Rész, Fejezet
1 II, 33 | EGYENLÕ~A híres angol orvos, sir James Simpson házának ajtaja
2 II, 51 | irodában kellene ülnie, sir. Hogyan lesz ön képes megmagyarázni
3 II, 51 | másik rendkívüli esemény, sir, azon helyzetbe hozott,
4 II, 51 | hozott...~- Milyen helyzetbe, sir? Magyarázza ki magát!~-
5 II, 51 | magát!~- Azon helyzetbe, sir, igenis azt hiszem, sir,
6 II, 51 | sir, igenis azt hiszem, sir, hogy azon helyzetbe hozott,
7 II, 51 | hozott, miszerint e cégtõl, sir, mely tiszteletre méltó
8 II, 51 | Lamiel. Legyen ön szabatos, sir!~- Igenis, sir, mely tiszteletreméltó
9 II, 51 | szabatos, sir!~- Igenis, sir, mely tiszteletreméltó nevét
10 II, 51 | felmond nekem. Ez hallatlan, sir!~Mr. Danner eltakarta arcát
11 II, 51 | Mivel tudja ezt indokolni, sir?~- Sir - felelé Lamiel akadozva -,
12 II, 51 | tudja ezt indokolni, sir?~- Sir - felelé Lamiel akadozva -,
13 II, 51 | felugorva. - Ön félrebeszél, sir! Alkalmasint kétszáz fontot
14 II, 51 | kétszáz fontot akart mondani, sir?~- Kétszázezer fontot, sir,
15 II, 51 | sir?~- Kétszázezer fontot, sir, és egy palotát a rue Rivoliban.
16 II, 51 | Tisztelje meg házamat, sir, azzal, hogy helyet foglal.
17 II, 51 | old cherryt? A ménkõbe, sir, tehát csakugyan nem mesél
18 II, 51 | jön könyvtárt szerezni, sir, ajánlom kiadványaimat Oh,
19 II, 51 | nélkülözhetlen szó. Mit gondol, sir?~Mr. Lamiel nem gondolt
20 II, 51 | honoltak.~- Lássuk csak, sir, hány éves ön?~- Huszonhárom
21 II, 51 | tõkéjét megnöveszteni. Oh, sir, az évek, az évek! Azon
22 II, 51 | magára. Ki kell fejeznem, sir, hogy a természet telve
23 II, 51 | fiatal évek nagyon melegek, sir, nagyon melegek. Ön bizonyára
24 II, 51 | sajnálni fogja ön távozását, sir.~Mr. Lamiel felemelkedett
25 II, 51 | Danner jóindulata megindító, sir, és megtisztelõ is...~-
26 II, 51 | És megtisztelõ is, sir - ismétlé Mr. Danner ünnepélyes
27 II, 51 | hangon. - Eszerint...~- Igen, sir, eszerint...~- Elfogadja
28 II, 51 | ön nem ismeri leányomat, sir? Mily esemény! Hogy éppen
29 II, 51 | nagy úr lett tegnap óta, sir, ki eddig szegény fickó
30 II, 51 | Ez csodaszerû ujjmutatás, sir. Beafstekké vágjanak, ha
31 II, 51 | dolog. Egy fontot teszek, sir, egy haszontalan penny ellen,
32 II, 51 | voltak vehetõk.~- Igenis, sir - sipított vékony hangján. -
33 II, 51 | terítéke elé. Gondolom, sir - folytatá ezután hõsünkhöz
34 II, 51 | nem fog elítélni engem, sir, ha némi érzékenységet kötök
35 II, 51 | legyen mondva, van. Ez tény, sir, becsületemre mondom, tény!
36 II, 51 | elválaszt. Én önt elvesztem, sir, s e veszteség megindít...~
37 II, 51 | Talán valaki beteg, sir?~- Nem mondhatnám, Jack,
38 II, 51 | az asztalfõnél; mellette sir Lamielnek volt hely mutatva
39 II, 51 | gyenge szemei vannak. Nemde, sir? Önnek árt a túlságos fénye?
40 II, 51 | a túlságos fénye? Nemde, sir?~Mr. Klimpston (az üzletvezetõ)
41 II, 51 | viszonzá:~- Mindenesetre, sir, ha ön mondja.~- Oh, oh
42 II, 51 | helyzet! Becsületemre mondom, sir Lamiel, mikor én olyan fiatal
43 II, 51 | szilajság tombolt Igen ám, sir Lamiel. Csakhogy én ügyetlen,
44 II, 51 | ürítsek tiszteletére. Oh, sir, én szegény fickó voltam,
45 II, 51 | semmi fölösleges táplálék, sir Lamiel ez a fõ...~Mr. Lamiel
46 II, 51 | kezünket, Edith! Én elvesztem sir Lamielt, te elveszted miss
47 II, 51 | s ma New Yorkba utazik, sir Lamiel pedig Párizsba indul
48 II, 51 | hagyni üresen Ön elmegy, sir, de mi itt maradunk, sir.
49 II, 51 | sir, de mi itt maradunk, sir. Ebben, azt hiszem, minden
50 II, 51 | hiszem, minden benne van, sir, amit mondani akarnék és
51 II, 51 | minden benne van.~- És, sir - folytatá kevés vártatva
52 II, 51 | vendégeket.~- Mily gondolat, sir! - mondá a lelkész. - Egy
53 II, 51 | Klimpstonnak.~- Köszönöm, sir, és indítványához csatolom
54 II, 51 | betölteni, mindaddig, míg a sir életben lesz...~Pohárkoccanások
55 II, 51 | arra gondolni valaha, hogy sir az én házamban alárendelt
56 II, 51 | boldog isten! Tiszteljen meg, sir, nyújtsa kezét jeléül annak,
57 II, 51 | köztünk! Az ördögbe is, sir, legyen ön az et comp.~Ez
58 II, 51 | hallja.~- Nos, ön nem felel, sir? Ön meg van indulva, nemde?
59 II, 51 | tehát gondolkozási idõt kér, sir. Legyen, én megadom azt.~-
60 II, 51 | utazom...~- Nagyon helyes, sir, ön pontos ember. Ön rendszert
61 II, 51 | ember. Ön rendszert követ, sir...~- A két bérkocsi meg
62 II, 51 | shilling elég lesz neki, sir, untig...~Ezen eredeti gondolat
63 II, 51 | mondja:~- Még öt percünk van, sir. Éppen elég, hogy a miss
64 II, 51 | gúnyos, ördögien szép arc.~- Sir, kérem a másik kocsit -
65 II, 51 | valamit, tiszteletreméltó sir Lamiel?~- A másik bérkocsit
66 II, 51 | ah! Hogyan, ön távozik, sir? Ez meglepõ esemény, sir,
67 II, 51 | sir? Ez meglepõ esemény, sir, ön talán nem gondolkozott
68 II, 51 | mégis...~- Annyira tudtam, sir Lamiel, hogy megparancsoltam
69 II, 51 | akar ön egyebet mondani, sir?~- Oh, mindenesetre igen,
70 II, 51 | megengedni...~- Én megengedem, sir.~- Én szeretem önt...~-
71 II, 51 | Ezt már észrevettem, sir, ma az ebédnél, tegnapelõtt,
72 II, 51 | utóbbiról ne beszéljünk, sir; én a kezet nagyon kevésre
73 II, 51 | kisasszony.~- Ez esetben, sir, fizesse ön ki az egyik
74 II, 51 | Én Lamiel Eduárd vagyok, sir.~Mr. Danner nem mutatott
75 II, 51 | egészen elszegényedtem, sir.~- A fiatal évek nagyon
76 II, 51 | szívességre akarom megkérni, sir. Semmi pénzzel sem rendelkezem
77 II, 51 | Adjon ön nekem kölcsön, sir, tíz fontot.~- Hova gondol
78 II, 51 | Hova gondol ön?~- Esedezem, sir...~- Bolondnak gondol ön
79 II, 51 | egyenes vonalt...~- Oh, sir, milyen szerencse, hogy
80 II, 57 | homlokára üt.~- Szórakozottság, sir, és semmi egyéb. Becsületemre
81 II, 57 | hosszú kezét messzirõl sir Klarey felé nyújtva. - Egy
82 II, 57 | esetet? Akasszanak fel, sir, ha tudom.~Hangja reszketeg
83 II, 57 | letette.~- Szórakozottság, sir, és semmi egyéb. Becsületemre
84 II, 57 | kétségbeesve. - Megvan, sir! szavamra mondom, megvan.~
85 II, 74 | Nagyon helyesen van, Sir - szólt a »fiatalabbik kedélyû«
86 II, 74 | kiállításon, akiket ön jelölt meg, sir. Mindamellett engedjen meg
87 II, 74 | megjegyzést.~- Hallgatom önt, Sir - mondá az angol egészen
88 II, 74 | hiszen ez valami természetes, Sir. A szõke haj többet ér a
89 II, 74 | lehet festeni feketére, Sir. Igaz-e, Sir? Míg ellenben
90 II, 74 | festeni feketére, Sir. Igaz-e, Sir? Míg ellenben a feketét
91 II, 74 | figyelemre méltó különbség, Sir.~Az öreg Pulszky erre az
92 II, 78 | hiszen a nap süt.~- Köszönöm, Sir - mondá a poéta, lecsattantva
93 II, 99 | folytonosan untatja urára, Sir Ralph Ihonra vonatkozó elbeszéléseivel.
94 II, 99 | Holnap ön kezdi az osztást, Sir!~És ez így megy napról napra,
95 II, 99 | ember lép be a boltba, mint Sir Ralph Ihon, az egész elsõ
96 II, 99 | bérlõje?~- Mivel szolgálhatok, Sir? - kérdé Mr. Kark tiszteletteljes
97 II, 99 | tiszteletteljes meghajlással.~Sir Ralph Ihon fölteszi monokliját,
98 II, 99 | gentleman . Milyen szivart, Sir?~- A lehetõ legjobbat, Mr.
99 II, 99 | a miss?~- Az ördögbe is, Sir, kié lenne másé? Meg vagyok
100 II, 99 | Meg vagyok róla gyõzõdve, Sir. Ez tény, Sir, valóságos
101 II, 99 | gyõzõdve, Sir. Ez tény, Sir, valóságos tény...~- Nem
102 II, 99 | Aki ép, az mind szép, Sir. Beafsteekké aprítsanak,
103 II, 99 | Nem általánosítható, Sir, de csak addig, míg a gyakorlatias
104 II, 99 | öreg Kark gyakorlati fickó, Sir, és neki meg van azon szabadsága,
105 II, 99 | ez irányban fogjon föl. A Sir ellenben fiatal szemekkel
106 II, 99 | idehozott.~- Hallgatom önt, Sir.~- Én a misst azon idegen
107 II, 99 | említett...~- Ama hölgynek, Sir, ki a szomszéd szobát bérelte
108 II, 99 | szobából, s meg kell jegyeznem, Sir, az illetõ fiatal hölgy
109 II, 99 | hagyta hátra lakjegyzékét, Sir.~- Nagy kár! - mondá Ralph
110 II, 99 | mondta:~- Ez már valami, Sir!~- És ez egy csodálatos
111 II, 99 | mondom, Miss Kark!~- Valóban, Sir; de még mindig nem értem,
112 II, 99 | õ is eltávozott.~- Oh, Sir! - kiáltotta Miss Edith -
113 II, 99 | folytatá:~- Az igen szép nyelv, Sir. Üde, mint a madarak csicsergése
114 II, 99 | soknál.~- Szüksége volt rá, Sir - mondá Edith érzékenyen -,
115 II, 99 | Igazán szomorú eset! - mondá Sir Ihon megindultan.~- Mary
116 II, 99 | Szegény leány! - sóhajtá Sir Ihon önkéntelenül.~- Nem
117 II, 99 | Milyen költészet! - kiáltá Sir Ihon elragadtatva. - Oh,
118 II, 99 | rendkívüli.~- Beláthatja tehát, Sir, hogy meg kellett e nyelvet
119 II, 99 | elérzékenyültem magam is - mondá Sir Ihon fölkelve -, érdekes
120 II, 99 | lesz oly szíves...~- Nem, Sir, egészen fölösleges; átmegyek
121 II, 99 | gyakorlati! - vélekedék Mr. Kark.~Sir Ihon néma áhítattal kísérte
122 II, 99 | ennél drágább lábacskák!~Sir Ihon szívérõl - úgy érezte -
123 II, 99 | hangosan.~- A Mary võlegénye, Sir - rebegé a leány mozdulatlanul
124 II, 99 | rogyott össze.~- Segítség! Sir Ihon! - kiáltott Edith ijedten. -
125 II, 99 | gondjait a whisky mellett, Sir Ihon pedig kõszoborrá meredve
126 II, 99 | képtelen.~- Miféle dolog ez, Sir? - szólt Edith megrázva
127 II, 99 | Ne legyen ön gyermek, Sir. Miss Marit föl fogjuk keresni!~-
128 II, 99 | magát ragadtatni: No, no, Sir! és a piquet parti alatt -
129 II, 99 | kezdi...~Oh, csak jönne már Sir Ihon az orvossal!~Éppen
130 II, 99 | Csalódni méltóztatik, Sir.~- Midõn Sir Alacskay rosszul
131 II, 99 | méltóztatik, Sir.~- Midõn Sir Alacskay rosszul lett, a
132 II, 99 | hallottam a miss hangját, Sir, de éppen mert az õ hangját
133 II, 99 | legyek, de úgy kell lenni, Sir. A hangot hallottam, de
134 II, 99 | elhibáztam az irányt. Az irányt, Sir. Ez gyenge oldala a vén
135 II, 99 | hogy bemutatom neked a Sir Ihon házi doktorát Eredj,
136 II, 99 | végzetes pillanatban futott le Sir Ihon egyenesen Edithez.~-
137 II, 99 | szólani!~- Az nem lehet, Sir - vevé föl a fonalat Mrs.
138 II, 99 | Az én szavam nem levegõ, Sir, nekem elveim vannak. Én
139 II, 99 | miatt a legjobb csészémet, Sir, mely hozományomnak - mégpedig
140 II, 99 | mégpedig milyen hozományomnak, Sir, Kark megmondhatja - legnagyobb
141 II, 99 | fölmenni, menjen ön dolgára, Sir!~A megbántott Edith némán,
142 II, 99 | megtestesült erély kifejezésével, Sir Ihon ellenben lehûtve és
143 II, 99 | kezébe véve.~- Meghiszem azt, Sir.~- Igazán sajnálom - dolgot,
144 II, 99 | majd le fogja hozni.~- Oh, Sir, ön túlságos szíves. Habozom,
145 II, 99 | orvossággal.~- Dick! - parancsolá Sir Ihon - egy ezüstcsészét
146 II, 99 | Rivière-címerrel.~- Lássa, Sir, nem vagyok én rossz asszony,
147 II, 99 | volna le valaki. Aztán, Sir, a nõi erkölcs olyan, mint
148 II, 99 | elromlik. Magamról tudom, Sir.~Eközben Dick jött vissza
149 II, 99 | nagyon rövidlátó lehet, Sir - mosolygott Edith -, hogy
150 II, 99 | ártani.~- Ön eszerint gazdag, Sir?~- Atyám nagykereskedõ volt:
151 II, 99 | fölött határozó állapot, Sir Ihon két orvost tartott
152 II, 99 | odatenni a mistress.~Egy napon Sir Ihon élénk örömmel nyitott
153 II, 99 | mondani.~- Oh, Edith! - mondá Sir Ihon, és ebben ki volt fejezve
154 II, 99 | egész délután nem mondott Sir Ihon, hallgatott s hosszan,
155 II, 99 | vagyok, én kutatom Marit Sir Ihon költségén ama beteg
156 II, 99 | mondhatna volt lakónkról, Sir Ihon már tud tõlem.~- Mily
157 II, 99 | mégis meg kell térítenie Sir Ihonnak. Úgy van, Dith,
158 II, 99 | kerestem.~- Az történt, Sir - bár szinte szégyenlem
159 II, 99 | elmondtam, ami történt.~- Oh, sir! És mit mondott õ?~- Azt,
160 II, 99 | van eltelve.~- Valóban, Sir? - rebegé Edith elpirulva -,
161 II, 99 | volt sózva a hónapos szoba; Sir Ihon annyira meg volt elégedve
162 II, 99 | bosszankodását, ha az orvos vagy akár Sir Ihon jötte által háboríttaték.~
163 II, 99 | új kultuszt honosít meg, Sir.~- Ugye? - mondá Pál mosolyogva
164 II, 99 | Pálnak:~- Ön már egészséges, Sir; mától fogva leveszem a
165 II, 99 | gondolni.~- Megeszem a fejemet, Sir, ha ön nem valóságos vasgyúró.~
166 II, 99 | Ne essék kétségbe, Sir, jó az isten. Egy véletlen,
167 II, 99 | leány kötött vagy hímzett, Sir Ihon sóhajtozott. (Ki tudja,
168 II, 99 | beszélt, s szavait rendesen Sir Ihonhoz intézte, ki egészen
169 II, 99 | egyébkor?~- Mit gondol, Sir! Hisz az illetlen lenne.~-
170 II, 99 | minek e kitérés! Röviden, Sir, én egy fontos nyomra akadtam...~-
171 II, 99 | visszaemlékezni.~- Ellenkezõleg, Sir! - tört ki végre Edithbõl
172 II, 99 | legyen?~- Ki tudná azt, Sir. Az régen volt.~- Lássa! -
173 II, 99 | megfeledkezik kötelességérõl, Sir; én nem! Magyarországon
174 II, 99 | kívánjuk a misst.~- Valóban, Sir, nagy kitüntetés - szólt
175 II, 99 | mosollyal. - Én vagyok az, Sir!~- Ez esetben bocsánatot
176 II, 99 | a kérdésre nem felelek, Sir.~Pál elsápadt.~- Legalább
177 II, 99 | tudni, miért?~- Két okból, Sir; elõször mert nem bocsátlak
178 II, 99 | szerelmét?~- Ez az én titkom, Sir. Remélem, nem kíván számadásra
179 II, 99 | férjhez mehetett...~- Igaz, Sir - szólt Edith kevés vártatva -,
180 II, 99 | Ez az én feleletem önhöz, Sir Ihon. Meg van ön elégedve?~-
181 II, 99 | miszerint elhatározták õt és Sir Ralphot egy csésze teára
182 II, 99 | tulajdonítható, hogy az áruló Sir Ihont megfenyegesse ujjaival.~
183 II, 99 | megfenyegesse ujjaival.~Hanem Sir Ihon már akkor szép észrevétlenül
184 II, 99 | elmulasztottad dolgodat!~Sir Ihon nem jött zavarba.~-
185 II, 117| státusokat képviseli itt.~- Sir, ön nagyon pontos - mondja
186 II, 117| birodalomnak, melyet ön képvisel, Sir, nincs szüksége arra, ha
187 II, 117| gróf. - Íme, szomszédja is, Sir, a fiatal gentleman is éppen
188 II, 117| kártyáimba.~- Az ön kártyái, Sir, csupa ászok: nem vagyok
189 II, 117| hangzott:~Tiszteletreméltó Sir Bradley.~Neczpály Miklós
190 II, 117| Neczpálynak.~- Köszönöm, Sir - mondá Andrássy. - Ha egyszer
191 II, 117| Csomagolás közben akadt kezébe a Sir Bradleyhez intézett levél,
192 II, 117| állta útját.~- Kicsoda ön, Sir? - kérdé Neczpály.~- Én
193 II, 117| polgármesteri szolga vagyok, Sir. Mit akar ön, Sir?~- Be
194 II, 117| vagyok, Sir. Mit akar ön, Sir?~- Be akarok menni a polgármester
195 II, 117| polgármester úrhoz.~- Nem lehet, Sir.~- Ej, nekem ajánlólevelem
196 II, 117| Az itt nem ér semmit, Sir.~- Hogyan? Mi foglalja le
197 II, 117| én itt senkit.~- Látszik, Sir, hogy ön merõben idegen,
198 II, 117| fekszik. Ön jól számított, Sir Clark. Teringette, ön jól
199 II, 117| figyelemmel« szavakat. Értem, Sir, értem. Az ördögbe is, hogyne
200 II, 117| hol lakik ezen úr?~- Nem, Sir, nem kérdeztem meg. Azt
201 II, 117| Holnap díszbált adunk, Sir... mindjárt megmondom önnek...
202 II, 117| mindjárt megmondom önnek... Sir Neczpály tiszteletére.~Bradley
203 II, 117| igen magas helyen.~- Értem, Sir! - mondá a titkár meghajolva.~-
204 II, 117| Mily nagy szerencse, Sir! - szólt Neczpály ámulva.~-
205 II, 117| idegen nem tudhatná ezt.«~- Sir Bradley - igen le vagyok
206 II, 117| legmélyebb inkognitó.«~- Sir, remélem, ön nem utazik
207 II, 117| körülbelül az a szándékom.~- Oh, Sir, ne fosszon meg bennünket
208 II, 117| ez a modor...~- Bocsánat, Sir... beszéljünk másképp. Amint
209 II, 117| másképp. Amint parancsolja Sir. Tehát... önnek nem lehet
210 II, 117| tiszteletteljesen meghívom.~- Köszönöm, Sir. Ez az ajánlat olyan, hogy
211 II, 117| ön? - kérdé Miklós.~- Én, Sir, az ön szolgálatára vagyok
212 II, 117| Minket a város fizet, Sir.~- Az ördögbe is - kiáltá
213 II, 117| vagyok?~- Parancsol valamit, Sir?~- Hozzon ön kocsit számomra.~-
214 II, 117| A kocsi lent várja önt, Sir.~- Csakugyan álmodom hát.~
215 II, 117| maradt és látogatást tett sir Bradleynél; maradt azonban
|