Rész, Fejezet
1 1, 1 | elmondja, hogy Csillag Gábor kimenekedett a zsandár markából,
2 1, 4 | szekvesztrumot.~- Gróf Illárdy Gábor.~- Ah, ah! Ez már más, így
3 1, 9 | István« vagy »ns. Ujlaki Gábor«. Aztán itt mégis nagyobb
4 1, 10 | István« vagy »ns Ujlaki Gábor«. Aztán itt mégis nagyobb
5 1, 10 | Közköltségen taníttatják Teléry Gábor uramnak az egyik fiát a
6 1, 12 | felcser, tudós Sopronius Gábor uram, bizony-bizony utánament
7 1, 12 | a fickót? - kérdé Lázár Gábor uram vörösen, mint a rák,
8 1, 12 | Veér István, amaz Petki Gábor, Kovasóczi Miklós. Most
9 1, 12 | ostoba is - jegyzé meg Petki Gábor -, majd erre nézve én próbálom
10 1, 12 | feleletre nem számítottak!~Petki Gábor volt az elsõ, aki kirúgta
11 1, 15 | Kanizsay János és Dersffy Gábor.~A király keze intésével
12 1, 15 | csókolódzásnál.)~Veronai Gábor a fõurakhoz vezette, akiket
13 1, 16 | jegyzõhöz.~- Uram, uram, Timóczy Gábor uram, szállok az úrhoz!~
14 1, 16 | kezdhette:~- Uram, uram, Timóczy Gábor uram, szállok az úrhoz…~
15 1, 16 | szállok az úrhoz…~Timóczy Gábor uram fölkelt - de ebben
16 1, 23 | gyümölcs megízlelése után.~Nem Gábor arkangyal kergetett ki a
17 1, 25 | mikor a diétai követ, Bónis Gábor, a nádori installációról
18 1, 33 | is (mintha hallaná Rédeky Gábor uram) fölvetették az érveket.
19 1, 33 | családi tanács öreg Rédeky Gábor uramnál, disponálni a birtok
20 1, 33 | hozta isten!~Az õsz Rédeky Gábor pedig lekapván szépen a
21 1, 34 | urammal a sógora, Bizédi Gábor varga is vejestül), hogy
22 II, 22 | hozzájuk.~- Kend az, Cseres Gábor uram? - kiáltott eléje Hagymás. -
23 II, 22 | Hazafelé? - mondá Cseres Gábor uram mérgesen. - Hát laktok
24 II, 22 | Mindenünk odaégett. Én, Cseres Gábor, koldulok...~De már ezt,
25 II, 24 | rá mérgesebben az öregúr.~Gábor huszárnak zokon esett ez
26 II, 24 | egész a kapuig, hol már Gábor huszár várta a hintóval.~
27 II, 24 | virágbokrétát és elvitte a Gábor huszár bácsinak, hogy tegye
28 II, 24 | sok bazsalikumot?« amire Gábor elõadá a maga mivoltában
29 II, 24 | fõispán haldoklik. Az öreg Gábor szomorú arccal vette át
30 II, 24 | sem rang, sem uradalom.~Gábor huszár rontott be e pillanatban.
31 II, 65 | istenteremtése. Az öreg Butykos Gábor uram volt az a vakmerõ,
32 II, 65 | kicsoda nemzetes Butykos Gábor uram, fogják kérdezni nyájas
33 II, 65 | megmondom, mert Butykos Gábor uramnak éppen az õ hivatali
34 II, 65 | hozzá:~Tekintetes Butykos Gábor úrnak...~Csömörön...~Hallja
35 II, 65 | meri a tisztjét?~Butykos Gábor...~Mikor Laci gróf végigolvasta
36 II, 69 | év múlva érkezett a Dankó Gábor fülei azon kamarájába, ahol
37 II, 113| tekintetes és nemes Domándy Gábor uram, azt bizony csak a
38 II, 113| nemes és vitézlõ Domándy Gábor uram, aki ugyan a leggazdagabb
39 II, 113| bemutatásoknál: »Domándy Gábor országos képviselõ neje
40 II, 113| szó, mint száz, Domándy Gábor, ki egykor »tehetségeinek
41 II, 113| hiába, tekintetes Domándy Gábor úrban is volt hiúság, de
42 II, 113| családot, görcsöket kapott, Gábor úr pedig bezárkózott szobájába
43 II, 113| kellett senkinek. Még a Gábor bácsi protekciója sem használt,
44 II, 113| végét vetni.~- Hallod-e Gábor - mondá egy napon, mert
45 II, 113| helyzetet nem tûröm tovább.~Gábor úr szelíden simította meg
46 II, 113| emelem ki. Forgós teremtette, Gábor, te nem vagy jó családapa,
47 II, 113| kinyitni.« Megöl a szégyen, Gábor, ha ez így lesz, lányod
48 II, 113| mindnyájunkat. Nincs lelked, Gábor, nincs, nincs, nincs...~
49 II, 113| nincs...~Tekintetes Domándy Gábor úr összefonta kezeit mellén,
50 II, 113| állását megilletik? Nem. Gábor, Gábor, te tévúton jársz,
51 II, 113| megilletik? Nem. Gábor, Gábor, te tévúton jársz, te veszedelmes
52 II, 113| felelsz, ugye? Találva vagy! Gábor, Gábor, térj lelkedbe s
53 II, 113| ugye? Találva vagy! Gábor, Gábor, térj lelkedbe s ne szaporítsd
54 II, 113| dühösen.~- Nem, nem - makogá Gábor úr szórakozottan. - Csak
55 II, 113| vastag betûkkel: Domándy Gábor, s utána: »T. Ház!« s a
56 II, 113| T. Ház!« s a többi. Oh, Gábor, de szép is az a politika,
57 II, 113| igazad. A többi úgysem érti.~Gábor úrnak tetszett ez az ötlet
58 II, 113| Igazán kívánod?~- Követelem, Gábor.~- Isten neki! - felelte
59 II, 113| másikkal. Mondd meg nekem, Gábor, mit keres nálad annyit
60 II, 113| belõlük.~- Ne ingerelj, Gábor, ne lázíts... az ilyen beszédekkel
61 II, 113| frigy ellen. Nem akarom, Gábor, jegyezd meg jól magadnak,
62 II, 113| nyugalom, ez volt a Domándy Gábor összes vágya, de bezzeg
63 II, 113| fogja leolvasni: »Domándy Gábor«.~S õneki föl kell állania
64 II, 113| mikor tekintetes Domándy Gábor úr egy komfortáblin hazaért
65 II, 113| szabad! - hörgé Domándy Gábor mérgesen.~- Telegramm! -
66 II, 113| s dobd a tûzbe! - kiáltá Gábor úr, s habár foga vacogott
67 II, 113| diadal mosolya virít.~- Gábor, édes Gáborom!... Ki hitte
68 II, 113| csak én tudtam azt egyedül, Gábor, hogy benned nagy talentum
69 II, 113| benned nagy talentum rejlik.~Gábor úr egy hörgõ nyöszörgéssel
70 II, 113| komoly jelölt csupán Domándy Gábor lehet. Sõt - mint a lap
71 II, 113| ajánlani.~- Ámulat ez, mese ez, Gábor. Nem, nem, hiszen itt áll
72 II, 113| pillanatban fölemelkedett az öreg Gábor a díványról, ahol eddig
73 II, 113| fogadom. Dixi.~- Az leszesz, Gábor. Az egész ország fölött
74 II, 113| urunk.~- Asszony! - szólott Gábor úr tompán és ridegen - ha
75 II, 113| Akarom, parancsolom!~- De, Gábor, az isten szerelmeért, mit
76 II, 113| tárcával kínálnak meg. Oh, Gábor, tagjaim remegnek a gyönyörtõl,
77 II, 113| mint hittem volna. No, Gábor, most vagy már igazán megakadva.~
78 II, 113| leteszem. Hódoló híved: Domándy Gábor.«~A kész választ odatolva
79 II, 113| Légy õszinte.~De Domándy Gábor úrból nem lehetett kivenni
80 II, 113| tekintélyük, nimbuszuk, de Gábor nem veszíthet semmit; õ
81 II, 113| tekintett a nyíló ajtóra, melyen Gábor úr lépett be.~- Kegyelmes
82 II, 113| Testestül-lelkestül, Gábor barátom. Ha nem jössz, viszlek.
83 II, 113| ezelõtt hetekkel...~- De, Gábor, ez tán mégsem tartozik
84 II, 113| glóriája tündökölt, csak Gábor úr állott ott bûnbánólag,
85 II, 127| tiszteletteljesen meghajlik.~Kaziray Gábor fölteszi monokliját és néhány
86 II, 127| kacagott föl édesdeden Kaziray Gábor - akadémiai taggá legyen
87 II, 127| Milyen szerelem! - sóhajtá Gábor.~- Kínos, de mégis édes
88 II, 127| nyújtotta karját s belépett.~Gábor úgy érezte, amint a beteghez
89 II, 127| ez õ!~- Melyik õ? - kérdé Gábor, egy megvillanó sejtelem
90 II, 127| csevegni, az ön barátja, Gábor úr fölkérése folytán.~Az
91 II, 127| honolt a teremben, csak Gábor úr mély lélegzete hallatszék,
92 II, 127| hogy az ön derék barátja, Gábor úr nagy bánatára elfelejtett
93 II, 127| rogyott össze.~- Segítség, Gábor úr! Gábor úr! - kiáltott
94 II, 127| össze.~- Segítség, Gábor úr! Gábor úr! - kiáltott Mari ijedten. -
95 II, 127| törkölypálinka mellett, Gábor pedig kõszoborrá meredve,
96 II, 127| harapás levegõt sem.~Mari, míg Gábor az orvosért járt, egyedül
97 II, 127| mily meggondolatlanság volt Gábor urat elmenni hagyni. Nem
98 II, 127| Oh, csak jönne már az a Gábor úr az orvossal!~Éppen e
99 II, 127| kõkorsóból ivott kend...~Míg Gábor nem minden kedvtelés nélkül
100 II, 127| neked a nagyságos Kaziray Gábor úr háziorvosát... Eredj,
101 II, 127| végzetes pillanatban futott be Gábor egyenesen Marihoz.~- Oh,
102 II, 127| megtestesült erély kinyomatával, Gábor úr ellenben lehûtve készült
103 II, 127| és szerencsétlenek iránt.~Gábor el volt ragadtatva diplomáciai
104 II, 127| szerencsétlenség! - hüledezék Gábor - bizonyosan agygyulladás.~
105 II, 127| odatenni Bodnerné.~Egy napon Gábor élénk örömmel nyitott be
106 II, 127| Az új betegség - folytatá Gábor - helyrehozta, amit a régi
107 II, 127| magyar kiejtésével: »No, Gábor, gonosz fickó!... ugyan
108 II, 127| mondani.~- Oh, Mari - mondá Gábor úr és ebben ki volt fejezve
109 II, 127| egész délután nem mondott Gábor úr, hallgatott s hosszan
110 II, 127| felsózták a szoba árát. Gábor is meg volt elégedve, mert
111 II, 127| napokat«, mint nevezé, Mari és Gábor társaságában töltötte.~A
112 II, 127| töltötte.~A leány kötött, Gábor úr sóhajtozott (ki tudja,
113 II, 127| hiszen megmondta egyszer Gábor, hogy akadémiai taggá kell
114 II, 127| csinálsz? - álmélkodék a belépõ Gábor, kinek arca szinte sugárzott
115 II, 127| semmi sem lesz - kacagott Gábor.~- Szeretném tudni, miért?~-
116 II, 127| Mi bajod velök? - kérdé Gábor megütközve.~- Éppen most
117 II, 127| lövöm magam.~VII. BEFEJEZÉS~Gábor fölkelt, kalapját vette
118 II, 127| nem adom« fejében elkérje Gábor úrtól a még hiányzó kannát
119 II, 127| tulajdonítható, hogy az áruló Gábor urat megfenyegesse ujjaival.~
120 II, 127| arccal.~- Az ördögbe is, Gábor, most jut eszembe, hogy
121 II, 130| Péter, Fütykös Lázár, Epöli Gábor, meg Rigó Dani nagy becsülettudással
122 II, 130| Karancsi Péter ököllel és Epöli Gábor jó borral annyira gyõzték,
123 III, 2 | karcsú derekának is Csuz Gábor, éppen azért, mert olyan
124 III, 2 | katolikusnak! De ‘iszen, Csuz Gábor, ilyen dolgokat már nem
125 III, 2 | templomban! - teszi hozzá Gábor s átszellemülve szívja magába
126 III, 2 | nyugtalanul álmodozék ébren Csuz Gábor a gödrös, piros arcról a
127 III, 2 | mintha errefelé kémlelne. Gábor látta, hogy ott is váltig
128 III, 2 | vizében.~- Sokáig maradtál, Gábor! Gyere no, ülj le mellém! -
129 III, 2 | lágyan.~Kigyulladt a Csuz Gábor szürke szeme, oda is ült
130 III, 2 | sikoltott Panna rémülten.~Gábor némán fedte el arcát kezeivel.~-
131 III, 2 | hozzád, jó asszony! Nézz ide, Gábor, a kis fiadat hoztam el.
132 III, 2 | jöttem s itt megtaláltalak.~Gábor megdörzsölte érdes kezével
133 III, 19 | II. AZ ŐSI CÍMER~Mikor Gábor elvégezte a kis megyei városkában
134 III, 19 | volt bennök megörökítve. De Gábor jó nevelésû fiú volt és
135 III, 19 | diadalmas párviadalokban.…~A Gábor édesapja orvos volt, de
136 III, 19 | tanultak, s azon idõben, midõn Gábor, a legkisebbik a négy elemi
137 III, 19 | sem szállnak.~A kis Bárkay Gábor lelkét, mint már mondtam
138 III, 19 | De mit tudta azt a kis Gábor. Õ már egészen beleélte
139 III, 19 | hogy vigye el a tanárnak. Gábor elvesztette a pénzt, kiesett
140 III, 19 | szüléknek írni, minélfogva Gábor eladta összes értékes ruháit
141 III, 19 | egy hazugságra vetemedett Gábor, midõn hazajött: azt mondta,
142 III, 19 | a rossz eredményeket.~A Gábor édesapja levelet kapott
143 III, 19 | fogja õket másnap látogatni.~Gábor elsápadt, midõn a levél
144 III, 19 | múlt, egy évet elmulasztott Gábor, mert már nem lehetett,
145 III, 19 | Íme, nézzük meg a Kampós Gábor községi jegyzõ úr két fiát.
146 III, 24 | nemzetes és vitézlõ Bezerédj Gábor uram, nemes Esztergom városa
147 III, 24 | miképp illõ, a háború utánra. Gábor úr odaadta nagy készséggel,
148 III, 24 | költségére, míglen Bezerédj Gábor uram õkigyelme híradással
149 III, 24 | tudni fogja azt Bezerédj Gábor uram, aki elfogatta. Értesítették
150 III, 24 | sebbel-lobbal tekintetes Bezerédj Gábor uram, meg a dzsidás-kapitány
151 III, 34 | Gábort. Minthogy báró Kemény Gábor csak egy van s az is másnemû
152 III, 47 | ekkor karjára vette kis Gábor fiacskáját, felesége balról
153 III, 47 | fölség: itt van a karomon, a Gábor fiam.~- Ember vagy a talpadon,
154 III, 63 | számtartótisztjének, nemes Brizló Gábor uramnak volt leányzója s
155 III, 65 | az út, persze nekem, mert Gábor bácsi már járt erre egyszer,
156 III, 65 | tesz bolonddá? - lihegte Gábor bácsi tompán. - Minek ûz
157 III, 65 | eszed már - simogatta vígan Gábor bácsi. - Hiszen itt vagyunk…
158 III, 65 | meglapult fiú védelmére, de Gábor bácsi közbevágott:~- No,
159 III, 65 | míg végre elszenderedett a Gábor bácsi ölében, s csak egyszer
160 III, 79 | magával vitte Tisza Bécsbe.~- Gábor, Gábor! Lesz még szavazás
161 III, 79 | vitte Tisza Bécsbe.~- Gábor, Gábor! Lesz még szavazás Magyarországon! -
162 III, 108| felelte a várnagy, Szerkely Gábor.~- Nyissa ki kegyelmed -
163 III, 108| lakni Murányba. Illésházy Gábor uram õkegyelmessége elküldte
164 III, 110| alispánunk, tekintetes Láczy Gábor uram, nagyon ravasz ember,
165 III, 110| vártuk a vacsorát, ahol Lászy Gábor uramnak újra kellett festenie
166 III, 112| mint a politikában a Baross Gábor karrierje.~De hát maradjunk
167 III, 115| pergamenen (maga az öreg Bory Gábor vakarta le róla a penészt)
168 III, 115| sót is meggazdálkodja Bory Gábor uram, amivel be kellett
169 III, 119| két fia maradt: György és Gábor. Gábor ült be Likavára gazdának,
170 III, 119| maradt: György és Gábor. Gábor ült be Likavára gazdának,
171 III, 125| vakarta a fejét Kócsy Gábor.~- Mit-e? - kiáltott fel
172 III, 144| hozzá ezentúl.~Cseresnyés Gábor uram a városi protonótárius,
173 III, 148| csináljunk? - desperált Kócsy Gábor.~- Mit-e? - kiáltott fel
174 III, 148| megállt s belsejébõl Széll Gábor, a csendbiztos alakja gurult
175 III, 148| alakja gurult ki.~- Szervusz, Gábor! - sietett eléje Dorogi. -
176 III, 148| jegyzé meg gúnyosan Naspolya Gábor, a legmódosabb gazda Kátányban.~-
177 III, 148| Kinek a számára?~- Lipóczy Gábor.~- Az a társam. Adja be!~
178 III, 148| jegyzõkönyvekbõl, hogy ott egy Irtási Gábor nevû juhász élvezte a hûvös
179 IV, 2 | asszonyka, s mikor a kis Gábor megszületett (a XXIII-ik
180 IV, 2 | megszületett (a XXIII-ik Balóthy Gábor a családfán), akkorra már
181 IV, 2 | Eleven fiúcska volt XXIII. Gábor, s amint ott vickándozott
182 IV, 10 | világon.~S valóban, Damos Gábor uram félénk volt, éjjel
183 IV, 14 | Ikertestvérek voltak, Imre és Gábor (a családi nevüket elhallgatom),
184 IV, 14 | nem lehetett eltagadni.~A Gábor bátyja átment a labancokhoz. -
185 IV, 14 | megtalálták a bécsi archívumban a Gábor báró nyugtáját a tízezer
186 IV, 14 | darab aranyról, amelyeket Gábor szabadon bocsátásáért, és
187 IV, 26 | Koczka Máté nevetve.~Kovács Gábor uram, az egyházfi, erõnek
188 IV, 26 | mint a kilõtt nyíl.~Kovács Gábor ájtatos keresztet vetett
189 IV, 42 | hogy Nagy Ferenc, vagy Kiss Gábor, legott elkezdik kutatni: »
190 IV, 47 | A KEMÉNY GÁBOR ELŐDJE~1885~Körülbelül két
191 IV, 73 | komikusabb alak Kurtányi Gábor.~III. A nagyevő~Nem mindennapos
192 IV, 73 | házasodnak.~A szegény Kurtányi Gábor végképpen tönkrement, kiaszott
193 IV, 73 | ember vagy. Hallgass ide, Gábor.~- Hallgatlak, fiacskám.~-
194 IV, 73 | egyszer enni…~Így sötétült el Gábor elõtt újra a láthatár, mégpedig
195 IV, 84 | vallású vagyok?~ ~KONDOROSY GÁBOR~1886~Büszke volt õsnemesi
196 IV, 84 | gyermekeinek, fiai sorba Gábor. Tibor, Libor, Jámbor neveket
197 IV, 84 | meg, hol lakik Kondorosy Gábor?~- Ugyan ne tessék tréfálni -
198 IV, 84 | tekintetes úr, Kondorosy Gábor!~- Nem azt kérdem én! -
199 IV, 84 | hogy én vagyok Kondorosy Gábor, azt sejtem, de azt nem
200 IV, 90 | vetõdik a szerzõ fia, Müller Gábor, a mérnök, s valami vízépítészeti
201 IV, 93 | Most már tudják báró Kemény Gábor óta. )~Hát még a Macskássy
202 IV, 96 | fogadjuk el - szólt Bornemissza Gábor uram.~- Azzal fenyegetõznek,
203 IV, 97 | professzor urakkal. Azután Koós Gábor professzor úr érkezett meg
204 IV, 97 | ijedten állott meg.~A Koós Gábor tanár úr fehér bundás kutyája
205 IV, 101| felelte ékesen Balics Gábor.~- Én Majornoky György vagyok,
206 IV, 101| egy délután, mikor Balics Gábor, mert õ volt, beállított.~-
207 IV, 102| leghebegőbb emberét, Lisznyói Gábor uramat jelölik ki a miatyánkok
208 IV, 104| Hanem a követ Domaházy Gábor szomorú válasszal tért vissza
209 IV, 106| felsõsoron, még késõbb Tutaji Gábor uramnál. Valamennyit ösmertem.
210 IV, 107| ellenség? - kérdé most a Koczka Gábor nevű dobos.~- Lehetnek vagy
211 IV, 107| visszafordultak, mintha Koczka Gábor uram diktálta volna nekik.
212 IV, 107| az elsõ nevet:~- Bánffy Gábor!~Erre aztán elõvezették
213 IV, 107| ékes török betûkkel; Bánffy Gábor.~Az ítélõmester új nevet
214 IV, 126| ellene a hétszilvafás Piry Gábor: »Nekem is csak olyan szavam
215 IV, 127| újra elhódította Bethlen Gábor, amikor az õrség adta azt
216 IV, 127| melléképületek a Bethlen Gábor manupropriája, meg a többi
217 IV, 127| sárkányfogai, imitt-amott a Bethlen Gábor hattyúi.~A szép Fogaras
218 IV, 127| Majláth István fia, Majláth Gábor ült akkor benne.~Békés megkörnyékezte,
219 IV, 127| külföldre.~A gyámoltalan Gábor szót fogadott, harmincezer
220 IV, 131| Apponyi Albert, Károlyi Gábor, Polónyi Géza. Úgy éreztem,
|