Rész, Fejezet
1 1, 1 | kegyelmed a körte alatt?~- Hát kit értenék? - Molnár Erzsit.~-
2 1, 1 | megijed a levélsuhogástól, kit a nyúl is felver, a kezére
3 1, 3 | Örzse nénié lesz az érdem, kit a kegyelmes isten olyan
4 1, 3 | szegény földhözragadt néphez, kit nincs divatban tisztelni.~
5 1, 3 | valami bogárszemû szeretõt, kit most egyszerre kedve szottyan
6 1, 3 | jutott, a földeket pedig kit ennek, kit amannak adtátok
7 1, 3 | földeket pedig kit ennek, kit amannak adtátok el. Az uraság
8 1, 3 | megpillantja a nyalka Pétert, kit oly nehezen várt, úgy megijedt
9 1, 4 | tündérasszonynak homlokára volt írva, kit »Egyenlõségnek« hívnak.~
10 1, 4 | és vagyonos menyecskével, kit - noha az isteni gondviselés
11 1, 4 | gyéren, akad olyan ember is, kit bizonyos elvek vezetnek,
12 1, 5 | pecsovics pártnak erõsen, kit becsületszóra, kit pedig
13 1, 5 | erõsen, kit becsületszóra, kit pedig írásra.~Hanem az egész
14 1, 6 | tündérasszonynak homlokára volt írva, kit »Egyenlõségnek« hínak.~Ha
15 1, 7 | tündér-asszonynak homlokára volt írva, kit »Egyenlõségnek« hívtak.~
16 1, 8 | s odatérdelt apja mellé, kit Lupcsek ezalatt ágyba fektetett.~-
17 1, 9 | tiszteletteljesen kérdé:~- Kit keres kend, öregapó. Engem
18 1, 9 | a werkje volt elromolva, kit csak tisztítani kellett.
19 1, 10 | bosszankodó Herkules elé, kit egészen meghökkentett a
20 1, 11 | útközben, hogy most már kit fogjon el, midõn a nagyságos
21 1, 11 | Apolka, mint a tigris, kit golyó ér, egy pillanatra
22 1, 12 | álom emléke.~Nem tudta, kit sajnáljon jobban, a pénzét-e,
23 1, 12 | a golyóbis nem fogja, s kit anya szült, nem árthat neki,
24 1, 12 | ahogy Jóska apó mondta. Kit megöltek, kit megsebesítettek,
25 1, 12 | apó mondta. Kit megöltek, kit megsebesítettek, kit elfogtak,
26 1, 12 | megöltek, kit megsebesítettek, kit elfogtak, ki meg elfutott.~
27 1, 13 | Balázs Sándor talált rá, kit második Dickensnek neveztek
28 1, 13 | még nem láttam belülrõl.~- Kit? Mit?~- A burgzsandárt.
29 1, 13 | katonás tartású öregúr, kit eddig Druzsba úr nem vett
30 1, 13 | kötelességem egy úrral szemben, kit urunk ideküld, a többi az
31 1, 14 | már csak azt találd el, kit hoztam.~- Richárd apót a
32 1, 14 | Ej, hát azt se tudod, kit szeretsz a világon a legjobban?
33 1, 14 | Nagy-Kristófnál (az egyetlen alakunk, kit minden pártárnyalat elismer
34 1, 14 | hõsnõnk, te gyámoltalan lény, kit éppúgy mondhatok eszesnek,
35 1, 14 | boldog, mint szerencsétlen, kit, mint a fölkapott pelyhet,
36 1, 15 | vihesse játszani? Hiszen kit hagynak itt? Kikérdeztem
37 1, 15 | infulákban.~Mire a babonás fõúr, kit a csaták ádáz viharja sohasem
38 1, 17 | hetekben egy asszonyt?~- Mit? Kit? Nem hallom.~- Ám azért
39 1, 18 | bajuszát simogatva - és kit veszel el?~(Valamelyik cselédlányra
40 1, 18 | így szokott az lenni.)~- Kit? Hisz azt a bácsi tudja!~-
41 1, 18 | szeplõs lányával, Krizsával, kit a Kártony fiának, Gyurinak
42 1, 18 | feszesen felállva. - Van is kit szeretnie, mondhatom. De
43 1, 19 | hogy a Nagy Józsi kapitány, kit már én régen szemmel tartok,
44 1, 20 | nézett Pistára.~A nagybácsi, kit a »nagyevõ Tóth« nevezettel
45 1, 20 | mint valami diákgyerek, kit csínyen kapnak. Moronyi
46 1, 23 | vicispánnak képzeli magát. Kit kerget a tekintetes alispán
47 1, 24 | Bogozy hevesen. - Ugyan kit csalnának meg? Hiszen mindenki
48 1, 26 | határozva, ki mi lesz és kit vesz el.~- Ördög teremtette,
49 1, 26 | róluk ez a vidéki Worth, kit egyébiránt közönségesen
50 1, 27 | lelkiismeretemet, hogy én öltem meg.~- Kit, te?~- Ázst a fekete ludat,
51 1, 27 | elhelyeztétek szanaszét, kit Olmützbe, kit Kufsteinba.~
52 1, 27 | szanaszét, kit Olmützbe, kit Kufsteinba.~Közben megjött
53 1, 27 | hogy üldözni lehetne.~- De kit? - vetette föl egy nagybajuszú
54 1, 28 | másik gyereket… tudod te, kit gondolok, tudod te, mit
55 1, 31 | urán, a gömbölyû Kupolyin, kit az arra sétáló Brogly doktor
56 II, 1 | Talán azért, mert nem volt kit gyûlölni. Egyedüli ellenségébe
57 II, 4 | hazapusztult a lármásabb közönség, kit kidobtak, ki meg magától
58 II, 5 | Agyonlövöm a pernahajdert...~- Kit? - kérdék egyszerre mind
59 II, 7 | mint a valódi mûvésznek, kit, meglehet, Párizsban megtapsolnak
60 II, 7 | mégis a tisztes hölgyet, kit a világért sem írnék le
61 II, 7 | valamennyiök helyett Botló Ákos, kit a »svihák« melléknévvel
62 II, 7 | toasztot mondjon. Vajon kit köszönt fel? Valami mázsás
63 II, 7 | elandalog a másik alakon is, kit olyan bizarrá rajzolt ki
64 II, 9 | kedves ideált! No, ugyan volt kit szeretni. Azt a lumpot,
65 II, 11 | Ugyan mondja, kedvesem, kit hitt elrablójának eleintén?
66 II, 11 | édes gondolat szeretni azt, kit õ gyûlöl!~És úgy tett, amint
67 II, 12 | Ember! férj meg bõrödben, kit a teremtõ kecsek- és javakkal
68 II, 17 | Petrovics volt Petõfi Sándorunk, kit valaha õ »pónált secundába«,
69 II, 17 | egypár forint differencia, kit olyan kitüntetés ért, mint
70 II, 17 | Lojzi« kéményseprõ-legény, kit én invitáltam meg a szomszédból,
71 II, 19 | akarja hagyni Kraxlhubert, kit egészen elfog a méltatlanság
72 II, 22 | hozta ki Pántlikás Laci, kit szintén halálosan ütött
73 II, 23 | az itt minden bokorban), kit a papa ma közhelyre hozott
74 II, 24 | AKI NEM AKAR ÚR LENNI~1876~Kit a gyilkos végzet oda sodor
75 II, 24 | alispán, Csató Ferenc uram, kit - mellesleg legyen itt mondva -
76 II, 27 | Ferenc jó barátjának szánta, kit éppen meglátogatni készült;
77 II, 33 | derék ember egészségére, kit altisztté nevezek ki.~A
78 II, 33 | derék ember egészségére, kit elsõrendû hadnaggyá nevezek
79 II, 33 | pedig - monda a katonához, kit a bámulat és öröm némává
80 II, 34 | abból ki. Az orvos volt, kit N. asszonyság fölkeresett
81 II, 35 | leányát a kéményben függve, kit fejével lefelé a szûk nyílásba
82 II, 36 | vagyunk, Károly, s kivált te, kit édesanyád után is nagy összeg
83 II, 36 | kiáltá az erõs, mogorva Dick, kit általánosan vasgyúrónak
84 II, 38 | vadul forogtak -, ez a lány, kit te kegyelembõl tartasz itt,
85 II, 39 | de boldog asszony, hogy kit úgy szeretett, férje már
86 II, 39 | túlesett minden bajon.~Vajon kit sirathat!~Bátkynénak a kislánya
87 II, 39 | úton vihette csak el azt, kit magához angyalul kiszemelt.~
88 II, 40 | még két üres teríték volt. Kit híhatott meg Mari? Bizonyosan
89 II, 41 | barátomat, X képviselõt, kit én néhány szóval kívánok
90 II, 43 | szóval: ki ama szõke leány, kit Kérész Örzsi mellett kitüntet?~-
91 II, 43 | érdemesebb férfi, azt nézze, hogy kit éljeneznek az asszonyok
92 II, 44 | tisztnek egy privátdinerje van, kit demcsik-nek hí. Kapitányunk
93 II, 46 | s átadta az öreg nőnek, kit nénjének nevezett, azon
94 II, 48 | a gazdag mészáros fia, kit csak gúnyoltak otthon Mulyadon,
95 II, 48 | fogod, öcsém, a gyeplõt, kit a fõesperes is megdicsért
96 II, 48 | szorítsam meg, én, régi tanítód, kit végy úgy ezentúl, hogy meghalt,
97 II, 49 | megszökött szabólegény, kit Vámbéry egy kunyhó elõtt
98 II, 51 | egyszerre megösmeri leányomat, kit eddig nem is látott. Mondja
99 II, 51 | hideg szíveket. Boldog az, kit még ezek is fölmelegítenek,
100 II, 51 | az ügyefogyott Lamielre, kit võlegénynek fogtak meg a
101 II, 51 | alig fogom utolérhetni!~- Kit? Mit?~- Eh, az ördögbe is,
102 II, 51 | ki százezereket költött, kit pompa, fény környezett,
103 II, 52 | eladó lánya vagy nõvére van, kit csak egyszerûen Birinek,
104 II, 54 | megcsókolnátok a lábnyomát is annak, kit egykor nemegyszer képesek
105 II, 56 | oldalára átcsapott nõrõl, kit messzirõl szõkének lehetett
106 II, 58 | kóbor festõ járt falunkban, kit a régi oltárkép kiigazításával
107 II, 65 | 1877~- Fővárosi életkép -~Kit ne vitt volna már el valaha
108 II, 67 | egy kiváló tagja a háznak, kit figyelemmel, tisztelettel
109 II, 69 | legalább mindenki tudja, hogy kit kell gyûlölni.~Nevezetes
110 II, 69 | mindnyájunkat névleg ösmert, s kit mindnyájan szerettünk, mert
111 II, 71 | magamnak a szegény leánykát, kit itt halálra ítéltek, és
112 II, 72 | ifjú Pallér Miksa barátunk, kit a meghalt költõ minden félszegsége
113 II, 72 | leánya pedig egy gyöngy, kit az isten is úrhölgynek teremtett,
114 II, 72 | úrhölgynek teremtett, s kit talán, ha nem lenne ellenem
115 II, 74 | bölcsességû férfiú jutott eszembe, kit Nagy Sándor is szeretett -
116 II, 75 | egy felénk közeledõ nõ, kit messzirõl szõkének lehetett
117 II, 80 | törém meg végre a csendet.~- Kit? Tóth Vilmost?~- Dehogy.
118 II, 80 | is miért, de elfeledtem. Kit érdekelne az ilyen mindennapi
119 II, 83 | harmadik figurát Mariska, kit én a színházban (miután
120 II, 90 | áldással tetézve általad, kit õrangyalnak küldött ide
121 II, 95 | öreg. - Rögtön elviszem.~- Kit? A nemzetes asszonyt?~-
122 II, 99 | idegen hölgynek hittem, kit Dick említett...~- Ama hölgynek,
123 II, 99 | szobában lakik egy hölgy, kit gyakran hallott dalolni
124 II, 99 | magának egy szerelmes beteg. - Kit e szép, hideg vonások, e
125 II, 102| féltékeny semmire, de nincsen is kit szeretnie.~S amint tovaszáll,
126 II, 104| hogy válasszon ki valakit, kit a legszebbnek talál s adja
127 II, 110| Kirinszkyné legkevésbé, kit Deák szívós makacssága annyira
128 II, 112| nyitott sebeket.~Sírna. De hát kit sirasson? Föltenné özvegyi
129 II, 116| Kubikné nem arra való.~- Kit kellene? - töprenkedék Máthé
130 II, 116| Mit gondolsz, kis aranyom, kit akarnál ide magadhoz? Kit
131 II, 116| kit akarnál ide magadhoz? Kit szeretsz legjobban? Kitõl
132 II, 123| ölében a kis Juliskával, kit imádkozni tanított.~Kis
133 II, 124| ki 50 legénnyel jött s kit az alsóvárosi részekbe akart
134 II, 126| vevõje. De ájtatos nénje, kit a ház jussa felerészben
135 II, 127| idegen hölgynek hittem, kit Miska... az inasom említett.~-
136 II, 127| szobában lakik egy hölgy, kit gyakran hallott dalolni
137 II, 127| egy szõke fiatalembert, kit a Szent Rókushoz címzett
138 II, 129| az isten szerelméért! Hát kit fog már õ ezentúl tanítani,
139 II, 134| szolgabírája: Ribay Miklós, kit mindenki szeretett s kinek
140 III, 1 | Maga a derék Csemez úr is, kit pedig az arany szépségén
141 III, 1 | indítványozá Bohuska zavartan, kit még mindig leigézve tartott
142 III, 1 | elfojthassa könnyeit.~- Hogy kit szeretek? Senkit, Miklós!
143 III, 1 | másvilágra a szegény leány, kit az imént még lopással gyanúsított.
144 III, 2 | jó neki; a férfi hangja, kit szeretett, oly kiállhatatlan,
145 III, 3 | elõtt megjelenni! A beteg, kit imád, kiért õrjöng, nyögve
146 III, 3 | harmat üdítõ csókját.~S kit vár ez a nõ?~Egy egyszerû,
147 III, 8 | is látni ez Alcibiadest, kit hét évig szeretnek s ki
148 III, 8 | iszen mindennap látom.~- Kit? Az asszonyt?~- Meg a férjet
149 III, 15 | mikor a boltos bácsinak, kit különben »Fekete Kutyá«-
150 III, 35 | hunyorított a szemeivel.~- Kit akarna például? - szólt
151 III, 36 | ott akarja hagyni Steint, kit egészen elfog a méltatlanság
152 III, 39 | hiszen ösmersz? S te Niles, kit a porból emeltem magasra,
153 III, 71 | szerette kis unokáját, Gyurit, kit néha magával hozott nyáron
154 III, 80 | nem kaptunk szebbeket…~- Kit, mit? Megbolondult kend,
155 III, 86 | a neki tetszõ gyereket, kit irigykedve néznek a többiek.
156 III, 87 | tüzes sárkány tudta talán, kit visz, soha életemben nem
157 III, 102| egyelõre száz forint.~- És kit kiáltsunk ki? - kérdém nyugtalanul.~-
158 III, 107| tekintetes.~- Mit akar, kend? Kit keres, kend?~- A tekintetes
159 III, 107| tudom. Hát az az apró marha kit keres? - förmedt rá Nagy
160 III, 108| olyan gyönyörû asszony vala, kit korának mind a három költõje
161 III, 109| rágná a választóknak, hogy kit éljenezzenek.~- Ahogy önnek
162 III, 112| kékbéli ember lépegetett be.~- Kit tetszik keresni, kérem?~-
163 III, 113| volna más, mint mûvész, kit az eltört cserepek messze
164 III, 114| néninek egy fiatal ügyvéd, kit gyermekkora óta ösmer, s
165 III, 114| mellette a díványon délután, kit egy ezüst láncocskán vezet
166 III, 114| azon törik a fejüket, hogy kit jelöljenek a kormánypártról,
167 III, 115| isten képibe jövök hozzád, kit õ szent felsége kiszemelt
168 III, 115| Kapornoki pénze.~- És ugyan kit akarnak, Bory bácsi? - puhatolá
169 III, 119| Douch nevû kalandor gróf, kit legott nagy birtokkal ajándékozott
170 III, 122| feltûnt nekem a különös ember, kit egyszer itt, másszor ott
171 III, 122| odatámaszkodott a kapuoszlopzatnak.~- Kit vár, uram?~- Az emberemre
172 III, 124| ott a képviselõ urat.~- Kit? Kit? Engem?~- Igenis, a
173 III, 124| a képviselõ urat.~- Kit? Kit? Engem?~- Igenis, a képviselõ
174 III, 131| uram szállt le az egyikrõl, kit az erdélyi udvarból ösmert
175 III, 138| Elveszem a kis Remetei Birit.~- Kit? Az én unokahugomat. Azt
176 III, 139| benézek a recés üvegen - kit látok a betûszekrény mellett,
177 III, 148| az öreg hazafinak szólt, kit most ezért föl kellett ébreszteni.~
178 IV, 4 | No, legények, melyiktek kit szeret jobban közülünk?
179 IV, 13 | életmentésért kaptam.~- Igen? Kit mentett meg?~- Egy Vandrák
180 IV, 15 | szavazni nem.~A férfiú, kit a király a legmagasabbra
181 IV, 30 | Delma, a hajóács leánya.~- Kit vádolsz?~- Bólust, a gárdakapitányt.~
182 IV, 31 | volt, somogyi születésû, kit még a katonaságtól hozott
183 IV, 31 | fickó volt az öreg Tima, kit a gazdája szomorú halála
184 IV, 32 | érkeztek oda és elhurcolták.~- Kit? Az apádat?~- Azt is.~-
185 IV, 32 | apádat?~- Azt is.~- Hát még kit? Csak nem a võlegényedet?~-
186 IV, 73 | érezzék magukat köztünk.~Kit mutassak be legelõször?~
187 IV, 80 | sóhajt elégedetten egy férj, kit az esti vonat szalmaözveggyé
188 IV, 80 | megcsíptétek azt a… azt a…~- Kit?~- Azt a gazembert.~- Miféle
189 IV, 91 | országos nevezetességeken: kit lehetne, ki volna jó?~Egyik
190 IV, 91 | közül választani valakit?~De kit?… Katyódi Istvánt! Ugyan,
191 IV, 97 | küldjék õt ki a szobából.~- Kit?~(A leány Palira mutatott
192 IV, 100| Megházasodott? Lehetetlen. Kit vett el?~Az öreg leült,
193 IV, 102| nekik a hatalmas székely, kit marcona alaknak, de mégis
194 IV, 105| holnapi számra valakit.~- De kit?~- Akárkit. Valami nagy
195 IV, 105| amit nem akar elmondani. Kit ostromoljak hát meg?~Szerencsére
196 IV, 105| hogy a feleségemnek legyen kit ápolni.~- De kedves bátyám -
197 IV, 108| gondolja meg kegyelmed, kit vádol.~- Öreg ember vagyok,
198 IV, 123| veszi a törvényt.~- Hát még kit tudsz?~- Fogadni mernék,
199 IV, 123| csalhatatlan!~- Hát még kit tudsz?~- Itt van Krajcsik
200 IV, 123| szemeket meresztve. - Nos és kit tudsz még?~Olyan mohón kérdezte,
201 IV, 126| hörgé a feldühödött kényúr, kit János erõvel tartott lefogva,
202 IV, 127| csodálkozva nézett szét, hogy kit szólítanak itt »Felséges«-
203 IV, 127| a szegény II. Károllyal, kit a Forgách Balázs csákányütéseitõl
204 IV, 135| városnak.~- Pallost? Mi végre? Kit gyûlölsz te olyan nagyon?~-
205 IV, 138| oldalában aludó Jónásra esik, kit fölkölte a kormányosmester,
206 IV, 145| nagy szorultságomban; reád, kit a jószívûség mintaképének
207 IV, 146| lesz ma. Látni fogom.~- Kit?~A Marit… A Flórikát. Eljön,
208 IV, 147| hadvezir«, Wrbovszky Kázmér.~- Kit? Mit? - dadogta zavartan
209 IV, 151| féltékenyen vert. Jaj, kit fog választani?~Egyszerre
210 IV, 152| Nincsen itt az a gazember?~- Kit tetszik érteni? Csak nem
|