Rész, Fejezet
1 1, 1 | eltakarván a biblia lapjával arcát, mely olyan piros lett,
2 1, 1 | a koldusbottól.~A huszár arcát az izzadság verte ki e szavak
3 1, 2 | Az öreg zsidó szomorú arcát az ügyvéd felé fordítá.~-
4 1, 2 | megcsipkedte Eszter halavány arcát, miközben lehajolt hozzá
5 1, 2 | annak tüzénél lássa Kálmán arcát. Az õszinteség beszélt róla.~-
6 1, 2 | öltöny lobogó ujjába takarta arcát.~Mikor kivette onnan, olyan
7 1, 3 | egyik szüntelenül a Peti arcát keresi, a másik pedig az
8 1, 3 | felhõkkel takarta el szánó arcát. Õ tudja: mit miért cselekszik.
9 1, 3 | Boris mellé és megcsipkedte arcát.~- Maga olyan ismerõs, rózsám.
10 1, 3 | kis csigabiga eltakarta arcát kötényével s egyik kezét
11 1, 3 | komolysággal nézte vissza mosolygó arcát.~- Nekem már nincs programom.~-
12 1, 4 | tekintetétõl, lehajtá dúlt arcát, s mintha valamit keresne,
13 1, 4 | egy rõfre feléje s égetné arcát, szurkálná homlokát… olyan
14 1, 4 | végzõdõ nõi szörnyek, mik neje arcát viselték, aztán két irtózatos
15 1, 4 | atyja keblére, csókolva arcát, homlokát, s saját kezeiben
16 1, 4 | fuldokolva Erzsike, szép arcát kezeibe temetve - mért mondja
17 1, 4 | mosollyal, megcsipkedve arcát, mitõl az nem lett sem pirosabb,
18 1, 5 | festeni ripacsos fekete arcát, koromfeketévé õszülni kezdõ
19 1, 5 | mindenütt az õ halovány, bánatos arcát láttuk visszatükrözve:…
20 1, 8 | végzõdõ nõi szörnyek, mik neje arcát viselték, aztán két irtózatos
21 1, 8 | atyja keblére, csókolva arcát, homlokát, s saját kezeiben
22 1, 8 | fuldokolva Vilma, szép halovány arcát kezeibe temetve, - mért
23 1, 9 | nyíláson át a csõcselék arcát; valami fojtó, szúró szellet,
24 1, 9 | ha rideg, sápadt, síri arcát megpillantá. Még a vakokat
25 1, 9 | nyíláson át a csõcselék arcát; valami fojtó szúró szellet,
26 1, 9 | deli Vér Jánosné tejszín arcát áldhatja.~Hanem iszen lesz
27 1, 10 | van, az ifjú a szeretője arcát, az apa gyermekeinek vonásait.
28 1, 11 | Egyszer-kétszer megcsipkedte az Apolka arcát: »meg kellene azt a kis
29 1, 11 | felhõket, majd az Apolka igézõ arcát, szép termetét.~- Hát velem
30 1, 11 | lepattant fürgén a Csinosról. Arcát pirosra csípte a lovaglás
31 1, 11 | kevély Tereskey még csak az arcát sem fintorította el erre
32 1, 11 | kincsével; megfreccsentette arcát, végigsimítá vizes kezét
33 1, 11 | nem felelt, elfordította arcát és a homályosodó égre bámult.
34 1, 11 | Apolka?~- Oh - szólt az arcát Sótony felé fordítva -,
35 1, 11 | Sótony kezébe temette az arcát:~- Soha én többé asszonyra
36 1, 12 | hûs szellõ amint megcsapta arcát, pillantott még egyszer
37 1, 12 | nevénél, s végre pír önté el arcát, amint arra gondolt, hogy
38 1, 12 | vonta be csontos, férfias arcát.~- Ah! - kiáltá önkéntelenül. -
39 1, 12 | elítélt Veres a fejedelem arcát az ablakban, s bilincseit
40 1, 13 | meglátván a Mliniczky vésztjósló arcát, a szokásos »üzleti« ijedelemmel
41 1, 13 | simogatta meg a Druzsba úr arcát, kinek szíve hangosan kezdett
42 1, 13 | tántorgott az ajtófélfának, arcát halott sápadtság borítá
43 1, 14 | tört ki a veronai ifjú, s arcát az öröm fénye önté el. -
44 1, 14 | Sötét volt, a birkózó alakok arcát ki nem vehették pontosan;
45 1, 14 | társalgott, s az Esztike arcát meg is csipkedte.~- Eszti,
46 1, 14 | halotti sápadtság borítá el arcát, azt a szép kis arcot, melyen
47 1, 14 | kirakatok, lágy patyolat arcát, szemeinek édes-bús nézését,
48 1, 15 | a kívánságod!~Az asszony arcát az öröm fénye önté el:~-
49 1, 15 | végigcirógatja a Gergely kipirult arcát.~- Mit adjak most ezért,
50 1, 16 | bánat pusztítá rokonszenves arcát, napról-napra fehérebb lett,
51 1, 18 | megsimogatta a leányka tojásdad arcát, és visszaküldte aludni: »
52 1, 18 | édes lehelete megcsapta az arcát, amint súgta:~- Itt van
53 1, 18 | felõl hûs szél fújt, lázas arcát simogató. Nagy fejét odanyomta
54 1, 18 | vörösség, mely eddig elöntötte arcát és homlokát, átköltözködött
55 1, 18 | szegény kis kosztrosom!~Arcát kezeibe temetve, egy székbe
56 1, 18 | mintha nedvességgel kenné az arcát az a két tündérkefe: a leányka
57 1, 20 | és a férfiak, az õ piros arcát, ingerlõ pici lábacskáit,
58 1, 20 | visszafordította a haragos arcát.~- Beleegyezel az egy napba?~-
59 1, 20 | Pedig úgy szeretné látni az arcát, azt a durcás, szép arcot.
60 1, 20 | körül és betakarta pironkodó arcát egészen. (Veszedelmes egy
61 1, 20 | balra és megcsókolta a bal arcát, azután megfordítá jobbra
62 1, 20 | jobbra és megcsókolta a jobb arcát - ahogy azt a lutheránusoktól
63 1, 20 | állt s fölfújván csintalan arcát, hajjal benõtt homlokát
64 1, 20 | a kevély, deli gavallér, arcát a padlóhoz nyomva, mert
65 1, 22 | pettyes kendõt, mely az arcát eltakarta.~- Volnánk pedig
66 1, 23 | szép cseresznyevirágszín arcát, azt az igézõ átmenetet
67 1, 23 | sápadtság borítá el ovál arcát.~- Vezesd el a fiút, Piroska,
68 1, 23 | megremegtek s az életszín elhagyta arcát. - Ki vette el?~- A fiatal
69 1, 23 | ki az enyémbõl, csak az arcát fordította el.~- Hiszen
70 1, 23 | Próbáltam elõvarázsolni arcát, haját, szemét, de összefolyt
71 1, 24 | folytatni, becsületes, vörös arcát elöntötték a könnyek, s
72 1, 24 | csókolta, amerre érte: arcát, szemeit, ajakát. Ejnye
73 1, 24 | gally megcsapta a Bogozy arcát; fölserkent.~- Miféle szemtelenség
74 1, 25 | elaludt… azaz befordította az arcát a kupé párnája felé… s a
75 1, 26 | van maga bolondulva?~Ha az arcát csókolja meg, egy szót se
76 1, 26 | csókolni, ahol érte, haját, arcát, ajkait, mint egy bolond.~
77 1, 26 | azt a bíborpirosra égetett arcát a férfi melléhez, nehéz
78 1, 26 | Hanka kidugta annyira az arcát, hogy meg lehessen látni
79 1, 27 | miközben odatemette a könnyes arcát (a Balassa inge mind átnedvesedett),
80 1, 31 | megkereste az apóka borostás arcát és megsimítá - mintha egy
81 1, 31 | látta az apóka halovány arcát, lesoványodott nyakát, átlátszó
82 1, 32 | vallotta be, a sápadt arcát eltakarva kezeivel.~- Ahá!
83 1, 32 | állatias kéj világítá meg arcát.) Azok a hozzánk csapódó
84 1, 32 | napfény csiklandozza az arcát, aztán egyszerre hûs szellõ
85 1, 32 | fölszisszent a meglepetéstõl, s arcát a váratlan siker derûje
86 1, 34 | a kocsival.~Kati az apja arcát fürkészte s újra piros lett,
87 1, 34 | hangon felelt, miközben az arcát elfordította. ~- Igen, ha
88 1, 34 | megenyhült, elfordította az arcát.~- Jól van, gondolkozz tehát
89 1, 34 | ment, nagyon sietve, az arcát bebabulyázta nagykendõbe,
90 1, 34 | Nyájasra próbálta erõltetni arcát (miközben fogait csikorgatta
91 1, 35 | szép termetét, vidám, édes arcát, a pillanat hevületétõl
92 II, 3 | fordítja el sápadt ijesztõ arcát, és gondolkozik, mért jött
93 II, 4 | perköltségben elmarasztalni kérje.~Arcát izzadság verte ki, rémítõ
94 II, 4 | úgyis pipacspirosra festé arcát.~A kapu alatt »jó reggelt«
95 II, 5 | ember szemében, aki, mikor arcát és szemeit befödi a tök
96 II, 6 | Nellike örök komolyságú arcát egy bágyadt mosoly derûje
97 II, 6 | megcsipkedve pirospozsgás arcát. Jószerencse, hogy Mácsikné
98 II, 6 | hát meg a bájos Kamilia!~Arcát kimondhatlan örömfény derítette
99 II, 7 | állana a parton - a saját arcát láthatná Melanie. Egyébiránt
100 II, 11 | hátralépett és élénk, mosolygó arcát valami pokoli szemkápráztató
101 II, 11 | temette gömbölyû, barna arcát: azért-e, hogy egy ásítást
102 II, 15 | szolgáló kötényébe takarta arcát, a nyalka juhászbojtár,
103 II, 18 | a hajnal pirulva üti be arcát, mintha üzenetet hozna a
104 II, 21 | csavargó!~A leány elfordította arcát, melyet könnyzápor öntött
105 II, 22 | puliszkát.~A nap beüti vidám arcát a szûk ablakon és megaranyozza
106 II, 22 | megaranyozza a beteg leány halavány arcát és fülébe súgja a gazdának: »
107 II, 25 | az inkognitó maradt költõ arcát.~De azon az arcon csak vendég
108 II, 26 | megtépi ruháját, megcsapdossa arcát; harkály, bagoly, rigó rákiáltja: »
109 II, 30 | számos csókkal fürösztve arcát, meghagyatván mind az apa,
110 II, 30 | látja, pirulva fordítja el arcát; pedig fölösleges elfordítania,
111 II, 34 | azonnal égető pír futá végig arcát, melyet azonban még azon
112 II, 36 | könnyekkel és elborították arcát; melle zihált, karjai és
113 II, 38 | baronesz, hosszúkás, szeplõs arcát bátyja felé fordítva s kékes,
114 II, 40 | kis Marira nézett, kinek arcát e pajzán megjegyzés alatt
115 II, 46 | portékám... - hebegi Fanny kis arcát bámulattal fordítva a mesés,
116 II, 48 | vagy.~Matyi értelmes szép arcát szégyenpír futja el. Neki,
117 II, 48 | Semmi, semmi - rebegé a fiú, arcát kezeivel takarva el. - Hagyjon
118 II, 51 | sir!~Mr. Danner eltakarta arcát széles tenyerével, másik
119 II, 51 | gúnyosan mosolygott.~Lamiel arcát láng borította el.~A kocsiajtó
120 II, 52 | Kezét meg hagyta fogni, arcát megengedte simogatni, sõt
121 II, 53 | fürtei befedték a kis halott arcát, az örök lezárt szemeket,
122 II, 59 | Szép, halavány, tojásdad arcát kis kezébe hajtva, tekintete
123 II, 59 | közelebb hajolt a néma röghöz. Arcát reátapasztá és kétségbeesve
124 II, 60 | Budapest. Aki meglátja ragyogó arcát, a tündéri palotákat, a
125 II, 60 | Szép halvány, tojásdad arcát kis kezébe hajtva, szemei
126 II, 69 | lépett, s rideg, szenvtelen arcát némán fordítá felénk.~Pillanatokig
127 II, 69 | származhatik abból, ha »igazi arcát« mutatja ellenségeinek.~-
128 II, 72 | szobaleány pirospozsgás arcát is megcsipkedje.~Mindezen
129 II, 72 | féltékenységében összerázkódék, arcát láng borítá el s önkéntelen
130 II, 75 | mellett, mindenik a másik arcát nézve.~Miután az olvasó
131 II, 75 | kezdték elborítani homlokát, arcát; túl volt a hideglázon.~-
132 II, 90 | tündér kezei közé temette arcát, s nem felelt semmit: könnyei
133 II, 90 | fölemelte könnyben úszott arcát, megragadta Délibáb kezét
134 II, 95 | megvilágította szép vonású arcát. Oh, milyen sápadt volt
135 II, 99 | szót, feszülten figyelt, arcát a spanyolfal mögé húzva.~
136 II, 99 | gyermek, szégyenkezve rejté arcát a paplan alá.~- Hiszek kegyednek.
137 II, 99 | redõnyökön, bearanyozva az ifjú arcát: mind odaesett az ágy fejéhez,
138 II, 99 | keretes tükörben nézte szép arcát, mikor fésülködött hányszor
139 II, 99 | eldobott rongy, amely az õ arcát takartad, óvtad, megbecsüllek
140 II, 99 | most még nem - toldá utána, arcát elfordítva.~- Meddig?~-
141 II, 100| követ borotvált kesernyés arcát... és ott lebegett egy darabig
142 II, 103| csak elsikoltja magát s arcát kis kezeibe temetve hátat
143 II, 104| simítják meg a »kis nyomorult« arcát, mindössze friss fehér cipók
144 II, 113| János bízatott meg.~Fekete arcát pír öntötte el, s fölemelkedvén
145 II, 116| megcsókolta hevesen a gyerek arcát, s így szólt:~- Válassz
146 II, 117| megy a nagy utazó.«~Miklós arcát láng borította el ilyenkor,
147 II, 117| ott, ahol akarja.~Miklós arcát az öröm élénk derûje öntötte
148 II, 117| elolvasta alul a »Clark« nevet, arcát szokatlan láng önté el,
149 II, 119| esküvõig, de az édesapád arcát jobb szeretem, mint a tiedet.~
150 II, 120| rendetlenül folyta körül halavány arcát.~- No, te ugyan szép mákvirág
151 II, 122| tetszés szerint teszem az ön arcát, ahogy kívánja, tekintélyessé
152 II, 123| megcsipkedte a picinyke arcát, s így szólt hozzájuk:~-
153 II, 127| szót, feszülten figyelt, arcát a spanyolfal mögé húzva.~
154 II, 127| gyermek, szégyenkezve rejté arcát a paplan alá.~- Hiszek kegyednek.
155 II, 127| redõnyökön, bearanyozva az ifjú arcát: mind oda esett az ágy fejéhez,
156 II, 127| abban a tükörben nézte szép arcát, mikor fésülködött... hányszor
157 II, 127| eldobott rongy, mely az õ arcát takartad, óvtad, megbecsülted,
158 II, 127| most még nem - toldá utána, arcát elfordítva.~- Meddig?~-
159 II, 129| aki a felhõkön ül, sötét arcát betolta az ablakon.~Erzsike
160 II, 130| viruló képemnek az õ ráncos arcát, könnyû járásomnak az õ
161 II, 133| ácsorgó hajdúk és darabontok arcát, mintha mondaná: »Vigyázzatok,
162 II, 134| Ribay Miklós szép halvány arcát lángoló pír önté el.~Felkelt
163 II, 134| íróasztalától udvariasan felkelve, s arcát, melyet bizonyos gúnyos
164 II, 135| fátyol takarja el szenvedõ arcát.~- Van-e szoba?~- Van a
165 II, 136| vihar, a hó verte szép fehér arcát, de õ mégsem csüggedett,
166 III, 1 | Anyó, ég a kosara!~Ónszürke arcát mosolyogva fordítá felém
167 III, 1 | kifejezésteljes, gyönyörû arcát pír öntötte el. Szemvesztõ
168 III, 1 | illõ alkatrészektõl, izzadó arcát és homlokát vele két ízben
169 III, 1 | ismétlé panaszosan, gyönyörû arcát kezei közé rejtve. - Ön
170 III, 1 | keserûen s pír borítá el arcát. - Azt mondani »szeretlek«,
171 III, 1 | mellé és eltakarta sápadt arcát.~- Ön nagy fájdalmat okozott
172 III, 1 | könnyzápor borítá el szép arcát.~Oh, ezt nem nézhette Miklós
173 III, 1 | egészen elfödje Luppán úr elõl arcát s azon egy negédes grimaszt,
174 III, 1 | befolyása alatt lesüté lelkes arcát.~- Oh, Miklós - suttogá
175 III, 1 | gyûltek, hirtelen elfordítá arcát, és egy merész, ügyes és
176 III, 1 | haragudott meg?~- A másik arcát nyújtotta ide, hogy üssem
177 III, 1 | aztán kísértetiessé vált arcát a párnák alá rejtve, azon
178 III, 1 | tükör függött, mely dúlt arcát mutatá: megállt elõtte,
179 III, 1 | adta a szikrát, melyek a nõ arcát is megvilágíták egy pillanatra,
180 III, 1 | öltöztette ravasz, rõt arcát.~- Tudja mit, kend? Mondok
181 III, 2 | tekintete fölkeresi a kollegák arcát, az ablakot, a padlót, a
182 III, 2 | napfény elöntötte szomorú arcát, az égbolt nyájasan mosolygott.
183 III, 2 | deli Vér Jánosé tejszín arcát áldhatja.~Mert hiába, olyan
184 III, 2 | hûs szél kékre marta dúlt arcát, összecsapkodta gesztenyeszín
185 III, 2 | hadd lássuk a galambom arcát, mikor beszél…~Gábornak
186 III, 2 | rémülten.~Gábor némán fedte el arcát kezeivel.~- Jaj nekem, Szûz
187 III, 2 | egyezni.~- Hogy tudod?~- Az õ arcát is láttam tegnap és ma.
188 III, 2 | Édes mosoly pirosítja meg arcát, de csakhamar aztán kékes
189 III, 2 | most a lovak!… A felesége arcát fürkészi. Ni, hogy csillog
190 III, 2 | szél volna, a Gál Magda arcát vérvörösre marta.~- Nem…
191 III, 5 | napfény elöntötte szomorú arcát, az égbolt pedig nyájasan
192 III, 19 | sokszor keresem szelíd, nyájas arcát, mert meg vagyunk szokva
193 III, 28 | õkegyelmének azt a szomorú arcát és reszketõ hangját mintha
194 III, 39 | szemérmes szûz, betakarta arcát felhõfoszlányokkal.~Biz
195 III, 50 | sejtelem szövi egy képbe arcát, haját, alakját, mosolyát,
196 III, 57 | az visszaadta a tulipiros arcát, szép kék szemeit, szõke
197 III, 62 | hozzányúl, elfintorítja az arcát. Nem ér semmit!~Rajtam esett
198 III, 63 | dokumentumokat, Johanna grófnõ arcát elfutotta az öröm pirossága,
199 III, 63 | Anzelmus ájtatosan.~Az úrnõ arcát elfutotta erre a méreg,
200 III, 64 | vízzel a Peresziné bűvös arcát.~Egyébiránt Kamuthy Lázár
201 III, 77 | Majd elkomorodva süllyeszti arcát tenyerébe.~- Ilyenkor terhes
202 III, 83 | hosszan nézte kis fonnyadt arcát.~»Meghalt az apád«! - mondá.~
203 III, 94 | Hogy-hogy? - szólt élénken, s arcát elborítá a láng.~- Szuroksötét
204 III, 97 | hol is csak? Ahá! no…« s arcát egyszerre elönté a nyájas
205 III, 102| most felém fordította üde arcát, s kislányos bosszankodással
206 III, 111| hegedûjére támasztotta barna arcát bánatában, s rápotyogtak
207 III, 114| fiatalember fázékonyan, s arcát elfordította, pedig a rövidlátó
208 III, 116| egyedül, értelmes, férfias arcát tenyerére nyugasztva. Egy
209 III, 116| s felém fordítá ónszínû arcát, s élesen nézett meg.~-
210 III, 121| lihegé, borzalmassá vált arcát a füléhez vive. - Engem
211 III, 128| kidolgozása)~1884~Láttam már én is arcát annak a fekete asszonynak,
212 III, 140| mély szomorúság sötétíté el arcát, s mereven nézett a fekete
213 III, 146| Beteges, almahaj színû arcát a másik kezébe temette:
214 III, 148| halálos sápadtság olajbarna arcát.~- Képzelem, ki lehetett -
215 III, 148| fürkészõleg nézte a szép asszony arcát, mibõl tanácsol neki ilyen
216 III, 148| belépett, s kérõ, szelíd arcát az öreg Elek felé fordítá:~-
217 IV, 1 | szólt Horváthné, álmodozó arcát felém fordítva.~- Valóban
218 IV, 14 | fejedelemnek.~Rákóczi az arcát a tenyerébe temette.~- A
219 IV, 32 | õt szeressem.~Eltakarta arcát a kötényével, s annak az
220 IV, 41 | zömök aggastyán ugrott elõ, arcát, mely olyan duzzadt volt,
221 IV, 41 | csipkedtem meg a gödrös arcát.~- Uccu, lelkem! Be sok
222 IV, 95 | tûz megaranyozta az anya arcát, mintha a glória ömlene
223 IV, 121| keresgélem emlékemben az arcát, de hasztalan.~- Én a Herke
224 IV, 126| éppen a halántékát érte, s arcát egyszerre elborította a
225 IV, 127| Henkl uramnál!~Minden várúr arcát megfesté a harag és szégyen.
226 IV, 128| egy percre lássam még szép arcát. No, jöjjön ki, kérem!~Semmi
227 IV, 136| nézte az érkezõket, hogy arcát a napfény meg ne süsse.
228 IV, 136| Mert még mindig õrizte az arcát, melyrõl azt énekelték volt
229 IV, 136| hallgass!~De a királyfi arcát elöntötte a melegség, kékes
230 IV, 142| meleg párája megcsapta a fiú arcát.~De nini, hol a Plutó?~Megdörzsölte
231 IV, 144| padkára s vágyó, mosolygó arcát a haragos ég felé fordítva,
232 IV, 145| megsimogatva becsületes, ráncos arcát.~A lábatörött ifjú észrevette,
233 IV, 148| simogatta meg a Pali üde arcát.~Nagy zavarodás volt otthon,
234 IV, 149| kútnál. Csipkedte a Nástya arcát, kapkodott a darázs-derekához
235 IV, 150| illet.« Pedig neki csak az arcát dúlták fel a napóleoni hadjáratok.~
236 IV, 150| bankban.)~Szenátor uraimnak arcát halotti sápadtság borította
237 IV, 152| megharagszik és felkiált, kis arcát morcosra összehúzva: »Tausend
|