Rész, Fejezet
1 1, 2 | fölkérem a végrehajtó bíró urat jelen okmány átolvasására!~
2 1, 2 | Minden jó lélek dicséri az urat!~Kéry Bélának egy kulacs
3 1, 2 | leszálltak és nézték Stofi urat. Lassankint magához tért,
4 1, 2 | akarta megvigasztalni Stofi urat, midõn a kunyhó ajtaja megnyílt
5 1, 2 | megvetõleg nézte le Feri urat, s kezeit hátul keresztbe
6 1, 2 | isten áldja meg a teens urat! Nagyon sietek. Valaki még
7 1, 3 | ostobasággal haragították az apró urat, amiért a félkegyelmû ember
8 1, 3 | geográfiai tanácsot, mi a vitéz urat roppant röhögésbe hozta.
9 1, 3 | szájához.~- Itt, látja ezt az urat, kend! Ennek az úrnak engedelmeskedni
10 1, 3 | hazajönnek. A nagyságos urat is hazavárják. Új választás
11 1, 4 | õt magát (t.i. a fiskális urat) illeti, még mindig ér valamit
12 1, 4 | szapulják a principális urat.~- A principális úr, kérem
13 1, 4 | lihegve, mikor a principális urat markos nemeslegények, ki
14 1, 4 | szólt a dölyfös fõúr - hogy urat csináljak önbõl.~- Köszönöm,
15 1, 5 | vad eszme iránt, mely az urat egyenlõvé fogja tenni a
16 1, 5 | vakmerõ voltam a méltóságos urat figyelmeztetni.~Azzal szépen
17 1, 5 | Makkfõi urat torkonragadta a dühös ember
18 1, 5 | Ki kell kutatni ezt az urat.~Makkfõi bátyánk megszeppent.
19 1, 8 | nem ösmeritek már az öreg urat.~- Hát akkor hogy fogsz
20 1, 8 | magát (t. i. a fiskális urat) illeti, még mindig ér valamit
21 1, 8 | végighallgathatom a fiskális urat.~- Hehehe! - kedélyeskedék
22 1, 8 | szapulják a principális urat. - A principális úr, kérem
23 1, 9 | karonfogván Taplós Ferenc ülnök urat és Teléry Miskát, az elsõ
24 1, 9 | szinte büszkévé tette Kléner urat, midõn a Teléry kastély
25 1, 9 | Sajnálják a méltóságos urat, ugye?~- A nagy uraknak
26 1, 9 | amint odatekintettem, egy urat láttam szaladni Ilye felé,
27 1, 9 | fölboncolta a méltóságos urat és ezután konstatálta, hogy
28 1, 9 | kockáztattuk meg, hogy Kléner urat tisztázzuk a közönség szemeiben,
29 1, 9 | keresse föl Teléry Mihály urat s nyújtsa át neki a hivatalos
30 1, 9 | Én nem ismerem ezt az »urat«.~- Oh! Oh! No persze! Majd
31 1, 9 | nõbõl.~A Kamuti és Kléner urat hozó cséza mintha az égbõl
32 1, 9 | húgocskám, tekintetes Kléner urat, õméltósága barátját.~Boriska
33 1, 9 | hangjai költötték föl Kléner urat, amint átszûrõdve, mint
34 1, 9 | uralgott, mely még Kléner urat is megrezzentette, s azzal
35 1, 9 | Csend lett; mindenki Kléner urat nézte s leste a lassan potyogó
36 1, 9 | karonfogván Taplós Ferenc ülnök urat és Teléry Miskát, az elsõ
37 1, 9 | reményteljesen a csendbiztos urat, ki éppen most lépeget a
38 1, 10 | felette bosszantá a tekintetes urat, vagy ahogy õ szerette magát
39 1, 10 | udvarra, s megsürgette a major urat.~- Hát velem mi lesz, major
40 1, 10 | mindjárt vasra veretem az urat - méltatlankodék Csiry Péter
41 1, 11 | nagyságos Sótony Mihály urat, az új fõszolgabírót.~A
42 1, 11 | Elvezeti a szolgabíró urat? - kérdé Szekula. - Csak
43 1, 11 | szólította a szolgabíró urat is.)~Tereskey elmondta,
44 1, 11 | visszacsókolta a tiszteletes urat akárhányszor.~Tereskey megelégedetten
45 1, 12 | volna a leggazdagabb erdélyi urat!~Mind jobban-jobban nagyítva
46 1, 12 | Látott már õ annál különb urat is: Thököly Imre uram õnagyságát.
47 1, 13 | délelõtt voltak nálam.~Druzsba urat a szédülés környékezte.~-
48 1, 13 | és hallom Lermer tanár urat panaszkodni, hogy elhagyta
49 1, 13 | gondoltam, hogy a tanár urat keresik, vagy az engedelmébõl
50 1, 13 | csúfolni kezdte Druzsba urat.~- No, te hólyaghúzó izgonc,
51 1, 13 | elhatározták, hogy leküldik Druzsba urat közköltségen, miszerint
52 1, 13 | küldték ki éppen Druzsba urat?~Felelet: Mivelhogy õ volt
53 1, 13 | kivévén a tiszteletes urat, aki ellenkezõleg égi vakondok.~
54 1, 13 | rózsák kelyheiben.~Druzsba urat végigvezette a kert egy
55 1, 13 | némileg magához tért Druzsba urat a kép kötötte le.~- Ki festette
56 1, 13 | az igazat. Ösmerte azt az urat, aki hozzánk járt néha délután,
57 1, 13 | karban látta viszont a tanár urat; arca dúlt és halovány volt,
58 1, 13 | hogy látogassák meg Druzsba urat valamely gyengéd ürügy alatt,
59 1, 13 | s minthogy Druzsba tanár urat lakásán találta, illõen
60 1, 14 | kertészt, Gvidót.~- Éppen az urat várom - szólt a kertész.~-
61 1, 14 | vezesse le a lépcsõkön ezt az urat!«~Eszter habozott, kapkodott
62 1, 14 | szemtelenné tette a képviselõ urat. Pikáns, frivol hangon társalgott,
63 1, 14 | bosszantotta a képviselõ urat, hogy megtépetlen tollakkal.~*~
64 1, 14 | megírni, hogy az Altorjay urat azóta kinevezték fõispánnak
65 1, 14 | csak most vette észre az urat, s amint ráemelte a szemeit,
66 1, 18 | leguruló óriási kövek.~Az öreg urat is elhagyta tréfálkozási
67 1, 18 | csészét hozott ki, Plange urat tehát várták. Plange úr
68 1, 18 | nyakamra küldte ezt a Plange urat.~- Akivel tegnap ösmerkedtünk
69 1, 18 | és küldte ezt a Plange urat.~- Nem értelek.~- Majd mindjárt
70 1, 18 | hogy az ördög küldi Plange urat; más apa azt mondaná, hogy
71 1, 19 | kérem alázatosan a vitézlõ urat, lõjön vele keresztül.~-
72 1, 19 | még a méltóságos inháber urat is meg merik szólítani az
73 1, 20 | meghívja Moronyi István urat», semmi több.~A nyomtatott
74 1, 20 | úgy látván, mintha két urat elhína valahova a harmadik.
75 1, 23 | megnógatta a tiszteletes urat, hogy Prakovszky uramat
76 1, 23 | ha éppen a tiszteletes urat találja megcsípni. Az lenne
77 1, 24 | Pruszkayak - mondá, két pirosképû urat mutatva be - de genere Tass.
78 1, 24 | kapun.~- Tiszteltetem Weisz urat és köszönöm - kiáltá utána
79 1, 24 | Kubányi Sámuel igazgató urat a takarékpénztár helyiségeiben,
80 1, 25 | nagy birtok által.~Az öreg urat ennélfogva hamar megösmerték.
81 1, 25 | mi nem lelte a tekintetes urat. Hiszen õ nem tett semmi
82 1, 26 | imént jött nagyszakállas urat, s hozzám vezette: Borcsánszky
83 1, 26 | tisztelendő Blahunka János urat az úristen sokáig éltesse. (
84 1, 26 | Õméltósága várja már a képviselõ urat.~- Hol?~- A cukrászda elõtti
85 1, 27 | Kapry Mihály tiszttartó urat utasítom, hogy e sorok átadójának
86 1, 28 | botrányt. Néhányan a szõke urat, néhányan ismét a vörös
87 1, 28 | néhányan ismét a vörös urat fogták karon, s kivezették
88 1, 30 | már a nagyságos képviselõ urat.~- Hol?~- A cukrászda elõtti
89 1, 31 | rövidebb pórázra a nemzetes urat.~- Vissza akartam nyerni,
90 1, 32 | tekintetes Halápy Mihály urat, s megparancsolá neki, hogy
91 1, 32 | alkalmas lehet majd vagy az urat elhidegíteni a gazdatiszttõl,
92 1, 32 | dologban s meglátta a báró urat a tornácon egy könyv olvasásába
93 1, 34 | kezét, Kolowotki Mátyás urat, ki is velem karöltve, stb.
94 1, 34 | termetû, fényes fekete barkójú urat látott belépni. Apró uram
95 1, 34 | újságírót vagy a Kolosy urat.~- Hazudik az újság, nem
96 1, 34 | ahogy én ösmerem a rátartó urat.~- Hm. Majd meglássuk -
97 1, 34 | római szenátor. ~Az elõkelõ urat megszúrta a rejtélyes mondás
98 II, 1 | alá is út. Nem ismerem az urat. Punktum.~Az öregember hangja
99 II, 3 | nézte szomorúan Aladár urat sokáig, becsületes öreg
100 II, 4 | hogy ellenlábasát, Stofi urat egy mesterember fõzte le
101 II, 4 | ajtónál, s meglátván Snapsz urat, egyenesen hozzátart, gyöngéden
102 II, 4 | kapacitálni« kéne Snapsz urat.~»Hm, hm! Csakhogy akkor
103 II, 4 | látta, az nézze meg Stofi urat, és akkor elmondhatja, hogy
104 II, 4 | is felismertük Augusztin urat vonásról vonásra. Nagyon
105 II, 5 | tudomány!... Tisztelje az urat és fizesse az adót... akkor
106 II, 5 | változott volna, hogy a három urat lefotografirozhassa.~- Csak
107 II, 5 | látja.~- Mi bizony a sógor urat kerestük. Rosszabbat gyanítottunk,
108 II, 6 | hallja, mert leönti a teens urat forró vízzel.~Sramko bácsi
109 II, 6 | megállította az utcán Sramko urat.~- Igaz lenne az, hogy csak
110 II, 6 | konyhában, s mikor Zemák urat megpillantá, leejtette a
111 II, 7 | És azt a haragos »Kelemen urat«, aki komótsapkában jár-kél
112 II, 7 | már bizonyos, hogy Eduárd urat azóta sohasem hívják meg
113 II, 7 | hangon:~- Tekintetes Zábory urat, aki...~A megtisztelt férfiú
114 II, 7 | agyon ott benn a tekintetes urat...~Mády megpillantá az inas
115 II, 7 | Minden jó lélek dicséri az urat! Az mégsem egészen rendes
116 II, 17 | kívánhatok neki.~Kutlik urat már az anyatermészet is
117 II, 17 | maradni éjszakára Kutlik urat a bizalmas ösmerõsnél, pedig
118 II, 17 | marasztalta éjszakára.~Kutlik urat nem csalta meg spuriusa.
119 II, 21 | gúnyosan méregették a derék urat, s az osztozkodás alkalmával
120 II, 24 | õnagyságát, Kerecsy Aladár urat, és tudtára adja, hogy látogatását
121 II, 26 | udvarra érve, a nagyságos urat éppen az ambituson találta,
122 II, 26 | megszabadítom a nagyságos urat tõlük, ne szemeteljenek
123 II, 32 | voltak: »Kérem Rothschild urat, kölcsönözzön nekem 10.000
124 II, 33 | azt, s kérdi:~- Ismered ez urat?~- Igen, Sire! Menczikoff
125 II, 36 | s én fõnökömet, Viellent urat ösmertem meg a kopogtatóban,
126 II, 38 | jól megnézte azt az idegen urat és némi idegenkedést nem
127 II, 38 | puskám sincs. Tessék az ispán urat felkölteni, ez az õ hatásköre,
128 II, 38 | Vilma, s rohant az ispán urat felkölteni, ki a kerti házban
129 II, 42 | a zártszékében hortyogó urat: Legyen szíves megörvendeztetni
130 II, 43 | ösmerni kénytelen maga felett urat és parancsolót - a feleségében.~
131 II, 43 | odaintette magához a tanító urat.~- Ez a leányka igen szépen
132 II, 51 | hitvány pénzhez.~De Lamiel urat ez nem zavarta meg. Valami
133 II, 55 | kezet mos; a konstábler urat nagyon megbecsülik a sarki
134 II, 65 | titkárját: Csucsutka János urat!~- Gyere be, te bivaly!
135 II, 67 | Árpándinak híják a derék urat, kinek nevére is csak a
136 II, 67 | elõtte szólott miniszter urat« s végül az ellenzékkel
137 II, 72 | Ki fogom híni azt a nagy urat. Oda fogok állni eléje,
138 II, 72 | szerencsém bemutatni Pallér Miksa urat, a Krammer cég segédjét (
139 II, 75 | igaza volt, mert Kvart Béla urat megilleti a Kvart név. Dorozsmától
140 II, 75 | adjuk.~Úgy is történt. Kvart urat nem leli többé a hideg, -
141 II, 78 | lépcsõin egy ismeretlen urat lát lefelé jönni, ki fennhangon
142 II, 85 | keményen megdorgálta a plébános urat.~- Miért él ön, domine reverende,
143 II, 89 | bizonyosan itthon találja az urat, ha esni fog.~A szombat
144 II, 99 | tudósításokat: én várom be itt az urat.~Edith meg nem állhatta,
145 II, 99 | szívébõl ne nevessen.~- Miféle urat?~- Nos, aki a húsz fontot
146 II, 99 | kissé s várta a húsz fontos urat, Edith pedig az igazi tudósítást.~
147 II, 99 | ott és egy Alacskay nevû urat tudakolt, de annak már négy
148 II, 103| csinálhatok belõle nagyságos urat, - hanem hadd legyen õ gazdaember,
149 II, 110| nem válik, hanem azt az urat okvetlenül mutassa be nekem,
150 II, 117| veteránját, Pált és Neczpály urat. Mindkettõ nagy angolbarát.
151 II, 117| üzenettel bízná meg e fiatal urat.~- S kegyelmességed persze
152 II, 117| Bradley.~Neczpály Miklós urat, ki jelen soraimat átadja,
153 II, 120| életből~1881~I. VÁRJÁK A NAGY URAT~Volt egy idő, fiúk, amikor
154 II, 120| Berkes Ferenc professzor urat bízta meg a tanári kar,
155 II, 120| pillanatot, midõn egy olyan nagy urat fogunk színrõl színre látni,
156 II, 120| merték felvilágosítani a nagy urat, kinek haragjából, ha megtudja
157 II, 120| büntetni, ne a professzor urat.~- De hát kicsoda ön?~-
158 II, 120| átkozta az excellenciás urat, és átkozta a magyarokat.~
159 II, 123| merte a fényes ruházatú urat megszólítani, kinek a botján
160 II, 124| födélzetére lépve -, s O. tábornok urat keresem.~- Én vagyok az.~-
161 II, 127| meggyõzõdéshez vezetvén a jó Bodner urat, miszerint a megboldogult
162 II, 127| fellökte a jámbor Szabó Sámuel urat, hogy az szokása ellenére
163 II, 127| meggondolatlanság volt Gábor urat elmenni hagyni. Nem én mehettem
164 II, 127| hagyod állni a nagyságos urat, ahelyett, hogy felebaráti
165 II, 127| én várom be itt azt az urat...~Mari meg nem állhatta,
166 II, 127| szívébõl ne nevessen.~- Miféle urat?~- Nos, aki a száz forintot
167 II, 127| s várta a száz forintos urat. Mari pedig az igazi tudósítást.~
168 II, 127| tulajdonítható, hogy az áruló Gábor urat megfenyegesse ujjaival.~
169 II, 128| választók is szidják Muki urat, - pedig ezeknek igazán
170 II, 128| embernek tartották Muki urat.~Hiszen legalább egyetlenegy
171 II, 134| megátkozta a lutheránus nagy urat.~- Átok reád, amiért az
172 II, 134| megválasztottak alispánnak egy másik urat, s jött a fõszolgabírói
173 III, 1 | lovagot, akár Csutkás tanár urat, amiért abba a meleg fürdõbe
174 III, 1 | aranycsinálón« volt a sor. Csemez urat így nevezték azon tulajdonságaért,
175 III, 1 | arcul ütötte a kegyelmes urat. Ellenkezett vele, megcsúfolta,
176 III, 1 | maga karonfogván két megyei urat, elkezdett gondtalanul föl
177 III, 10 | is megáldja a tekintetes urat. Bizony hálás leszek érte.~-
178 III, 10 | szórakozottságból hagyta a doktor urat az út közepén s csak otthon,
179 III, 14 | megemlékezni.~Hiripi Gáspár urat már ismerik önök a Petőfi »
180 III, 14 | szó, mint száz, Gáspárból urat csináltam. Úgy élt, mint
181 III, 15 | közt legyen mondva, Mikulás urat tartom ugyan szentnek, de
182 III, 17 | Ösmerhetnék a tekintetes urat az olvasók a »Tót atyafiak«-
183 III, 20 | Fridényi bankja. Ösmeri Acsády urat?~- Hogyne ösmerném. A »Pesti
184 III, 35 | szívélyesen üdvözli Blaustein urat.~Blaustein dühbe jött. Micsoda?
185 III, 49 | is, tekintetes Berei Pál urat, aki hagyatéki tárgyalásokat
186 III, 49 | mulass« várta az alispán urat.~- Ejnye, János, János!
187 III, 55 | Mondjuk a derék fiatal urat Alfrédnak (mondjuk, mert
188 III, 56 | hívná meg ebédre a tanító urat.~Amint ebben volt is valami
189 III, 56 | tanítóját, Csapanka János urat, s ez akkor, fõbenjáró okoknál
190 III, 79 | Hogyne ösmerném a nagyságos urat.~- No, hát akkor visszafordulok,
191 III, 95 | felülmúlta a valóság.~B. urat régóta számítom legbensõbb
192 III, 95 | szólt õfensége, s egy másik urat szólított meg egészen más
193 III, 107| keres, kend?~- A tekintetes urat keresném. Tetszik tudni,
194 III, 107| gyermekkoromban a tekintetes urat, s amiért a legjobban megcsodáltam,
195 III, 112| Haza sürgönyözzük azt az urat. Ha jól emlékszem, megvan
196 III, 112| nézzük meg azt a tisztelt urat. Mert hogy az szokás-mondás,
197 III, 114| végett? Nos, ereszd be azt az urat. Mit akarhat vajon mondani?~
198 III, 115| hanem vigye ki a tekintetes urat egy deputáció Amerikába,
199 III, 118| találta szorgoskodva a titkár urat, még csak azt sem kérdezte
200 III, 123| BEVEZETÉS~Szegeden ösmertem egy urat, aki minden nyáron bejárt
201 III, 124| úr várja ott a képviselõ urat.~- Kit? Kit? Engem?~- Igenis,
202 III, 124| Engem?~- Igenis, a képviselõ urat egy öregúr.~- De hát hogy
203 III, 140| kamarásság.~Nosza, rávették János urat, hogy folyamodjék a kamarásságért.~
204 III, 148| pasquillusomban a tisztelendõ urat mocskolja, a tisztelendõ
205 IV, 1 | taplósipkában - a konziliárius urat.~Éppen a könyveibe volt
206 IV, 7 | udvarnál várja az ilyen nagy urat…~Egyszóval meghívta búfelejteni
207 IV, 8 | hazatérve Czibaky fiskális urat in floribus találtam. Az
208 IV, 8 | reggel.~Máskor az esküdt urat mondta aszerint, ahogy a
209 IV, 15 | légáramlat érinté. Ezt az urat irigyeltem én akkor a legjobban.~-
210 IV, 21 | majd kilökte a méltóságos urat.~- Hopp, hó! - riadt föl
211 IV, 25 | vegyük elő a méltóságos urat, tegyünk úgy vele, mintha
212 IV, 35 | mint letartóztatni az ülnök urat, s becsapni a hûvösre a
213 IV, 41 | hogy is hívják a számtartó urat?~- Antos Márton.~- Nos,
214 IV, 41 | szólt könnyedén.~- Boróth urat - javítottam ki magamat.~-
215 IV, 43 | érkezvén, fölkereste Zay urat, aki finom, művelt gentleman,
216 IV, 43 | nyájasan fogadta Schmidt urat, és mindjárt elhozatta bőröndjét
217 IV, 43 | napig tartotta ott Schmidt urat tyúkkal, kaláccsal és szép
218 IV, 44 | hete nézem itt a tekintetes urat, amint az újságot csinálja,
219 IV, 44 | pihenni a szegény Petõfi urat? Minek rontják el azt a
220 IV, 48 | otthagyta a faképnél Károly urat.~A Borcsa apja eleget zsörtölõdött
221 IV, 56 | környezetének.~- A telekkönyvvezetõ urat keresem.~- Én vagyok - riadt
222 IV, 57 | Jánosnak, mert a tiszteletes urat szereti.«~Egyet fordult
223 IV, 62 | termetû, kecskeszakállú urat találtam ott, aki éppen
224 IV, 67 | türelmetlenül sürgette a tekintetes urat, hogy eressze ki, õ rezignál,
225 IV, 79 | bizonyosan ismerik báró Sz. urat, a fõrendiház tagját, a
226 IV, 84 | De instálom a fõdoktor urat, hogy tehetném én azt, hiszen
227 IV, 88 | minduntalan előhozzák ezt a nagy urat, a Társadalmat, aki immár
228 IV, 94 | Tiszteltetem a fiskális urat.~Mikor Garaba Mihály megkapta
229 IV, 94 | Tiszteltetem a méltóságos urat.~Ez a fordulat meg a bárót
230 IV, 95 | fiúcskával ajándékozta meg Lõrinc urat.~Még fel sem kelt Gáthyné
231 IV, 101| természetét? Nem ismerem azt az urat mint törvényhozót. Tudtommal
232 IV, 105| Csodálatos dolog az, hogy olyan urat szolgálok, akirõl sem én
233 IV, 106| medve.~- Nézd meg ezt az urat, Pista - kezdé a szolgabíró -,
234 IV, 106| hogy sohasem láttam az urat, se a csizmáját.~- No, úgy
235 IV, 107| uram a tizedik lefejezett urat. Ahol van ni a törzse… és
236 IV, 126| szegényes harangláb dicséri az urat. A litavai templomban minden
237 IV, 127| században sokszor cserélt urat õ, a »bevehetetlen«. Hol
238 IV, 137| Én viszem a tekintetes urat.~- Hát ki maga?~- A tekintetes
239 IV, 142| járási fõnököt, Klamarik Ede urat, hogy õ perszvadeálja a
240 IV, 142| másnap délig.~A bezirker urat ideges nyugtalanság lepte
241 IV, 142| tegyen jelentést.~Klamarik urat meggyötré a babona. Nyugtalanság,
242 IV, 146| Gyula barátunk! Hát Ámor urat hívogatjuk, aztán így bánunk
243 IV, 147| Élõszememmel láttam azt a túlvilági urat.~- Képzelõdöl!~- Meg mernék
244 IV, 148| meglelte a nagytiszteletû urat, amint éppen rajt vett fel.~-
245 IV, 148| úr. - Ne bántsd a káplár urat. Ha õ jó akar lenni, miért
246 IV, 152| érteni? Csak nem az alügyész urat? - kérdé egy félénk hang,
247 IV, 152| hangja.~- Õt, õt, az alügyész urat. Azt a semmirekellõt, azt
248 IV, 152| gibicet, az árvaszéki elnök urat szinte a nevetõgörcs fogja
|