! Ketten jelentkeztek
183 II, 127| Elõször életében hagyta el a »kisasszony« szót s talán szinte elõször
184 II, 127| pihent az a száj.)~- Ah, ah, kisasszony! No, nézze meg az ember,
185 II, 127| pályázni a száz forintra. Hüm! kisasszony! Mire kellene önnek az a
186 II, 127| senki más, mint az Anna kisasszony sokat emlegetett võlegénye.
187 II, 127| nyomjon erõszakkal.~A »márvány kisasszony« kacsója olyan forró volt,
188 II, 127| egy Palowszki Anna nevû kisasszony, ki mintegy félév elõtt
189 II, 127| beszélni.~- Ah, a feketeruhás kisasszony, az ott lakik özvegy Kopomonkyné
190 II, 127| hangon.~- Ön rosszul van, kisasszony!~- Nem vagyok - kiáltá bosszús
191 II, 127| kötelességeirõl.~- Csak egy percig, kisasszony!... - dadogá Kozenszky befelé
192 II, 127| keressük...~- Itt Berger kisasszony lakik. - Tán tévedés?~-
193 II, 127| elhatározás visszaadta erejét.~- Kisasszony - mondá -, legyen bizalmas,
194 II, 129| A FEKETE KISASSZONY~1881~Görbébb lett a gózoni
195 II, 129| A Difteritisz, a »fekete kisasszony«, az jár itt, sötét ruhában
196 II, 129| út... mióta az a fekete kisasszony utazik a felhõkön ülve.~
197 II, 129| sötétebb lett. Az a fekete kisasszony, aki a felhõkön ül, sötét
198 II, 129| érteni ennyit is. A fekete kisasszony már akkor erõsen fojtogatta
199 II, 129| bizonyosan találkozott.~A fekete kisasszony tovább utazott a felhõkkel,
200 II, 137| egy vékony dongájú verseci kisasszony, ki négyszer vált gúnyát
201 III, 1 | egészségének árt az epe. Valóban, kisasszony, ön jól tette, hogy elfutott.
202 III, 27 | hogy a gazdag Kohlbrenner kisasszony és õ közte… no, de most
203 III, 28 | s úgy elpirult, mint egy kisasszony, ha én is rávetettem a magamét.
204 III, 60 | bundámat! - kiáltottam. - Kisasszony, ez rettenetes!~Dúlt arccal
205 III, 85 | csángó-pénzeket, s ha a kisasszony - teringette, öcsém… ha
206 III, 87 | kellett valamit.~- Ösmeri kisasszony a többi esküdteket is?~Ez
207 III, 87 | tett, mintha ásítana.~- Oh, kisasszony - mondám átrezgetõ melegséggel
208 III, 102| Mari, a testvére.~- Anna kisasszony! Kegyed az, Anna kisasszony? -
209 III, 102| kisasszony! Kegyed az, Anna kisasszony? - kiáltám fojtott hangon.~-
210 III, 102| Nagyon meg voltam lepetve, kisasszony, hogy a nevemen szólított,
211 III, 126| hogy Todorovics Borcsa kisasszony ma váltott jegyet Danay
212 III, 126| a hírt a piacról, hogy a kisasszony megszökött az éjjel egy
213 III, 144| véglegesen; azóta Fruzinka kisasszony nem bírta levenni róla kék
214 IV, 3 | uram?...~- Engedje meg kisasszony - felelte az nyugodtan -,
215 IV, 9 | bíró uram.~S amit a szép kisasszony föltett ez elkeseredett
216 IV, 27 | Mindjárt megmagyarázom, kisasszony… csak gyertyát gyújtok.~-
217 IV, 27 | Marcsa nevû asszony vagy kisasszony alszik az ágyban.~A szabólegényes
218 IV, 48 | EGY MODERN KISASSZONY ANTIK KÖNTÖSBEN~1885~El
219 IV, 48 | Minden föltételt elfogadok, kisasszony.~- Azon föltétel alatt,
220 IV, 48 | kérdésemre.~- Kérdezzen, kisasszony!~- Íme, hallja tehát. Ha
221 IV, 48 | felelte:~- Tizennéggyel, kisasszony.~- Nem találta el, uram -
222 IV, 48 | megkérette.~- Én imádom kegyedet, kisasszony, s kérem a kezét.~- Én is
223 IV, 48 | Mindenesetre nagy bátorság volt, kisasszony.~Boriska felkacagott gúnyosan:~-
224 IV, 48 | Nem bírom elgondolni, kisasszony.~- Képzelje csak, nyolc
225 IV, 48 | hallottam én, miket kérdezett a kisasszony a vasútastól, a hadnagytól,
226 IV, 48 | neki az utat.~- Jól tette, kisasszony.~Egész késõ estig trécseltek,
227 IV, 48 | Nem volt több kérõje, kisasszony?~- Nem. Több kérdést nem
228 IV, 48 | egy kérdést.~- Eljövök, kisasszony - hebegte zavartan, mert
229 IV, 52 | eresszen.~- De gondolja meg, kisasszony, hogy dupla árt fizetek
230 IV, 52 | a Zsuzsika nem fél. Édes kisasszony, ne legyen olyan gyerekes…
231 IV, 52 | szomorúan -, vegye fel a ruháit, kisasszony. Hazakísérem.~Zsuzsika mohón
232 IV, 71 | Hiszen ez lehetetlen, kisasszony! - hebegtem. - Oh nem! Kegyed
233 IV, 85 | haját bontogatta.~- Hej, kisasszony lelkem, nem jó állása van
234 IV, 85 | milyen formát ad a méltóságos kisasszony hajának. Adja ide, lelkem,
235 IV, 92 | szalon ajtaja és egy gyönyörû kisasszony lépett be.~- Leányom, Milica -
236 IV, 92 | megiszom az egész hordót, kisasszony.~- Brávó! - kiáltották a
237 IV, 92 | volt az abban a borban.~- Kisasszony - hebegém a füléhez hajolva -,
238 IV, 92 | gyûszûnyivel?~- Igen, de a kisasszony...~- No, persze a kisasszony.
239 IV, 92 | kisasszony...~- No, persze a kisasszony. Bolond vagy cimbora. Az
240 IV, 97 | néztek rá.~- Mit kíván, kis kisasszony? - kérdé a direktor, ki
241 IV, 105| Úgy? Azért van hát a kisasszony kezében a zsák?~- Természetesen -
242 IV, 109| kell.~- Melyik?~- A Nina kisasszony.~A jószágigazgató úr felkacagott.~-
243 IV, 117| éppen jókor jött - szólt a kisasszony raccsolva. (Még raccsolt
244 IV, 117| hogy egészen comme il faut kisasszony volt Aurélia nagysám; finom,
245 IV, 117| ön künn a kertben?~- Mit, kisasszony?~- Egy bájdalú zenér zengedezik
246 IV, 120| eléje léptem.~- Nem úgy, kisasszony - hörgém lázasan. - Most
247 IV, 128| hm…~- Cudar idõnk van, kisasszony.~- Hány darab?~- Öt. Ilyen
248 IV, 128| hiszek az örök hûségben, kisasszony, hiszek az örök szerelemben.
249 IV, 146| zökkenõnél kiesett a szegfû a kisasszony hajából.~Gyula felhasználta
250 IV, 146| tekintettel.~- Elküldöm, kisasszony - felelte ez lágyan, olvadón.~-
251 IV, 146| szemérmesen a leány.~- Soha, kisasszony, soha. A költõk csak egyszer
|