Rész, Fejezet
1 1, 8 | költészete.~Bike uram éppen künn pipázott a tornácon, midõn
2 1, 9 | nyájas olvasónak.)~Éppen ott künn ül az ambituson s természetesen
3 1, 9 | továbbra is méri az idõt.~S künn messze földön, hetven faluban
4 1, 9 | eszközöltetik, miszerint künn a Majornoknak ugarján való
5 1, 9 | Bornemiszáék csakugyan künn vannak a tanyai nyári lakukban
6 1, 9 | is fogtam, el is hoztuk, künn van az udvaron, azaz hogy,
7 1, 9 | a rendelési szobájában s künn az elõszobában türelmetlen
8 1, 9 | továbbra is méri az időt.~S künn messze földön, hetven faluban
9 1, 10 | atillámat felhúzom. Ott künn van a bricskán a kofferben.
10 1, 10 | nem jövök. Eligazítom ott künn a dolgot az új legénységgel,
11 1, 10 | alatt, mikor már Gracza künn volt az utcán, ahol a Sármányt
12 1, 11 | urakat!~Mikulik uram éppen künn pipázott a tornácon. Eredeti
13 1, 11 | bírónak arra az idõre, míg künn laknak. Így lett aztán az
14 1, 12 | a harmincláncos földjük künn a határban, úgy maradtak
15 1, 12 | viseletébõl válogatta össze ott künn a várnagy. Igazán jól festett
16 1, 12 | nemes úrnak.~Laci sietett künn lenni, mohón igyekezett
17 1, 12 | tántorgott ki a sátorból.~Ott künn a sátor elõtt két díszhuszár
18 1, 12 | mellyel ruháját eltakarta künn, lecsúszott róla.~Rákóczi
19 1, 13 | beszaladt, meg elõre rohant.~A künn lévõ szájtátók röhögtek.~-
20 1, 13 | nemcsak az egész udvar, a künn álló népség, de még a szomszéd
21 1, 13 | öregúr, akinek a fiákerje künn ácsorgott csütörtöki napokon?~
22 1, 13 | virgonc, kopoltyús fejecske künn is megvillan, de csakhamar
23 1, 14 | immár kelned. Az öszvér ott künn vár, mely a hajóig visz.~
24 1, 14 | idegeknek. Az egész város künn volt a vesztõhelyen. Mert
25 1, 14 | mert a harcias madame a künn hallatszó nagy tányércsörömpölésre,
26 1, 14 | szerelmeért, mi történt Eszterrel?~Künn csengetés hangzott. Nyilván
27 1, 14 | hogy ölted meg az imént ott künn [azt] az embert s hogy ugrottál
28 1, 15 | sárkányos õsmesék egyikét.~Künn a sátor elõtt a tûznél a
29 1, 15 | nézd meg, mi történik ott künn?~Az apród megrémülve rohant
30 1, 15 | mindnyájan fölemelkedének.~Künn az udvaron épületes látvány
31 1, 16 | kordováncsizmácska szárad künn a kis ablakban, s mikor
32 1, 16 | múlva, midőn a kisasszony künn lovagolna az Irholc felé
33 1, 17 | Huh, csattog is valami ott künn a levegõben… Talán a lovának
34 1, 17 | megboldogultnak sok követelései vannak künn.~- De adóssága is sok van. -
35 1, 17 | búcsúztató verseket mondott.~Künn a temetõben, mikor a rögök
36 1, 17 | Legalább addig hagyjuk künn, míg az a hordónyi arany
37 1, 17 | szép asszony nem volt még künn az utcán a temetés óta.
38 1, 17 | lesz le nem feküdni.~És a künn alabárdjaikkal kopogó éji
39 1, 17 | kinyitva: »Nem történt-e vajon künn valami?«~De baj nélkül múlt
40 1, 17 | beeresztvén õket a kis kapuajtón, künn üldögéltek néha egész éjfélig
41 1, 17 | Tikkasztó nap volt. A király künn kívánt reggelizni a zárdakertben,
42 1, 17 | Huh, csattog is valami ott künn a levegõben. Talán a lovának
43 1, 18 | teregeti a maga árnyékát ott künn az udvaron.~Az volna aztán
44 1, 18 | hogy eltûnt, egeret fogott künn a konyhában a szuszék alatt
45 1, 18 | podzabucskit«, Mihály pedig künn járt a Bogárkán, s ott hangyazsombékokat
46 1, 18 | kérdé Marjánszky ott künn.~- Menjünk Borcsányiékhoz.~-
47 1, 18 | láthatatlanná sem õt, sem a künn levõket. Látszólag a könyvbe
48 1, 18 | visszatértek, már akkorra régen künn gombozott néhány gézengúzzal
49 1, 18 | egész ház. Csak már ott künn lefelé menet a lépcsõkön
50 1, 18 | csak a kukoricák voltak még künn.~Valahol Pelsõcnél elvesztette
51 1, 19 | addig elég alkalma nyílt künn az elõszobában legyeskedni
52 1, 19 | olyat, mint »benn a farkas, künn a báránya«, ámbár mégsem
53 1, 20 | hogy én küldtem.~Erzsike künn õgyeleg egy darabig, de
54 1, 20 | cukormorzsákkal behintett ég künn reked. Helyettük meggyújtja
55 1, 20 | sorba lezárni az ajtókat: Künn már sötét volt. Alak mozgott
56 1, 20 | ajtónak, hogy minél elõbb künn lehessen.~- Ohó, te! - ripakodott
57 1, 20 | vissza. Ne menj így el!~Künn sûrû, átláthatlan köd gomolygott,
58 1, 22 | Gál uram kocsija várta, künn a Gál-portán pedig a Gálné
59 1, 23 | tûz a kabátja gomblyukába; künn az utcán félrevágott kalappal
60 1, 23 | környékbeli fiatal urak, akik ott künn ácsorognak a gyepes templomudvaron,
61 1, 23 | tudománya is elcserélõdött.)~Ott künn aztán szétoszlik a tömeg
62 1, 23 | a szcéna jelentõségébõl. Künn a pitvarban a búcsúzásnál
63 1, 23 | kovács.~Prakovszky éppen künn foglalatoskodék a mûhely
64 1, 23 | lélek lehelete megfertõzött. Künn tiszta volt a levegõ, ragyogott
65 1, 24 | szuroksötétség uralgott künn, hold nem világított, csillagok
66 1, 24 | ékszert pedig csak hagyja künn… mert délután megint elviszik. (
67 1, 25 | kalapját, távozott a terembõl.~Künn még jóformán le se szerszámozta
68 1, 25 | szamarak.«~Egy huszár ácsorgott künn a folyosón, a megboldogult
69 1, 25 | érkezendõ, a gimnázium is künn legyen a fogadtatásnál.~
70 1, 25 | ért a megyeház elé - de a künn ácsorgó tömegek közt nem
71 1, 25 | nagy csoportokban álltak künn az utcákon s találgatták
72 1, 26 | szaladt az ambitusra. Éppen künn volt a Hanka is, és a komondorokat
73 1, 26 | nem övé a ház«.~Egyszer künn a mezõn találkozott vele
74 1, 26 | szenvedélye, hogy egész napokat künn töltött a mezõn, lesve a
75 1, 26 | világból, röpülés közben. Künn az esõ esett, s éppen nem
76 1, 27 | akkoriban a báró úrfi mellett künn Saulneban, Lotharingiában,
77 1, 27 | tárgyat is éreztem, mikor künn a kápolna elõtt magadhoz
78 1, 27 | nyihogj! - Egy-két lépéssel künn termett, s ruganyosan pattant
79 1, 28 | nemes, akinek a kocsija künn áll a vendéglõ elõtt.~Amennyiben
80 1, 28 | Szlebenitset.~- Mit? Ti már ott künn vettétek ki a dugóját? Hát
81 1, 29 | Zsuzsinak~- A lámpát hagyd künn az ajtónál, te leány. Ónagysága
82 1, 29 | feladatot oldott meg sikeresen. Künn a hajdú járkált fel s alá
83 1, 29 | alá, csak a fejét hagyta künn. Eleinte csak az az élvezet
84 1, 29 | melletti ágy tulajdonosát. Künn a hajdú lépteit lehetett
85 1, 31 | egy kicsit dolgoztak, és künn a kertben a vén szilvafák,
86 1, 31 | Csak az öreg Vince ebédelt künn a konyhában, mert hiába,
87 1, 31 | ajtón.~- Mi a baja? - kérdé künn fojtott hangon.~- A hagymáz
88 1, 31 | hát Kupolyi és elment, de künn az utcán valamit gondolt
89 1, 31 | kifelé vezettetni. Csak ott künn, a friss levegõn kérdi susogva,
90 1, 31 | vernyói jó ismerõsök, rokonok künn állnak a kapuajtókban, a
91 1, 31 | olyan melegek voltak, hogy künn a kertben volt terítve,
92 1, 32 | lassan-lassan megjött. Az asszony künn volt a galambjai közt és
93 1, 32 | fölakasztva, és a barát künn állt a kápolna elõtt - ami
94 1, 33 | Mikor reggel felöltözködött, künn az ambituson találta pipázgatva
95 1, 34 | látjuk, mert csak az arca van künn, márpedig az asszony a nyakán
96 1, 34 | elfogulatlanul. - A nénije künn van a szüreten hajnal óta,
97 1, 34 | alkalmasint a Kati volt künn. Talán a levél dolgában
98 1, 34 | stációkra osztott útján.~Künn a konyhában Zsuzsi mosogatta
99 1, 34 | most), azzal elindultak.~Künn az utcán megfogta az öreg
100 1, 34 | elbeszélte, hogy az ura künn halászgatott csónakján,
101 1, 35 | nyugtalanul toporzékolt künn. Két szép puskát tétetett
102 1, 35 | mi mindent.~A szolgáló künn a konyhaajtóban tördelte
103 1, 35 | Jézuskám, mi lesz itt ma?«~Künn az ambituson gyönyörû parasztleányok
104 II, 24 | hallani lehetett, amint künn a folyosón megparancsolá,
105 II, 35 | korbácsot meglátta, egy ugrással künn termett a szobából, leszaladt
106 II, 38 | gyalogúton.~A kerítés mellett, künn az országúton, két kékbe
107 II, 38 | rablók vannak az udvaron. Ott künn pedig a kaput döngetik türelmetlenül...~-
108 II, 38 | isten, lehet, nem hallja ott künn a nép ordítását, süketté
109 II, 38 | a három honvédnek, hogy künn maradjanak, s maga belépett
110 II, 40 | jõ ön, alkalmasint megint künn lesz a pléhtábla s eladó
111 II, 40 | hirtelen -, valahányszor künn lesz a pléhtábla Nagy kedvem
112 II, 43 | csengettyû megszólalt ott künn az udvaron. Mindjárt dél
113 II, 43 | csengettyû megszólalt ott künn másodszor is, ami annak
114 II, 44 | pohárral, ti többiek pedig ott künn, fogjatok be!~Mire poharaikat
115 II, 48 | megmondani, hogy a Matyi van ott künn, aki a Pistikához jött.~-
116 II, 49 | mikor mint török dervis künn utazgatott Boldog Arábia
117 II, 51 | szerényen, kalapját ott künn hagyva.~- Ön az, Lamiel? -
118 II, 60 | egy elszálló sugár.~Ott künn a vidéken még a koldusgyerek
119 II, 60 | Kétségbeejtõ állapot! Ott künn lesz, az isten ege alatt,
120 II, 60 | azoknak veressége, s még ott künn is, hogy elõtörõ szomorú
121 II, 85 | belépni azokba, hanem ott künn a konyhában fogyasztá el
122 II, 91 | csoszogó lépteket hallok künn, minden lépésnél egy-egy
123 II, 95 | ledöntötte, fiát, ki ott künn dolgozott a gáton, elsodorta, (
124 II, 123| és az alvók?...~Aki ott künn jár a gyilkos hullámok között
125 II, 127| valami egyhangúbb - még ott künn az öreg Duna folyása sem -,
126 II, 129| kandallóban vígan pattogott a tûz, künn erõs szél zúgott és zörögtette
127 II, 131| dajkáló szellõvel, azok ott künn a piacon hemperegnek, a
128 II, 134| nem is - a szeme pedig ott künn kalandozott a néptelen,
129 III, 1 | lehetetlenséget.~Anika már künn várja õket, ami jólesik
130 III, 1 | hát ki tudja, miért van künn, talán unalomból, talán,
131 III, 1 | tegyék bolonddá.~De mikor már künn volt, mégis szöget ütött
132 III, 1 | feszülten figyelve, meghallotta künn az Anika ruganyos lépteit.~-
133 III, 1 | mond útbaigazításul:~Ott künn a Brezinán az a fekete folt…~
134 III, 1 | zavarják:~Hej, szomorú akol~Ott künn a havasban;~Hiányos a nyája,~
135 III, 1 | ebben a cudar idõben, mikor künn lenni csak az eb nem átall,
136 III, 2 | utolsó nap, ugrándozott ott künn a verõfényben, Borcsa picike
137 III, 2 | együtt ültek a bírák. Ott künn a köd nekinehezedett az
138 III, 2 | öreg után a pitvarba.~Ott künn ezalatt eloszlottak a felhõk.
139 III, 2 | utána, hogy »pogány«.~Ott künn nyakába kanyarította igaz
140 III, 2 | Aztán igazán hideg lehet ott künn… hiszen õ is fázik, reszket
141 III, 5 | öreg után a pitvarban.~Ott künn ezalatt eloszlottak a felhõk.
142 III, 7 | sohasem szerette!…~S míg ott künn csitítgatta Palit, félig
143 III, 10 | haldoklik.~- Hova?~- Dabasra. Künn vár a kocsi. Sebes trappban
144 III, 26 | feketekávét.~És fõzik ott künn óriási üstben a sok feketét,
145 III, 42 | szemei az ablakra meredtek (künn nagy csöppekben hullott
146 III, 43 | az orvosért.~A mama már künn az udvaron várja nagy aggódva
147 III, 44 | szólítja meg a kormánybiztos a künn ácsorgó parasztot -, mit
148 III, 46 | Kitörheti lábát, mikor künn szaladgál vagy mikor kihajtják,
149 III, 46 | hanem csak elunta magát künn a mezõn s hazajött hûségesen.~-
150 III, 53 | születtem, amikor már õ künn bujdosott.~Alak, milyen
151 III, 59 | nem megyek - mit csináljak künn egy fillér nélkül… sem ételem,
152 III, 59 | alvóhelyem… elpusztulok én künn. Tessék csak engem, kérem,
153 III, 64 | magyarázták talán, mikor künn az ajtó elõtt elkiáltja
154 III, 69 | nyitva. Kilátni meg belátni.~Künn két erdélyi képviselõ sétál
155 III, 71 | csak tapogatózik. Hanem künn a csendes falvakban, hol
156 III, 71 | minden ember látja, aki künn van, csak minden évben egyetlen
157 III, 72 | váltott még néhány szót.~Ott künn aztán így szólt:~- Kelmed,
158 III, 75 | Károly bácsi. A Borcsa néni künn a kertben van.~*~Ezt a történetet
159 III, 80 | nincs… a fiatal asszonyok künn vannak a mezei munkánál,
160 III, 81 | egy kecskéje megellett ott künn a szinkében, de a kis gödölye
161 III, 83 | nagyuram, megjött…~Csakhamar künn volt jóformán egy ingben,
162 III, 83 | ebédlõ ablakán. Vihar támadt künn e pillanatban, s üvöltve
163 III, 83 | víziói voltak, hogy férje künn él valahol messze országban.
164 III, 83 | indíttatott egy hamis koporsót. Künn az ablak alatt órákig dübörögtek
165 III, 84 | kifogása összeomlott. Egy este künn ültünk nála az elsõ emeleti
166 III, 87 | félthette befolyását.~Ott künn állt a bricska, a cifra
167 III, 89 | keresgélés a házban. Hallottam künn a diskurzust, a parancsokat.
168 III, 94 | volt, s a förgeteg zúgott künn, a fák recsegve hajladoztak,
169 III, 97 | Annyira tudta, hogy még künn az udvaron is megpróbálta
170 III, 100| fény lövell elõ szemeibõl.~Künn valóságos vihar zúgott,
171 III, 100| mégis úgy látszott, mintha künn melegebb, kellemesebb lenne
172 III, 102| makrancosan toppantott ott künn a lábával.~- Ejnye, te mérges
173 III, 108| bekapcsolom.«~Várt, várt künn Kún István, míg egyszerre
174 III, 115| alig végezé, megcsikordul künn a zár. Megremeg: egész teste
175 III, 144| két szánt rajzolt vele künn az udvaron a hóba s mind
176 III, 144| az ágya körül.~S ezalatt künn a ház tetején, míg õ itt
177 III, 146| utcai köveken.~- Mi van ott künn? - mordult fel nagybátyám,
178 III, 148| gondolkozott. Ha kopogtak künn az ajtaján, rendesen élénken
179 III, 148| hasonlítva. Egész életüket künn töltik ezek a nyers tótok
180 III, 148| tudna.~- Hát hol van?~- Ott künn fekszik a szín alatt egy
181 III, 148| odament. Egy ember állt künn.~- Mit akar?~- Sürgönyt
182 IV, 4 | napon, az utolsó órában ott künn a csatlósok a négy lovat
183 IV, 10 | volt, éjjel sohase mert künn járni az utcán, mert félt
184 IV, 17 | kalapomat odabent hagytam.~Ott künn megtáncoltatja a pengén
185 IV, 23 | Elvezettem õket mindjárt aznap, s künn voltunk egész estig. Sorba
186 IV, 25 | kellemes. Mint fiatalember künn járt Londonban, s ott megismerkedett
187 IV, 26 | kellett neki a vasút!). Ott künn azalatt kegyetlen vihar
188 IV, 32 | szent atyám.~- Találkoztam künn az erdõben atyáddal, s azt
189 IV, 32 | három juhász ült dudával. Künn a major udvarán pedig húsz
190 IV, 33 | ezüstpitykés dolmányát kefélé künn, mikor jön egy ember, és
191 IV, 37 | hogy a feje sem maradt künn, mialatt a szekér tovább
192 IV, 41 | nagyságos úr? - kérdém egy künn ácsorgó nõcselédtõl.~- Nem
193 IV, 42 | dinumdánumot.~Tizenegyig künn mulattunk a kiállításon,
194 IV, 45 | történt, hogy egy nap, amint künn ácsorgott az udvaron (alkalmasint
195 IV, 45 | Mit keressen már õ ezentúl künn a világban a vigyorgó tekintetek
196 IV, 65 | fiam fejét két helyen. Ott künn van a gyerek, kérem alássan,
197 IV, 76 | tudós kísérője, mikor már künn voltak.~- Tökéletesen! -
198 IV, 85 | duzzogva mentek kifelé. Ott künn ezalatt olyan nagy hómacskák
199 IV, 85 | ember ágya körül.~S ezalatt künn a ház tetején, míg ő itt
200 IV, 85 | galamb a hollót megölte ott künn, szűnt meg ott benn a Hatvani
201 IV, 87 | nagy dolgok történnek ott künn. Tán csata folyik. Kossuth
202 IV, 87 | majd egy évi fogság után künn lehettem, láthattam az utcákat,
203 IV, 96 | nemes Kassa városát. Ott künn a falaknál erõs labanc hadak
204 IV, 96 | A kulcs nyikorgott ott künn. S nemsokára benyitott Kajta
205 IV, 96 | a többi hat asszony.~Ott künn vékony éneklõ hangokból
206 IV, 97 | megetette-e a lovakat?~Ott künn ezer érdekes látnivaló kínálkozott.
207 IV, 97 | fuchsok a veteránokat, s a künn ácsorgó csõcselék hahotája
208 IV, 97 | ahol a Pali lakik.~Pali ott künn várt bennünket. Rám nézett,
209 IV, 97 | jelentkezett, hogy õ látta a Gyurit künn a hegyek közt a Korpona
210 IV, 97 | feküdt a Pali ágyában. Én még künn az utcán vettem le a kendõt
211 IV, 97 | s szilajon lógatta ott künn a tornászó köteleket és
212 IV, 97 | voltam.~- Hol voltál hát?~- Künn csúszkáltam egy jégtáblán
213 IV, 101| fortéllyal.«~A fia éppen künn járt a mezõn egy délután,
214 IV, 107| fõuraknak.~Eltalálták félig. Ott künn a hóhér ezalatt kovácsolta
215 IV, 112| labancok, amint ezek voltak künn vagy benn. Kétszer is megvolt
216 IV, 115| Ruha ám, de olyan, amelyik künn a mezõn termett.~- Hát persze,
217 IV, 117| szólt hozzám:~- Hallja ön künn a kertben?~- Mit, kisasszony?~-
218 IV, 119| az osztrák miniszter, aki künn az ajtókilincsen hallgatódzék
219 IV, 125| ezen a napon.~Hanem ott künn a falvakon vagy te szép.
220 IV, 125| kályhában vígan pattog a tûz, künn a konyhában kong a mozsár,
221 IV, 127| elkergette színe elõl.~Ott künn a várpalota udvarán tanácskozni
222 IV, 128| drága kocsi ne várna rám ott künn a fergetegben.~Ni, itt is
223 IV, 129| helyrõl, ahogy csak lehetett.~Künn vihar rázta a fákat, forgószél
224 IV, 132| Menjünk - mondám az ott künn didergõ, zömök termetû,
225 IV, 132| az én jó uramnak, éppen künn ültünk a padkán, a ház elõtt: »
226 IV, 133| bánjon el a fegyverrel.~Künn az utcán kusza kiáltások,
227 IV, 138| városból csinált magának künn a mezõkön egy hajlékot,
228 IV, 142| volt, a Patakiék házában künn az udvaron az öreg Patakiné
229 IV, 143| Fonókban orsók pergése mellett, künn a pásztortüzeknél regéltek
230 IV, 144| hajnaltól estig dolga volt künn a mezõben, pesztonkára,
231 IV, 144| messzire a gazdái elé.~A béres künn volt az udvaron és éppen
232 IV, 144| arcáról…~Egy fél óra múlva már künn szaladgált az udvaron vígan,
233 IV, 146| már titokban csinálta. Ott künn a folyosón adta át a szerkesztõségi
234 IV, 152| bolond esettel õrültté.~Ott künn a két ember összetûzött,
|