Rész, Fejezet
1 1, 4 | elfogad vejéül egy követet.~- Valóban, ha úgy vesszük. Önben,
2 1, 5 | volt világos elõtte: õ-e valóban Makkfõi fiskális, vagy pedig
3 1, 9 | körül: »Az õsök nyomán.«~Valóban Teléry László most van legigazabban
4 1, 9 | Hüm! Lássuk, az lesz-e valóban? Mondja meg például, szereti-e
5 1, 9 | körül: »az ősök nyomán«.~Valóban Szent-Illényi Pál most van
6 1, 11 | odaugratott melléje, de valóban csoda, hogy deres lova félre
7 1, 12 | béka »másznok«?~A birkózó valóban a Dobosék ingyenes diákja,
8 1, 12 | kár, hogy megjegyzé) -, valóban nagy kár, hogy sohasem viselheti.~-
9 1, 12 | dolga a fõinnyaadónak volt. Valóban, a fõpohárnokmester híven
10 1, 12 | Apafi elnevette magát, valóban szánalomra méltó volt a
11 1, 12 | az ellenség vérétõl.«~- Valóban ül itt ilyen nevû rab, de
12 1, 12 | Íme, jönnek! Siessünk!~Valóban már hallani lehetett a kuruc
13 1, 13 | aminõ az erdõkben van. S valóban, az ablakon kitekintve,
14 1, 14 | Hisz az nekem jó barátom.~- Valóban ösmernéd?~- Nem, sohase
15 1, 14 | megdörzsölte a szemét s valóban hallotta kívülrõl az öszvér
16 1, 14 | az új gyilkos! Hahaha!~S valóban, egy marcona, sötét tekintetû
17 1, 14 | történt bíróságom alatt. Valóban így kellett lennie, te vagy
18 1, 14 | volt, Balduin. Most lettél valóban méltó barátodhoz - szólt
19 1, 14 | dörmögött-mormogott Esztike.~Valóban, a beloccsant víz átnedvesíté
20 1, 14 | de mégis így szóltam:~»Ha valóban úgy szereted a leányt, hát
21 1, 15 | szerencsétlen?!~A kis Hippolyt valóban furcsán reprezentálta magát,
22 1, 15 | elõbb egy kissé.~A mama valóban mindent elkövetett, hogy
23 1, 16 | nektek lesz az öröm.~S valóban õfelsége kegyesen fogadta
24 1, 17 | paripa megállott magától. Valóban, a kötelek engedtek alul
25 1, 17 | kezdett szétáradni a teremben. Valóban egy pár ibolyaszál volt
26 1, 17 | kígyózott.~- Ah! Oh! Benne van.~Valóban ott feküdt Kaszperek, a
27 1, 17 | kegyes jó felhõk felé.~- Valóban, - szólt egy kicsit selypesen,
28 1, 17 | kiáltozták. - Õ ég már!« Valóban, nem az elõbbi szép kék
29 1, 17 | mert nekem is van ám fülem (valóban volt füle is, sõt fülbevalók
30 1, 17 | figyelmesen hallgatta.~- Valóban csodálatos történet - szólt
31 1, 17 | megholt Kaszpereknek néztétek. Valóban ez volt a legkényelmesebb
32 1, 18 | kell, mert megöl a nevetés.~Valóban komikus volt ebben az ünnepélyes
33 1, 20 | Moronyit mindenki irigyelte, s valóban õ is büszke volt a csinos
34 1, 20 | kenyerespajtás kezét.~S valóban, mindjárt a mézesnapok után
35 1, 20 | jegyzé meg:~- Jó fiú a Pista.~Valóban összeszoktak. Tóth aljegyzõ
36 1, 20 | becsületedet az asztalfiókomban.~Valóban egy kissé eldurvult Moronyi
37 1, 20 | Moronyi megnyugodott. S valóban ma soká piszmogtak. Egy
38 1, 20 | hogy téged elvisz-e a vasút valóban.~- Úgy ám, de senki se látta
39 1, 20 | akarná, hogy két teríték-e valóban.~- Ah - szólt azután vontatottan. -
40 1, 21 | tanította ki erre a mesterségre; valóban pénzért lehetett volna mutogatni,
41 1, 22 | ördöngõsen csinos volt s valóban fiatal, sokkal fiatalabb
42 1, 22 | magas anyóka, akinek arca valóban hasonlatos volt a mókuséhoz,
43 1, 23 | tudom én, mit csinálok.~S valóban, az öreg szépen ki tudott
44 1, 24 | láthatólag lecsillapodva. - Valóban kedvteléssel merülök el
45 1, 24 | toldalék… ~Az asszonyok valóban még sokáig piszmogtak a
46 1, 24 | az anhalti hercegnél. De valóban fölségessé teszi. Ah, a
47 1, 25 | már regényt sem írni.~És valóban is, én, aki csak nemrég
48 1, 26 | iratokat, lapozgatott bennük.~- Valóban, ez a Teszéry-ügy. De vajon
49 1, 27 | eszem«, pedig milyen kevés a valóban eszes ember. No, Petrás,
50 1, 27 | jegyezte meg a fõúr fagyosan.~- Valóban, ma rossz napom van a szalagokra
51 1, 28 | gyámoltalanul. - Mit tegyünk?~Valóban, egy négy- vagy ötéves vézna
52 1, 29 | hogy ez már azt jelenti… ~- Valóban azt is jelenti, hogy elmúlt
53 1, 29 | kérdezni valója van?… ~- Valóban, nekem is meg kell még öntõl
54 1, 31 | milyen szépen… Nézzék csak!~Valóban megindító volt; sovány kezét
55 1, 32 | ami szép idõt jelent.~Valóban tiszta volt az égbolt, mint
56 II, 6 | bácsi gyöngéd hangon.~- Valóban... igen, úgy hiszem... rosszul
57 II, 7 | egy másik Le Coq úr.~És valóban Kelemen bácsiban fel is
58 II, 7 | sipított fel Melanie.~- Valóban?~- Szóbeli folyamodást akarok
59 II, 7 | volna meg!~Az esteli ideál valóban szánandó helyzetben feküdt
60 II, 11 | kezdett manövrírozni.~- Valóban, édes barátnõm, kije is
61 II, 11 | le akarná mosni vérrel.~- Valóban, nekem van olyan valakim.~
62 II, 18 | mélyedések úgy néztek ki, mintha valóban a természet alkotásai volnának.~
63 II, 21 | hogy sokat forgatták...~- Valóban sokszor foglalkozott szegény
64 II, 24 | olyan bagatell, amiért valóban kár lenne a méltóságod nagyobb
65 II, 24 | tükör elé állott, õ-e õ valóban? Õ-e az a Kerecsy János,
66 II, 29 | mint egy tündércsengettyû. Valóban e kacajtól egyszerre átváltozik,
67 II, 29 | akkor a mai nap és ajándék valóban örvendetes rá nézve, mert
68 II, 30 | sötéten, mint a bűn.~És valóban, bűn is az, amit ő cselekedett;
69 II, 32 | hálálkodva mondá neki:~- Valóban önnek köszönhetem mindazt,
70 II, 34 | Nehány perccel később Nina valóban ott volt a ház kapujánál.
71 II, 34 | akarok írni, hitelt adjanak. Valóban õrültnek kellene lennem,
72 II, 34 | gépezetét viselte.~S most valóban nyomorultabb voltam, mint
73 II, 35 | Köszönöm, Dupin barátom. Ön valóban nemes tettet követne el.
74 II, 35 | szavak hangzásáról ítél. Nos! Valóban mi különösen szokatlannak
75 II, 35 | szükségtelenül aggódik, valóban szükségtelenül. Mi nem szándékozunk
76 II, 35 | annak, mit mondani fogok. Valóban õrült volnék, ha ezt várnám.
77 II, 38 | kedvetlenség tükrözõdék. Ilyesmire valóban nem gondolt még, pedig tizenhatéves
78 II, 38 | te engem, Harter Vilma?~- Valóban - jegyzé meg gúnyosan Margit -,
79 II, 38 | tanácskozott tegnap este.~- Valóban, uram, egy ily nevû úr van
80 II, 40 | halandók harmóniának, de az valóban oly szép, mint a zene...~-
81 II, 40 | De hát igaz ez mind? Ön valóban Sátoros György? - mekegett
82 II, 43 | sem enged az elsõségben. Valóban nagy zavarban volnék, ha
83 II, 43 | mégis boldogulni fogunk.~- Valóban. De nem, nem; most jut eszembe,
84 II, 45 | hogy Pált kifizethessük?~- Valóban, felség.~- Ez igazságtalan,
85 II, 47 | olvashatsz.~Jóska megütközik. Valóban, ez még nem jutott eszébe
86 II, 50 | élesebben hangsúlyozá:~- Valóban a csengetés a csengetés
87 II, 51 | zavar volt észrevehetõ.~- Valóban ez oly meglepõ, oly váratlan
88 II, 51 | mindenesetre igen, kisasszony, valóban én megvallom önnek érzelmeimet,
89 II, 53 | lett a Kamuty neje. Hiúság, valóban hiúság a te neved, asszony!~
90 II, 57 | vagy, Jim!~És Brigli Jim valóban örökké szórakozott. Ha egy-egy
91 II, 57 | megkezdened pályádat.~És valóban, az óhajtott nagyszerû hír
92 II, 59 | virágra mutatott.~- Ah! Ezek valóban bámulatos szépek! - kiálta
93 II, 60 | tiszteletét kinyerve, mert valóban egyike volt azon derék,
94 II, 60 | hátha õt keresi a grófné.~És valóban úgy volt. Kiléry grófnõ
95 II, 60 | a becses virágot.~- Ah, valóban pompás - kiáltott fel a
96 II, 60 | összeillenek! Mennyire boldogok, valóban megérdemlik egymást!~
97 II, 61 | vagyok, beteg vagyok.~De valóban egészen megviselt az idegizgató
98 II, 62 | beszélt s aki itt megy?~- Valóban ritkítja párját az udvariatlanságban.~-
99 II, 63 | derengeni az õ fejében. - Valóban, uram, a kis rókát mi vettük
100 II, 66 | mezõkön vezette keresztül. Valóban oly pompásak voltak a mezõk,
101 II, 71 | volt messze. A fehér falak valóban mint egy óriás lepedõs kísértet
102 II, 71 | a piros rózsa ott van, Valóban ez, valóban az én kedves
103 II, 71 | rózsa ott van, Valóban ez, valóban az én kedves köpönyegem.~
104 II, 71 | régi írásokkal. - Ah! ah! valóban az én irományaim.~És én
105 II, 71 | lettem meggyõzõdni, hogy valóban mi az a kísértet? Test-e,
106 II, 81 | megint az sem lehetetlen, ha valóban rendõr lett volna is, hogy
107 II, 82 | ez az én kis Lalám írása.~Valóban a Lalácska körmölései voltak,
108 II, 99 | kérdé Ralph Ihon élénken.~- Valóban, õ már kihúzódott a csinosan
109 II, 99 | Becsületemre mondom, Miss Kark!~- Valóban, Sir; de még mindig nem
110 II, 99 | visszaadta õt a cselekvésnek.~- Valóban, mistress, e csésze valódi
111 II, 99 | bizonyosan agygyulladás.~Valóban Pál ismét eszméletvesztve
112 II, 99 | nagy hálával van eltelve.~- Valóban, Sir? - rebegé Edith elpirulva -,
113 II, 99 | fontos nyomra akadtam...~- Valóban? Miféle nyomra? Mi tárgyban?~
114 II, 99 | fekete ruhát viselõ...~- Valóban, Mylady ön kisegíté emlékezõtehetségemet,
115 II, 99 | Látni kívánjuk a misst.~- Valóban, Sir, nagy kitüntetés -
116 II, 99 | bizonyára be fogsz várni.~- Valóban, Ralph, te ma különösen
117 II, 107| tehát minden este õszinte.~Valóban az. Az elsõ pohár bor után
118 II, 107| Valóságos Jules Verne-utánzás. Valóban alig lehet fölfogni, hogy
119 II, 113| kissé szemtelen is volt.~- Valóban, asszonyom - kezdé meg a
120 II, 117| hallaná, hogy mit üzenek. Valóban - nevetett kedélyesen -
121 II, 120| erkölcsû és okos, szülõidnek valóban öröme lehet benned. A kormányzó
122 II, 122| várom, míg elkészül, mert valóban mulatságos lesz távollakó
123 II, 125| csillogtatva futott össze-vissza. Valóban ez már az arany por. Itt
124 II, 127| tehát már nem bérli?~- Valóban õ már kihurcolkodott a csinosan
125 II, 127| bizonyosan agygyulladás.~Valóban, Kozenszky ismét eszméletvesztve
126 II, 127| nagy hálával van eltelve.~- Valóban? - rebegé Mari. - Talán
127 II, 127| biztos nyomra akadtam.~- Valóban? Miféle nyomra? Mi tárgyban?~
128 II, 127| kívánjuk a kisasszonyt.~- Valóban nagy kitüntetés - szólt
129 II, 131| képviselõválasztásokra... a dinnye valóban megérdemli, hogy össze ne
130 II, 139| Poeta nascitur, mondják. És valóban mindenre születni kell.
131 II, 140| õsz. Istenem, hiszen azt valóban méltó följegyezni, hogy
132 III, 1 | A Náckó pipázik bent.~S valóban, egy veszekedett kamasz
133 III, 1 | olyan messze nem volna.~S valóban, a Csemezék lakásától a
134 III, 1 | beszélnek, mindig a tények… valóban csak a tények.~A rossz nyelvek
135 III, 1 | úr túlérzékeny kedélyére (valóban túlérzékenynek mondják emiatt
136 III, 1 | tekintettel fordult a kertnek.~S valóban, a ribizli-bokrokkal szegélyezett
137 III, 1 | egészségének árt az epe. Valóban, kisasszony, ön jól tette,
138 III, 1 | elõttem a szanszkrit-betû. Valóban egy betû a leányszív, nemde,
139 III, 2 | figyelmünket a kívül történõkre.~Valóban pokoli zûrzavar hangzott
140 III, 4 | olyan nagyon szomorú ember.~Valóban kemény hideggel köszöntött
141 III, 4 | figyelmeztetett a kívül történõkre.~Valóban pokoli zûrzavar hangzott
142 III, 8 | még az életben.~- Igen… valóban… még lehet… Úgy van, asszonyom,
143 III, 8 | erõt egy pillanatig, mert valóban érezte azt ezen ember iránt.~
144 III, 39 | nyesegeti az élõfákat.«~- Valóban igen csinos mondat - jegyzé
145 III, 45 | mivel haragosnak látszék.~S valóban szörnyen mérges volt, amint
146 III, 47 | cselédének lenni mondotta.~- Az ő valóban. Drága ajándékokkal, láncokkal,
147 III, 47 | barátom, felséges uram!~- Valóban ez õ - mondá a király. -
148 III, 51 | cselédének lenni mondotta.~- Az õ valóban. Drága ajándékokkal, láncokkal,
149 III, 51 | barátom, felséges uram!~- Valóban az - mondá a király.~Aztán
150 III, 63 | hagyott valakit valahol.~S valóban, Brizló Borbála követelte
151 III, 66 | kérdés csak az, Anna, hogy valóban ki nem állhatod-e Korogh
152 III, 83 | fejét.~De hát ott fekszik-e valóban?~Oh, hogy lüktettek a halántékai,
153 III, 87 | legszeretetreméltóbb. S valóban, õbenne voltak úgynevezett
154 III, 94 | Homlokod nagyon borús!~- Valóban, asszony - szólt. - Egy
155 III, 94 | itt is jön már a szolga.~Valóban most érkezett meg Gácsról
156 III, 95 | befojtják a Moldvába.~S valóban B. úrtól nem lehet csodálni,
157 III, 95 | Õfensége, nagy pszichológus, valóban odavoltam.~E pillanatban
158 III, 95 | Gratulálok önnek a szép állathoz. Valóban kedves!~B. elvörösödött,
159 III, 96 | hm… nem éppen lehetetlen… valóban ilyen fülek mindig vannak.~-
160 III, 100| Rikner, ön unatkozik…~S valóban, beszélhetett Titli akármirõl,
161 III, 106| kabátok tulajdonosai is.~Valóban Pollux és Castor voltak,
162 III, 114| semmi kétség, ezé az úré!~- Valóban - hebegé Ajtányi -, én tévedhettem,
163 III, 122| csomagban.~Odanéztem, s valóban egy viaszkosvászonba takart
164 III, 126| ellen.~Elsápadtam, mert még valóban nem tudtam semmit. Hanem
165 III, 132| a részletekre, nemde?~- Valóban nem emlékszem, hanem iszen
166 III, 135| teszlek a holtom után.~S valóban, mikor a hagyatékát leltározták,
167 III, 137| még mindig nem sült ki, valóban nagy szónok-e vagy sem.~
168 III, 138| kiabálnak a tyúkszemeim.~S valóban alig értünk ki a városból,
169 III, 144| fõbíróné kétségbeesetten, s valóban már térdén felül ért a víz,
170 III, 148| gyalázatos pasquillus!«~Valóban az volt és így hangzott:~»
171 III, 148| nyilvánosságra hozzuk mind a ketten.~Valóban a pap és jegyzõ közt örökös
172 III, 148| tõlünk a többi megyék.~S valóban a fõispán ötlete nem volt
173 III, 148| leszel te soha semmi.~S valóban úgy is látszott, hogy soha
174 III, 148| aztán beszélhetünk errõl.~Valóban mondta-e ezeket a miniszter
175 III, 148| hm… nem éppen lehetetlen… valóban, ilyen fülek mindig vannak.~-
176 IV, 1 | jegyzé meg a konziliárius.~S valóban, ha a tálba nyúltam, mindig
177 IV, 1 | arcát felém fordítva.~- Valóban szép este van - hadartam,
178 IV, 8 | embernek a hírében állt, s valóban a birkaszemeibõl nem nézett
179 IV, 8 | principális eljárására: valóban volt abban sok különös.
180 IV, 9 | szegény királyi famíliának valóban jól esett volna akkoriban,
181 IV, 10 | az mindenben a világon.~S valóban, Damos Gábor uram félénk
182 IV, 12 | Van is énnekem ingem.~S valóban, amint a holdvilág kibukkant,
183 IV, 13 | derítse ki ezt a rendõrség?~Valóban énmagam sem bírom elképzelni.
184 IV, 14 | harcolok ezentúl kettõ helyett!~Valóban kettõ helyett harcolt, két
185 IV, 15 | édesanyám is erõsítette.~Valóban Forgách Antal már régen
186 IV, 16 | mindenütt azt felelték, hogy valóban úgy van, Kazuvich Mirkó
187 IV, 16 | Kazuvich Mirkó ez idõ szerint valóban Bécsben hoz törvényeket
188 IV, 23 | hogy ilyen nagyra nõtt?~S valóban a konyhakertészet a legbecsesebb
189 IV, 26 | nem jött el. Megkésett!~Valóban az történt, a halott elkésett
190 IV, 29 | visszaemlékszik az ember.~Valóban legott visszaemlékezett
191 IV, 30 | kinek életét köszönheté.~- Valóban - így szólt -, e férfi csak
192 IV, 38 | Helvig, ahogy mondva volt, s valóban egyszerre emelkedni kezdtek
193 IV, 47 | ami az égen történik.~És valóban, Balla bácsi valóságos csodákat
194 IV, 48 | gondolkozni, s felkiáltott:~- Valóban úgy van.~Borcsa mindenféléket
195 IV, 52 | hogy õ magát ne lássa.~S valóban, mikor másnap a mûterembe
196 IV, 64 | éppen a 48-as számhoz?«~Valóban megfoghatatlan volt, s oly
197 IV, 69 | hozott. Lehetséges-e, hogy valóban a híres Bulykainé elõtt
198 IV, 81 | nem - vágtam közbe, mert valóban megtetszett a kalap könnyed
199 IV, 83 | Pakolok - mondá kurtán.~S valóban láttuk, amint bõröndöket
200 IV, 85 | fõbíróné kétségbeesetten, s valóban már térden felül ért a víz,
201 IV, 88 | báróhoz vagy grófhoz.~S valóban addig cipelték a kis Marit
202 IV, 88 | várta a kitûzött napot.~Valóban már másnap korán reggel
203 IV, 96 | s rohantak az ablakhoz.~Valóban az egész város asszonyai
204 IV, 97 | leányok elõtt.~Szegény Náckók, valóban szánalmas alakok! A rossz
205 IV, 97 | A Mariska lányomat, aki valóban Korponáról jött azon a délután,
206 IV, 97 | Holnap - felelte Gábel úr.~Valóban, másnap összeült a sedes.
207 IV, 97 | gyerekekbõl… Súlyos eset! Valóban súlyos. Régen volt már ilyen
208 IV, 97 | volt már ilyen súlyos eset. Valóban sajnálom az asszonyságot.~-
209 IV, 99 | szituációnak, elnevettem magam, s valóban igazat kellett adnom fuvarosomnak;
210 IV, 100| fiacskám!~- Kedves jószág, valóban…~- Ugye, ugye - vágott közbe
211 IV, 100| vagyok most már fizetve.~S valóban, az öreg soha azóta felém
212 IV, 105| mind a két szemére vak.~Valóban hályog borította a szemeit.~
213 IV, 106| eleibe hozván a csizmákat.~- Valóban, ezek a csizmák tõlem valók -
214 IV, 106| százassal fizetett értök?~- Valóban egy százassal.~- Tagadja
215 IV, 106| azt a borjúbõr csizmát.~- Valóban azt állítom - vágott közbe
216 IV, 111| hûségét és alkalmazkodását.~Valóban ötöd napra változóba indult
217 IV, 111| nem tudom, ráfogás-e vagy valóban a Pakasékkal történt, hogy
218 IV, 120| találkozni akarsz te is.~Valóban felém tartott, kétségtelenül
219 IV, 122| mutatták, ott a forrásnál valóban olyan a demokrácia vize:
220 IV, 123| antikváriusnál kapható.~- Hm. És valóban hiszed, hogy vannak még
221 IV, 127| ég! - zúgták a katonák.~Valóban nem volt már mit menteni,
222 IV, 131| szépek, mire megjegyzé: »Valóban, de nekem legkivált egy
223 IV, 143| században, vagy az elõtte valóban. No, de most már felnõtt
224 IV, 145| olyan derék fiaid vannak. Valóban olyan kitûnõek? szeretném
225 IV, 145| Hallgatni fogok, apóka. De valóban kíváncsi vagyok, miért kívánod
226 IV, 146| szegfû is ott van a hajában.~Valóban, kenderszín hajában ott
227 IV, 148| fénylenek ni, a kopjáik!~Valóban Cserte felõl a dombon egy
228 IV, 148| Rárót és a Fecskét is.~S valóban veszedelmesen fogytak az
229 IV, 150| s némi zavarral kérdé:~- Valóban annyi volna a szenvedett
230 IV, 150| hadisarcnak már van helye…~(S valóban volt már helye, mégpedig
231 IV, 151| Eszméletnél vagyok s mégis látom. Valóban ott áll nagy füleivel, fehér
232 IV, 151| Most már az egész háznép valóban megrémült. Hátha csakugyan
233 IV, 152| annak lenni, édesapám.~…Valóban, úgy kell annak lenni. A
234 IV, 152| tükörnek, átkozott tükörje…~- Valóban, nagyon mérges egy tükör -
|