Rész, Fejezet
1 1, 1 | megpillantá. - De már ezt mégsem gondoltam.~Gyurka bácsinak
2 1, 1 | ejnye, ilyen nagy embert már mégsem akart belõle csinálni.~-
3 1, 2 | megnézni. Azok a poéták mégsem egészen bolond emberek,
4 1, 2 | korát, azért a fekete esküdt mégsem jött haza.~Boldogtalan hitelezõi
5 1, 3 | Mókus bácsi, annyi bátorság mégsem akadt a szûk dolmány alatt,
6 1, 3 | komolyan vallják és hiszik, mégsem tetszenék annak a megboldogult
7 1, 3 | magam nem tartom unalmasnak mégsem. Sõt inkább érdekes volna
8 1, 3 | énekelte meg a szerelmet s mégsem mondtak el róla mindent.
9 1, 3 | ex-huszár, azt az egyet mégsem tudta kitalálni, hogy hát
10 1, 3 | választókat!«~- És kend mégsem erre az emberre fog szavazni? -
11 1, 4 | ösmertem volna. Azaz, hogy mégsem ösmertem, de bezzeg hírbõl
12 1, 4 | de bizony azért Erzsike mégsem figyelmeztette volna, -
13 1, 4 | Lupcsek úr egészen lecsúszván, mégsem csúszott ki, mert hasa és
14 1, 4 | döntõ ütközetet.~- Tudom, de mégsem értem, miért kellene Fogtõynek
15 1, 8 | választottak közé. Hanem mégsem tagadom meg kérésedet egészen.
16 1, 8 | a Fércz uram asztalához mégsem ült senki, mert az »Oroszlány«
17 1, 8 | átnézve az iratokat - de azért mégsem eszünk egy tálból cseresznyét.
18 1, 9 | kódex, sem rendőri törvény, mégsem lopták el a becsületes embernek
19 1, 9 | Chalupka?~Peregrinus, de mégsem peregrinus, mert foglalkozása
20 1, 10 | körüli pázsiton.~…Már csak mégsem jót éreznek ezek a vásott
21 1, 10 | csodálatos világban.~Talán mégsem egészen igaz ez mind!~
22 1, 11 | ne vágják. Mert már azt mégsem szeretném. Neked is kellemetlen
23 1, 11 | által is ugrotta, de észre mégsem vette. Utoljára is a kenderáztatóból
24 1, 12 | fantasztikusabbá teszi - hanem annyiban mégsem egyforma, mert a ruhát úgyszólván
25 1, 12 | utolsó arany is elgurult, és mégsem volt meg sem a kutya, sem
26 1, 12 | hadtesthez, mert annyira mégsem bízott a két testvérben,
27 1, 13 | bizonyos reszketegségtõl mégsem tudta azt mentesíteni.~-
28 1, 13 | tárgyalták az esetet. Talán mégsem szerencsétlenség - gondolta
29 1, 13 | erõlteti meg magát ennyire, hát mégsem okos lény. Nos, ez a tapétaajtó
30 1, 14 | neved Marosini Albertus, s mégsem állasz összefüggésben a
31 1, 16 | lehet el se ment még. Ez már mégsem tréfa! Kell valaminek lenni
32 1, 18 | mihaszna »zapekacskát«. De mégsem volt az nevetséges; hiszen
33 1, 18 | fel.~- Ejnye, hát talán mégsem az én körmöm alatt van az
34 1, 18 | baj.~- Hogy-hogy?~- Mert mégsem adhatom a leányt.~- Nem
35 1, 19 | künn a báránya«, ámbár mégsem azt; a nõnek vagy a férfinek,
36 1, 20 | saját használatára… ~- Hát mégsem mondod meg, mi a bajod velem? -
37 1, 20 | némelykor harapni akart.~De mégsem annyira az Erzsike elégedetlensége
38 1, 22 | asszony, kacér asszony, de mégsem lehet.~- De hiszen kend
39 1, 23 | elérzékenyült hangon (hátha mégsem volt rossz szíve), aztán
40 1, 25 | ezt vagy azt, de bizony mégsem azt, ha ez volna, ha amaz
41 1, 26 | nem szeretik a hideget, de mégsem utaznak el.~- Hát ez mi? -
42 1, 29 | ki is talált, de mindent mégsem tudott, nagy kíváncsisággal
43 1, 29 | elõre tolakodott, mert hátha mégsem úgy volt, mint Zsuzsi állítja,
44 1, 34 | Hogy ily viszonyok közt mégsem a csizmáiról lett híres
45 1, 34 | kérõje. Takaros a leány és mégsem akad szerencséje. Talán
46 1, 34 | Jó keresztény vagyok, de mégsem állhattam meg zokszó nélkül.
47 II, 3 | beszéli el, miszerint az mégsem jó dolog, hogy az a Kádas
48 II, 4 | Különös ember! Tud ez mindent! Mégsem lehet ez borbélylegény.
49 II, 4 | de egyszerûen kiutasítani mégsem lehet valakit azért, hogy
50 II, 4 | velem?~- De bizony hiszem.~- Mégsem lehet hátrálni. A pezsgõ
51 II, 4 | örült neki - hanem azért mégsem örült neki oly nagyon, mint
52 II, 4 | hanem már azt az egyet mégsem szeretném megélni soha,
53 II, 5 | huszonnégy ablakból egyszerre mégsem köpködhet le a szegény,
54 II, 6 | tiszti ügyész, ülnök, és mégsem lett meg semmi.~Pedig hát
55 II, 6 | méltóság az! Hanem Sramko bácsi mégsem foglalta el, nem tudott
56 II, 6 | Az kivihetetlen.~Aztán mégsem állhatta meg, hogy el ne
57 II, 6 | Nem volt biz az ott mégsem.~Akkor Sramko bácsi arra
58 II, 7 | becsületében és rangjában, õ azért mégsem volt írnok, hanem tekintetes
59 II, 7 | nyakába akasztott, az azonban mégsem megy, hogy az õ babérjait
60 II, 7 | kikötéssel, ha a fizetése azért mégsem lesz több 300 forintnál.~
61 II, 7 | ugyan, hanem ezúttal azért mégsem akarja agyongázolni a népet,
62 II, 7 | kérges szívében kicsírázni. Mégsem olyan egészen gyûlöletre
63 II, 7 | lélek dicséri az urat! Az mégsem egészen rendes eset egy
64 II, 9 | vétette le magát Lórika. Mégsem jutott minden udvarlójának.
65 II, 11 | piros arca? S az a leány mégsem cserélne vele, õvele, gróf
66 II, 16 | is Pisera bácsi, de azt mégsem tűrhette el a magas hangulatban
67 II, 20 | lap.~Hanem az esti lapokat mégsem hozzák: már ezt nem lehet
68 II, 21 | kitûzött félóra elmúlt s mégsem jön. Mihez fogjon most már
69 II, 21 | gyermeknek úgy tetszett, hogy mégsem õ a legárvább teremtés a
70 II, 21 | neki ez mind megvan, s mégsem átall néha zúgolódni a jó
71 II, 23 | jobban kezdi beismerni, hogy mégsem tud egészen mindent. Kínos,
72 II, 24 | esztendeig fundálná a formáját, mégsem gondolhatná ki olyan szépnek,
73 II, 25 | csak nem mozdulunk, s õ mégsem szól, de nyugtalanul izeg-mozog
74 II, 26 | padlására.~Csakhogy a macska mégsem volt igazi telivér filozóf,
75 II, 26 | mert már olyan könnyelmû mégsem volt, hogy komoly megsérülés
76 II, 28 | a pompától, de a szultán mégsem volt vele megelégedve. Kivált
77 II, 30 | záporként megerednek.~- Hát mégsem felelsz? - mondja az apa
78 II, 34 | meglátom.~Hanem a nyulacska mégsem látta meg a vadászt, - ez
79 II, 34 | puskáját s lőni akart. De mégsem lőtte agyon, mert így gondolkozott: »
80 II, 34 | félrevetem bizonyítványait. És mégsem vagyok õrült - pedig nem
81 II, 38 | becsületbõl nevelteti.~- Hát mégsem rossz ember!~A két beszélgetõ
82 II, 38 | Hallottam õket.~- És mégsem teszesz semmit!~- Mit? -
83 II, 38 | már kiadta volna is, azért mégsem árulnánk el, mert mivé lenne
84 II, 38 | De azért a mozgó földet mégsem állították meg!~II.~A fentebb
85 II, 41 | méltánylatban, de azért mégsem fogom elhallgatni tapasztalataimat,
86 II, 46 | maga is szegény volt, de mégsem hajlék nélküli elhagyatott.
87 II, 52 | szentségtelen ujja.~De ez egyensúly mégsem lett megzavarva. Az akciók
88 II, 53 | Dezsõjétõl.~De bizony azért mégsem repedt meg annak az õ szíve.
89 II, 59 | hálás gyermek e pillanatban mégsem e neki bár fájó, mégis végtelenül
90 II, 66 | nagyon rossz a verés, de mégsem olyan rossz, mint a hideg
91 II, 66 | mint azelõtt. Bár futott, mégsem tudott megmelegedni a szegény
92 II, 67 | felesége.~Elámultam. Ez már mégsem tréfa. Ilyen szerelem nincs
93 II, 69 | sodrából. Egy altábornagy mégsem egészen tréfadolog! A legdíszesebb
94 II, 69 | Dankó bácsira, hogy hát mégsem jön-e õexcellenciája? -
95 II, 72 | a maga nemében, de azért mégsem vicispán az édesapja itt
96 II, 74 | kezdem hinni, hogy az az orr mégsem olyan nagyon becsmérelni
97 II, 77 | volnék, ha oly kapóra jött s mégsem annektálnám magamhoz.~Úgy
98 II, 78 | mellette, hogy a viszketés mégsem múlik.~A legkülönb eset
99 II, 79 | közvélemény által.~- Jó, jó, de ez mégsem egészen biztos szer Nagy-Britannia
100 II, 85 | hánykódott az agyvelõmben, hogy mégsem lehet a németnek hinni,
101 II, 86 | meg errõl mindenikök - s mégsem segíthetnek rajta.~Pedig
102 II, 87 | szakértõk kisütötték, hogy mégsem Makón van a világ közepe,
103 II, 87 | vacsoráltam tegnap).~És mégsem panaszkodom...~A zöld gyepen
104 II, 95 | öreg Botosnak, de azért mégsem árulta el magát, hidegen
105 II, 99 | lassú tempójában.~Már odáig mégsem visz a bátorság, hogy a
106 II, 99 | volt az és humorteljes - de mégsem végignézni és végighallgatni
107 II, 99 | elõ. Annyi hidegvér már mégsem volt benne, hogy végignézze,
108 II, 106| lubickolt a nyomorult vízben, s mégsem változott el se csukává,
109 II, 107| mint a fõvárosban, de azért mégsem nevezhetõk mulatságosaknak.~
110 II, 113| mint ivott, evett és aludt, mégsem álmodta meg soha, hogy õ
111 II, 113| ezzel aztán belátta, hogy mégsem olyan nagyon nehéz parlamenti
112 II, 113| dobja.~No, márpedig azt mégsem lehet engedni, mert hátha
113 II, 113| hetekkel...~- De, Gábor, ez tán mégsem tartozik a dologra.~- Sõt
114 II, 114| magamban bosszankodva -, mégsem illõ dolog tõlem, hogy semmi
115 II, 116| amikor meglátja, - de nem, mégsem teszi, mostohaanyára nem
116 II, 117| borították be lelkét, de mégsem tudott lemondani. Minden
117 II, 117| németet szidni.~No, már ez mégsem egészen tréfadolog.~Éspedig
118 II, 120| tornyáról, és a kormányzó mégsem jött.~A tanárok most már
119 II, 120| nyugodt maradni, de azért mégsem állhatta meg, hogy egy haragos
120 II, 121| hogy a mai cselekedetét mégsem látta elõre, mert akkor
121 II, 123| gyöngeség s majdnem összeroskad. Mégsem tréfa hát a Balassa István
122 II, 123| csodája, németül beszél! Talán mégsem õ az!~A hang azonban egészen
123 II, 123| az öreg szívét:~- Hátha mégsem gondolta õ meg jól ezt a
124 II, 123| meg itt a kápolna. Nem, mégsem álom hát.~De hogy is lenne
125 II, 127| lassú tempójában.~Már odáig mégsem visz a bátorság, hogy a
126 II, 127| volt az és humorteljes, de mégsem végignézni és végighallgatni
127 II, 127| elõ. Annyi hidegvér már mégsem volt benne, hogy végignézze,
128 II, 134| ugyan, de ennél a dolognál mégsem pártérdekbõl szólal fel,
129 II, 136| verte szép fehér arcát, de õ mégsem csüggedett, ment föltartóztatlanul.~
130 II, 140| szép?~- Oh, nagyon szép! De mégsem oly szép, amily nagyon hû!
131 III, 1 | van, eltemetni… Azaz, hogy mégsem úgy van!… Hova beszélek?
132 III, 1 | százszor megjárt gyalogút volt, mégsem ismert rá. Azt hitte, idegen
133 III, 1 | ajtó-madzagot megrázva, a závár mégsem enged, kedvetlenül kerül
134 III, 1 | meg bánatában: de azért mégsem reped meg, hanem megolvad,
135 III, 1 | beszélve emberi lénnyel s mégsem unva el magát soha. Mert
136 III, 2 | azért az idõ vasfoga elõtt mégsem volt respektusa. Az csak
137 III, 2 | ember pedig bunda nélkül és mégsem fázott.~Egy gondolat melegítette
138 III, 2 | szemére húzta a kalapot, de mégsem olyan mélyen, hogy el ne
139 III, 2 | voltam valaha, de csókot mégsem adtam. Most másnak a felesége
140 III, 2 | megdagadt a reménységtõl. Mégsem bolondság a szerencsefû!…
141 III, 2 | végben… Nem kell ezt a földet mégsem lebecsmérelni.~Lement az
142 III, 2 | elmosolyodott. Egészen egyenesen mégsem veszi magára, nincs vele
143 III, 2 | gózoni szent kút vizével, mégsem lehetne olyan jó dolguk,
144 III, 2 | veréssel is fenyegette.~- Hát mégsem kergetted el!… - szólt Józsi
145 III, 3 | azért az idő vas-foga előtt mégsem volt respektusa. Az csak
146 III, 3 | páratlan, de azért csak mégsem vehette el õfelsége. A pilinyi
147 III, 3 | amint megtudja, hogy apja mégsem bocsátott meg neki.~Oh,
148 III, 3 | öregember pedig bunda nélkül és mégsem fázott.~Egy gondolat melegítette
149 III, 7 | Minden föltevése találó s mégsem az igazi egyik sem. Hogy
150 III, 8 | az asszonyi nemnek, azért mégsem tett egyebet, mint hogy
151 III, 18 | a juhai miatt, hanem azt mégsem lehetett elhinni, mert bár
152 III, 19 | már elhiszem, hogy Ádám mégsem volt magyar ember. Mert
153 III, 19 | napokat, melyeket azért mégsem szépített meg igazi napfény.~
154 III, 25 | gubbaszkodik kettõ, de már ezek mégsem a régi, az úttörõ brézói
155 III, 25 | összeszorított markában. Nem, mégsem bántja a szegény állatokat.
156 III, 31 | gazdag bihari gazdának s mégsem mert már többet kérni egy
157 III, 32 | menni.~- Nos, igen… de hát mégsem értem önt egészen.~- Ej,
158 III, 33 | de oly hirtelen becsuknia mégsem lehet, hogy az be ne tolja
159 III, 39 | félõrülten motyogá:~»Talán mégsem, mégsem én vagyok Mórus
160 III, 39 | motyogá:~»Talán mégsem, mégsem én vagyok Mórus király?…«~
161 III, 45 | selyemben, csipkében, - hanem ha mégsem volt az ablakokban se rozmaring-bokor,
162 III, 49 | diffikultását.~- Jó, jó, - hanem az mégsem ér sokat. A gyerek nem szokik
163 III, 63 | kedveért - annak a holta után.~Mégsem hitték el neki a házasságot.
164 III, 63 | oklevél is - biz’isten talán mégsem hinném Kászonyi Gergelynek -,
165 III, 66 | vidor, könnyelmû kópé is, mégsem árulta el kegyelmedet -
166 III, 70 | fonódott a nyaka körül, de mégsem olyan szûkre, hogy megfojthatta
167 III, 70 | az asszonyok… de hát tán mégsem illõ volt ilyen hamar.~-
168 III, 70 | hogy nem hazudott, de ez mégsem igaz! Hamarabb lehet báránnyá
169 III, 72 | pálinka. (No, már ennyi pompát mégsem képzeltem.) Ezeket bizonyosan
170 III, 83 | Mohorán.~S ha latoljuk… mégsem volt valami nagy »szerencse«,
171 III, 96 | igazi miniszterhez illõ, mégsem gondolkozott sokáig: két
172 III, 101| napjáig babrálhat rajta, mégsem nyitja ki. Egy lakatos fia
173 III, 102| Terepetye Mihály vagyok. Mégsem kellene velem úgy bánni!
174 III, 106| emberekben, egy téIikabát erejéig mégsem terjedhet. Hiszen, én istenem,
175 III, 110| mienk, de már azt az egyet mégsem engedhetjük meg, hogy az
176 III, 116| mert a szegedi embert azért mégsem lehetett a gyakorlatban
177 III, 118| szokott lenni mindég! Nem, úgy mégsem kellene vele bánni, régi
178 III, 122| gondolkozom, hogy hátha mégsem õrült ember az.~Ma megint
179 III, 125| kastélyba útközben, de bizony mégsem akadt ember: mindenki azt
180 III, 125| csüggedetlenül mondá:~- És mégsem térhetünk vissza jelölt
181 III, 125| s be a kúriák gazdái!~S mégsem akadt köztük ellenjelölt!~-
182 III, 132| megvolna, ámbátor az sincs meg, mégsem lehetne róla leolvasni a
183 III, 136| megbánta mindjárt, de azt már mégsem tehette meg, hogy a rendeletét,
184 III, 142| Megõszülök én ennél a munkánál, s mégsem lesz vége. Pedig már csak
185 III, 142| játszhatunk egy harmadik nélkül.~- Mégsem lehet, mert a kötelesség
186 III, 148| ki. De már azt a bolondot mégsem teszem, amice, a maga szép
187 III, 148| csüggedetlenül mondá:~- És mégsem térhetünk vissza jelölt
188 III, 148| s be a kúriák gazdái. S mégsem akadt közülök ellenjelölt.
189 III, 148| több mint bizonyos« azért mégsem volt.) Borcsányinak alig
190 III, 148| azért a hangulat nagyjában mégsem volt rossz, egész éjjel
191 III, 148| összevissza mindent, de a cipõ mégsem volt meg.~Azt nagy sietségében
192 III, 148| igazi miniszterhez illõ, mégsem gondolkozott sokáig: egy
193 IV, 2 | õsapák!~Nem ismerünk, és mégsem vagytok idegenek. Maga a
194 IV, 13 | magamagánál nagyobb kölcsönre.~- Mégsem vagyok egészen tisztában.~-
195 IV, 15 | mindenkinek, csak neki nem. Hát mégsem üres fogalom, festett kép?…
196 IV, 21 | eset után természetesen mégsem lehetett az öreget sokáig
197 IV, 32 | királyokat illethet meg, s mégsem ez volt a legnagyobb joguk.~
198 IV, 37 | haját.~De nem ment a dolog, mégsem ment… A doktor nem gyõzött
199 IV, 37 | gondolta magában. - Hanem az mégsem lehet, hogy semmi hasznát
200 IV, 39 | asszony… ne, ne lelkem, mert mégsem fogja elveszteni a negyven
201 IV, 56 | Az egyik engem ösmert, s mégsem hitt, a másik csak az apámat
202 IV, 57 | jogtudóssá vált. (S csodálatos, mégsem szaporodtak el a prókátorok
203 IV, 84 | csöve el volt romolva, de mégsem vesztettem el lélekjelenlétemet.~
204 IV, 94 | erõsködött azzal az eggyel, és mégsem bírták leteperni, mert az
205 IV, 101| százszor hallott hang, de mégsem ismerõs.~- Én vagyok, mama.~-
206 IV, 111| felettük:~- Ez volt, de talán mégsem ez volt… azazhogy… Ejh,
207 IV, 112| megszállva nagy haddal s mégsem vehette be, míg a vár ura
208 IV, 112| Zsófia. S az a szép asszony mégsem tud egészen elaludni, mégse
209 IV, 121| Egy hónapja.~- Ej, ej, és mégsem kerestél fel.~- Sok dolgom
210 IV, 126| de azért az elöljáróság mégsem tanult, ma is aláír mindent,
211 IV, 127| Gács.~Nos, igen szép, de mégsem egészen valószínű, hogy
212 IV, 127| kudarcnak is beillett az eset. Mégsem lehet azt így hagyni. Menten
213 IV, 131| A sötétlő felhőkből.~- Mégsem olyan sötétlők, mint a szemei…~-
214 IV, 131| maszkírozzuk a bárányt, de azért mégsem merném állításodat aláírni.~-
215 IV, 140| hogy hajh, az asszonyok mégsem a férfiak kedvéért öltözködnek.~
216 IV, 142| Ezer mennydörgettét, hát mégsem tápászkodsz fel? Kaszaboljátok
217 IV, 142| ráhagyta, hogy a Plutó azonban mégsem egészen tiszta jószág (s
218 IV, 144| picinyke, ökölnyi Marcikát mégsem ölhette meg (mert becsuknák,
219 IV, 152| szaladgálni tudott, megszólalni mégsem akart se tüled, se hozzád,
220 IV, 152| a költségem nem veszett mégsem kárba, mert ha õ elfelejtette,
221 IV, 152| huszonnégy krajcár jön ki. Ej, mégsem lehet ez igaz; hiszen harminc
222 IV, 152| görbült a háta, de a lánc mégsem engedett.~- Nem jössz ki,
223 IV, 152| felé. Olyan természetes, és mégsem jutott volna eszembe, ha
224 IV, 152| Jankó!«~De már ekkora szamár mégsem akart lenni a Jankó, s mikor
|