Rész, Fejezet
1 1, 1 | éves is volnál már, Jancsi öcsém?~A legény behajtotta a könyvet,
2 1, 1 | annak a mondója vagyok, öcsém, hogy az Úristen nem azért
3 1, 1 | lehet.~- Ne rezonérozz, öcsém, mert megharagszom. Tudod
4 1, 1 | Tanuld meg azt az egyet, öcsém, hogy a huszárregula szerint
5 1, 1 | megnyugtatni:~- Lopjál magadnak, öcsém! A jövõ hetekben úgyis vásár
6 1, 1 | Tyüh! De megszépültél, öcsém! Akárcsak magamat látnám,
7 1, 1 | Molnárékhoz.~- No, már oda nem, öcsém! Mert a múlt héten is azt
8 1, 1 | könyv.~- Te vagy az, Jancsi öcsém? Bizony, bizony, nem ismerhettem
9 1, 1 | Nem kell képzelõdni, öcsém! Elég leány van a faluban,
10 1, 1 | akarok. Látom a szándékodat, öcsém; szereted, el akarod venni.
11 1, 1 | méltatlankodék a legény.~- Semmit, öcsém. Hanem minden dolognak van
12 1, 1 | No, most már elmondtam, öcsém, ami a szívemen feküdt,
13 1, 1 | Amit kérnél, kedves János öcsém…~- Szaván fogom kendet.
14 1, 1 | ami most csüng a melleden, öcsém! - kiáltott közbe Gyurka
15 1, 1 | ki kellett jönni.~- János öcsém! - nyögte ki nagy köhintések
16 1, 2 | Higgye meg, kedves Feri öcsém, szeretnék a koporsóban
17 1, 2 | igazítsa ki maga is, Lábas öcsém. Einmal ist keinmal. Két
18 1, 2 | vissza a szobába.~- No, Feri öcsém, csinálja meg a jegyzõkönyvet.
19 1, 2 | ügyben.~- Mit akar, édes öcsém?~- Azt akarom megtudni,
20 1, 2 | vakarta.~- No, no, ne izéljen, öcsém! Ne bolondozzék! Nem vagyok
21 1, 2 | Hogy érti azt, kedves öcsém?~- Úgy, hogy ez a leány
22 1, 3 | itt várjatok rám. Péter öcsém majd vigyáz, hogy bajotok
23 1, 3 | kérdé jóságosan. - No, öcsém, elnyertem a két tallérodat.
24 1, 3 | csakhogy megjöttél, keresztfiam öcsém; ejnye no, de jó az Isten,
25 1, 4 | úr; hehehe, - nem igaz, öcsém?~- Körülbelül.~- Ejnye no…
26 1, 4 | békésmegyei ember. Nem bánom én, öcsém, ha a falu kolompját küldik
27 1, 4 | gyengébb a gyengébb, édes öcsém, hogy az erõsebb megverhesse.~
28 1, 4 | Nagy bolond vagy te, édes öcsém! No, ugyan megadtad neki!
29 1, 4 | kancsó tartalmán.~- Hallod-e öcsém, Száraz-Brezón egyszer a
30 1, 4 | udvarra.~- Ne bolondozz, öcsém! innen nem mégy ma egy tapodtat
31 1, 4 | én fiskálisomé. Hallod, öcsém, az aztán az okos ember
32 1, 4 | vígan… Nagy nap ez, édes öcsém… vagyis inkább fiam… mert
33 1, 5 | Ugyan, ugyan, édes Laci öcsém! Ne légy olyan maliciózus!
34 1, 5 | magyarázd meg, tisztelt Laci öcsém.~- Hát a sakk-matt az, mikor
35 1, 9 | nyolc jerkét. Ne tiltakozz, öcsém, hiszen tudom. Ott nyúztad
36 1, 10 | a csókért? Hamar kezded öcsém, nagyon hamar.~Megveregette
37 1, 11 | kiszimatolom én, kedves öcsém.~Tereskey Márton a legkitûnõbb
38 1, 11 | naivsággal.~- Ne félj semmit, öcsém. Ha már egyszer kihoztad
39 1, 11 | Az isten szerelméért, öcsém, ne csinálj konfúziókat.
40 1, 11 | Tereskey -, nem nézzük meg, öcsém?~- Ha az apjához hasonlít,
41 1, 11 | eszünk.~- Drága az idõ, Miska öcsém, addig is kiszíhatok egy
42 1, 11 | párja. Én azt mondom, kedves öcsém, hogy maga az ördög gyújtogatja
43 1, 11 | legyeskedett. (- Ej, ej, Miska öcsém, hát már megint? - pirongatta
44 1, 11 | felé fordult. - Csináld öcsém, ha tudod, nekem már nincs
45 1, 12 | Pista:~- Nagy dolog az, öcsém, bolondságnak, amibe mi
46 1, 12 | kellett.~- Bolond vagy, kis öcsém! Hiszen mind jó volna az,
47 1, 12 | szeretnél elkövetni. Jól jártál, öcsém, hogy itt maradtál, mert
48 1, 12 | ma született gyermek. Oh, öcsém, mennyit szenvedtem én a
49 1, 12 | mondani valamit, kedves öcsém?~Laci rábámult megüvegesedett
50 1, 14 | Juventus ventus. Békülnek, öcsém, békülnek. Ne törõdj vele!
51 1, 16 | A lányom Kató,~Kendnek öcsém nem eladó.~E pogány strófára
52 1, 16 | vidáman köszönté:~- Szervusz, öcsém! Az isten küldött, hogy
53 1, 18 | van most in petto, édes öcsém, egy harmincezer forintos
54 1, 18 | Hallja? Érti?~- Hallom, öcsém, mert nem vagyok süket (
55 1, 18 | meg magad benne, Mihály öcsém!~- És aztán? - szólt Mihály
56 1, 18 | mert ez felhõszakadás, öcsém. Mármost mi az ördögöt csináljunk?
57 1, 18 | Lehetetlen!~- Már úgy van, öcsém. Táncoltam, izzadt a lábam,
58 1, 18 | Borcsányiékhoz. De jobb is, öcsém, mert ma péntek volt!~Kihúzták
59 1, 18 | látszat csalhat.~- Csalhat, öcsém, ha a van »van«-ra irányul,
60 1, 19 | az asszonyi állat, Pali öcsém.~- Ugyan, ugyan! - rázta
61 1, 19 | Olgyaynak.~- Dehogy az, öcsém, dehogy; sokkal inkább szerelmes
62 1, 20 | parázna ínyeinek.~A »Pista öcsém«, aki tizediknek vett részt
63 1, 20 | felé.) Leteszem én már, öcsém, a kanalat örökre.~- Ej,
64 1, 23 | üres óráiban, húzta a Pista öcsém kis szekérkéjét, hagyta
65 1, 24 | Bizony nem tudom, édes öcsém - felelte Csapiczky habozva. -
66 1, 24 | nem tudok adni. Eredjetek, öcsém, a filoxérához! Fölfelé
67 1, 25 | tenyerét:~- Szerbusz Pista öcsém! De jó, hogy eljöttél az
68 1, 25 | megyeházba. Az a »szerbusz öcsém« elriasztotta a közügyektõl
69 1, 25 | Szerbusz, kedves Pista öcsém - rikkantott rekedtes, de
70 1, 25 | szürke szemekbõl.~- Hidd el, öcsém, ez életemnek legboldogabb
71 1, 27 | ebben a kobakban, Filcsik öcsém.~- Imposztor - jegyzé meg
72 1, 31 | Fordulj vissza, Gál Mihály öcsém, mondd meg az asszonyomnak,
73 1, 33 | gyöngéd forma.~- Nini, Fili öcsém - jutott eszébe Rédekynek -,
74 II, 3 | szögletébe.~- Már csak megmondom, öcsém, hogy min nevetnek ezek
75 II, 3 | nem tudod? Ejnye, ejnye, öcsém, hol jár az eszed, ha még
76 II, 3 | Köszönöm irántami jóakaratodat, öcsém, de biz én már csak nem
77 II, 4 | találná venni!~- Bizony, öcsém, nem is tanácsolom - szólt
78 II, 4 | fejét vakarta.~- Dejszen, öcsém, az igaz, hogy már csak
79 II, 4 | ember.~- Jó, hogy mondtad, öcsém, mert magamtul ugyan nem
80 II, 4 | Igenis az vagyok, édes öcsém, az is leszek holtig. Egyszer
81 II, 4 | olyan... mert hidd meg, öcsém, hogy én szomjúhozom - - -~-
82 II, 4 | nemzedéknek:~- Már ‘iszen öcsém... akár az ördögéi leszünk
83 II, 5 | is.~- Hát eszem a vérit öcsém, meg sógor... úgy történt
84 II, 5 | Ne beszélj a világba, öcsém! Már hogyne volna, hiszen
85 II, 7 | Bizony csak azért, édes öcsém, mert azt a két lovat tõlem
86 II, 7 | Ákos úrfit; »sose sírj, kis öcsém, majd feltámasztom a te
87 II, 10 | ha sikerül. Itt van Fucha öcsém, láza van.~- Ah! A Fucha
88 II, 10 | Hát igen, itt van az öcsém, és sehogy sem bírom a lázból
89 II, 14 | kigömbölyödni.~- Akkurát, öcsém! Hol lehet itt rántott csirkét
90 II, 14 | klasszifikációmra ismertem.~- Idenézz, öcsém! Nagy áldozatot teszek érted, -
91 II, 14 | maradványokra.~- Mert lásd, öcsém - szólt aztán -, neked én
92 II, 14 | Hát aztán mit gondolsz, öcsém, nem vagyok én nagyobb tudós
93 II, 14 | mire való? Teszek ternóra, öcsém, mihelyt a városba érünk.
94 II, 14 | fognak születni.~- Látod, öcsém, minõ malõrt okoztál nekem!
95 II, 14 | hozzám az ebédnél:~- No, öcsém! eszembe jutott már az a
96 II, 15 | most is emlékszem rá. Kis öcsém felült a kukoricaasztag
97 II, 23 | megnyaggattak?~- Meghiszem azt, öcsém. De errõl majd késõbb. Most
98 II, 24 | neki: »nincs szükséged, öcsém, egy kis kisegítõ kölcsönre?
99 II, 24 | Hanem egy kikötésem van, öcsém. Miféle viszonyban vagy
100 II, 24 | csak emberek voltak, édes öcsém, most azonban magyar zászlósurak.~-
101 II, 24 | könnyen! Nagy kópé vagy, öcsém, nagy diplomata: igazi Kerecsy!
102 II, 24 | szemmel.~- Semmit se köszönj, öcsém,... elmehetsz, nem kívánok
103 II, 33 | végrendeletet hagyott hátra:~»John öcsém oly boldog férj és atya,
104 II, 33 | fokozhatnám szerencséjét. James öcsém takarékos, szorgalmas ember,
105 II, 33 | becsülésemet hagyom. De Tom öcsém oly vásott, tékozló, semmirekellõ,
106 II, 34 | anyám nincs itt, a kis öcsém pedig alszik. Csak egy kicsit
107 II, 34 | miért is nem maradtam kis öcsém mellett! Mit fog apám, anyám
108 II, 36 | még hiba is.~- Hidd el, öcsém, csak takarékosság.~- Ördög
109 II, 47 | szép szemek? Nono, Jóska öcsém!~- Becsületemre mondom,
110 II, 47 | olvasni.~- Bolond vagy, öcsém! Hát mért nem prenumerálsz?
111 II, 48 | dicséretére, hogy jól fogod, öcsém, a gyeplõt, kit a fõesperes
112 II, 61 | Délután nem lesz preferánc, öcsém. Ki fogsz menni a doktorral
113 II, 63 | vagyona egy részét.~- No, öcsém - kiáltá Laci -, még ilyen
114 II, 69 | azt mindenkor.~- Pedig, öcsém - mondja egyik tanárom,
115 II, 69 | bizonyosra állítom, édes öcsém, hogy a kétszerkettõ ott
116 II, 71 | õ kísértetet?~- Egyszer, öcsém - mondá komolyan. - Majd
117 II, 71 | idáig jutott.~- Nem én, öcsém, nem láttam, mert azután
118 II, 71 | aztán egyebet is gondolj, öcsém, mert az nem illik. Úgy
119 II, 72 | annyiban.~- Mi pedig, édes öcsém - mondá Pukovics, amint
120 II, 77 | megropogtatva a szavakat:~- Öcsém! Ha ebben az idõben a francia
121 II, 77 | Az is.~- Helyesen van, öcsém. Az is egyenközû háromszög;
122 II, 77 | szemem közé.~- Te írtad ezt, öcsém? - kérdé a gyanakodás félreismerhetlen
123 II, 77 | megfenyegetett vele.~- Helyesen van, öcsém. Tehát egy kicsit segített.
124 II, 77 | ért. Nagyon jól, van édes öcsém, egészen rendben vagyunk.
125 II, 78 | nem tudok egyéb módust, öcsém, mint hogy ezennel átruházom
126 II, 96 | valamit? Mert van egy csillag, öcsém egy fényes csillag azon
127 II, 97 | Hanem ha majd megnõsz, kis öcsém, a szívverését vigyázd meg
128 II, 99 | mit bolondítja õket a Pali öcsém, mikor hát ezen kérdezõsködõ
129 II, 108| csókoltam össze szeretettel. Öcsém õrizte azt meg, sokszor
130 II, 113| oldala van...~- Meglehet, öcsém - kiáltott bele a vármegye
131 II, 113| öregúr beküldte: »Eredj, öcsém, mulattasd egy kicsit a
132 II, 113| háborgatni fogom.~- Maradj itt, öcsém, mert amit mondani fogok,
133 II, 114| barátom? - kérdé nyájasan.~- Öcsém, Cséry István bizonyítványát
134 II, 114| Meg vagyok veled elégedve, öcsém. Most már szabad bejárásod
135 II, 114| õszintén.~- Hallgatlak, kedves öcsém.~- A nagybácsi nagyon jól
136 II, 114| meg is tartottad, kedves öcsém - mondám magam is meghatva. -
137 II, 117| utazom Amerikába.~- Tyû, öcsém! Ez nagy szó. Hát aztán
138 II, 117| Mind minket szidnak, édes öcsém. Éppúgy, mint Pesten. Az
139 II, 118| Szörnyû nagy úr ez az én öcsém. Csak már hamar lenne meg
140 II, 125| Igen ám, csakhogy a tanár öcsém nélkül sohasem vagyok magamnál.~
141 II, 125| megjön magától, mert hallod, öcsém, ha már mindenét elveri
142 II, 125| népszerûség arany, édes öcsém, a kormány ö t v ö s, te
143 II, 126| beszélt az öccséhez.~- Édes öcsém, én ebbõl az átokverte házból
144 II, 126| akartad adni.~- Od adom, öcsém, od adom!~- Késõ bánat!
145 II, 134| fiú.~- Hogy hínak, kedves öcsém?~- Nagy Pálnak.~- No hát,
146 II, 134| Ejnye, de szép kocsid van, öcsém! - kiált rá a fiúra.~- Ha
147 II, 134| oldala van...~- Meglehet, öcsém - vágott közbe az öreg Szentillényi
148 II, 138| enyim. Hanem tudod mit, öcsém, mondok neked egy pompás
149 II, 140| szép asszony...~- Igen, öcsém... az én feleségem!~
150 III, 1 | kevesebb, egyre vezet… Nos, öcsém, nagyon jól van, hehehe!
151 III, 2 | rá szembe.~- Hova, Pali öcsém? - szólította meg Mák Gergely.~-
152 III, 2 | Kerüljünk beljebb, Pali öcsém! Éppen jókor jöttél: Erzsi
153 III, 24 | elgondolkodva -, de tudod, öcsém, én nagyon pedáns, pontos
154 III, 24 | szigor áll elõtted, édes öcsém, ne is vedd, mondom, rossz
155 III, 49 | a színe miatt.~- Látod, öcsém, ha most ez a békanyál drótból
156 III, 62 | bizony talán… azt gondolom, öcsém, hogy alkalmasint éppenséggel
157 III, 68 | inszurgens vitéz volt az, öcsém, fiatal korában, hogy hét
158 III, 68 | keresztfia volt:~- Hallod-e, Laci öcsém - mondá neki mosolyogva -,
159 III, 72 | méltatlankodva. - Add ide csak, öcsém, azokat az aktákat.~Kristóf
160 III, 75 | ez már mégis sok.~János öcsém végre kigondolt egy radikális
161 III, 75 | az a hely. Elhatároztam, öcsém, hogy ott töltöm le a hátralévõ
162 III, 75 | az, mint a makk. A János öcsém sürgönyözte, hogy a nagybácsit
163 III, 75 | Hüm! - szólt közbe az öcsém. - Most értem már én, miért
164 III, 85 | kisasszony - teringette, öcsém… ha a kisasszonyt én magam
165 III, 85 | szava áll. Fül kell hozzá, öcsém, aki meghallja. Érteni kell
166 III, 85 | megörökítette eljárását.«~…Kedves öcsém! Míg ilyen okos emberek
167 III, 87 | Alázatos szolgája.~- Szervusz öcsém! Hát már itt vagy?~- Itt
168 III, 87 | meg magát.~- Csináljunk, öcsém, egy kis örömet ezeknek
169 III, 87 | Nem is hittem volna, öcsém…~- Mit nem hitt volna, urambátyám?~-
170 III, 87 | urambátyám?~- Légy türelemmel, öcsém. Még mindig nem jött le
171 III, 97 | Teringette, hiszen a tekintetes öcsém uram az! No, már ez mégis
172 III, 97 | Gyûlölöm az embereket, téns öcsém uram! S mégis én varrjak
173 III, 102| tekintetes úr?~- Be biz én, öcsém - mondá szelíden -, mert
174 III, 109| reprezentálsz. Ember vagy, öcsém. Olyan okos arcokat tudsz
175 III, 109| bírt eszméletre hozni…~- Öcsém, én utazom! Nagy baj van
176 III, 110| házassággal gyógyítják, kedves öcsém!~- Nem, százszor nem - és
177 III, 110| fölkacagott:~- Ám, jól van, édes öcsém. Rendelkezésedre állok újra,
178 III, 114| Ajtányinak:~- No, Pista öcsém, akar-e követ lenni? Beszélek
179 III, 114| olyan korán kelt, kedves öcsém uram?~- A kertésznek akarom
180 III, 114| ember az a Kajári. De menjen öcsém uram is. Keresse ön is.
181 III, 114| Az lesz a követ, kedves öcsém, aki legelõbb hozza haza
182 III, 124| udvariasan.~- Okosan teszed, édes öcsém. No, ülj le, fiacskám. Itt
183 III, 124| mennyi pénzed van, kedves öcsém?~- Pénzem? - kérdém csodálkozva. -
184 III, 126| Hagyj fel ezzel a pályával, öcsém. Mert lusta, feledékeny
185 III, 126| Tudja mit kérdezek, kedves öcsém?~- Tessék!~- Nem lehetne-e
186 III, 128| temetve, a tizenkét éves Gyula öcsém tudósított pár szóval: »
187 III, 128| az udvar közepén. A kis öcsém ült mellette és a kutyánk.
188 III, 128| ült mellette és a kutyánk. Öcsém egy tyúkot sütött nyárson,
189 III, 128| Csiba te, Ipoly! - kiáltá rá öcsém haragosan. - Hát nem elég
190 III, 128| Nem sokat kaparhat már!~Öcsém, a még csak három hét elõtt
191 III, 128| a kutya tudja - felelte öcsém minden meglepetés nélkül.~
192 III, 132| kár volt a fickóért, édes öcsém. Hanem mondok valamit. Amott
193 III, 142| találtam.~- Pénzt csinálok, öcsém.~- Remélem, arra is megtanít
194 III, 142| minisztériumnak kell.~- Meglehet, öcsém, de a partner meg a viceispánnak
195 III, 142| hétig tartott volna!~- Hja, öcsém - szólt õ nevetve -, a praxis,
196 III, 144| Hol vagyunk, seregély öcsém? - kérdé a holló.~- A debreceni
197 III, 144| ablaka ez, bátyámuram.~- Hej öcsém - mond a holló -, van ám
198 III, 144| eleget pihentünk, seregély öcsém, nosza kaszmálódjunk, mert
199 III, 148| Délelõtt itt tartod meg, öcsém, a programbeszédet, délre
200 III, 148| fakadj könnyekre, édes öcsém. Mert öreg kópé vagyok,
201 IV, 8 | Lehetetlen!~- Megnyer az, öcsém, minden pert. Roppant talentum!
202 IV, 8 | alatt terem a jó fû, édes öcsém. Tudod-e, mit gondoltam?
203 IV, 13 | neki:~»Utánanézek, kedves öcsém, s mihelyt véletlenül beleütödőm
204 IV, 21 | érünk.~- Csak aludj el, öcsém, nyugodtan - mondá kevélyen
205 IV, 21 | határhoz értünk, kedves öcsém. Itt már nem alszik élõ
206 IV, 21 | Úgy? Mi bajod van, kedves öcsém?~- Át akarom nézni az aktákat.~-
207 IV, 21 | bajuszát rágva:~- Ejej, kedves öcsém, hová gondolsz? Nem vagyok
208 IV, 25 | Ugyan ne tereferélj itt, öcsém, mert mindjárt a nyakad
209 IV, 27 | A MARCSA ÖCSÉM~1885~Mikor a szegedi árvíz
210 IV, 55 | most már, mint én.~»Hát, öcsém, úgy volt az, de bizalmasan
211 IV, 55 | nap alatt õszültem meg, öcsém.~Ceglédre érve roppant sötétség
212 IV, 55 | Így viseltem én, kedves öcsém, hat óra hosszat koronát
213 IV, 56 | alább 1881-bõl, midõn Pali öcsém halála folytán az õ része
214 IV, 56 | Természetesen.~- 1881-ben meghalt az öcsém. A részét én örököltem,
215 IV, 56 | ötlöttem.~- Mit kívánsz, kedves öcsém?~- A telekkönyvemben van
216 IV, 56 | Gyengül az ember, édes öcsém. A hetven felé járok. Hanem
217 IV, 57 | koncipiálja kegyelmed, Szontágh öcsém, a szentenciát.~Remegõ kézzel
218 IV, 61 | a hallgatás.)~- Ej, ej, öcsém - eredt meg a kereplõje -,
219 IV, 61 | Jöjjön maga mihozzánk, édes öcsém. Ott nagyon megbecsülik
220 IV, 76 | egy impertinens fráter, öcsém.~- Hogyhogy?~- Hát bejön
221 IV, 84 | medve és megevett, édes öcsém!~…Azóta aztán sohasem füllentettek
222 IV, 85 | Hol vagyunk, seregély öcsém? - kérdé a holló.~- Ez bizony
223 IV, 85 | így szólt a holló:~- Hej öcsém, van ám ennek a kollégiumnak
224 IV, 85 | a tereferébõl, seregély öcsém. Megpihentünk, szálljunk
225 IV, 95 | nem édesanya lesz, Lőrinc öcsém.~- Én az édeset adom neki
226 IV, 101| leginkább alkalmas a Pali öcsém?~- Arra, ami legelõbb megüresedik -
227 IV, 105| a név. Mit gondol, uram öcsém, kell arra valami stempli?~-
228 IV, 109| kormány. Nagyon jól van, Pista öcsém. Maga egy aranyos gyerek.
229 IV, 109| fölemelem a fizetését, Pista öcsém. Ez derék munka volt.~-
230 IV, 132| a legjobb pálya, kedves öcsém, mert a haláltól mindenki
231 IV, 133| is ki vannak véve, édes öcsém, ilyenkor az õszi hónapokban.
232 IV, 137| Nem az enyimek, édes öcsém.~- Hogyan? Nem a bátyámé?~-
233 IV, 137| tepertõs pogácsát.~- Egyél, öcsém, míg a vacsorát elkészítem.
234 IV, 137| a bûvös baziliszkusz-fû, öcsém, amely mindenre jó a világon.
235 IV, 137| sóvárnoki föld.~- Behozná, öcsém; nem panaszkodom ellene.
236 IV, 137| szomorúan. - Végem lesz, öcsém, végem lesz, ha csak a szerencse
237 IV, 152| valamit.~- Hallom, édes öcsém; mit akarsz mondani?~- Azt,
|